Világ, 1947. május (577-599. szám)
1947-05-29 / 597. szám
2 1947 május 29 Egy évre ítélték Makkai János szöktetőjét A népbíróság Tutsek-tanácsa tagnap késő délutánig tárgyalta Makkai János szöktetőinek bímperét. A bizonyítási eljárás lefolytatása és a perbeszédek elhangzása után dr. Királdy Lajosnét egyévi börtönre ítélte, míg Petrics Ferencet bizonyítékok hiányában felmentette. Ellene tiltott határátlépés miatt indul majd eljárás. Janicsó Lászlót ügyét átteszik a járásbírósághoz, hogy döntse el: adott-e hamis orvosi bizonyítványt vagy sem. Patricsot és Jánosát szabadlábra helyezték. Királdyiét továbbra is fogva tartják. Ügyében az ítélet nem jogerős. Northamptonshire-bma, búzának repülőgépről történő elvétésével kísérleteznek. Ha a kísérlet beválik, a mezőgazdasági munka üteme nagy mértékben meggyorsul.• A Szovjetunió ipari termelése 1947 első negyedében nagymértékben emelkedett. A vastermelés 10, az acéltermelés S, a szénler■melés 1, a kőolajtermelés 15, a gyapotáruk termelése 16, a gyapjúáruké 45, a bőráruké 51, a gumiscreipő termelése pedig 115 százalékos növekedést mutat fel. • Angiidban nagymértékben szaporodott a születések száma. Az év első három hónapjában olyan nagy volt a születések száma, amilyen 1921 óta soha. A halálozások száma viszont csökkent, 2,5 százalékkal kevesebb, mint az előző év első három hónapjában. tük 1937-n a budapesti evangélikus gimnáziumban érettségiztek, közöljék címüket Muncz Frigyessel, Bd.. Múzeum-körút 27. hogy a 10 éves érettségi találkozóra a, meghívót kiklihírseft nekik. A MUSZOS KUTYA írta Kálmán Jenő " Úgy mondom el, ahogy Vándor, az egykori munkaszolgálatos elmesélte nekem egy délelőtt, a preeso terraszán, ahol reggelizőé közben egy kóbor kutya óvakodott hozzánk — Ez az állat — mondta Vándor a meghatottságnak valami derűs rezgésével a szemében — eszembe juttatja a buszos kutyát. Csahogy az még elhanyagoltabb volt, mint ez a szegény eb: a négy lába á sok koplalástól bottá soványodott és csapzott piszkos szőrzetéhez kazalokban töltött éjszakákra emlékeztető szalmaszálak tapadtak. Akkor már mi is rongyosak,, piszkosak és éhesek voltunk, telítve a ránk várakozó végzet baljóslatú sejtelmeivel, s talán még szánalmasabbak is, mint ez a gazdátlan kutya, amely legalább szabad volt és nem vadászott rá senki. De ez a kutya mégis úgy menetelt velünk az országúti latyakban, mint ha önszántából vállalni akarta volna a mi sorsunkat. Hogy együtt lépkedett velünk, azt nem tilthatta meg neki senki, még a szutykosszájú keretlegények sem, akik az oroszok közellétének tudatában, enyhítettek valamit eddigi vadságukon. Látnivaló volt, hogy az állat még éhesebb, mint mi és amikor a kis állomás rámpáján a szerelvényre várva kibontottuk élelmiszereikkel szerényen ellátott hátizsákjainkat, nem tudtunk tőle megtagadni egy-egy darabka kiszáradt kenyérhéjat, szalonnabőrkét, sajttörmeléket és ami még éppen akadt. A kutya mohón, rágás nélkül, mondhatnám egy slukkra nyelt le minden falatot. Napok, sőt talán hetek mulasztását próbálta behozni egyszerre. A kis Klein, aki mellettem ült a hátizsákján."Méregetve az üres marhakocsit, amelyben negyvenketten voltunk elhelyezendők, s látva azt a szeretetreméltó viselkedést, amellyel új önkéntesünk minden egyes falatot megszolgálni igyekezett, azt mondta elérzékenyült hangon: — Gyerekek, vigyük magunkkal. Miért ne lehetne a mindenki kutyáinak is kutyája? A kérdés fölött nagy vita indult meg. A szakasz nagyobbik fele pártolta a kutyát, a kisebbik fele azonban erőszakosabb volt. Hogy, azt mondják, a kutya higiénikus szempontból sem alkalmas útitárs, csak rá kellnézni, tele van bolhával és tán már magában hordja a veszettség csiráit is. A vitatkozás tárgya minderről nem véve tudomást, ott sündörgött köztünk sőt már ki is szemelte a gazdáját, éppen ezt a kis kiélni, akinek a szeméből szinte csurgott a szeretet méze. Istenem, felesége és három kis gyereke marad otthon. Ám a vagonokban való elhelyezkedés megkezdődött. Sebijén a lázas rendezkedésben, amelyet a jobb helyekért való kíméletlen harc, lárma s néha majdnem tettlegességig menő veszekedés töltött ki, teljesen megfeledkeztünk a kutyáról. Csak amikor már mozgásban volt a szerelvény, kiáltott hátra Bárány, akinek sikerült a kocsi néhány arasznyira összehúzott ajtószárnyai között kilógatni a lábait. — Odanézzetek, fiúk! — Mi az? Mi történt?! — kérdezték össze-vissza a kocsi belsejéből. A kutya! Szalad utánunk... Valóban, ahogy a résen át kitekinthettem a pályát szegélyező, keskeny gyalogösvényre, ott láttam futni a mi kutyánkat. Szabályos galoppban jött, lépést tudott tartani a vonattal, amely egyelőre még a bemelegítés kezdeti sebességével csattogott át az állomás váltóin. A mozdonyvezető, mintha csak tudta volna, hogy versenyről van szó, hirtelen rákapcsolt. A vonat egy kis hídon robogott keresztül, majd kanyar jött. A kutya eltűnt a szemeink elől. — Na ugye mondtam! — diadalmaskodott Vermes Gyuri. —■ Már egyáltalán nem látni. De ebben a pillanatban a vasúti töltés gazos oldalán egy fölfelé kapaszkodó kutyának a feje tűnt föl. A táj kutyánk volt. A nyelve rősnyire lógott, mégis olyan friss volt, hogy szinte repült a vonat mellett. Ez állandóan a mi kocsinkat tartotta szemmel, mintha csak tudná, hogy ott van a kis Klein, aki két ember vállába kapaszkodva, a magasból lekiabált neki: — Jól van, Pajtás! Ne hagyd magad, Pajtás! Már nevet is adott a kutyának, amely ott loholt a vonattámogatta légörvény bűvkörében és amelyre bent a kocsiban már fogadások is történtek. Egy vállalkozószellemű Muszos tíz az egyhez adta, hogy a kutya nem ér bennünket utól a következő állomásig. Tíz Simphonia cigarettát egy Levente ellen. A tét csábító volt, a fiúk elhelyezték a fogadásokat s közben Bárány az ajtóból helyzetjelentéseket adott: — Már nem látni! Maxi, besöpörheted a téteket. . . . Nézd csak, ilyen még nem volt: öt szalad elől, a mozdony mellett! Becsületemre, előbb lesz bent az állomáson, mint mi! Minek meséljem tovább? Olyan igaz, mint ahogy most itt ülünk egymás mellett, amikor berobogtunk a szomszéd állomásra. Pajtás ott várt bennünket a pontonon. A horpasza ki és bejárt, a nyelve a földet söpörte, de sárga, szeme valósággal vigyorgott a diadaltól. — Fiúk — mondta meghatottan Berdócz, az ellenzék vezére — ez a hűség és kitartás tényleg jutalmat érdemelt Akutyát megtartjuk ! És csakugyan, onnét kezdve nem négyvem kétten, hanem negyvenhárman utaztunk a vagonban az Ismeretlen Sors elé . .. VILÁG Kivégezték a mauthauseni tábor 22 pribékjét A landsbergi várbörtönben, ahol annak idején Hitler se raboskodott, megkezdődött a mauthauseni tábor 58 halálraítélt őrének kivégzése. Tegnap 22 vádlottat akasztottak fel, 3 perces időközökben. Árrazzia a belvárosi cipőkereskedésekben A gazdasági rendőrség nyomozói az árak letörésére irányuló ellenőrzések során ma délelőtt végigrazziázták a belvárosi cipőkereskedéseket. Átnézték a cipőkereskedők könyveit és nagyon sok helyen szabálytalanságoknak és árdrágító visszaéléseknek jöttek nyomára. Különösen a luxuscipők árának megállapításánál történtek a visszaélések. Értesülésünk szerint már délig több kereskedőt idéztek be a gazdasági rendőrségre. Megjelent az új fejeskáposzta Bőséges felhozatal az esők hatására Ma hajnalban igen bőséges volt a felhozatal a nagyvásártelepen. Újdonság az idei fejeskáposzta. Igen élénk üzlet alakult ki és kora reggel bőségesen ellátták már áruval a kerületi vásárcsarnokokat. A Rákóczi téri csarnokban a következő árakat jegyeztük fel: liba, kacsa 12, libaháj 16, libazsír 20, libamáj 25, aprólék 7, tyúk 11, pulyka 13, marha, birka 7, nyúl 4, szalonna 12, tojás darabja 0.50 -—0.55, margarin 8.40, vaj 25, tejfel literje 6.50, juhtúró 15, kevert túró 9, zöldség csomója 1.20, saláta fejenként 0.60—0.70, fiatal sárgarépa csomója 1, sóska 2.80, zöldpaprika drb 0.80—1.00, hagyma csomója 0.50—1.00, retek drb 0.05, csomója 0.40—0.60, idei zöldborsó 4.30—4.40, kifejtve 14, uborka 14, kalarábé drb 0.80, csomója 2.50— 3.50, spárga 3—6, újburgonya 4.80 —5.20, gomba 12—16, egres 3.20, cseresznye 1.80—3.20, meggy 3, eper 7.60—14.00, citrom drb 0.50— 0.90, narancs 18.50. (Az árak kilogrammonként forintban értendők). * Jókedvűen jelentkezett a „meggyilkolt" vásárosnaményi jegyző Viharos, mámoros útikaland Ceglédtől Budapestig A budapesti debreceni személyvonaton eltűnt Harsányi Károly vásárosnaményi főjegyző eltűnésének körülményeit a rendőrség tisztázta. Megállapította, hogy Harsányt május 18-án érkezett Budapestre 1200 forinttal és 20-án az esti gyorsvonattal akart visszautazni Debrecen felé. Erről a vonatról lekésett, így személyvonatra szállt fel. Az 1200 forintból 400 forintja volt még, a többit elvásárolta. A vonalon összeismerkedett két férfival s inni kezdett, közben Cegléden leszálltak és itt a már Ittas Harsányi lemaradt. Utitársai látva, hogy a főjegyző lekésett a vonatról, átadták csomagjait akalauznak azzal, hogy őrizze meg, amíg Harsányi kijózanodik. Az ittas állapotban lévő főjegyző kiment az országútra és felkéredzkedett egy teherautóra, de annyira részeg volt, hogy nem vette észre, hogy az autó Budapest felé tart. Monomat józanodott ki, észrevette tévedését, megállította az autót, leszállt, de hájából a teherautó valamennyi utasát megvendégelte a csárdában. Ezután gyalog Albertirsára ment és a váróteremben lefeküdt. Egy napig aludt és tegnap hajnalban — kialudva mámorát — vonatra ült. Budapestre jött sógornőjéhez a Verpeczi-út 21. sz. házba. Ott értesült az újságokból, hogy nemcsak a felesége, hanem a hatóságok is keresik, mint meggyilkolt embert. Még mielőtt jelentkezhetett volna, megjelentek szállásán a bűnügyi osztály detektívjei mert már kiderítették, hogy ott lakik sógornője. Most már őt hallgatták ki eltűnésének körülményeiről. Harsányt hangoztatta: maga sem érti, hogyan történhetet vele ez az eset. Közölte, hogy idegállapotának kivizsgálására ideggyógyintézetben fog jelentkezni. 8.500.000 dollár összegű csekket nyújtott át legifjabb John DRockefeller, az Egyesült Nemzetek Székházának építéséhez. — »Ez a legnagyobb összegű csekk, amit életemben láttam« — mondta boldogan mosolyogva Trygve főtitkár, aki a csekket beváltotta. Rockefeller adományából vásárolták meg az építendő székház telkét, New York Cityben, az East River parkján a 42ik és 48-ik utcák között. Július 1-én kezdenek hozzá a megvásárolt területen lévő épületek lebontásához. A tervek szerint a titkársági épület 40 emeletes lesz, a delegáció épülete pedig 35 emeletes, ezeken kíívül egy hatalmas tanácskozási palotát is terveznek. Creg Mgf A vagyonadó margójára Május elsején jelent meg a pénzügyminiszter rendelet© a vagyonadó végrehajtásáról és körrendelete a vagyonadó kivetéséről. A vagyonadó még az ostrom utáni nehéz anyagi viszonyok között is sokakat érint. Ennek a tömegnek nagy részét a háztulajdonos adózók jelentik, akiket a rendelet és a rendelet nyomán kiadott vagyonadó-bevallási ív nagy kérdője f elé állított. A rendelet világosan kimondja, hogy a házingatlanokat — amenynyiben azt nem az 1946. év folyamán visszterhes szerződés útján szerezték, — úgy kell értékelni, hogy például Budapesten a 1947. évi házadó alapjának hattal való szorzatát kell venni. Hogy a házadó alapja mennyi, azt valószínűleg sokan a házadó fizetési meghagyásról olvassák le, amelyen külön rovat ad felvilágosítást arról, hogy mekkora az adóalap. Aki azonban komolyabban próbálta vizsgálni, hogy mit nevezhetünk a házadó alapjának, az megnézhette a házadórendelet végrehajtási utasítását, amely mint általános szabályt mondjaki: az adóalap megállapításának alapjául az a bérösszeg szolgál, amelyet a bérlő fizetni tartozik. Ezek után szegény adózó megnyugszik abban, hogy a vagyonadó alapja az adóévben elért effektív nyersbér jövedelem egyes közüzemi költségek bevonása után fennmaradó részének, tehát a ház adóalapnak hatszoros szorzata. Mint lelkiismeretes adózó ezt azösszeget szeretné beírni a vagyonadóbevalási ívre. A bevallási ív azonban a pengőben meghatározott alapbér forintértéke iránta érdeklődik, amely nagy általánosságban a házadóalapnak körülbelül hatszorosa. Ez a pengőalapbér alapja volt a forintbér kiszámításának a 8000/1946. M. E. számú rendelet szerint, de nem volt alapja a házadónak. A valóságban mindez annyit jelent, ha valaki a rendelethez tartja magát és eszerint vallja be az adót, akkor házadó alapját hattal szorozza, míg ha valaki az ív kérdése szerint óhajt, adózni, akkor a házadóalapnak körülbelül tizennyolcszoros szorzata után fizetheti adóját. S ha az adózó most már még okosabb szeretne lenni, elmegy az adóhivatalba vagy a pénzügyigazgatósághoz, ahol arra az eredményre jut, hogy erre a kérdésre megnyugtató választ adni nem tudnak. A mi megjegyzésünk legfeljebb annyi lehet, hogyha a rendelet a pengőalapbér forint értékét akarta volna a vagyonadó kiszámításának alapjául tenni, akkor használhatta volna ezt a kifejezést és nem a házadóalap szót. Kétséget kizáróan okos lenne tehát, ha a pénzügyminiszter ezt a vitás kérdést rendeleti úton a lehető legsürgősebben rendezné és ezáltal ezen a téren a nyugalmat helyreállítaná, megszabadítva az adózók nagy részét a jóhiszemű tévedés esetleg „adócsalásnak nevezett következményeitől, az adóhivatalokat pedig a sok téves bevallás kijavításával járó felesleges munkától. Dr. Baján László A vitának vége. Örülök, hogy Önt is meggyőztem arról, hogy a világítástechnika mai csúcsteljesítménye a Meteor-csillár. Podmaniczky u. 27. (Teréz-körút sarok.) 00 A szemlany döbbenetes vallomása: Mengele boncolóorvosa voltam Auschwitzban Dr. Myiszli Miklós orvos naplója • Könyvalakban megjeleniks Minden újságárusnál kapható