Világ, 1948. augusztus (950-973. szám)
1948-08-25 / 968. szám
Az iszsnfsorsjáték teljes gyorslistája - szó nyokáglyán 968 SZÁM * ÁRA 60 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1948 AUGUSZrUS 25 * SZJfiDA Bibó Dénes, a siófoki „Tigris" bűnügye a népbíróság előtt A kivégző osztag vezetője Már száz évvel ezelőtt is. Eötvös József, az első ma-gyar közoktatásügyi és neveglésügyi miniszter tisztán és világosan látta már 1848-ban, hogy az egyházi iskolák nyomorultul fizetett és egészségtelen körülmények között élő tanítói nem képesek feladatukat ellátni. Ahhoz, hogy valaki nevelni tudjon, viszonylagosan gondtalan életet kell számára biztosítanunk. Látta, hogy ebből a helyzetből egyetlen kivezető út kínálkozik csupán: a felekezeti iskolák államosítása. A Házban felvetette a kérdést s nyomában hatalmas vita indult meg. A vitába természetesen beleszóltak a legmagasabb egyházi körök is s haladéktalanul körlevelek mentek széjjel az ország minden részébe. A körlevelek eredménye az lett, hogy a katolikus papok azzal izgattáka falusi népet, hogy a magyar kormány el akarja a vallástanítást törölni, fel akarja számolni magukat az egyházakat is. Minden vallásos ember helyesen teszi tehát, de ellene szegül az első független magyar kormány rendelkezéseinek. Az izgatás nyomán a falusi nép tömegeiben óriási elégedetlenség támadt. A zavargások olyan méreteket öltöttek, hogy Eötvös kénytelen volt a katolikus papokhoz s a klérus vezetőihez körlevelet intézni, amelyben többek között ezeket írja: — Arra kérem az egyházfelekezetek vezetőit, szüntessék meg a magyar kormány elleni izgatást. Tűrhetetlen az, hogy lelkiismeretlen egyének zavarják a nép nyugalmát és a törvényeket félremagyarázzák. Nyomatékosan felhívom a római katolikus egyház vezetőit, utasítsák alárendelt papjaikat a kerületeikben és az egyházmegyékben, azonnal hagyják abba a szószékrőlvaló izgatást! A felhívásnak valószínűleg nem sok eredménye volt, mert Eötvösnek meg kellett ismételnie. A megismételt felhívás után is panaszkodik egyik barátjához intézett levelében: »Nem hiszem, hogy a katolikus papság legszegényebbjei azonosítanák magukat a vezetőkkel. Meggyőződésem, hogy a vezetők csupán politikai és társadalmi hatalmuk megtorgyásáért harcolnak légyen azársadalom ellen. Anélkül, hogy párhuzamot akarnánk vonni a száz év előtti eseményekkel, annyit meg lehet állapítani: a körülmények és a reakciós kísérletek szinte kísérteties ismétlődése megdöbbentő. Kürthy Miklós beismerte bűnösségét a Molnár-utcai nyilasház rémségeinek tárgyalásán A Markó-utcai törvényszék esküdtszéki termét már kora reggel megtöltötte a hallgatóság. A belváros leghíresebb nyilasházának, a molnár utcai pártház vezérkarának ügyét tárgyalja a népbíróság Tutsetk-tanácsa. Amikor a fegyveres fogházőrök kísérik a 15 vádlottat, a folyosón tartózkodó közönség hangosan ordította: — Gyilkosok! Gyilkosok! . . . Egy őszarajú, feketébe öltözött asszony, amikor Búza Andor vádlott személyi adatait vették fel, hirtelen rosszul lett és a körülállók felé halk hangon mondotta: — Ő pusztította el mindenkimé’! Ő a gyilkos! Ezután Ticsek Gusztáv tanácselnök felolvasa a terjedelmes vádiratot, amelyből kitűnik, hogy a Molnár utcai pártszervezet többszáz üldözőkőt és baloldali egyént hurcolt el, közülük számosat kivégeztek, másokat embertelenül megkínoztak. A vádlottak között ülnek a belvárosi zsidóüzletek kifosztói, az Ungár-panzióban elkövetett gyilkosság tettesei, továbbá Samarai Gyuláné, aki állandóan korbáccsal járt és résztvett az üldözöttek személyi motozásában. gadásban levő Ammernek váratlanul a következő kérdést szegz : — Mit csinált ön a Radeczkylaktanyában Ammer parányit gondolkozik, azon kivágja: — A kivégzőosztagban működtem. A közönség fél,morajlik és a tanácselnök megszólal: — No végre, valamit beismer! Ebben a pillanatban Ammer észbekap, hogy elszólta magát és a »kivégzős szót »kiképzőre,akarja javítani. — Kiképző osztagban működtem! Beismeri még azt is, hogy résztvett a nyilasok nyomozócsoportjának munkájában és hogy az üldözöttektől a nyilasok által összelopkodott holmiból több dolgot magának tart kit. A tárgyalás tart. Vádlott, aki nem emlékszik Ammer Istvántól a tanácselnök megkérdi: __ Kik hozták be a® üldözötteket és a baloldaliakat? — A pártszolgálatosok. — Ezeknek pedig ön volt a parancsnoka. — Igen, de nem én adtam az utasítást. — Bárdos Lászlón© vallomása szerint ön is részt vett a gyilkosságokban! — A rendőrségen láttam először Bárdosnét! — Bárdosáé itt van, szerencsésen megmenekült és majd szemébe mondja, hogy maga is rálőtt! A vádlott lehajtja fejét és nem válaszol. — Mi történt dr. Waldmannal ■és családjával? — Nem ismertem őket. Én nem voltam ott a kivégzésüknél. — Ágoston Jenő Jánost ki lőtte agyon a Dunaparton? — Nem tudok róla. M kivé®é osztoglagm üköd fém — Maradés Ferenc ügyéről Sománd? — kérdi a tanácselnök. — Mintha hallottam volna a nevét. Ekkor Tateek tanácselnök a .a A Sztálinnal folytatott közel ötórás tárgyalás után további megbeszélések várhatók Moszkvában A világesemények élén áll Sztálin generalisszimusz megbeszélése a nyugati nagyhatalmiak Moszkvában tanácskozó képviselőivel. A résztvevők véleménye szerint ifjabb eszmecserék várhatóak és így a zárójelentés kiadására csak később kerül sor. A nyugatnémetországi államalakítás kérdése is haladékot szenved a megszálló hatalmaik közt felmerült ellentétek következtében. Ugyancsak nehézségek támadtak a volt olasz gyarmatok sorsának eldöntésénél s így a kérdés nyilván az MNO őszi közgyűlése elé kerül. Moszkvában a heteik óta tartó megbeszélések hétfőn jelentős lépést tettek előre. Sztálin generalisszimusz rendkívül hosszú megbeszélést tartott a nyugati hatalmak képviselőivel. Erről a tanácskozásról a moszkvai rádió mára virradó éjszaka a következő közleményt hozta nyilvánosságra: »Augusztus 23-án J. V. Sztálin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke fogadta Smih-t, az Egyesült Államok nagykövetét, Chataigneaut, Franciaország nagykövetét és Robertset, Bevin brit külügymiiiniszter személyes képviselőjét. A fogadáson V. M. Ilfototov, a Szovjetunió külügyminisztere is jelen volt.* Újabb moszkvai hírek szerint is kihallgatás este 9 órakor kezdődött es hajnali 1 óra 40 perckor ért véget, tehát négy óra negyven percig tartott.’ Közben Sztálin teával és süteménnyel kínálta meg a nagyköveteket. A nyugatiképviselőknek ez volt a második kihallgatása Sztálin generalisszimusznál. A francia hírszolgálati irodamoszkvai jelentése szerint a tanácskozás után Roberts angol kiküldött jelentette, hogy ez a megbeszélés nem volt az utolsó és hogy lényeges haladást ért elel A Reuter-iroda moszkvai tudósítójának jelentése szerint Bedelh Smith amerikai nagykövet úgy nyilatkozott, hogy némi előrehaladás történt s véleménye szerint újabb megbeszélésre kerül sor. A tudósító hozzáteszi, hogy a három nyugati kiküldött a Kremlből az amerikai nagykövetségre ment, hogy ott együttesen elkészítsék rádión elküldendő jelentésüket. Románia felszabadulási ünnepségeiről újabb híreik érkeznek. A Bukarestben rendezett nagyarányú népgyűlésen Groza minisztereinek mondott ünnepi beszédet, majd táviratot intéztek Sztálin generáliszszimuszhoz, megköszönve »ős©iuto testvéri, politikai, diplomáciai és gazadasági támogatását*. Népünk __ mondja továbbá a távirat — élén a munkásosztállyal és szoros szövetségben a dolgozó parasztsággal, most minden erejét a szocialista társadalom alapjainak kiépítésére cssapontosítja. Népünket létérdeke fűzi a tartós béke biztosításához. A Petty Mirrornak a világi béke kérdésével foglalkozó cikksorozatáról, tegnap említést tettünk. A londoni lap legújabb száma az olvasók körében keltett visszhangról számol be. A szerkesztőséghez intézett levelek kivétel nélkül a Szovjetunióval való megegyezést hirdetik és helytelenítik a potsdami és a jaltai határozatok elejtésére vo- ■ natkozó javaslatot, mert a mos-tani bajokat éppen ezeknek az egyezményeiknek elvetése okozta. " A volt olasz gyarmatok kérdésével foglalkozó külügyminiszterhelyettesek londoni értkörlete hétfőn is ülést tartott. Előreláhatóan a jövő hét közepéig befejezi munkáját Jelentésben terjesztik kormányaik elé azokat a nézeteltéréseket amelyek Eritrea, Líbia és a volt Olasz Szomán-fél jövő sorsának kérdésében támadtak közöttük. Ha azután a négy külügyminiszter szeptember 15-igem tud megegyezni a vitás kérdésekben, az egész kérdés az Egyesült Nemzetek Szervezetének párisi közgyűlése elé kerül. A német kérdéssel foglalkozva, a New York Times azt a véleményét fejezi ki, hogy a külön nyugatnémet állam és a nyugati hatalmak ellenőrzése alatt álló külön nyugatnémetországi kormány fekoatása súlyos stratégiai hiba lenne, mert ezek után a Szovjetunió teljes joggal hivatkozhatnék arra, hogy ő az egyetlen előharcosa a négy megszállási övezet egységesítésének. A Telepress berlini értsülése szerint Németország angolszász és francia megszállási övezeteinek katonai hatóságai között változatlanul fennállanak a politikai és személyi ellentétek. A nézeteltéréseket Wilkinsonnak, az Egyesült Államok katonai kormányzata gazdasági osztályvezetőjének véleménye szerint csak a jövő évben tudják majd kiküszöbölni, amikor — mint reméli — a külön nyugat-német kormány megalakul. Jólértesült körök szerint , Wilkinson ezt a nyilatkozatát washingtoni utasításra tette meg azzal a célzattal, hogy ezeket az ellentéteket most leveszik a napirendről, mert minden áron fenn akarják tartani a nyugati tömb szilárdságának látszatát. Watren Lippman a New Yorki Hérald Tribünban erős pesszimizmussal bír a nyugati államok együttműködéséről. A jelenlegi helyzetben — ismeri be Lippman — Amerika nem idézhet fel katonai társat, egyszerűen azért nem.