Világesemények Dióhéjban, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Veszélyben a fehérek élete, rajtunk a kannibálok!” Ha valaki a gyarmatosítás, s különösképpen a gyarmati intervenciók történetével foglalkozik, számtalanszor találkozik ilyen és ehhez hasonló csatakiáltással. „A lázadók csecsemőket csapnak a falhoz, kitépik élő áldozataik szívét!” — rajongott az angol sajtó az 1857—1859. évi nagy indiai felkelés idején. Hasonlókat írtak a londoni lapok 1885- ben, amikor a szudáni szabadságharcosok elfoglalták Khartum városát. És, ami Kongót illeti, az az első intervenció alkalmával, amelyre 1960. július 10-én, alig tíz nappal a függetlenség kikiáltása után, belga „pará”-k, azaz ejtőernyősök bevetése formájában került sor, szintén a „veszélyeztetett fehérek megmentésével” takarózott. A mostani, harmadik intervenció (a második 1960. július 14-én, az ENSZ-csapatok Kongóba küldésével kezdődött és 1964. július 1-én ért véget) igazolói és mentegetői is páratlan rémtörténeteket tálaltak fel a nyugati sajtóban. Akadt itt minden, ami szem-szájnak ingere: a Christophe Gbenge, a kongói felszabadító mozgalom egyik vezetője. A fénykép még akkor készült róla, amikor az Adoula-kormány miniszterelnökhelyettese volt. Az íróasztalon Patrice Lumumba fényképe