A Világgazdaság Országmelléklete - Malajzia (1997)
1997-05-01
S SONDERBEILAGEN MELLÉKLETE A VILÁGGAZDASÁGBAN Magyarország Képviseleti Kft. A századvég nagy meglepetése Vajon mit érzett Medgyessy Péter, amikor belépett a világ legmagasabb kettős toronyépületébe, a Kuala Lumpur-i Petronas vállalat befejezés előtt álló székházába? Gondolt-e arra, hogy egyszer már mennyire meglepődött a Távol-Keleten, amikor 1989-ben a Samsung Electronics Szöul közelében lévő szuvoni gyárában csak azt tudta ismételgetni munkatársainak: „vidékiek vagyunk”. Vagy mit érezhetett Horn Gyula, Mahathir Mohamad malajziai miniszterelnök tájékoztatását hallgatva a multimédia-információs szupersztráda koncepciójáról? Vajon felidéződött-e a magyar kormányfőben annak a kalandos útnak az emléke, ami 1989-ben az akkori legnagyobb ázsiai kis tigrishez vezette, a diplomáciai kapcsolatok felvételére Dél-Koreával? A 80-as évek végén mi, magyarok Malajziáról a mesebeli Szandokánon, a maláji tigrisen kívül alig tudtunk valamit. Jellemző, hogy az egyik legigényesebb könyvkiadó, a Deutscher Bücherbund 1991-ben megjelent, európai hírű országismertető könyvsorozatának, az „Ezerarcú világunkénak az Ázsia, Ausztrália kötetében még többet foglalkozott a Malajzia őserdeinek mélyén fúvócsővel, mérgezett nyilakkal vadászó orangaslikkal, a vadász-gyűjtögető életmódot folytató bennszülöttekkel, mint a kilencvenes évek elején már tigriskörmeit mutogató malajziai gazdasággal és a sikerekhez vezető úttal. Holott akkor már a külföldi tőke révén 85 ezren dolgoztak - zömükben szegény, faluról származó nők - az elektronikai iparban. 1986-ban már 3 milliárd dollár értékben exportált a világ harmadik legnagyobb félvezető és mikrochip gyártó ipara Malajziából! Tavaly a 20,1 millió lakosú ország GDP-je már meghaladta a 92 milliárd dollárt, amiből az egy főre jutó érték - vásárlóerő-paritáson számítva - 12 500 dollár. Vajon, tapasztalva a hihetetlen fejlődést - ami mögött ott állnak azok az állami tulajdonban lévő pénzintézetek is, amelyeket 1987-88-ban 1,3 milliárd dolláros tőkével hoztak létre - gondoltak-e a magyar kormány áprilisban Malajziában járt tagjai arra, hogy immár összegezhető a tapasztalat arról, hogy egyetlen igazán megbocsáthatatlan vétke van - pártoktól függetlenül - a magyar politikának a rendszerváltoztatás óta egyfolytában: a nemzetet összefogó és mozgósító koncepció, a jövőkép és program hiánya? Ha valahol, hát Malajziában erre rá kellett döbbenjenek. Ma is tart az európai szemmel káprázatos ütemű növekedés, és ha ez a tendencia megmarad, akkor - legalábbis Chris Patten, Hongkong brit kormányzója szerint - 2020-ra az ázsiaiak gazdasága nagyobb lesz, mint Észak-Amerika és Európa potenciálja együttvéve. Ennek a növekedésnek talán a leglátványosabb és legtöretlenebb példájával éppen Malajzia szolgál, hiszen 1987 óta éves átlagban 8 százalékos GDP-növekedést tud felmutatni. A nyersanyagban, természeti kincsekben rendkívül gazdag, sok nemzetiségű, több nyelvű, vallású és kultúrájú, egykor etnikailag tudatosan megosztott ország csak 1957-ben szabadult fel a brit gyarmati sorból. Először tehát az egységes Bangla Malaysia, a malajziai nemzet létrehozása volt a legfőbb cél, a mai gigászi program pedig egy generáció ideje alatt fejlődőből teljesen fejlett országgá átalakítani az országot, a „Vision 2020” néven ismertté vált kormányzati elképzelés szerint. 1958-ban vezették be az első ipari rendszabályt (PIO), de még tíz évvel később is csak a kivitel 10 százalékát tették ki a feldolgozott termékek. 1968-ban beruházás-kezdeményezési törvényt fogadtak el, majd 1971-ben bevezették az ipari parkok és vámmentes szabadkereskedelmi övezetek működését lehetővé tevő törvényt. Jól számítottak: a külföldi tőke azonnal megindult az angolul viszonylag jól tudó, könnyen képezhető olcsó munkaerőt nyújtó lakosságú országba. 1986-ban életbe lépett a beruházásösztönzési törvény, melynek köszönhetően 1990-ig évente 60 százalékkal nőtt a külföldi befektetések értéke, és a nagy presztízsű angol nyelvű maláj lap, a The New Straits Times elemzése szerint évtizedünk elején már a feldolgozott termékek kiviteléből származott a malajziai export 75 százaléka! Mi hajtja a malajziaiakat, és általában mi az ázsiai fejlődés igazi motorja? Erre is Chris Patten adja meg a választ: mindenekelőtt az ázsiaiak hite a fejlődésben, eltökéltségük, hogy saját erejükre támaszkodva kiemelik magukat és családjukat a szegénységből. Épp itt lenne az ideje ezt eltanulnunk. Trom András