Világgazdaság, 1969. november (1. évfolyam, 208-226. szám)
1969-11-19 / 218. szám
LAGGAZDASÁG 1969. NOVEMBER 19., SZERDA I. ÉVFOLYAM 218. SZÁM Aggodalmak az amerikai gazdaság jövője miatt Nyugat-európai gazdasági vezetők legutóbbi nyilatkozataikban aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az amerikai gazdaságban mutatkozó kedvezezőtlen jelenségek esetleg veszélyeztetethetik Nyugat-Európa gazdasági stabilitását is. De az Egyesült Államokban is nyugtalanságot keltenek a fizetési mérleg jelenetős deficitjéről és az amerikai külkereskedelem viszonylag gyenge eredményeiről szóló jelentések. Az amerikai ipar versenyképességének védelmére Nixon elnök most nagyobb hatáskört kért a kongresszustól. Az olasz jegybank elnöke, G. Carli nyilatkozatában hangoztatta, nem sok jóval biztatnak az USA-ban bevezetett hagyományos restrikciós intézkedések, a pénzügyi és adóügyi megszorítások. Szerinte az amerikai inflációval csakis az ár- és bérbefagyasztás politikájának segítségével lehet hatékonyan megküzdeni. A bankelnök figyelmeztetett arra, hogy súlyos helyzetbe kerülhet az amerikai fizetési mérleg, ha most a nyugateurópai pénzügyi helyzet normalizálódásával Európába menekítik a rövid lejáratú tőkéket. Ez azonban nemcsak a dollárt sodorhatja nehéz helyzetbe, de az egész nemzetközi pénzügyi rendszert is. A különböző bankközi megállapodások nem segítenek az egyensúly helyreállításában — mondotta Carli —, ezért új megoldásokat kell találni. Ki lehetne alakítani a dollár és a nyugat-európai valuták közötti rugalmas árfolyamot, esetleg szét kellene választani a „kereskedelmi" és a pénzügyi dollárt. A francia pénzügyminiszter ugyancsak az amerikai fizetési mérleg helyzetével foglalkozott. A legújabb fejlemények ismét bebizonyítják majd, hogy az amerikai deficit tartósságának milyen jelentősége van a nemzetközi pénzügyi egyensúly, szempontjából; a mérleg további romlása újabb megrázkódtatások forrása lesz. A miniszter kitért, az Eurodollár-piac és az amerikai gazdaság viszonyára is és hangsúlyozta, e piac az amerikai hitelpolitika irányításától függően változik, szinte az amerikai pénz- és devizapiacok „melléktermékévé” vált. A washingtoni kereskedelemügyi minisztérium mintha csak igazolni akarta volna a két nyugat-európai gazdasági vezető kijelentéseit, legújabb közleményében bejelentette, hogy ez év harmadik negyedében a fizetési mérleg több mint 2,5 milliárd dolláros deficittel zárult. A minisztérium megállapítja, hogy bár a passzívum az előző negyedhez képest közel 1,3 milliárd dollárral csökkent, de még így is ez az ország történetének második legnagyobb mérleghiánya. Nixon elnök arra kérte a kongreszszust, hogy az eddiginél jóval nagyobb jogkörrel ruházza fel az amerikai ipar világpiaci érdekeinek biztosítására. Az elnök felhatalmazást kért, hogy abban az esetben, ha egy ország indokolatlan korlátozásokkal sújtaná az amerikai árukat, emelhesse a behozatali vámokat és más importkorlátozó intézkedéseket hozhasson az illető ország árucikkeivel szemben. Jelenleg az elnök csak akkor léphet közbe, ha az amerikai mezőgazdasági termékekkel szemben alkalmaznak megkülönböztetéseket. Az elnök javaslatában megígéri a kormány támogatását azoknak az iparágaknak, amelyeknek az importverseny pénzügyi nehézségeket okoz, és veszélyezteti az ott dolgozók életszínvonalát. Óvott azonban attól, hogy javaslatát úgy értékeljék, hogy az USA eltávolodik a szabadkereskedelem elvétől. Az Egyesült Államok — hangoztatta az elnök — már csak azért sem törekedhet a behozatal korlátozására, mert ez „előidézné az exporttermékeinkkel szembeni külföldi korlátozásokat”. Stans kereskedelemügyi miniszter pedig bejelentette, hogy a kormány az exportőröket támogató hitelrendszert dolgozott ki, amelynek részleteit még ez év vége előtt nyilvánosságra hozzák. Az idei kereskedelmi többlet — mondotta — csupán 600, esetleg 1000 millió dollárt tesz ki. A kormányzat azonban arra törekszik, hogy az aktívum ismét elérje az 5 milliárd dolláros szintet. Egy másik jelentés szerint az amerikai társadalmi össztermés (egész évre kivetítve) a harmadik negyedéévben 18 milliárd dollárral haladta meg a második félév szintjét és elérte a 942,8 milliárd dollárt. A növekedési ütem fokozatosan lelassult, és az első háromnegyedben 3,2 százalékkal múlta felül a múlt évi GNP-t. Mint a Business Europe című kiadvány megállapítja, az amerikai gazdaság jövőre legfeljebb 1,5—5 százalékos növekedéssel számolhat. Könnyen lehetséges azonban, hogy stagnálni fog a gazdasági fejlődés. Az amerikai üzletemberek várakozásával ellentétben a Nixon-adminisztráció hosszas és makacs küzdelmet folytat az infláció megfékezésére. A vállalatok csak múló nehézségekre számítottak s ezért könnyen teljesítették a béremelési követeléseket, folytatták termelési előirányzataik megvalósítását, bízva a könnyű értékesítésben és a jövő év derekán ismét felfelé irányuló profitokban. Szeptemberben azonban megváltozott a vállalatok álláspontja ,s sokan közülük csökkentették termelésüket és felkészülnek a kemény versenyre. Könnyen lehetséges azonban, hogy a vállalatok átesnek a „túlsó oldalra” és hosszan tartó viszszaesés következik be — írja az amerikai kiadvány. Az OECD prognózisai a nyugati mérlegekről A 22 vezető tőkésországot tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) gazdaságpolitikai bizottsága kedden Párizsban megkezdte kétnapos ülését, amelyen számos megoldásra váró nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdést vitatnak meg — jelenti a Reuter-iroda. A tanácskozásról kiszivárgott hírek szerint a delegátusok kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy jövőre az infláció és nem a gazdasági visszaesés jelenti az egyes országok gazdaságát fenyegető legfőbb veszélyt. A bizottság ezért azt tanácsolta a vezető ipari országoknak, hogy továbbra is inflációellenes politikát folytassanak. Nem alakult ki egységes álláspont arra vonatkozólag, hogy a korlátozó intézkedések adóügyi vagy hitelpolitikai jellegűek legyenek-e, de az értekezlethez közel álló körök szerint bizonyosra veszik, hogy a kamatlábak szintje néhány hónapig még igen magas marad. Párizsi pénzügyi körökben arra számítanak, hogy a konferencián szóba kerülnek a nyugatnémet és a francia valuta paritásváltozásainak következményei, elsősorban a pénzügyi vonatkozások szempontjából. Megvitatják a küldöttek — mint erről a VILÁGGAZDASÁG már korábban hírt adott — az amerikai fizetési mérleg helyzete és az Egyesült Államok pénzügyi politikája közötti ellentmondást is. Az OECD titkársága a bizottság elé terjesztett jelentésében prognózist állít fel a tagállamok fizetési mérlegének várható alakulásáról. A szervezet bevezető tagjainak kilátásait a titkárság a következőkben adta meg: — az Egyesült Államok külföldi fizetéseinek folyószámla-mérlegén 1969- re vonatkozólag több mint egymilliárd dolláros deficit lesz, a jövő évben azonban 900 millió dolláros aktívum várható. (Egyes küldöttek szerint azonban az USA deficitje a 3 milliárd dollárt is elérheti, különösen, ha a kamatszint esik.). _z Anglia már idén eléri a maga elé tűzött célt, az aktív fizetési mérleget, feleslege a folyó évben 750 millió dollár, 1970-ben pedig 1,4 milliárd dollár lesz; — Franciaországnak 1969-ben 1,25 milliárd dolláros deficittel kell számolnia, de 1970-ben 350 millió dolláros aktívumot remélhet; — Nyugat-Németország külföldi fizetéseinek folyó mérlege 1969-ben még 1,4 milliárd dolláros aktívumot fog mutatni, a fölösleg azonban 1970-ben már csak 100 millió dollár körüli. Olaszország külföldi fizetési mérlege a becslések szerint továbbra is erőteljesen aktív marad. A fölösleget a folyó évben 2,6 milliárd, a jövőre pedig 1,8 milliárd dollárra becsülik; s nagyjából változatlan marad Japán fizetési aktívuma is. A folyó évre várt 2,3 milliárd dollárról a jövő évben csak 2,25 milliárd dollárra csökken a várható aktívum. DEBRÉ A KATONAI KÖLTSÉGVETÉSRŐL Debré francia hadügyminiszter ismertette a nemzetgyűlésben az 1960. évi katonai költségvetést. Közölte: az 1970- es katonai kiadások összege 27 milliárd 188 millió frank lesz, vagyis az országos költségvetésnek mindössze 17,6 százaléka. A kiadások csökkentését a gazdasági egyensúly megteremtése teszi szükségessé. Debré megjegyezte, az 1970-es katonai költségvetés az ország társadalmi össztermékének csupán 3,4 százalékát jelenti, míg az Egyesült Államokban 9,2 százalék, Angliában 5,6 százalék, az NSZK-ban 4,05 százalék a hadászati kiadásoknak a GNP-hez viszonyított aránya. (Reuter) DRÁGUL AZ EURODOLLÁR A nyugat-európai devizapiacokon gyengült a font sterling, a holland forint és más vezető devizák árfolyama. A gyengülés oka az Eurodollár ráták újabb, számottevő emelkedése. Az Eurodollár-kölcsönök kamatszintje 11 százalék fölé szökött, úgyhogy most csupán a júniusi 13 százalékos rekordszínvonal mögött marad el. Az emelkedést az amerikai bankok erőteljes kereslete okozta. Ezek ugyanis már nem remélik, hogy az Egyesült Államokban leszállítják a kamatlábakat. (Reuter) A Nemzetközi Cukortanács megállapította az 1970-es kvótákat Hogyan alakul növényvédőszer-behozatalunk? Nyugatnémet vélemény a kelet-nyugati kooperációról Számok és tények a magyar NDK kereskedelemről Árucsere-forgalmunk a Német Demokratikus Köztársasággal mintegy tíz százalékát teszi ki a nemzetközi kereskedelemben való részesedésünknek; partnereink között a második helyen áll. Az 1969-ben elért 200 millió rubeles magyar export az NDK partnereinek sorában a negyedik helyet biztosította külkereskedelmünknek. A jelenleg érvényben levő hosszú lejáratú szerződés évenként 13 százalékos forgalomnövekedést irányoz elő. Ezt a két ország külkereskedelme alaposan túlteljesítette: az 1965-ös év bázisán 1966- ban 119, 1967-ben 140, 1968-ban 147, 1969-ben pedig 173 százalékos volt a forgalom. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta eltelt két év a korábbiaknál is jelentősebb árucsereforgalom-bővülést eredményezett. Az NDK belső piacán a legutóbbi években rendkívül erőteljes fejlődés ment végbe, amely az idén kiugróan magas termelés-, forgalom- és termelékenységnövekedésben kulminált (1968- ról 1969-re a termelés 8, a beruházások 8,5, a termelékenység 8 százalékkal emelkedett). Az NDK importigényeinek növekedésével párhuzamosan, Magyarországon, a vállalatok exporttörekvéseinek emelkedése volt a jellemző. Ez különösen a gépipari termékek kivitelében hozott számottevő eredményeket. Érthető ez, hiszen 1965 és 1969 között — amikor is az NDK-ba irányuló gépkivitelünk pontosan kétszeresére növekedett — hazánkban jelentős új kapacitások léptek be, míg a belső beruházási piac igénye csak kisebb mértékben fejlődött. Az export lett az a szelep, amely levezethette a megnövekedett termékmennyiséget, s mivel az NDK-val kialakult kapcsolataink különösen a gépforgalom területén voltak igen kedvezőek, kézenfekvő, hogy iparunk és külkereskedelmünk a kiviteli expanzióban nagymértékben épített erre a piacra. Az általános forgalomnövekedésben jelentős szerepet kapott a gazdasági együttműködés formáinak, a kooperációs kapcsolatoknak a gazdagodása. Az NDK-val létrejött együttműködési megállapodások, a műszaki-tudományos kapcsolatok, a dokumentációcsere és a szellemi export különböző formái lehetővé tették, hogy a két országban végbemenő technikai fejlődés egyre nagyobb mértékben támaszkodjék a kölcsönösen adott és korábban kevésbé kihasznált lehetőségekre. Segített ebben az is, hogy az NDK — a világpiaci színvonal elérése érdekében — koncentráltan fejlesztett néhány területet, míg másokat a KGST-szakosítás korábban létrejött alapelveinek szellemében a többi között Magyarországnak engedett át. Néhány példa a magas szinten megvalósult együttműködések közül. Elektronikus számítógépekkel — s közülük is a legfejlettebb változatokkal — az NDK kívánja ellátni szocialista partnereit s ugyanakkor lemond az egyszerűbb berendezések gyártásáról. Az autóiparban is jelentős a gyártásmegosztás : ez évben — elsősorban NDK-személygépkocsik ellentételeként — Magyarország 1400 autóbuszt exportál. A szakosítás eredménye az autóvillamossági cikkek, a mezőgazdasági gépek cseréje és a szerszámgépgyártásban kialakult gyártásmegosztás is. A MOM és a Zeiss műszerek gyártásáról, a két ország gumiipari szakemberei pedig műszaki gumiáruk, matracok, gépjármű-pneumatikák kölcsönös szállításáról folytatnak tárgyalásokat. Az NDK vákuumtechnikai berendezéseihez egyes alkatrészeket magyar üzemek szállítanak s ugyanakkor partnerünk szakemberei segítenek a műszálgyártás fejlesztésében, a barnaszén külszíni fejtésének technikai fejlesztésében. (Ez utóbbi üzlet keretében 7 millió rubel értékű berendezést szállít Magyarországra az NDK.) Az NDK-hoz fűződő gazdasági kapcsolatainknak egyébként egyik igen lényeges jellemzője, hogy az árucsereforgalomban jelentős szerepet játszik a szakosítás: 1969-ben a magyar importból 17, az exportból 12 százalékkal részesedtek a szakosított termékek. A kereskedelmi munka koordinálására, harmadik piaci együttműködésre, az orvosi műszerek, a kikötői berendezések, optikai cikkek értékesítésében kerülhet sor. Az anyagok és a mezőgazdasági termékek forgalma a legutóbbi években csökkent, s a gépek mellett a fogyasztási cikkek magyar kivitele fejlődött igen dinamikusan: 1968 1965 1966 1967 1969 gépek 100 117 147 159 200 fogyasztási cikkek 100 134 142 150 204 Az árucsere-forgalom fejlődésében a magyar export növekedési üteme volt a gyorsabb: 1965-től 1969-ig az import megduplázódásával szemben kivitelünk háromszorosára növekedett. A kedvező eredmények új, a korábbi években nem exportált magyar termékek nagy volumenű kivitelének is betudhatók: ez évben például nagymennyiségű elektromos háztartási gépet szállít az NDK-ba a magyar külkereskedelem. A vállalatok piaci érdeklődésének fokozódását tükrözi az is, hogy ma már egész sor magyar vállalat (többek között a MOGÜRT, a TECHNOIMPEX, a KOMPLEX, a METALIMPEX, a MEDICOR, a KONSUMEX, a CHEMOKOMPLEX, a HUNGAROCOOP, az Egyesült Izzó és a TRANSELEKTRO) tart fenn irodát, üzemeltet szervízhálózatot az NDK-ban. — pit — NÖVEKEDNEK AZ ELLENTÉTEK A HÁGAI CSÚCSÉRTEKEZLET ELŐTT Az utóbbi 24 órában két olyan jelentés érkezett, ami arra mutat, hogy sűrűsödnek a problémák a Közös Piacon a hágai csúcsértekezlet előtt. Franciaországban egy tekintélyes politikai csoport nyilatkozatban foglalt állást Angliának a Közös Piacba való felvétele ellen. Nyugat-Németországból pedig azt jelentik, hogy az NSZK agrárszövetsége nyilvánosságra hozta: megtagadja az együttműködést a Közös Piac agrárhatóságaival a márka felértékelése okozta veszteségek nem kielégítőnek minősített megtérítése miatt. Negyven jelentős közéleti személyiség, köztük egy miniszter és tizenegy gaulleista képviselő nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat azt állítja, hogy Anglia felvétele a Közös Piacba túl korai lenne és előmozdítaná az Egyesült Államok európai hegemóniáját. Ugyanakkor a nyilatkozat — alternatívaként — azt javasolja: a Közös Piac kössön egyezményt Kelet-Európával. A megfigyelők e csoportosulásnak a nyilvánosság elé lépését úgy magyarázzák, hogy az ortodox gaullisták figyelmeztetni akarják a közelgő csúcsértekezleten Pompidou elnököt, ne távolodjék túlságosan el az eddigi hagyományos francia politikától. A nyilatkozat, amelyet a gaulleista irányzatú „Mozgalom az európai függetlenségért” elnevezésű szervezet tett közzé, azon a nézeten van, hogy a brit csatlakozás erősítené az amerikai befolyást és keresztezné a Kelettel való párbeszéd esélyét. „Ha Angliát úgy, amilyen ma, idő előtt befogadják a Közös Piacba, az atlanti szárny veszélyesen megnövekszik a Közösségen belül, London pedig valószínűleg minden felmerülő kérdésnél Washington visszhangja lesz.” Anglia felvétele csak akkor kívánatos, ha előzőleg kötelezően magáévá teszi azokat az alapvető külpolitikai elveket, amelyekben a Hatok előzetesen megállapodtak, és ha ugyanakkor Spanyolországot és Ausztriát is befogadják a brit befolyás ellensúlyozására. A nyilatkozat aláírói között szerepel Michelet jelenlegi kultuszminiszter, és a volt miniszterek közül Pierre Messmer, A. Peyrefitte és G. Gorsem. Vendroux, De Gaulle sógora és Mauriac, a híres író, De Gaulle kultuszminisztere ugyancsak aláírta a nyilatkozatot. Bonnból viszont azt jelentik, hogy a nyugatnémet agrárszövetség bejelentette: megtagadja december 31-ig az együttműködést a Közös Piac agrárhatóságaival. A nyugatnémet gazdák szervezete így kíván tiltakozni a nem kielégítőnek minősített intézkedések ellen, amelyeket a felértékelés okozta veszteségek kiegyenlítésére terveztek. A szövetség nyilatkozata azt mondja: a tiltakozás célja, hogy ily módon támogassák a nyugatnémet kormányzat hágai programjának a közös gazdasági és pénzügyi politika kialakítására vonatkozó pontjait . A nyugatnémet agrárszövetség lépése azt jelenti, az NSZK a jövőben nem képviselteti magát a Közös Piac agrárbizottságaiban, az EGK mezőgazdasági szövetségeinek testületében és a Hatok szövetkezeti szervezetében. A szövetség amely Nyugat-Németország 1 millió 300 ezer parasztját tömöríti határozatával presszionálni akarja a Közös Piaccot, hogy a nyugatnémet mezőgazdasági importra megállapított 9,3 százalékos illetéket december 31-én túl is érvényben tartsák. A nyugatnémet agrártermelők arra törekszenek, hogy a közös piaci elszámolási egységet az ún. „zöld dollárt” megszüntessék, s az NSZK termelőivel márkában számoljanak el mindaddig, amíg kidolgozzák a közös piac gazdasági és monetáris politikáját, illetve addig, amíg végleges megoldást találnak a Közös Piac mezőgazdasági problémáira. Az NSZK parasztjai egyszersmind követelik az állandó importilleték és exportrabat visszaállítását — arányba hozva a felértékeléssel — az összes országokkal való kereskedelemben. ÁLTALÁNOS SZTRÁJK OLASZORSZÁGBAN Olaszország három nagy szakszervezeti szövetsége általános sztrájkot hirdetett meg a mai napra. A munkabeszüntetésre való felhívásnak az előzetes számítások szerint hozzávetőleg 20 millió dolgozó engedelmeskedik majd. A kormány a tegnapi tanácskozáson kísérletet tett a sztrájk elhárítására, s új lakásépítési tervet hozott nyilvánosságra. A szakszervezetek azonban elvetették a kormány javaslatait, a terveket nem kielégítőnek minősítették. Ez lesz a harmadik országos sztrájk az idén és a negyedik az utóbbi 12 hónapban. Az elmúlt esztendő sztrájkjai célravezetőek voltak, sikerült jobb nyugdíjakat kiharcolni és a regionális bérszínvonalak közötti különbségek eltörlését. Mindez arról tanúskodik — állapítja meg a Reuter római tudósítója —, hogy a szakszervezetek egyre inkább képesek az állandóan halogatott reformok keresztülhajtására. A tudósító ugyanakkor megállapítja, hogy a ma kezdődő országos sztrájk a számítások szerint az országnak 130 milliárd lírába, a dolgozóknak pedig 50 milliárd lírába kerül majd. Olaszország az év első 10 hónapjában hozzávetőleg 250 millió munkaórát vesztett a sztrájkok miatt.