Világgazdaság, 1970. június (2. évfolyam, 103/348-123/368. szám)

1970-06-30 / 123. (368.) szám

1970. JÚNIUS 30. Mezőgazdasági hírek MOSZKVA. A Kubány vidékén és a Don vidékén, Ukrajna déli részén, Grúziában és Örményországban, vala­mint a közép-ázsiai szovjet köztársasá­gokban, megkezdődött az aratás. Az idei mezőgazdasági terv előirányoz­za, hogy több mint 174 millió tonna gabonát kell betakarítani, vagyis 13 mil­lió tonnával többet, mint tavaly. A helyszínről érkezett jelentésekből kitűnik, hogy az időjárás szeszélye az idén is megnehezíti az aratás munkáját. Ezúttal arról van szó,­­hogy számos kör­zetben a vártnál előbb kezdődött a ga­bona beérése. Ez azt jelenti, hogy már most oda is gépeket és munkaerőt kell irányítani, ahová a tervek szerint erre csak később került volna sor. Az SZKP és a szovjet kormány külön határozatban hívta fel a figyelmet a be­takarítás hatékony megszervezésére, a szállítás fennakadás nélküli biztosítá­sára. A határozat nagy figyelmet fordít az aratásban részt vevők anyagi ösztön­zésére. A mezőgazdasági üzemek veze­tői jogot kaptak arra, hogy ne csupán pénzben, hanem természetben is fizes­senek a munkáért. Külön díjazzák azo­kat a kombájnvezetőket, traktorosokat és gépészeket, akik az orosz föderáció és Kazahsztán szűzföldjein aratnak. A minisztériumok és hivatalok, továbbá a Szovjetunió állami bankja — a gazda­sági reform szellemében — széles körű lehetőséget kapott a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöknek és hiteleknek, va­lamint más tartalékoknak a mezőgazda­­sági termelés érdekében történő mozgó­sítására. Ezzel egyidejűleg a szovjet sajtó rend­kívül kemény hangnemben bírálja azo­kat a mezőgazdasági gépgyártó vállala­tokat, amelyek hanyagul elmulasztot­ták a szükséges mennyiségű pótalkat­rész gyártását. SZÓFIA. A bolgár minisztertanács egyik legutóbbi ülésén döntést hozott, amelynek értelmében — az érintett szervezetek javaslatára — a központi szövetkezeti szövetség idén július 1-től a földművelésügyi és élelmiszeripari mi­nisztériumnak adja át a termelőszövet­kezeti gazdaságok irányítását és min­den ezzel kapcsolatos tevékenységét. Pontosabban fogalmazva: visszaadja, minthogy ez az irányítás csupán a köz­ponti szövetkezeti szövetség 1967-ben történt létrehozása után került át hozzá. A jövőben a vidéken a megyei népi tanácsok végzik az irányítást. A szövet­ség hatáskörében — egyebek között — az érdekvédelem, a társadalmi biztosí­tás, az üdültetés, a háztáji gazdaságok­nak történő segítségnyújtás joga és le­hetősége marad meg továbbra is. Az állami gazdaságok irányítását ugyancsak a földművelésügyi és élelmi­­szeripari minisztérium veszi át, s július 1-től megszűnnek az állami gazdaságok megyei egyesülések BUKAREST. A központi román lapok ismertetik a mezőgazdasági és erdő­gazdálkodási minisztérium és a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek orszá­gos szövetségének tanácsa által a mező­­gazdasági termelés és munka megszer­vezéséről kidolgozott törvénytervezetet, amelyet nyilvános vitára bocsátanak, mielőtt a nagy nemzetgyűlés törvény­erőre emelné. A tervezet rámutat, hogy a szocia­lista nagyüzemi mezőgazdasági terme­lés megköveteli a magasabb rendű munkaszervezést, a tudomány és a fej­lett technológiák vívmányainak széles körű alkalmazását, az összes termelő­­eszköz ésszerű kihasználását a magas fokú termelékenység és gazdasági haté­konyság biztosításáért. A hat fejezetből álló törvénytervezet foglalkozik a föld­alap felhasználásának, a mezőgazda­­sági műszaki munkáknak és a kötelező agro-zootechnikai akcióknak a szabá­lyaival, tartalmazza a mezőgazdasági dolgozók kötelezettségeit, járandóságait, a felelősség megállapítását és szank­ciók kivetésének formáit. BELGRÁD: Idén Jugoszláviában a terméskilátások lényegesen gyengébbek, mint a múlt évben voltak. A kisebb termést a minisztérium három fő té­nyezőnek tulajdonítja: csökkent a ve­tésterület, a hozamok valószínűleg ki­sebbek lesznek és az árvíz is komoly veszteségeket okoz. Így a takarmány­gabona-termelés mintegy 10,8 száza­lékkal lesz kevesebb, mint a múlt év­ben, a kukoricatermés 6900 ezer tonna lesz, majd egymillió tonnával keve­sebb, mint 1969-ben. . A román árvíz igen súlyos károkat okozott a fafeldolgozó iparnak: 2422 kilométer erdei utat és 259 kilométer erdei vasutat teljesen szétrombolt, több hidat pedig erősen megrongált. Sok bútorgyár emiatt nem jutott ele­gendő nyersanyaghoz és termelését részben vagy teljesen be kellett szün­tetnie. Ő Moszkvába utazott McEwen auszt­ráliai miniszterelnök-helyettes egyhe­tes japán tartózkodása után. A kor­mány elnökhelyettese, aki egyúttal kereskedelmi és ipari miniszter is, gazdasági kérdésekről folytat tárgya­lásokat szovjet közgazdászokkal. A mi­niszter a későbbiek során Londonba, Brüsszelbe és Belgrád­ba is ellátogat. • Államosították az ecuadori cukor­exportot. Mint azt Velasco Ibarra ál­lamfő mondotta, a jövőben az ország központi bankja veszi át a cukorex­port irányítását. • A természeti csapások által sújtott országok megsegítésére rendkívüli alap létrehozását javasolta az ENSZ Fejlesztési Programjának kormányzó tanácsa. A földrengés, árvíz vagy más csapások pusztításainak helyreállítását a tagállamok önkéntes hozzájárulásai­ból finanszírozzák majd. A program a javaslatot az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának tette. 0 Felemelik a japán búza hivatalos felvásárlási árát. Az intézkedés, amely alapján a tavalyi ár 5 százalékkal emelkedik, július 1-én lép hatályba. 0 Az angol—francia Concorde szu­perszonikus repülőgép brit előállítói továbbra is bíznak abban, hogy a gépet 1973 végéig átadják a légitársa­ságoknak, s ezzel ellentmondtak a francia gyáraknak, akik szerint a brit műszaki problémák és sztrájkok miatt a gépet csak 1974-ben állíthatják be a közlekedésbe.­­ A világ legnagyobb tartályhajóját akarja 1973 februárjáig elkészíteni a japán Ishikawajima—Harima Heavy Industries társaság. A brit megrende­lésre épülő hajó 477 000 tonnás lesz s előreláthatólag közel-keleti nyers­olajat szállít Japánba. A szuper-tar­­tályhajó hossza 379, szélessége 62, mélysége 36 méter lesz, 45 000 lóerős turbinamotor fogja hajtani.­­ Franciaországra a következő hó­napokban a bérek, az árak és ipari beruházások alakulása miatt gondok várnak — közölték az amerikai ke­reskedelmi minisztériumiban. Ugyan­akkor hozzátették, hogy a francia gaz­daság jelentős haladást mutatott fel a költségvetés, a kereslet-kínálat, és a külkereskedelmi mérleg egyensúlyá­nak elérése irányában. • Az olajüzők nemzetközi szervezete következő kongresszusát július 6. és 9. között Londonban tartják meg. Előreláthatólag 35 ország képviselői vitatják meg az olaj és zsír terme­,­lésének, értékesítésének, szállításának kereskedelmi és műszaki problémáit. A W­In JELENTI 0 A svéd kereskedelmi deficit má­jusban 307 millió svéd koronára csök­kent, az áprilisi 412 millióról. Tavaly májusban 116 millió koronás aktívu­mot regisztráltak. A deficit az év első öt hónapjában 1 milliárd 878 millió korona volt, szemben az egy évvel korábbi 552 millióval.­­ Az Ausztriában dolgozó külföldi munkások száma június közepén 77 480 főt tett ki — közölte a Nép­párt sajtószolgálata. Az ország maxi­málisan 95 839 külföldi munkást tud foglalkoztatni. Jelenleg a külföldiek legnagyobb része bécsi vállalatokban dolgozik. Az iparágakat tekintve az első helyen a vas- és fémipar, majd az építőipar található. A legtöbb mun­kás (58 834) Jugoszláviából érkezett.­­ Eladja olaszországi érdekeltségei­nek egy részét a Rowan Industries társaság. Előzetes megállapodás sze­rint az amerikai Ford Motor a 4,5 millió dolláros ügylet során átveszi a Ghia torinói tervezőintézetét, a De Tomaso Automobili társaságot, vala­mint a torinói Vignale gyárat. A mo­­denai De Tomaso gyárban szerelik össze a Pantera típusú sportkocsikat. • A British Leyland Motor Corp. Ltd. június 29-i hatállyal 3,7 száza­lékkal emelte Jaguar, Rover és Triumph típusú személy­gépkocsijainak árát. Az áremelkedésre a magasabb nyersanyagárak és termelési költségek miatt került sor.­­ „Szuper-biztonságos autó” megalko­tására több millió dolláros program megvalósításához kezdtek hozzá az Egyesült Államokban. A kormány a megbízást az American Machine Foundry Company és a Fairchild Hil­­lier Corporation cégnek adta, s a két társaság 18 hónapon belül előrelátható­lag négyajtós, 1800 kilogramm súlyú, öt személy szállítására alkalmas „bizton­sági autót” hoz létre. A Malaysiai küldöttség utazik a közel­jövőben a Közös Piac tagállamaiba, hogy tárgyalásokat folytasson az ország társult tagsági viszonyának kiépítéséről — jelentette be június 28-án Malaysia kereskedelmi és iparügyi minisztere.­­ Franciaországban a létfenntartási költségek indexe májusban 0,5 százalék­kal növekedett — közölték a francia pénzügyminisztériumban. Ez az alaku­lás ugyanolyan, mint az áprilisi, felét az orvosi költségek emelkedése okozta.­­ Az Ilseder Hütte részvényesei jóvá­hagyták azt a javaslatot, hogy Stahl­werke Peine Salzgitter AG. néven új társaságot hozzanak létre a Salzgitter AG-vel történő egyesülést követően. Az új társaságban az Ilseder 45 száza­lékkal részesedne, s a 312 millió már­kás alaptőke 55 százaléka jutna a je­lenlegi Salzgitternek . Új irodát nyit Bejrútban az ENSZ Nemzetközi Fejlesztési Konferenciájá­nak titkársága. Az új iroda feladata a nemzetközi kereskedelmi és szolgálta­tási lehetőségek tanulmányozása lesz. OECD-tanulmány készül az inflációellenes eszközökről Van Lennep, az OECD főtitkára a szervezet gazdaságpolitikai bizottsága ülésének befejezésekor az újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a tagállamok felkérték az OECD-t tanulmány készítésére az inflációelle­nes harc módszereiről. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a keresletszabályo­záson kívül sok egyéb inflációellenes eszköz is létezik, amit eddig nem ta­nulmányoztak kielégítően. A munka­erő- és jövedelempolitika is hasz­nos eszköznek bizonyulhat. Egyes or­szágokban, ahol a keresletszabályozás igen jól és hatékonyan működik, meg kellene próbálkozni jövedelempolitikai eszközökkel is, így például a keresetek restriktív szabályozása révén. Van Lennep ezzel összefüggésben Finnor­szágra hivatkozott, ahol a jövedelem­­politikai eszközök hatékonyan működ­nek, a kormány és az ipar szoros együttműködése eredményeként. A most befejeződött konferencián megvizsgálták az exporthitelek prob­lémakörét is, amely egyes küldöttek szerint gátolja a tagországok infláció­­ellenes erőfeszítéseit. A probléma ta­nulmányozására munkacsoportot hoz­tak létre, amelynek feladata, hogy megállapítsa: szükség van-e az export­hitelfeltételek korlátozására a fejlet­tebb országok között. (Reuter) Egyiptom exportja gyorsan növekszik A kairói gazdasági és külkereskedel­mi minisztérium közleménye szerint az ország az 1969—70-es időszakra kitű­zött exporttervének már 73,9 száza­lékát teljesítette — írja a Financial Times. Az előirányzott kivitel 302 mil­lió egyiptomi font, amiből 226 millió font értékű árut­ már az elmúlt 9 hó­­­napban kiszállítottak az országból. 140,9 millió font értékű mezőgazda­­sági terméket exportáltak, ezzel a terv 88,4 százalékát már teljesítették. Az exportterv az idei gazdasági évre 650 ezer tonna rizs kivitelét tűzte ki célul (74 százalékát már kiszállították a megrendelőknek). Eddig 59 ezer tonna hagymát szállítottak külföldre, ebből 40 ezer tonnát nyugat-európai orszá­gok vettek fel. Az elmúlt háromnegyed évben 72 ezer tonna burgonyát, 11 ezer tonna földimogyorót, 90 ezer tonna citrusgyümölcsöt és 4500 tonna fok­hagymát adtak el a külföldi vásárlók­nak. Az ipari termékek exportjának ér­téke a szóban forgó időszakban 85,3 millió font, 10,8 millióval több mint a megfelelő 1968—69-es időszakban. Az iparcikkek exportját az idei gazdasági évben 132,7 millió font értékben ter­vezik. A gazdasági minisztérium közlemé­nye szerint a teljes gazdasági évre 308 millió fontos importtal számolnak, amelyből 97,5 százalékot, 273 millió fontot már be is hoztak az országba. Irak külkereskedelme Irak bevitele az idén — a legfrissebb hivatalos statisztikai adatok szerint — eddig 150 millió iraki dinárt ért el, s ez 6 millióval haladja meg a tavalyi év ugyanezen időszakának importered­ményét. A növekedés annak ellenére ment végbe, hogy a kormány deviza­takarékosság céljából csökkenteni akarta az importot. Irak legnagyobb szállítója 64 millió dinárral továbbra is Nyugat-Európa. A növekedés ebben a viszonylatban egy év alatt 6 millió dinár. A Kelet-Európából Irakba irá­nyuló export szinte változatlan szinten maradt (30,33 millió dinár az egy év­vel korábbi 31 millió helyett). Az ország összexportja (beleértve a kőolajat is) ez időszak alatt 1 millió dinárral 22 millióra esett vissza. Ennek döntő része (13,4 millió) az arab or­szágokba irányult; az ázsiai országok 3,12 millió, Kelet-Európa pedig 2,8 mil­lió dinár értékben vásárol Iraktól. (AP) Idén 5 százalékkal nő a svéd papíripar exportja A svéd cellulóz- és papírgyártók szövetsége által nyilvánosságra ho­zott adatok szerint a papír- és kar­tonpapírgyártás az országban 1,08 millió tonnára emelkedett az év első három hónapjában. A termelés ezzel 3,8 százalékkal múlja felül a tavalyi hasonló időszak értékeit. A kivitel 5,2 százalékkal 642 400 tonnára szö­kött fel. A különféle papírfajták közül 10 százalékkal nőtt a finom újságpapír gyártása. A szulfátos csomagolópapír termelése visszaesett, míg az újság­papír és a jó minőségű ivópapír gyár­tása nem változott. Az első negyedév adatai azt mutat­­ják, hogy a svéd kivitel zömében a nyugat-európai piacokra ment. Az ország belső papír- és kartonpapír­fogyasztása az év első negyedében nagyjából az 1969-es szinten maradt, összesen 333 000 tonna papírt szállí­tottak a belső felhasználóknak. VILÁGGAZDASÁG Londoni kamarai képviselőnk tapasztalatai A Magyar Kereskedelmi Kamara több országban létesít kamarai kép­viseletet, illetve küld ki képviselőt. Dr. Sattler Tamás Londonban tölti be ezt a funkciót,­­ tudósítja emel­lett a VILÁGGAZDASÁG­ot is. Te­kintve, hogy új kezdeményezésekről van szó és a londoni képviselő egy éve dolgozik, a szerkesztőség úgy vél­te, tanulságos elbeszélgetni a tapasz­talatokról. —­ Kiutazása előtt volt-e képe arról, hogy mi a feladata külföldön egy ka­marai képviselőnek? — Nemigen volt. Az ágazati szem­lélet nagyon eluralkodott gondolkodá­sunkban és azt a látszatot keltette, hogy a kereskedelmi kirendeltségein­ken minden ágazatnak megvan a maga képviselője, amivel a gazdaság egésze tulajdonképpen le van fedve. Hol ma­rad itt tér kamarai aktivitásra, ha csak kerülni akarjuk az átfedéseket? Aztán részben a felkészülés, de még inkább a piaci tapasztalatszerzés során kide­rült, hogy van még mit tenni. Itt van elsősorban az információ intenzifiká­­lása az áramlás mindkét irányában. Aztán vannak addicionális szolgálta­tások, melyeket tagvállalataink részére­­­nyújthatunk, mint amilyen az adott ország marketing-gyakorlatának tanul­mányozása és értékelése hazai szem­pontból, a vezetés és irányítás mód­szerei stb. Itt van aztán a kamarák között nemzetközi méretekben szövődő és egyre fontosabbá váló közvetlen kapcsolat és ennek ápolása. Sorolhat­nám még a területeket és feltételezem, hogy az idő múltával ez a lista állan­dóan bővülni fog. — Említette az információk továbbí­tását. Ennek egy része kétségtelenül az a tudósítói munka, melyet lapunk szá­mára végez és amely le­hetővé teszi, hogy az adott piacról bővebben legyünk informálva. Milyen egyéb tevékeny­séget fejt ki ezen a területen? — Az információ a mai gazdasági életben — és nem csak a gazdasági életben — az egyik legfontosabb dolog. Aki jobban, korábban és részletesebben van informálva, az jobb üzletet csinál. Óriási éhség mutatkozik tehát infor­mációk után. Ezt ismerve, a vállalatok, szervek, egyesületek stb. igyekeznek magukról a lehető legtöbb információt közölni, természetesen mindig érde­keiknek megfelelő tartalommal, idő­pontban, terjedelemben. Így tehát az információk piacán ijesztő mennyiségű „áru” halmozódik fel. A számítógépek az információknak nagyobb mennyisé­gét tudják feldolgozni az emberi agy­nál, tehát az éhség még egyre fokozó­dik. Nagyon szerény eszközökkel — távolról sem komputerekkel, de még komputeres feldolgozásra sem alkalmas módon — igyekszem az információk tengeréből azt a keveset kihalászni, ami számunkra talán a legtöbbet nyújt­ja, új piacokat, új vevőket hoz a fel­színre és ezeket az adatokat kamaránk apparátusán keresztül eljuttatni a cím­zettekhez. Boldog lennék persze, ha egyszer valamilyen visszacsatolás révén megtudnám, hogy egyik-másik informá­cióm tényleges üzletkötésre is vezetett. —­­Milyen eredmények várhatók az intenzívebb kamarai érintkezésektől? — Tudni kell, hogy Angliában, illet­ve az Egyesült Királyságban minden kisebb-nagyobb területi vagy gazdasági egységnek megvan a maga kereskedel­mi és iparkamarája. Számuk tehát jó­val meghaladja a százat. Ezek a ka­marák tagságuknak sokféle érdekét képviselik, a legtöbbre az exportérde­­keket is, minthogy ez az ország körül­belül hasonló százalékban van ráutalva a külkereskedelemre, mint a mienk. Minthogy pedig az ország ipara terü­letileg rendkívül decentralizált, ezért fontos, hogy a magyar piac import- és export-adta lehetőségei és az ezekről szóló adatok, információk elkerüljenek a szigetország legtávolibb zugaiba is. Tapasztaljuk, hogy külkereskedelmünk az Egyesült Királysággal erősen a fő­városra és közvetlen környékére össz­pontosul, és hogy az ismeret mennyi­sége rólunk a Londontól való távolság arányában négyzetesen vagy a harma­dik hatványon csökken. Ha tehát kap­csolatainkat legalább a legfontosabb 10—115 kamarával rendszeressé és tar­talmassá tudjuk tenni, akkor jelentős piaci munkát végezhetünk vele. Érdek­lődés egyébként is van és egy sor Lon­donon kívüli kamara keresi és ápolja velünk a kapcsolatot. Persze mindezek ellenére a Londoni Kereskedelmi Ka­mara, mint az ország egyik legtekin­télyesebb testülete, továbbra is nagyon fontos partnerünk — Mi indokolja, hogy a management­­kérdésekkel foglalkozik? Nem teszi-e a két ország társadalmi rendszere kö­zötti különbség a tapasztalatok átvéte­lét lehetetlenné? — A kamara tagvállalataink reális igénye a vezetés állandó fejlesztése. Ezzel az igénnyel számolnunk kell és ahogy csak tudunk, segítséget kell nyújtanunk az igény kielégítésére. Igaz, hogy a két ország közötti társadalmi differenciák és a manegement mélyen társadalomhoz kötött volta sok prob­lémát támasztanak egyes jelenségek át­értékelésekor, az esetleges adaptálás­kor. Vannak azonban tényezők — és ezek különösen az utóbbi évtizedekben hatnak —, melyek bizonyos tapaszta­latok tanulmányozását és transzponá­lását .lehetővé teszik. Itt van mindenek­előtt az a tény, hogy a management­­ben egyre nagyobb szerepet játszanak a különféle gépek, kezdve a korszerű hírközlő berendezésektől, a sokszorosí­tás, nyilvántartás módszerein keresztül a számítógépek alkalmazásáig. Ezek a management-technikában egyre inkább előtérbe engednek­ kerülni bizonyos nemzetközi vonásokat. Ez a nemzet­­köziesítés igényli a nemzetközi tipizá­lást, az üzleti okmányok és eljárási módok egységesítését. A nemzetek fö­lötti monopóliumok kialakítása és nem utolsósorban a fejlődő nemzetek igé­nye szintén a nemzetköziesítést szorgal­mazza. Ahogy a nemzetközi közleke­dés, főleg a légiforgalom időszakában, a hírközlés, a tv-átvitel és még sok egyéb dolog elképzelhetetlen nemzet­közi szabványosítás és adaptálás nélkül — úgy vélem —, hovatovább a nem­zetközi gazdasági együttműködés és munkamegosztás is csak úgy jöhet lét­re, ha a vezetés technikájában meg­történik a szükséges egységesítés, uni­formizálás és tipizálás. Kétségtelenül fontos, hogy a tőkés­országokat feszítő társadalmi ellent­mondások vetületét, mint számunkra használhatatlant, leválasszuk és ki­válasszuk az átvételbe ajánlott anyag­ból. Így is marad még elég érdekes számunkra. Hadd említsem meg ezzel kapcsolat­ban, hogy a management-tanácsadó cé­gek egyre jelentősebb szolgáltatásokat képesek adni a hozzájuk fordulóknak. A mi vállalatainknál bizonyos tartóz­kodást látok ezeknek a szolgáltatások­nak az igénybevételétől. Holott úgy gondolom, hogy egy néhány gyakorlati kísérletet érdemes volna végezni. Nem hiszem, hogy ezek a vállalatok a tőkés viszonyok között prosperálni tudnának, ha nem tényleges értéket adnának el megbízóiknak, és ha megbízóik nem találnák meg számításukat. Úgy tudom, hogy az egyik legjelentősebb lengyel gépgyár több éves megállapodást kö­tött az egyik nagy angol management­­szaktanácsadó céggel és az eredmények nem rosszak. Örülnénk, ha ezen a té­ren is bővülnének országaink között a gazdasági kapcsolatok, mert ez még mindkét fél részére tartogat jelentős kiaknázható előnyöket. KONTINGENSEMELÉS A LENGYEL-SVÉD KERESKEDELEMBEN Az 1970. évi lengyel—svéd kölcsönös áruszállítási jegyzőkönyvet az­­ idén Varsóban írták alá az első negyedév vége felé. Az idei jegyzőkönyv szer­ves része a két ország között 1968 szeptemberében megkötött és az 1969 —1972. évekre szóló hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásnak. A jegyzőkönyv az 1969. évi telje­sítéshez viszonyítva mindkét részről jelentős szállítási növekedést irányoz elő. A lengyel exportban változatlanul megmaradt a 18 tételből álló kontin­gentált árulista összetétele, azonban számos kontingens-kvótát felemeltek. Így például 2 millió svéd koronával növekedett a mezőgazdasági és élel­miszercikkek kontingense és ezzel együtt 19 millió svéd koronát tesz ki. A textilipari termékek 1970. évi kon­tingensét 10,1 millió svéd koronában állapították meg, ami 600 ezerrel több, mint 1969-ben volt. A porcelán- és fajanszáruk kontingensét 1,3 millió svéd koronára, a bőrkesztyűk kvótá­ját pedig 600 ezer koronára növelték. A lengyel importban jelentősen nö­vekedett a különféle gépek kontin­gense, az 1969. évi 47,5 millió koro­nával szemben 1970-re 51 millióra. A kontingens terhére a lengyelek egyebek között ofszet-rendszerű nyom­dagépeket, bányagépeket, a fémek kép­lékeny megmunkálására szolgáló szer­számgépeket, továbbá villamosgépeket, mérő- és ellenőrzőműszereket, he­gesztő-berendezést, centrifugát, szi­vattyút és felvonóberendezéseket vásá­rolnak. Az irodagép- és alkatrészek kontingensét, amely az 1969. évi jegy­zőkönyvben 3 milliós svéd korona volt, 1970-ben 4 millióra növelték. A különféle vegyi cikkek, gyógyszerek és műanyagok 1969. évi 7 milliós kontin­gensét pedig 7,5 millióban állapították meg. A bőrfélék és lábbelik kontin­gense 4,7 millió, 1 millióval magasabb az előző évi kvótánál. A minőségi acélok importkontin­gensét 19 millió svéd koronában je­lölték meg. A Lengyelországba impor­tálandó nyersanyagokra és félkészter­mékekre nincsenek kontingensek. A már említett 18 tételen kívül Svédországba irányuló lengyel ex­portra nincsenek korlátozó kontin­gensek és nincs szükség arra sem, hogy az importőr behozatali engedélyt kérjen. A liberalizált árucikkek a Svédországba menő lengyel exportnak mintegy 70 százalékát teszik ki. Vizsgálják­ a két ország közötti ipari kooperáció bővítésének lehetőségeit több iparágban. Lengyel külkereskedelmi körökben úgy vélik, hogy a jelenleg hatályos hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás érvényessége idején megélénkült a két ország kereskedelmi forgalma és továbbra is kedvező fej­lődés várható.

Next