Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)
1970-09-01 / 166. (411.) szám
1970. SZEPTEMBER 1. VILÁGGAZDASÁG2 vm —......---__________________ A kőolajtermelő arab országok problémái Ortoli francia iparfejlesztési miniszter befejezte kétnapos algíri megbeszéléseit — írja az MTI. Hazaindulása előtt kijelentette: mindkét félben megvan a jószándék, hogy olyan tartós együttműködést valósítson meg, amely tiszteletben tartja a két ország érdekeit. Az AFP a két ország közti gazdasági tárgyalások alkalmából röviden ismerteti az előzményeket. Mint írja, az algériai vezetők hibáztatják Franciaországot, mert nem tartotta meg Algéria iparosítására vonatkozóan tett ígéreteit. Másik fő panaszuk az, hogy a franciák az elmúlt hónapokban szándékosan halogatták a nyersolaj árának emeléséről folytatott tárgyalásokat, holott az algériai államkincstár nagy zavarokkal küzdött. Algéria júliusban végül is egyoldalúan határozta el, hogy az olaj barrelenkénti árát 2,00 dollárról 2,85 dollárra emeli. Az eljövendő tárgyalás, amelyet francia részről előreláthatóan ismét Orioli vezet majd, minden bizonnyal nehéz lesz. Kétségtelenül ez az oka annak, hogy — Pompidou elnök személyes közbelépését követően — Párizsban és Algírban elhatározták, hogy a problémát hosszú lejáratú gazdasági és pénzügyi együttműködés keretében vizsgálják meg és így lehetővé válik egy olyan kompenzációs rendszer megteremtése, amelyben az Algéria iparosításához nyújtandó segítség szerepelne ellentételként. Az Occidental Petroleum Corp. és az ESSO javaslatot terjesztett elő a líbiai kormánynak a nyersolajár emeléséről — jelenti a Reuter. Az ESSO szóvivője szerint a kormány mind ez ideig még nem adott hivatalos választ. A társaság javaslatát augusztus 13-án tette erről, azonban részleteket nem ismertettek. Olajipari körök szerint a javaslat aligha felel meg a líbiai kormány igényeinek. Az Occidental Petroleum Corp. a líbiai kormány olajtermelést korlátozó politikája miatt emelte az európai finomítókba irányuló nyersolaj árát. Az Occidental a részvényeseknek írt jelentésben azt közölte, hogy júniusban naponta átlagosan 485 476 barrel olajat hoztak a felszínre, szemben az áprilisban feljegyzett 797 216 barrellel.. Május végén a líbiai kormány arra utasította a társaságot, hogy termelését napi 300 ezer barrellel csökkentse, augusztus 18-án újabb 60 ezer barrel csökkentést írt elő. A nyugatnémet Gelsenberg AG. a múlt hét végén közölte, hogy a líbiai kormány korlátozó politikája miatt a Mobil Oil-Gelsenberg konzorcium az idén 160 ezer tonnával kevesebb nyersolajat aknázhat ki. Az árakról még folynak a tárgyalások a társaság és a kormány képviselői között. A Gelsenberg líbiai kőolaj kitermelése tavaly 0,5 millió tonnával 4,5 millió tonnára emelkedett, s ezzel a mennyiséggel a vásárlók igényeinek 70 százalékát tudta kielégíteni. Tovább éleződik Szaúd-Arábia és Szíria vitája. A megrongált vezeték üzembehelyezése körüli vita a többi arab országot is érdekli — állapítja meg a Handelsblatt kommentárja. Fejszál király ismételten azzal fenyegette meg a többi arab államot, hogy leállítja a pénzügyi segélyt, ha Szíria nem járul hozzá a Tapline transzarábiai kőolajvezeték megrongált szakaszának helyrehozásához. Szíria a Tapline-tól a tranzitdíj emelését követeli. Jelenleg Szíria Libanonnal és Jordániával együttesen évente körülbelül 15 millió nyugatnémet márka összegű tranzitdíjat kap — írja a Handelsblatt. Szaúd-Arábia nyeresége ugyanakkor 90 millió márkát tesz ki. Miután Szíria megtagadta a javítási munkákat, úgy tűnik, hogy Szaúd-Arábia teljesen le akar mondani az arab világ legnagyobb kőolajvezetékének használatáról, s olaját a Perzsa-öbölben fekvő Ras Tanúra kikötőn keresztül kívánja exportálni. , Szaúd-Arábia ilyen irányú döntése elsősorban Jordániát érintené igen kedvezőtlenül, mivel az Amman közelében fekvő zerkai oljafinomító az üzemanyagot teljes mértékben a Tapline vezeték még ép szakaszán keresztül kapja. A vezetéket üzemeltető amerikai Aramco konzorcium vezetői gazdagástalannak tartják, ha a Tapline-t csak Jordánia viszonylag szerény igényei miatt üzemeltetik. Ennek a döntésnek életbeléptetése súlyosan kihathat az egész jordániai gazdaságra. A nyugatnémet újságok szerint Szaúd-Arábia már nem várhat sokáig. Hamarosan el kell dönteni: továbbra is — növekvő veszteségekkel — részlegesen veszi igénybe a vezetéket vagy teljes olajexportját Ras Tanara kikötőjén keresztül bonyolítja le. Vita a közép-amerikai közös piacról Honduras visszautasította a középamerikai közös piac újjászervezéséről előterjesztett guatemalai, costa-ricai és nicaraguai javaslatot. A javaslatot a napokban véget ért ülésen hozták a három ország gazdasági miniszterhelyettesei, s célja a Honduras és Salvador közötti 1969-es „labdarúgó-háború” súlyos következményeinek felszámolása. Bonilla hondurasi miniszter a terv elutasítását azzal indokolta, hogy az ország vezetői nem látnak benne elegendő biztosítékot az ország krónikus fizetésimérleg-deficitjének javítására. A tavaly júliusban kirobbant összeütközés előtt Honduras világviszonylatban is igen kedvező mérleggel rendelkezett. A miniszter ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy továbbra is a közös piac tagjai maradnak, de remélik, hogy előbb vagy utóbb megoldódnak a többi tagálammal szemben fennálló problémák. A miniszterhelyettesek azért találkoztak, hogy kidolgozzák a banánországok közös piaci együttműködésének alapjait. Hondurast, amely a csoportosulás iparilag legkevésbé fejlett országa, különböző kedvezményekkel igyekeztek megbékíteni. Ugyanakkor a gazdagabb Salvadort arról igyekeztek meggyőzni, hogy a Hondurasnak nyújtandó kedvezmények csak részlegesek lesznek. Az ülésen elfogadott javaslat a mezőgazdasági és ipari fejlesztési alap létrehozását, a regionális politikai célok meghatározását, és a fizetési mérleg javítását irányozza elő. Salvador miniszterhelyettese nem volt hajlandó nyilatkozni a tervről s ezt azzal indokolta, hogy a dokumentum még alapos tanulmányozásra vár. Időközben a Reuter-iroda azt jelentette, hogy Salvador és Honduras megállapodott a postai és távíró-összeköttetésük újbóli felvételében. A két ország között most kötött egyezmény azt teszi lehetővé, hogy egyes személyek, főként rokoni látogatásra, beutazási engedélyt kapjanak. 0 A perui kormány állami ellenőrzés alá helyezte a Banco Continental nevű magánpénzintézetet, amely külföldi, főként amerikai tulajdonban van. Két hónappal ezelőtt Peruban állami ellenőrzés alá került a külföldi monopóliumok érdekeltségébe tartozó Banco Popular nevű pénzintézet is. Új termelő üzemekben indul meg a munka Bulgária felszabadulásának 26. évfordulója tiszteletére. A napokban szintetikus kaucsukgyártó üzem kezdte meg a termelést a Burgasz melletti kőolaj vegyészeti kombinátban és egy új tejfeldolgozó gyár naponta több mint 30 ezer tonna tejet dolgoz fel Velingrádban. • Aláírás előtt áll az Egyesült Arab Köztársaság és Jordánia kereskedelmi megállapodása, melynek értelmében 1970—71-ben a két ország kereskedelmi forgalmának volumene jelentősen növekszik. A múlt évi árucsere értéke 3 millió egyiptomi font volt, a megállapodás szerint az idén a két ország kereskedelmének el kell érnie a 4,5 millió egyiptomi fontot. Húszmillió schilling értékű, kamatmentes, 10 éven belül visszafizetendő kölcsönt nyújt Ausztria Romániának osztrák mezőgazdasági termékek vásárlására. A megállapodást a két kormány képviselői augusztus 31-én kötötték. Ausztria ezzel az árvízkatasztrófa következményeinek leküzdéséhez akar segítséget nyújtani Romániának. A General Motors of Canada elküldte az első 17 Diesel-mozdonyt a ZTP Sarajevo vasútigazgatóság részére. Jugoszlávia 33 mozdonyt rendelt, összesen 9 millió dollár értékben. az§ jelenti . Az indiai kormány a parlament hozzájárulását kéri a hercegek és maharadzsák privilégiumainak megszüntetéséhez. A volt uralkodók 48 millió rúpia jövedelemnek, ezenfelül személyes használati tárgyaik vámmentes behozatalának, ingyenes orvosi kezelésnek és egyéb külön jogoknak örvendenek. Az NDK-ban a nemzeti jövedelem 1970 első félévében 5 százalékkal haladta meg 1969 első félévének nemzeti jövedelmét. Az ipar árutermelése 7,5, a munkatermelékenység több mint 6, a beruházás volumene 5 százalékkal nőtt. Magas rangú külügyi és gazdasági szakértőkből álló norvég delegáció utazik ötnapos látogatásra Kenyába. Az afrikai országban a norvég fejlesztési segélypolitikáról tárgyalnak és a vendégek meglátogatják a norvég tőkével épült és épülő kenyai gazdasági objektumokat. 0 Indiai ipari kiállítás nyílt Singaporeban. A kiállítás feladata hogy elősegítse a két ország kereskedelmi és ipari kapcsolatainak bővülését. 0 Ausztrália exportja a Kínai Népköztársaságba 1969-ben 26,3 százalékkal nőtt az előző évihez képest és 135,6 millió ausztráliai dollár értéket ért el. A kivitelnövekedéshez jelentősen hozzájárult az, hogy Ausztrália fokozta búzaszállításait a kínai piacra. A japán dolgozók átlagos jövedelme az év első hat hóapjában — névleges értékben — 15,1 százalékkal nőtt a múlt év hasonló időszakához képest. Az áremelkedések következtében a reáljövedelmek növekedése csak 6,8 százalékos volt. A Szovjetunió és Bulgária gazdasági együttműködése Moszkvában aláírták a Szovjetunió és a Bolgár Népköztársaság 1971—75-re vonatkozó népgazdaságfejlesztési tervegyeztető jegyzőkönyvét. A Bajbakov és Zsivko Zsivkov minisztrelnök-helyettesek által aláírt jegyzőkönyv a tudományos műszaki együttműködésre vonatkozó komplex megállapodások kötését, közszükségleti cikkek, gépek és felszerelések kölcsönös cseréjének növelését irányozza elő. A Szovjetunió a következő ötéves terv folyamán mindenekelőtt kőolaj-, gáz- és olajvezeték szállításait fokozza. Bulgária több gépkocsit, repülőgépet, útépítőgépet, kohóipari felszerelést, szerszámgépet és az élelmiszeripari gépgyárak számára több futószalagot gyárt. A kölcsönös szállítások fontos tételei lesznek az elektronikus adatfeldolgozó és számítógépek. (MTI, TASZSZ) A japán liberalizálás várható újabb lépései A japán kormány — mint arról lapunkban már beszámoltunk — szeptember 1-i hatállyal széles körű liberalizációs intézkedést hozott. Tokiót e részleges lépés után továbbra is élesen bírálták külföldi partnerei. Valószínűleg ez volt az oka, hogy a kormány a múlt hét végén úgy döntött, hogy a tőkeforgalom liberalizálásának negyedik, utolsó szakaszát 1971 őszére hozza előre, az eredetileg 1972 tavaszára tervezett időpontról. A tőkeforgalom általános liberalizálásának részét képezi az a kormányhatározat is, amely a külföldi japán magánbefektetések maximumát az eddigi 300 000 dollárról 1 millió dollárra emeli. Szeptember 1-i hatállyal a kormány 8 árucikk import-kvótáját teljesen, 5 árucikk kvótáját pedig részlegesen feloldotta. Gazdasági szakemberek szeptember 10-én vitatják meg, mi legyen azokkal a cikkekkel, amelyekre Japán a mostani döntés után is fenntartja az importkorlátozásokat. Az import liberalizálásának következő szakaszai decemberre, 1971 júniusára és decemberére várhatók és körülbelül 40 árucikket érintenek majd. A szabad kereskedelmi politikájával tüntető japán kormány magatartása azonban nem tartja vissza az Egyesült Államokat az újabb protekcionista tervektől. A Kyodo jelentése szerint az Egyesült Államok a közeljövőben ismét életbe akarja léptetni a japán fém evőeszközökre márkorábban 8 évre kivetett, de 1967-ben feloldott, vám- és kvóta-rendszert. Egy ilyen lépés súlyosan érintené a japán gyártókat, mivel termékeik jelentős része az Egyesült Államokba irányul. Japánban azonban ennél is súlyosabbnak tartják az amerikai pénzügyminisztériumnak a japán televíziógyártók ellen emelt vádját, amely szerint a japán televíziók dömpingáron kerülnek az amerikai piacra. A minisztérium szigorú ellenintézkedéseket helyezett kilátásba, amelyeknek megvalósítása esetén az Egyesült Államokba irányuló japán televíziók száma az idén 150 000-rel kevesebb lesz, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Kereskedelmi szerződés Jugoszlávia és Kinshasa Kongó között Kereskedelmi szerződést írt alá hétfőn Belgrádban Jugoszlávia és a Kongói Demokratikus Köztársaság képviselője. A szerződés a jövő évi árulistát és a konvertibilis valutában való fizetést írja elő. Az aláírásra Mobutu elnök háromnapos jugoszláviai látogatása alkalmából került sor. Jugoszláviának mindeddig nem volt kereskedelmi egyezménye a Kongói Demokratikus Köztársasággal, s ezért az árucsere az 1961-ben megkötött, a baráti kapcsolatok fejlesztését célzó jegyzőkönyv alapján történt. Jugoszlávia az idén 1000 tonna nyersgyapotot és kávét importált Kongóból. (DPA, MTI) Franciaország fegyvert szállít Athénnek Görögország titokban 50 darab AMX—30 típusú középnagyságú tankot vásárolt Franciaországtól 33 millió dollár értékben — jelenti amerikai forrásra hivatkozva a Reuter-iroda. Az erről szóló megállapodást még júliusban írták alá. Az athéni hatóságok a fegyvervásárlást hivatalosan nem erősítették meg, de nem is cáfolták. Diplomáciai források szerint az athéni katonai rezsim nehézfegyverek, elsősorban tankok és Mirage típusú harci repülőgépek vásárlásáról folytat további tárgyalásokat francia és nyugatnémet cégekkel. A görög fegyverpiacot eddig teljes mértékben az Egyesült Államok uralta, de az 1967. évi görög katonai államcsínyt követően, az akkori amerikai kormányzat embargót hirdetett a Görögországba irányuló nehéz fegyverszállításokra. A tilalom feloldása már hosszabb ideje napirenden szerepel, de a Nixon-adminisztráció a kérdésben még nem döntött véglegesen. Jelentés a múlt hétről A NYUGATI ÉRTÉKTŐZSDÉK A Wall Street nem okozott csalódást azoknak a befektetőknek, akik az előző heti fejlemények alapján további javulással számoltak: az irányzat szilárd, illetve nagyon szilárd volt. Azok a jelek, amelyek a hitelpolitika lazítására utaltak — a többi között a júliusban kezdett építkezések rekordszintje — pozitív hangulatot váltottak ki. A kedvező tények között szerepelt az, hogy a fogyasztói árindex, illetve a kereskedelmi minisztérium összesített indexe az infláció gyengülését, illetve az expanzió fokozódását mutatta. Kedvező továbbá a jelentés a rendelésállomány növekedéséről, és az a hír, hogy az év hátralevő részében kevés a valószínűsége a gépkocsiipari sztrájknak. A prime-rate — a kereskedelmi bankok legnagyobb fogyasztóinak biztosított kedvezményes kamatláb — várható leszállításáról szállongó hírek ugyancsak hozzájárultak a tevékenység ösztönzéséhez. Az ipari papírok Dow Jones átlagindexe, amely a hét elején 729 ponton állott, a hét utolsó napján 759 pontos szintet ért el. A londoni értéktőzsdén lanyha és eseménytelen volt az elmúlt hét. Mindamellett a vezető iparvállalatok papírjai tartották pozíciójukat. A sztrájksorozat elkedvetlenítette a vásárlókat, de a munkanélküliség fokozódásáról szóló jóslatok nem csapódtak le az értékpapírok piacán. A Financial Times tőzsdei indexe 1,7 ponttal emelkedett. Az állami papírok árszintje árnyalattal gyengült, az aranyipari papírokat keresték. Frankfurtban széles fronton gyengültek a papírok árai. Az irányzat alakulásához hozzájárult a Bayer vállalat kedvezőtlen jelentése, a hét végén pedig elkedvetlenítette a hangulatot az, hogy a Bundesbank nem módosította a lombard-bankok szintjét. Figyelemre ■méltó kivételt jelentett az általános hanyatlás közepette a Daimler-Benz; ennek részvényei nyilván a Szovjetunióval kötendő megállapodás reményében figyelemre méltóan emelkedtek. Algéria gazdasági forradalma, angol szemmel A Financial Times cikkszolgálata nyomán, Algéria gazdaságának fejlesztésében sikeresen alkalmazott néhány új elgondolást és úgy látja, hogy más fejlődő országok részéről is mutatkozik érdeklődés ezek iránt. Mauritánia például, Algéria egyik szomszédja, már jó ideje foglalkozik azzal a gondolattal, hogy nagy kikötőt épít, a terv kivitelezéséhez azonban nem kívánja igénybe venni azokat a hagyományos módszereket, amelyeket a fejlődő országok általában hasznosítanak. Ahelyett ugyanis, hogy behívták volna az országba egy nagy nyugati nemzetközi konszernt, vagy a szocialista államok támogatását keresték volna. Mauritánia vezetői Algériához fordultak segítségért ahhoz az országhoz, amely maga is csak 8 év óta független és saját gazdaságában is hatalmas fejlődési problémákkal áll szemben. Algéria a kérésnek eleget tesz és együttműködésre kért fel egy angol építőipari és gépipari csoportot. A megvalósítással e pillanatban itt tartanak. Első hallásra meglepő, hogy Algéria vállalkozott erre a tevékenységre, holott önmaga sem rendelkezik a szükséges műszaki felkészültséggel. Lényegében arról van szó, hogy egyik fejlődő ország a másikhoz fordul támogatásért, és az utóbbi a Nyugat technikáját vonja be a feladat megoldására. Az algériai vezetők megítélése szerint azonban a dolgok ilyetén alakulása rendkívül fontos és előnyös, mert a fejlődő ország számára olyan beleszólási és irányítási lehetőséget biztosít, amely a hagyományos módszer mellett nem volna elérhető. Ennek fejében még azt is el kell nézni, hogy végső soron a terv megvalósítása drágább lesz. Ami a konkrét esetet illeti, Algériának különös érdeke, hogy Mauritániának ebben az elgondolásában részt vegyen: az ország közvetlen szomszédja és a létesítendő kikötő bekapcsolásával az algériai Tindouf mellett feltárt, de eddig ki nem aknázott gazdag vasérckészleteket hasznosítani lehetne. Ez azonban Algéria bekapcsolódásának csak részbeni magyarázata; a teljes megértéshez az országnak a függetlenség elnyerése óta lezajlott gazdaságtörténetét kell elemezni. Kívülről tekintve néha úgy tűnt, hogy Algéria leginkább politikai kérdésekkel foglalkozik. Arról beszéltek, hogy az ország az arab világ vezető helyére aspirál. De a vezetők ambíciói ennél tovább terjednek. A fejlődő országok élvonalába kívánnak kerülni és olyan helyzetbe, hogy elgondolásaikkal a fejletlenség elleni harcot támogatni tudják. A függetlenség megszerzése óta, 1962- től Algériában alapvetően arra törekedtek, hogy mindenféle külföldi gazdasági behatást elkerüljenek és az ország gazdasági fejlődését önmaga irányítsa. Százharminc éven keresztül Franciaország dominált minden területen, aminek következtében Algéria gazdasága a francia piac igényeihez idomult, a függetlenné vált ország vezetői felismerték, hogy a politikai függetlenség, amelyet hét hosszú éven át tartó kemény harccal vívtak ki, önmagában nem elegendő. A politikai téren sikeres forradalom valójában nem vezetett teljes függetlenségre, mert az ország még függött a francia piactól, a francia pénzügyi köröktől és a francia technikától. Sokkal nehezebb Algéria számára a gazdasági forradalom végrehajtása és ezt az elmúlt négy év során tapasztalhatták, amikor masszív fejlesztési terv végrehajtásáért küzdöttek. Ezek után tulajdonképpen mi is Algéria gazdasági filozófiája? Nyersen megformulázva a választ : az államnak kézben kell tartani a gazdaság kulcsszektorait és külföldi vállalat mindenféle vállalkozásnak csak legfeljebb 49 százalékát tarthatja kézben, habár egyesek még ezt is túl magasnak mondják. Annak ellenére, hogy Algéria gyakorlatilag „nulláról” indult, komoly mértékben javára vált az, hogy jelentős természeti kincsekkel rendelkezik, főleg olajjal. A gyakorlatban ez az alapelv úgy érvényesült, hogy az évek során a gazdaság számos szektorát államosították, a bányászat, a gépgyártás, a vaskohászat, az áramszolgáltatás stb. összefogására nagy állami szerveket hoztak létre és így valójában az államkapitalizmus egy fajtáját vezették be. Ez korántsem jelentette azt, hogy a kínaiak által alkalmazott módszereket fogadták volna el és traktorok és bulldózerek importja helyett a munkát a csákánnyal és lapáttal végezték volna. Algéria igénybe vette a nyugati technika minden finomságát és ez sok pénzbe került. Becslés szerint ilyen felszerelések vásárlására évi 60 millió dollárt költenek. A nyugati technikával való együttműködés legjobb példája az olajipar, ahol amerikai konszernekkel együttműködve 51/49 százalékos bázison több közös vállalatot hoztak létre. Nem is titkolják, hogy a személyzet és főleg a szakértők nagyobb része külföldi. A lényeg az, hogy a vállalatok algériai irányítás alatt működnek. Ha például kutatóvállalatról van szó, a kutatófúrásokat olyan területekre is kiterjesztik, amelyeket a külföldi vállalatok régebben érdektelennek minősítettek. Az állam határozott fellépése következtében ez az alapelv igen sikeresnek bizonyult. Az ország gazdasága virágzik, és a rövid ideje alakult állami vállalatok már műtrágyagyárakat, acélkohókat és autószerelő telepeket is üzemeltetnek. Az algériaiak azonban itt nem akarnak megállni. Gazdasági forradalmuk tapasztalatait széles körben exportálni kívánják. Ez az alapja a Mauritániával vállalt együttműködésnek és ez a vállalásuk nem egyedülálló. Algéria főleg arra koncentrálta erőit, hogy a baráti vagy testvéri országokat a kőolajipar szektorában támogassák, ha azok hasonló gazdasági elveket vallanak és osztoznak az antiimperialista politikai célkitűzésekben. Algériai geofizikai és olajkutató csoportok működnek jelenleg Jemenben, Dél-Jemenben és Szíriában. Rövidesen Irakban is felveszi a munkát az algériai állami olajvállalat, a Sonatrach néhány szakembere. (A Sonatrach bekapcsolódik a kubai olajkutatásba is.) A kiküldött szakemberek nem csupán Algériából származnak, sok más ország szakértői is közreműködnek ebben a munkában, még amerikaiak is. Kissé furcsának tűnik, hogy például Dél-Jemen, amely erősen tiltakozik az amerikai behatolás ellen, megbékél azzal, hogy egy algériai vállalat számára nála amerikaiak dolgoznak. A lényeg az, hogy a vállalkozás algériai zászló alatt fut, és így a vendéglátó ország számára elfogadható. Az érdekelt országok, amikor Algéria részéről ezt a támogatást elfogadják, érzik, hogy jól járnak. Ha ugyanis közvetlenül meghívnak egy nyugati vállalatot, attól kellene tartaniuk, hogy ez a vállalat vagy az érdekelt nyugati kormány az országban érdekeltséget kívánna szerezni és a kötött megállapodást nyerészkedésre igyekezne felhasználni. Algériának azt az igyekezetét, hogy a gazdasági átalakítás terén szerzett tapasztalatait külföldön is terjessze, hiba volna lebecsülni. Ennek legjobb bizonyítéka Líbia esete, ahol az algériai példa erősen befolyásolta az ország olajpolitikáját. Algéria már messze tart azon az úton, hogy saját olajiparának irányítását maradéktalanul kézbe vegye. Azzal kezdte, hogy államosította a külföldi értékesítési vállalatokat, majd átvette a külföldi termelővállalatokat is, a francia cégek kivételével. A francia vállalatokat viszont most ultimátumszerűen kényszeríti arra, hogy az államomal kooperáljanak, mert ellenkező esetben őket is az államosítás veszélye fenyegeti. (Jellemző, hogy Algéria tanácsára az olajipar feletti uralom megszerzése érdekében Líbia is azzal kezdte, hogy nemrégiben az értékesítő vállalatokat államosította.)