Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)
1970-09-26 / 185. (430.) szám
VEZGGAZDASÁG 1970. SZEPTEMBER 26., SZOMBAT II. ÉVFOLYAM 185. (430.) SZÁM Napirenden a kereskedelmi szerződés gondolata PATOLICSEV ÉS SCHILLER MEGBESZÉLÉSE Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter pénteken megkezdte hivatalos tanácskozásait a szovjet fővárosban. A nap folyamán két ízben is tárgyalt Patollicsev szovjet külkereskedelmi miniszterrel, s megbeszélést folytatott Kirillinnel, a szovjet tudományos állami bizottság elnökével. Szombaton — előzetes jelentések szerint — Koszigin szovjet miniszterelnök fogadja a nyugatnémet minisztert. Schiller Moszkvába érkezésekor látogatásának céljáról szólva azt mondotta: februárban Patolicsevvel folytatott megbeszélése során egyetértettek abban, hogy a szovjet—nyugatnémet kereskedelemben még korántsem aknázták ki az összes lehetőségeket. „Ez a véleményünk és erről akarunk tárgyalni” — mondotta. Tavaly — írja a Reuter hírügynökség — a szovjetnyugatnémet áruforgalom értéke majd 497 millió rubel volt, s ennek több mint fele a Szovjetunióba irányuló nyugatnémet export volt. Az NSZK ily módon a Szovjetunió tőkés kereskedelmi partnerei között — Anglia, Japán és Finnország után — a negyedik helyre került. A nyugatnémet küldöttség szóvivőjének közlése szerint Patolicsev és Schiller első megbeszélésének legfontosabb eredménye, hogy Bonn és Moszkva kifejezte készségét arra, hogy ismét kereskedelmi szerződést kössön. A két ország áruforgalmát ugyanis 1963 óta nem szabályozza és ösztönzi kereskedelmi egyezmény. A Patolicsev vezette delegáció — amelynek tagja Manzsulo és Oszipov miniszterhelyettes, illetve a Schiller vezette delegáció, amelynek tagja Allardt nagykövet és Schöllhorn államtitkár —, egyetért abban — mondotta Vogel szóvivő —, hogy a szerződések közti rést „ki kell tölteni”. A szerződésre vonatkozó tárgyalások megindítását azonban még nem határozták el, ez külön megbeszélések tárgya lesz majd, amelyeknek még nem állapították meg a helyét és az időpontját. Az NSZK szeretné, ha Nyugat-Berlinre is kiterjedne a megkötendő szerződés, de — jegyezte meg a szóvivő —, az eszmecsere során nem érintették Nyugat-Berlin kérdését. Schiller és Patolicsev elöljáróban hangsúlyozta is, hogy csak gazdasági kérdésekről tárgyal, a politikáról nem. A szovjet sajtó az utóbbi időben több ízben szóvá tette, hogy a Nyugat-Németországba irányuló szovjet import elé mesterséges akadályokat állítanak. A Szovjetunió — írja az APA tudósítója — diszkriminatívnak minősíti azt, hogy az NSZK egyes importcikkeket (pl. a kőolajat) kontingentál. A gazdaságpolitikai kérdések megvitatásában a figyelmet, két problémának szentelték — közli a nyugatnémet DPA hírügynökség. 1. A Szovjetunió szeretné a Német Szövetségi Köztársaságtól megkapni a szovjet áruk NSZK-ba való bevitelének további — lehetőség szerint 100 százalékos — liberalizálását. Schiller gazdaságügyi miniszter ezzel kapcsolatban felhívta tárgyaló partnerének, Patolicsevnek a figyelmét arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaság már augusztusban szabaddá tett 4157 árucikktételt a behozatal számára és szó lehet e cikktételek számának növeléséről. Az ilyen jellegű bilaterális megegyezések alapja ennek ellenére egy kereskedelmi szerződés kell hogy legyen. Schiller hangoztatta azonban, hogy a nem liberalizált behozatal, „magva” megmarad a jövőben is, mert a Német Szövetségi Köztársaságot kötik egyrészt a Közös Piac rendelkezései, másrészt az NSZK- nak figyelembe kell vennie saját gazdaságának meghatározott „érzékeny” területeit. 2. Schiller felhívta a szovjet küldöttség figyelmét arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak konzultálnia kell a Közös Piaccal minden szerződésre vonatkozó tárgyalásról. Emiatt a tárgyalásokat nem lehet gyorsvonati tempóban lebonyolítani. A tárgyalásokhoz megfelelő időre van szükségük. A két küldöttség tanácskozásainak másik nagy témája a Káma folyó mentén építendő óriás tehergépkocsigyár kérdése volt. Az elképzelések szerint a gyár a nyugatnémet Daimler-Benz cég vezetésével, illetve részvételével, s esetleg a francia Renault és az olasz Fiat közreműködésével jön majd létre. A megbeszélésen nyilván hitelkérdések is szóba kerültek. A Szovjetunió — a DPA közlése szerint — a gépkocsigyárral kapcsolatban 1,5 milliárd márka hiteligényt jelentett be. A nyugatnémet álláspont a hiteligényekkel kapcsolatban a következő: az NSZK kormánya elismeri, hogy a hosszú lejáratú gazdasági együttműködésnek a hitelügyletek is tartozékai. Ezért kész arra is, hogy kezességet vállaljon a Szovjetuniónak és más keleteurópai országoknak nyújtandó hitelekért. E tekintetben azonban bizonyos korlátok állnak fenn. Az NSZK kormányának az az álláspontja, hogy a hitelügyleteket kommerciális alapon kell lebonyolítani. Az NSZK a francia—szovjet hitelmegállapodásokat nem tekintheti irányadó mintának. A nagy horderejű szovjet—nyugatnémet tárgyalásokról szólva említést érdemel, hogy a két ország felelős politikusainak párbeszéde Európa-szerte helyesléssel találkozik. Az Európa-tanács, amelynek pénteken fejeződött be az ülésszaka, támogatásáról biztosítja az NSZK-nak a szocialista országok irányába folytatott politikáját. A kelet-nyugati kapcsolatokkal foglalkozó határozat szerint e politika lényegbevágóan hozzájárul az európai biztonság és együttműködés előmozdításához. Schumann francia külügyminiszter pedig a nemzetgyűlés külügyi bizottsága előtt tartott beszámolójában kijelentette: e szovjet—nyugatnémet szerződés távol áll attól, hogy felforgassa a jelenlegi nemzetközi rendet. Ellenkezőleg — mondotta —, a szerződés célja e rend elismerése és megszilárdítása. A kelet-európai szocialista országok sajtója természetesen egyöntetűen helyesli a szovjet—nyugatnémet szerződést. A számtalan megnyilatkozás közül e helyütt csupán egyet emelünk ki: a Német Demokratikus Köztársaság lapjai határozottan és egyértelműen visszautasították azokat a kínai értelmezéseket, amelyek az NDK érdekeivel ellentétesnek próbálták minősíteni a Szovjetunió és Nyugat-Németország viszonyának újrafogalmazását. A Német Demokratikus Köztársaság — írták e lapok — helyesli az európai helyzet normalizálását célzó szerződést és elhárítja a fogadatlan prókátorkodást. ELAKADTAK AZ EGK TÁRGYALÁSAI JAPÁNNAL megállapodás aláírása céljából. A tanácskozásokon közel kerültek az álláspontok a kereskedelem liberalizációját, a vámkorlátok lebontását és egy közös piaci japán vegyes bizottság felállítását illetően, de képtelenek voltak megállapodni a „biztonsági cikkely” kérdésében. A közös piaci országok továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy olyan biztonsági záradékot vegyenek bele a szerződésbe, amely felhatalmazza a szervezetet, hogy gyors intézkedéseket hozzon, ha a japán áruk „elárasztanák” a Közös Piacot. A japánok sérelmesnek tekintik e záradékot, véleményük szerint a GATT előírásai megfelelőképpen védelmezi az EGK országait a japán árucikkek versenyével szemben. Helyette — jól értesült brüsszeli források szerint — konzultációs záradékot szeretnének beiktatni a szerződésbe. A tárgyaló partnerek továbbra is tartják magukat ahhoz a már együttesen elfogadott alapelvhez, hogy a kontingensek formájában előírt kereskedelmi korlátozásokat, a szerződés aláírása után, évenként 25 százalékos arányban, fokozatosan eltörlik. Ez a közös platform azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megállapodjanak a tárgyalások második fordulójának időpontjában — írja a DPA. A távol-keleti szigetország mellett egy másik hatalmas ázsiai ország is kereskedelmi megállapodást kíván kötni a Közös Piaccal. A Reuter brüsszeli jelentése szerint India közös piaci nagykövete rövidesen találkozik Malfattival, a végrehajtó bizottság elnökével, aki korábban megígérte, hogy tanulmányozzák India és a Közös Piac közötti kereskedelmi forgalom problémáját. Indiai részről hangsúlyozták, szeretnék még a brit csatlakozási tárgyalásoknak az Indiával foglalkozó ülései előtt megkötni az egyezményt. Anélkül ért véget Brüsszelben a Hatok és a Japán képviselői között megindult tárgyalások első szakasza, hogy sikerült volna megoldást találni a két felet elválasztó legfőbb problémára, a Japánból importált áruk közös piaci korlátozására — jelenti a DPA hírügynökség. A tárgyalások, mint arról már lapunkban beszámoltunk, szeptember 17-én indultak meg a Közös Piac főhadiszállásán, hároméves kereskedelmi Jelentés az UNCTAD Tanácsának X. ülésszakáról Az UNCTAD Tanácsának X. ülésszaka egy hónapig tartó vitasorozat után elfogadta azt a jelentést, melyet az ENSZ közgyűlése elé terjesztenek. A Tanács egyúttal jövő márciusig elnapolta üléseit. A jelentés javaslatokat tartalmaz a hajózási és kikötői létesítmények fejlesztésére, a technológiai növekedés ösztönzésére a fejlődő országokban, a fogyasztói árak stabilizálására és a tengernélküli országok problémáinak megoldására. A jelentés különleges intézkedéseket javasol a legszegényebb országok gondjainak könnyítésére. E feladatok megoldására a Tanács a közeljövőben szakértői csoportot létesít. A jelentés tartalmazza a fejlődő országok nyilatkozatát is, amely kifejezi ezen országok aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy a fejlett államok sok kérdésben nem tudtak megegyezni. A nyilatkozat elsősorban a segély volumenét, formáját és feltételeit, a nemzetközi kereskedelem határidőit, a Nemzetközi Valuta Alap különleges lehívási jogai és a fejlesztés finanszírozása közötti kapcsolatokat és restriktív üzleti gyakorlatot említi meg ebben az összefüggésben. A különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok gazdasági kapcsolatait érintve a jelentés hangsúlyozza, hogy jelentősen nőtt a szocialista és a tőkésországok kereskedelme az elmúlt évben, de még mindig kedvezőek a lehetőségek a további expanzióra. A Tanács üdvözölte a szocialista országok elhatározását, hogy vámkedvezményeket nyújtanak a fejlődő országokból érkező importcikkekre. Megállapodás született arról is, hogy az UNCTAD keretén belül folytatják a szocialista és a fejlett tőkésországok közötti bilaterális konzultációkat. A Tanács jelentése javasolja, hogy alakítsanak 45 tagú kormányközi csoportot, azzal a feladattal, hogy elősegítse és megkönnyítse a modern technológia továbbadását a fejlődő országokba. Az árakat érintve azt a célt tűzi ki, hogy olyan szinten jöjjön létre stabilizáció, amely a termelőnek kifizetődő, s a fogyasztó szempontjából is igazságos. A tengernélküli országoknak a Tanács azt ajánlja, hogy közös erőfeszítéssel gyorsítsák meg a határokon keresztül haladó közlekedést, vegyék fel a harcot a csempészéssel és diverzifikálják külkereskedelmüket. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ MOSZKVA ÉS BONN ISMÉT KÉSZ KERESKEDELMI SZERZŐDÉST kötni. Ennek leszögezése volt a szovjet külkereskedelmi miniszter és a bonni gazdasági miniszter első moszkvai megbeszélésének legfontosabb eredménye — mondta a nyugatnémet küldöttség szóvivője. Az NSZK jelenleg a negyedik a Szovjetunió tőkés kereskedelmi partnereinek rangsorában, s mindkét fél véleménye az, hogy a lehetőségek még koránt sincsenek kiaknázva. ♦ AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSE ELÉ TERJESZTENDŐ JELENTÉS elfogadásával ért véget Genfben az UNCTAD tanácsának egy hónapja folyó ülésszaka. A jelentés nemcsak a fejlődő országok javára ajánl intézkedéseket, hanem foglalkozik a kelet-nyugati kereskedelem problémáival is. ♦ KOPPENHÁGÁBAN A NEMZETKÖZI PÉNZINTÉZETEK ötnapos évi közgyűlése fejeződött be. A fejlődő országok ígéretet kaptak arra, hogy a gazdag ipari országok tanulmányozzák különféle problémáikat: az infláció hatását gazdasági helyzetükre, a papírarány felhasználását fejlesztési segélyekre, valamint a tőkebefektetések ösztönzésére biztosítási rendszer kidolgozását. ♦ ÁLLANDÓAN NÖVEKSZIK A SZÖVETKEZETI TAGOK száma, de csökken a szövetkezeteké Angliában. A fejlett és nagy múltú brit szövetkezeti rendszer koncentrációjáról és szervezetéről beszámoló írásunkat a magyar szövetkezeti küldöttség londoni útja alkalmából közöljük. ♦ AZ EURÓPAI SZOCIALISTA ORSZÁGOK TAKARÉKPÉNZTÁRAINAK budapesti konferenciáján két magyar referátum hangzott el. Az életszínvonal emelkedése, a társadalmi fejlődés új, az eddigiektől eltérő szolgáltatások bevezetését követeli meg, állapítja meg az egyik vitaanyag. A másik a takarékpénztárak ügyviteli-gépesítetésének helyzetével foglalkozik és felveti, hogy széles körű tapasztalatcserét kellene megvalósítani a szocialista országok között. ♦ A GAZDASÁGI ÖSZTÖNZŐK RENDSZERÉNEK EGYSÉGESÍTÉSÉRE és tökéletesítésére terjeszt elő javaslatokat a Pravda egy cikkírója. A Sajtószemle rovatunkban közölt cikk egyebek között azt ajánlja, hogy a termékrealizálás és jövedelmezőség helyett a nyereség tömege legyen a legfontosabb vállalati sikermutató. ♦ AUTOMATIKUS KÖZLEKEDÉSIRÁNYÍTÁSI RENDSZEREKET és különféle korszerű közlekedésbiztonsági berendezéseket mutatnak be a tőkés vállalatok a Moszkvában pénteken megnyílt „Interszignál ’70” kiállításon. Moszkvai tudósítónk ennek kapcsán ismerteti azokat az eredményeket is, amelyeket a Szovjetunióban értek el a teleautomatikus közlekedésirányításban. Kikényszeríti-e a tory-kormány az „ipari ütközetet”? Heath brit miniszterelnök megválasztása óta adott első televíziós nyilatkozatában gazdaságpolitikai elképzeléseiről tájékoztatta a közvéleményt, és lényegében hadat üzent a szakszervezeteknek. Nyilatkozata meglehetősen határozott volt az elérendő célok tekintetében, sokkal kevésbé körvonalazta azonban a „hogyant”, a célhoz vezető utakat. Egyelőre nincs sok változás a brit gazdasági helyzetben. Gyakorlatilag egy helyben topog. A bajok orvoslása helyett lényegében a két nagy párt vitája folytatódik: a volt miniszterelnök, Wilson pártja azt hajtogatja, hogy egészséges gazdaságot hagyott örökül a konzervatívokra, a konzervatívok pedig egyre azt ismétlik, hogy „csődtömeget” vettek a nyakukba. Emellett a közvélemény elé a sztrájkoló munkásokat állítják bűnbaknak, holott — mint emlékezetes — a szakszervezeti kongresszuson Feather, a TVC elnöke rámutatott, hogy Angliában a sztrájkok aránya semmivel sem nagyobb, mint Nyugat-Európa más országaiban. Edward Heath miniszterelnök — a Reuter jelentése szerint — a londoni televíziónak adott, nyilatkozatában kijelentette: kormánya még az általános sztrájk kirobbanásának veszélyét is vállalja, s harcot indít — úgymond — „az ipari kapcsolatok megreformálására”. Az erre vonatkozó javaslatokat a parlament összehívása, október 27-e után kívánják törvényerőre emeltetni. Heath ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy már előzőleg a kormány vitára bocsátja a reformterveket tartalmazó dokumentumot, mint tárgyalási alapot a szakszervezetekkel és a tőkésekkel meginduló párbeszédében. „Más országokkal együtt gazdasági szempontból a háború utáni időszak legnehezebb pontjához érkeztünk” — idéz londoni tudósítónk a miniszterelnök beszédéből. Tervünk az — mondotta Heath —, hogy betörjünk az ár- és bérspirál menetébe és leszállítsuk az árakat. Ezért csökkenteni fogjuk az adókat és nem engedjük meg a közületi díjak drágítását, a szén, a gáz, a villany árának, a szállítási és postai díjaknak emelését. Ugyanakkor közölte: elvetik a bérek és az árak befagyasztásának gondolatát. Heath borús színekkel ecsetelte a munkáspárttól átvett gazdaság helyzetét. Mint mondotta, a munkáspárt tíz fontos gazdasági feladata közül csak egyet oldott meg sikerrel: a fizetési mérleg egyensúlyba hozását, de azt is csak a devalváció árán. Viszont csődöt mondott a következő területeken: az árak négyszer olyan gyorsan emelkedtek, mint ezelőtt; hat év alatt megduplázódtak az adók; harminc év óta legmagasabb a munkanélküliség; a sztrájkhelyzet rosszabb, mint valaha és egyre romlik; a jelzálogkölcsönök kamatai magasabbak, mint bármikor; összeomlott a lakásépítési program; Nagy-Britanniának még mindig másfél milliárd fontnyi külföldi adósságot kell törlesztenie; alig emelkedik az életszínvonal, a szegény néprétegek tovább szegényedtek. A miniszterelnök csak homályosan körvonalazta a kormány szándékait a bajok orvoslására. Bejelentette, hogy a döntéseket nem fogják elhamarkodni, de ha egyszer kialakították a gazdaság politikai irányvonalát, akkor a kormánynak lesz bátorsága ragaszkodni hozzá. A Times vezércikke pontosabban határozta meg, mit nevez a kormány 1971. évi stratégiájának. A lap szerint a jövő tavasszal előterjesztésre kerülő költségvetés jelentősen csökkenti majd az államháztartás kiadásait, s mérsékli az adókat. A lap úgy véli, 1971-ben valószínűleg törvényerőre emelik az új szakszervezeti törvényt. Optimista kicsengésű írásában a Times azt jósolta, hogy a következő év az infláció mérséklését hozza magával. Ezt arra alapozza, hogy Nagy- Britanniának változatlanul aktív fizetési mérlege lesz, és hogy az amerikai gazdaság kifelé halad a recesszióból. Másrészt számításba veszi, Anglia csatlakozik a Közös Piachoz és akkor a londoni City lesz „Nyugat-Európa Wall Street”-je. A liberális irányzatú Guardian is hozzászólt az országos vitához. A lap megállapítja: 25 év alatt Anglia nem tudta megoldani a gazdasági növekedés kérdését. A tyúk tojás vita most éppen Heath és a TUC elnöke, Feather között folyik. A szakszervezeti vezető azt mondja: emelkedjenek a személyi jövedelmek, akkor emelkedik a fogyasztás, a nagyobb termelés nagyobb termelékenységet jelent, magasabb beruházást és így gyorsulhat a növekedés. A miniszterelnök érvelése: előbb a beruházásoknak kell emelkedniük és az inflációt kell visszaszorítani. Azután kerülhet sor a gazdasági növekedés meggyorsítására. A Guardian cikkében megemlékezik a magyar származású Káldor profeszszor nézetéről is, aki szerint egyedül az angol export-teljesítmény növelés vezethet a gazdaság fellendüléséhez. A lap ugyanakkor élesen bírálja az uralmon levő konzervatívok tehetetlenségét. .A konzervatívok — írja — végre szeretnék látni, hogy kormányuk — amely egyelőre szembetűnően tetlen —, végre kézbe veszi a kormányrudat. A toryk azt ígérték, hogy csökkentik a közkiadásokat, a közvetlen adókat, a szabad versenyhez kedvező klímát alakítanak ki és beindítják a gazdasági növekedés motorját. Most mindez nehézségekbe ütközik. A szociális ellentétekkel kapcsolatban rámutat, hogy legrosszabbak a kilátások a sztrájkok leszerelésére. A munkások joggal érzik úgy, hogy növekedett az általános jólét, és ebből követelik részüket. A kormány viszont keresi azokat a nézeteltéréseket, amelyeknek ürügyén szembeszállhat a munkásokkal és követeléseiket megtagadhatja. Ez más munkáscsoportok előtt is „intő például” szolgálhat. A kormány érvelése szerint ez az egyetlen mód a bérinfláció leküzdésére. Mindez borússá teszi a közelgő téli kilátásokat, amikor — úgy látszik — meg kell vívni az „ipari ütközetet”. Ebben óhatatlanul lesznek veszteségek, mégpedig ismét a szociális igazság és a jólét frontján — fejeződik be a Guardian „Hideg tél közeledik” című vezércikke.