Világgazdaság, 1970. november (2. évfolyam, 211/456-229/474. szám)
1970-11-25 / 226. (471.) szám
2 1970. NOVEMBER 25. Japán tőkebehatolás Európába Miközben Nyugat-Európa figyelmét az amerikai vállalatok európai behatolása kötötte le, nem vette észre a Japánban megtelepedett nemzetközi társaságok támadását. A „japán kihívást” a nyugat-európai üzleti körök jó ideig csak a Japánban gyártott áruk versenyének szemszögéből vizsgálták. Ennek a hagyományos szemléletmódnak megvan a maga létjogosultsága, mert a modern technológiával és alacsony bérköltségekkel dolgozó japán ipar feltétlenül versenyképes és kihívást jelent az európai piacon.E szemlélet arra vezetett, hogy egy sor országban védővámokat léptettek életbe a japán termékekre. Japán azonban rugalmasan reagált ezekre az intézkedésekre és nemzetközi vállalatok létrehozásával új szakaszt nyitott az európai piac elleni támadásban. A vezető japán cégek természetesen továbbra sem csökkentették erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a hagyományos export révén törjenek be az európai piacra, de egyre inkább versengenek az amerikai vállalatokkal, hogy a vámsorompókat átugorva közvetlenül beruházzanak akár európai összeszerelő üzemekbe, akár gyártó cégekbe. Az európai japán vállalkozások listája hétről hétre növekszik. A Matsushita Electric Trading Co. és a Philips a közelmúltban 50—50 százalékos részesedéssel közös vállalkozást hoztak létre Belgiumban szárazelemek gyártására. A befektetett össztőke 2,8 millió dollár. A Nisshin Steel Co. Spanyolországban vállalkozó magáncégeket keres egy, az országban felépítendő, 75 millió dolláros acélgyártómű építésére. A Toyota Motor Co. tárgyalásokat folytat a holland kormánnyal, mert engedélyt szeretne kapni egy autógyár építésére az országban. A Nissan Motor Co. megerősítette, hogy megbeszéléseket folytat helyi vállalkozókkal egy tehergépkocsi-összeszerelő üzem építéséről Törökországban. Japán autógyártó trösztök, valamint Magyarország és Csehszlovákia kormányai között szintén tárgyalások folynak összeszerelő üzemek létesítéséről. A közeljövőben várják a belga kormány engedélyét egy 100 millió dolláros műanyaggyár építésének megkezdéséhez, amelyet a japán Kangafuchi Chemical and Industry Co. fog finanszírozni. A Terasaki Electric Co. of Osaka skóciai leányvállalatával közösen gyárat épít Glasgow közelében áramköri kapcsolók gyártására. Igen sok közös vállalkozásról tárgyalnak jelenleg. Már jelentések érkeztek arról, hogy japán társaságok nagy európai vállalatok részvényeit fel akarják vásárolni, így például a Nissan Motor Co. az olasz Innocenti autógyár, illetve a Hitachi Shipbuilding and Engineering Co. az észak-ír Harland and Wolff hajógyár részvényeit. Hivatalos részről eddig mindkét jelentést cáfolták, azonban ez is mutatja, hogy honnan fúj a szél: néhány évvel ezelőtt az ilyen híreket senki sem vette komolyan. A megváltozott stratégia másik lényeges eleme az, hogy a japán kormány bátorítja olyan külföldi bankok alapítását, amelyek segítik a közvetlen japán beruházásokat Európában. A Banque Européenne de Tokyo beruházási bank, amely két évvel ezelőtt alakult Párizsban, hét japán kereskedelmi bank támogatását tudhatja a háta mögött. A közeljövőben várható, hogy két újabb nagy japán érdekeltségű bank jön létre londoni székhellyel. A két új bank neve Associated Japanese Bank, illetve Japan International Bank lesz és a Mitsui, valamint a Mitsubishi csoport közös tulajdonában lesz. Céljuk közép és hosszú lejáratú kölcsönök nyújtása japán vállalkozók külföldi beruházásainak finanszírozására. A közvetlen beruházások iránt megnyilvánuló nagy japán érdeklődést részben az is ösztönzi, hogy a munkabérköltségek emelkednek és a munkaerőhiány is kezd érezhetővé válni Japánban. A fő ok azonban valószínűleg az, hogy japán iparikörök félnek attól, hogy az európai országok és Amerika súlyos korlátozó intézkedéseket vezetnek be a Japánból származó importra. Jó néhány diszkriminatív intézkedés már van Olaszországban, Spanyolországban és más országokban. A japánok nyugtalankodnak a kivitelükre nehezedő vámsorrompók nyomásának növekedése és a nyugat-európai ipari körök nyíltan hangoztatott ellenérzései miatt. A Volkswagen művek igazgatója a közelmúltban nemcsak a nyugatnémet ipar nevében panaszkodott, amikor kijelentette: Japán saját maga is védővámokat alkalmaz és így megkönnyíti a japán cégeknek, hogy drágán adjanak el a hazai piacon. Így lehetővé válik számukra, hogy olyan profitokat halmozzanak fel, amelyek „támogatásával” igen versenyképessé tudják tenni exportáraikat. Ez azonban „tisztességtelen viselkedés” a nemzetközi kereskedelemben és természetes reakcióként megtorló intézkedésekre vezet más országok részéről. A japán cégek annak is tudatában vannak, hogy bár közvetlen beruházások nehezebben akadályozhatók meg, mint az export,komoly politikai ellenérzésekhez vagy ellentámadáshoz vezethetnek. E veszély elhárítása érdekében a japán társaságok kerülik a 100 százalékos japán tulajdont és helyi partnereket keresnek európai vállalkozásaikhoz. Amint a fenti példák mutatják, nagyon sok társra találnak Nyugat- Európában. A közös társaságok előnyben részesítését a tisztán japán vállalkozásokkal szemben az is indokolhatja, hogy a japánoknak nincs még nagy gyakorlatuk az európai műveletekben, továbbá az, hogy az európai munkások nem örülnének túlságosan, ha japán főnökök irányítása alatt kellene dolgozniuk. A Belgiumban felépülő úi szárazelem-gyárban például a technológia teljes egészében japán, de a vezetés holland lesz. (Business Europe) A Szovjetunió és Ausztria együttműködésének intenzívebbé tétele a gép- és berendezésgyártás területén — ez a célja a hétfőn Moszkvában összeült vegyes bizottsági munkacsoportnak. Az egyhetes tárgyalássorozaton a papírgépgyártó, a kohógépipari, a vasút- és kőolajfúró-berendezést előállító ágazatok kooperációjáról, licencek és technológiai eljárások cseréjéről lesz szó. A nagy amerikai bankok, követve a Chase Manhattan Bank példáját, 71//, százalékról 7 százalékra csökkentették a prime rate-et, a legnagyobb ügyfeleknek számított (kedvezményes kamatlábat. • Jugoszláv gazdasági delegáció érkezett Párizsba a jugoszláv—francia gazdasági, ipari és műszaki együttműködési vegyes bizottság második ülésére. Az ülésszakon többek között az elmúlt évek árucsere-forgalmát és gazdasági együttműködését értékelik ki. • November 27-re egynapos ülést hívott össze a Nemzetközi Kávészervezet végrehajtó bizottsága. Az ülésen annak a határozatnak az alkalmazását vitatják meg, amely az ellátás megszervezéséhez szükséges kvóta- és árrendszert tartalmazza. • Eladták az Expresst, a harmadik legnagyobb osztrák napilapot. A Vorwärts AG. bejelentette, hogy az ügyletnek nincs politikai háttere, a lap eladására kizárólag gazdasági okokból került sor. Inostroza, a chilei központi banik elnöke bejelentette, hogy a chilei kormány rövidesen közzéteszi azt a határozatot, amely az ország bankjainak államosításáról szól. A kormány speciális bizottságából, a központi bank tisztviselőiből és a chilei bankárok szövetségének képviselőiből álló csoport előzetesen tanulmányozta a racionalizálás kérdését. ■0 A jugoszláv Boris Kidrics bőrgyár és az indiai Intraco cég által alapított vegyes vállalat Madrasban modern cserzőüzemet épít. A cserzőüzem kapacitása félmillió négyzetméter kisbőr lesz. Az építéshez 1,1 millió dollár szükséges. A Wifi JELENTI S Rádiónavigációs berendezést gyártó üzem épül Várnában. A gyár üzembe helyezése után 300 különféle alkatrészt állítanak elő, amelyeket a tengeri és szárazföldi közlekedési eszközök radarberendezéseibeépítenek be. Új hőerőmű kezdte meg az áramszolgáltatást az Urál vidéki ipari üzemek számára. A reftyinszki erőműben üzembe helyezték az első 300 megawatt kapacitású blokkot. Az erőműben öszszesen 10 ilyen blokkot helyeznek majd el, s összapacitásuk a Szovjetunió legnagyobb hőerőművei közé emeli a reftyimszkit. A fűtőanyagot az ekibasztuzi lelőhelyek olcsó szene szolgáltatja. A Jugoszláv Szövetségi Gazdasági Kamara igazgató bizottságánál működő fém- és elektromosipari tanács javaslatot tett a KGST-országokkal kialakult kapcsolatok fejlesztését elősegítő bizottság létrehozására. Véleményük szerint a KGST-országokkal való együttműködés szorosabbá tétele nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. Scheel nyugatnémet külügyminiszter szerdán háromnapos jugoszláviai látogatásra Belgrádba érkezik. A Tepavac jugoszláv külügyminiszterrel folytatandó megbeszéléseken — politikai megfigyelők szerint — a két ország közötti nyitott kérdések rendezéséről lesz szó. Ezek közé tartozik a Jugoszláviának fizetendő kártérítés és az NSZK-ba irányuló jugoszláv kivitel liberalizálása. Negyedik hónapja pusztítja a tyúkok százezreit a Nagy-Britannia több grófságában elterjedt tyúkpestis. A betegség eddig körülbelül 12 millió tyúkot és pulykát támadott meg. Prior mezőgazdasági miniszter szerint elkerülhetetlenné válik a szárnyasok árának emelése a karácsonyi ünnepek előtt, ha a pestis továbbterjedésének nem tudnak gátat vetni. Izlandban 1971. augusztus 26-án nyitják meg a következő nemzetközi kereskedelmi vásárt. A forgalom további bővülésével számolnak, noha az egy főre eső importban az ország ma is első a világon (1969: 900 millió norvég korona). Jugoszláv—bolgár kereskedelmi egyezmény Tudósítónktól: Belgrádban múlt hét végén aláírták Jugoszlávia és Bulgária 1971-re szóló árucsere-forgalmi jegyzőkönyvét. Az előirányzat szerint a kölcsönös szállítások értéke körülbelül 70 millió dollárt ér el az 1970. évi 50 millió dollárral szemben. A legfontosabb árucikkek — mint eddig is — a vas- és színesfémkohászati termékek, a vegyi cikkek, a kőolaj- és textilipari termékek, textilnyersanyagok, gépek és felszerelések, továbbá, fogyasztási cikkek lesznek. A tárgyalások során szó volt az ipari kooperációról és specializációról. A két fél megállapította, hogy ezen a téren is bizonyos eredményeket értek el. A jegyzőkönyvet aláíró miniszterhelyettesek megállapodást kötöttek a kishatárforgalomról is. Ebben a forgalom bővítését, az áruválaszték növelését tűzték ki. Egyidejűleg parafálták az 1971—75. évi hosszú lejáratú megállapodás tervezetét is. Ez utóbbit év végéig kívánják aláírni. A nemzetközi monetáris rendszer reformjáról Szükséges a nemzetközi pénzügyi rendszer megreformálása — hangsúlyozta Strang svéd pénzügyminiszter a Figaro című lapnak adott nyilatkozatában. Különösen azt emelte ki, hogy meg kelltalálni az árfolyamok stabilizálásának módozatát. Éppen ez jelenleg a leginkább megoldásra váró feladat. Egyszerű szabványjellegű megoldások nem léteznek, mivel a probléma gyökerei mélyek és azzal állnak kapcsolatban, hogy az egyes nemzetgazdaságok hogyan irányítják belsőgazdasági életüket. Maga a stabilitás hosszú távú cél és ezért megvalósulásáig a különböző megbeszélések során fokozatosan egyengetni kell az utat. A párizsi lapnak adott nyilatkozatot Witteveen holland pénzügyminiszter is. Véleménye szerint a nemzetközi pénzügyi rendszer reformjanem lenne hasznos. Hollandia nem tervezi az árfolyamingadozások határának 1 százalékkal történő kibővítését, mivel ez ellentmond azoknak a törekvéseknek, amelyek a Közös Piac monetáris uniójának létrehozására irányulnak. Az ország vezetői ugyanakkor támogatják a valuták ideiglenesen lebegővé tételére irányuló törekvéseket, abbanaz esetben, ha azok árfolyamváltozást segítenek elő és az ideiglenes jelleg maximálisan hat hónapot jelentene. Példának hozta fel az NSZK-t, ahol 1969 őszén a márka felértékelésekor fogadtak el ilyen intézkedést. (Reuter) Dél-afrikai aranyeladások és a fizetési mérleg A dél-afrikai tartalékbank vezetője, aki egyben tagja a kormánynak is, tagadta, hogy országának aranyat kell értékesíteni aszabad piacon jövőre, ha az 1971-es fizetési mérleg deficitje nagyobb lesz az ideinél. A fizetési mérleg deficitjének esetleges növekedése már csak azért sem lesz meghatározója a szabad piacon eladott dél-jafinikai arany mennyiségének — mondotta a bankelnök —, mert az ország teljes deficitjét fedezheti a Nemzetközi Valuta Alapnak eladott aranyból. A tartalékbank vezetője azt is kijelentette, hogy a dél-afrikai kormány számára az a lényeges, hogy a pénz kínálatánaknövelése nélkül fedezze kiadásait. (Reuter) Az NDK közlekedésének fejlődése Az NDK közlekedési miniszterének helyettese, dr. Wolkmar Winkler az NDK közlekedési rendszerének fejlődésében érvényesülő irányzatokról elmondotta: a hatvanas években tértekrá a közlekedési rendszerek távlati és minél tökéletesebb koordinálására. A teheráruforgalomban zárt, messzemenően mechanizált szállítóláncokat építettek ki a termelőtől a fogyasztóig. Ezeken belül összhangba hozták a közhasználatú és az üzemen belüli szállítási módszerek technológiáját. Nagy jelentősége van az NDK területén keresztül lebonyolódó átmenő forgalomnak is. Egyedül vonaton évente kereken 8 millió tonna tranzitárut szállítanak. (APA) Indiai tehergépkocsik és autóbuszok az EAK-ban A Middle East Observer közlése szerint az Indian Auto Manufacture Co. és az egyiptomi Misr Motor Cars Trading Co. megállapodást írt alá, amely szerint az indiai vállalat az EAJK-nak a következő 5 évben 5000 tehergépkocsitszállít. A szállítások értélke 2 millió fontra tehető. Megállapodás történt arról is, hogy India 200 autóbuszt szállítaz EAK-nak. Ezek törlesztésére kétéves hitelt nyújt. India 96 vámtartóhajó szállítását is vállalta az EAK belvízi hajózásának fejlesztésére. A megállapodás India és az EAK gazdasági kapcsolatainak erősödésére mutat. VILAGGAZDASAG Folytatódik Belgrádban a gazdasági program megvitatása Belgrádi tudósítónktól. A múlt hét végén ismét ülést tartott a jugoszláv szövetségi kormány. A tanácskozásonkét fontos kérdés került napirendre: elsősorban a stabilizációs program elválaszthatatlan részét képező intézkedéseket vitatták meg, amelyeket a programmal párhuzamosan kell végrehajtani. Az intézkedések jellemző vonása, hogy azok általában restriktívek. Ezenkívül több olyan előírásról és határozatról tárgyaltak, amelyeket ideiglenes megoldásnak szánnak a kedvezőtlen jelenségek leküzdésére. Az ülésen a köztársaságok és a tartományok miniszterelnökei is részt vettek. A jugoszláv kormány — annak folytatásaként, hogy október végén befagyasztotta az árakat, letétkötelezettséget vezetett be a nyugati országokból származó behozatalra és korlátozta a vásárlási kölcsönöket — újabb rendelkezéseivelés törvényjavaslataival a költségvetési fogyasztást kívánja csökkenteni és enyhíteni akarja a fizetési mérleg hiányát. Az egyik törvényjavaslat a személyi jövedelmekből származó adónak a szövetségi államra jutó hányadát kívánja lecsökkenteni. A költségvetési fogyasztás jövőre legfeljebb 10,8 százalékkal növekedhet, az ezen felül mutatkozó bevételt külön folyószámlára helyezik, és az ország 1971- ben felnem használható tartalékául fog szolgálni. A jugoszláv kormány meg akarja hosszabbítani az idei költségvetési bevételtöbblet zárolását. Mindez már a stabilizációs program előkészítését szolgálja. A tanácskozásonrendeleteket fogadtak el a túlméretezett behozatal idei és jövő év eleji korlátozására. Elfogadhatatlannak minősítették, hogy a nehézségeket további pénzkibocsátással próbálják enyhíteni. Az áremelkedések ellensúlyozására olyan javaslatot terjesztenek a szövetségi nemzetgyűlés elé, hogy a minimális személyi jövedelmet 400 dinárban állapítsák meg. A Vajdaság autonóm tartomány árvíz okozta kárainak enyhítésére a kormány 275 millió dinárt kíván juttatni. A szövetségi kormány lényegében zöld utat adott a stabilizációs program realizálásához. Lehetséges azonban, hogy aszövetségi törvényhozó testület november 26-i üléséig — melyen az elfogadott határozatokról Ribicsics, a kormány elnöke tart majd expozét , a szövetségi kormány még egy ülést tart, és azon a program olyan részeiről tárgyalna, melyek a pénteki ülésen nem kerülhettek napirendre. A jugoszláv kormány a megszilárdítási program végrehajtására és a gazdasági rendszer módosításának előkészítésére munkacsoportokat alakított, amelyekben a kormány tagjain kívül részt vesznek parlamenti képviselők, a Szövetségi Kamara és a szakszervezetek küldöttei, valamint tudósok és más szakemberek. November 25—26-ra összehívták a népek tanácsát, a társadalompolitikai tanácsot és a gazdasági tanácsot. Ezen az idei gazdaságpolitika realizálásáról,az 1971. évi gazdaságpolitika irányelveiről és a stabilizációs programról lesz szó. VITA A TŐKÉS INTEGRÁCIÓRÓL A Konjunktúra- és Piackutató Intézet november 23-án vitát rendezett a tőkés integráció néhány elvi és gyakorlati kérdéséről. A vita alapjául Havasi Bélánénak, az intézet munkatársának két tanulmánya szolgált: „A tőkés integrációs folyamat főbb irányzatai” és „A Közös Piacintegráció 1970 közepén”. Az első tanulmány a tőkés integráció hosszú távon ható tényezőit, kiváltó okait, megnyilvánulási formáit tárgyalja, s a jelenleg érvényesülő irányzatok alapján vázolja a nyugat-európai integráció várható fejleményeit. A második tanulmány a Közös Piac eddig elért integrációs szintjét, ellentmondásait elemzi (négy csoportra osztva mondanivalóját): I. A Közös Piac általános helyzete, illetve az ezt meghaladó főbb gazdasági, politikai hatalmi külső és belső tényezők; II. Az integráció első szakaszának lezárása az ipari forgalmi szektorban és a következő integrációs fokozat előkészítése; III. Az átmeneti szakasz lezárása a mezőgazdaság vonatkozásában, a „nemzetek feletti” költségvetés; IV. A Közös Piac külsőkapcsolatai. A vitában részt vettek az Országos Tervhivatal, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkársága, a Közgazdaságtudományi Intézet, az Afro-Ázsiai Kutató Intézet, a Világgazdasági Tudományos Tanács, a Külkereskedelmi Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és más intézmények meghívott képviselőin kívül az intézet vezetői és világgazdasági kérdésekkel foglalkozó több munkatársa is. A következőkben a vitának csupán néhány jellemző kérdésfelvetését, illetve állásfoglalását ragadjuk ki. Egyes résztvevők vitatták, mások megerősítették a tanulmányoknak azt a megállapítását, hogy az integráció a gazdasági fejlődés bizonyos szintjén szükségszerű, mintegy gazdasági kényszer jellegű. Felvetődött a vitában ezzel kapcsolatosan az a gondolat, hogy a gazdasági szükségszerűség által ösztönzött integrálódási tendenciákat jelentősen meggyorsíthatja bizonyoskülső tényező, külső nyomás. A nyugat-európai regionális integráció létrejöttéhez ez a külső nyomás az USA gazdasági-politikai hegemóniája. A tőkés és a szocialista világrendszer versenye szintén ilyen integrációs hatás, de jelenleg ennél erősebben érvényesülnek a tőkés világon belüli ellentétek. Élénk vita folyt arról a tanulmányokban felvetett gondolatról, hogy a tőkés integrációs formák, tehát a tudatos állami szinten koordinált nemzetközi együttműködés kialakult új megnyilvánulásai nem feltétlenül esnek egybe az integrálódás objektív tendenciáinak teljes kibontakozásával, illetve, hogy ezek a formák megelőzhetik, sőt meg is gyorsíthatják az objektív integrálódási szükségletek által megkívánt nemzetközi ,gazdasági-strukturális átrendeződést. Nagyjából egyetértés alakult ki abban, hogy az integráció tudatos elemeit a politikai-hatalmi tényezők jelentősen, esetenként döntően befolyásolják. A Közös Piac államai mindenekelőtt az áruforgalmi szektorban haladtak előre az integrációban. Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban a vitának az a része, amely azt boncolgatta, vajon a termelés terén végbemenő összefonódás, az úgynevezett „láthatatlan integráció” mennyiben előzte meg ezt a forgalmi integrációt, vagy mennyiben várható a tőkés forgalmi integrációtól az a lökés, amely minőségi változást hoz a termelőegységeknek a modern termelőerők követelményeihez való alkalmazkodásában. A vita választ keresett arra a kérdésre is, hogy vajon a hagyományosan értelmezett nemzeti szuverenitás egyegy eleméről való lemondás ellentétes-e a nemzeti érdekekkel, vagy pedig éppen ellenkezőleg a helyesen értelmezett távlati nemzeti érdekeket alapozza-e meg az integráció előrehaladásával ez a szükségszerű, sokszor kényszerű lemondás? Többen kifejtették véleményüket Anglia és más országok esetleges — általában valószínűnek tartott — csatlakozásával kapcsolatban.Megváltozik-e az EGK jellege a kibővítéssel, zárt, befelé forduló csoportosulás lesz-e az új közösség vagy maga a Közös Piac is „felhígul”? Reális-e a gazdasági és a monetáris unió célkitűzése olyan körülmények között? És egyáltalában: tőkés viszonyok talaján kialakulhat-e gazdasági unió bizonyos országok között vagy ennek az előfeltétele a termelőeszközök társadalmi tulajdona? Úgy véljük, a kiragadott néhány vitatéma is alkalmas annak érzékeltetésére, hogy mennyi tisztázatlan kérdést vet fel az integráció problematikája. A vitában nem sikerült minden kérdésre megnyugtató választ találni, de ezt nem is várhattuk. Mindenesetre a két tanulmány és a hozzájuk kapcsolódó vélemények hasznosnak értékelhetők abból a szempontból, hogy alkalmat adtak a nézetek cseréjére, konfrontációjára, s talán közelebb is vitték a résztvevőket a bonyolult integrációs problémakör jobb megértéséhez, s egyben új feladatokat is tűztek a világgazdaság kutatói elé. KOMPUTER AZ ACÉLGYÁRTÁSBAN A belga tengerparton felépített Sidmar acélkombinát Európa egyik legnagyobb kohászati üzeme. Ez az évi hatmillió tonna kapacitású vasmű az első, amelyben a termelés menetét elektronikus számítóberendezések egyidejűleg és közvetlenül figyelik. Most szerelnek egy IBM—1800 típusú folyamatszámító berendezést, amely két, egyenként 220 tonna befogadóképességű irányítást végez majd. A folyaamtszámító berendezést fokozatosan állítják üzembe. Az első fokozat megvalósítása után a berendezés az összes fontos üzemi adatot megállapítja, öntödei jelentésekben kinyomtatja, és ezenkívül a konverterek egyes munkafázisain belül néhány fontos adatot ellenőriz. A második fokozatban a berendezés egy betáplált modell alapján a rendelkezésre álló nyersanyag-elemzések és a kívánt acélösszetétel figye- IPAR ÉS TECHNIKA sembevételével kiszámítja az egy adaghoz szükséges alapanyag- és energiamennyiséget. A harmadik fokozat lehetővé teszi a dinamikus folyamatirányítást. (APA) HAJÓTEST - VASBETONBÓL Új-Zélandban a hajóépítés új módozatai vannak kialakulóban. Mind több és több hajóépítő, különösen jachtok építésénél, acélbetont alkalmaz, amelynek élettartama az eddig felhasznált anyagoknál sokkal hosszabb. Emellett felhasználása lényegesen olcsóbb is. Acélbetonból természetesen csak magát a hajótestet készítik el, burkolata az eddigi eljáráshoz hasonlóan túlnyomóan fából készül. Egy 12 méter hoszszú acélbeton-jachtnak a teste körülbelül 20 ezer osztrák schillingbe kerül. Az acélbeton felhasználásának további előnyei: korrózióval alig kell számolni, a hajók fekvése biztosabb és jobb, fenntartási költségük alacsonyabb. (Reuter)