Világgazdaság, 1970. november (2. évfolyam, 211/456-229/474. szám)

1970-11-25 / 226. (471.) szám

2 1970. NOVEMBER 25. Japán tőkebehatolás Európába Miközben Nyugat-Európa figyelmét az amerikai vállalatok európai behato­lása kötötte le, nem vette észre a Ja­pánban megtelepedett nemzetközi tár­saságok támadását. A „japán kihívást” a nyugat-európai üzleti körök jó ideig csak a Japánban gyártott áruk verse­nyének szemszögéből vizsgálták. Ennek a hagyományos szemléletmódnak meg­van a maga létjogosultsága, mert a mo­dern technológiával és alacsony bér­költségekkel dolgozó japán ipar feltét­lenül versenyképes és kihívást jelent az európai piacon.­­E szemlélet arra ve­zetett, hogy egy sor országban védő­vámokat léptettek életbe a japán ter­mékekre. Japán azonban rugalmasan reagált ezekre az intézkedésekre és nemzetközi vállalatok létrehozásával új szakaszt nyitott az európai piac elleni támadásban. A vezető japán cégek természetesen továbbra sem csökkentették erőfeszíté­seiket annak érdekében, hogy a hagyo­mányos export révén törjenek be az európai piacra, de egyre inkább ver­sengenek az amerikai vállalatokkal, hogy a vámsorompókat átugorva köz­vetlenül beruházzanak akár európai összeszerelő üzemekbe, akár gyártó cé­gekbe. Az európai japán vállalkozások listája hétről hétre növekszik. A Matsushita Electric Trading Co. és a Philips a közelmúltban 50—50 szá­zalékos részesedéssel közös vállalkozást hoztak létre Belgiumban szárazelemek gyártására. A befektetett össztőke 2,8 millió dollár. A Nisshin Steel Co. Spanyolország­ban vállalkozó magáncégeket keres egy, az országban felépítendő, 75 millió dol­láros acélgyártómű építésére. A Toyota Motor Co. tárgyalásokat folytat a holland kormánnyal, mert en­gedélyt szeretne kapni egy autógyár építésére az országban. A Nissan Motor Co. megerősítette, hogy megbeszéléseket folytat helyi vál­lalkozókkal egy tehergépkocsi-össze­szerelő üzem építéséről Törökországban. Japán autógyártó trösztök, valamint Magyarország és Csehszlovákia kormá­nyai között szintén tárgyalások foly­nak összeszerelő üzemek létesítéséről. A közeljövőben várják a belga kor­mány engedélyét egy 100 millió dollá­ros műanyaggyár építésének megkezdé­séhez, amelyet a japán Kangafuchi Chemical and Industry Co. fog finan­szírozni. A Terasaki Electric Co. of Osaka skóciai leányvállalatával közösen gyá­rat épít Glasgow közelében áramköri kapcsolók gyártására. Igen sok közös vállalkozásról tárgyal­nak jelenleg. Már jelentések érkeztek arról, hogy japán társaságok nagy európai vállalatok részvényeit fel akar­ják vásárolni, így például a Nissan Mo­tor Co. az olasz Innocenti autógyár, illetve a Hitachi Shipbuilding and En­gineering Co. az észak-ír Harland and Wolff hajógyár részvényeit. Hivatalos részről eddig mindkét jelentést cáfol­ták, azonban ez is mutatja, hogy hon­nan fúj a szél: néhány évvel ezelőtt az ilyen híreket senki sem vette ko­molyan. A megváltozott stratégia másik lé­nyeges eleme az, hogy a japán kormány bátorítja olyan külföldi bankok alapí­tását, amelyek segítik a közvetlen ja­pán beruházásokat Európában. A Banque Européenne de Tokyo be­ruházási bank, amely két évvel ezelőtt alakult Párizsban, hét japán kereske­delmi bank támogatását tudhatja a háta mögött. A közeljövőben várható, hogy két újabb nagy japán érdekeltségű bank jön létre londoni székhellyel. A két új bank neve Associated Japanese Bank, illetve Japan International Bank lesz és a Mitsui, valamint a Mitsubishi csoport közös tulajdonában lesz. Cél­juk közép és hosszú lejáratú kölcsönök nyújtása japán vállalkozók külföldi be­ruházásainak finanszírozására. A közvetlen beruházások iránt meg­nyilvánuló nagy japán érdeklődést rész­ben az is ösztönzi, hogy a munkabér­költségek emelkednek és a munkaerő­­hiány­­ is kezd érezhetővé válni Japán­­ban. A fő ok azonban valószínűleg az, hogy japán ipari­­körök félnek attól, hogy az európai országok és Amerika súlyos korlátozó intézkedéseket vezet­nek be a Japánból származó importra. Jó néhány diszkriminatív intézkedés már van Olaszországban, Spanyolor­szágban és más országokban. A japánok nyugtalankodnak a ki­vitelükre nehezedő vámsorrompók nyo­másának növekedése és a nyugat-euró­pai ipari körök nyíltan hangoztatott ellenérzései miatt. A Volkswagen művek igazgatója a közelmúltban nemcsak a nyugatnémet ipar nevében panaszkodott, amikor ki­jelentette: Japán saját maga is védő­vámokat alkalmaz és így megkönnyíti a japán cégeknek, hogy drágán adja­nak el a hazai piacon. Így lehetővé válik számukra, hogy olyan profitokat halmozzanak fel, amelyek „támogatásá­val” igen versenyképessé tudják tenni exportáraikat. Ez azonban „tisztesség­telen viselkedés” a nemzetközi keres­kedelemben és természetes reakcióként megtorló intézkedésekre vezet más or­szágok részéről. A japán cégek annak is tudatában vannak, hogy bár közvetlen beruházá­sok nehezebben akadályozhatók meg, mint az export,­­komoly politikai ellen­érzésekhez vagy ellentámadáshoz vezet­hetnek. E veszély elhárítása érdekében a japán társaságok kerülik a 100 szá­zalékos japán tulajdont és helyi part­nereket keresnek európai vállalkozá­saikhoz. Amint a fenti példák mutat­ják, nagyon sok társra találnak Nyugat- Európában. A közös társaságok előny­ben részesítését a tisztán japán vállal­kozásokkal szemben az is indokolhatja, hogy a japánoknak nincs még nagy gyakorlatuk az európai műveletekben, továbbá az, hogy az európai munkások nem örülnének túlságosan, ha japán főnökök irányítása alatt kellene dolgoz­­niuk. A Belgiumban felépülő ú­i száraz­elem-gyárban például a technológia teljes egészében japán, de a vezetés holland lesz. (Business Europe) ­ A Szovjetunió és Ausztria együtt­működésének intenzívebbé tétele a gép- és berendezésgyártás területén — ez a célja a hétfőn Moszkvában összeült ve­gyes bizottsági munkacsoportnak. Az egyhetes tárgyalássorozaton a papírgép­­gyártó, a kohó­gépipari, a vasút- és kőolajfúró-berendezést előállító ágaza­tok kooperációjáról, licencek és techno­lógiai eljárások cseréjéről lesz szó.­­ A nagy amerikai bankok, követve a Chase Manhattan Bank példáját, 71//, százalékról 7 százalékra csökkentették a prime rate-et, a legnagyobb ügyfelek­nek számított (kedvezményes kamat­lábat. • Jugoszláv gazdasági delegáció érke­zett Párizsba a jugoszláv—francia gaz­dasági, ipari és műszaki együttműkö­dési vegyes bizottság második ülésére. Az ülésszakon többek között az elmúlt évek árucsere-forgalmát és gazdasági együttműködését értékelik ki. • November 27-re egynapos ülést hí­vott össze a Nemzetközi Kávészervezet végrehajtó bizottsága. Az ülésen annak a határozatnak az alkalmazását vitat­ják meg, amely az ellátás megszerve­zéséhez szükséges kvóta- és árrendszert tartalmazza. • Eladták az Expresst, a harmadik legnagyobb osztrák napilapot. A Vor­wärts AG. bejelentette, hogy az ügy­letnek nincs politikai háttere, a lap el­adására kizárólag gazdasági okokból került sor.­­ Inostroza, a chilei központi banik elnöke bejelentette, hogy a chilei kor­mány rövidesen közzéteszi azt a hatá­rozatot, amely az ország bankjainak államosításáról szól. A kormány spe­ciális bizottságából, a központi bank tisztviselőiből és a chilei bankárok szö­vetségének képviselőiből álló csoport előzetesen tanulmányozta a racionali­zálás kérdését. ■0 A jugoszláv Boris Kidrics bőrgyár és az indiai Intraco cég által alapított vegyes vállalat Madrasban modern cserzőüzemet épít. A cserzőüzem kapa­citása félmillió négyzetméter kisbőr lesz. Az építéshez 1,1 millió dollár szük­séges. A Wifi JELENTI­ S Rádiónavigációs berendezést gyártó üzem épül Várnában. A gyár üzembe helyezése után 300 különféle alkatrészt állítanak elő, amelyeket a tengeri és szárazföldi közlekedési eszközök radar­­berendezéseibe­­építenek be.­­ Új hőerőmű kezdte meg az áram­szolgáltatást az Urál vidéki ipari üze­mek számára. A reftyinszki erőműben üzembe helyezték az első 300 megawatt kapacitású blokkot. Az erőműben ösz­­szesen 10 ilyen blokkot helyeznek majd el, s össz­­apacitásuk a Szovjetunió leg­nagyobb hőerőművei közé emeli a ref­­tyimszkit. A fűtőanyagot az ekibasztuzi lelőhelyek olcsó szene szolgáltatja.­­ A Jugoszláv Szövetségi Gazdasági Kamara igazgató bizottságánál műkö­dő fém- és elektromosipari tanács ja­vaslatot tett a KGST-országokkal ki­alakult kapcsolatok fejlesztését elő­segítő bizottság létrehozására. Vélemé­nyük szerint a KGST-országokkal való együttműködés szorosabbá tétele nem­csak lehetséges, hanem szükséges is.­­ Scheel nyugatnémet külügyminisz­ter szerdán háromnapos jugoszláviai látogatásra Belgrádba érkezik. A Te­­pavac jugoszláv külügyminiszterrel folytatandó megbeszéléseken — poli­tikai megfigyelők szerint — a két ország közötti nyitott kérdések ren­dezéséről lesz szó. Ezek közé tartozik a Jugoszláviának fizetendő kártérítés és az NSZK-ba irányuló jugoszláv ki­vitel liberalizálása.­­ Negyedik hónapja pusztítja a tyú­kok százezreit a Nagy-Britannia több grófságában elterjedt tyúkpestis. A betegség eddig körülbelül 12 millió tyúkot és pulykát támadott meg. Prior mezőgazdasági miniszter szerint el­kerülhetetlenné válik a szárnyasok árának emelése a karácsonyi ünnepek előtt, ha a pestis továbbterjedésének nem tudnak gátat vetni.­­ Izlandban 1971. augusztus 26-án nyitják meg a következő nemzetközi kereskedelmi vásárt. A forgalom to­vábbi bővülésével számolnak, noha az egy főre eső importban az ország ma is első a világon (1969: 900 millió nor­vég korona). Jugoszláv—bolgár kereskedelmi egyezmény Tudósítónktól: Belgrádban múlt hét végén aláírták Jugoszlávia és Bulgária 1971-re szóló árucsere-forgalmi jegyzőkönyvét. Az előirányzat szerint a kölcsönös szállí­tások értéke körülbelül 70 millió dollárt ér el az 1970. évi 50 millió dollárral szemben. A legfontosabb árucikkek — mint eddig is — a vas- és színesfém­ko­­hászati termékek, a vegyi cikkek, a kő­olaj- és textilipari termékek, textil­nyersanyagok, gépek és felszerelések, továbbá, fogyasztási cikkek lesznek. A tárgyalások során szó volt az ipari ko­operációról és specializációról. A két fél megállapította, hogy ezen a téren is bizonyos eredményeket értek el. A jegy­zőkönyvet aláíró miniszterhelyettesek megállapodást kötöttek a kishatárfor­­galomról is. Ebben a forgalom bővítését, az áruválaszték növelését tűzték ki. Egyidejűleg parafálták az 1971—75. évi hosszú lejáratú megállapodás tervezetét is. Ez utóbbit év végéig kívánják alá­írni. A nemzetközi monetáris rendszer reformjáról Szükséges a nemzetközi pénzügyi rendszer megreformálása — hangsú­lyozta Strang svéd pénzügyminiszter a Figaro című lapnak adott nyilatkoza­tában. Különösen azt emelte ki, hogy meg kell­­találni az árfolyamok stabi­lizálásának módozatát. Éppen ez jelen­leg a legin­kább megoldásra váró fel­adat. Egyszerű szabványjellegű megol­dások nem léteznek, mivel a probléma gyökerei mélyek és azzal állnak kap­csolatban, hogy az egyes nemzetgazda­ságok hogyan irányítják belső­­gazda­sági életüket. Maga a stabilitás hosszú távú cél és ezért megvalósulásáig a kü­lönböző megbeszélések során fokozato­san egyengetni kell az utat. A párizsi lapnak adott nyilatkozatot Witteveen holland pénzügyminiszter is. Véleménye szerint a nemzetközi pénzügyi rendszer reformja­­nem lenne hasznos. Hollandia nem tervezi az ár­­folyamingadozások határának 1 száza­lékkal történő kibővítését, mivel ez el­lentmond azoknak a törekvéseknek, amelyek a Közös Piac monetáris unió­jának létrehozására irányulnak. Az or­szág vezetői ugyanakkor támogatják a valuták ideiglenesen lebegővé tételére irányuló törekvéseket, abban­­az eset­ben, ha azok árfolyamváltozást segíte­nek elő és az ideiglenes jelleg maxi­málisan hat hónapot jelentene. Példá­nak hozta fel az NSZK-t, ahol 1969 őszén a márka felértékelésekor fogad­tak el ilyen intézkedést. (Reuter) Dél-afrikai aranyeladások és a fizetési mérleg A dél-afrikai tartalékbank vezetője, aki egyben tagja a kormánynak is, ta­gadta, hogy országának aranyat kell ér­tékesíteni a­­szabad piacon jövőre, ha az 1971-es fizetési mérleg deficitje na­gyobb lesz az ideinél. A fizetési mérleg deficitjének esetle­ges növekedése már csak azért sem lesz meghatározója a szabad piacon eladott d­él-jafinikai arany mennyiségének — mondotta a bankelnök —, mert az or­szág teljes deficitjét fedezheti a Nem­zetközi Valuta Alapnak eladott arany­ból. A tartalékbank vezetője azt is ki­jelentette, hogy a dél-afrikai kormány számára az a lényeges, hogy a pénz kínálatának­­növelése nélkül fedezze ki­adásait. (Reuter) Az NDK közlekedésének fejlődése Az NDK közlekedési miniszterének helyettese, dr. Wolkmar Winkler az NDK közlekedési rendszerének fejlődésében érvényesülő irányzatokról elmondotta: a hatvanas években tértek­­rá a köz­lekedési rendszerek távlati és minél tö­kéletesebb koordinálására. A teheráru­­forgalomban zárt, messzemenően me­­chanizált­ szállító­láncokat építettek ki a termelőtől a fogyasztóig. Ezeken be­lül összhangba hozták a közhasználatú és az üzemen belüli szállítási módsze­rek technológiáját. Nagy jelentősége van az NDK terü­letén keresztül lebonyolódó átmenő for­galomnak is. Egyedül vonaton évente kereken 8 millió tonna tranzit­árut szállítanak. (APA) Indiai tehergépkocsik és autóbuszok az EAK-ban A Middle East Observer közlése sze­rint az Indian Auto Manufacture Co. és az egyiptomi Misr Motor Cars Trad­ing Co. megállapodást írt alá, amely szerint az indiai vállalat az EAJK-nak a következő 5 évben 5000 tehergép­kocsit­­szállít. A szállítások értélke 2 mil­lió fontra tehető. Megállapodás történt ar­ról is, hogy India 200 autóbuszt szál­lít­­az EAK-nak. Ezek törlesztésére két­éves hitelt nyújt. India 96 vámtartóhajó szállítását is vál­lalta az EAK belvízi hajózásának fej­lesztésére. A megállapodás India és az EAK gaz­dasági kapcsolatainak erősödésére mu­tat. VILAGGAZDASAG Folytatódik Belgrádban a gazdasági program megvitatása Belgrádi tudósítónktól. A múlt hét végén ismét ülést tartott a jugoszláv szövetségi kormány. A ta­nácskozáson­­két fontos kérdés került napirendre: elsősorban a stabilizációs program elválaszthatatlan részét képező intézkedéseket vitatták meg, amelyeket a programmal párhuzamosan kell vég­rehajtani. Az intézkedések jellemző vo­nása, hogy azo­k általában restriktívek. Ezenkívül több olyan előírásról és ha­tározatról tárgyaltak, amelyeket ideig­lenes megoldásnak szánnak a kedve­zőtlen jelenségek leküzdésére. Az ülé­sen a köztársaságok és a tartományok miniszterelnökei is részt vettek. A jugoszláv kormány — annak foly­tatásaként, hogy október végén befa­gyasztotta az árakat, letétkötelezettsé­get vezetett be a nyugati országokból származó behozatalra és korlátozta a vásárlási kölcsönöket — újabb rendel­kezéseivel­­és törvényjavaslataival a költségvetési fogyasztást kívánja csök­kenteni és enyhíteni akarja a fizetési mérleg hiányát. Az egyik törvényjavas­lat a személyi­ jövedelmekből származó adónak a szövetségi államra jutó há­nyadát kívánja lecsökkenteni. A költ­ségvetési fogyasztás jövőre legfeljebb 10,8 százalékkal növekedhet, az ezen felül mutatkozó bevételt külön folyó­számlára helyezik, és az ország 1971- ben fel­­nem használható tartalékául fog szolgálni. A jugoszláv kormány meg akarja hosszabbítani az idei költ­ségvetési bevételtöbblet zárolását. Mindez már a stabilizációs program előkészítését szolgálja. A tanács­kozáson­­rendeleteket fogad­tak el a túlméretezett behozatal idei és jövő év eleji korlátozására. Elfogad­hatatlannak minősítették, hogy a ne­hézségeket további pénzkibocsátással próbálják enyhíteni. Az áremelkedések ellensúlyozására olyan javaslatot ter­jesztenek a szövetségi nemzetgyűlés elé, hogy a minimális személyi jöve­delmet 400 dinárban állapítsák meg. A Vajdaság autonóm tartomány árvíz okozta kárainak enyhítésére a kormány 275 millió dinárt kíván juttatni. A szövetségi kormány lényegében zöld utat adott a stabilizációs program realizálásához. Lehetséges azonban, hogy a­­szövetségi törvényhozó testület november 26-i üléséig — melyen az elfogadott határozatokról Ribicsics, a kormány elnöke tart majd expozét , a szövetségi kormány még egy ülést tart, és azon a program olyan részeiről tárgyalna, melyek a pénteki ülésen nem kerülhettek napirendre. A jugoszláv kormány a megszilárdí­tási program végrehajtására és a gaz­dasági rendszer módosításának előké­szítésére munkacsoportokat alakított, amelyekben a kormány tagjain kívül részt vesznek parlamenti képviselők, a Szövetségi Kamara és a szakszerveze­tek küldöttei, valamint tudósok és más szakemberek. November 25—26-ra összehívták a népek tanácsát, a társa­dalompolitikai tanácsot és a gazdasági tanácsot. Ezen az idei gazdaságpolitika realizálásáról,­­az 1971. évi gazdaság­­politika irányelveiről és a stabilizációs programról lesz szó. VITA A TŐKÉS INTEGRÁCIÓRÓL A Konjunktúra- és Piackutató In­tézet november 23-án vitát rendezett a tőkés integráció néhány elvi és gyakorlati kérdéséről. A vita alap­jául Havasi Bélánénak, az intézet munkatársának két tanulmánya szol­gált: „A tőkés integrációs folyamat főbb irányzatai” és „A Közös Piac­integráció 1970 közepén”. Az első ta­nulmány a tőkés integráció hosszú távon ható tényezőit, kiváltó okait, megnyilvánulási formáit tárgyalja, s a jelenleg érvényesülő irányzatok alapján vázolja a nyugat-európai in­tegráció várható fejleményeit. A má­sodik tanulmány a Közös Piac eddig elért integrációs szintjét, ellentmon­dásait elemzi (négy csoportra osztva mondanivalóját): I. A Közös Piac ál­talános helyzete, illetve az ezt meg­haladó főbb gazdasági, politikai ha­talmi külső és belső tényezők; II. Az integráció első szakaszának lezárása az ipari forgalmi szektorban és a kö­vetkező integrációs fokozat előkészí­tése; III. Az átmeneti szakasz lezárá­sa a mezőgazdaság vonatkozásában, a „nemzetek feletti” költségvetés; IV. A Közös Piac külső­­kapcsolatai. A vitában részt vette­k az Országos Tervhivatal, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkársága, a Közgazda­ságtudományi Intézet, az Afro-Ázsiai Kutató Intézet, a Világgazdasági Tudo­mányos Tanács, a Külkereskedelmi Mi­nisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és más intézmények meghívott képvise­lőin kívül az intézet vezetői és világ­­gazdasági kérdésekkel foglalkozó több munkatársa is. A következőkben a vitá­nak csupán néhány jellemző kérdésfel­vetését, illetve állásfoglalását ragadjuk ki. Egyes résztvevők vitatták, mások megerősítették a tanulmányoknak azt a megállapítását, hogy az integráció a gazdasági fejlődés bizonyos szintjén szükségszerű, mintegy gazdasági kény­szer jellegű. Felvetődött a vitában ezz­el kapcsolatosan az a gondolat, hogy a gazdasági szükségszerűség által ösztön­zött integrálódási tendenciákat jelentő­sen meggyorsíthatja bizonyos­­külső té­nyező, külső nyomás. A nyugat-európai regionális integráció létrejöttéhez ez a külső nyomás az USA gazdasági-poli­tikai hegemóniája. A tőkés és a szo­cialista világrendszer versenye szintén ilyen integrációs hatás, de jelenleg en­nél erősebben érvényesülnek a tőkés világon belüli ellentétek. Élénk vita f­olyt arról a tanulmányok­ban felvetett gondolatról, hogy a tőkés integrációs formák, tehát a tudatos ál­lami szinten koordinált nemzetközi együttműködés kialakult új megnyilvá­nulásai nem feltétlenül esnek egybe az integrálódás objektív tendenciáinak teljes kibontakozásával, illetve, hogy ezek a formák megelőzhetik, sőt meg is gyorsíthatják az objektív integráló­dási szükségletek által megkívánt nem­zetközi ,gazdasági-strukturális átrende­ződést. Nagyjából egyetértés alakult ki abban, hogy az integráció tudatos ele­meit a politikai-hatalmi tényezők je­lentősen, esetenként döntően befolyá­solják. A Közös Piac államai mindenekelőtt az áruforgalmi szektorban haladtak előre az integrációban. Figyelemre mél­tó ezzel kapcsolatban a vitának az a része, amely azt boncolgatta, vajon a termelés terén végbemenő összefonódás, az úgynevezett „láthatatlan integráció” mennyiben előzte meg ezt a forgalmi integrációt, vagy mennyiben várható a tőkés forgalmi integrációtól az a lökés, amely minőségi változást hoz a ter­melőegységeknek a modern termelő­erők követelményeihez való alkalmaz­kodásában. A vita választ keresett arra a kér­désre is, hogy vajon a hagyományosan értelmezett nemzeti szuverenitás egy­­egy eleméről való lemondás ellentétes-e a nemzeti érdekekkel, vagy pedig ép­pen ellenkezőleg a helyesen értelmezett távlati nemzeti érdekeket alapozza-e meg az integráció előrehaladásával ez a szükségszerű, sokszor kényszerű le­mondás? Többen kifejtették véleményüket Anglia és más országok esetleges — általában valószínűnek tartott — csat­lakozásával kapcsolatban.Megváltozik-e az EGK jellege a kibővítéssel, zárt, be­felé forduló csoportosulás lesz-e az új közösség vagy maga a Közös Piac is „felhígul”? Reális-e a gazdasági és a monetáris unió célkitűzése olyan körül­mények között? És egyáltalában: tőkés viszonyok talaján kialakulhat-e gazda­sági unió bizonyos országok között vagy ennek az előfeltétele a termelő­­eszközök társadalmi tulajdona? Úgy véljük, a kiragadott néhány vita­téma is alkalmas annak érzékeltetésére, hogy mennyi tisztázatlan kérdést vet fel az integráció problematikája. A vi­tában nem sikerült minden kérdésre megnyugtató­ választ találni, de ezt nem is várhattuk. Mindenesetre a két tanulmány és a hozzájuk kapcsolódó vélemények hasznosnak értékelhetők abból a szempontból, hogy alkalmat ad­tak a nézetek cseréjére, konfrontáció­jára, s talán közelebb is vitték a részt­vevőket a bonyolult integrációs prob­lémakör jobb megértéséhez, s egyben új feladatokat is tűztek a világgazda­ság kutatói elé. KOMPUTER AZ ACÉLGYÁRTÁSBAN A belga tengerparton felépített Sid­­mar acélkombinát Európa egyik leg­nagyobb kohászati üzeme. Ez az évi hatmillió tonna kapacitású vasmű az első, amelyben a termelés menetét elektronikus számítóberendezések egy­idejűleg és közvetlenül figyelik. Most szerelnek egy IBM—1800 típusú folya­matszámító berendezést, amely két, egyenként 220 tonna befogadóképességű irányítást végez majd. A folyaamtszámító berendezést foko­zatosan állítják üzembe. Az első foko­zat megvalósítása után a berendezés az összes fontos üzemi adatot megállapít­ja, öntödei jelentésekben kinyomtatja, és ezenkívül a konverterek egyes mun­kafázisain belül néhány fontos adatot ellenőriz. A második fokozatban a be­rendezés egy betáplált modell alapján a rendelkezésre álló nyersanyag-elem­zések és a kívánt acélösszetétel figye- IPAR ÉS TECHNIKA sembevételével kiszámítja az egy adag­hoz szükséges alapanyag- és energia­­mennyiséget. A harmadik fokozat lehe­tővé teszi a dinamikus folyamatirányí­tást. (APA) HAJÓTEST - VASBETONBÓL Új-Zélandban a hajóépítés új módo­zatai vannak kialakulóban. Mind több és több hajóépítő, különösen jachtok építésénél, acélbetont alkalmaz, amely­nek élettartama az eddig felhasznált anyagoknál sokkal hosszabb. Emellett felhasználása lényegesen olcsóbb is. Acélbetonból természetesen csak magát a hajótestet készítik el, burkolata az eddigi eljáráshoz hasonlóan túlnyo­móan fából készül. Egy 12 méter hosz­­szú acélbeton-jachtnak a teste körül­belül 20 ezer osztrák schillingbe kerül. Az acélbeton felhasználásának to­vábbi előnyei: korrózióval alig kell szá­molni, a hajók fekvése biztosabb és jobb, fenntartási költségük alacsonyabb. (Reuter)

Next