Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)

1971-01-22 / 14. (509.) szám

A FEJLŐDÉS KÖVETELMÉNYEI OLASZORSZÁGBAN Az olasz gazdasági helyzettel foglalkozó kommentátorok többsége meglehe­tősen leegyszerűsítve ítéli meg az ország kilátásait. Vagy­ vagy — állítják e cik­kek, vagy megszűnnek a sztrájkok, és akkor Olaszországnak jó éve lesz, vagy tovább folytatódnak és akkor borús idők következnek az olasz gazdaságra. Ezek a vélemények azonban egyszerűsítik a dolgot, figyelmen kívül hagyják, hogy Olaszországban a fejlődés napirendre tűzte a gazdasági és a politikai struk­túra átalakítását, szükségessé teszi az erőforrások koncentrált kiaknázását, az akadályok elhárítását a termelőerők szélesebb körű és harmonikusabb fejlesztése előtt. Különösen időszerű emlékeztetni ezekre a körülményekre a mostani napok­ban, amikor Nyugat-Európa legtekintélyesebb kommunista pártja, a figyelemre méltó alternatívát kínáló Olasz Kommunista Párt fennállása kerek 50. évfordu­lóját ünnepli. A politikusok, a bankárok, az üzlet­emberek és a szakszervezeti vezetők heves vitát folytatnak a gazdaság hely­zetéről — írja olaszországi körképében a Reuter tudósítója. A pesszimisták azt mondják, az or­szág a gazdasági szakadék szélére ke­rült, oda terelték a sztrájkok, a magas áraik és a megcsappanó beruházások. Az optimisták a líra újonnan visszahódított szilárdságára, a tartalékok egészséges szintjére és az olasz üzletemberek köz­ismert talpraesettségére utalnak. De valamennyien egyetértenek abban, hogy a gazdaság a következő évtizedben nagy erőpróba előtt áll a szakszerveze­teik hatalmának növekedése és az 1969. évi késhegyre menő sztrájkokat követő jelentős béremelések után. A múlt évi sztrájkok és a fokozódó távolmaradás a munkától a Fiatnál, a Pirellinél, az Alfa-Romeónál és sok más magánválla­latnál, az ipari termelés 1970. évi növe­kedését 6 százalékra korlátozta a gaz­dasági szakemberek által megvalósítha­tónak ítélt 10 százalékos növekedési rá­tával szemben. 1969-ben 50 százalékig terjedő béremeléseket alkudtak ki a há­rom évre terjedő új kollektív szerződé­sekben, amelyek a többi között az alábbi kulcságazatokra terjednek ki: gépipar, acélipar, hajóépítés, vegyi és textilipar. A sztrájkok egy része emel­lett — folytatja a Reuter tudósítója — politikai ihletésű volt: a lakásépítés, a közlekedés, az oktatás és a közegészség­­ügy szociális reformjainak követelését szolgálta. Az ipari növekedés lassúsága inflációt eredményezett, az import 10 százalékos növekedését, az új invesztí­ciók ütemének nagymérvű gyengülését és — a kis- és középiparban — sok cső­döt. A múlt év augusztusában azután a gazdasági szakértőként ismert Colom­­bónak sikerült megalakítania az új kö­zépbal koalíciós kormányt. Colombo gazdasági csomagtervében mintegy 1,2 milliárd dollár értékben felemelte a fogyasztási adókat. Elképzelése szerint ennek az összegnek az a rendeltetése, hogy finanszírozza a kormány által megígért szociális reformok kezdeti lépéseit. Azóta visszatért a bizalom a lírába, az ország arany- és devizatartalékai december végén 5 milliárd 269 millió dollárra emelkedtek, szemben az 1969 végén nyilvántartott 4 milliárd 696 dollárral. Az infláció üteme — évi szin­ten — 5,5 százalékra mérséklődött, vagyis jelenleg elmarad az ország sok világpiaci versenytársáé, például Nagy- Britanniáé mögött — hangoztatja az an­gol tudósító jelentése. A Reuter jelentéséből is kiviláglik, hogy a bevezetőben említett „vagy­­vagy” merev alternatívájánál az új olasz miniszterelnök is hajlékonyabban közelíti meg a problémákat: elgondo­lása egyfajta kísérlet a napirendre ke­rült reformok megvalósítására. Ez a program valószínűleg nem elég­gé széles körű. De ez csak a kisebbik hibája. A lényegesebb az, hogy az új kezdeményezés a régi, szűkös, önmagát túlélt politikai bázison alapszik: a négypárti koalíción. És ez fölöttébb kérdésessé teszi a „Colombo-csomag­­terv” megvalósíthatóságát. Egy tegnapi jelentés szerint az olasz építőipari szak­­szervezet január 26-ra meghirdette az építőmunkások országos sztrájkját. A sztrájk tiltakozás a nagymérvű és fo­kozódó munkanélküliség ellen, továb­bá arra van hivatva, hogy nyomást fejtsen ki az ígért lakásépítési reform megvalósítása, az olcsó lakások széles körű építése és a telkek építési célok­ra való kisajátítása érdekében. A köz­leményhez tájékozott források hozzá­fűzik, hogy adminisztratív és politikai akadályok gátolják az építkezési re­formmal kapcsolatos rendeletek tető alá hozását. A hírek szerint a gép- és vegyipari dolgozók, továbbá más szek­torok munkásai az építőipari dolgozók követeléseinek támogatására január 26-án ugyancsak sztrájkba lépnek. Itt érdemel említést, hogy kedden közös dokumentumot adott ki a három legnagyobb olasz szakszervezeti szövet­ség (CGIL, CISL és UIL) vezető testü­leteinek összevont ülése. A dokumen­tum az esedékes gazdasági és szociális reformokkal foglalkozik. A szakszerve­zetek eredményt akarnak látni a kor­mánnyal a lakásügyről, az egészség­ügyről és az adóreformról folyó tár­gyalásokon, és sürgetik Dél-Olaszország elmaradottságának felszámolását. Az olasz közélet fontos szervei, a szak­­szervezetek operatív központot alakí­tanak a társadalmi-gazdasági reformok tanulmányozására. A valódi kibontakozáshoz fontos hoz­zájárulást jelent az Olasz Kommunista Párt politikája. Ebből a szempontból figyelemre méltó a párt vezetőjének, Z­origónak egy megállapítást, amelyet az OKP évfordulója alkalmából adott nyilatkozata tartalmazott. „Az Olasz Kommunista Párt következetes és ki­békíthetetlen ellenzéke ugyan a jelen­legi kormányzatnak, bizonyos tekintet­ben azonban kormánypárt is, hiszen — többé vagy kevésbé közvetlen — befolyása van az ország életbevágó problémáinak megoldásába.”­­ « Csúcsponton az angol munkanélküliség Hét év óta nem volt olyan magas a munkanélküliek száma Nagy-Britan­­niában, mint idén január közepén. A szigetországban január 15-én 691 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, 2,7 százalékkal többet, mint december kö­zepén. Ez annyit jelent, hogy egy hónap alatt 71 ezerrel nőtt a kereset nélkül levők száma. Utoljára 1963 márciusában haladta meg a 650 ezret a nyilvántartott mun­kanélküliek száma. Akkor 702 ezer volt a munkanélküliek száma, de ehhez hoz­zájárult a márciusban szokatlan hideg időjárás is. (Reuter) A Nemzetközösség megvitatta Anglia közös piaci csatlakozását A Nemzetközösség kormányfőinek Singapore-ban folyó­­ értekezlete csü­törtökön este megvitatta Angliának azt a tervét, hogy csatlakozzék az Európai Közös Piachoz. Az értekezlet elismerte Angliának a jogát ahhoz, hogy a gaz­dasági közösség tagjai közé lépjen, de a nemzetközösségi országok kielégítő tájékoztatását követelte, s biztosítékot arra, hogy a csatlakozás feltételei vé­delmet nyújtanak életbevágó érdekeik­nek. (Reuter) A FRANCIA KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK SAJTÓÉRTEKEZLETE Tegnapi sajtóértekezletén Pompidou a világpolitika számos fontos kérdésé­vel foglalkozott — közte az európai biztonsági konferenciával és a közel­­keleti problémával —, s nyilatkozatá­ban jelentős teret szentelt a Közös Piac kibővítésével és továbbépítésével összefüggő problémáknak, a francia­­algériai olaj­vitának, valamint az idei év gazdasági perspektíváinak. Pompidou ismét állást foglalt a nem­­zetekfeletti Európa gondolata ellen. Csupán az államok európai konföde­rációjáról lehet szó — mondotta —, amelyek összehangolják politikájukat és integrálják gazdaságukat. Hozzá­fűzte: ha megvalósul a konföderáció, szükség lesz valamiféle közös kormány­ra is. Ez a kormány, amely az egyes nemzetek képviseletéből alakulna, csu­pán egyhangú határozatot hozhatna a fontos kérdésekben. A francia-algériai tárgyalásokról szólva, azt mondotta: nem kíván in­diszkrét lenni a zárt ajtók mögött fo­lyó tárgyalásokkal kapcsolatban. De megjegyezte, hogy „nem csupán az olajról van szó”. Majd hozzáfűzte: a megbeszélések kimenetele nem függ kizárólagosan a Teheránban folyó át­fogóbb jellegű megbeszélésektől. A belső problémákkal foglalkozva az elnök azt mondotta: Franciaország az idén megfelelő ütemű gazdasági növe­kedést remélhet. A helyzet most az év elején jónak minősíthető. A kiskereske­delmi árindex a lassulás jeleit mutatja és a kormányzat bízik abban, hogy az árak emelkedése kisebb mérvű lesz, mint 1970-ben volt. (Tavaly — becslés szerint — az árindex 5,4 százalékkal ment feljebb.) Pompidou utalt arra, hogy a nyu­gati világban a múlt évben átlagosan 5 százalékos infláció volt, tehát a hely­zet veszélyessé válhat. A hatodik — az 1971—1975-ös — tervperiódusban 6 százalékos növeke­dési rátára törekszenek. Válaszolva a francia munkaadók szövetségének né­hány napja közzétett javaslatára — amely szerint az ország hasznot húzna az expanzió fokozásából —, Pompidou kijelentette: a növekedési ütem gyor­sítása az adók emelését tennék szük­ségessé. A 6 százalékos növekedést vi­szont inflációs presszió nélkül is el le­het érni, és emellett így biztosítható a foglalkoztatottság megfelelő szintje. Bíznak benne — hangoztatta Pompi­dou —, hogy az ipari termelés átlagos évi növekedése eléri a 7,5 százalékot, ami a termelés megkétszerezését jelenti tíz esztendő alatt. A tervezők az 1975-ig terjedő időszak­ra évi átlagban mintegy 10 milliárd frank kereskedelmi többletet irányoz­nak elő — mondotta. Áttérve a munka­piaci helyzetre, az elnök kifejtette: kí­vánatosnak tartja az olyan kollektív szerződések bevezetését, amelyben haj­lékonyan alkalmazkodnak a bérek, a megélhetési költségek alakulásához. Összefoglalva megállapította: a gaz­daság irányítása ez évben olyan vonal­­vezetésre törekszik, amely kikerüli mind a túl gyors növekedés és infláció, mind a pangás és a növekvő munkanélküli­ség veszélyét. (Reuter, DP­A) A lengyel kormány élelmezési programja A lengyel sajtó beszámol arra, hogy a kormány programot dolgozott ki, amely szerint az idén 5 milliárd zloty értékű többlet élelmiszerrel látják el a belföldi piacot. Egyebek között 44 000 tonnával növelik a piacra ke­rülő hús és hústermékek, 13 000 ton­nával pedig a szárnyas mennyiségét. A program nemcsak a piacra kerülő élelmiszer mennyiségét növeli, hanem választékát is javítja. Gondoskodnak arról, hogy bő választék álljon a fo­gyasztók rendelkezésére, a konyhakész élelmiszer, a gyümölcs- és főzelékkon­­zerv, a csokoládé, a vaj, a margarin stb. Tekintélyes összegeket irányoz elő a kormány az építőanyagok termelé­sének fellendítésére is, hogy a jelen­legi tervben előirányzott számnál több új lakást adhassanak át. Gierek, a LEMP Központi Bizott­ságának első titkára egyébként beje­lentette, hogy a gazdasági nehézségek ellenére elhatározták a varsói királyi palota helyreállítását. A szakértők vé­leménye szerint az épület külső falai­nak, ablakainak és tetejének helyre­­állítása 2—3 év alatt befejezhető, de a belső terek és dekoráció teljes be­fejezése 8—10 évet igényel. NAPRÓL NAPRA ♦ A NEMZETEKFELETTI EURÓPA ELLEN foglalt ismét állást a francia elnök tegnapi sajtóértekezletén. A nyugat-európai integráció­ban Franciaország változatlanul csak a szuverén államok konföde­rációját akarja látni. Franciaország belső gazdasági helyzetéről szólva Pompidou objektíve jónak minősítette a kilátásokat. ♦ A NEMZETKÖZI OLAJVISZÁLY FRONTJAI talán nem olyan szi­lárdak, mint korábban látszott: az ENI olasz állami olajvállalat nem hajlandó csatlakozni a tőkés olajérdekeltségek közös javaslatához, a termelő országok közül pedig egyesek elfogadhatónak tartják a vállalatok javaslatait, mások az olajszállítás beszüntetését is kilá­tásba helyezik. ♦ TÚLLŐTTEK A CÉLON AZ OSZTRÁK TŐKÉSEK, akik politikai meggondolásokból a gazdasági válság „ördögét festik a falra”. Ausztria gazdasági kilátásainak reális értékeléséről heves vita folyik nyugati szomszédunk fővárosában. ♦ A KÖZÉP-KELETEN EGYRE KIÚJULÓ FESZÜLTSÉGEK csökken­tésére nagyon alkalmas eszköz lenne, ha ennek a térségnek anyagi forrásait a gazdaság fejlesztésének szolgálatába állítanák — állapítja meg a Sajtószemle rovatunkban ismerteti cikk, amely az Iszlám Bank alapításának tervével kapcsolatban áttekinti az arab országok pénzügyi helyzetét. ♦ A MAGYAR GÉPKOCSIÁLLOMÁNY ELŐIRÁNYZOTT NÖVEKE­DÉSE megköveteli a közúti hálózat korszerűsítését is, amelynek nagy része már nem felel meg az igényeknek. Ismertetjük azt az elgondolást, hogy az autópályaépítési program bővítését külföldi hitel segítségével tegyék lehetővé. Írásunk szerint az UVATERV az autópályaprogram érdekében kész jövedelmező exporttevékenységét is csökkenteni. ♦ FOLYAMATOSAN CSÖKKEN A VILÁG KÁVÉTERMELÉSE, s jelenleg 10 év óta a legalacsonyabb szinten van. A kávépiac hely­zetének szentelt cikkünk első része a termelés visszaesésében „élen járó” Brazília és az afrikai kávétermelő országok helyzetével fog­lalkozik. A SZOVJET GAZDASÁG EREDMÉNYEI Moszkvai tudósítónktól: Az SZKP közelgő XXIV. kongresz­­szusára való felkészülés kapcsán a fi­gyelem középpontjában továbbra is a gazdasági fejlődés eredményei és perspektívái állnak. Bár még nem je­lent meg a központi statisztikai hiva­tal jelentése a terv teljesítéséről, egyes területekre előzetes adatok lát­tak napvilágot. K. M. Geraszimov, az OSZSZK terv­hivatalának elnöke „A tervek realitása” című, a Szovjetszkaja Rosszijában a na­pokban megjelent cikkében egyebek kö­zött kiemeli, hogy — köztársasági szin­ten — a termelési eszközök és fogyasz­tási cikkek termelésének növekedési üteme között tovább csökkent a különb­ség. (Az ötéves terv elején e különbség még 20 százalék volt, 1970-ben pedig már csak 7 százalék.) A következő öt­éves terv elején pedig a fogyasztási­ cik­kek termelésének növekedése meg is haladja az A szektorét. Az eredmények között a szerző meg­említi a Togliattiban felépült autógyá­rat, az izsevszki Moszkvics-gyártó ka­pacitás létrehozását, valamint a kámai autógyár építését. A feladat most az — hangsúlyozzák —, hogy a tervezett ka­pacitásokat mind gyorsabban elérjék. Már idén a teher- és személyautó-gyár­tás a köztársaságban 25,3 százalékkal növekszik és meghaladja a 891 ezer darabot. A termelés hatékonyságának növelé­sével kapcsolatban a szerző a legfon­tosabb feladatnak a gazdaság szerkeze­tének megjavítását tekinti. A tudomá­nyos-technikai fejlődésben vezető sze­repet betöltő ágazatokat fejlesztik a leggyorsabban. Így például a villamos­­energia-termelés a köztársaságban már 1970-ben elérte a 470 milliárd kilowatt/ órás szintet, s 1971-re 495 milliárdos termelést terveznek. A gépipar termelése az öt év alatt 70 százalékkal nőtt, 2000 új termék (gépek, berendezések, műszerek) szé­riagyártását szervezték meg. A gaz­dasági reform továbbfejlesztésével kapcsolatban a figyelem középpontjá­ban a termelés hatékonyságának nö­velését, az értékesítést, a rentabilitást és a termékek minőségét kell állítani. A termelés hatékonysága növelésé­nek egyik legfontosabb forrásává a termelésirányítás tökéletesítése, és a termelési egyesülések létrehozása vált. (Jelenleg a köztársaságban 344 egye­sülés van.) Az egyesülések, a termelési szakosítás és koncentráció révén, gyor­sabb növekedést és jobb gazdasági eredményeket érnek el az átlagosnál. A mezőgazdasági eredmények ismer­tetése között kiemelte a terméshoza­moknak öt év alatti 42 százalékos növekedését. Bátran nevezhetjük — mondotta Geraszimov — az elmúlt ötéves tervet a mezőgazdaság töme­ges villamosítása tervének. Az állami energiahálózatba a kolhozok 90, a szovhozok 88 százaléka van bekap­csolva. A falusi energiafogyasztás az 1970. évi 18,9 milliárdról 1971-re 21,5 milliárd kWó-ra növekszik. A Szovjetunió villamosenergia-terme­­léséről és felhasználásáról érdekes ada­tokat közöl az Elektricseszkaja Sztan­­cija című folyóirat idei első számában. A 165,6 millió kW villamosenergia-ter­melő kapacitásból:­­ 153,6 millió a tur­binákra jut, ebben 79,6 százalék a gőzturbinák és 20,4 százalék a vízi­­erőművek aránya. Az 1970-ben termelt 740 milliárd kW­ó villamos energia az előző évhez képest 7,3 százalékos, 1965-höz 46 szá­zalékos növekedést jelent. Ezen belül a hőerőművek aránya 83,3 százalék, a vízi erőműveké pedig 16,7 százalék. Érdemes megemlíteni, hogy a Szovjet­unió keleti területeinek aránya a vil­­lamosenergia-termelésben 26,2 száza­lékra nőtt. Villamosenergia-felhasználásban az ipar 59,7 százalékkal (442 milliárd kWa), az építőipar 1,9 százalékkal, a közlekedés 7,5 százalékkal,, a mezőgaz­daság 5,1 százalékkal részesedik. A ház­tartási és kommunális felhasználás 10,8 százalékot, az erőművek saját felhasználása és az áramveszteség 14,9 százalékot képez. A strukturális változások jellem­zője, hogy csökken az ipar és növek­szik a mezőgazdaság, valamint a ház­tartási felhasználás aránya. Bors László Hungarotex-bemutató Moszkvában Moszkvai tudósítónktól. A HUNGAROTEX külkereskedelmi vállalat január 20—21-én szűkkörű szakmai kiállítást és divatbemutatót rendezett a moszkvai kereskedelmi ki­­rendeltség bemutatótermében. Boldizsár Gábor, a HUNGAROTEX vezérigaz­gató-helyettese a VILÁGGAZDASÁG- nak adott nyilatkozatában közölte, hogy a szakemberek körében nagy érdeklődés mutatkozott a Pamutnyomóipari Válla­lat által gyártott, az 1970-es BNV-n aranyérmet nyert nyiprint-szövet, vala­mint a Debreceni Ruhagyárnak ebből a szövetből készített női ruhamodelljei iránt. A bemutatón részt vettek a Raz­­noexport és az Exportlion szovjet kül­kereskedelmi egyesülések, valamint a tervhivatal, a belkereskedelmi minisz­térium és más szovjet felhasználószer­vek képviselői is. Már az eddig lefoly­tatott tárgyalások alapján is jelentős mennyiségű nysprintből készült ruhára várható szovjet rendelés.­makat összekötnék Románia már eddig is bizonyított képességével, hogy alkal­mas bonyolult ipari folyamatok elvég­zésére”. Románia nagy erőfeszítéseket tesz új kereskedelmi és ipari partnerek fel­kutatására az Egyesült Államokban — mondta Bogdan. Kooperálni akarunk az amerikai cégekkel nemcsak a ro­mán, hanem más piacok feltárásában is. Növelni fogjuk kereskedelmi képvi­selőink számát az USA-ban, és több speciális feladattal megbízott küldött­séget akarunk az Egyesült Államokba küldeni, hogy felkeltsük az érdeklődést a Romániában meglevő üzleti lehető­ségek iránt. Románia kooperációt ajánl Amerikának Románia kampányba kezdett az ame­rikai cégek megnyerése érdekében, hogy kooperáljanak román iparvállalatokkal — írja a Reuter-iroda tudósítója New Yorkból. Corneliu Bogdan, Románia washingtoni nagykövete sajtóértekez­letén kijelentette: „érdekünkben áll olyan szerződések megkötése, amelyek az amerikai technológiát és szabadal­ Kiegészítő javaslatok a jugoszláv programhoz A jugoszláv szövetségi kormány 150 kiegészítő javaslatot vitatott meg a gazdaság-megszilárdítási programmal és Jugoszlávia 1971. évi gazdaságpoliti­kájával összefüggésben. Az újabb el­gondolások részben attól a kormány­­bizottságtól származnak, amelyet dr. Jakov Szirotkovics professzor, a kor­mány új elnökhelyettese vezet, részben pedig a köztársasági és tartományi kormányoktól, valamint társadalmi­politikai szervezetektől és a szövetsé­gi gazdasági kamarától erednek. A javaslatok részletei nem ismeretesek, de Belgrádban úgy tudják, zömmel olyan indítványokról van szó, amelyek egy-egy vitás kérdés pontosabb meg­fogalmazását kívánják a gazdasági rendszer új formáinak hatékonyabbá tételére.

Next