Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)
1971-01-22 / 14. (509.) szám
A FEJLŐDÉS KÖVETELMÉNYEI OLASZORSZÁGBAN Az olasz gazdasági helyzettel foglalkozó kommentátorok többsége meglehetősen leegyszerűsítve ítéli meg az ország kilátásait. Vagy vagy — állítják e cikkek, vagy megszűnnek a sztrájkok, és akkor Olaszországnak jó éve lesz, vagy tovább folytatódnak és akkor borús idők következnek az olasz gazdaságra. Ezek a vélemények azonban egyszerűsítik a dolgot, figyelmen kívül hagyják, hogy Olaszországban a fejlődés napirendre tűzte a gazdasági és a politikai struktúra átalakítását, szükségessé teszi az erőforrások koncentrált kiaknázását, az akadályok elhárítását a termelőerők szélesebb körű és harmonikusabb fejlesztése előtt. Különösen időszerű emlékeztetni ezekre a körülményekre a mostani napokban, amikor Nyugat-Európa legtekintélyesebb kommunista pártja, a figyelemre méltó alternatívát kínáló Olasz Kommunista Párt fennállása kerek 50. évfordulóját ünnepli. A politikusok, a bankárok, az üzletemberek és a szakszervezeti vezetők heves vitát folytatnak a gazdaság helyzetéről — írja olaszországi körképében a Reuter tudósítója. A pesszimisták azt mondják, az ország a gazdasági szakadék szélére került, oda terelték a sztrájkok, a magas áraik és a megcsappanó beruházások. Az optimisták a líra újonnan visszahódított szilárdságára, a tartalékok egészséges szintjére és az olasz üzletemberek közismert talpraesettségére utalnak. De valamennyien egyetértenek abban, hogy a gazdaság a következő évtizedben nagy erőpróba előtt áll a szakszervezeteik hatalmának növekedése és az 1969. évi késhegyre menő sztrájkokat követő jelentős béremelések után. A múlt évi sztrájkok és a fokozódó távolmaradás a munkától a Fiatnál, a Pirellinél, az Alfa-Romeónál és sok más magánvállalatnál, az ipari termelés 1970. évi növekedését 6 százalékra korlátozta a gazdasági szakemberek által megvalósíthatónak ítélt 10 százalékos növekedési rátával szemben. 1969-ben 50 százalékig terjedő béremeléseket alkudtak ki a három évre terjedő új kollektív szerződésekben, amelyek a többi között az alábbi kulcságazatokra terjednek ki: gépipar, acélipar, hajóépítés, vegyi és textilipar. A sztrájkok egy része emellett — folytatja a Reuter tudósítója — politikai ihletésű volt: a lakásépítés, a közlekedés, az oktatás és a közegészségügy szociális reformjainak követelését szolgálta. Az ipari növekedés lassúsága inflációt eredményezett, az import 10 százalékos növekedését, az új invesztíciók ütemének nagymérvű gyengülését és — a kis- és középiparban — sok csődöt. A múlt év augusztusában azután a gazdasági szakértőként ismert Colombónak sikerült megalakítania az új középbal koalíciós kormányt. Colombo gazdasági csomagtervében mintegy 1,2 milliárd dollár értékben felemelte a fogyasztási adókat. Elképzelése szerint ennek az összegnek az a rendeltetése, hogy finanszírozza a kormány által megígért szociális reformok kezdeti lépéseit. Azóta visszatért a bizalom a lírába, az ország arany- és devizatartalékai december végén 5 milliárd 269 millió dollárra emelkedtek, szemben az 1969 végén nyilvántartott 4 milliárd 696 dollárral. Az infláció üteme — évi szinten — 5,5 százalékra mérséklődött, vagyis jelenleg elmarad az ország sok világpiaci versenytársáé, például Nagy- Britanniáé mögött — hangoztatja az angol tudósító jelentése. A Reuter jelentéséből is kiviláglik, hogy a bevezetőben említett „vagyvagy” merev alternatívájánál az új olasz miniszterelnök is hajlékonyabban közelíti meg a problémákat: elgondolása egyfajta kísérlet a napirendre került reformok megvalósítására. Ez a program valószínűleg nem eléggé széles körű. De ez csak a kisebbik hibája. A lényegesebb az, hogy az új kezdeményezés a régi, szűkös, önmagát túlélt politikai bázison alapszik: a négypárti koalíción. És ez fölöttébb kérdésessé teszi a „Colombo-csomagterv” megvalósíthatóságát. Egy tegnapi jelentés szerint az olasz építőipari szakszervezet január 26-ra meghirdette az építőmunkások országos sztrájkját. A sztrájk tiltakozás a nagymérvű és fokozódó munkanélküliség ellen, továbbá arra van hivatva, hogy nyomást fejtsen ki az ígért lakásépítési reform megvalósítása, az olcsó lakások széles körű építése és a telkek építési célokra való kisajátítása érdekében. A közleményhez tájékozott források hozzáfűzik, hogy adminisztratív és politikai akadályok gátolják az építkezési reformmal kapcsolatos rendeletek tető alá hozását. A hírek szerint a gép- és vegyipari dolgozók, továbbá más szektorok munkásai az építőipari dolgozók követeléseinek támogatására január 26-án ugyancsak sztrájkba lépnek. Itt érdemel említést, hogy kedden közös dokumentumot adott ki a három legnagyobb olasz szakszervezeti szövetség (CGIL, CISL és UIL) vezető testületeinek összevont ülése. A dokumentum az esedékes gazdasági és szociális reformokkal foglalkozik. A szakszervezetek eredményt akarnak látni a kormánnyal a lakásügyről, az egészségügyről és az adóreformról folyó tárgyalásokon, és sürgetik Dél-Olaszország elmaradottságának felszámolását. Az olasz közélet fontos szervei, a szakszervezetek operatív központot alakítanak a társadalmi-gazdasági reformok tanulmányozására. A valódi kibontakozáshoz fontos hozzájárulást jelent az Olasz Kommunista Párt politikája. Ebből a szempontból figyelemre méltó a párt vezetőjének, Zorigónak egy megállapítást, amelyet az OKP évfordulója alkalmából adott nyilatkozata tartalmazott. „Az Olasz Kommunista Párt következetes és kibékíthetetlen ellenzéke ugyan a jelenlegi kormányzatnak, bizonyos tekintetben azonban kormánypárt is, hiszen — többé vagy kevésbé közvetlen — befolyása van az ország életbevágó problémáinak megoldásába.” « Csúcsponton az angol munkanélküliség Hét év óta nem volt olyan magas a munkanélküliek száma Nagy-Britanniában, mint idén január közepén. A szigetországban január 15-én 691 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, 2,7 százalékkal többet, mint december közepén. Ez annyit jelent, hogy egy hónap alatt 71 ezerrel nőtt a kereset nélkül levők száma. Utoljára 1963 márciusában haladta meg a 650 ezret a nyilvántartott munkanélküliek száma. Akkor 702 ezer volt a munkanélküliek száma, de ehhez hozzájárult a márciusban szokatlan hideg időjárás is. (Reuter) A Nemzetközösség megvitatta Anglia közös piaci csatlakozását A Nemzetközösség kormányfőinek Singapore-ban folyó értekezlete csütörtökön este megvitatta Angliának azt a tervét, hogy csatlakozzék az Európai Közös Piachoz. Az értekezlet elismerte Angliának a jogát ahhoz, hogy a gazdasági közösség tagjai közé lépjen, de a nemzetközösségi országok kielégítő tájékoztatását követelte, s biztosítékot arra, hogy a csatlakozás feltételei védelmet nyújtanak életbevágó érdekeiknek. (Reuter) A FRANCIA KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK SAJTÓÉRTEKEZLETE Tegnapi sajtóértekezletén Pompidou a világpolitika számos fontos kérdésével foglalkozott — közte az európai biztonsági konferenciával és a közelkeleti problémával —, s nyilatkozatában jelentős teret szentelt a Közös Piac kibővítésével és továbbépítésével összefüggő problémáknak, a franciaalgériai olajvitának, valamint az idei év gazdasági perspektíváinak. Pompidou ismét állást foglalt a nemzetekfeletti Európa gondolata ellen. Csupán az államok európai konföderációjáról lehet szó — mondotta —, amelyek összehangolják politikájukat és integrálják gazdaságukat. Hozzáfűzte: ha megvalósul a konföderáció, szükség lesz valamiféle közös kormányra is. Ez a kormány, amely az egyes nemzetek képviseletéből alakulna, csupán egyhangú határozatot hozhatna a fontos kérdésekben. A francia-algériai tárgyalásokról szólva, azt mondotta: nem kíván indiszkrét lenni a zárt ajtók mögött folyó tárgyalásokkal kapcsolatban. De megjegyezte, hogy „nem csupán az olajról van szó”. Majd hozzáfűzte: a megbeszélések kimenetele nem függ kizárólagosan a Teheránban folyó átfogóbb jellegű megbeszélésektől. A belső problémákkal foglalkozva az elnök azt mondotta: Franciaország az idén megfelelő ütemű gazdasági növekedést remélhet. A helyzet most az év elején jónak minősíthető. A kiskereskedelmi árindex a lassulás jeleit mutatja és a kormányzat bízik abban, hogy az árak emelkedése kisebb mérvű lesz, mint 1970-ben volt. (Tavaly — becslés szerint — az árindex 5,4 százalékkal ment feljebb.) Pompidou utalt arra, hogy a nyugati világban a múlt évben átlagosan 5 százalékos infláció volt, tehát a helyzet veszélyessé válhat. A hatodik — az 1971—1975-ös — tervperiódusban 6 százalékos növekedési rátára törekszenek. Válaszolva a francia munkaadók szövetségének néhány napja közzétett javaslatára — amely szerint az ország hasznot húzna az expanzió fokozásából —, Pompidou kijelentette: a növekedési ütem gyorsítása az adók emelését tennék szükségessé. A 6 százalékos növekedést viszont inflációs presszió nélkül is el lehet érni, és emellett így biztosítható a foglalkoztatottság megfelelő szintje. Bíznak benne — hangoztatta Pompidou —, hogy az ipari termelés átlagos évi növekedése eléri a 7,5 százalékot, ami a termelés megkétszerezését jelenti tíz esztendő alatt. A tervezők az 1975-ig terjedő időszakra évi átlagban mintegy 10 milliárd frank kereskedelmi többletet irányoznak elő — mondotta. Áttérve a munkapiaci helyzetre, az elnök kifejtette: kívánatosnak tartja az olyan kollektív szerződések bevezetését, amelyben hajlékonyan alkalmazkodnak a bérek, a megélhetési költségek alakulásához. Összefoglalva megállapította: a gazdaság irányítása ez évben olyan vonalvezetésre törekszik, amely kikerüli mind a túl gyors növekedés és infláció, mind a pangás és a növekvő munkanélküliség veszélyét. (Reuter, DPA) A lengyel kormány élelmezési programja A lengyel sajtó beszámol arra, hogy a kormány programot dolgozott ki, amely szerint az idén 5 milliárd zloty értékű többlet élelmiszerrel látják el a belföldi piacot. Egyebek között 44 000 tonnával növelik a piacra kerülő hús és hústermékek, 13 000 tonnával pedig a szárnyas mennyiségét. A program nemcsak a piacra kerülő élelmiszer mennyiségét növeli, hanem választékát is javítja. Gondoskodnak arról, hogy bő választék álljon a fogyasztók rendelkezésére, a konyhakész élelmiszer, a gyümölcs- és főzelékkonzerv, a csokoládé, a vaj, a margarin stb. Tekintélyes összegeket irányoz elő a kormány az építőanyagok termelésének fellendítésére is, hogy a jelenlegi tervben előirányzott számnál több új lakást adhassanak át. Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára egyébként bejelentette, hogy a gazdasági nehézségek ellenére elhatározták a varsói királyi palota helyreállítását. A szakértők véleménye szerint az épület külső falainak, ablakainak és tetejének helyreállítása 2—3 év alatt befejezhető, de a belső terek és dekoráció teljes befejezése 8—10 évet igényel. NAPRÓL NAPRA ♦ A NEMZETEKFELETTI EURÓPA ELLEN foglalt ismét állást a francia elnök tegnapi sajtóértekezletén. A nyugat-európai integrációban Franciaország változatlanul csak a szuverén államok konföderációját akarja látni. Franciaország belső gazdasági helyzetéről szólva Pompidou objektíve jónak minősítette a kilátásokat. ♦ A NEMZETKÖZI OLAJVISZÁLY FRONTJAI talán nem olyan szilárdak, mint korábban látszott: az ENI olasz állami olajvállalat nem hajlandó csatlakozni a tőkés olajérdekeltségek közös javaslatához, a termelő országok közül pedig egyesek elfogadhatónak tartják a vállalatok javaslatait, mások az olajszállítás beszüntetését is kilátásba helyezik. ♦ TÚLLŐTTEK A CÉLON AZ OSZTRÁK TŐKÉSEK, akik politikai meggondolásokból a gazdasági válság „ördögét festik a falra”. Ausztria gazdasági kilátásainak reális értékeléséről heves vita folyik nyugati szomszédunk fővárosában. ♦ A KÖZÉP-KELETEN EGYRE KIÚJULÓ FESZÜLTSÉGEK csökkentésére nagyon alkalmas eszköz lenne, ha ennek a térségnek anyagi forrásait a gazdaság fejlesztésének szolgálatába állítanák — állapítja meg a Sajtószemle rovatunkban ismerteti cikk, amely az Iszlám Bank alapításának tervével kapcsolatban áttekinti az arab országok pénzügyi helyzetét. ♦ A MAGYAR GÉPKOCSIÁLLOMÁNY ELŐIRÁNYZOTT NÖVEKEDÉSE megköveteli a közúti hálózat korszerűsítését is, amelynek nagy része már nem felel meg az igényeknek. Ismertetjük azt az elgondolást, hogy az autópályaépítési program bővítését külföldi hitel segítségével tegyék lehetővé. Írásunk szerint az UVATERV az autópályaprogram érdekében kész jövedelmező exporttevékenységét is csökkenteni. ♦ FOLYAMATOSAN CSÖKKEN A VILÁG KÁVÉTERMELÉSE, s jelenleg 10 év óta a legalacsonyabb szinten van. A kávépiac helyzetének szentelt cikkünk első része a termelés visszaesésében „élen járó” Brazília és az afrikai kávétermelő országok helyzetével foglalkozik. A SZOVJET GAZDASÁG EREDMÉNYEI Moszkvai tudósítónktól: Az SZKP közelgő XXIV. kongreszszusára való felkészülés kapcsán a figyelem középpontjában továbbra is a gazdasági fejlődés eredményei és perspektívái állnak. Bár még nem jelent meg a központi statisztikai hivatal jelentése a terv teljesítéséről, egyes területekre előzetes adatok láttak napvilágot. K. M. Geraszimov, az OSZSZK tervhivatalának elnöke „A tervek realitása” című, a Szovjetszkaja Rosszijában a napokban megjelent cikkében egyebek között kiemeli, hogy — köztársasági szinten — a termelési eszközök és fogyasztási cikkek termelésének növekedési üteme között tovább csökkent a különbség. (Az ötéves terv elején e különbség még 20 százalék volt, 1970-ben pedig már csak 7 százalék.) A következő ötéves terv elején pedig a fogyasztási cikkek termelésének növekedése meg is haladja az A szektorét. Az eredmények között a szerző megemlíti a Togliattiban felépült autógyárat, az izsevszki Moszkvics-gyártó kapacitás létrehozását, valamint a kámai autógyár építését. A feladat most az — hangsúlyozzák —, hogy a tervezett kapacitásokat mind gyorsabban elérjék. Már idén a teher- és személyautó-gyártás a köztársaságban 25,3 százalékkal növekszik és meghaladja a 891 ezer darabot. A termelés hatékonyságának növelésével kapcsolatban a szerző a legfontosabb feladatnak a gazdaság szerkezetének megjavítását tekinti. A tudományos-technikai fejlődésben vezető szerepet betöltő ágazatokat fejlesztik a leggyorsabban. Így például a villamosenergia-termelés a köztársaságban már 1970-ben elérte a 470 milliárd kilowatt/ órás szintet, s 1971-re 495 milliárdos termelést terveznek. A gépipar termelése az öt év alatt 70 százalékkal nőtt, 2000 új termék (gépek, berendezések, műszerek) szériagyártását szervezték meg. A gazdasági reform továbbfejlesztésével kapcsolatban a figyelem középpontjában a termelés hatékonyságának növelését, az értékesítést, a rentabilitást és a termékek minőségét kell állítani. A termelés hatékonysága növelésének egyik legfontosabb forrásává a termelésirányítás tökéletesítése, és a termelési egyesülések létrehozása vált. (Jelenleg a köztársaságban 344 egyesülés van.) Az egyesülések, a termelési szakosítás és koncentráció révén, gyorsabb növekedést és jobb gazdasági eredményeket érnek el az átlagosnál. A mezőgazdasági eredmények ismertetése között kiemelte a terméshozamoknak öt év alatti 42 százalékos növekedését. Bátran nevezhetjük — mondotta Geraszimov — az elmúlt ötéves tervet a mezőgazdaság tömeges villamosítása tervének. Az állami energiahálózatba a kolhozok 90, a szovhozok 88 százaléka van bekapcsolva. A falusi energiafogyasztás az 1970. évi 18,9 milliárdról 1971-re 21,5 milliárd kWó-ra növekszik. A Szovjetunió villamosenergia-termeléséről és felhasználásáról érdekes adatokat közöl az Elektricseszkaja Sztancija című folyóirat idei első számában. A 165,6 millió kW villamosenergia-termelő kapacitásból: 153,6 millió a turbinákra jut, ebben 79,6 százalék a gőzturbinák és 20,4 százalék a vízierőművek aránya. Az 1970-ben termelt 740 milliárd kWó villamos energia az előző évhez képest 7,3 százalékos, 1965-höz 46 százalékos növekedést jelent. Ezen belül a hőerőművek aránya 83,3 százalék, a vízi erőműveké pedig 16,7 százalék. Érdemes megemlíteni, hogy a Szovjetunió keleti területeinek aránya a villamosenergia-termelésben 26,2 százalékra nőtt. Villamosenergia-felhasználásban az ipar 59,7 százalékkal (442 milliárd kWa), az építőipar 1,9 százalékkal, a közlekedés 7,5 százalékkal,, a mezőgazdaság 5,1 százalékkal részesedik. A háztartási és kommunális felhasználás 10,8 százalékot, az erőművek saját felhasználása és az áramveszteség 14,9 százalékot képez. A strukturális változások jellemzője, hogy csökken az ipar és növekszik a mezőgazdaság, valamint a háztartási felhasználás aránya. Bors László Hungarotex-bemutató Moszkvában Moszkvai tudósítónktól. A HUNGAROTEX külkereskedelmi vállalat január 20—21-én szűkkörű szakmai kiállítást és divatbemutatót rendezett a moszkvai kereskedelmi kirendeltség bemutatótermében. Boldizsár Gábor, a HUNGAROTEX vezérigazgató-helyettese a VILÁGGAZDASÁG- nak adott nyilatkozatában közölte, hogy a szakemberek körében nagy érdeklődés mutatkozott a Pamutnyomóipari Vállalat által gyártott, az 1970-es BNV-n aranyérmet nyert nyiprint-szövet, valamint a Debreceni Ruhagyárnak ebből a szövetből készített női ruhamodelljei iránt. A bemutatón részt vettek a Raznoexport és az Exportlion szovjet külkereskedelmi egyesülések, valamint a tervhivatal, a belkereskedelmi minisztérium és más szovjet felhasználószervek képviselői is. Már az eddig lefolytatott tárgyalások alapján is jelentős mennyiségű nysprintből készült ruhára várható szovjet rendelés.makat összekötnék Románia már eddig is bizonyított képességével, hogy alkalmas bonyolult ipari folyamatok elvégzésére”. Románia nagy erőfeszítéseket tesz új kereskedelmi és ipari partnerek felkutatására az Egyesült Államokban — mondta Bogdan. Kooperálni akarunk az amerikai cégekkel nemcsak a román, hanem más piacok feltárásában is. Növelni fogjuk kereskedelmi képviselőink számát az USA-ban, és több speciális feladattal megbízott küldöttséget akarunk az Egyesült Államokba küldeni, hogy felkeltsük az érdeklődést a Romániában meglevő üzleti lehetőségek iránt. Románia kooperációt ajánl Amerikának Románia kampányba kezdett az amerikai cégek megnyerése érdekében, hogy kooperáljanak román iparvállalatokkal — írja a Reuter-iroda tudósítója New Yorkból. Corneliu Bogdan, Románia washingtoni nagykövete sajtóértekezletén kijelentette: „érdekünkben áll olyan szerződések megkötése, amelyek az amerikai technológiát és szabadal Kiegészítő javaslatok a jugoszláv programhoz A jugoszláv szövetségi kormány 150 kiegészítő javaslatot vitatott meg a gazdaság-megszilárdítási programmal és Jugoszlávia 1971. évi gazdaságpolitikájával összefüggésben. Az újabb elgondolások részben attól a kormánybizottságtól származnak, amelyet dr. Jakov Szirotkovics professzor, a kormány új elnökhelyettese vezet, részben pedig a köztársasági és tartományi kormányoktól, valamint társadalmipolitikai szervezetektől és a szövetségi gazdasági kamarától erednek. A javaslatok részletei nem ismeretesek, de Belgrádban úgy tudják, zömmel olyan indítványokról van szó, amelyek egy-egy vitás kérdés pontosabb megfogalmazását kívánják a gazdasági rendszer új formáinak hatékonyabbá tételére.