Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)

1971-04-09 / 69. (564.) szám

Párizs nem hajlandó kamatleszállításra Franciaország nem hajlandó olyan hitel- és valutapolitikát folytatni, amely a nemzetközi valutahelyzet ingadozásainak függvénye — jelentette ki Giscard d’Estaing francia gazdasági és pénzügyminiszter, ezért nem tartja kívánatosnak a jelenlegi 6,5 százalékos hivatalos kamatláb mérséklését. Ez ugyanis tovább növelné a bankrend­szer likviditását, amikor a nyugati országok gazdaságát amúgy is infláció fenyegeti. A miniszter a nemzetgyűlésben el­­hangzott interpellációra válaszolva cáfolta meg azokat a híreket, hogy a nagyrészt a dollár védelmét szolgáló nyugatnémet kamatleszállítás példáját Franciaország is követni szándékszik. Megjegyezte, hogy Franciaországban a kamatszintre döntő befolyása van a pénzpiaci kamatlábnak, amely jelen­leg 5,25 százalék. A Francia Bank -­ tette hozzá — figyelemmel kíséri a helyzetet és ügyel arra, hogy a hiva­talos kamatláb és a pénzpiaci, kamat eltérése ne legyen túl nagy. A miniszter ennek illusztrálására kifejtette, hogy korábban a kereske­delmi bankok legfontosabb pénzfor­rása a központi bankon keresztül esz­közölt leszámítolás volt. Ez azonban az utóbbi hónapokban megváltozott. Januárban a központi leszámítolás útján 40 milliárd frank került a bank­­okhoz és csak 17 milliárd a pénz­piacról. Márciusban viszont csak 12 milliárd frankot számítoltak le a Fran­cia Banknál és 34 milliárdot szerez­tek be a pénzpiacon. A bonni kormány pénzügyminisztere igyekszik megnyugtatni az Egyesült Államok gazdasági vezetőit, hogy Nyu­­gat-Németország nem szándékszik aranyra átváltani dollárkészletét. Möl­ler — akinek váratlan washingtoni utazásáról már beszámoltunk — a DPA jelentése szerint szerdán és csü­törtökön Connally amerikai pénzügy­­miniszterrel, a Federal Reserve elnö­kével és a külügyminisztérium gazda­sági államtitkárával tárgyalt. Megerő­sítette azt az ígéretet, amelyet 1967- ben Blessing, a nyugatnémet Szövet­ségi Bank akkori elnöke tett Washing­tonnak, hogy a Bundesbank nem hoz­za kínos helyzetbe Washingtont dol­lárátváltási igényekkel. A bonni ígéret megtartása azóta még nagyobb jelen­tőségűvé vált, hiszen az NSZK dollár­készlete 1967 óta tekintélyes mérték­ben gyarapodott. Möller megvitatta az amerikai ve­zetőkkel az utóbbi napok viharos dol­lárkiáramlásának kérdését is. Mint sajtóértekezletén elmondta, közölte ve­lük, hogy a Bundesbank a legutóbbi kamatleszállítás és az Egyesült Álla­mok Eurodollár-kölcsönének kibocsátá­sa után további korrekciós lépéseket nem tart szükségesnek, s bizonyosra veszi, hogy húsvét után ismét szilárdan a kezében tarthatja majd a deviza­piaci gyeplőt. Utalt arra, hogy az utóbbi napokban már kissé csillapo­dott a spekulációs tevékenység. Tájékozott körök szerint azonban Möller figyelmeztette az amerikaiakat, többet kellene tenniük a dollárkiáram­lás ellen. Burns, a Federal Reserve el­nöke — a Reuter-iroda értesülése sze­rint — közölte vele: ő maga is szíve­sen látná Washington gazdaságpoliti­kájának módosítását, oly módon, hogy az ösztönzést inkább adózási intézkedé­sekkel szolgálja, a hitelexpanzió üte­mét pedig lassítsa. Möller látogatásával kapcsolatban Bonnban és Washingtonban egyaránt hangsúlyozták, hogy nem valamely szükséghelyzet kényszerítette ki a mi­niszter utazását, de a devizapiacokon kétségtelenül továbbra is ideges a han­gulat. Egymást követik a híresztelé­sek. Legutóbb Blumenthal, a Bundes­bank egyik igazgatója volt kénytelen megcáfolni azt a hírt, hogy a bank megszüntette a dollár támogatását a devizapiacon. Csütörtökön nagyon nyugodtak voltak a piacok, ezt azon­ban inkább a húsvéti ünnep közeledő­Az Egyesült­ Államoknak keményeb­ben a sarkára kellene állnia a más nemzetekkel folytatott kereskedelem­ben — jelentette ki Connally pénzügy­­miniszter. A pénzügyminisztert ag­gasztja az amerikai fizetési mérleg deficitje és az a tény, hogy keres­kedelmi egyezményeiben törekvéseit a partnerek nem viszonozzák eléggé. Arra a kérdésre válaszolva, vajon az USA-nak a protekcionizmus útján kell-e járnia, Connally így válaszolt: „Nem, nem feltétlenül. De úgy hi­szem, hogy másképp, az eddiginél ke­ményebben, kell tárgyalnunk a világ legtöbb országával.” Románia Washingtoni jelentés szerint Mondale szenátor javaslatot terjesztett a szenátus elé, amelynek értelmében Nixon elnök felhatalmazást kapna arra, hogy kétol­dalú kereskedelmi megállapodás léte­sítéséről kezdjen tárgyalásokat Romá­niával. E megállapodás keretében az Egyesült Államok a „legnagyobb ked­vezmény elvét” érvényesítené a vám­eljárásoknál. Algéria A washingtoni energiaügyi bizottság, a Federal Power Commission vizsgá­latot indít az ország energiahelyzetéről. Bár a vizsgálat eredményeit csak jövő ősszel hozzák nyilvánosságra. Algéria reméli, hogy a bizottság engedélyezi a számára létfontosságú „mammut­­szerződések” aláírását. Ezek keretében Algéria a következő 25 évben évente 15 milliárd köbméter földgázt szállí­tana az USA-ba. A bizottság zöld utat nyithatna az amerikai El Paso cégnek is a világ legnagyobb gázcseppfolyó­sító üzemének felállítására, Algéria legnagyobb ipari projektumának bein­dítására. Algéria ma már szállít­ csepp­folyósított gázt Angliának, Franciaor­szágnak, és — kisebb mértékben — az Egyesült Államoknak. A gazdaságossági számításokat már elvégezték, úgy hogy az új cseppfolyó­sító üzem építéséhez azonnal hozzá le­hetne fogni és teljes elkészülése két évet venne igénybe. Az üzem, vala­mint a kikötőig ívelő gázvezeték elké­szítése 600 millió dollár beruházást igényel. Szakértői körök — írja a Reu­ter algíri tudósítója — bíznak benne, hogy a szükséges összeg előteremtése nem lesz akadály. A Világbank és az Export—Import Bank máris érdeklő­dést mutat a lelőhely és a tankállo­más megépítése iránt, az El Paso a szállításba és az Atlanti-óceán keleti partján kiépítendő fogadóállomásokba már befektetett 500 millió dollárt, s megrendelt három óriás tankhajót. Kína Az Egyesült Államok folytatja kínai politikájának felülvizsgálatát, beleért­ve a kereskedelmi megszorítások to­vábbi lazítását is, közölte a washing­toni külügyminisztérium szóvivője azokkal a hírekkel kapcsolatban, hogy az amerikai magánipar nyomást gya­korol a kormányra a kínai kereske­delem növelése érdekében. A szóvivő kijelentette azonban, hogy nem tud Pe­king ilyen irányú tapogatózó lépései­ről. A világ különböző hírügynökségei foglalkoznak azzal a jelentéssel, hogy a Kínai Népköztársaság meghívta a Nagoyában szereplő amerikai asztali­tenisz-csapatot. Az amerikai csapat, az angol és a kanadai versenyzőkkel együtt, elfogadta a kínai körútra szóló meghívást. A washingtoni külügymi­nisztérium, bár hivatalosan még nem igazolta a hírt, az amerikai politika erőfeszítéseinek gyümölcsét látja ben­ne. A Nixon-kormány az elmúlt két év alatt apró gesztusok sorozatával igyekezett javítani a két ország kap­csolatain. Bár eddig Kínából a viszon­zás semmilyen jele nem érkezett, az asztalitenisz-csoport meghívása mutat­hatja, hogy az amerikai „nyitás” nem tűnt el nyomtalanul. Japán Hazaérkezett amerikai útjáról az Isuzu Motor Co. elnöke, aki az USA- ban cége és a General Motors közötti megállapodásról tárgyalt. A javasolt megállapodás szerint a General Motors 35 százalékos tőkerészesedést vállalna a japán cégben. A tervezett megállapo­dás májusban kerül a japán kormány elé jóváhagyásra, de hivatalos szervek máris jelezték: ellenzik a részvények­­ 35 százalékának átadását. Az amerikai pénzügyminisztérium ér­tesítette a washingtoni japán nagykö­vetséget: a vámhivatal széles körű­ vizs­gálatot indít a rozsdamentes japán acél importjára vonatkozóan, mert panasz érkezett ezek alacsony árára. A múlt évben Japán 5 385 000 tonna acéltermé­ket szállított az USA-ba, azaz az ame­rikai acélimport egészének 44,4 száza­lékát adta. A közös piaci országokból behozott acél mennyisége 4 148 000 ton­na volt, részaránya 34,2 százalék. Ka­nada 1 003 000 tonna acélt szállított az USA-ba (8,3 százalék), Anglia pedig 748 000 tonnát (6,2 százalék). Közös Piac Malfatti, a Közös Piac brüsszeli bizottságának elnöke Washingtonban megkezdte tárgyalásait a Hatok és az USA kapcsolatairól. A Közös Piac vezetőjét csütörtökön fogadta Nixon elnök is, de indokolja. Frankfurtban a Szövet­ségi Bank főleg határidőre volt kény­telen dollárt vásárolni. Londonban ha­nyatlott a dollár jegyzése, ezt azonban az Eurodollár-piac kamatszintjének szi­­lárdulásával hozzák összefüggésbe. A piac további lecsillapításához hozzájá­rult az Angol Bank csütörtök déli be­jelentése is, hogy a hivatalos bankka­matlábat változatlan szinten tartja. A dollárkiáramlás ellensúlyozására kibocsátott amerikai Eurodollár-kölcsön a washingtoni pénzügyminisztérium jelentése szerint sikeres volt: összesen 2,7 milliárd dollárra érkezett igény­lés, de a kincstár csak az eredetileg tervezett 1,5 milliárd dollár összegben osztotta szét a kötvényeket az igény­lők között. AZ USA ÉS A NEMZETKÖZI KERESKEDELEM Koszigin válaszbeszédével csütörtö­kön befejeződött az 1971—75. évi nép­gazdaságfejlesztési terv irányelveiről folyó vita. Az SZKP XXIV. kongresz­­szusán jóváhagyott irányelvek képezik majd a IX. ötéves terv alapját, amely­nek részletes kidolgozását 1971. augusz­tus 1-ig kell befejezni, majd jóváha­gyásra a Központi Bizottság, a kor­mány és a Legfelsőbb Tanács elé ter­jeszteni. A kongresszus által megvá­lasztott bizottság megvizsgálta az irányelvek pontosítása és kiegészítése céljából beérkezett javaslatokat, s azok egy részét az irányelvekbe való be­építésre javasolja — közölte Koszigin. A javaslatok másik részét a Miniszter­­tanács, a tervhivatal, illetve az egyes minisztériumok fogják megvitatni. Az SZKP XXIV. kongresszusa a párt vezető szerveinek megválasztása és a határozati javaslatok elfogadása után ma befejezi munkáját. Magyar-török megállapodás Az elmúlt napokban Ankarában alá­írták az új magyar—török árucsere­forgalmi jegyzőkönyvet, amely több mint 43 millió dollár értékű szállítás­ról szól. Törökország hagyományos me­zőgazdasági termékei mellett különféle iparcikkeket, így cementet, üvegszálat, műanyag padlócsempét, kompresszoro­kat, transzformátorokat és textíliát ad el Magyarországon. A magyar fél mű­anyag alapanyagok, vegyi cikkek, pa­pír, természetes és szintetikus szálak, öntöttvas, idomacél, alumínium és vil­lamosgépek szállítására vállalt köte­lezettséget. NAPRÓL NAPRA ♦ NYUGAT-NÉMETORSZÁG NEM VÁLTJA ÁT ARANYRA dollár­készletét — nyugtatta meg az Egyesült Államok gazdasági vezetőit Möller, az NSZK pénzügyminisztere. A miniszter Washingtonban ame­rikai kollégájával megvitatta az utóbbi napok rohamos dollár-kiáram­lását, s a spekulációs tevékenységet. ♦ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÜLKERESKEDELMÉT keményebb kéz­zel kell irányítani — vélik egyes amerikai politikusok, s ez azt jelenti, hogy a protekcionizmus hívei ismét nyomást gyakorolnak a keményebb vonal érvényesítéséért. Amerikai körképünk foglalkozik az Egyesült Államoknak a Közös Piachoz, a Kínai Népköztársasághoz, Algériához­, Japánhoz és Romániához fűződő kapcsolataival. ♦ INDONÉZIA GAZDASÁGA ERŐTELJESEN FÜGG a külföldi hite­lektől és tőkebefektetésektől. A költségvetésben is jelentős szerepet játszik a külföldi tőke. Elemzésünk rámutat azonban arra, hogy e tőke nem szolgálja igazán az indonéz gazdaságot, mivel a kormány nem szelektál megfelelően a beruházások megválasztásánál. Éppen ezért az elmúlt évek gazdasági eredményei nem egyértelmű sikerek. ♦ ALGÉRIA FÖLDGÁZKITERMELÉSÉNEK FEJLESZTÉSÉVEL, a francia—algériai olajvita legújabb fejleményével és a Szuez—Alexand­ria kőolajvezeték építési terveivel külön-külön foglalkozik egy-egy írásunk, s a 4. oldalon az 1970. évi adatok alapján közöljük a kőolaj­­termelés országonkénti megoszlását. ♦ A CSEHSZLOVÁK NÉPGAZDASÁG fokozódó konszolidációjáról ta­núskodik, hogy nő a beruházásokhoz az állami költségvetésből nyújtott dotációk összege, s a csehszlovák beruházási rendszerben végrehajtott változtatások következtében csökkennek a beruházási hitelek — álla­pítja meg a Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk, amely sorra veszi az eddig érvényben volt beruházási dotációrendszer hiányossá­gait is. ♦ AZ ELEKT­­OIMPEX EXPORTTEVÉKENYSÉGÉNEK FORMÁIT elemzi a 3. oldalon közölt cikk. A forgalom mintegy 10 százaléka saját­számlás elszámolási formában bonyolódik, többi részét pedig a nye­reséggel kombinált bizományi formában intézik. Ez utóbbi esetben speciális versenytárgyalást is meghirdetnek, hogy eldönthessék, me­lyik vállalat terméke a legversenyképesebb. MENNYIT KELL FIZETNI AZ IMPORTÉRT? Az Országos Anyag és Árhivatal el­nöke 1/1971. sz. utasításában intézke­dett a bizományi formában lebonyolí­tott importügyleteknél felszámítható minimális üzletkötési költségekről. Az utasítás értelmében a külkereske­delmi vállalatot a bizományi formában — egy szerződés keretében — import esetében 500 forint minimális üzletkö­tési költség illeti meg. Az utasítás ér­telmében ezt az összeget a külkereske­delmi vállalat akkor is felszámíthatja, ha a vonatkozó bizományi díjkulcs sze­rint az érvényesíthető bizományi díj összege ennél alacsonyabb. A rendelkezés megjelenésével kap­csolatosan sokat vitatott problémának a végére tett pontot az ORÁH utasítá­sa. Ismeretes, hogy az import nagyobb­részt bizományi konstrukcióban bonyo­lódik, le. Mondhatnánk azt is, hogy a bizományi szerződés a külkereskedelmi szerződéskötési rendszer „alaptípusa” lett. A 32/1967. Korm. sz. rendelet sze­rint „a belföldi megbízó a külkereske­delmi vállalatot megbízhatja azzal, hogy díjazás ellenében, saját nevében, de a megbízásban foglalt feltételekkel, a megbízó javára külkereskedelmi szer­ződést kössön...” A bizományos pedig a szerződésben arra vállal kötelezett­séget, hogy a megbízás alapján a kül­kereskedelmi szakvállalattól elvárható gondossággal eljár a külkereskedelmi szerződés megkötése érdekében. A 32/ 1967. Korm. sz. rendelet alapján a kül­kereskedelmi vállalat tehát köteles bi­zományi szerződést kötni, megbízást pedig, ha a vonatkozó cikk importja a jelenleg érvényes 23/1970. KKM utasí­tás szerint a külkereskedelmi vállalat profiljába tartozik, nem utasíthatja vissza. Illetve a külkereskedelmi vál­lalat azt csak akkor tagadhatja meg, ha bizonyítani tudja, hogy a szerződés teljesítésére nem képes, illetve akkor, ha a szerződés sértené a külkereskede­lem központi irányítása körében kiadott rendelkezéseket.­­ A 32/1967. Korm. sz. rendeletben elő­írtakat a külkereskedelmi vállalatok az elmúlt időszakban betartották, pedig számtalan esetben bizonyítást nyert, hogy egy-egy megbízás, bizományi szerződés teljesítésekor a jutalék ösz­­szege nem érte el még a ráfordítások összegét sem. A megbízók, számtalan esetben kikerülték a különböző okok­nál fogva — az illetékes TEK vállala­tot és importmegbízásaikat közvetle­nül adták meg a szakkülkereskedelmi vállalatnak. Előfordult — főleg alkat­részimport esetében — hogy néhány dollár vagy rubel értékű megbízást ad­tak, amit a fenti 32/1967. sz. Kormány­­rendelet értelmében a külkereskedelmi vállalat nem utasíthatott vissza, nem terelhetett az illetékes TEK vállalat­hoz, hanem köteles volt lebonyolítani. Ezek voltak azok az üzletek, ahol „töb­be került­­a leves, mint a hús”, a leve­lezés, a telex, távirat, számlázás stb. lényegesen többe került, mint az elszá­molt jutalék. Ezt a visszás helyzetet szünteti meg az 1/1971. ORÁH-utasítás, mely hozzájárul ahhoz, hogy a külke­reskedelmi vállalat az üzletkötés költ­ségeit a minimális értékű kötéseknél is fedezhesse. A rendelkezés arra is jó lehet, hogy az importtermékek belföldi felhasználói, forgalmazói abban is érde­kelve legyenek, hogy megrendeléseiket ne szétaprózva, hanem lehetőleg össze­gyűjtve juttassák el az érdekelt külke­reskedelmi szakvállalatokhoz. Az eddi­gi tapasztalatok vegyesek. Az eltelt három hónap során nem csökkent lé­nyegesen a „kisértékű” megrendelések száma. Érdekes, hogy a megrendelő vállalatok inkább vállalják az 500 fo­rint megfizetését, és továbbra is elap­rózva adják megbízásaikat, semmint a TEK vállalattól szerezzék be szükségle­tüket, és kevés az olyan vállalat, ahol „megnézik”, mennyit kell fizetni az importért. De az is lehetséges, hogy az 1/1967. ORÁH utasítást még nem kel­lően és nem mindenütt ismerik. Pedig ennek az utasításnak kedvező hatását az elkövetkező időben — reméljük — mind a megbízók, mind a bizományo­sok — a külkereskedelmi vállalatok érezni fogják. LEGKÖZELEBB MÁJUSBAN ÜLNEK ÖSSZE A HATOK KÜLÜGYMINISZTEREI A Hatok külügyminiszterei május 13-án és 14-én ülnek össze legköze­lebb Párizsban, hogy folytassák a külpolitika koordinálására irányuló tárgyalássorozatukat — jelenti a DPA. Az első ilyen jellegű külügyminisz­teri konferenciát tavaly decemberben Münchenben rendezték meg. Időköz­ben a Hatok külügyminisztériumainak politikai igazgatói találkoztak Párizs­ban. Ők alkotják azt a bizottságot, amelyet Davignon belga politikusról neveztek el, és amelynek feladata a Hatok külpolitikájának koordinálása. Nincs tervbe véve, de nem is ki­zárt a francia—angol csúcstalálkozó — jelenti jól értesült francia körökre hivatkozva az AFP. A hírügynökség hozzáfűzi, megtartása nagyrészt a május 11-i brüsszeli miniszteri tanács­kozástól függ. Mint már közöltük, a brit miniszterelnök bonni sajtóértekez­letén kijelentette, hogy egyelőre nem találkozik Pompidou elnökkel. Párizs­ban hangoztatják, hogy a csúcstalál­kozó hozzájárulhatna azoknak a félre­értéseknek az eloszlatásához, ame­lyek Nagy-Britanniában elterjedtek és amelyek szerint Franciaország még mindig a De Gaulle-i vétó politikáját folytatja. A közös piaci csatlakozás angol híveinek egyelőre még mindig a belső ellenzék táborát kell meggyőzni, a csatlakozás előnyeiről. Rippon egy diákgyűlésen hangsúlyozta, hogy a csatlakozás ellenzői olyan emberek, akik nem tudják megérteni, hogy Angliában változásra van szükség. Még mindig abban a tévhitben élnek, hogy Anglia fő exportpiaca a Nem­zetközösség, holott ez a helyzet már régen megváltozott. A brit EGK-elle­­nesek egyébként júniusra nemzetközi konferenciát hívtak össze Skóciában, amelyen a csatlakozás brit, belga, francia, ír és skandináv ellenzői vesz­nek részt. Heath belső gondjait Thorn luxem­burgi külügyminiszter is szóba hozta washingtoni megbeszélésein. A csat­lakozás előnyeiről az angol közvéle­mény nagy részét még meg kell győzni — mondotta. Szovjet kölcsön Iraknak Irak 200 millió rubel értékű kölcsönt kap a Szovjetuniótól, 2,5 százalékos kamatra — jelenti a Reuter hírügy­nökség. Az erről szóló megállapodást csütörtökön írták alá Bagdadban. Az egyezmény szerint a kölcsönt és a ka­matot Irak az INOC által kitermelt nyersolajban fizeti vissza. A kölcsön összegéből Irak a szovjet vállalatok által létesített mosuli olaj­finomító és a Bagdad és Baszad közötti olajvezeték költségeit fedezi. A szovjet vállalatok egyébként két vízi erőművet, egy foszfátbányát, egy műtrágyagyá­rat és egy tejüzemet is építettek Irak­nak; a most felvett kölcsön összegéből ezek költségeit is megtérítik.

Next