Világgazdaság, 1972. július (4. évfolyam, 127/876-147/896. szám)
1972-07-25 / 143. (892.) szám
TILÄGGAZDASAG 1972. JÚLIUS 25., KEDD IV. ÉVFOLYAM, 143. (892.) SZÁM A Nixon-Tanaka találkozó és Kína AMERIKAI-JAPÁN GAZDASÁGI TÁRGYALÁSOK Az új miniszterelnök hivatalba lépése óta szemmel láthatóan új lendületet nyert a Távol-Keleten gyorsulni tűnő változásokhoz való alkalmazkodásra irányuló japán törekvés. Az augusztus végére bejelentett Nixon—Tanaka találkozót a nyugati kommentárok szoros összefüggésbe hozzák a Kína és Japánok közötti viszony normalizálásának kilátásaival. Ma kezdődnek meg Hakone japán fürdőhelyen az amerikai—japán gazdasági tárgyalások. Az előzetes jelentések arról tanúskodnak, hogy mit sem enyhültek a két ország ellentétei és az érdekkülönbségek gyors áthidalásának lehetőségei csekélyek. Egyes vélemények szerint a gazdaságiakon túlmenő politikai nézeteltérések és ezen belül is a gyorsuló japán—kínai közeledés jelei késztették Nixont arra, hogy kezdeményezze az augusztus 31-re tervezett eszmecserét Tanakával. Hétfőn megtartotta első plenáris ülését a hatalmon levő liberális demokrata párt Kínával való kapcsolatrendezést előkészítő tanácsa. Az eszmecserére az nyomta rá a bélyeget, hogy Csou En-laj kínai miniszterelnök az elmúlt héten határozottan jelezte Peking készségét a kapcsolatok normalizálására és kijelentette, hogy szívesen látja Tanaka „mielőbbi” látogatását Pekingben. A liberális demokraták ülésén a japán miniszterelnök pártjának ígéretet tett, hogy a legteljesebb „körültekintéssel és határozottsággal” készül eleget tenni feladatának, ugyanakkor azzal nyugtatta a párt Kína-ellenes, konzervatív elemeit, hogy minden lépéséről tájékoztatni fogja az Egyesült Államokat. Tanaka részletesen kifejtette kapcsolatrendezési terveit és leszögezte, hogy „teljes mértékben megérti az ezzel összefüggő hármas kínai előfeltételt”. (Kína annak elismerését követeli, hogy a Kínai Népköztársaság jelenti az egyetlen törvényes Kínát, Tajvan Kína része és fel kell bontani a Japán és Tajvan között 1952-ben megkötött békeszerződést.) A liberálisok ez év szeptember 10-ig kívánják véglegesíteni a párt álláspontját és ennek alapján — mint megfigyelők rámutatnak — Tanaka pekingi látogatására még az amerikai elnökválasztás előtt sor kerülhet. Washingtoni jelentések rámutatnak, hogy a hawai Nixon—Tanaka találkozó bejelentése közvetlenül azután történt, hogy Csou En-laj készségét fejezte ki a japán miniszterelnök pekingi fogadására. A japán—amerikai csúcsértekezlet megszervezéséről szóló hivatalos közlés amerikai meghívásról beszél, jól tájékozott washingtoni források szerint azonban a találkozó japán kezdeményezésre jön létre. A kezdeményezésre vonatkozó eltérő információk ellenére a magas, szintű eszmecserében mindkét fél nyilvánvalóan sürgősen érdekeltté vált. Nixon a maga részéről még belpolitikai „osztalékot” is remélhet, hiszen az elnökválasztási kampány keretében háríthatja el a „pekingi nyitás” miatt elhangzó kritikákat. Hakone japán fürdőhelyen ma négynapos amerikai—japán kereskedelmi tárgyalások kezdődnek, amelyeknek középpontjában a két ország éles gazdasági és kereskedelmi ellentétei állnak. Tokiói jelentés szerint az Egyesült Államok azt kívánja a távol-keleti szigetországtól, hogy még ebben az évben mintegy egymiliárd dollár értékű külön vásárlást eszközöljön. Az USA tokiói nagykövetségének szóvivője a washingtoni kívánságot azzal magyarázta, hogy el kell hárítani az USA- ban erősödő protekcionista irányzatok érvényesülését, amelyeket a két ország kereskedelmében növekvő amerikai mérleghiány idéz elő. Az elmúlt évben az amerikai deficit 3 milliárd dollárt tett ki és a jelenlegi becslések szerint ebben az évben 3,8—4 milliárd dollárra emelkedhet. A washingtoni kormány kereskedelmi szakértői szerint a külön vásárlásokat elsősorban dúsított uránium és gabona szállításával lehetne megvalósítani. Az elmúlt hetekben a fejlett tőkésországok és elsősorban az USA Tokióba látogató különféle megbízottai a nyilvánosság előtt és a kulisszák mögött rendkívül nagy nyomást gyakoroltak a japán kormányra és a gazdasági élet vezető köreire, hogy növeljék az importot. Ezzel hozzák összefüggésbe a japán energiaipari szervezet bejelentését, amely szerint hajlandók 160 millió dollár értékben dúsított urániumot vásárolni az Egyesült Államokban. A tokiói USA nagykövetség szóvivője azonban a két ország közötti gazdasági kapcsolatokra vonatkozó japán magatartást továbbra sem tartja kielégítőnek és azzal fenyegetőzött, hogy a múlt évihez hasonló Nixon-féle „sokk-kezelésre” van kilátás, ha a japánok nem mutatkoznak engedékenyeknek. Kifogásolta, hogy noha a hivatalos tényezők megérteni látszanak a nehézségeket,gyakorlatilag nem tesznek semmit a mérleghiány csökkentésére. A japán kormány a gazdasági tárgyalások előtt tartott minisztertanácsi ülésen csupán arról határozott, hogy gyorsítani kívánják az úgynevezett hétpontos program megvalósítását, amely a jen értékének védelmére, az importkorlátozások és a külföldi tőkebeáramlás könnyítését célozza. A határozatok parlamenti jóváhagyást igényelnek, a képviselőház azonban nyári szünetet tart. A kormány ugyanakkor nem adott konkrét utasításokat a japán—amerikai tárgyaláson részt vevő küldöttségének, melynek így a megbeszélések során állandóan újabb utasításokat kell majd kérnie. Megfigyelők nem tartják valószínűnek, hogy a japán gazdaságpolitika a távol-keleti fejlemények mostani szakaszában lényegesen változni fog. Inkább úgy vélik, hogy Japán, mielőtt nagy horderejű gazdasági változásokra szánná el magát, kivárja azt a lehetőséget, hogy újból felmérhesse a helyzetet a Nixonnal, illetve Csou En-lajjal tervezett eszmecserék után. Figyelmet érdemel, hogy a japán—kínai kereskedelem kilátásait most hangsúlyozott optimizmussal ítélik meg. A Nemzetközi Kereskedelmet Előmozdító Társaság elnevezésű szervezet előrejelzése szerint tíz éven belül 11 milliárd 300 millió dollárra emelkedik a japán— kínai kereskedelem volumene, ami 12,6- szerese az 1971. évinek. (MTI, Reuter, AP, DPA) A szabadkereskedelmi megállapodás részletei A brüsszeli Egmont-palotában szombaton délelőtt aláírták a Közös Piac és a nem csatlakozó EFTA-országok közötti szabadkereskedelmi megállapodást. Az öt év alatt fokozatosan megalakuló szabadkereskedelmi zóna Európa 16 országát tömöríti 300 millió lakossal. A brüsszeli megállapodások értelmében a tizenhat nyugat-európai ország között 1973. április 1-én kezdik meg a vámtarifák fokozatos leépítését. 1977- től kezdve a tagországok kereskedelmének 90 százaléka mentes lesz a vámkorlátozásoktól. A piacérzékeny termékekre ferótt vámok lebontása hosszabb átmeneti idő alatt történik. Így a papírvámot 11, a horgany, az ólom, az alumínium, a különböző textíliák, a ritka fémek és a nemesacélfajták vámját 7 év alatt szüntetik meg. A feldolgozott mezőgazdasági termékek forgalmát csak részben liberalizálják. A szerződés nem terjed ki az ipar-, adó- és a versenypolitika összehangolására. A mezőgazdaságot csak a Portugáliával és Izlanddal való megállapodásba vonták be. A többi négy országgal külön-külön állapodtak meg bizonyos részengedményekben. A AFP hírügynökség összeállítást közöl az egyes országokkal megkötött egyezmények jellemzőiről: Ausztria. Különmegállapodás értelmében a vámok leépítését már október 1-én megkezdik, az iparcikkek vámját 30 százalékkal mérséklik. A piacérzékeny termékeknél az engedmény 5 százalék lesz. Külön engedményeket kap Ausztria a szarvasmarhaexportra. Svédország. 1977 júliusától Nagy-Britannia a kvótán felüli svéd papírexportra átmenetileg 8 százalékos vámot vet ki. Ugyanez vonatkozik Ausztria és Finnország papírexportjára is. Svédország öt év múlva vámmentesen importálja a közös piaci országokból származó bort, a szőlő és az őszibarack vámját pedig 50 százalékkal szállítja le. Finnország. A többi országtól eltérően a Finnországgal kötött egyezményben nincs az együttműködés elmélyítéséről szóló záradék. A papírexportra vonatkozó már említett rendelkezéseken kívül megemlítendő még, hogy Finnország több, nemrég kifejlesztett iparágára kedvezményt kapott: a vámokat e területeken csak 8—11 év alatt szüntetik meg. A finn tejtermékeket és a tojást továbbra is kedvezményesen lehet a négy csatlakozó országba szállítani. Izland: Az ország kedvezményeket kapott az alumínium és a hal exportjára. Rendezetlen még a halászati vita. A Közös Piac ellenzi a halászati zóna 12 mérföldről 50 mérföldre való kiterjesztését. Portugália. Itt adódtak a legnagyobb nehézségek, mivel Lisszabon engedményeket követel mezőgazdasági termékei számára. Portugália végül is a halkonzervekre, a paradicsompüré és a borra megkapta a kedvezményeket. Egyes iparágak védelmére Portugália lehetőséget kapott, hogy több iparcikk esetében a mostani vámok egyötödét újból kivethesse. Svájc: Az ország nem vesz részt a közlekedési, a környezetvédelmi és a valutapolitikai együttműködésben. Az órák forgalmát külön rendelkezések szabályozzák. Egyes mezőgazdasági termékekre vámkedvezményeket állapítottak meg. (AFP, DPA, Reuter) Sztrájkolnak a brit kikötőmunkások A pénteken elkezdődött dokkmunkássztrájk tegnap délutánra lényegében átterjedt az egész országra és más iparágak munkásainak átfogó rokonszenvmozgalmának kibontakozását indította el. Öt angol kikötői munkás jogtalan, a munkásellenes Carr-törvény alkalmazása révén történt bebörtönzése mélységes felháborodást váltott ki az angol munkásosztályban. A 40 ezer angol dokkmunkás többsége mellett bányászok, nyomdászok, autógyári dolgozók, teherautóvezetők, vásári szállítómunkások, és az ipari munkásság más rétegeinek képviselői is beszüntették a munkát, hogy követeljék az öt szakszervezeti vezető szabadonbocsátását és a bebörtönzésüket lehetővé tevő „ipari kapcsolatok” törvényének érvénytelenítését. A sztrájk átterjedt Franciaországra is. A Heath kormány eddigi legsúlyosabb válsága előtt áll. A legjobb a Carr-törvény sürgős felülvizsgálása lenne, amit a szakszervezetek már régóta követelnek, és amitől függővé tették az inflációellenes kormányakcióban való részvételüket. Londoni politikai megfigyelő körökben nem tartják valószínűnek, hogy a kormány hajlandó lenne a törvény reformjára, és így kevés remény van rá, hogy Heath és a szakszervezeti szövetség vezetője között sorra kerülő rendkívüli megbeszéléseken a sztrájk gyors megoldására vonatkozó kompromisszumos megoldás szülessen. (Reuter) ------------------7------------------------------1 3 4 0h NAPRÓL NAPRA V ♦ A NIXON—TANAKA TALÁLKOZÓ bejelentését a gyorsulni látszó japán—kínai közeledéssel hozzák összefüggésbe nyugati megfigyelők. Ma kezdődnek az amerikai—japán kormányközi tárgyalások a gazdasági kérdésekről, melyeken egyelőre nem várják a szembenálló álláspontok lényeges közeledését. ♦ A KÖZÖS PIAC ÉS A ,,MARADÉK-EFTA” ipari szabadkereskedelmi megállapodását szombaton írták alá. Öt év alatt valósul meg fokozatosan Nyugat-Európa 16 országának szabadkereskedelmi övezete. A brüsszeli megállapodások csak két ország esetében terjednek ki néhány mezőgazdasági cikkre, egyébként mind a hat országgal kötött egyezmény tartalmaz egyes ipari termékekre vonatkozó külön rendezést is. ♦ AZ ANGOL KORMÁNY NEHÉZ HELYZET ELÉ KERÜLT. Az egész országra átterjedt a kikötőmunkások sztrájkja, de rokonszenvből az ipari munkásság más rétegei is beszüntették a munkát. A sztrájkolók a bebörtönzött szakszervezeti vezetők szabadonbocsátását és a szakszervezetellenes „ipari kapcsolatok” törvényének érvénytelenítését követelik. A JUGOSZLÁV GAZDASÁGBAN AZ ELSŐ FÉLÉV több kedvező tendenciát mutatott. Az ipari termelés 8,8 százalékkal, az export pedig 30 százalékkal növekedett, a devizatartalékok rekordszintre emelkedtek. Néhány főbb célkitűzés azonban nem valósult meg, például az infláció továbbra is erőteljes, s aggasztó a belső fizetésképtelenség is. Lassú ütemben változik a gazdasági szerkezet, mind a felhalmozás, mind az újratermelés szempontjából. ♦ A SZOVJETUNIÓBAN AZ IPARI TERMELÉS az első félévben 6,8 százalékkal növekedett. A munka termelékenysége 5,4 százalékkal javult, a külkereskedelmi forgalom 8,7, a belkereskedelmi pedig 7,1 százalékkal bővült. Több lett a nyereség és csökkent az önköltség. A Szovjetunió statisztikai hivatalának első félévi adatai szerint egyes fogyasztási cikkekből az egyre növekvő keresletet még mindig nem tudják teljesen kielégíteni. KÜLKERESKEDELEM ÉS VASÚTFEJLESZTÉS A KGST-országok, a vasútvonalak egyhatodán a világ vasúti áruszállításának 60 százalékát teljesítik , 2,5-szer többet, mint az Egyesült Államok és 17-szer nagyobb mennyiséget a Közös Piac országainál. A vasút a legjelentősebb fuvarozási ág Magyarországon is. Feladatai közül — a teljesítmény 51 százalékos részesedésével — kiemelkednek a nemzetközi áruszállítások. Érthető, ha a külkereskedelem fokozott figyelemmel kíséri a MÁV teljesítőképességének alakulását, fejlesztési terveit. Éveken, sőt évtizedeken át a tehergépkocsipark szűkössége és elavultsága volt a MÁV legsúlyosabb gondja. A nagyobb mérvű rekonstrukció 1965-ben indult meg, eredményeképpen 1975-re az új kocsik aránya 80, a Diesel- és elektromos vontatóeszközöké pedig 90— 95 százalékos lesz. A beszerzés ma már gyakorlatilag zökkenőmentes. (Néhány éve, az import akadozása miatt igen komolyan felvetődött a hazai gyártás felfuttatásának gondolata — szerencsére hasonló gondjaik miatt szocialista partnereink időközben ugrásszerűen fejlesztették gyártóiparukat.) A tartálykocsikon kívül — amelyeket az új olajvezetékek idővel pótolnak — döntően a szocialista piacon szerzi be új eszközeit a MÁV: 1971-ben 2500, 1972-ben 1565 teherkocsit importált; az ötéves tervidőszakra tervezett menynyiség 14 ezer darab. A legjelentősebb szállítók: Románia 4500, Csehszlovákia 3500, Lengyelország 1300, Bulgária 1000 és India ugyancsak 1000 kocsival. A Szovjetunióból Diesel-mozdonyokat vásárolt a MÁV — ez évi szállításra 76 darabot. A kocsipark fejlesztése csak egy az aktuális feladatok közül. Nem kevésbé fontos a határállomások, átrakókörzetek modernizálása, bővítése. Murakeresztúron a kezelési idő lerövidítése óta gyakorlatilag megszűnt az élőállatszállítmányoknál kifogásolt nagyarányú elhullás, csökkentek a külkereskedelem reklamációi. Az idén adták át a gyékényest 1971-ben a sturovói közös határállomásokat, 40 százalékkal csökkentve a szerelvények várakozási idejét. A beruházások költségeit minden esetben a MÁV fedezte; a külkereskedelemmel folytatott „közteherviselési” tárgyalások eredménytelenek maradtak. A kohászat sem vállal részt a záhonyi átrakókörzet fejlesztéséből, annak ellenére, hogy a kezdetleges rakodási módszerek miatt a címére érkező küldemények gyakran késnek. Télen, a határállomáson az összefagyott ércszállítmányokat robbantással bontják meg — a kocsik rongálódnak, a szovjet vasútnak fizetett kártérítés csökkenti a bevételt. Tranzitforgalom A MÁV nemzetközi szállítási feladatai között a tranzitforgalom lebonyolítása kulcsszerepet tölt be. A tárca devizabevételeihez a vasút több mint 1 milliárd devizaforinttal járul hozzá, s jelentős a díjszabási kötelékekben, az INTERCONTAINER és az INTERFRIGO szervezetben végzett munkán keresztül — a devizakímélő szerepe is. A tranzitútvonalakat ma már nagyrészt villamosították. Részben ennek, részben a jobb üzemszervezésnek köszönhető, hogy a TEEM és a nemzetközi gyorstehervonatok 6—12 óra alatt futnak át az országon. A tranzitforgalom a legutolsó hat évben megduplázódott — az eredmény a MÁV fejlett kereskedelmi módszereit dicséri. A MÁV és a külkereskedelem kapcsolatai — főként az elmúlt évek fejlesztései következtében — jelentősen javultak. Jó néhány kérdés azonban változatlanul nyitott maradt. A 12 méter hosszú, 30 tonna alatti terhelésű, úgynevezett Ks kocsikra gyakran 10— 15 napot is kell várni; az OPW kocsikra kimondott berakási tilalom miatt néha üres szerelvények mennek vissza Záhonyba; előfordult, hogy a MÁV 12 nap alatt szállította Debrecenből Budapestre a sürgős rakodáshoz szükséges darukat, az importáru tulajdonosának félmilliós veszteséget okozva; megoldatlan a szocialista országok közötti rakodólapcsere; másfél-két hónapig állnak néha Záhonyban a Szovjetunióból érkező ércszállítmányok. 1972. első öt hónapjában a nemzetközi szállításoknál a károk növekedése meghaladja a 200 százalékot... A MÁV néhány év alatt 80 százalékra kívánja emelni a nemzetközi áruszállítások részesedését. (Érdekességként említjük meg, hogy 1972 első felében az importszállítások mennyisége 7,9 százalékkal csökkent, a tranzit- és exportáruk volumene viszont 9,9 illetve 34 százalékkal emelkedett.) Ehhez, és a külkereskedelem szállítási gondjainak felszámolásához újabb fejlesztésekre lesz szükség. Közülük a legfontosabb: a konténerizáció. Konténerizáció 1971. december 3-án, Budapesten, a KGST-országok képviselői egyezményt írtak alá az egységes konténerfuvarozási rendszer létrehozásáról. A nagy befogadóképességű konténerek, speciális gördülőanyagok, különleges átrakóberendezések gyártásának előkészítése 1975-ig befejeződik, nagyüzemi stádiumába lép a gyártásszakosítás és a sokoldalú termelési kooperáció. Az előkészítő időszak egyik fontos eseménye lesz a szovjet—csehszlovák—magyar közös konténerátrakó állomás megépítése szovjet területen. Átadására a tervek szerint 1974-ben kerül sor. Az üzemeltetési feltételekről, a valutáris kérdésekről, a finanszírozásról szeptemberben kezdődnek egyeztető tárgyalások. Az új darus pályaudvar lehetővé teszi a jelenleg meglehetősen szerény konténerpark kihasználását és az egyre erőteljesebben „konténerizált” nemzetközi szállítmányok fogadását, gyors átrakását is. A MÁV távlati fejlesztési tervei között szerepel az automata kapcsolórendszer bevezetése is. Európa vasútjai 1981. tavaszára állnak át az új kapcsolási módra, s 1985-ig az ütközőket is leszerelik a kocsikról. Forradalmi változást jelent ez a vasút életében: lehetővé teszi az önműködő vonatösszeállítási és rendezési módszerek kidolgozását, minden korábbinál nagyobb vonóerő alkalmazását. A Szocialista Vasutak Együttműködési Szervezetének (OSZZSD) szerkesztői irodája már kidolgozta az INTERMAT elnevezésű automata kapcsolótípust. A szocialista országok egy-egy részegység gyártására specializálódnak s kölcsönösen szállítják a fő darabokat egymásnak. —s —e —s Kína Concorde gépeket vásárol A pekingi gépkülkereskedelmi vállalat vezetője tegnap előzetes vételi megállapodást írt alá Párizsban, amelynek alapján Kína két darab Concorde típusú szuperszonikus repülőgépet vásárol. A kínai üzletember 8 tagú delegáció élén két hónapot töltött Franciaországban, ahol tárgyalásokat folytatott a francia—angol kooperációban készülő repülőgépek vételi feltételeiről, és megtekintette a gép francia prototípusát is. A Kínával aláírt megállapodással immár két biztos megrendelővel dicsekedhetnek a rendkívül sokat vitatott jármű készítői. Korábban az angol BOAC légitársaság kötött vételi szerződést a világ leggyorsabb utasszállító gépének kikiáltott Concorde-ra, melynek ára 23 millió font sterling. (Reuter)