Világgazdaság, 1973. május (5. évfolyam, 82/1084-102/1104. szám)

1973-05-29 / 100. (1102.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1973. MÁJUS 29., KEDD V. ÉVFOLYAM, 100. (1102.) SZÁM Nehézkesen halad a valutareform előkészítése A fizetési mérlegek egyensúlybahozatalának mechanizmusa, a tőkemozgások korlátozása, a fölös dollárkészletek rendezése, a dollárkonvertibilitás visszaállítása, a különleges hitelfelvételi jogok jövője, íme néhány azok közül a bonyolult témák közül, amelyek szőnyegre kerültek a Húszak csoportjának helyettesi, azaz szakértői szinten megtartott washingtoni konferenciáján, a múlt héten. A szakértőktől, akik a Nemzetközi Valuta Alap megbízásából a tőkés és valutarendszer reformját készítik elő, senki sem várta, hogy egy hét alatt megoldják a legbefolyásosabb tagországok közötti ellentéteket, amely lényegében az USA és a Közös Piaccal egységfrontot alkotó, egymástól eltérő felfogásban csúcsosodik ki. Mindazonáltal a kommentárok egyrésze a „várakozásokhoz képest túlságosan lassú” haladásról ír, és kiemeli: még az sem bizonyos, hogy a Húszak bizottsága miniszteri szintű tanácskozáson szövegezheti meg a reformtervezet végleges szövegét, amit azután a Valuta Alap Nairobiban szeptemberben összeülő közgyűlése vitatna meg. Morse, a csoport elnöke, a most végetért washingtoni konferencia után csak azzal bíztatta a reform mielőbbi életbeléptetését váró közvéleményt, hogy a tanácskozások „az előkészítő szakaszból kiszabadulva, immár a legfontosabb kérdésekre összpontosíthatnak.” Valójában központi kérdésekről volt szó már a valutaszakértők technikai szintű megbeszélésein is. A hírügynökségi jelentések szerint továbbra sem sikerült haladást elérni a krónikus fizetésimérleg-fölöslegek, illetve deficitek felszámolásának mechanizmusa kérdésében. Az Egyesült Államok kitart amellett, hogy az egyes országok tartalékpozícióit kell alapul venni a világkereskedelemre nézve veszélyes egyensúlyhiányok felszámolásánál. A Közös fac és Japán ezt ellenzi. Mint legutóbb Giscard d’Estaing a nemzetközi valutahelyzetről szóló elvi nyilatkozatában leszögezte: a fizetési mérlegek egyensúlyának megvalósítására nem automatikus kritériumok önkényének vagy nemzetközi döntéseknek, hanem a felelős politikai hatóságok illetékességének alávetett mechanizmust kell kidolgozni. A francia pénzügyminiszter félreérthetetlenül az amerikai indítványt vetette el ebben a kijelentésében. Egyhelyben topog a nyugat-európai jegybankokban felhalmozott dollárkészleteknek, a dollárkonvertibilitás visszaállításának ügye is — állapítja meg a washingtoni jelentések egy része. A 20 ország szakértőinek tanácskozásán elnöklő Morse előrehaladásról számolt be sajtóértekezletén, de annak irányát meglehetősen homályosan tudta csak körvonalazni. Mint mondotta, nem kizárt, hogy a Húszak csoportja július végén miniszteri szinten folytathatja a szakértők munkáját, de nyitva hagyta annak a lehetőségét, hogy a pénzügyminiszterek legközelebb már csak a Valuta Alap szeptemberi közgyűlésén találkoznak, Nairobiban. „Megfelelő egyetértés alakult ki — hangoztatta Morse —, hogy elérkezett a reform- csomagterv összeállításának ideje.” Később azonban elismerte, hogy bármilyen reformjavaslatnak határozottan igent, vagy nemet kell mondania az egyik kulcskérdésre: legyen-e közvetlen kapcsolat a különleges hitelfelvételi jogok, és a fejlesztési segélyek között. Márpedig a végső szót ebben még nem mondták ki, mindössze egy munkacsoport felállítását határozták el, amely tanulmányozza a kérdést. Ismeretes, hogy az USA és az NSZK ellenzi leginkább ezt a tervet, attól félve, hogy az lejáratja az SDK tekintélyét. Márpedig e mesterségesen létrehozott tartalékeszköznek jelentős szerepet szánnak az új rendszerben. Maga Morse is említette az úgynevezett „elméleti SDR” létrehozásának tervét, amely az új valutarendszerben a mértékegység szerepét töltené be. A fejlődő országok ezzel szemben újabb fogalmat dobtak a köztudatba, a „fejlesztési SDR” fogalmát. Az ázsiai, latin-amerikai és afrikai kontinens 88 országának képviselőiből létrehozott „24-ek csoportja” kidolgozta a harmadik világ összehangolt javaslatát, amely sürgeti, hogy az iparosodott országok erőforrásaik egy részét fejlesztési célokra fordítható SDR-ek rendelkezésre bocsátása útján, közvetlenül tegyék hozzáférhetővé a fejlődő országok számára. Egyúttal leszögezik: ők is hívei annak az elvnek, hogy a megreformált valutarendszerben az SDR kibocsátásokat egyes-egyedül a világgazdaság likviditásigényétől tegyék függővé. Állásfoglalásuk igyekszik tekintetbe vennni a fejlett tőkésországoknak a fejlesztési segélyek és az SDR összekapcsolását kifogásoló, az inflációs veszélyt felhozó érveit. A vezető tőkésországoknak mindenesetre nem könnyű eleve visszautasítani a fejlődő országok kívánságait, ennek jele a tanulmányi csoport felállítása is. A harmadik világ növekvő befolyására utal az a jelentés is, hogy a latin-amerikai országok egy része a hivatalából ősszel leköszönő Schweitzer utódául Netto brazil pénzügyminisztert javasolja. Nyugati megfigyelők nem adnak ugyan nagy esélyt Nettomegválasztásának, de a változó idők jeleként értékelik, hogy a Nemzetközi Valuta Alap történetében — ha igaz — első ízben próbálják meg a harmadik világ országai átvenni az IMF vezető posztját, amelyet eddig az Alap 25 éves történetében mindig nyugateurópai pénzügyi szakember töltött be. (Reuter, APA) Argentína elismerte Kubát Kuba és Argentína között helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok. A hírt Campora, a pénteken beiktatott új argentin elnök jelentette be tegnap Corticos kubai elnök jelenlétében, aki a beiktatási ünnepségre érkezett Buenos Airesbe. A bejelentést megelőzően Campora és Corticos egyórás megbeszélést folytatott, amelyen a kubai köztársasági elnök havannai látogatásra hívta Camporát. Az új argentin elnök beiktatási beszédében körvonalazta gazdaságpolitikáját. Bejelentette, állami ellenőrzés alá vonják a gabona- és a húsexportot, állami kezelésbe veszik a bankok pénzügyi tartalékait és teljesen átszervezik az ország pénzügyi rendszerét. Törvénytervezetet készítenek a külföldi beruházások új elbírálására, hogy azok elsősorban az ország és ne a multinacionális vállalatok érdekeit szolgálják. Campora közölte még: meg fogják akadályozni az argentin vállalatok külföldi kézbe jutását, és állami intézkedésekkel fokozzák a bányászati és az ipari tevékenységet. (Reuter) EGK—USA: véget ért a tárgyalások előkészítő szakasza Jó ütemben haladnak a Közös Piac és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi tárgyalások — mondotta Propps, az amerikai delegáció vezetője. Hozzáfűzte mindazonáltal, hogy „némileg le vannak maradva” és a tárgyalásokon nézeteltérések is napfényre kerültek, de ezeket, mint mondotta, „nem lehet kizárni”. Washington vámengedményeket követel az EGK-tól néhány termékre, hogy így kapjon kárpótlást a három csatlakozó közös piaci ország mezőgazdasági vámemeléséből adódó veszteségekért. Propps elmondotta, hogy a március 15-én kezdődött tárgyalások eddig technikai jellegűek voltak. Igyekeztek összeállítani azoknak a termékeknek a listáját, amelyeknél az USA fő szállítóként jöhet szóba. Elsősorban mezőgazdasági termékeinek szeretne kedvező elhelyezési lehetőséget teremteni. Washington véleménye az, hogy a három új tagország mezőgazdasági vámjának emelése súlyos károkat okozhat az amerikai kivitelnek. A Közös Piac viszont azt állítja, hogy a mezőgazdasági veszteségekért kárpótolja az Egyesült Államokat az ipari vámok eddiginél alacsonyabb színvonala. Propps szerint még nem kezdődött meg a vita az USA kívánságairól, de mindkét fél reméli, hogy a tárgyalásokat július végéig befejezik. Mint a Reuter megjegyzi, Propps két hónappal ezelőtt listát nyújtott át a Közös Piacnak azokról a termékekről, amelyekre Washington vámkedvezményt kíván. Ezek közös piaci importja az USA-ból eléri az 1 milliárd dollárt. Washington többek között az eddiginél kedvezőbb feltételeket szeretne kiharcolni a kukorica, a búza, a dohány, a szalonna és a citrusfélék kiviteléhez. Allende és Rogers megbeszélései Argentínában Chile Buenos Aires-i nagykövetségén Allende chilei elnök és Rogers amerikai külügyminiszter 70 perces megbeszélést folytatott. Az amerikai külügyminiszter hasznosnak nevezte a találkozót, de óvott attól, hogy az amerikai—Chilei kapcsolatok szempontjából túl nagy jelentőséget tulajdonítsanak a megbeszélésnek. Ez a viszony a Fehér Ház szóvivőjének kifejezésével élve „korrekt és hideg”. Allende hatalomra kerülése óta most Rogers személyében először találkozott az Egyesült Államok egyik legmagasabb rangú kormánytisztviselőjével. A megbeszélésen szóba kerülő kérdésekről a hírügynökségek csak annyit tudnak, hogy a „közös érdeklődésre számottartó témák” szerepeltek a napirenden. Az amerikai külügyminiszter szombaton továbbutazott az argentin fővárosból, hogy nyolc országot, érintő latin-amerikai körútját a karib-tengeri Jamaicában fejezze be. (Reuter) POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI NYILATKOZAT ADDIS ABEBÁBAN Az Afrikai Egységszervezet tizedik csúcstalálkozóján a kontinens államfői tegnap két nyilatkozatot fogadtak el és tettek közzé. Az egyik politikai kérdésekeben foglal állást: a kolonializmus, a faji elnyomás ellen egységes harcot hirdet, és hatékony, aktív támogatást ígér az arab országoknak elfoglalt területeik visszaszerzéséhez. A gazdasági kérdésekkel foglalkozó nyilatkozat leszögezi, hogy az afrikai államoknak koordinálniuk kell álláspontjukat, és egységesen kell fellépniük a fejlett országokkal, illetve azok gazdasági csoportosulásaival folytatott tárgyalásaikon. Az afrikai nyersanyagkincsek feltérképezésére, a mezőgazdaság modernizálására, az infrastruktúra kifejlesztésére szólítja fel a tagállamokat, valamint arra, hogy termékeiket minél feldolgozottabb állapotban próbálják eladni. Hangsúlyozza az Afrikánbelüli közúti-, vasúti-, légi- és folyami közlekedés fejlesztésének, valamint a pánafrikai távközlési rendszer megvalósításának szükségességét. A nyilatkozat felhívást intéz a fejlett országokhoz, szüntessék meg a kereskedelem vám és vámon kívüli akadályait, és az úgynevezett általános preferencia rendszert (GSP) mindenfajta diszkriminációtól mentesen alkalmazzák. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ LASSUK A VALUTAREFORM-TÁRGYALÁSOK HALADÁSA a várakozásokhoz képest, állapítja meg a Húszak csoportjának tanácskozásáról a kommentátorok egy része. Morse, a csoport elnöke, a washingtoni tanácskozás után kijelentette, túljutottak az előkészítő szakaszon és a csoport most már a legfontosabb kérdéseknek szentelheti magát. ♦ AZ NDK KÜLKERESKEDELMI ÁRUFORGALMÁNAK növekedése tavaly meggyorsult és meghaladta a nemzeti jövedelem emelkedésének ütemét is. A külkereskedelmen belül a szocialista országokba irányuló kivitel fejlődött a legjobb ütemben. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS A KÖZÖS PIAC kereskedelmi tárgyalásai eddig technikai jellegűek voltak, az amerikai delegáció vezetője reméli, hogy július végéig befejeződhetnek. A magánlátogatáson az NSZK-ban tartózkodó brit miniszterelnök megbeszéléseiről szóló jelentések szerint Bonn és London a Washingtonnal szembeni engedékenységre hajlik. AZ ÉPÍTŐIPAR GÉPSZÜKSÉGLETÉNEK KEZDETBEN 7,5 SZÁZALÉKÁT biztosította a tíz évvel ezelőtt megalakult Építőgépgyártó Vállalat. Ma már a belföldi igények 14,5 százalékát kielégítik, s licencvásárlás, illetve kooperációk révén tartanak lépést a hazai kereslet változásával . ELEFÁNTCSONTPARTRÓL KERESKEDELMI KÜLDÖTTSÉG indult a kelet-európai országokba. A háromhetes látogatáson igyekeznek megismertetni Elefántcsontpart termékeit az európai szocialista országokkal és megvizsgálni, hogy ezek az országok milyen árucikkeket Kiegyensúlyozott forgalom BÍRÓ JÓZSEF NORVÉGIÁBAN Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter hétfőn a norvég külkereskedelmi miniszter meghívására Norvégiába utazott. Néhány napos ott-tartózkodása során megbeszéléseket folytat Hallvard Eika kereskedelmi és hajózási miniszterrel, valamint Skjaak Braek iparügyi miniszterrel a két ország gazdasági, kereskedelmi és ipari együttműködéséről. A program szerint a magyar külkereskedelmi miniszter látogatást tesz néhány norvég üzemben, és találkozik a legnagyobb norvég kereskedelmi és ipari vállalatok vezetőivel. Norvégiával 1963. márciusában kötöttünk először hároméves árucsereforgalmi, és meghatározatlan időre szóló konvertibilis fizetési megállapodást. 1970-ben került sor az első ötéves hosszú lejáratú szerződés megkötésére, amely a két ország közötti forgalmat 1974. december 31-ig szabályozza. Ugyancsak 1970-ben kötöttünk gazdasági, ipari és műszaki-tudományos együttműködési egyezményt. Norvégia a szocialista országokkal szemben liberális kereskedelempolitikát alkalmaz. A két ország közötti árucsere-forgalom az utóbbi években nagyjából kiegyensúlyozott. A Norvégiába jutó magyar export 93 százaléka mennyiségi korlátozás nélkül szabadon bonyolítható le. Exportkontingensünk csupán tengeri hajókra, vadásztöltényekre, kilenc textilfajtára vonatkozik. Textilkivitelünk kétharmada liberalizált. Amagyar export értéke 1971-ben 70 millió devizaforint, az importé 63 millió devizaforint volt. A múlt évben a kivitel meghaladta a 82 millió devizaforintot, a behozatal pedig a 76 millió devizaforintot. A magyar export szerkezetében az elmúlt évben bizonyos változás történt. 1972-ben exportunk 55,6 százalékát különféleanyagok és félkésztermékek, 38,6 százalékát fogyasztási iparcikkek, 4,7 százalékát élelmiszertermékek,31,1 százalékát pedig gépek és szállítóeszközök alkották. Kivitelünkben fontos helyet foglalnak el a hengerelt áruk, ezekből 1970-ben 21,4 millió devizaforintért értékesítettünk, 1972-ben pedig már 38,7 millió devizaforintért. Ugyancsak jelentős részt képviselnek a magyar eladásokban a különféle textiltermékek. 1970-ben 20,5 millió forintért, tavaly pedig 18,4 millió devizaforintért szállított a külkereskedelem textilféleséget Norvégiába. Növekedett a különféle bőr- és szőrmeáruk, a bútorok kivitele, ami 1972-ben már meghaladta az 5 millió devizaforintot. Borból és friss mélyhűtött gyümölcsből 2,2 millió devizaforintért exportáltunk a múlt éviben. Norvégiából származó behozatalunk összetétele az elmúlt évek során jelentősen változott. 1970-ben például az anyag- és félkésztermékek teljes importunk 62,3 százalékát képviselték, a múlt évben pedig mindössze 18,8 százalékot. Nagyon nagy mértékben megnőtt behozatalunkban a gépek és szállítóeszközök részaránya. 1970-ben mindössze 1,1 százalék volt, 1972-ben pedig már 18,9 százalék. Az élelmiszeripari termékek részesedése 1970-ben 36 százalék, 1972-ben pedig már 62 százalék. A múlt évben például 31 millió devizaforintért vásároltunk Norvégiától hallisztet, több mint 8 millió devizaforintért ,halfitét és 2 millió devizaforintért takarmánytejport. Bár a magyar—norvég kereskedelmi kapcsolatok gyakorlatilag problémamentesek, a forgalom további emelkedését korlátozza, hogy az árucsereforgalom kevés cikkre terjed ki. Jó lenne, ha sikerülne elérni a cikkskála diverzifikálását. Az 1970-ben aláírt gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodástól mindkét fél azt várta, hogy segítséget és ösztönzést ad a gépek és berendezések forgalmához, valamint a kooperáció kibontakoztatásához. Jelenleg igen kedvező együttműködés alakult ki a Sandefarman A/S és a MAVAD, illetve a a Biharugrai Állami Gazdaság között. A norvég kezdeményezés alapján született együttműködés a múlt évben és az idén is lényegében bértenyésztésre vonatkozik. A norvég cég nyércek tenyésztését végezteti Magyarországon. Mind az állatok, mind a szőrmék a Sandefarman cég tulajdonát képezik. Az első év tapasztalatai igen jók. Az eredménnyel mindkét fél elégedett. Ha az 1973-as év is a tervezett nyereséggel zárul, jövő évtől kezdve az állatokat közösen értékesítik. A két ország közötti kapcsolatok bővítése érdekében az elmúlt években mindkét fél több delegációt küldött piackutató körútra. Ugyanakkor a magasszintű látogatások és tárgyalások, több magyar vállalat kiállítása Oslóban remélhetően hozzájárul majd az együttműködés szélesítéséhez. Az OPEC és a kőolajvállalatok újabb tárgyalásai Hétfőn Genfben ismét tárgyalóasztalhoz ültek a kőolajexportáló országok és a nyugati kőolajimportőr vállalatok képviselői, hogy tárgyaljanak a dollár devalválása után szükséges kőolajáremelés mértékéről. A Reuter értesülése szerint a kőolajvállalatok új árajánlattal fognak előállni. Mint ismeretes, az OPEC az úgynevezett posted price 11,1 százalékos emelését követeli, és nem hajlandó elfogadni az olajvállalatok 8 százalékos áremelésre vonatkozó ajánlatát. A kőolajexportáló országok szervezete szombaton Bécsben rendkívüli miniszteri értekezletet tartott. Ezen Hammadi, a nyugati olajvállalatokkal tárgyaló OPEC-delegáció egyik tagja kifejtette, hogy az OPEC mindent megtesz a válság elkerülése érdekében. • Az OPEC főtitkára szerint a genfi tárgyalások kudarca esetén a kőolajtermelő országok megtorlásával kell számolni. Nem mondta, milyen szankciókra gondol, de megfigyelők szerint az OPEC esetleg egyoldalúan elhatározhatja az olajár emelését. A kőolajexportáló országok mindazonáltal nem egységesek. Egyes államok, így Irán, iyekeznek elkerülni minden összetűzést a nagy kőolajvállalatokkal. Teherán, mint ismeretes, néhány nappal ezelőtt kötött 26 évre szóló megállapodást a nyugati kőolajkonzorciummal, amely többek között iráni kézbe juttatja a konzorcium összes vagyonát. Líbia és Irak viszont elvet minden kompromisszumot. Mabruk líbiai kőolajipari miniszter a kőolajvállalatokkal tárgyaló delegáció vezetője nemcsak az árkérdésen zárt ki minden engedményt, hanem sürgette az OPEC-tagállamait, igyekezzenek minél előbb állami ellenőrzés alá vonni a kőolajvagyont. A DPA tudni véli, hogy Líbia és Irak a tárgyalások sikertelensége esetén bojkottra szólítaná fel az OPEC- tagállamokat. Ez a hírügynökség szerint súlyosan érintené Nyugat-Európát, amely az OPEC-országokból fedezi kőolajszükségletének nagy részét. A Barátság kőolajvezeték második szakasza Szombaton a poznani vajdaság közelében létesített szivattyúállomáson ünnepélyesen üzembe helyezték a Barátság kőolajvezeték a Szovjetunióból Lengyelországon át az NDK-ba vezető mondato A vezeték, mely 12 hónappal korábban készült el a tervezettnél hasznosítani tudja mindazokat a berendezéseket, amelyek az első ág üzemeltetéséhez szükségesek, ily módon igen sok anyagi eszköz megtakarítása vált lehetővé. Az építkezés munkálatait csaknem teljesen automatizálták. A most elkészült szakasz 700 kilométer hosszan húzódik a szovjet határtól Lengyelországon keresztül a schwedti olajkombinátig, ahol félkész- és késztermékeket gyártanak. A Barátság olajvezeték első ágán 1964 és 1973 márciusa között 100 millió tonna olaj haladt keresztül, ebből egyedül az NDK 60 millió tonnát kapott. (PAP, ADN)