Világgazdaság, 1974. július (6. évfolyam, 124/1374-145/1395. szám)
1974-07-02 / 124. (1374.) szám
n. Eredménytelenül zárult a mexikóvárosi ENSZ-értekezlet Eredménytelenül zárult a mexikóvárosi értekezlet, amelynek feladatául az ENSZ titkársága azt szabta, dolgozzák az egyes országok gazdasági jogainak és kötelezettségeinek alapokmányát. A charta alapvetően a harmadik világ kereskedelmi pozícióját erősítette volna, a 18 napos vita azonban nem közelítette egymáshoz a fejlett és a fejlődő országok álláspontját. Az UNCTAD negyven tagállamának értekezletét, mint ismeretes Echeverría mexikói elnök javaslatára hívták össze. Rabasa mexikói külügyminiszter így summázta a tanácskozást: „nagy haladást értünk el, négy kérdésben azonban nem sikerült eloszlatni a nézeteltéréseket. Erre szeptemberben Genfben újra alkalom lesz” — akkor fogják folytatni ugyanis a tanácskozást. Eredetileg azt tervezték, a Mexikóvárosban megszövegezett chartát szeptemberben az ENSZ közgyűlése elé terjeszthetik elfogadásra. Az utolsó plenáris ülésen Peru küldötte keserűen bírálta a „nyugati kereskedelmi hatalmakat” és a multinacionális társaságokat élesen tiltakozott az Egyesült, Államok, Japán és az EGK utolsó pillanatban benyújtott javaslataii ellen, amellyel egyenlő, hátrányos megkülönböztetést nem tartalmazó elbánást követelnek a multinacionális vállalatok részére. Ezen az utolsó plenáris ülésen a résztvevők elhatározták, hogy a multinacionális vállalatokról, a külföldi vagyonok államosításáról az ENSZ közgyűlésén folytatják majd a vitát, mégpedig úgy, hogy a kérdések mellett rögtön öt megoldási módot is előterjesztenek. Peru és a 77-ek Csoportja azt az alternatívát szövegezte meg, amely a külföldi cégekkel fennálló vitás kérdéseknek a helyi jog szerinti elbírálását írja elő. A konferencia befejezése előtt néhány órával a 77-ek nyilatkozatot adtak ki, amelyben kijelentik, hogy a szuverenitás szabad gyakorlásának jogát egyetlen államtól sem vehetik el. Minden országnak teljes és elvitathatatlan szuverenitása van gazdasága, természeti kincsei felett és saját nemzeti jogrendszere az egyedül illetékes a külföldi beruházások lebonyolításának, illetőleg a területén működő multinacionális társaságok tevékenységének ellenőrzésére. (Reuter, AP—DJ) Felszólalások a tengerjogi világkonferencián A Szovjetunió elismeri minden ország jogát arra, hogy partjaitól 200 mérföldes távon belül ellenőrizze a tengerek kincseit, bár ez a halászati lehetőségeket lényegesen csökkenti — jelentette ki Koloszovszkij, a szovjet delegáció vezetője az ENSZ caracasi tengerjogi konferenciáján. A Szovjetunió kész támogatni a fejlődő országok 200 mérföldes úgynevezett gazdasági övezetre támasztott igényét — folytatta —, hiszen ez hozzájárul gazdaságuk erősítéséhez, a tengerek kincseinek felhasználása ugyanis előbbre viszi a politikai függetlenségért vívott harcukat. Koloszovszkij kijelentette továbbá, hogy a felségvizek határát 12 mérföldben kellene maximálni. A brazil küldöttség vezetője felszólalásában ismét a 200 mérföldes vízihatár törvénybe iktatását követelte, de jelezte kormányának hajlandóságát arra, hogy e határon belül más országok gazdasági érdekeit is figyelembe vegye. A Costa Rica-i külügyminiszter a tengereknek a szárazföldeknél igazságosabb, sokrétűbb és körültekintőbb nemzetközi jogi rendszerének kialakítására szólította fel a caracasi konferencia résztvevőit. A japán kormány olyan javaslatot kíván a világértekezlet elé terjeszteni, amely a parti vizek határát 50 mérföldben szabja meg, ez lenne az „óceánok szennyeződését megelőző övezet”. A javaslatot a július 21-én a venezuelai fővárosba érkező tokiói környezetvédelmi küldöttség ismerteti, de előzetes értesülések szerint nem támogatja sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok. A tengerek szennyezését ma gyakorlatilag nem tudják szankcionálni. Egyetlen nemzetközi megállapodás van érvényben, amit 1969-ben a nyílt tengerek olajszennyezéséről kötöttek. Ez sem működik hatékonyan.Két lehetőség van, az egyik a nemzetközi jog alapján áll, a szennyeződéstől szenvedő ország jegyzékben tiltakozik a szennyezést okozó hajó tulajdonosának kormányánál. A másik lehetőség, hogy annak az országnak a jogrendszere alapján döntöttek, amelynek kikötőjébe a szennyeződés okozó hajó befut.) A konferencián résztvevő delegációk most sorban ismertetik kormányuk álláspontját a területi vizek határának, a tengerek kitermelésének, a szárazföldi országok jogainak és a szennyeződés elleni küzdelemnek a kérdésében. (Reuter, AP—DJ, Kyodo) • • Jugoszlávia és Románia gazdasági kapcsolatainak alapjait a központi tervező szervek együttműködése, a kooperációk, az árucsere bővülése vetik meg — állapították meg a múlt héten megtartott vegyes bizottsági ülésen. A tárgyalások utolsó napján hozták nyilvánosságra, hogy Tito július első felében hivatalos látogatásra Romániába utazik. • Ausztrália tiltakozik a Közös Piac marhahús beviteli korlátozásai miatt. A canberrai kormány küldöttsége a napokban fejezte be brüsszeli tárgyalásait, ahol hivatalosan is tiltakozott az intézkedések ellen. Különösen a fagyasztott hús Nagy-Britanniába irányuló hagyományos exportját akadályozza a korlátozás. • Megkezdte működését a lengyel— svéd közös tulajdonú halászati vállalat, a Trans-Ryb. Székhelye a svédországi Göteborgban van, halászattal, halfeldolgozással és -értékesítéssel foglalkozik. Kezdetben egy lengyel és egy svéd felségjelű hajóval dolgozik, bár a svéd fél hajója is a gdyniai hajógyárban készült. A lengyel Dalmar 49 százalékkal, a svéd Transatlantic pedig 51 százalékkal részesedik a közös vállalat alaptőkéjében. A Az algériai állami gabonavállalat évi 300 ezer tonna argentin gabona vásárlásáról kezdett tárgyalásokat Buenos Airesben. Tavaly Argentína 50 ezer tonna keménybúzát szállított Algériának. A jugoszláv Rudnap külkereskedelmi vállalat háromezer vasúti tehervagon szállításáról kötött szerződést a brazil államvasutakkal. A szerződés értéke 100 millió dollár, a szállítások két év alatt bonyolódnak le. • A Daimler-Benz felemelte gépkocsijainak árát. A 4,2 százalékos áremelés messze elmarad a költségek növekedésétől — közölte a vállalat. Az 1973 utolsó negyedévében bekövetkezett nagymértékű alapanyag- és energiadrágulást a bérköltségek 19 százalékos növekedése követte, a WGol jelenti • Július 1-én és 2-án Londonban tárgyal a nyugatnémet mezőgazdasági miniszter angol és a többi közös piaci partnerével. Érti hivatalos látogatásának célja a Kenilworth-ban rendezett angol mezőgazdasági bemutató megtekintése, ezen az NSZK is részt vesz. Érti az EGK közös mezőgazdasági politikájával kapcsolatos problémák megtárgyalására is felhasználja angliai útját. Több, mint 3 milliárd korona értékben írtak alá export- és importszerződéseket a csehszlovák külkereskedelmi vállalatok az Incheba ’74-en. A legtöbb megállapodást szovjet és az NDK-beli partnerekkel kötötték. • Az amerikai bankok közül elsőként a First National Bank of Chicago nyit képviseleti irodát a lengyel fővárosban — jelentette be a pénzintézet Varsóban tárgyaló elnöke. A szeptember elsején nyíló iroda tevékenységi körében elsősorban a Lengyelország és az USA közötti hitelügyletek finanszírozása szerepel majd. • A porcelán és az üveg importja már a belföldi termelést veszélyezteti Jugoszláviában. Az ország üveg-, porcelán-, azbeszt- és csempegyártása öt hónap alatt 14 százalékkal növekedett a múlt év azonos időszakához képest, és a kivitel is gyors, 41 százalékos növekedést mutat. Az import azonban olyan mértékben veszélyezteti a belföldi termékek eladhatóságát, hogy a gyárak védelmi intézkedéseket kérnek az illetékes szervektől. • Az osztrák építőipar az év első negyedében 8,7 milliárd schilling termelési értéket ért el. Ez átlagban 17,0 százalékos növekedést jelent, a magasépítés értéke 10,6 százalékkal növekedett, a mélyépítésé 22,0 százalékkal. Az Egyesült Államokban folyamatos reklámtevékenységet fejtenek ki és nagy kiterjedésű publicitást biztosítanak a mélyhűtött élelmiszerek fogyasztásának. Ennek eredményeként az ország minden lakosa most évente 37 kilogramm mélyhűtött élelmiszert fogyaszt. • • 1974. JÚLIUS 2. Lengyel—osztrák gazdasági megbeszélések A lengyel—osztrák együttműködési vegyes bizottság a múlt héten Bécsben megtartotta első ülését. Staribacher osztrák külkereskedelmi miniszter és Dlugosz lengyel külkereskedelmi és tengergazdasági miniszterhelyettes megtárgyalta a gazdasági, ipari és műszaki-tudományos együttműködés hosszú lejáratú programját, valamint a mennyiségi korlátozások 1975. január 1-re tervezett megszüntetését. Mindkét előzetes megállapodást Jaroszewicz lengyel miniszterelnök idei bécsi látogatása során írják alá. A vegyes bizottság ülésével párhuzamosan tárgyaló kétoldalú munkacsoportok javaslatokat terjesztettek a bizottság elé a gépiparban, ezen belül különösen a járműgyártásban, a nehéziparban (mindenekelőtt a kohászatban), a vegyiparban és az energiatermelésben megvalósítandó együttműködésről, valamint a harmadik piaci gazdasági kooperációról. ( APA) A világpiaci drágulás hatása a lengyel külkereskedelemre Nehéz feladatot állított a lengyel gazdaság elé a nyers- és félkésztermékek árának drágulása a világpiacon. Lengyelország passzívuma, a tőkésországok irányában az árváltozások következtében jelentősen megnőtt, az exportot pedig nem sikerült a korrigált külkereskedelmi terv előirányzatai alapján teljesíteni. Az év első öt hónapjában bekövetkezett 27,3 százalékos kiviteli növekedés alacsonyabb volt a tervszámnál, az import viszont ugyanebben az időszakban 45 százalékkal emelkedett a tervezett 29 százalék helyett. A fő feladat a fenti arányok megváltoztatása — állapította meg a LEMP Központi Bizottságának múlt heti plénuma, amely a külkereskedelem és a külföldi országokkal való gazdasági együttműködés kérdéseivel foglalkozott. Elsősorban az elektromos gépipari termékek kivitelét kell növelni, mert ebben az ágazatban a lengyel termékek versenyképesek. (PAP) Komputer-együttműködés a Közös Piacon A Közös Piac miniszteri tanácsa legutóbbi ülésén határozatot fogadott el a közös nyugat-európai számítógépgyártás alapjainak lerakásáról. A határozat együttműködésre szólítja fel a tagállamok e területen működő üzemeit, ugyanakkor segélyeket ígér a számítógépgyártás fejlesztéséhez, s központi tervet készíttet ebből a célból az EGK bizottságával. A miniszteri tanács felszólította a tagállamokat, hogy az állami rendeléseket lehetőleg nyugateurópai gyártmányú gépekre adják fel. A határozat hátterében az áll, hogy a nyugat-európai piacon az amerikai számítógépgyártás szinte monopolhelyzetben van. Egyetlen amerikai vállalat, az IBM szállította a Nyugat-Európában jelenleg használatban levő gépek mintegy 60 százalékát. A Közös Piac bizottsága már a múlt évben javasolta, hogy a tagállamok ezzel teremtsenek megfelelő versenyt az amerikai iparnak. Az Egyesült Államok korábban jelezte, hogy ellenzi a nyugat-európai tervet, mert a költséges gépek exportja jelentős bevételi forrás az amerikai ipar számára. A magánkezdeményezések eddig nem vezettek kellő eredményre, bár a nyugatnémet, a francia és az angol cégek között már van bizonyos — kisebb mértékű — együttműködés a gyártásban. A megegyezés legfőbb akadálya, hogy a piacnak azért a töredékéért, amely egyáltalán jut a nyugateurópai cégeknek, erős verseny van a többi között a francia és az angol ipar között. (MTI) Nem rentábilis a francia számítógépprogram Párizsi tudósítónktól. A francia kormány 1966 és 1973 között 1,36 milliárd frankkal támogatta a francia számítógépgyártást. A miniszterelnök alá rendelt információs bizottság által végzett felmérés szükségesnek tartja az állami ellenőrzés szigorítását. A bizottság jelentése megállapítja, hogy a kitűzött célokhoz mérten jelentős a lemaradás, különösen a fejlesztés menetében, de a perifériák területén is. A katonai célokat szolgáló gyártás fejlesztése viszont a szükséglethez képest erősen túlméretezett. A jelentés szerint a tavalyi több mint 800 millió frank forgalom ellenére is számottevő a lemaradás. A hollandi Philips-szel és a nyugatnémet Siemens-szel kötött megállapodás alapján a francia CN betársult az TMIDATA nemzetközi kartellbe, ami új helyzetet teremt. Ebben az összefüggésben felül kell vizsgálni a CII állami ellenőrzésének eddigi formáit. A bizottság jelentése további támogatást kér az állami adminisztrációtól annak érdekében, hogy alkalmazzák külföldi gépek helyett a CII számítógépeit. Katarban a jugoszláv gazdasági küldöttség Katarba érkezett szombaton a jugoszláv gazdasági küldöttség, amely Jankó Smole, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagjának vezetésével a Perzsa-öböl menti úgynevezett olajsejkségeket látogatja végig. Dohában, az emirátus fővárosában az emírrel, a kereskedelmi és gazdasági miniszterrel és a külügyminiszterrel a kétoldalú kapcsolatokat tekintették át. A küldöttség útjának első állomásán, Kuvaitban — mint már közöltük — 100 millió dolláros hitelt vett fel a Kuwait Foreing Trading Contract and Investment Companytól. Abu Dhabiban Zaid bin Szultán uralkodó, egyben az Arab Emirátusok Államszövetségének elnöke fogadta a jugoszláv küldöttséget. A kuvaiti hitelfelvétellel kapcsolatban (lásd VILÁGGAZDASÁG június 26., 1. oldal) a Politika című belgrádi napilap megállapítja, hogy ez az első ilyen hitelmegállapodás Jugoszlávia és egy másik el nem kötelezett ország között. A jövőben további, szintén közvetlenül — azaz a hagyományos pénzügyi központok kihagyásával — kötött hitelmegállapodások várhatók más el nem kötelezett országokkal is. (Reuter) VILÁGGAZDASÁG Változások a nyugat-európai hadiipar struktúrájában Amsterdami tudósítónktól. A holland békekutató intézet konferenciát rendezett a hadiipar különböző kérdéseiről. A konferencia egyik előadása a nyugat-európai hadiiparban végbement változásokkal foglalkozott. Megállapította, hogy a strukturális változások egyik legszembetűnőbb jellegzetessége az iparágnak az általánosnál jóval nagyobb koncentrálódása és multinacionalizálódása. Az elmúlt években Anglia és Franciaország volt a nyugat-európai hadiipar koncentrálódásának legfőbb képviselője. A fegyvertermelés multinacionalizálódásának egyik alapvető oka a hadikiadások rendkívüli mértékű emelkedése, amely megkívántaaz anyagi és a szellemi erők összpontosítását. A világ hadikiadásainak összege 1973-ban — folyó árakon számolva — meghaladta a 200 milliárd dollárt, ami több mint a fele a világkereskedelem jelenlegi értékének. Az elmúlt húsz év alatt a világ, és ezen belül a fontosabb fejlett tőkésországok hadikiadásai a következő mértékben emelkedtek: (1960-as árakon, millió dollárban): Nyugat-Európa hadiiparának integrálódása, majd multinacionalizálódása főleg a 60-as években gyorsult fel. Az együttműködés hol a kormányok, hol az iparágak között jött létre. A nyugat-európai hadiiparban végbement másik jellegzetes változás a hadi költségvetés strukturális átalakulása. A költségvetés struktúraváltozása kétirányú: egyrészt egyre kutatásigényesebb lett, másrészt megnőtt a folyó költségek aránya. A kutatások erősödése is a költségek növekedéséhez, az iparág multinacionalizálódásához vezet. A hadiipar kutatásigényességét szemlélteti a következő táblázat. A kutatás és fejlesztés részesedése 100 dollár értékű termelésben. (A képet még plasztikusabbá teszi, hogy ugyanezt az összehasonlítást a polgári termelésben is megtesszük.) A multinacionális hadiipari vállalatok kialakulásában szerepet játszott a törekvés a kutatási és fejlesztési időszak lerövidítésére. Jelenleg a hadiipari termékek átfutási ideje 8—11 év, amiből a kutatás 2—3 év, a fejlesztés, illetve a prototípus megépítése 3—4 év, a gyártásé pedig egy-két év. A hadiköltségvetések másik jellegzetes változása a személyi jövedelmeket és az üzemeltetési költségeket tartalmazó folyó költségek arányának növekedése, ami jelentős szerepet játszik az infláció terjedésében. Anglia, Franciaország és az NSZK közül a kutatás és fejlesztés aránya Franciaországban a legnagyobb, a fegyverkezési kiadások közel egyötödét emészti fel. Fegyvervásárlásra mindhárom ország a hadiköltségvetés 20—25 százalékát fordítja. 1950 1961 1970 USA 17 773 47 335 59 319 Franciaország 1 987 3 876 4 560 Anglia 3 568 4 628 4 604 NSZK 1 000 3 082 4 112 Katonai Polgári Anglia (1964—65) 62,2 4,9 USA (1964—65) 54,0 7,5 Franciaország (1963) 51,0 1,9 Kanada (1963—64) 20,4 1,3 Svédország (1965) 10,8 3,3 NSZK (1964) 10,6 1,7 Olaszország (1965) 8,8 1,3 Svéd vállalatok offenzívája az EGK-ban Stockholmi tudósítónktól: A Saab-Scania, a Volvo és az LM Ericsson felajánlotta Hollandiának és Belgiumnak: az elkövetkező tíz évben közel 10 milliárd svéd koronát hajlandó beruházni e két országban, ha azok vásárolnak a Viggen vadászrepülőgépből. Az ajánlat szerint a repülőgépeket a vásárló országokban gyártanák. Rendelés esetén a gépeken kívül a légierőt segítő más művekben, elektronikai berendezéseket gyártó vállalatokban is részt vennének, a Saab személygépkocsigyárat és Volvo teherautógyárat építenének az EGK-ban. A Svenska Dabladet című lap szerint a három svéd vállalat mindent megtesz annak érdekében, hogy minél „európaibbá” válhasson. Hollandia és Belgium ugyanis hangsúlyozták: a Viggen vadászgép vásárlásának legnagyobb akadálya, hogy Svédország mind a Közös Piacon, mind a NATO-n kívül áll. Hírügynökségi jelentések hozzáfűzik, hogy a belga légierő elavult Starfighter gépeinek leváltására a franciáktól, az angoloktól és az amerikaiaktól is kapott nem kis kölcsönökkel kecsegtető ajánlatokat. Az angol anyagmozgató berendezések piacai Az angol exportadatok elemzése azt mutatja, hogy az anyagmozgató gépek és berendezéseik mind nagyobb része kerül a Közös Piac országaiba, és viszonylag csökken a hagyományos piacok súlya. 1971-ben az export értéke 76,4 millió font sterling volt. Ebből 22 és fél millió a brit Nemzetközösség országaiból, 10,3 millió az EGK államaiból, 8,5 millió pedig az EFTA országokból származott. Tavaly a kivitel értéke 63,9 millió volt, ebből a Nemzetközösség 15,4 millió, az EGK 14,6 millió és az EFTA 5,8 millió font értékű szállítmányt vett át. Az emelő és rakodó berendezések importja az 1971. évi 27,5 millió font sterlingről tavaly 47,2 millióra nőtt. Ebből az EGK 11 millió, illetőleg 27,2 millió font értékűt szállított. Az iparág teljesítményében két területet kell megkülönböztetni — írja a Financial Times. Igen kedvezően alakult a villás emelő targoncák exportja és importja, gyengébb volt viszont a daruüzlet. Oka, hogy ez az iparág viszonylag felaprózott és az európai országok mindegyikének fejlett a saját darugyártása. A másik ok, hogy a belföldi ipart a nem vámjellegű sorompók egész sora védi, és a beszerzéssel foglalkozó hatóságok — például a kikötők igazgatóságai — inkább belföldről fedezik szükségleteiket. Franciaországban a darukötelekre vonatkozó szabványok különlegesek, a holland és olasz előírások is eltérnek az általánostól. Az angol ipar nemcsak Európában, de másutt is szembe találja magát az európai nemzeti iparok versenyével. Világszerte erős kereslet nyilvánul meg például sólyatéri nehéz daruk iránt. A Közel-Keleten most tervbe vett hatalmas szárazdokk ellátása darukkal hosszabb időre foglalkoztatná az angol ipart. A rohamos infláció és az erősen növekedő költségek miatt azonban a gyárak nem merik rögzített áron vállalni a szállítást. Más országokban viszont megoldották ezt a problémát. Az angol ajánlatokat így nem is veszik figyelembe, mert a franciák, vagy a nyugat-németek vállalják a szállítást rözített áron. (Mint ismeretes, a francia hitelbiztosítási szervezet vállalja az inflációs költségemelkedések kockázatát.) Az európai piacon kooperációk vannak kialakulóban speciális gépek kifejlesztésére. A Jones Cranes gyár egy finn üzemmel közösen tervezett hidraulikus autódarukat, mert egy cég számára az előállítás rendkívül költséges. E daruk jól mutatják a fejlesztés nemzetközi voltát. Egy finn cég, a Perkins gyár, a Crane és egy nyugat-német üzem szállítja az egyes részeket. Születtek értékesítési kooperációs megállapodások is. A francia Haulotte darugyár vállalta az angol Rapier gyártmányainak értékesítését Franciaországban, ahol fejlesztik a tengeri és folyami kikötőket. A Franciaországban gyártott rakodódaruk angliai terjesztésére pedig külön vállalat alakult Angliában. Az Északi-tenger olaja miatt Anglia maga is vonzó beruházási területnek látszik a darugyártás szempontjából. Az American Hoist and Derrick Co., amely e téren vezető szerepet visz, most építi ki angliai üzletét. A holland Master Cranes is foglalkozik a londoni értékesítés gondolatával. Jelentős piacot kínálnak a fejlődő világ gazdaságilag haladottabb országai is. A Közel-Keleten, például Abu Dhabi területen már jó ideje foglalkoznak nagyobb kikötő építésével. A Földközitenger keleti részén pedig a Szuezi-csatorna újbóli megnyitása aktuálissá teheti új szárazdokkok és javító üzemek létesítését az Adria, vagy az Égei-tenger mentén. Érdekes piac lehet Latin- Amerika is. A szocialista országokban kooperációs megállapodásokra törekszenek. Majdnem minden nemzetközi vásáron szerepelnek autódaruk. A Rubery Owen cég, amelynek konténermozgató berendezései az USA-ban nagy sikerrel szerepelnek, szoros kapcsolatba lépett Bulgáriával. A rögzített árakból adódó gondok ellenére az angol vállalatok kedvező helyzetben vannak. Alacsony kamatlábbal adhatnak el a világ egyik leggyengébb valutájában. Mivel a nyersanyagköltségek kedvezőbb alakulására van kilátás, a darugyárak a jelenlegi helyzethez hasonlóan sok rendelést kaphatnak a jövőben is. Ehhez azonban exportpiacaikat ki kell építeniük az olajtermelő és az olajhiánnyal küzdő országokban egyaránt. Algériai földgáz Nyugat-Európába A Sonatrach algériai állami olajvállalat 1979-től kezdve húsz éven át évi 6 milliárd köbméter földgázt szállít a Ruhrgas és a Salzgitter Ferngas nyugatnémet cégeknek különböző olajipari berendezések és csövek fejében. A szaharai földgázt csöveken vezetik az algériai tengerpartra, ahonnan hajókon továbbítják Nyugat-Európába. Szó van arról, hogy a holland Nederlandse Gasunie csatlakozik a konzorciumhoz. Amennyiben a csatlakozási tárgyalások eredményre vezetnek, elképzelhető évi 10—12 milliárd köbméter földgáz szállítása is. Pénzügyi részletek egyelőre nem ismeretesek, mert az 1973. szeptemberi előzetes megállapodásban szereplő árakról újra kell tárgyalni. (Reuter)