Világgazdaság, 1986. november (18. évfolyam, 212/4462-230/4480. szám)
1986-11-01 / 212. (4462.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1986. NOVEMBER 1., SZOMBAT XVIII. ÉVFOLYAM, 212. (4462.) SZÁM Tokió rászánta magát a kamatleszállításra Japán-amerikai pénzügyi paktum A japán központi bank tegnap bejelentette, hogy 0,5 százalékponttal 3 százalékra csökkenti a leszámítolási kamatlábat. A lépés egy nagyobb szabású japán—amerikai valutáris egyezség része, amelynek fő célja, hogy egyrészt megállítsák a jen további erősödését a dollárral szemben, másrészt a japán konjunktúra élénkítésével segítsék a belföldi feldolgozóipart, s ugyanakkor az importkeresletet fokozva, megindítsák a nyomasztó japán kereskedelmi aktívum lemorzsolását. A kamatleszállítás ■— bár önös érdekek állnak mögötte — gesztus a Reagan-kormánynak. A konjunktúráért aggódó polgárok előtt sikerként lehet föltüntetni a kongresszusi választások küszöbén, és lehetőséget ad az amerikai kamatszint további csökkentésére, az amerikai gazdaság újabb élénkítésére. A megállapodás azonban féloldalas és korlátozott hatású marad mindaddig, amíg nem csatlakozik hozzá a Bundesbank és rajta keresztül az EMS. Hosszú hónapok nyilatkozatháborúja fejeződött be, legalábbis átmenetileg azzal, hogy a japán jegybank, az idén immár negyedszer, ismét leszállította a leszámítolási kamatlábat. A kamat, amelyre a jegybank a kereskedelmi bankoknak kölcsönöz, 3 százalék, a háború után a legalacsonyabb. A kamatleszállítást követően nyilvánosságra hozták, hogy a japán belföldi hitelek olcsóbbítása egy tágabb japán—amerikai megállapodás része, amelyet Baker amerikai és Mijazava japán pénzügyminiszter dolgozott ki. Japán részről vállalták meg, hogy pótköltségvetéssel ösztönzik a belgazdaságot, ezt tegnap már be is terjesztették a parlamentben. Cserébe az Egyesült Államok megígérte, hogy csökkenti költségvetési deficitjét (amely az idén meg fogja haladni a 220 milliárd dollárt), ellenáll a kongresszusban erősödő protekcionista nyomásnak, és a maga részéről is erőfeszítéseket tesz a gazdaság élénkítésére. Mijazava a legnyomatékosabban hangsúlyozta: Tokió értelmezése szerint a megállapodás azt jelenti, hogy a jen nem erősödhet tovább a dollárral szemben, és szükség esetén az USA is kész Interveniálni a valutapiacokon a dollár—jen árfolyam jelenlegi szinten tartása céljából. Ugyancsak az egyezmény részének tekintenek egy kívülálló számára jelentéktelen, de a valutatőzsdéken igen nagy horderejű tényt, azt tudniillik, hogy amerikai részről felhagynak a dollárárfolyam „lefelé beszélésével”, az olyan nyilatkozatokkal, híresztelésekkel, amelyek dollárellenes hangulatot teremtenek a piacokon, noha alkalmasint semmilyen konkrét alapjuk sincs. Hiba volna azonban azt hinni, hogy a Renegan-barát Nakaszonekormány jótékonysági akciójáról van szó. Washington kétségkívül követelte a kamatleszállítást, de ugyanezt tette a japán feldolgozóipar is, amelynek versenyképességét érzékenyen csökkentette a jen erősödése. A japán gazdaság növekedése az utóbbi hónapokban erősen lelassult, ezért a belföldi vállalatoknak legalább akkora érdeke a hazai piac élénkítése, mint a külföldnek, amely importmegrendelésekben bizakodik. A tegnap beterjesztett pótköltségvetés mindamellett jellegzetesen japán alkotás. 133 milliárd jent irányoz elő közmunkákra, amelyek a gazdaság élénkítésére volnának hivatva, ugyanakkor az adóbevételek csökkenésével érvelve, 263 milliárd jent lefaragnak a rendes költségvetésből, magyarul kétszer annyit vesznek vissza, mint amennyit adnak. Ami a kamatleszállításnak és a pótköltségvetésnek a külgazdasági aktívumra gyakorolt hatását illeti, külföldi megfigyelők több mint szkeptikusak. Legföljebb azt lehet várni, hogy az exportdüh átmenetileg enyhül, nagyobb lesz a kereslet a hazai piacon, ebből azonban külföldi vállalatok kevés hasznot húznak, mert a „mindent szabad, de semmit sem lehet” politika marad. Baldrige amerikai kereskedelmi miniszter szerint az amerikai kereskedelmi deficit az idén 172 milliárd dollár lesz, s ennek zöme a japán—amerikai kereskedelemben keletkezik. Bár az USA deficitje szeptemberben csökkent (lásd tegnapi számunk második oldalát), ez kizárólag annak tulajdonítható, hogy az import nagyobb mértékben esett vissza, mint az export. Ugyanakkor a japán kivitel a jen erősödése és a különféle keresletösztönző programok ellenére szeptemberben 9,8 milliárd dolláros rekordot ért el, szemben az egy évvel ezelőtti 5,24 milliárd dollárral. Míg a japán fogyasztási struktúrában nem megy végbe alapvető változás, addig a szigetország alighanem aktívumra van ítélve: egy magasan fejlett gazdaság teljesítményével egy közepesen fejlett ország fogyasztási szintje és szokásai állnak szemben. Az amerikai valuta erősödött a piacokon, tegnap délután 164 jen és 2,07 márka körül jegyezték. Ez azonban nem annyira a japán kamatleszállítás eredménye — ezt a tőzsdén már korábban „leszámítolták” —, hanem inkább az USA kereskedelmi deficitjének csökkenése és a vezető gazdasági mutatók 0,4 százalékos növekedése áll mögötte. Az index augusztusban csak 0,1 százalékkal növekedett. A piacokon most azt találgatják, hogy a nyugatnémet jegybank, s közvetve a nyugat-európai valutarendszer, az EMS, Tokió nyomába szegődik-e miáltal lényegesen megnőne a kétoldalú paktum jelentősége. A Bundesbank egyelőre nemet mond, de két hete még ugyanezt tette a japán jegybank is. (Reuter, AP—DJ, DPA) A Világbank javaslatai Nicaraguának Nicaraguának amely két éve szünetelteti a Világbank-adósságok törlesztését, sürgősen meg kellene változtatnia gazdaságpolitikai, irányvonalát. Erre a következtetésre jutott a Világbank igazgatótanácsa a hét során, miután behatóan tanulmányozta a Nicaragua gazdasági helyzetéről készítettjelentést. A dokumentum szerint az ország gazdasági helyzete igen súlyos, s ebből való kilábalásához számos strukturális változásra lenne szükség Nicaragua gazdaságában — adta hírül a Reuter hírügynökség, jól értesült forrásokra hivatkozva. Latin-amerikai diplomáciai források szerint a jelentés, amely egy világbanki szakemberekből álló delegáció júliusi helyszíni látogatása nyomán készült , a nicaraguai gazdasági helyzetet igen komornak tartja,és ez évre 650 százalékos fogyasztói áremelést prognosztizált. Mint ismeretes, a Reagan-kormány gazdasági embargót rendelt el Nicaragua ellen, hogy ezzel zavart okozzon az ellátásban, s ilymódon is aláássa a szandinista vezetés helyzetét. Charles Redman, az USA külügyi szóvivője most úgy jellemezte a nicaraguai gazdaságot, hogy az a „teljes káosz állapotában” van. A Reuter értesülése szerint a Világbank felajánlotta Nicaraguának, hogy 57 millió dolláros kölcsön törlesztése fejében újra hiteleket folyósítana számára. (A pénzintézet 1984 novembere óta nem ad hitelt a latin-amerikai országnak, miután az azóta nem törleszt.) Értesülések szerint a szandinista vezetés üdvözölte a Világbank kezdeményezését, újonnan megerősítette azonban, hogy Nicaragua nem tud törleszteni tekintettel a hadi gazdálkodás okozta terhekre. Erre való válaszként született a Világbank igazgatótanácsának e heti ülésén az az állásfoglalás, amely szerint a Világbank nem mondhat véleményt a hadigazdálkodás szükségességéről, ez nicaraguai belügy. Ismeretes, hogy a latin-amerikai ország költségvetésének tekintélyes részét fordítja védelmi kiadásokra. Az Amerika-közi Fejlesztési Bank adatai szerint idén például a nicaraguai hazai össztermék (GDP) 47,6 százalékát emészti fel a honvédelem. A Világbank már idézett tanulmánya szerint csak a katonai költségvetés megnyirbálásával lehet működőképessé tenni a nicaraguai gazdaságot. A jelentés azt is leszögezi, hogy Nicaraguának el kell döntenie, milyen szerepet szán a magánszektornak, milyen összetételű legyen vegyes gazdasága, s azt is, hogy milyen (bel- és külföldi eredetű tőkére vonatkozó) beruházási politikát akar követni. (Reuter) Nyugatnsmót—szovjet nukleáris együttműködési szerződés Az NSZKés a Szovjetunió a nukleáris kutatás és az atomenergia biztonságos felhasználásának területén való együttműködésről szerződést fog kötni — mondta el újságíróknak Heinz Riesenhüber, az NSZK kutatási minisztere. Eszerint a szerződés aláírására előreláthatóan a jövő héten, november 4-én kerül sor Moszkvában,Riesenhüber látogatása alkalmával. A szerződés várhatóan komoly lökést ad majd a nyugatnémet atomenergiai kutatásoknak és a kutatási, eredmények ipari alkalmazásának — mondta a továbbiakban a miniszter. A dokumentum, hatálya kiterjed majd a két ország magkutatási intézeteinek együttműködésére, a sugárzásvédelem és az atomerőművek biztonságtechnikai kérdéseire. (Reuter) lül (2 % ) át NAPRÓL NAPRA -) GYENGÉK AZ OPEC KILÁTÁSAI rövid időn belül megvalósuló olajár-emelkedésre. (2. oldal) A NAGYOBB PIACI SZABADSÁG „ÁLDÁSAIT” ecsetelte a dijorti rendezvény megnyitóján Balladur francia államminiszter. (3. oldal) TELJESEN AZ OLIVETTIRE BÍZZA AZ ATT a személyi számítógépek gyártását. (4. oldal) - A KÖZEL-KELETI EXPORTLEHETŐSÉGEK SZŰKÜLÉSE és a kisebb idegenforgalmi bevételek megnövelték a török mérlegdeficitet. (2. oldal) - CSAK A NYUGAT-EURÓPAI MEGRENDELÉSEKNEk köszönhető, hogy nem lassult le még jobban a nyugatnémet gépipar fejlődése. (4. oldal) -A KORMÁNYTÁMOGATÁSRA IS SZÜKSÉGE LENNE a magyar textil- és ruházati iparnak az előbbrelépéshez. (3. oldal) V Zr Tunézia erőfeszítései a külgazdasági egyensúly helyreállítására Vasárnap parlamenti választások A vasárnapi tunéziai parlamenti választásokon a kormányzó Szocialista Desztár Párt győzelme előtt nincs akadály: csütörtökön a harmadik legális ellenzéki párt is bejelentette: nem indít jelöltet. Burgiba örökös elnök 30 éves rendszerét ugyan az egyik legkonszolidáltabb arab országnak tekintik, de a stabilitáson réseket ütött részben az 1982 óta élesedő gazdasági feszültségek, részben az idős elnök utódlásáért folyó hatalmi harc. A legális ellenzéki pártok — a Szocialista Demokraták Mozgalma, a Kommunista Párt és a Népi Egység Mozgalma — bojkottálják a vasárnapi választásokat azzal a váddal, hogy a hatóságok zaklatták az ellenzék híveit, akadályozták választási előkészületeiket, visszaéltek a választási körzetek megszabásánál. Az előző, 1981-es választáson indíthattak először, a kormánypárton kívül más pártok is jelöltet 1956, a függetlenség kikiáltása óta. Akkor az ellenzéki pártok csalással vádolták a hatóságokat. A 70-es évekbeli gyors gazdasági növekedését Tunézia jórészt a drága olajnak köszönhette, bár napi 110—120 ezer barreles termelésével arab összehasonlításban nem komoly termelő. Az olajárak 1932- ■ben megindult lemorzsolódása óta kereskedelmi és fizetési mérlegén tartós a deficit. A térségben viszonylag fejlettnek és sokoldalúnak mondható gazdaság egyéb fontos exportcikkeit, a foszfátot, a textilárukat, a mezőgazdasági termékeket is nehezedő feltételek közt értékesíti. Tavaly nyáron súlyos devizahiány alakult ki, amelyen — részben az import visszafogásával, részben az akkori rekordtermésnek köszönhető csökkent mezőgazdasági importigénnyel — sikerült úrrá lenni, de az év végi devizatartalékok így is 233 millió dollárra csökkentek. (Az éves import 2 milliárd dollár körül mozog.) Az ország adósságállománya mintegy 5,5 milliárd dollár, a GDP 65 százaléka. Az év elején az azóta leváltott Mzali miniszterelnök szigorú restrikciókra szánta el magát, hogy a fenti arányt 50 százalék alá csökkentse. Visszafogták a beruházások addigi gyors növekedését, a költségvetés e téren tavalyhoz képest 18 százalékos csökkentést, az állami szubvenciók újabb 15 százalékos lefaragását tűzte ki célul. Az olajárak idei erős esése súlyosbította a helyzetet: az olaj részaránya az exportbevételekben a tavalyi több mint 40 százalékról az év első nyolc hónapjában 25 százalék alá csökkent. Az élelmiszerimport 18 százalékos csökkentésével, s az olajon kívüli export támogatásával (augusztusban 10 százalékkal devalválták a dinárt) magyarázható, hogy az első nyolc hónapban, dinárban mérve, csak kissé nőtt a kereskedelmi deficit. A második devizabevételi forrás a turizmus, az idei forgalomra azonban a PFSZ tuniszi főhadiszállása ellen intézett izraeli támadás, a szomszédos Líbia és az USA közti éles viszály nyomja rá bélyegét. A mezőgazdasági export kilátásait veszélyezteti, hogy a fő felvevőpiac, az EGK Görögország után újabb két mediterrán országgal bővült ki. (Az EGK-val bonyolítja le Tunézia kereskedelmének mintegy felét.) A romló gazdasági helyzetben súlyos feszültséget okoz, hogy az idén végződő ötéves terv beruházási előirányzatait erősen túlteljesítették ugyan, de a két legfontosabb cél nem teljesült. Az előirányzott évi 50 ezernél 15—20 százalékkal kevesebb új munkahely jött létre, így a munkanélküliségi ráta hivatalosan is 15 százalékos, de a fiatalok körében ennek közel kétszerese. Másrészt a beruházások zöme — szemben a szándékkal — nem az exportot diverzifikáló ágazatokba került, s a Világbank szerint 30—40 százalékos az ipari kapacitáskihasználatlanság. Rengeteg pénz folyt el presztízsberuházásokra, a stratégiai szektorokban a 60-es évek szocialista kísérletéből visszamaradt állami iparvállalatok és mezőgazdasági nagyüzemek — az utóbbiak egy része sokak szerint nem egyéb a kormánypárt vezetőinek afféle szinekurájánál — nyelik a pénzt. Mindezélezi a szociális feszültségeket, amelyek az utóbbi hat évben kétszer is véres zavargásokban robbantak. Az erős szakszervezetek a 80-as évek elején ugyan nagy béremelést harcoltak ki, de a több mint két éve tartó bérbefagyasztás az utóbbi másfél évben egyre több nyílt összecsapáshoz vezetett a hatóságok és a szakszervezetek között. Az előző évtized hagyományos életformát felbomlasztó gyors növekedése is oka, hogy Tunéziában, akárcsak az arab világ más részein, terjed az iszlám fundamentalizmus, s a konzervatív irányzatnak nemcsak a szegény rétegek között, hanem az értelmiség és a katonaság körében is vannak hívei. Legálisan nem engedélyezett mozgalmuk úgy becsüli, hogy ha indulhatna a választásokon, a voksok 15—20 százalékát megszerezhetné. A szükségesnek látszó gazdasági szigort így egyre kényesebb megvalósítani. Burgiba elnök nyáron szélnek eresztette Mzali miniszterelnököt, akit a piaci gazdálkodás s az óvatos demokratizálás hívének tartottak. Távozásával nyílttá vált az utódlási harc. Az alkotmány szerint az elnök utódja a miniszterelnök, de Szfart, a jelenlegi kormányfőt sokan átmeneti személynek tartják. A hatalomért folyó vetélkedésben bizonytalanná vált, hogy milyen irányt vesz a tunéziai bel- és gazdaságpolitika. A jövőre kezdődő ötéves tervből a választások előtt egy fontos programot tettek közzé: 1987—92 között — részben az önellátás közelítése, részben a fejlett és iparosodott észak és az elmaradott középső és déli területek közti különbségek enyhítése végett, részben az ország exportképességének javítására — az előző ötévi összeg közel három és félszeresét, 722 millió dinárt szánnak mezőgazdasági beruházásokra, az öntözéssel művelhető területek növelésére. Ez a program szakértők szerint esek külföldi szakértelem és tőke erős bevonásával valósítható meg. S. G. Szovjet hitelfelvétel A szovjet külkereskedelmi bank felhatalmazta a francia Banque Nationale de Paris-t (BNP) egy 300 millió dolláros, nyolc évre szóló hitel szervezésére — közölte a francia bank. Az első öt évben a kamat a londoni bankközi kamatláb (LIBOR) felett 1/8, a következő háromban 1/4 százalékpont lesz. A bankszóvivő kiemelte, hogy először fordul elő, hogy egy nagy szovjet hitelfelvételben 1/8 százalékos kamatfelár is szerepel. A hitelt öt nagy bank, a BNP, a Creditanstalt-Bankverein, a Kansallis-Osaka-Bankki, a Monte dei Paschi di Siena és a Szumitomo Bank jegyzi. (Reuter)