Világgazdaság, 2012. január (44. évfolyam, 1/10769-22/10790. szám)
2012-01-04 / 3. (10771.) szám
16 2012. JANUÁR 4. SZERDA VÉLEMÉNY VG-PÁHOLY Tárgyalási taktikák Ahogy egy határozott fellépésű kidobóemberből sem lesz feltétlenül mind♦ járt sikeres vendéglátó, az elmúlt évtized hatékonynak tűnő hatalmi praktikáit elsajátító politikusaink sem jeleskednek a kormányzati működés sikeres irányításában. Sajnálatos tapasztalat, hogy azok a szervezetirányítási eszközök, akaratérvényesítési praktikák, melyek hatékonyak lehettek egy párt működésének kontrollálásában, a riválisok kiiktatásában, vesztes választások túlélésében és a politikai ellenfelek likvidálásában, a legkevésbé sem alkalmasak a kormányzásra, de különösen nem a nemzetközi környezetben való hatékony érvényesülésre. A kormányzati munkafolyamatban a külső ingerek befogadása és feldolgozása, mások véleményének előítéletektől mentes, értő meghallgatása és a célok partneri viszonyokban, együttműködés útján történő megvalósítása sokkal inkább erény, mint a pártpolitikai csatározásokban. Nyilvánvalóan rossz és kártékony módszert választott például a kormány a lakossági devizahitelesek problémáinak kezelésére és a bankrendszer úgymond „megregulázására”. A végső soron létrejött és utóbb mindenki által üdvözölt egyezség megkötésére akár egy évvel korábban sort lehetett volna keríteni, éppen csak tárgyalni kellett volna róla. Ezt a folyamatot a kormány tárgyalási ígéreteinek betartásával kapcsolatos folyamatos kétségek, de különösen az azt megelőzően ultimátumszerűen bevezetett végtörlesztési program nemhogy nem könnyítette, hanem kifejezetten hátráltatta. Miközben ugyanis a végtörlesztés egy korlátozott létszámú és vagyonosabb rétegnek kedvezett igazán, jelentősen szűkítette a bankok pénzügyi mozgásterét abban, hogy másoknak is érdemi segítséget nyújtsanak, ráadásul hosszú évekre oly mértékben elapasztotta a még rendelkezésre álló hitelforrásokat is, hogy az mély nyomot hagy a gazdaság növekedési lehetőségein és ezáltal a lakosság jövedelemforrásain is. Tanulságos persze az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal kialakított kapcsolat minősége, melyben a kormány eddig mind magának, mind az országnak felesleges konfliktusokat generált, és ezzel szükségtelen károkat okozott. Érdemes megemlíteni, hogy hivatalba lépésekor a Bajnaikormány néhány hét alatt folytatta le azokat a tárgyalásait, melyek eredményeként a jelzett nemzetközi szervezetek jelentős mozgástérbővítést biztosítottak a kabinet saját költségvetési és gazdaságpolitikájának, növelni engedték a korábban vállalt költségvetési hiánycélt, és többéves haladékot adtak a maastrichti konvergenciakritériumok teljesítésére is. Ilyen eredményekről az Orbánkormány a jelenlegi, lényegében általa teremtett körülmények között még csak álmodni sem merhet. A háborús retorika és a gazdaságpolitikai, illetve tárgyalási kudarcok mímelt gazdasági szabadságharc mögé rejtése láthatóan nemhogy nem növeli, hanem jelentősen csökkenti az ország mozgásterét és a gazdaság tartalékait, emeli az országkockázatot, a kamatfelárakat, miközben nyomás alatt tartja a forint árfolyamát. A kormányzati munka során és különösen a nemzetközi viszonyokban a hazai érdekek képviseletére ugyanis messze nem alkalmas az a politikai fegyvertár, a felrúgott egyezségek, fenyegető vagy másokat besározó, hamis tartalmú közlemények, melyeket az egyes vezető politikusaink egymás elleni csatározásaikban fejlesztettek tökélyre. A nyitott, értő és együttműködési készséget mutató magatartás hiánya és a rosszul megválasztott tárgyalási taktika hamar meg is bosszulta önmagát. Az aktuális kormány a külső szakértői vélemények kizárásával oly mértékben átgondolatlan gazdaságpolitikát folytatott, mely visszasodorta a segély jellegű hiteleket biztosító nemzetközi szervezetekhez, ahol viszont már lényegesen kiszolgáltatottabb helyzetben kell tárgyalásokat folytatnia. Márpedig ha továbbra sem lesz képes változtatni kalandor tárgyalási módszerein, akkor végül vagy kénytelen lesz az eredetileg lehetségesnél lényegesen szigorúbb korlátokat állító megállapodást kötni, vagy olyan katasztrófa-forgatókönyv kockázatait fogja felvállalni, amelynek lehetséges kimeneteléről vélhetően megfelelő ismeretekkel sem rendelkezik. VG-páholy-tagok: Bartha Attila, Hegedűs Miklós, Orbán Krisztián, Oszkó Péter Megjelenés minden.szerdán ■ Oszkó Péter: A háborús retorika nemhogy növeli, hanem jelentősen csökkenti az ország mozgásterét A SZERZŐ A PORTFOLON ZRT. ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓJA JEGYZET Majom a térnában mondjuk ki nyíltan: állami bértámogatás és gyakorlatilag az átlagkereset szintjéig indirekt bérszabályozás lép életbe Magyarországon a bérkompenzáció bevezetésével. Hogy a jelenlegi formában mindez mennyire ütközik az Európai Unió jogrendjével, az megérne egy vitát - valószínűleg erre sor is kerül - de tény, hogy a rendszerre égető szükségük volt a hazai vállalkozásoknak. Szükségük volt rá, mivel a kormányzati szereplők - nem először - megkérdőjelezhetetlen hangsúllyal szögezték le: egyetlen munkavállaló sem járhat rosszul. Jobb időkben is kockázatos ilyen súlyos politikai ígéreteket tenni, a mostaniak pedig nem jobb idők. Ennek érdekében értelmetlenné vált a vita a minimálbérről, annak bruttóját jelentős mértékben kellett emelni, a többi dolgozó bérfejlesztésének elmulasztása pedig szankciókkal járhat, az egyenleg ma még nem megvonható, de a változások indokolnak néhány felvetést. A nettó pozíció változatlansága ugyan eredmény, de a munkavállalók reálbére az infláció miatt így sem marad meg. A cégek kedvezménnyel bár, de - komoly adminisztrációs terhek mellett - maguk is részt kénytelenek vállalni a béremelésből, eközben a mostanában különösen szűkös költségvetési források folynak el egy túl kategorikus mondat miatt. Kérdéses, mit szólnak majd mindehhez az uniós szakjogászok, és az is megérne majd egy-két tanulmányt, mi lett azokkal az egyébként ígéretes cégekkel, amelyeknek sehogy sem fért bele egyenletükbe az elvárás, és inkább lemondtak az állami megrendelésekről. Vajon hányan lesznek, és vajon mennyire torzítja majd mindez a versenyt, illetve az amúgy is vitatható közbeszerzési rendszert? AMIT TEHÁT A HOSSZÚ PAPÍRMUNKA VÉGÉN FEL TUDUNK MUTATNI, az a nettó pozíció változatlansága 2011-hez képest, ez az idei inflációs várakozások ismeretében egyre kevésbé vigasztalja a dolgozókat. Ezt a nettó pozíciót lehet majd a megfelelő politikai fórumokon lobogtatni, míg a vállalkozók csendben belegabalyodnak a rendszerbe, mint majom a cérnába. BRAUNMÜLLER LAJOS TÓBIÁS GÁBOR A kínai látogatók mentik meg a hazai turizmust? A Turisztikai Világszervezet (UNWTO) előrejelzése szerint 2011-ben a külföldi turistaérkezések száma globális szinten előreláthatólag 4-4,5 százalékkal növekszik. Az év első nyolc hónapjában Európa több mint 6 százalékos növekedéssel az első helyen áll a kontinensek között. A hosszú távú - 2030-ra vonatkozó - UNWTO-előrejelzések szerint a nemzetközi kiutazóturizmus tovább nő, de mérsékeltebb ütemben, mint az utóbbi 20 évben. Becslésük szerint azonban a 2010-ben regisztrált 940 milliós szám 2030-ra így is 1,8 milliárd kiutazó turistára növekszik, azaz 20 év alatt csaknem megduplázódik. A növekedés nyilván más szervben lesz érzékelhető az egyes földrészeken. Ugyan Európa megőrzi vezető szerepét, azonban igazán számottevő és gyors növekedést te ázsiai és a csendes-óceáni térségek fognak elérni, amennyiben a szervezet feltevései helyesnek bizonyulnak. A turisztikai térkép átrendeződéséhez hozzá tartozik, hogy az ázsiai és csendes-óceáni térségek nemcsak turisták fogadásában közelítik meg a vezető szerepet a világban, hanem azok küldésében is, ami pozitív fejlemény lehet az európai piacok számára. Kínából a középosztály emelkedő életszínvonalának és a kiutazási korlátozások lassú, de fokozatos könnyítésének köszönhetően egyre több turista utazik külföldre. Egyes előrejelzések szerint számuk 2020-ra elérheti a százmilliót is, mely a 2010-es statisztikák által jegyzett 57 milliós szám és a rendkívüli gyors növekedés fényében nem elképzelhetetlen. Erre számítanak sokan az európai és hazai turisztikai piacon is: egy új vendégkör megjelenésével és gyors növekedésével egy csapásra megoldódik a kihasználatlan kapacitások problémája. A képlet azonban nem ilyen egyszerű. 2010-ben a kínai turisták több mint kétharmada Hongkongba és Makaóba látogatott el. Míg az előbbi inkább üzleti desztináció, addig az utóbbi csaknem kizárólag szórakoztatóipari úti cél, globálisan is az egyik legjelentősebb kaszinókínálattal, ugyanis a kínaiak imádják a szerencsejátékokat. További jelentős kínai úti célok közé tartozik Japán, Dél- Korea, Tajvan és Vietnam. Az első hat úti cél a forgalom több mint 80 százalékát adja. A fennmaradó, jelenleg még relatíve kevés „új utazóért” hatalmas a verseny Európa és más földrészek között. Az európai kontinens legnépszerűbb úti célja a 2010-ben alig több mint 300 ezer kínai turistával büszkélkedő Nagy-Britannia, amely csak áll az úti célok rangsorában, és amelyet Németország, Franciaország és Olaszország követ. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint hazánkba 2010-ben 45 ezer kínai turista érkezett, akik összesen körülbelül 80 ezer vendégéjszakát töltöttek itt el. Figyelemre méltó, hogy a 2011-es előzetes adatok szerint az év első 10 hónapjában már több mint 50 ezer kínai turista érkezett, akik megközelítőleg 100 ezer vendégéjszakát töltöttek el Magyarországon, ez kiemelkedő növekedésnek mondható. A kínai turisták szokásai azonban gyökeresen eltérnek a tradicionálisan Európát és azon belül Magyarországot látogató utazókétól, melyekre érdemes odafigyelni, ha még több kínai turistát szeretnénk fogadni. Melyek ezek az alapvető különbségek? •Túlnyomó többségben csoportos utazásokon vesznek részt a szabadidős és az üzleti utak esetében is. Leginkább azért, mert ezekre könnyebb vízumot kapni, mint az egyéni utakra, továbbá az egyéni utak esetében minden kínainak letétbe kell helyeznie 50 ezer jüant (körülbelül 1,8 millió forint) az indulás előtt, amely biztosítékként szolgál a hazatérésre. Ez jelentősen szűkíti az utazásra képesek körét, bár ez a kör rohamos ütemben nő a gazdasági fejlődés következtében gyorsan bővülő középosztály miatt. Magyarország 2003 óta a csoportos utazások szempontjából jóváhagyott úti cél, ez azt jelenti, hogy az egyének helyett az utazási iroda vállalja a felelősséget, így nem kell személyenként kauciót letétbe helyezni. A leggyakoribb csoportlétszám 15 és 50 fő közé tehető. • Nagy mennyiségű készpénzt visznek magukkal, sőt a rokonok és szomszédok is rájuk bízzák a pénzüket, hogy vásároljanak nekik, ugyanis a szerencsejátékokon túl a másik kedvenc időtöltésük a vásárlás. Rendkívül fogékonyak a luxuscikkek iránt, és egy helyen akár több terméket is vásárolnak, mivel a luxuscikkek Kínában akár 30-40 százalékkal is drágábbak ugyanazon márkák esetében, mint a világ más tájain. Ennek a jelenségnek már manapság is tanúi a híres londoni és párizsi áruházak, ahol ugrásszerűen megnőtt az ott vásárló kínai turisták száma. •Kiemelkedően fontos számukra egy helyszín presztízse, illetve ismertsége Kínában. Elsősorban a tévéműsorokban szereplő országok keltik fel az érdeklődésüket, ahova „divat” elutazni. Jó példája ennek a Kínában népszerű Prágai szerelmesek című sorozat, amely egy csapásra ismertté tette a cseh fővárost. Tehát az országmarketing működik, csak költeni kell rá, és kreatívan kell tálalni a kínai közönség elé. • A kínai fiatalok már nem ismerik úgy Magyarországot, mint az idősebb, 50 feletti korosztály, amelyből sokaknak volt kapcsolata hazánkkal. Nincs márkahűség, illetve nem tolerálják a rossz minőségű kiszolgálást. A vásárlói elégedettség náluk egyértelműen egy adott pillanatban tapasztalt szolgáltatás vagy termék minőségén alapszik. •A szállodai szobákat, alapszolgáltatásokat a kínaiakra lehet szabni, például reggelinél legyen meleg étel, leginkább tésztás leves, valamint a szobában elengedhetetlen a vízforraló a tea készítéséhez. Magyarországon rövid távon nem számíthatunk kínai turisták tömegére, de hatékony országmarketingre, luxusvásárlási lehetőségek kialakítására, valamint az igényekre odafigyelő szolgáltatásokra és termékekre mindenképpen érdemes áldozni, mivel a kínai turista szívesen és sokat költ az utazásai során. A kínai turisták szokásai gyökeresen eltérnek a tradicionálisan Magyarországot látogató utazókétól. A SZERZŐ A KPMG MENEDZSERE VILÁGGAZDASÁG A szerkesztőség központi száma: 489-1195 A kiadó központi száma: 489-1175 Felelős szerkesztő: Újvári Miklós • Lapszerkesztők: Gaál Csaba, Szerdahelyi Csaba ■ Vezető szerkesztők: Barát Mihály (vállalatok, piacok, befektetések), Gaál Csaba (vélemény), Gyükeri Mercédesz (belföld, külföld, Európai Unió) ■ Kocsi Ilona főmunkatárs ■ Kiadó: Zöld Újság Zrt ■ Szerkesztőség és kiadó: 1122 Budapest, Városmajor utca 12-14. Postacím: 1539 Bp. Pf. 653. Telefon: 489-1175, 489-1195, fax: 489-1189 ■ Hirdetések felvétele: 1122 Budapest, Városmajor utca 12-14. Telefon: 488-5676, 488-5626, e-mail: hirdetesfelvetel@axelspringer.hu ■ Ügyfélszolgálat, előfizetéssel kapcsolatos információ, megrendelés: telefon: 488-5588, fax: 488-5562 .Előfizetési díj: 1 évre 78 876 Ft, fél évre 39 438 Ft, negyedévre 19 719 Ft, egy hónapra 6573 Ft » Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletága ■ Árus terjesztés: Lapker Zrt. ■ ISSN 0042-6148 » Nyomdai előállítás: AS Nyomda Kft. Szilády Üzem 6000 Kecskemét, Mindszenti krt. 63., telefon: 76-481-401, fax: 76-481-204, felelős vezető: Futó Imre ■ Munkaszám: 300011 ■ Nyomás napja: 2012. január 3. ■ A Világgazdaság bármely részének másolásával, terjesztésével, az adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a Világgazdaságra hivatkozva lehet. A lapban közölt táblázatok adatai tájékoztató jellegűek, amelyekért felelősséget nem vállalunk. » A Világgazdaság példányszámát a Matesz auditálja. ■ A Világgazdaság és a Világgazdaság Online tartalmai (fotók, írott anyagok vagy azok részletei) a kiadó írásbeli vagy elektronikus dokumentumba foglalt engedélyével közvetíthetők a nyilvánossághoz. Tájékoztatjuk Olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, játékokon, akciókon, szavazásokon, rejtvénypályázatokon stb. részt vevők által személyesen, írásban, telefonon, SMS-ben, interneten, e-mailben megadott személyes adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatokat megadva hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Társaságunk érdekeltségébe tartozó cégek, amelyek az adatok feldolgozását is végzik (Axel Springer-Magyarország Kft., Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., Harlequin Magyarország Kft., Zöld Újság Zrt., Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft., Népújság Kft., Hungaropress Sajtóterjesztő Kft.), előfizetéses megrendelését teljesítsük, akcióira, kiadványaira és egyéb szolgáltatásaira felhívjuk a figyelmet. Az érintettek felvilágosítást kérhetnek az általunk kezelt személyes adataik köréről, felhasználásuk módjáról s céljáról, és bármikor kérhetik azok helyesbítését, felhasználásuk korlátozását, illetve törlését.