Világirodalmi Tájékoztató, 1955 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

• ЖЗУГР TANULMÁNY A SZOVJET ÍRÓK II. Kr­NGHISSZUSÁRÓL ... I. Párizsi cikkek /А "Lettres Françaises" 1955 január 26-i számából/ Nehezen képzeljük el, hogy milyen fontos szerepet tölt be­ az irodalon a szovjet társadalomban, milyen helyet foglal el az életben, s éppen ezért milyen felelősséget éreznek­ az írók. Hajlamosak vagyunk rá, hogy a Szovjet írók II. Kongresszusa alkalmából mindent úgy ítéljünk meg, mintha Itt is individualista írók élnének, olyan írók, mint nálunk, ahol különböző iro­dalmi irányzatok versengenek egymással, ahol minden eszközzel ki akarják csikarni a tömegek érdeklődését, ahol a kiadók is beavatkoznak a játékba, s ahol sokszor olyan a könyvek sorsa, mint a tengerbe dobott palacké. Amilyennek a Kongresszusnak lennie kellett Ez bizonyára sokban megmagyarázza sajtónk magatartását a Kongresszus­sal szembeni ez a magatartás általában fantasztikusnak, mellébeszélőnek, sőt őrültnek rémlik annak szemében, ahd. Moszkvából tér haza, miután részt­­vett ezen a nagyszerű tanácskozáson. De megmagyaráz-e­ mindent? Természetes, hogy a lapok kommentárjaiban nagy része van annak az a priori elképzelésnek is, amelyet nálunk az ottani helyzetről alkotnak, és az is igaz, hogy a Kon­gresszusról beszámoló TASZSZ-jelentésekből inkább azt olvasták ki, azait jónak láttuk, mint azt,­ ami valóban bennük volt, azt, aminek törik-szakad , benne kellett lennie, hogy ez a Kongresszus megfeleljen a Szovjetunióról vallott elképzeléseknek,■továbbá azt például, hogy a Kongresszust jellemző szabad véleménynyilvánítás ezúttal ismét a szocialista rendszerben uralkodó szolgaságot bizonyítja. Ígyhát, miután december 15-én a Kremlben, a Leg­felső Szovjet termében megnyitották a Kongresszust, ugyanazon a napon /t.i. a párizsi esti lapok mindig a másnapi dátummal jelennek meg­ a december 16-iki és körülbelül a tanácskozások megkezdésével egyidőben megjelenő "■paris-Prisse-l’Intransigeant" hasábjain már a következő piaot olvashattuk: "A Szovjet Írók Kongresszusán: Non következett be a várt­ olvadás.­ Nem fog­ják tűrni sem a botaryzmust, sem a markáns áll nélküli host»*. Lényegében már ebben a cikkben benne volt mindaz, ami később bekerült a post factum íródott cikkekbe. Már ez a cikk­ megadta azt az irányvonalat, amelyet később "a dolgok ismeretében" követett a­ sajtó. Félreértés ne es­­sék: nem állítom, hogy a "Paris-Presse" dobta be a jelszót, vagy hogy a "Paris-Presse" névtelen szerkesztője valamilyen "titokzatos karmester". +/ Nem, egyszerűen arról van szó, hogy ez is olyan újságíró, mint a többi, semmivel sem okosabb náluk. Ez alkalommal egyébként megfelelően kell érté­kelnünk azt a szokványos eljárást, amellyel a "Paris-Presse" a sajt­ószenlo­­rovatot állítja össze. Az előbb idézett cikk cínét, néhány szovjet újság csno /"Pravda", "Izvesztija", "Literaturnaja Gazeta", "Sz­ovjetszkaja Kultúra"/ követi zárójelben, mintha a cikk e lapok kivonataiból lett volna összeál­­lítva. Ámde az igazság az, hogy a cikket - minden pontosabb forrás-utalás +/ A mai francia politikai nyelvezetben ez a kifejezés a­ kulisszák mögött működő titokzatos hatalmasságot jelöli, a reakció találta ki, s először a szervezett dolgozók sztrájkjait akarta azzal lejáratni,, hogy azokat ilyen "földalatti /értsd: moszkvai/ karmester" irányítja.­­ A ford.

Next