Világosság, 1962. január-június (3. évfolyam, 1-6. szám)

1962 / 5. szám - EMBERI SZÓ - Eminescu, Mihail - Kálnoky László (ford.): A vallás kitalálás...: (Részlet a „Császár és proletár”-ból) (Emberi szó)

50 GÖTZ : Te meg én , az ugyanaz, együtt leszünk egyedül. EGY KATONA : (Nastyhoz) A hadnagyok akarnak beszélni veled. NASTY : Bejöhetnek. De Kari is jöjjön velük. EGY HADNAGY : Nasty, itt az ideje, hogy véget vessünk a háborúnak. Embereim . . . NASTY : Akkor beszélj, ha kérdezlek. (Kis szünet) Olyan hírt közlök veletek, amely felér egy győzelemmel: van már generálisunk, s nem más, mint a legnagyobb német kapitány ! A HADNAGYOK : Götz ! KARL : Götz ! Nahát . . . EGY HADNAGY : Úgy? Hát, ha Götz, az más . . . KARL : Miért? Mit változtat ez? Götz áruló. Meglátjátok , tőrbecsal! GÖTZ : Gyere ide, Karl ! Nasty vezérré nevezett ki. Nem vagy hajlandó engedelmeskedni? KARL : Inkább megdöglöm ! GÖTZ: Dögölj hát meg, testvér ! (Tört döf belé) Ami titeket illet: ide figyeljetek ! Nem örülök a vezérségnek. De vállalom. Higgyétek el nekem : ha egy esély van a háború megnyerésére, én megnyerem. Hirdessétek ki nyomban, hogy minden megfutamodó katonát felakasztunk. Fejetekkel feleltek érte. Akkor leszünk bizonyosak a győzelemben, ha embereink jobban félnek tőlem, mint az ellenségtől. (A többiek mondani akarnak valamit) Nem ! Egy szót sem ! Mehettek ! Holnap majd megtudjátok terveimet. (Kimennek) Kezdetét vette az ember uralma. Szép kis kezdet. Na, Nasty, nem bánom , hóhér leszek és mészáros. NASTY : (Barátion) Götz . . . GÖTZ : Ne félj, nem tántorodom meg. Reszketni fognak tőlem, mert csak így szerethetem őket, parancsolni fogok nekik, mert csak így engedelmeskedhetem nekik, egyedül maradok ezzel az ürességgel a fejem felett, mert csak így lehetek mindnyájukkal. Meg kell vívnom ezt a harcot, és én meg is fogom vívni. VÉGE Fordította és ismertette : Bajomi Lázár Endre Mihail Eminescu A vallás kitalálás, gazdagok leleménye ; új jármot rak reálok ez az új hatalom. Ha nem élne szívünkben a jutalom reménye, az életet nyomorban s keservek közt leélve húznánk vajon halálig ekénk, mint a barom? A VALLÁS KITALÁLÁS... (Részlet a „Császár és proletáréból) Szemetek elvakítják képzelt, nem földi árnyak, s a hang, mely másvilági jutalomról mesél. Nem ! Minden gyönyör elhal karmában a halálnak, s akinek nem jutott más e földön, csak a bánat, nem várhat semmit ott túl, hisz a halott nem él. Kálnoky László fordítása

Next