Világosság, 1973. július-december (14. évfolyam, 7-12. szám)

1973 / 7. szám - Fedoszejev, P. N.: Kultúra és morál: mai polgári ideológiák (részlet)

Dal? Kultúra és morál: mai polgári ideológiák A jelenkori társadalmi tudat igen fontosnak és idő­­szerűnek tartja a kultúra és az erkölcs összefüggésé­nek problémáit. Élénk vitákat folytatnak róluk filo­zófusok, szociológusok, természettudósok és művé­szek. Sokat beszélnek róluk a különféle politikai, nem­zeti, ifjúsági és vallási tömegmozgalmak ideológusai és más közéleti személyiségek. Mivel magyarázható ez a nagy érdeklődés olyan kér­dések iránt, amelyek még nem is olyan régen ha nem is a periférián helyezkedtek el, de mindenestere távol álltak az elméleti viták központi témáitól? A magyarázat végső fokon a XX. század grandiózus történelmi folyamataiban keresendő, amelyek gyö­keresen megváltoztatják az emberiség arculatát. Világszerte mélyreható forradalmi változások men­nek végbe az emberek társadalmi létének formáiban. A szocializmus, amely győzedelmeskedett a Szovjet­unióban, majd több más országban is, mintaképe lett annak az új minőségű társadalmi szervezetnek, amely­ben megvalósult a dolgozó embereknek a társadalmi egyenlőségre, békére, boldogságra és haladásra irá­nyuló ősi törekvése. A szocialista és a nemzeti fel­szabadító forradalmak történelmi mozgásba hozzák a sokmilliós néptömegeket valamennyi kontinensen, s tudatos történelmi alkotó munkára serkenti őket. A régi életformák, hiedelmek, szokások és sztereo­típiák e gigantikus méretű összetörése szoros össze­függésben van a tudományos-technikai forradalom­mal, amely egyrészt mérhetetlenül növeli az ember hatalmát a természet fölött, másrészt pedig éppen en­nek folytán teljes komolysággal tűzi napirendre azt a feladatot, hogy megóvjuk bolygónkat a jövendő nemzedékek számára, védelmezzük a környezetet, és ne engedjük meg, hogy az ember ellenőrzése alól ki­kerüljenek az általa teremtett erők, amelyek az em­beriségnek a létét fenyegethetik. Az etika és a kultúra összefüggésének problémái iránt éppen azért nagy ma az érdeklődés, mert az emberek igyekeznek tisztázni e folyamatok jellegét és kiderí­teni, hogy e folyamatok mit tartogatnak az egész emberiség és az egyes ember számára. A társadalmi egyenlőség és a szabad nemzeti fejlődés érdekében végrehajtott forradalmi átalakítások nap­jainkban alapot teremtenek ahhoz, hogy a kultúra vívmányai és a nemes erkölcsi elvek szervesen integ­rálódjanak. Ezzel szemben az a próbálkozás, hogy konzerválják és örökéletűvé tegyék a társadalmi élet­nek az úgynevezett alsóbb osztályok és nemzetek ki­zsákmányolásán és elnyomásán alapuló elavult for­máit, arra vezet, hogy a tudomány és a technika leg­újabb vívmányait antihumánus, erkölcstelen és bű­nös célokra, az emberiség többségének kárára hasz­nálják fel. Az erkölcs és a kultúra szembeállítása, amely any­­nyira elterjedt a modern burzsoá filozófiában, azt a reális helyzetet tükrözi, amely az állammonopolista kapitalizmus rendszerében — a gazdaság és a társa­dalmi élet technokratikus—bürokratikus szerveze­tével összhangban — kialakult. Ebben a helyzetben az embernek a világhoz és más emberekhez való vi­szonya, a társadalmi kapcsolatba való belépésének módja lényegesen különbözik a kultúra klasszikus modelljétől, amely döntő jelentőséget tulajdonít a történelmet tudatosan formáló individuum gyakorlati és szellemi önállóságának. Annak idején a felvilágosodás gondolkodói körében rendkívül befolyásos volt az a nézet, hogy a társadal­mi élet és a keretei közt fejlődő kultúra nem hogy nem ellenkezik az emberi személyiség fő attribútu­maival — az ésszel, a szabadsággal és a boldogság­vággyal —, hanem, ellenkezőleg, szükséges előfeltéte­le ezen attribútumok realizálásának: az ember csak a társadalomban, csak a civilizáció vívmányait hasz­nosítva eszes, szabad és boldog. Amennyiben az er­ 'bW WL 25 * Részlet a szerzőnek — a Szovjetunió Tudományos Akadémiája al­­elnökének — a XV. filozófiai világkongresszusra készített előadásá­ból. (Vopros T­: Filoszofii, 1973/4.)385 .JÚLIUS • XIV. ÉVFOLYAM 7. SZÁM

Next