Világosság, 1973. július-december (14. évfolyam, 7-12. szám)
1973 / 7. szám - Fedoszejev, P. N.: Kultúra és morál: mai polgári ideológiák (részlet)
Dal? Kultúra és morál: mai polgári ideológiák A jelenkori társadalmi tudat igen fontosnak és időszerűnek tartja a kultúra és az erkölcs összefüggésének problémáit. Élénk vitákat folytatnak róluk filozófusok, szociológusok, természettudósok és művészek. Sokat beszélnek róluk a különféle politikai, nemzeti, ifjúsági és vallási tömegmozgalmak ideológusai és más közéleti személyiségek. Mivel magyarázható ez a nagy érdeklődés olyan kérdések iránt, amelyek még nem is olyan régen ha nem is a periférián helyezkedtek el, de mindenestere távol álltak az elméleti viták központi témáitól? A magyarázat végső fokon a XX. század grandiózus történelmi folyamataiban keresendő, amelyek gyökeresen megváltoztatják az emberiség arculatát. Világszerte mélyreható forradalmi változások mennek végbe az emberek társadalmi létének formáiban. A szocializmus, amely győzedelmeskedett a Szovjetunióban, majd több más országban is, mintaképe lett annak az új minőségű társadalmi szervezetnek, amelyben megvalósult a dolgozó embereknek a társadalmi egyenlőségre, békére, boldogságra és haladásra irányuló ősi törekvése. A szocialista és a nemzeti felszabadító forradalmak történelmi mozgásba hozzák a sokmilliós néptömegeket valamennyi kontinensen, s tudatos történelmi alkotó munkára serkenti őket. A régi életformák, hiedelmek, szokások és sztereotípiák e gigantikus méretű összetörése szoros összefüggésben van a tudományos-technikai forradalommal, amely egyrészt mérhetetlenül növeli az ember hatalmát a természet fölött, másrészt pedig éppen ennek folytán teljes komolysággal tűzi napirendre azt a feladatot, hogy megóvjuk bolygónkat a jövendő nemzedékek számára, védelmezzük a környezetet, és ne engedjük meg, hogy az ember ellenőrzése alól kikerüljenek az általa teremtett erők, amelyek az emberiségnek a létét fenyegethetik. Az etika és a kultúra összefüggésének problémái iránt éppen azért nagy ma az érdeklődés, mert az emberek igyekeznek tisztázni e folyamatok jellegét és kideríteni, hogy e folyamatok mit tartogatnak az egész emberiség és az egyes ember számára. A társadalmi egyenlőség és a szabad nemzeti fejlődés érdekében végrehajtott forradalmi átalakítások napjainkban alapot teremtenek ahhoz, hogy a kultúra vívmányai és a nemes erkölcsi elvek szervesen integrálódjanak. Ezzel szemben az a próbálkozás, hogy konzerválják és örökéletűvé tegyék a társadalmi életnek az úgynevezett alsóbb osztályok és nemzetek kizsákmányolásán és elnyomásán alapuló elavult formáit, arra vezet, hogy a tudomány és a technika legújabb vívmányait antihumánus, erkölcstelen és bűnös célokra, az emberiség többségének kárára használják fel. Az erkölcs és a kultúra szembeállítása, amely anynyira elterjedt a modern burzsoá filozófiában, azt a reális helyzetet tükrözi, amely az állammonopolista kapitalizmus rendszerében — a gazdaság és a társadalmi élet technokratikus—bürokratikus szervezetével összhangban — kialakult. Ebben a helyzetben az embernek a világhoz és más emberekhez való viszonya, a társadalmi kapcsolatba való belépésének módja lényegesen különbözik a kultúra klasszikus modelljétől, amely döntő jelentőséget tulajdonít a történelmet tudatosan formáló individuum gyakorlati és szellemi önállóságának. Annak idején a felvilágosodás gondolkodói körében rendkívül befolyásos volt az a nézet, hogy a társadalmi élet és a keretei közt fejlődő kultúra nem hogy nem ellenkezik az emberi személyiség fő attribútumaival — az ésszel, a szabadsággal és a boldogságvággyal —, hanem, ellenkezőleg, szükséges előfeltétele ezen attribútumok realizálásának: az ember csak a társadalomban, csak a civilizáció vívmányait hasznosítva eszes, szabad és boldog. Amennyiben az er 'bW WL 25 * Részlet a szerzőnek — a Szovjetunió Tudományos Akadémiája alelnökének — a XV. filozófiai világkongresszusra készített előadásából. (Vopros T: Filoszofii, 1973/4.)385 .JÚLIUS • XIV. ÉVFOLYAM 7. SZÁM