Világosság, 1976. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)
1976 / 11. szám - Földes Éva: Haladó pedagógiai törekvések a Korunkban (1929-1940)
Hazajöttünk Y26-kor, uzsonnáztunk, aztán megnéztük a tévét. Nyolckor vacsoráztunk. Megfürödtünk. Hálóruhába felöltöztünk. Ismét elmosogattam, az Agika, vagyis a húgom meg eltörölgetett. Rend volt mindenütt. Bementünk, néztük a tévét.” Huszonegy olyan igét számlálhatunk itt össze, mely cselekvésekben egyedül vagy társaságban részt vett a kislány. (A más személyre vonatkozó cselekvéseket, mint pl. „apu hazajött”, természetesen nem számítom, hiszen a gyermek tevékenységeit keresem.) Sok? Bizony, ennek alapján „számszerűen” nézve magasra becsülhetnénk tevékenységi szintjét. Ám ha figyelmesebben megnézzük, hogy mi is történik a 21 igével (vagy ha úgy tetszik, mögött), csak egyet mondhatok: valami szemfényvesztés, mert majdnem semmi. A tisztálkodás, étkezés, le- és felmenés ismételgetésén kívül ugyanis a kislány tevékenysége nem állt egyébből, mint kétszeri mosogatás, egyszeri főzésben segítés és kétszeri tévénézés, azaz három munka- és két (de azonos) szabadidő-tevékenység. Átlagosan mintegy három szabadidő-tevékenység jut egy-egy lakótelepi gyermek minden napjára. Pontosan kiszámítva: Újpalotán 3,1 Csepelen 2,7, Erzsébeten 3,6. Tartalmilag is vizsgálva, a kirajzolódó tendenciák sajnos tudott és aggodalommal szemlélt tényeket erősítenek meg: a tévé dominanciáját, az aktív kultúrigények szűkösségét, a testedzés objektív feltételeinek hiányát, az életvitel monotóniáját, szürkeségét, a családi kapcsolatok élményszegénységét. Ritkán akadnak változatosabb programok, mint például a következő: „Felébredtem, megmosakodtam és felöltöztem. Anyuék már reggelivel vártak, nagyon jó volt a reggeli, kakaó kaláccsal és vajjal. Utána elmentem kerékpározni. Bejártam egész Újpalotát, úgy, hogy délre értem haza. Csirke az ebéd, nagyon szeretem, jól is laktam vele. Utána aludtam egy órát, olvastam utána könyvet, már a vége felé jártam, ki is olvastam. Lementem focizni. Hatra feljöttem. Utána megvacsoráztam, meg is fürödtem. Este 10-ig néztük a tévét. Már el is aludtam én utána.” Bár ennek a fiúnak vasárnapi leírása is csak négy szabadidő-tevékenységről számol be — kerékpározott, focizott, olvasott és tévét nézett —, mégsem szegény tartalmában. Hiszen kerékpárjával az „egész telepet bejárta”, ismerkedett lakóhelyével. Aztán „kiolvasta” a könyvet, aminek már a vége felé tartott, a könyv tehát — bár nem derül ki, hogy mi — érdekelte, lekötötte figyelmét. Délután focizott, azaz ismét levegőn, mozgással töltött bizonyos időt. Végül még a tévét is 10-ig nézhette. Talán film vagy színdarab tartott addig, s így az olvasással együtt már két kulturális, ismeretgazdagító tevékenység társult a két, szabad levegőn töltött, mozgásos tevékenységhez. Ez így rendben is volna, valamit mégis hiányolok: az érzelmi átélésre utaló akármilyen csekélyke jelzést. Ha a leírás egészéből hiányozna, az más, ilyen a stílusa, nem volt idő, csak a puszta felsorolásra, de nem így van, mert a reggeli és ebéd menüt nemcsak gondosan részletezi, de szinte „ízleli”, külön megjegyezve, hogy melyik ételt szereti, és hogy kedvenceivel „jóllakott”. Egyébként legtöbb napirendben kiemelt szerepet tölt be az étkezés. Okát keresve, az anyagi és szellemi létminimumra kényszerített szegényparasztok nyomorát megrendítő erővel feltáró harmincas évekbeli szociográfiák ismeretében arra is gondolhatnánk, hogy az ősök génjei üzennek, ámde ésszerűbb magyarázatnak látszik a serdülőkor — Németh László kifejezésével — „élettani forradalma”, a fizikai fejlődés „rohama”. Ezt a biológiai magyarázatot egészítik ki a társadalmiak: az étkezés a mindennapi élet ritmusának egyik fontos, ha ugyan nem a legfontosabb részét alkotja. A családi együttlétek többnyire a közös étkezésekre korlátozódnak, és a családi beszélgetésekben kiemelt helyet kap a „mit főzzünk” téma, amit a gyermekek átélve átvesznek, beépítenek saját értékrendjükbe. Maurice Halbwachs, akinek munkássága úttörő jelentőségű a munkások életmódjának, fogyasztási szokásainak és aspirációinak feltárásában, „számos problematikus, a kollektív tudati elemeket túlhangsúlyozó momentum ellenére”, még a ma kutatásaihoz is termékeny gondolatokat ad. Amit például az étkezéssel kapcsolatban ír, az, hogy „a munkás számára ... a családi élet lényegének az asszonnyal és a gyerekekkel közös étkezés tűnik. Az asszony számára, akár állásban van, akár nem, az ételek elkészítése alapvető házi elfoglaltság. A gyerekek számára ... az étkezés órája az, amikor szüleikkel együtt vannak”4. — mindez úgy látszik, akkora szokáserejű, hogy több mint fél évszázad múltán, és egy teljesen megváltozott társadalmi struktúrában is tartja magát. Vizsgálati adataim ezt bizonyítják. Vágyak, elképzelések A gyermekek életmódját, benne szabadidő-töltésüket, tevékenységi körük lehetőségeit nemcsak valóságleírásaik tükrözik, hanem elképzeléseik iránya és variációi is. Következő idézeteim kiválasztásánál arra figyeltem, hogy — a lányok és fiúk megnyilatkozásai viszonylag egyensúlyban legyenek, iskolánkénti arányaiknak megfelelően . 3 A francia szociológia (Szerk. Ferge Zsuzsa) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1971. 435. 1. 4 Halbsvachs, M.: A munkásosztály fogyasztói tendenciái. In: A francia -7 0 7 szociológia, 89.1. í £ L 48