Világosság, 1998. január-június (39. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 5-6. szám - HOMMAGE À ISAIAH BERLIN - Dénes Iván Zoltán: A köz java és az egyén boldogsága: a politikai és az egyéni szabadság viszonya
Világosság 1998/5-6 HA Hommage ä Isaiah Berlin Dénes Iván Zoltán A KÖZ JAVA ÉS AZ EGYÉN BOLDOGSÁGA: A POLITIKAI ÉS AZ EGYÉNI SZABADSÁG VISZONYA Az alábbiakban arra vállalkozom, hogy Isaiah Berlin pozitív és negatív szabadságfogalmát összehasonlítsam Benjámin Constant-пак a régiek és a modernek szabadságára vonatkozó megkülönböztetésével, majd mindkettőt szembesítsem Bibó István szabadságértelmezésével. Benjamin Constant megkülönböztetése Isaiah Berlin szabadságértelmezésének forrása volt. Bibó István életművében ugyan sem Constant, sem Berlin kétféle szabadságfogalmának nem volt meghatározó jelentősége, mégis, ahogy a szabadság ügyét az egyénre és a közösségre vonatkoztatta, s ahogy a szabadságok kis köreivel összekapcsolta a modern szabadságot, azzal a politikai és az egyéni szabadság kérdéséhez egyaránt viszonyult. Összevetésem eredményeként azt állítom, hogy egyikük sem zárta ki értékvilágából a politikai közösség önkormányzatát s így a demokráciát megalapozó politikai szabadság, illetve az egyén életébe (egyebek között) a politikai közösség beavatkozását kizáró (vagy legalábbis korlátozó) egyéni szabadság fogalmát. Mindegyikük a kettő elvi egymásra vonatkoztatásának híve volt. Ezt viszont különböző mértékben tették. A SZABADSÁG KÉT FOGALMA - HARMINC ÉV UTÁN (1988) Isaiah Berlin A szabadság két fogalma (1958) gondolatmenetét tíz esztendeje egy interjúban ismét összefoglalta. Ez összehasonlításunk kiindulópontja. „Két kérdést kell elkülönítenünk egymástól. Az egyik úgy szól: »Hány ajtón tudok bemenni, mennyi lehetőséggel rendelkezem?« A másikat úgy fogalmazhatnánk meg: »Ki van szolgálatban itt, ki gyakorolja az ellenőrzés jogát?« A két kérdés összekapcsolódik ugyan, de korántsem azonos, és mindkettő külön-külön választ igényel. A »Hány ajtón tudok bemenni?« a negatív szabadság kiterjedésére vonatkozó kérdés. Azzal kapcsolatos, hogy mit tegyek azokkal az akadályokkal, amelyek cselekedetemben korlátoznak. Mi véd meg mások (szándékos vagy közvetett, öntudatlan vagy intézményes) beavatkozásától? A másik kérdés viszont így hangzik: »Ki kormányoz engem?« Ez a kérdés az alábbiakat is maga után vonja: »Magam kormányozom magamat, avagy mások kormányoznak engem? Abban az esetben, ha mások kormányoznak engem, milyen jogon, milyen tekintély alapján teszik ezt? Amennyiben jogom van arra, hogy magamat kormányozzam, elveszíthetem-e ezt a jogomat? Átadhatom-e azt, lemondhatok-e róla más javára, visszaszerezhetem-e, és milyen módon szerezhetem vissza? Ki hozza a törvényeket, és