Világosság, 1946. június (3. évfolyam, 121-144. szám)
1946-06-03 / 122. szám
n Vlagossis Gyomorirtó szándékkal Groza Péter miniszterelnök. írta: ASZTALOS ISTVÁN Nagy figyelemmel és örömmel olvastam végig Benedek Marcell ír Az egyszeri szőlősgazda“ című írását. Figyelemmel azért, mert az elmúlt hét folyamán egy vitaindító előadásomban, magam is az irodalommal foglalkoztam, többek között az „urbánusnak“ keresztelt irodalommal is, örömmel pedig azért, mert a cikk végigolvasása után, semmi különösebb ellentétet nem találtam a Benedek Marcell és a magam véleménye között. De éppen, mert az én vitaindítónak szánt, tehát vázlatos felolvasásommal kapcsolatban zajlott le a már megemlített vita, valahogy nyugtalanító most számomra a „dorongolás‘‘ szó, amelyet Benedek Marcell gyakran használ cikkében. Mivel nem szeretem, hogy valami is nyugtalanítson, az előadásomnak az urbánus irodalomra vonatkozó részét itt most szó szerint idézem. — A következőket mondtam, ,,... Én a „szépet a szépért“ féle elméletet nem tudom elfogadni, mégpedig azért, mert eddigi olvasmányaim során példát erre nem találtam. Még Dantenál sem, akire pedig ennek az elméletnek a hívei olyan szívesen hivatkoznak. Szerintem nemcsak esztétikailag tökéletes a dantei mű, hanem pontos kórkép és társadalmi rajz is egyúttal. Dante a saját korának és társadalmának a fonákságait és hibáit gúnyolta ki kíméletlenül és főzette meg forró szurokban azok elkövetőit. És nemcsak hogy rámutatott a fonákságokra, hanem állást is foglalt azok ellen. Igaz, ma már külön jegyzeteket kellene szedetni az ,isteni színjáték“ margóira, hogy a mai olvasóközönség ezt is észrevegye a műben, de nagy a gyanúm, hogy az akkori Dante-olvasók számára szükségtelen volt az efféle jegyzet... És konok meggyőződésem, hogy nemcsak Danteval kapcsolatban derülne ki a l’art pour Vart helytelensége, hanem valamennyi hozzá hasonló óriással. De ez természetes is. Az igazi író nemcsak magának ír, hanem közösségének és közösségéről, amelyben él. Flaubert, Balzac, Dickens, Dosztojevszkij művein keresztül nemcsak az író korának és népe társadalmának pontos térképét láthatjuk, hanem annak bírálatán keresztül az írtó állásfoglalását ss. S ezt még akkor is, ha nem épen Gorkij Maximról, vagy József Attiláról lenne szó. És most kérdem, ha teszem fel Franciaországban olvasná egy teljesen tájékozatlan francia a két háború közötti magyar „urbánus“ irodáimat, vajjon milyen képet kapna a magyar társadalomról, a magyar kérdésekről, vagy csak a magyar polgárság társadalmáról és annak nagy kérdéseiről ? Szerintem hamisat. Álproblémákra akadna és furcsa agytornákra. Ezenkívül, félek, hogy rendkívül ismerősnek találná stílusban és formában. Végül arra a gondolatra jutna, kár volt az idejét pazarolni, mikor ezt a saját irodalmában is megkaphatja, mégpedig első kézből. — Ez utóbbit a stílusra értem. — A magyar társadalom pedig továbbra is ismeretlen maradna számára. Bizony a magyar „urbánus“ irodalom képviselői — itt azt a jelzőt kell használjam, amellyel a köztudatban a népi irodalomtól megkülönböztették s amely jelzőt nem én adtam neki — nos ezek az urbánus írók annyira és addig féltették magukat esztétika címen a magyar valóságtól, míg teljesen elszakadtak tőle. Én pedig ezt a talajtalanságot nem igen merném „európerségnek“ nevezni. Szerintem Ady Endre, Tóth Árpád, Juhász Gyula, József Attila voltak az igazán európerek. ők is a külföldi példákon indultak, de ez a példa csak lökőerő volt számukra, elindító. Egy közösség, mégpedig a saját közösségük számára gondolkoztak s lett ennélfogva művészetük sajátos, nem pedig utánzat. A két háború közötti urbánusnak nevezett irodalmunk sohasem mert őszinte lenni, pedig őszinteség nélkül nincsen irodalom. A múltat dicsőítette, riadozott a jövőtől s ragaszkodott a jelenhez mindenképpen. A már elismert tekintélyt tisztelte módfelett, hivatkozott rája, de önálló véleménye, vagy kezdeményező ereje nem volt. Korunk nagy kérdéseitől irtózott s fölényeskedéssel intézte el. Vagyis, hasonlóan ahhoz a réteghez, amelyből jött , a kispolgári mentalitás jegyeit viselte magán. Legszembetűnőbben a sznobságot. S ettől a mentalitástól még az olyan színvonalas író sem tudott eléggé szabadulnni, mint Márai Sándor, hogy Herceg Ferencet, Bókay Jánost, Harsányi Zsoltot ne is említsem. . Ezeket mondottam volt arról az irodalomról, amelyet az első háború után urbánus irodalomként különböztettek meg a népi irodalomtól. A megkülönböztetéssel kapcsolatban pedig most újra csak azt mondhatom, amit a múlt heti előadásom végén is lrtam! „... az irodáimat nem lehet szanaszét osztályozni: népi, urbánus, munkás, vagy éppenséggel székely irodalomra. Kétféle irodalom van: jó, és rossz irodalom A magam részéről azt az irodáimat tartom jó irodalomnak, amely az emberi közösség értek Benedek Marcell véleményével, miért , sem a mások által urbánusoknak keresztartottam szükségesnek leírni ide a magamét ! Egyszerűen azért, mert — és Benedek Marcell bizonyára megérti — túl kényelmetlen lenne számomra, ha valaki azt hinné rólam, hogy én dorongmarkolva lelelki és egyéb gondjait, kérdéseit tükrözi vissza az emberben, a jóságon, a szépségen és az értelmen keresztül — a művészet meggyőző erejével.“ Most azonban még mindig nem tisztáztam eléggé azt, hogy ha lényegében egyeztek írókat, vagy éppenséggel képesnek tartana olyan elképesztő otrombaságra, hogy én ellene lennék az idegen nyelvek tudásának, ami éppen az író számára a leghasznosabb. 1946 inn via 3 Mi azt hirdetjük: egyenlőség az ország összes népei és békesség az összes nemzetek között i romániai választásokat akkor tartják meg, amikor a magtárak tele lesznek BUKAREST. — Groza Péter miniszterelnök a Mircea román iskolahajónak a Szovjetunió részéről történt visszaadása alkalmából rendezett konstancai ünnepségre való utazása során a vonatban fogadta a sajtó képviselőit és érdekes tájékoztatást adott az időszerű kérdésekről. — Melyik időpontban lesznek a választások? — kérdezték az újságírók. — A választásokat akkor tartjuk meg, amikor a magtárak már tele lesznek . . . — válaszolta mosolyogva a miniszterelnök. — Az újságírók közölték a miniszterelnökkel azokat az elterjedt híreket, amelyek szerint a választásokat csak a békeszerződés megkötése után tartják meg Romániában. — Ez a hír valótlan és nincs semmi komoly alapja. Csak kávéházi mendemonda, amelyet rosszhiszeműek és az ellenzékiesskedők terjesztenek — szögezte le határozottan a miniszterelnök. — Hála a mi demokratikus politikánknak — folytatta Groza miniszterelnök — sikerült Erdély visszacsatolását megvalósítanunk és a párisi döntéssel határainkat visszaállítani. A párisi határozatnak az alapja a demokratikus elv, amelyet, mi a gyakorlatban megvalósítottunk. Biztosítékot nyújtottunk, hogy nem fognak megismétlődni a különböző provokáló gárdák 19.11. évi tevékenysége. Mi a demokratikus politika irányvonalán haladunk, sikerült határainkat megszárdítani és ennek a megszilárdításnak az eredménye volt a mi párisi győzelmünk. — Mi azt hirdetjük: egyenlőség az ország összes népei között és békesség az összes nemzetek között — élén hatalmas szomszédunkkal, a Szovjetunióval. — A mi magatartásunkkal szemben ellenségeink a gyűlölet jelszavait hirdetik és huligán tüntetéseket rendeznek. — Legutóbb május 10-én rendeztek soviniszta zavargásokat. A kormány megtette a szükséges intézkedéseket, hogy az ilyen megnyilatkozások ne ismétlődhessenek meg. Eltávolítják, az összes fasiszta maradványokat, amelyek arra törekszenek, hogy az együttélő népeket egymásra uszítsák és ezzel nehézségeket támasszanak az országnak és a kormánynak — fejezte be nyyatkozatát Groza Péter miniszterelnök. Elhangzott az ítélet a gettó-per 185 vádlottja felett KOLOZSVÁR. A kolozsvári Néptörvényszék pénteken a késő esti órákban hirdetett ítéletet a gettó-perben. A távollévők közül Medgyesi csendőrfőhadnagyot, vitéz Demjérnyi N. szatmári csendőrparancsnokot, dr. Urbán László rendőrtisztet, Paksi Kis Tibort, a IX. ker. volt csendőrparancsnokát, dr. Capesius N. segesvári gyógyszerészt, dr. Papp Jánost, Székelyföld volt csendőrfelügyelőjét, Zalantay Jánost, Maros megye volt csendőrparancsnokát, dr. Bedő Gézát, Marosvásárhely volt rendőrfőnökét, Schröder N. marosvásárhelyi volt Gesapu-vezetőt, Kónya csendőr-nyomozó kapitányt, Pintér csendőr-nyomozó kapitányt, Lapos Ferenc csendőrnyomozó őrnagyot, Bányai Pál csendőr-nyomozó őrnagyot, Bíró Balázs csendőr-nyomozó őrnagyot, Gösi István csendőr-nyomozót, Antalfi Pál csendőrnyomozót, Elekes Ferencet, Zilah volt rendőrfőnökét, Mariska György csendőralezredest, dr. Horváth Sándor csendőrszázadost, dr. Kraszna Lászlót, Szilágysomlyó volt főszolgabiráját, dr. Tóth Lajost, Máramarosszget volt rendőrfőnököt, Sárváry N. csendőrezredest, Taecani Florea volt borsai csendőrt, Bíró János csendőrt, Vargha György csendő r őrt, Pásztoki Ernő alezredest és Jakab N. csendőr-alezredest halálra ítélték. Fárter János csendőrföhadnagyot, Rektor Béla dr. csendőrföhadnagyot, Garai István csendőrszázadost, Bodolai Endre dr. csendőrfőhadnagyot, Sziklai Ferenc csendőrőrmestert, Medgyesi András csendőrtörzsőrmestert, Bus Dezső csendőrügynököt, őri Gyula őrmestert, vitéz Fekete György debreceni rendőr ügynököt, Ilonka Sándor, Tévész Sándor, Szöllösi István, Szabados Géza, Tóth János, Juhász Mihály nyomozóitar, Pozsgai Sándor, Keresztesi Gábor, Felföldi István, Garai Imre, Fehér Sándor, Horváth József, Szabó Mihály, Megyeri I., Ludat József csendőrőrmestereiket, Bozodi Papp Zoltánt, Szatmár volt alpolgármestereit, Sárközi Béla szatmári rendőrtisztet, vitéz Czégényi Károlyt, Szatmár volt rendőrfelügyelőjét, dr. Papp Géza volt kolozsvári rendőrtisztet, Császár Sámuelt, Kolozsvár volt pénzügyigazgatóhelyettesét, Horpai Zoltán volt kolozsvári pénzügyi felvigyázót, Memhárd Ferenc bánffyhunyadi rendőrtisztet, Szentkuthy András nyomozót, dr. Boldizsár Pált, Bánffyhunyad volt aljegyzőjét, Ojtózi Alajos bánffyhunyadi rendőrtisztet, Budás Jánost, Szászrégen volt rendőrfőnökét, Sárossy Gyulát, Dée volt rendőrfőnökét, Takács István nyomozót, Lakadár József vasúti munkást, dr. Nagy Jenőt, Nagybánya volt rendőrfőnökét, a szombathelyi rendőrség jelenlegi főnökét, Balogh Károlyt, a nagybányai „Phönix“-gyár tisztviselőjét, Berentés László századost, Vajai Imre nagybányai detektívet, Bertalan István nyomozót, Sárközi M. csendőrőrmestert, Kormos Lajos gépkocsivezetőt, Horváth János csendőrőrmestert, dr. Ilrinyi Lászlót, Máramarossziget volt főispánját, Fehér Jánost, Máramarossziget volt rendőrkapitányát, dr. Debreceni volt besztercei rendőrfőnököt és Oremdi Gusztáv besztercei kereskedőt távollétükben életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Gyapad Lászlót, Nagyvárad volt polgármesterét, vitéz Nadányi Jánost, Bihar megye volt alispánját, vitéz Endrédi Barnabást, Szatmár megye volt főispánját, vitéz Boér Endrét, Szatmár megye volt alispánját, dr. Vásárhelyi Lászlót, Kolozsvár volt polgármesterét, dr. Székely Józsefet, Bánffyhunyad volt polgármesterét, Márton Zsigmondot, Maros megye volt alispánját, vitéz Körmendi Géza alezredest, vitéz Kozma István tábornokot, Gazda Andrást, Szilágy megye volt alispánját, dr. Schretter Jánost, Zilah volt polgármesterét, Udvari Józsefet, Szilágysomlyó volt polgármestert, dr. Gyulaifalvy Riednik Sándort, Máramarossziget volt polgármesterét, Smoleszky Lászlót, Beszterce-Naszód megye volt alispánját és Kuntes Norbertet, Beszterce volt polgármesterét távollétükben életfogytiglanul súlyos börtönre ítélték. Német Iore nagyváradi rendőrtisztet, dr. Topperczer N. volt nagyváradi rendőrbiztost, Joós Andort, Maros megye volt főispánját, Komáromi László őrnagyot, dr. Poponkai Gézát, Sepsziszentgyörgy volt rendőrfőkapitányhelyettesét, Ferenczy Bérta sepsiszentgyörgyi nyomozót, Szomorjay János dési nyomozót, dr. Szlávi Lászlót, Szilágy megye volt főispánját, Kassai János dési nyomozót, Garamvölgyi Albert nyomozót, Désaknai M. nyomozót, dr. Varga Lajost, Kolozsvár volt főispánját, dr. Szaplonczay Lászlót, Máramarras megye volt főispánját, Bereczky Ernőt, Szamosújvár rendőrfőnökét, Irányi András rendőrtisztet 25 évi kényszermunkára tették távollétükben. Szentpáli G. Kálmán csendőrfőhadnagyot, Vincze Istvánt Sepsiszentgyörgy volt rendőrfőnökét és Balla N. csendőralezredest húsz esztendős kényszermunkáraa ítélték távollétükben. Lakatos Endre bánffyhunyadi rendőrtisztviselőt, dr. Gonda Istvánt, Udvarhely megye volt alispánját, dr. Filó Ferencet, Székelyudvarhely volt polgármesterét, dr. Ábrahám Józsefet, Csíkszereda volt alispánját, Szász Gerőt, Csíkszereda volt polgármesterét, Barabás Andort, Háromszék megye volt alispánját, Virányi Andrást, Sepsiszentgyörgy volt polgármesterét és Tamási Lajost, Szamosújvár volt polgármesterét távolétükben húszesztendei fegyházbüntetésre ítélték. Medgyesi Lajosné szülésznőt 15 esztendei kényszermunkára ítélték távollétében. Kerényi István szatmári házmestert, dr. Forgács Józsefet, Kolozs vármegye volt főjegyzőjét, dr. Hennai Ferenc marosvásárhelyi főjegyzőt, vitéz Jávor Ernőt, Maros vármegye volt főjegyzőjét, Gálffy Dezsőt, Udvarhely megye volt alispánját, Zsigmond Jánost, Székelyudvarhiefly volt rendőrfőnökét, Kiss László csendőralezredest, vitéz Gaáli Ernőt, Csík megye volt főispánját, Farkas Pál rendőrtisztet, Lohr Tibort, Csíkszereda volt csendőrparancsnokát, Vajai Sándort, Nagybánya volt főjegyzőjét és Haracsele Józsefet, a nagybányai Baross Szövetség elnökét 13 évi börtönre ítélték távolllétükben. Lovas Irma szászrégeni szülésznőt távollétében 10 évi kényszermunkára ítélték. Elkobozzák az elítéltek vagyonát A letartóztatásban lévő vádlottak közül Gecse József dési fazakast és Orgoványi József nagybányai nyomozót életfogytiglani kényszermunkára, Lázár József szilágysomlyói könyvkereskedőt és Czeisperger Péter nagybányai cipészt 25 évi kényszermunkára, Vancea János szatmári nyomozót és Osváth Zoltán nagybányai kőművest 20 esztendei kényszermunkára ítélték. Sarkadi Ágoston máramarosszigeti fodrászt 20 évi, Botos János volt kolozsvári hírlapírót 15 évi súlyos börtönre, Kugler György tisztviselőt és Lénárd Zsigmond dési orvost 15—15 évi súlyos börtönre ítéltél. Fekete Erzsébet szatmármegyei magánzómát és Újvári Irén kolozsvári magánzónőt 12 évi börtönre, özvegy Kiss Jánosné érmihályfalvi szülésznőt 10 évi kényszermunkára ítérték. Rajnay-Reiner Károlyt, Bihar megye volt főispánját 20 évi, míg Jancsó Rozália szamosmegyei szülésznőt, Anghea János szilágysomlyói rádiószerelőt, Pethőváry Petrik László krasznai földművest, dr. Pirkler Ernőt, Szatmár volt városi főjegyzőjét, Tarr Kázmér volt kolozsvári városi tisztviselőt, Horák Vilmos vollt kolozsvári főtizedes, rendőrségi besúgót, Báthory Ilona háztartásbelit, dr. Májai Ferencet, Marosvásárhely volt polgármesterét, Schmiedt Imre volt szászrégeni polgármestert, Csordaeste Egon volt szászrégeni városi tanácsost, Tóth Mátyás volt sepsiszentgyörgyi polgármestert, dr. Schifing Jánost, Szamos megye volt alispánját, Fekete Margit dési magánzónőt, Kerekes Ádám szilágysomlyói leventét, Sámi Béla Albert nyugdíjast és Dénes Dezső dr. zilahi városi tisztviselőt tízévi börtönbüntetésre ítélték. Nyolcévi börtönre ítélték Enyedi Irma kolozsvári magánzónőt. öt esztendei börtönbüntetésre ítélték vitéz Csere Lajos nagyváradi magántisztviselőt, Vadasa József nagyváradi villanyszerelőt, dr. Szentiványi Gábort, Háromszék megye volt főispánját, Oláh Sándor szarbősegédet, Vida János szilágysomlyói magántisztviselőt, Kovács Mihály szilágysomlyói nyugdíjast, dr. Molnár Ferenc szilágysomlyói orvost, Vittmann Ferenc máramarosszigeti tisztviseőt, Borbély Kálmánt, Beszterce-Naszód volt főispánját és Schmojka Henrik besztercei kereskedőt. Háromévi börtönbüntetésre ítélték Lapaa József marosvásárhelyi ékszerészt, Lakatos Ferenc jegyzőt, Farmathy Sándor kereskedőt, Szabó Albert marosvásárhelyi tisztviselőt és Duha Irén szilágysomlyói háztartás A népitörvényszék felmentette Szljánszky Melánia és Kosári Irén nagyváradi magánzőnököt, Szilágyi István besztercei jegyzőt, Komán István borsai főjegyzőt, Nagy István szilágysomlyói szerelőt és Szabó Kálmán szászrégeni jegyzőt. A néptörvényszék elrendelte az elítéltek vagyonának elkobzását. A letartóztatásban lévő Inczédy-Joksmon Ödönt, Kolozs megye volt főispánjának ügyében a néptörvényszék nem mondott ki ítéletet, az ügyész kérésére és így a volt főispán ügye a háborús bűnösök egy másik csoportjával együtt kerül majd újból tárgyalásra. Eltávozás miatt sürgősen eladó biztos megélhetésű üzemképes pékség, családi házzal együtt, azonnal átvehető 35.000.000 lejért. „Promptus“ Kereskedelmi Ügynökség Dózsa György utca (volt Wesselényi) 29 szám, /. emelet.