Világosság, 1947. július-szeptember (3. évfolyam, 146-222. szám)

1947-09-21 / 215. szám

sxi MHÁZ Bárdos Artur: A kritika és színház ne­m ellenségei egymásnak A Székesfőváros kulturális osztályán tegnap 11 miután sajtófogad­áson ismer­tette Bárdos Artu­r a Belvárosi Színház jövő évi programját. Az előa­dást A"Se­methy Károly dr tanácsnok nyitotta meg. Bárdos Ar úr a következőket mon­­dot­ta: — Egy, talán már illetlenül is hosszú színházi pályafutás tapasztalatai alapján állapíthatom meg, hogy sohasem volt még olyan szükség a színház és a kri­tika harmonikus együttműködésére, mint napjainkban. Nemcsak a színház­nak van erre szüksége, még kevésbé a színházi kritikusnak, hanem annak, amit úgy gondolom, mindannyian, akik itt vagyunk, féltve féltünk: a magyar színházi kultúrának, amely évtizedekig nem egészen dicstelenül vizsgázott a nemzetek versenyében és amely most kissé bizonytalanul tévelyeg a korszerű és korszerűtlen, a lokális tömjénezésben részesülő és a valóban versenyképes, a tömegek és az intellektuálisak színházá­nak problémái között. Nem gondolom, hogy ezeket a problémákat ezen az összejövetlen sikerül megoldanunk, de az eszmék élőszóval való eligazodása mégis csak javára szolgálhat az eliga­zodásnak, kölcsönös jószándékaink fel­ismerésének, egy termékenyebb atmo­szféra kialakulásának, s így végső fokon a színházi kultúrának. — Én, aki a kritikusi karból, az Önök soraiból lettem színházigazgatóvá, vallani merem, hogy a kri­tka és a szín­ház nem szükségképpen ellenségei egy­másnak Hogy hozzáértő és felelősség­­teljes kritika csak használhat a szín­háznak, az bizonyításra nem szorul. De talán az sem, hogy a könnyelmű, egy­­egy apró ötletnek, szellemesen ható for­dulatnak, vagy bármely művészeten kí­vüli elfogultságnak minden komoly szín­házi és művészi érdeket feláldozó kri­­­tika, az egész színházi kultúra gyöke­reit és egyben a kritika egész létalapját fűrészeli... G. H. S. A Színészszakszervezet legutolsó ha­tározatával megvonta Kőszegi Géza debreceni, Deák Lőrinc komáromi, Bu­da Dénes pestvármegyei és Gyuri József vasmegyei kerületi színigazgatók ját­szási engedélyét. Minthogy Kösz­ei Géza közben eleget tett elmulasztott kötelezettségeinek, a debreceni szezont egyelőre ő nyitja meg. M-#* A bécsi Opera együttesét, londoni nagy sikere után, Svédországba, Hollandiába és Belgiumba hívták meg vendégszereplésre. Angol Park-ban szept. 21-én, délelőtt 11-től nagy népi vidám Szüreti mulatság Tombola nyereményekkel: bor és más értékes dolgok. Zene, tánc, vidám mulatságok, este nagy tűzijáték. Belépőd!* 50 fillér Csoportoknak 25% engedmény. A Park naponta nyitva. Fejérmegyei Mezőgazdasági Ipari és Kereskedelmi Kiállítás ünnepélyes keretek között nyílik meg 1947 szep­tember 21-én. A kiállítás alkalmából a fejérmegyei és székesfehérvári szabad­művelődési felügyelőség és a gazda­képviseleti szervek ünnepi hetet ren­deznek. Bemutatásra kerülnek sza­badtéri népi táncok, gazdasági filmek. Zöldmező, T­FOSZ, FÉKOSZ, traktoro­­sok, állatorvosok, cukorrépatermelők, gazdák, állattenyésztők kongresszusai. Állatok kiállítása és díjazása stb. Arany- és ezüstkalászos gazdák dísz­gyűlése stb. A kiállítást a földmű­velésügyi miniszter nyitja meg. A kiállítás szept. 28-án zárul. (X) 4WmsÉB­Cs ícd €4 c mJí D°n Juan nem az a férfi, aki a nőket szereli, hanem az, akit a nők szeretnek. (Ortega) ® Egykori mestereink az újságírásban arról tanítottak, hogy a lélek varázs­­vesszejével járjunk az események nyo­mában. Kutassuk ki a tények hátterét és rugóit, világítsuk meg a rejtett vo­natkozásokat és így az összefüggések ku­tatásában nemcsak felszítós, de lénye­ges eredményeket érhetünk el. E tan ismerete vezetett el a terézvárosi Lázár utcába, ahol Szemző Alfréd, a nők ba­rátja lakik. Neve nemrég bukkant fel az ismeretlenség kegyetlenül sűrű homályá­ból. Hirdette lapokban, hogy ifjú hölgye­det színésznővé képez ki és a bájos je­lentkezőkkel írásban szerződött­ barát­női lesznek, ha színházi szerződést nyújt át nekik. E szabályszerű, írásban lefek­tetett ügyletre, nem mulasztott el a kon­­tót felvenni. Feljelentésre kétszer is be­vittek a rendőrségre és mind a ké­szet elengedték, bűncselekmény hiányában. Sem a római jog, sem a Code Napoleon, sem a mi jogrendszerünk nem gondolt arra a szerelmi üzletre, ami Alfrédnek, a lázaruceai Don Juannak agyában meg­fogant. A negyvenéves Alfréd fiatalos moz­gású, kedves mamája van otthon. Mo­solyán látszik, hogy méltányolható turkóságna­k nézi Frédi jo enájddg csínyjei­t. — Mindenki úgy főzi a nőket, ahogy tudja — fejezi ki véleményét az újsá­gokat megmozgató ügyről. Fia nincs otthon, de megígéri, hogy utánam küldi az Andrássy úti kávézóba. Ahogy tá­vozóban kinyitom az ajtót, még ezt mondja: — A fiam nem leány­álom. De azért a nők szeretik. Kanalazom a kávét a déli, bágyadozó hangulatú eszpresszóban, amikor meg­jelenik Szemző Alfréd. Meglep, hogy milyen alacsony és ringadozó járású. Feje búbja siváran és reménytelenül kopasz, egyébként gyérülően ősz haj­szálak igen-igen ritkásan panaszkod­nak egymásnak az élet múlandóságá­ról. Két rendkívül hosszú fül, mint két egyenes kard, egyáltalán nem elállóak, kelet és nyugat felé mutatva az irányt. Mogyorónagyságú kis szemek, de a leg­feltűnőbb a száj. A felső fogsor ki­ugrik és abból is külön, mérgesen egy wipla-snem fog. Mesterségemhez illő tapintatlansággal rögtön a fogáról kér­dezem: — Gyermekkori emlék — legyint —, meccsről maradt. Kirúgták a fogaimat. Mindegy. ®"®'’aiszik, hogy gyerebeszédű, de el­lenőrzi magát és lassan próbál társa­logni. — Nem igaz, amit írtak rólam. Itt vannak az igazolványaim. Tagja va­gyok a Színész. Szakszervezetnek. Sport­ról írtam egy napilapban. Törzstől ta­nultam színészetet és rendezést. Dara­bot is írtam. Bizsu a elme, annak ide­jén a Vígszínházhoz nyújtottam be. Vértes Lajosnak tetszett. Nem adták elő, mert sok képből áll. Tizenháromból. Mindent azonnal igazol írásokkal. Láthatóan életének tengelye a bizonyí­tás. Amiről nincs írás, mintha nem is lenne. — A darabomat most küldöm ki Ang­liába. Távoli rokonom Korda Sanyi. Ülünk az eszpresszóban a nézegetem a múlt hét hősét. Arra gondolok, hogy Korda nem nevezi őt Frédinek. El­mondja, hogy nincs szenvedély az életé­ben. Szemben Balzac-kal azt állítja, hogy erre nincs is szükség. Való igaz, hogy hirdetést adott fel. Az is bizonyos, hogy a nőkkel megtör­téntek dolgok, így fejezi ki magát: „Közelebbi viszonyba kerültem velük“. No, nem volt olyan sok, mindössze né­hány. A szerelmet betegségnek tartja, ami elmúlik. A nők a botrány kipatta­nása óta levelekkel ostromolják, égő, forró sorokkal. Mindenki meg akar is­merkedni vele. Hanyagul mondja: — Híres emberek feleségei könyörög­nek találkozóért. Állítja, hogy senkit nem csapott be. A hirdetések nyomán a színház ürü­gyén megismerkedett hölgyekkel, ő Ígért, ez igaz, de a hölgyek ígéret nél­kül is szerették volna. Mutat egy fény­képet. Gyönyörű fiatal leány arcmása. — Látja kérem, ez a lány nem akart színésznő­­ lenni. Magyar származású francia. Dúsgazdag gyáros akarta el­venni. Most jött vissza hozzám. Nem tud nélkülem élni I­rodalomról és művészetről beszél, kételymentes hangon. Michelangelót becsüli, ami felettébb szép tőle, de Mun­kácsy Mihályt sem veti meg. A régi írók közül Kóbor Tamás izgatja kép­zeletét, a maiak közül Háyt és Illyést értékeli. De H. G. Wells se kutya. Ked­venc színésze Tímár. És így tovább. Egyelőre bepereli az összes lapokat, ebből nagyobb jövedelemre számít. Ju­goszláviába és Ausztriába hívják. Bú­csúzóul közli, hogy mindig minden si­került neki. Mértékletes férfiú, öt-hat kávéval és húsz cigarettával beéri na­ponta. Elhiszem neki, hogy a nők sze­retik. Aggálymentes és nem alázatos az élet tényeivel szemben. Csak úgy mellé­kesen elmondja, hogy barátjával, aki most Ausztriában él, fogadott, hogy a színházi siker meglobogtatásával min­den nőt meghódít. Az egész úgy hang­zik, ahogy rosszfajta kolportázsregé­nyek kezdődnek, így szokott elindulni a cselekmény. Konfekcionált mondatokat mond, konfekcionáltan gondolkozik. Nyilván ez is hat a hölgyekre. Sikereit elhiszem és méltányolom. Miközben fel­áll, elbúcsúzik és himbáló járásával új hódító körútra indul, a szegény köl­tőre gondolok, aki a nőkre vágyott és azt énekelte: „A nők, a nők se szeret­ek soha semmi jót, eldobtak, mint az olvas diót.“ Alfrédet nem dobják el. Kellér Andor RÁDIÓ Szombat, Budapest I. 12.15: Hangle­mezek. — 12.45: H. dr Takács Marianne elő­adása. ■— 13: Vinczell­ér János magyar nó­tákat ének. — 14: Hírek — 14.10: Hang­lamé­zek. — 14.40: Esze Tamás előadása. — 15: A szovjet követség ajándékhangilemezei. — 15.35: Társbérlet. Egy rádiócsa­lád élete. — 15.55: Műsorismertetés. — 16: Sáro­ssy Mihály énekel, saját gitárkiséretével. — 16.20: Hanglemez. — 16.30: Gyerme­k rádió. — 17: Hírek. — 17.10: A Vöröskereszt köz­leményei. — 17.30: A Munkás Kultúrszövet­­sé műsora. — 18: Littasy György énekel. — 18.20: Füst Milán előadása. — 18.45: Rádiózenekar. — 19.45: A falurádió nép­főiskolája. — 20: Hírek, sporthírek. — 20.20: HaM'S® Rudolf verse­. — 21: Hangos heti híradó. — 21.50: Hírek oroszul. — 22: Hírek. Mit hallunk holnap? — 22.25: Hang­lemez. — 23: Népszerű mű­vészl­emezek. — 24: Hírek. — 0.10: Hírek franciául. — 0.20: Hírek angolul. Vasárnap. Budapest I. 7: Hangleme­zek. — 8: Hírek, műsorismertetés. — 8.20:­­Hanglemez. — 8.30: Peskó Zoltán orgonái. — 9: Római katolikus vallásos félóra a stúdióból. — 9.30: Evangélikus vallásos fél­­óra a stúdióból. — 10: Unitárius istentisz­telet közvetítése. — 11: Székely Beáta és Molnár Aurél vidám barangolása a Nem­zeti Múzeumban. — 11.20: Vivaldi hangver­seny. Előadja a rádió kamarazenekara. —­­12: Déli harangszó, hírek. — 12.15: Anyák Bzjerce. — 12.20: Oblomov. Goncsanov regé­nyét rádióra alkalmazta dr Körmöczy László, hanglemezekkiett. — 13.20: Jaizz. — 14: Hírek. — 14.20: Ünnepi hanglemezek. — 15: Giovanni Battista Angioletti elbeszé­lése. — 15.20: Lengyel Gabriella hegedül. — 15.45: Kolozsvári Grandpierre Emil va­sárnapi krónikája. — 16: Vörös Sári és Szinnai Márton magyar nótákat énekel. — 17: Hírek. — 17.10: Magyar Parnasszus. — 18: Török Sándor vasárnapi beszélgetése Bulla Finával a színészeik műveltségéről és műveletlenségéről. — 18.30: Falurádió. — 19.20: Karády Katalin énekeli. — 23: Hírek. — 20.20: Vasárnap este Pesten. — 21: A rádió hangja. — 21.30: Sporthíreik, lóver­senyeredmények. — 21.20: Hanglemezek. — 21.30: Vasárnapi rádióankét. — 21.50: Hírek oroszul. — 22: Híreik, sporthírek. — 22.25: Hangképek a vasárnap sportjáról. — 22.40: Szalonegyüttes. — 23.30: BBC ajándékleme­zek. — 24: Hírek. — 0.10: Hírek franciául. — 0.20: Hírek angolul. Budapest II. 10—13: Vasárnapi muzsika. — 17: Jazz. — 18: Hírek. — 18.05: Zenés részletek Pianonette: Rip van Winkle e. or érájából. — 19.35: Hanglemezek. — 20.20: Könyvszemle. — 21: Hírek. — 21.15: Cigány­zenekar. — 22.15: Hanglemezeik. Kord bársony- | kikészítőmestert | keresünk, aki a kikészítés minden fázi- || sában hosszú gyakorlattal rendelkezik.­­ Ajánlatokat „Kordbársony“ jeligére if Tentzer hirdető be. Szervnta tér­re kérünk, s 'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin Üdít, szépít, fia­szt a vilégárv­őraktár: Törül patika, VI. Király a 12 § CPM¥¥ EK­iiiiiimHMtMiuiiiiimimHniniiiiiiiiiiimiBntmnmniimiSiiHinnii Haiuua^ szőnyi Sándor: SZÉTHULLÓ VILÁG A kapitalizmus fénykora, a polgári élet nyugodt hömpölygése teremtette meg a szélesen áradó realista regényt. A megváltozott világ új irodalmat köve­tel. A ma írói próbálgatják már az új hangot. Ez a hang néha még mutál, de már kicsendül belőle az „új idő­s új dala“. Szőnyi Sándor regényében se ezt az újszerűséget keressük és nem csaló­dunk. Tehetséges, erős, fiatal, egyéni új írás. Nyomdászregény, de nem a nyom­dász regénye, hanem egy vergődő léleké. A műhely, a környezet szoros egészben él a főhőssel. A tömeget sok egyed alkotja tömeggé, egésszé. Közös az osztálybeli letük, sok­szor közös a sorsuk is, de lelki, családi, szerelmi problémáik külön élnek. Bagoly Ferenc öntőmester tragédiája is két­irányú. Hatvanéves korában váratlanul, színt, groteszk körülményei között el­veszti állását. Sok évtizede dolgozott b­ár az üzemben, biztonságban érezte magát, beosztása a munkások fölé he­lyezte, túlnőtt az osztályán, a munka­adók oldalán állt. Most, hogy egyik nap­ról a másikra munka nél­kü­l maradt, egyszerre döbbent rá az osztályhelyze­­t­ből fakadó tragédiákra. Ugyanakkor súlyosan vergődik egy furcsa, légies szerelem és az öreg, ősanya felesége iránt, táplált érzelmei közt. A sok meg­oldhatatlan probléma testileg-lelkileg felőrli; a „Széthulló világ“ az ő szét­hulló élete. A ragyogóan formált főhős mellett sok a mellékszereplő. Minden figura egy­­egy külön lezárt novella. Ez kissé ta­golttá és egyenetlenné teszi a regényt. Szőnyi kitűnő stiliszta, szaggatott, izzó mondatai végig feszült, drámai légkört teremtenek. Kitűnő hang, de a légzési technikája még egyenetlen. Ha kitisztul és leegyszerűsödik a hangja — mert a nagy dolgok egyszerűek —, akkor tud­juk csak majd igazán felmérni Szőnyi Sándor igazi írói nagyságát. (h. z.) „Fegyenclásadás** — Chéribibl. Jean Pierre Aum­ont utolsó nagy francia filmje, mert a neves francia színész közvetlenül a film fő­viteleinek le­f­e­jezése után hajóra szállt és Hollywoodba utazott. ” Mindenem, tsindérszép arcú és lelkű édesanyám, Silbiger Józsefné ■sül. Ladis Aurélia sírkőavatását •mpt. ül-én, vasárnap d. n. Vd éra­kor rendezzük. Mindenki jöjjön «L aki rámért« én szerette! SILBIGER BORISKA • Rákoskeresztúri temető, 24. parcella, 36. sor, 20. sir. Dr Kiss József bel- és idegorvos és Dr Avar Mária bőrgyógyász­­kozmetikus újból rendel. VIII. Ba­­ross u. 28. Tel.: 137-832. (V)

Next