Világosság, 1950. január-március (6. évfolyam, 1-75. szám)

1950-01-22 / 19. szám

Bu­denfest. 7. év. 19. szám Ára 60 fillér 1950 január 22. Visinszkij kemény válasza Acheson ostoba rágalmaira „Semmi jót nem ígér Acheson úrnak, ha politikája kudarcáért rágalmazó ködfüggönybe takaródzik“ Moszkva, január 21. Visinszkij szovjet külügyminisz­ter az alábbi nyilatkozatot tette Acheson amerikai külügyminiszter kijelentésével kapcsolatban: — Acheson, az USA külügyminisz­tere, január 12-én Washingtonban, a Nemzeti Sajtóklubban beszédet mon­dott az USA ázsiai politikájáról. Eb­ben a beszédben sikertelen kísérletet tett az USA ázsiai és különösen kínai politikájának igazolására.­­ Acheson miniszter, aki az ázsiai népek „barátjaként" lépett fel, ugyan­akkor kénytelen volt felfedni Japánnal, továbbá a Riu-Kiu­s a Fülöp-szigetekkel szemben fennálló h­ódító terveit, ezeket a nem amerikai területeket az USA „védelmi vonalának” nyilvánítva, an­nak ellenére, hogy ez a vonal a való­ságban, mint ismeretes, az agresszió vonala.­­ Ezzel kapcsolatban Acheson sokat beszélt az ázsiai népeknek nyújtandó „segélyre” vonatkozó kívánságáról és nyilvánvalóan arra törekedett, hogy ezeknek az országoknak reakciós erői, továbbá a gyarmati hatalmak, melyek nem kívánnak elállni az ázsiai népek kizsákmányolásától, támaszkodhassanak Acheson minden irányú támogatására. csatolásáról szóló kijelentése nem pusztán hazugságával kelt csodála­tot, hanem tudatlanságával és a wa­shingtoni Nemzeti Sajtóklub hallgató­ságának semmibevevésével is. Min­denki előtt ismeretes, hogy normális emberek nem kételkedhetnek abban, hogy Mandzsúria, Belső-Mongólia és Lin-Csian továbbra is Kína területéhez tartoznak, mint annak szerves alkotó­részei. Ha Acheson ennek ellenére mégis rágalmazó kijelentések terjesz­tésére vállalkozott, arra vonatkozólag, hogy ezeket a területeket a Szovjet­unióhoz csatolják, úgy nyilvánvaló, hogy ezt nem azért teszi, mert nála minden rendben van, hanem Achesont saját csődbejutott kínai politikája kényszeríti ennek megtételére. Mint minden esetben, Acheson most sem tudott kitalálni egyetlen egy meg­győző érvet sem, annak a politikának védelmére, amelyet Kínában tovább folytat és nem számolt Csang-Kai-Sek teljes vereségével és azzal a ténnyel, hogy megalakult a Kínai Népköztársa­ság. A volt mukdeni konzul nyilatkozata , Acheson január 12-i előbb emlí­tett nyilatkozatával kapcsolatban nem érdektelen megemlékezni Ward volt mukdeni USA-konzul nyilatkozatáról, aki nemrégiben tért vissza az Egye­sült Államokba és január 14-én nyilat­kozott a sajtó képviselői előtt. Ward kijelentette, hogy a legutolsó időkig Mandzsúriában tartózkodva „nem látott semmiféle jelet arra, hogy a Szovjet­unió ellenőrizné Mandzsúriát”. És hogy „semmiféle jelet nem látott, ami arra mutatna, hogy Oroszország Mandzsú­ria elcsatolására törekednék”. Figyelemreméltó: még egy ilyen — a Szovjetunióval szemben ellenséges beállítású ember —, mint Ward ameri­kai konzul is, kénytelen volt meghaj­tani a fejét a megcáfolhatatlan tények előtt. Acheson ostoba rágalmai­ t Acheson felszólalásában nem átal­­lotta, hogy egész sor ellenséges kiro­hanást ne intézzen a Szovjetunió ellen és nem riadt vissza a nyílt rágalmazás­tól. Acheson miniszter különösen a Szovjetuniónak azokkal az ázsiai álla­mokkal szembeni álláspontjával foglal­kozott, melyek határosak a Szovjet­unióval. A fő figyelmet Észak-Kínának szentelte. Ezzel kapcsolatban kijelen­tette: „Az oroszoknak Észak-Kína és más területek iránti érdeklődése már régen a kommunizmus előtt megnyilvánult. Ebben az érdeklődésben nincsen sem­mi, amit a kommunizmus szült volna. Még jóval a kommunizmus előtt kelet­kezett. A kommunista rendszer azon­ban új módszereket, új elgondolásokat, új eljárásokat fűzött hozzá, melyek együttjárnak az orosz imperializmussal. Ezek a kommunista elgondolások és módszerek az orosz imperializmust a­ behatolás új és hatalmas fegyverével fegyverezték fel. Kínában a következő megy végbe: a Szovjetunió ezekkel az új eszközökkel felfegyverezve Kína északi részeit elválasztja Kínától és a Szovjetunióhoz csatolja. Ez a folyamat Külső-Mongóliában befejezést nyert, majdnem befejezést nyert Mandzsú­riában is és meg vagyok róla győ­ződve, hogy Belső-Mongóliából és Lin- Csianból, a szovjet ügynökök Moszk­vába igen kedvező jelentéseket külde­nek. Ez történik — vagyis egész vi­dékek, nagy kiterjedésű kínaiak által lakott vidékek elválasztása Kínától és a Szovjetunióhoz csatolásuk. Ezzel kap­csolatban ki akarom jelenteni és lehet, hogy vétkezem saját elvem, a dogma­­tizmus tagadása ellen, de mindenesetre meg akarom mondani, hogy az a tény, hogy a Szovjetunió Kína négy északi vidékét elfoglalja, a legfontosabb és legjelentősebb tény Ázsián kívülálló, külföldi állam számára.” — Achesonnak ez a nyilatkozata annyira ostoba, és olyan torzszülött, hogy első pillanatban kételkedtünk valódiságában. Feltételeztük, hogy a sajtó Acheson minisztert valami fele­lőtlen tudósítóval cserélte össze. Azon­ban az ellenőrzés megmutatta, hogy Acheson valóban megtette ezt a hazug és durván rágalmazó kijelentést. Ache­son sem többet, sem kevesebbet nem mond, mint hogy a Szovjetunió Kína északi részeit elszakítja és a Szovjet­unióhoz csatolja őket, továbbá, hogy a Szovjetunió Kína négy északi tarto­mányát elfoglalja. Acheson szerint ki­tűnik, hogy a Szovjetunió ezt Külső- Mongóliával szemben már megtette. A továbbiakban Acheson kijelenti, hogy ez már Mandzsúriával szemben is majdnem megtörtént és végül azt je­lenti ki, hogy a Szovjetunió Belső- Mongóliát és Lin-Csiant szintén elsza­kítja Kínától. Jó képet vág a rossz játékhoz — Nem nehéz meglátni, hogy Ache­sonnak mindezekben a nyilatkozataiban egy szó igazság sincs. Acheson ezeket az ostobaságokat azért mondotta, hogy jó képet vágjon a rossz játékhoz, meg­rágalmazza a Szovjetunió külpolitiká­ját és ezzel a Szovjetuniót vádolja sa­ját politikai kudarcáért. Érthető, hogy egy ilyen kétséges „operáció” nem tör­ténhetett meg a Szovjetunió megrágal­­mazása nélkül. Achesont nem zavarják a tények . Amikor Acheson Kína „védelmező­jének” a szerepében lépett fel és egy se­reg ostobaságot beszélt a Szovjetunió­ról és a Szovjetuniónak Kínával szem­beni viszonyáról, láthatólag nem gon­dolta meg, hogy vannak olyan tények, melyek teljesen megcáfolják a Szov­jetunió ellen irányuló rágalmait. A leg­fontosabb az, hogy Kínának saját népi kormánya van, mely meg tudja védel­mezni országa területének és né­pének érdekeit és hogy a Kínai Nép­­köztársaság és a Szovjetunió közötti viszony a két állam barátságán és egy­más függetlenségének, valamint terü­leti sérthetetlenségének kölcsönös tisz­teletben tartása szilárd alapján nyug­szik.­­ Mindenki előtt ismeretes, hogy az úgynevezett Külső-Mongólia már több mint harminc esztendő óta létezik, mint önálló és független állam, mint Mongol Népköztársaság,­ melyről az Egyesült Államok ,Anglia és a Szov­jetunió jaltai konferenciáján külön volt szó. A Mongol Népköztársaságot Kína akkori kormánya, még 1945-ben elismerte és ma normális diplomáciai viszony áll fenn a Mongol Népköztár­saság és a Kínai Népköztársaság kö­zött Tudatlan — Achesonnak a Mongol Nép­­köztársaságnak a Szovjetunióhoz való Ma már az egész világ tudja . Ma már az egész világ tudja, hogy az elfecsérelt amerikai milliárdok ellenére Acheson kínai politikája vere­séget szenvedett. Lehetetlen volt, hogy ez a politika ne végződjék vereséggel, minthogy feladatát a kínai reakciós erők támogatásában és a kínai demo­kratikus erők elleni nyílt harcban látta. Az a törekvés, hogy rágalmazó köd­­függönybe takarózzék és a Szovjet­unióra kenje a felelősséget, saját poli­tikája kudarcáért, semmi jót nem ígér Acheson úrnak. Az ilyen törekvések csupán az USA kínai politikájának újabb kudarcát eredményezhetik. Csu-En-Laj Mos­skvábó­ érkezett A Kínai Népköztársaság külügyminisztere a kínai-szovjet barátságról Moszkva, január 21. Január 20-án Moszkvába érkezett Csu-En-Laj, a Kínai Népköztársa­ság külügyminisztere. A Jaroszlavl pályaudvaron Csu- En-Lajt és a kíséretében levő sze­mélyiségeket A. I. Mikojan, a Szovjetunió minisztertanácsa he­lyettes elnöke, A- J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere, M. A. Menysikov, a Szovjetunió kül­kereskedelmi minisztere, N. V. Ros­­csin, a Szovjetunió kínai nagykö­vete, T. A. Szelivanov, a Moszkvai Városi Tanács helyettes elnöke, K. R. Szinilov altábornagy, Moszkva városparancsnoka, I. F. Kurdjukov, a Szovjetunió külügyminisztériuma távolkeleti osztályának vezetője, P. A. Busujev, a Szovjetunió külügy­minisztériuma protokollosztályá­­nak vezetője és a külügyminiszté­rium vezető tisztviselői fogadták. Csu-En-Laj nyilatkozata a moszkvai pályaudvaron Csu-En-Laj a moszkvai pályaudva­ron a­­következő nyilatkozatot tette: — Kedves elvtársak és barátok! — Mao-Ce-Tung, a Kínai Népköz­­társaság központi népi kormánya elnö­kének utasítására érkeztem Moszkvá­ba, hogy résztvegyek a Kína és a Szovjetunió, a két nagy állam közötti jószomszédi kapcsolatok megszilárdítá­sára irányuló megbeszéléseken. Ezt a küldetést a magam részéről nagy meg­tiszteltetésnek tartom.­­ A Szovjetunió kormányának évek sora óta a kínai nép irányában tanúsí­tott minden baráti megnyilvánulása ab­ból a lenini-sztálini következetes poli­tikából indul ki, hogy a Szovjetunió a felszabadulásukért folytatott harcban segíti a világ minden népét. Most, amikor a kínai nép nagy forradalmi harcában győzelmet vívott ki, Kína és a Szovjetunió, e két nagy állam között a barátság és az összefogás további megszilárdítása kétségtelenül óriási je­lentőségű a béke és a haladás ügye szempontjából a Távolkeleten és világ­szerte. Sztálin generalisszimusz helyes külpolitikája mellett és amellett, hogy Mao­ Ce-Tung elnök szilárdan megvaló­sítja az együttműködés politikáját Kína és a Szovjetunió között, semmi­féle erő nem akadályozhatja meg azt, hogy a mi két nagy államunk kéz a kézben haladjon előre. — Engedjék meg, hogy megismétel­jem Mao­ Ce-Tung elnök szavait. ..Él­jen a barátság és az együttműködés Kína és a Szovjetunió között!" Tibet a Kínai Népköztársaság területéhez tartozik PEKING, január 21. A Kínai Népköztársaság külügy­minisztériumának szóvivője nyilatko­zott azzal a hírrel kapcsolatban, hogy a tibeti hatóságok küldöttséget me­nesztettek az Egyesült Államokba és más államokba, hogy ezzel bizonyítsák Tibet „függetlenségét“. — Tibet a Kínai Népköztársaság te­rületéhez tartozik — mondotta a kül­ügyminisztérium szóvivője. — Ez olyan tény, amelyet a világon mindenki tud és soha senki kétségbe nem vont. Nem nehéz észrevenni, hogy Tibet „függetlenségének“ hirdetése mögött az amerikai imperialisták és cinkosaik szándékai rejtőznek, akik meg akarják szállni Tibetet. A tibeti nép kívánsága az, hogy tagjává válhasson a Kínai Népköztársaságban egyesült demo­kratikus népek nagy családjának és a kínai központi népi kormány vezetése alatt megfelelő területi autonómiát kap­jon. Ha a tibeti hatóságok nem veszik figyelembe a tibeti nép akaratát és áruló cselekményeket támogatnak, a Kínai Népköztársaság kormánya nem fogja tűrni ezt az áruló tevékenységet. Minden országot, amely a törvénytelen tibeti „bizottságot“ fogadja, úgy te­kintünk, mint amely ellenséges érzület­tel viseltetik a kínai népi demokráciá­val szemben. A Fém­ém- és Szerszámgépgyár meglátogatta a Szabadság­áru­házat A Szovjetunió városaiban szokásos, hogy valamely kerület áruházának dol­gozói összejönnek a kerület egyik üze­mének dolgozóival, és megbeszélik a problémákat. Ezen a példán okulva, most fővárosunk IX. kerületének Ál­lami Áruháza, a Szabadság Áruház, meghívta a kerület egyik üzemének, a Fémáru- és Szerszámgépgyárnak ti­zenöt dolgozóját, hogy ■árubemutató keretében megbeszél­jék az állami kereskedelem kér­déseit. Túlnyomórészt asszonyok és lányok jöttek el, tegnap este a Fémárugyárból a Szabadság Áruházba. Először kis divatbemutatót rendeztek részükre a tavaszi ruhákból. A munkásnők meg­bírálták a­ ruhákat, a legtöbb ruha tet­szett és az árak ellen sem merült fel különösebb kifogás. Leginkább a 60— 100 forintos blúzok, a 130 forint kö­rüli kaska-szoknyák, azonkívül a 200— 300 forint közötti ruhák arattak si­kert. Nagy­ érdeklődést váltott ki a 463 forintos lódenkabát, amely bizo­nyára igen népszerű lesz a dolgozó nők körében. Több munkásnő megjegyezte, hogy azért tetszenek a ruhák, mert egyszerűek és mégis ízlé­sesek. Kifogások is hangzottak el, az egyik munkásnő elmondotta, hogy karácsony táján több áruházban keresett 36-os női cipőt és nem talált. Egy másik ki­fogásolta, hogy ünnepnapok előtt és szombaton, amikor gyakran túl nagy zsúfoltság van az áruházakban, a ki­szolgálás vontatott és egyes elárusítók nem elég udvariasak. Javaslat is hangzott el: ne csak flanellből készítsék a blú­zokat, hanem zelirből is, mert az jobban mosható és télen­­nyáron viselhetik. Az egyik fiatal mun­kásnő kiemelte, nagyon fontos, hogy a flanellruhák avatva legyenek, mert kü­lönben öszemennek a mosásban. Ez­után a vendégek megtekintették az áruházat, majd baráti beszélgetés alakult ki a gyári és az áruházi dol­gozók között. Az áruházi dolgozók el­mondották, ennek a találkozásnak, me­lyet több is követ majd, az a célja, hogy a két szakma­­dolgozói közelebb kerüljenek egymáshoz és az áruházak a dolgozó tömegek útmutatásai alapján dolgozzanak, rendeljék meg a különböző árukat.

Next