Világosság, 1950. január-március (6. évfolyam, 1-75. szám)
1950-01-22 / 19. szám
Budenfest. 7. év. 19. szám Ára 60 fillér 1950 január 22. Visinszkij kemény válasza Acheson ostoba rágalmaira „Semmi jót nem ígér Acheson úrnak, ha politikája kudarcáért rágalmazó ködfüggönybe takaródzik“ Moszkva, január 21. Visinszkij szovjet külügyminiszter az alábbi nyilatkozatot tette Acheson amerikai külügyminiszter kijelentésével kapcsolatban: — Acheson, az USA külügyminisztere, január 12-én Washingtonban, a Nemzeti Sajtóklubban beszédet mondott az USA ázsiai politikájáról. Ebben a beszédben sikertelen kísérletet tett az USA ázsiai és különösen kínai politikájának igazolására. Acheson miniszter, aki az ázsiai népek „barátjaként" lépett fel, ugyanakkor kénytelen volt felfedni Japánnal, továbbá a Riu-Kius a Fülöp-szigetekkel szemben fennálló hódító terveit, ezeket a nem amerikai területeket az USA „védelmi vonalának” nyilvánítva, annak ellenére, hogy ez a vonal a valóságban, mint ismeretes, az agresszió vonala. Ezzel kapcsolatban Acheson sokat beszélt az ázsiai népeknek nyújtandó „segélyre” vonatkozó kívánságáról és nyilvánvalóan arra törekedett, hogy ezeknek az országoknak reakciós erői, továbbá a gyarmati hatalmak, melyek nem kívánnak elállni az ázsiai népek kizsákmányolásától, támaszkodhassanak Acheson minden irányú támogatására. csatolásáról szóló kijelentése nem pusztán hazugságával kelt csodálatot, hanem tudatlanságával és a washingtoni Nemzeti Sajtóklub hallgatóságának semmibevevésével is. Mindenki előtt ismeretes, hogy normális emberek nem kételkedhetnek abban, hogy Mandzsúria, Belső-Mongólia és Lin-Csian továbbra is Kína területéhez tartoznak, mint annak szerves alkotórészei. Ha Acheson ennek ellenére mégis rágalmazó kijelentések terjesztésére vállalkozott, arra vonatkozólag, hogy ezeket a területeket a Szovjetunióhoz csatolják, úgy nyilvánvaló, hogy ezt nem azért teszi, mert nála minden rendben van, hanem Achesont saját csődbejutott kínai politikája kényszeríti ennek megtételére. Mint minden esetben, Acheson most sem tudott kitalálni egyetlen egy meggyőző érvet sem, annak a politikának védelmére, amelyet Kínában tovább folytat és nem számolt Csang-Kai-Sek teljes vereségével és azzal a ténnyel, hogy megalakult a Kínai Népköztársaság. A volt mukdeni konzul nyilatkozata , Acheson január 12-i előbb említett nyilatkozatával kapcsolatban nem érdektelen megemlékezni Ward volt mukdeni USA-konzul nyilatkozatáról, aki nemrégiben tért vissza az Egyesült Államokba és január 14-én nyilatkozott a sajtó képviselői előtt. Ward kijelentette, hogy a legutolsó időkig Mandzsúriában tartózkodva „nem látott semmiféle jelet arra, hogy a Szovjetunió ellenőrizné Mandzsúriát”. És hogy „semmiféle jelet nem látott, ami arra mutatna, hogy Oroszország Mandzsúria elcsatolására törekednék”. Figyelemreméltó: még egy ilyen — a Szovjetunióval szemben ellenséges beállítású ember —, mint Ward amerikai konzul is, kénytelen volt meghajtani a fejét a megcáfolhatatlan tények előtt. Acheson ostoba rágalmai t Acheson felszólalásában nem átallotta, hogy egész sor ellenséges kirohanást ne intézzen a Szovjetunió ellen és nem riadt vissza a nyílt rágalmazástól. Acheson miniszter különösen a Szovjetuniónak azokkal az ázsiai államokkal szembeni álláspontjával foglalkozott, melyek határosak a Szovjetunióval. A fő figyelmet Észak-Kínának szentelte. Ezzel kapcsolatban kijelentette: „Az oroszoknak Észak-Kína és más területek iránti érdeklődése már régen a kommunizmus előtt megnyilvánult. Ebben az érdeklődésben nincsen semmi, amit a kommunizmus szült volna. Még jóval a kommunizmus előtt keletkezett. A kommunista rendszer azonban új módszereket, új elgondolásokat, új eljárásokat fűzött hozzá, melyek együttjárnak az orosz imperializmussal. Ezek a kommunista elgondolások és módszerek az orosz imperializmust a behatolás új és hatalmas fegyverével fegyverezték fel. Kínában a következő megy végbe: a Szovjetunió ezekkel az új eszközökkel felfegyverezve Kína északi részeit elválasztja Kínától és a Szovjetunióhoz csatolja. Ez a folyamat Külső-Mongóliában befejezést nyert, majdnem befejezést nyert Mandzsúriában is és meg vagyok róla győződve, hogy Belső-Mongóliából és Lin- Csianból, a szovjet ügynökök Moszkvába igen kedvező jelentéseket küldenek. Ez történik — vagyis egész vidékek, nagy kiterjedésű kínaiak által lakott vidékek elválasztása Kínától és a Szovjetunióhoz csatolásuk. Ezzel kapcsolatban ki akarom jelenteni és lehet, hogy vétkezem saját elvem, a dogmatizmus tagadása ellen, de mindenesetre meg akarom mondani, hogy az a tény, hogy a Szovjetunió Kína négy északi vidékét elfoglalja, a legfontosabb és legjelentősebb tény Ázsián kívülálló, külföldi állam számára.” — Achesonnak ez a nyilatkozata annyira ostoba, és olyan torzszülött, hogy első pillanatban kételkedtünk valódiságában. Feltételeztük, hogy a sajtó Acheson minisztert valami felelőtlen tudósítóval cserélte össze. Azonban az ellenőrzés megmutatta, hogy Acheson valóban megtette ezt a hazug és durván rágalmazó kijelentést. Acheson sem többet, sem kevesebbet nem mond, mint hogy a Szovjetunió Kína északi részeit elszakítja és a Szovjetunióhoz csatolja őket, továbbá, hogy a Szovjetunió Kína négy északi tartományát elfoglalja. Acheson szerint kitűnik, hogy a Szovjetunió ezt Külső- Mongóliával szemben már megtette. A továbbiakban Acheson kijelenti, hogy ez már Mandzsúriával szemben is majdnem megtörtént és végül azt jelenti ki, hogy a Szovjetunió Belső- Mongóliát és Lin-Csiant szintén elszakítja Kínától. Jó képet vág a rossz játékhoz — Nem nehéz meglátni, hogy Achesonnak mindezekben a nyilatkozataiban egy szó igazság sincs. Acheson ezeket az ostobaságokat azért mondotta, hogy jó képet vágjon a rossz játékhoz, megrágalmazza a Szovjetunió külpolitikáját és ezzel a Szovjetuniót vádolja saját politikai kudarcáért. Érthető, hogy egy ilyen kétséges „operáció” nem történhetett meg a Szovjetunió megrágalmazása nélkül. Achesont nem zavarják a tények . Amikor Acheson Kína „védelmezőjének” a szerepében lépett fel és egy sereg ostobaságot beszélt a Szovjetunióról és a Szovjetuniónak Kínával szembeni viszonyáról, láthatólag nem gondolta meg, hogy vannak olyan tények, melyek teljesen megcáfolják a Szovjetunió ellen irányuló rágalmait. A legfontosabb az, hogy Kínának saját népi kormánya van, mely meg tudja védelmezni országa területének és népének érdekeit és hogy a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió közötti viszony a két állam barátságán és egymás függetlenségének, valamint területi sérthetetlenségének kölcsönös tiszteletben tartása szilárd alapján nyugszik. Mindenki előtt ismeretes, hogy az úgynevezett Külső-Mongólia már több mint harminc esztendő óta létezik, mint önálló és független állam, mint Mongol Népköztársaság, melyről az Egyesült Államok ,Anglia és a Szovjetunió jaltai konferenciáján külön volt szó. A Mongol Népköztársaságot Kína akkori kormánya, még 1945-ben elismerte és ma normális diplomáciai viszony áll fenn a Mongol Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között Tudatlan — Achesonnak a Mongol Népköztársaságnak a Szovjetunióhoz való Ma már az egész világ tudja . Ma már az egész világ tudja, hogy az elfecsérelt amerikai milliárdok ellenére Acheson kínai politikája vereséget szenvedett. Lehetetlen volt, hogy ez a politika ne végződjék vereséggel, minthogy feladatát a kínai reakciós erők támogatásában és a kínai demokratikus erők elleni nyílt harcban látta. Az a törekvés, hogy rágalmazó ködfüggönybe takarózzék és a Szovjetunióra kenje a felelősséget, saját politikája kudarcáért, semmi jót nem ígér Acheson úrnak. Az ilyen törekvések csupán az USA kínai politikájának újabb kudarcát eredményezhetik. Csu-En-Laj Mosskvábó érkezett A Kínai Népköztársaság külügyminisztere a kínai-szovjet barátságról Moszkva, január 21. Január 20-án Moszkvába érkezett Csu-En-Laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere. A Jaroszlavl pályaudvaron Csu- En-Lajt és a kíséretében levő személyiségeket A. I. Mikojan, a Szovjetunió minisztertanácsa helyettes elnöke, A- J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere, M. A. Menysikov, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere, N. V. Roscsin, a Szovjetunió kínai nagykövete, T. A. Szelivanov, a Moszkvai Városi Tanács helyettes elnöke, K. R. Szinilov altábornagy, Moszkva városparancsnoka, I. F. Kurdjukov, a Szovjetunió külügyminisztériuma távolkeleti osztályának vezetője, P. A. Busujev, a Szovjetunió külügyminisztériuma protokollosztályának vezetője és a külügyminisztérium vezető tisztviselői fogadták. Csu-En-Laj nyilatkozata a moszkvai pályaudvaron Csu-En-Laj a moszkvai pályaudvaron akövetkező nyilatkozatot tette: — Kedves elvtársak és barátok! — Mao-Ce-Tung, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya elnökének utasítására érkeztem Moszkvába, hogy résztvegyek a Kína és a Szovjetunió, a két nagy állam közötti jószomszédi kapcsolatok megszilárdítására irányuló megbeszéléseken. Ezt a küldetést a magam részéről nagy megtiszteltetésnek tartom. A Szovjetunió kormányának évek sora óta a kínai nép irányában tanúsított minden baráti megnyilvánulása abból a lenini-sztálini következetes politikából indul ki, hogy a Szovjetunió a felszabadulásukért folytatott harcban segíti a világ minden népét. Most, amikor a kínai nép nagy forradalmi harcában győzelmet vívott ki, Kína és a Szovjetunió, e két nagy állam között a barátság és az összefogás további megszilárdítása kétségtelenül óriási jelentőségű a béke és a haladás ügye szempontjából a Távolkeleten és világszerte. Sztálin generalisszimusz helyes külpolitikája mellett és amellett, hogy Mao Ce-Tung elnök szilárdan megvalósítja az együttműködés politikáját Kína és a Szovjetunió között, semmiféle erő nem akadályozhatja meg azt, hogy a mi két nagy államunk kéz a kézben haladjon előre. — Engedjék meg, hogy megismételjem Mao Ce-Tung elnök szavait. ..Éljen a barátság és az együttműködés Kína és a Szovjetunió között!" Tibet a Kínai Népköztársaság területéhez tartozik PEKING, január 21. A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának szóvivője nyilatkozott azzal a hírrel kapcsolatban, hogy a tibeti hatóságok küldöttséget menesztettek az Egyesült Államokba és más államokba, hogy ezzel bizonyítsák Tibet „függetlenségét“. — Tibet a Kínai Népköztársaság területéhez tartozik — mondotta a külügyminisztérium szóvivője. — Ez olyan tény, amelyet a világon mindenki tud és soha senki kétségbe nem vont. Nem nehéz észrevenni, hogy Tibet „függetlenségének“ hirdetése mögött az amerikai imperialisták és cinkosaik szándékai rejtőznek, akik meg akarják szállni Tibetet. A tibeti nép kívánsága az, hogy tagjává válhasson a Kínai Népköztársaságban egyesült demokratikus népek nagy családjának és a kínai központi népi kormány vezetése alatt megfelelő területi autonómiát kapjon. Ha a tibeti hatóságok nem veszik figyelembe a tibeti nép akaratát és áruló cselekményeket támogatnak, a Kínai Népköztársaság kormánya nem fogja tűrni ezt az áruló tevékenységet. Minden országot, amely a törvénytelen tibeti „bizottságot“ fogadja, úgy tekintünk, mint amely ellenséges érzülettel viseltetik a kínai népi demokráciával szemben. A Fémém- és Szerszámgépgyár meglátogatta a Szabadságáruházat A Szovjetunió városaiban szokásos, hogy valamely kerület áruházának dolgozói összejönnek a kerület egyik üzemének dolgozóival, és megbeszélik a problémákat. Ezen a példán okulva, most fővárosunk IX. kerületének Állami Áruháza, a Szabadság Áruház, meghívta a kerület egyik üzemének, a Fémáru- és Szerszámgépgyárnak tizenöt dolgozóját, hogy ■árubemutató keretében megbeszéljék az állami kereskedelem kérdéseit. Túlnyomórészt asszonyok és lányok jöttek el, tegnap este a Fémárugyárból a Szabadság Áruházba. Először kis divatbemutatót rendeztek részükre a tavaszi ruhákból. A munkásnők megbírálták a ruhákat, a legtöbb ruha tetszett és az árak ellen sem merült fel különösebb kifogás. Leginkább a 60— 100 forintos blúzok, a 130 forint körüli kaska-szoknyák, azonkívül a 200— 300 forint közötti ruhák arattak sikert. Nagy érdeklődést váltott ki a 463 forintos lódenkabát, amely bizonyára igen népszerű lesz a dolgozó nők körében. Több munkásnő megjegyezte, hogy azért tetszenek a ruhák, mert egyszerűek és mégis ízlésesek. Kifogások is hangzottak el, az egyik munkásnő elmondotta, hogy karácsony táján több áruházban keresett 36-os női cipőt és nem talált. Egy másik kifogásolta, hogy ünnepnapok előtt és szombaton, amikor gyakran túl nagy zsúfoltság van az áruházakban, a kiszolgálás vontatott és egyes elárusítók nem elég udvariasak. Javaslat is hangzott el: ne csak flanellből készítsék a blúzokat, hanem zelirből is, mert az jobban mosható és télennyáron viselhetik. Az egyik fiatal munkásnő kiemelte, nagyon fontos, hogy a flanellruhák avatva legyenek, mert különben öszemennek a mosásban. Ezután a vendégek megtekintették az áruházat, majd baráti beszélgetés alakult ki a gyári és az áruházi dolgozók között. Az áruházi dolgozók elmondották, ennek a találkozásnak, melyet több is követ majd, az a célja, hogy a két szakmadolgozói közelebb kerüljenek egymáshoz és az áruházak a dolgozó tömegek útmutatásai alapján dolgozzanak, rendeljék meg a különböző árukat.