Világosság, 1951. január-március (7. évfolyam, 1-76. szám)
1951-01-18 / 15. szám
4 világosság CSÜTÖRTÖK, 1951. JANUÁR 18. Háy Gyula: AZ ÉLET HÍDJA Ma 5 éve nyitották meg a Kossuth-hidat, amely a fasiszta hídrombolások miatt kettészakított fővárosunk első állandó hídja, talpraállásunk, új életünk, a dolgozó nép alkotó erejének jelképe azóta is. Az évforduló alkalmából közöljük Háy Gyula új színművének, amelyet a közeljövőben mutat be a Nemzeti Színház, egyik jelenetét. JÁNOSIK: Ilyen vízállásnál, ilyen, időprognózissal, még néhány óra és a jég elviszi az állványt, a híd vízbe roskad. (Sári halkan felsikolt, utána dermedt csend). ERZSI: Az nem lehet! Mihály azt nem , hagyhatja. Az egész ország a hidat várja. Minden dolgos ember hallotta Bódog Mihály szavát. Hányan voltunk, akiknek a szíve megfordult — a tegnaptól a holnap felé fordult a hídépítők szavára. — Most, már , nem lehet máskép. Most már legyen híd! BÓDOG: Most már nemlehet máskép, most már legyen híd. Köszönöm kedves. (Erzsi kezét el nem engedve, a telefonhoz lép, tárcsáz). Pártközpont? Rákosi elvtárs titkárságát kérem ... Itt Kossuth-híd építkezés, Bódog Mihály. — Érdeklődöm elvtársnő kérem, ott van-e Gerő miniszter elvtárs? Rákosi elvtársnál? Várok, (többiekhez) Ott van (hosszabb szénnél). A kis bódéban szorosan összezsúfolt emberek lélekzetvisszafojtva várnak. A bódén kívülállók bár bentről semmit sem hallanak, mozdulatlanul várnak valamilyen eseményre. Végre megszólal Bódog.) Halló — elvtársnő — Életbevágó dolog. — Csak azt mondja meg Gerő elvtársnak, hogy minden veszélyben van — a híd. ERZSI: (suttogva) Azt mondd meg, hogy az egész ország — a gyerekek, a gyerekek. BÓDOG: Elvtársnő, elvtársnő — odafutnék én magam, gyalog tíz percnyire vagyunk a Pártközponttól — értem, értem — Szabadság! (Leteszi a kagylót) Gerő elvtárs üzeni, hogy maradjunk a telefonnál. Hamarosan visszahívnak. JÁNOSIIG És közben jön a jég, a * jég — (az állványok közül előkerül az öreg Varga, utána Tóni nyugodt léptekkel jönnek a bódé felé. Varga kezében a kis zászló.) HETES: No, Tóni bácsi, most meglesz? VARGA: (Ravaszul mosolyog, nem válaszol.) PANNI Mi készül? HETES: Nagy dolog hölgyeim, nagy dolog. VARGA: (benyit a bódéba) Főmérnök úr, itt van Bódog elvtárs? (meglátja Erzsit) No fiatalasszony, megjöttünk? Így is van rendjén. Úgy való, hogy mi ketten itt találkozzunk. (Jánosikhoz) Indulhatok, főmérnök úr? (Most már annyian vannak a bódéban, hogy be sem lehet csukni az ajtót. Tóni a félig nyitott ajtóban áll meg, mögöttem tolonganak, akik Erzsit idekísérték.) JANOSIK: Műszaki szempontból éppen indulhatna, de kérdezze meg a munkásság képviselőjét is. VARGA: Indulhatok, Mihály? BÓDOG: Hová? VARGA: Lerakni az első pallót Pest és Buda között és kitűzni fölé Varga Jani zászlaját. Indulhatok? BÓDOG (gondolkodás után) Nem. VARGA: Nem? BÓDOG: Csukd be Tóni az ajtót. Annyian vagyunk, te már be sem férsz. TÓNI: (Kívülről becsukja az ajtót és hátával nekitámaszkodik. A várakozókhoz). Hát maguk mit állnak itt? Nincs dolog a hídon? PANNI: Igaza van. Asszonyok, emberek, oszolni! (Elosztanak, de néhányan, akiknek a közelben van dolguk, láthatók, maradnak.) BÓDOG: Az új tartó veszélyben van. Nem engedlek rá Tóni bácsi. VARGA: Amíg én nem félek, te se félts engem. BÓDOG: Ha most baj történik a híddal, az ország legjobb ácsára szükség lesz tavasszal. — VARGA: Van még olyan jó ács, mint én. — Az öreg Kádas, a Véner. BÓDOG: De Varga Janinak csak te vagy az apja. VARGA: Hisz azért, éppen azért. (Szöllösi és Orbán benyitnak a bódéba. Ők is kénytelenek a nyitott ajtóban állva maradni.) SZÖLLÖSI: Jelentem, a ganzgyári hegesztők is megjelentek. Összesen 86 hegesztő áll készen, hogy átmenjen az új tartóra, Orbán művezető szaktárs nem engedi. ORBÁN: Látom a jeget Bódog elvtárs, tudom mit jelent az. 86 ember életéről van szó. Veszélyes. BÓDOG: Varga Jani sem kérdezte veszélyes-e vagy sem. Főmérnök úr beleegyezik? (Jánosik bólint.) Kezdjétek, Szöllösi elvtárs. SZÖLLÖSI: Kezdjük. (Elsiet Orbán után.) VARGA: Hát így vagyunk? Ott 86- nak szabad Varga Jani nevében, itt Varga Jani apjának egyedül sem szabad. BÓDOG: Varga Jani apja nincs egyedül,nála van a győzelem zászlaja. Az a 86 azért veszélyezteti az életét, mert enélkül a kockázat nélkül híd semmiképpen sem lesz. De a győzelem zászlaját csak akkor tűzzük ki, ha tudjuk, hogy győztünk. ERZSI: Hát a kommunisták nem biztosan győznek? BÓDOG: A Párt biztosan győz. Eri, meg te, meg ő, nem biztosan (telefon cseng, most Márki van hozzá legközelebb, felveszi a kagylót). MÁRKI: Halló .— adom, adom Bódog elvtársat —nyújtja Bódognak a kagylót) — Én nem tudom — ezt a hangot nem lehet összetéveszteni. .. BÓDOG: Itt Bódog Mihály... Szabad — Szabadság — Igenis — értem, értem, értem, értem — (meglepve, örömmel) Még ma? (fokozódó örömmel) Az is? Köszönöm (csodálkozó arccal elmosolyodik) Most érkezett — értem — köszönöm, egészséges — igen, átadom — mindenkinek átadom — Nagyon szépen köszönöm Rákosi elvtárs. Szabadság (leteszi a kagylót, de kezét rajta hagyja soká s mozdulatlanul áll, a többiek sűrűn körégyűlnek). BÓDOG: Rákosi elvtárs elnézést kér, maga akart velünk beszélgetni, de az előbb sem ő, sem Gerő elvtárs nem jöhetett a telefonhoz, Vorosilov marsallal beszéltek a másik vonalon. ERZSI: (most érti meg) Te Rákosi elvtárssal beszéltél? Rákosival magával? BÓDOG: Igen. Vorosilov elvtárs Sztálinelvtárs parancsára még ma egy szovjet jégtörp, haj'pt. küld a híd védelmére. •: SZÍNHÁZAK műsora Operaház: Diótörő (C. 8., 7). — Nemzeti: Amerika hangja (7). — Magyar: Ármány és szerelem (Bulyovszkyné—Rákosi Szidi-bérlet, 7). — Városi: Parasztbecsület, Baiazzók (Hevesi—Kazinczy-bérlet és V. Sz. 6., 7). — Madách: Ilja Golovin (Faludi-bérlet, 7). — Belvárosi: Üzenet az élőknek (7). — Vidám: Nincs előadás. — Fővárosi Operett: Aranycsillag (OVOP, IV.. 7). — Ifjúsági: Az apák ifjúsága (Tamási-bérlet, 7). — Úttörő: Haza akarok menni (fél 8). — Bábszínház: A nyúl meg a kandúr (3, 5). — Fővárosi Varieté: Nincs előadás. — Kamara Varieté: Akinek nem inge.. . (7). — Rádió: Don Juan (Petőfi, 19.30). ERŐS ÉS TISZTA EMBEREK KÖZÖTT Felhök végtelen hómezői felett repülve, a Moszkva—Tbiliszi közötti úton, néhány pillanatra elfogott a magányosság érzése. Kinéztem az ablakon: köröskörül derült, kék ég, mélyen alattunk a napfényben úszó Felhők vakító fehér ragyogása. A nyugodt időben a repülőgép mintha mozdulatlanul állt volna valahol a föld és a nap között. Azután bejött az utasfülkébe az egyik pilóta, mosolyogva és gondoskodóan nézett végig rajtunk, akik ennek az útnak a tartamára az ő gondjára is vagyunk bízva. Egy a kétszázmillió közül. szovjet ember, erős, mint a föld, tiszta, mint a napfény. Mosolyától szinte megelevenednek a repülőgép szárnyaira festett betűk: Sz. Sz. Sz. R. Kétezer méter magasan, szinte elveszve a felhők fehér és a levegő kék végtelenjében, megérezzük, hogy a hatalmas szovjet országban vagyunk, erős és tiszta emberek, a kommunizmus építői között. Ez az érzés tört fel belőlünk, amikor később énekelni kezdtünk, és bizonyos, hogy soha azelőtt annyira nem éreztük a dal szövegének súlyát és igazságát: „A béketábor legyőzhetetlen.” Sokfelé jártunk, sokat láttunk, sokat tapasztaltunk a Szovjetunióban. Kétezer kilométeres, repülőutakon, hosszú vonatutazásokon, kemény télből enyhe tavaszba repülve és még mindig csak a szovjet föld egy kis területét bejárva, megláthattuk közelről, végtelen nagyságát. Láttuk mindenütt, amerre jártunk, a történelmi múlt emlékeit, láttuk a Nagy Októberi Forradalom tisztelete övezett eleven emlékeit és hagyományait; láttuk a jelenből a jövőbe ívelő hatalmas alkotásokat. Áhítattal és elragadtatottan álltunk mindezek előtt; legnagyobb élményünk mindezek között az ember volt, az erős, művelt, nyugodt, derűs szovjet ember, aki létrehozta a megvalósult szocializmus és az épülő kommunizmus nagy alkotásait, akinek ereje és derűje a haza nagyságából, a történelmi hagyományokból éppúgy táplálkozik, mint a nagy forradalom eredményeiből, a gazdag és sokszínű kultúrából, vagy a kommunizmus felé vezető út hatalmas alkotásaiból. A szovjet ember jellemző belső gazdagságából a legmegragadóbb volt a szovjet ember hazaszeretete. Vladikin elvtárs, irodalomtörténész, a Szovjet Írók Szövetsége külügyi bizottságának vezetője, moszkvai. Elkísért minket Grúziába. Amikor útközben leszálltunk, a Kubán vidékén, Krasznodarban, Vladikin arca felragyogott, kitárt karral, mint aki legszívesebben az egész földet magához ölelné, és hangjában végtelen gyöngédséggel, a legjobban szeretettnek szóló gyöngédséggel „bemutatta" nekünk a földet: „Kubán!" És ugyanő, amikor Grúzia évszázadokkal ezelőtti fővárosában jártunk, az ezeréves templomban, egyszerre csak karonragadott és vitt magával, hogy megmutasson egy régi, híres Krisztusképet. Mert szívében, együtt élt a szülőföldje szeretete a nagy szovjet haza szeretetével, és számontartja a nagy múlt legkisebb emlékeit is. Tagidze elvtárs, Grúzia egyik autonóm köztársaságának, Adzsáriának Kobuletzki rajonjában párttitkár. Elkísért minket, amikor rajonja kolhozait, szovhozait látogattuk. Ismerik mindenütt és ismer mindenkit a rajonjában. És arcán ugyanaz a ragyogás, hangjában ugyanaz a szeretet, mint Vladikinén Krasznodarban, amikor a kolhozparasztokat, a szocialista munka hőseit mutatja be. Ez a szovjet ember hazaszeretete, a nép szeretete. Testvéreit, szüleit nem szeretheti jobban az ember, mint Tagidze a kolhozparasztokat. Végtelen szeretettel őrzik, tartják elevenen és viszik előre a nagy nemzeti kultúra hagyományait és új eredményeit. Egyik véletlen útitársunk — a Szovjet Hadsereg ezredese — Puskint és Majakovszkijt idézi beszélgetés közben. Másik útitársunk — repülő-alezredes — a Volga—Don csatorna építését, terveit magyarázza. Soffőrünk Leningrád egy-egy épületéről vagy szobráról egész kis kultúrtörténeti előadást tart. A moszkvai Tretjakov-képtárban ** vasárnap olyan nagy a tömeg, hogy valóban egy gombostűt sem lehet leejteni. Családok gyerekestől, fiatalok és öregek, diákok, katonák álldogálnak türelmesen, hogy bejussanak. És a tömegben egyszerre csak feltűnik Vorosilov marsall. A vezetők és a nép találkoznak a haza védelmében, a kommunizmus építésében és a kultúra szeretetében egyaránt. A szovjet haza minden állampolgárának jogot ad a munkára és a művelődésre. A szovjet ember él ezekkel a jogokkal. Magáénak tudja a szovjet föld minden gazdagságát, kiveszi részét belőle és ugyanakkor igyekszik a tőle telhető legtöbbet hozzáadni. írók és művészek, pártmunkások és üzemi VIHAR GRÚZIÁBAN I rész: (történelmi film) SZIKRA (Leninért. 120) 5, 7, 9., URÁNIA (Rákóczi út 21) 4 6, 8 (csak 19-ig!). Táncsics (Csepel) 5, 18. VIHAR GRÚZIÁBAN II. rész: Corvin (Kisfalum köz) 4, 6, 8 (csak 13-ig!). Felszabadulás (Flórián-tér 3) %4, 6, 7/49. munkások, tanárok, kolhozparasztok, diákok, képességeik legjavát adják, szenvedélyesen szeretik munkájukat. Ott dolgozni, ahol a szovjet népnek, a szovjet hazának legjobban használhatnak — így gondolkozik, így él a szovjet ember. A fiatal kolhozparaszt elvégzi a középiskolát, az egyetemet, azután visszatér a kolhozba, kolhozelnök lesz vagy agronómus, orvos a kolhoz kórházában vagy tanár a kolhoz iskolájában. De ha nem térhet vissza véglegesen, akkor sem szakad el tőle. Joszip Nonesvili költő, grúz parasztok fia. Tbilisziben él; a grúz írószövetség párttitkára, a Komszomol központi bizottságának tagja, az egyik grúz lap főszerkesztőhelyettese, de elfoglaltsága mellett rendszeresen eljár szülőfalujába, segíteni az otthoniak munkáját, a fiatalok művelődését. A népnek, hazának, szabadságnak, kultúrának a szovjet emberben élő szeretetéből egyenesen következik, hogy tiszteli a más népek hazaszeretetét, végtelenül becsüli más népek kultúráját és kívánja minden nép szabadságát. Ezt láttuk, éreztük fenntartózkodásunk alatt mindig és mindenütt, a magyar nép iránt megnyilvánuló szeretetben, s abban a figyelemben, amellyel a mi hazánk dolgai felől érdeklődtek, Leningrádban, ahol Dante arcképe alatt beszélgettünk az ottani írókkal. Moszkvában, a Gyermekkönyv Házában. Mark Twain könyvét olvasó kisfiúval beszélgetve, és éreztük boldogan és büszkén, amikor a szovjet népek sokféle nyelvein hallgattuk Petőfi verseit. Ami szép, jó és igaz, otthont talál a szovjet ember szívében. És mindaz, ami ott helyet kapott, erős, legyőzhetetlen és örök, mint maga a szovjet nép. Benjámin László Tátra (Perzs.) fél 6, 8. Kossuth (Váciul 14) táö. V7, Vt 9. VIHAR GRÚZIÁBAN l-ll-rész: Korzó (Újpest) csak vs.7-kor. HARC A BÉKÉÉRT: 1. 1950 május 1. Koreában: 2. Koreai híradó; 3. A békéért; 4. Harcunk a békéért: FÁKLYA (Lenin km. 88) d. u. MS-től este M. 11-ig folytatólag. ASTÓRIA (Szt. László tér 14) v6, %6. STEFAN (Kispest)46. 3,8. RÁKÓCZI (Csepel) V26, %8. KIS KATALIN HÁZASSÁGA: VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45) V45, %7, 9. SZABADSÁG (Bartók B. út. 64) 4. 9,%7. H9. UGOCSA (Ugocsa u. 10) '64. 3/1 6, 8. A TRUBADÚR (Verdi operája) DUNA (Fürst L. u. 7.) '/1á, 17, 9. . FORUM (Kossuth L. u. 18) 4. Vi7. 1s9. MÁJUS 1 (Mártírok útja 55) Vi5. 3/47, 9. HÓVIRÁG: (Színes film) ÚTTÖRŐ (Bajcsy Zs. út 38) 4, 6. ÓBUDA! (Selmeci u. 14-16) 155. Vi7. 1 9. GÁT: (cseh film) ROYAL (Kispest) 6.49. BRIGÁD (Psziferine) 5, fél 8. Az orosz kérdés: (magyarul beszélő szovjet film) BÁSTYA (Lenin krt. 8) 11. 1. 3, 5, 7, 9. BETHLEN (Bethlen G. tér 3) 145, W. Is 3. Semmelweis: (az anyák megmentője) DÓZSA (Róbert K. krt. 61) 15,7, 9. MUNKÁS (Kápolna u. 3/b) Kö,/IS. ADY (Somogyi B. út 3) 4. 147, 8/a9. ELIT (Szt István krt. 16) 1-)3. 5/27. V19. ZUGLÓI (Angol u. 26) 4. 6. 8. GLORIA (Thököly út 56.) 4, 6, 8. Erdei történet és Artyek: (színes szovjet filmek) SAVOY (Üllői út 4) tél 4,6. 8 Berlin eleste I—II. rész: PÁTRIA (Népszínház u. 13) 4. 7. Kárhozottak összeesküvése: (magyarul beszélő színes szovjet film) JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7) 4, 07, M9. Vidám vásár: (színes zenés film) MARX (Landler .1. u. 39) M-4, 6, (9. Dalolva szép az élet: (zenés vígjáték) KULTUR (Kinizsi u. 28) 4, 6, 8. PHÖNIX (Rákóczi út 68.) 11, 1, 3, 5, 7, 9. VESTA (Lenin krt. 39) 10, 12, 2, 4, 6, 8. PETŐFI (Rottenbiller u. 37) 1-14. 6. V49. Halló, Moszkva: (zenés film) BODOGRÁF (József körút 63.) fél 4,6, 8. Az uzsorás: (Balzac elbeszélése nyomán) TÁTRA (Üllői út 63) fc 5. 547, 149. Szabadság útján: (történelmi film) PARTIZÁN (Üllői út 1011 ■45. M.7. v49. Makacs menyecskék: (vígjáték) STUDIO (Akácfa u 4) 4. 17. M,9. Ezerarcú hős: (partizánfilm) ROXI (Rákóczi út 82) till. lil. M 3, ‚45. M,7, 163. ÁRPÁD (Kerepesi út (46) K.6. M 48. Biciklitolvajok: (olasz film) ADMIRAL (Mártírok útja 5) '45. ‚47, ..49. Híradó Mozi: (Lenin-körút 13.) 1. Magyar híradó, 2. Szovjet híradó, 3.pítjük a vörös hajókat. 4. Koreai híradó, 5. Kristályok világa. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. MOZIK MŰSORA Népek kezébe te adtál iránytűt ! Népek kezébe te adtál iránytűt, Jljics Lenint * Te mutattad a proletárjövendőt. * Az elnyomás dermesztő éjein. A te elméd világított a pusztán, * Hol sírva járt muzsik és proletár, A te szavadra énekelte forrón * Dalát az ifjú, forradalmi táj. * „Iljics Lenin!" — Reszketve emlegettek * Fehér bandák és bankár úrfiak; * „lljics Lenin ..— szaladt a grófi rabló S a tolvaj úri had. 4 Amerre léptél, kivirult a tájék, J A könnyes muzsik nevetett, · A felkelők álmodta hősi korszak * Dobogta vissza szívverésedet. Jövő napok sorát építve élték, Magasba szökkent ipartudomány . * A munka láza ritka fénnyel égett * Öreg és ifjú munkás homlokán. Ó, boldog az, ki emlékében őriz, * Ki láthatott és hallhatott, * Midőn keményen kellegetted-hivtad A kommunista holnapot. * Nagy ihlető, munkámnak ihletője, * Iljics Lenin, szigorú és szelíd, * Te, a szabadság drága hídverője, Ki feltártad jövőnk törvényeit * Boldog vagyok, hogy műved tengerében 4 Kedvemre búvárkodhatom * S mint vers csendülsz örömel-biztatással ! Szívemen, ajkamon! 4 Keszthelyi Zoltán A Gavrilov Ének- és Táncegyüttes nagysikerű díszelőadása A Szovjet Hadsereg Gavrilov Énekes Táncegyüttese már kétszer is szerepelt nálunk. Már akkor megismertük a kiváló katona-művészcsoport remek képességeit és így nagy örömöt szerzett újabb látogatásuknak már a híre is. Most néphadseregünk vendégeiként érkeztekMagyarországra és szerdán a Városi Színházban honvédségünk rendezésében óriási sikerrel mutatkoztak be újra. A hangversenyen megjelent a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, az Elnöki Tanácsnak és a néphadsereg tábornoki karának több tagja).Jelen voltak a díszelőadáson a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségeinek és több baráti állam követségének képviselői is.Az est igazi ünnepe volt nemcsak a páratlan szovjet népművészetnek, hanem a szovjet-magyar barátságnak is. Már a függöny szétnyílásakor a közösség forró lelkesedéssel ünnepelte a felszabadító, dicsőséges, hősi Szovjet Hadsereget s a szovjet nép és a béketábor bölcs vezérét, a nagy Sztálint. A programm legnagyobb részében új számokkal szerepelt az együttes Alekszandr Fjodorovics Tupicin kitűnő karnagy vezénylése alatt. Mind a pompás hangú, bámulatosan fegyelmezett énekkar, mind a kitűnő zenekar és tánccsoport minden produkcióját, legszívesebben valamennyit, megismételtették volna a nézők és hallgatók. A szerzemények legnagyobb részének zeneköltője Novikov és mellette Alekszandrov, Tulikov, Muradelli, Dunajevszkij, Rimski-Korzakov és több más népszerű zeneszerzője a Szovjetuniónak. Az előadások közül külön is kiemeljük a „Fel vörösök, proletárok!" című kórust, a „Kérők“ című mulatságos, kedves táncjelenetet, a „Pihenőben" című szvitet, valamint az előadást befejező, sodró lendületű, csodálatos Kozáktáncot. Felejthetetlen élmény emlékét vitte haza a közönség.