Világosság, 1951. január-március (7. évfolyam, 1-76. szám)

1951-01-18 / 15. szám

4 világosság CSÜTÖRTÖK, 1951. JANUÁR 18. Háy Gyula: AZ ÉLET HÍDJA Ma 5 éve nyitották meg a Kossuth-hidat, amely a fasiszta hídrombolások miatt kettészakí­tott fővárosunk első állandó hídja, talpraállásunk, új életünk, a dolgozó nép alkotó erejének jelképe azóta is. Az évforduló alkalmából közöljük Háy Gyula új színművének, amelyet a kö­zeljövőben mutat be a Nemzeti Színház, egyik jelenetét. JÁNOSIK: Ilyen vízállásnál, ilyen, időprogn­ózissal, még néhány óra és a­ jég elviszi az állványt, a­ híd vízbe roskad. (Sári halkan felsikolt, utána dermedt csend). ERZSI: Az nem lehet! Mihály azt nem , hagyhatja. Az egész ország a hi­dat várja. Minden dolgos ember hal­lotta Bódog Mihály szavát. Hányan voltunk, akiknek a szíve megfordult — a tegnaptól a holnap felé fordult a hídépítők szavára. — Most­, már , nem lehet máskép. Most már legyen híd! BÓDOG: Most már nem­­lehet más­kép, most már legyen híd. Köszönöm kedves. (Erzsi kezét el nem engedve, a telefonhoz lép,­­ tárcsáz). Pártköz­pont? Rákosi elvtárs titkárságát ké­rem ... Itt Kossuth-híd építkezés, Bó­dog Mihály. — Érdeklődöm elvtársnő kérem, ott van-e Gerő miniszter elv­társ? Rákosi elvtársnál? Várok, (töb­biekhez) Ott van (hosszabb szénnél). A kis bódéban szorosan összezsúfolt embe­rek lélekzetvisszafojtva várnak. A bó­dén kívülállók bár bentről semmit sem hallanak, mozdulatlanul várnak vala­milyen eseményre. Végre megszólal Bódog.) Halló — elvtársnő — Életbe­vágó dolog. — Csak azt mondja meg Gerő elvtársnak, hogy minden veszély­ben van — a híd. ERZSI: (suttogva) Azt mondd meg, hogy az egész ország — a gyerekek, a gyerekek. BÓDOG: Elvtársnő, elvtársnő — odafutnék én magam, gyalog tíz perc­nyire vagyunk a Pártközponttól — értem, értem — Szabadság! (Leteszi a kagylót) Gerő elvtárs ü­zeni, hogy maradjunk a telefonnál. Hamarosan visszahívnak. JÁNOSIIG És közben jön a jég, a * jég — (az állványok közül előkerül az öreg Varga, utána Tóni nyugodt léptekkel jönnek a bódé felé. Varga kezében a kis zászló.) HETES: No, Tóni bácsi, most meg­lesz? VARGA: (Ravaszul mosolyog, nem válaszol.) PANNI Mi készül? HETES: Nagy dolog hölgyeim, nagy dolog. VARGA: (benyit a bódéba) Főmér­nök úr, itt van Bódog elvtárs? (meg­látja Erzsit) No fiatalasszony, meg­jöttünk? Így is van rendjén. Úgy való, hogy mi ketten itt találkozzunk. (Jánosikhoz) Indulhatok, főmérnök úr? (Most már annyian vannak a bó­déban, hogy be sem lehet csukni az ajtót. Tóni a félig nyitott ajtóban áll meg, mögöttem tolonganak, akik Erzsit idekísérték.) JANOSIK: Műszaki szempontból ép­pen indulhatna, de kérdezze meg a munkásság képviselőjét is. VARGA: Indulhatok, Mihály? BÓDOG: Hová? VARGA: Lerakni az első pallót Pest és Buda között és kitűzni fölé Varga Jani zászlaját. Indulhatok? BÓDOG (gondolkodás után) Nem. VARGA: Nem? BÓDOG: Csukd be Tóni az ajtót. Annyian vagyunk, te már be sem férsz. TÓNI: (Kívülről becsukja az ajtót és hátával nekitámaszkodik. A vára­kozókhoz). Hát maguk mit állnak itt? Nincs dolog a hídon? PANNI: Igaza van. Asszonyok, em­berek, oszolni! (Elosztanak, de néhá­nyan, akiknek a közelben van dolguk, láthatók, maradnak.) BÓDOG: Az új tartó veszélyben van. Nem engedlek rá Tóni bácsi. VARGA: Amíg én nem félek, te se félts engem. BÓDOG: Ha most baj történik a híddal, az ország legjobb ácsára szük­ség lesz tavasszal. — VARGA: Van még olyan jó ács, mint én. — Az öreg Kádas, a Vé­­ner. BÓDOG: De Varga Janinak csak te vagy az apja. VARGA: Hisz azért, éppen azért. (Szöllösi és Orbán benyitnak a bó­déba. Ők is kénytelenek a nyitott ajtó­ban állva maradni.) SZÖLLÖSI: Jelentem, a ganzgyári hegesztők is megjelentek. Összesen 86 hegesztő áll készen, hogy átmenjen az új tartóra, Orbán művezető szaktárs nem engedi. ORBÁN: Látom a jeget Bódog elv­társ, tudom mit jelent az. 86 emb­er életéről van szó. Veszélyes. BÓDOG: Varga Jani sem kérdezte veszélyes-e vagy sem. Főmérnök úr beleegyezik? (Jánosik bólint.) Kezdjé­tek, Szöllösi elvtárs. SZÖLLÖSI: Kezdjük. (Elsiet Orbán után.) VARGA: Hát így vagyunk? Ott 86- nak szabad Varga Jani nevében, itt Varga Jani apjának egyedül sem sza­bad. BÓDOG: Varga Jani apja nincs egyedül,­­nála van a győzelem zász­laja. Az a 86 azért veszélyezteti az életét, mert enélkül a kockázat nélkül híd semmiképpen sem lesz. De a győ­zelem zászlaját csak akkor tűzzük ki, ha tudjuk, hogy győztünk. ERZSI: Hát a kommunisták nem biztosan győznek? BÓDOG: A Párt biztosan győz. Eri, meg te, meg ő, nem biztosan (telefon cseng, most Márki van hozzá legköze­lebb, felveszi a kagylót). MÁRKI: Halló .—­ adom, adom Bó­dog elvtársat —­­nyújtja Bódognak a kagylót) — Én nem tudom —­ ezt a hangot nem lehet összetéveszteni. .. BÓDOG: Itt Bódog Mihály... Sza­bad — Szabadság — Igenis — értem, értem, értem, értem — (meglepve, örömmel) Még ma? (fokozódó öröm­mel) Az is? Köszönöm (csodálkozó arccal elmosolyodik) Most érkezett — értem — köszönöm, egészséges — igen, átadom — mindenkinek átadom — Nagyon szépen köszönöm Rákosi elvtárs. Szabadság­ (leteszi a kagylót, de kezét rajta hagyja soká s mozdu­latlanul áll, a többiek sűrűn köré­­gyűlnek). BÓDOG: Rákosi elvtárs elnézést kér, maga akart velünk beszélgetni, de az előbb sem ő, sem Gerő elvtárs nem jöhetett a telefonhoz, Vorosilov mar­­sallal beszéltek a másik vonalon. ERZSI: (most érti meg) Te Rákosi elvtárssal beszéltél? Rákosival magá­val? BÓDOG: Igen. Vorosilov elvtárs Sztálin­­elvtá­rs parancsára még ma egy szovjet jégtörp, haj'pt. küld a híd­ védelmére. •: SZÍNHÁZAK műsora Operaház: Diótörő (C. 8., 7). — Nem­zeti: Amerika hangja (7). —­ Magyar: Ármány és szerelem (Bulyovszkyné—­­Rákosi Szidi-bérlet, 7). — Városi: Pa­rasztbecsület, Ba­iazzók (Hevesi—Kazin­­czy-bérlet és V. Sz. 6., 7). — Madách: Ilja Golovin (Faludi-bérlet, 7). — Belvá­rosi: Üzenet az élőknek (7). — Vidám: Nincs előadás. — Fővárosi Operett: Aranycsillag (OVOP, IV.. 7). — Ifjúsági: Az apák ifjúsága (Tamási-bérlet, 7). — Úttörő: Haza akarok menni (fél 8). — Bábszínház: A nyúl meg a kandúr (3, 5). — Fővárosi Varieté: Nincs előadás. — Kamara Varieté: Akinek nem in­ge.. . (7). — Rádió: Don Juan (Petőfi, 19.30). ERŐS ÉS TISZTA EMBEREK KÖZÖTT Felhök végtelen hómezői felett repülve, a Moszkva—Tbiliszi közötti úton, néhány pillanatra elfo­gott a magányosság érzése. Kinéz­tem az ablakon: köröskörül derült, kék ég, mélyen alattunk a napfényben úszó Felhők vakító fehér ragyogása. A nyugodt időben a repülőgép mintha mozdulatlanul állt volna valahol a föld és a nap között. Azután bejött az utasfülkébe az egyik pilóta, mosolyogva és gondoskodóan nézett végig rajtunk, akik ennek az útnak a tartamára az ő gondjára is va­gyunk bízva. Egy a kétszázmillió kö­zül. szovjet ember, erős, mint a föld, tiszta, mint a napfény. Mosolyától szinte megelevenednek a repülőgép szárnyaira festett betűk: Sz. Sz. Sz. R. Kétezer méter magasan, szinte el­veszve a felhők fehér és a levegő kék végtelenjében, megérezzük, hogy a hatalmas szovjet országban vagyunk, erős és tiszta emberek, a kommuniz­mus építői között. Ez az érzés tört fel belőlünk, amikor később énekelni kezdtünk, és bizonyos, hogy soha az­előtt annyira nem éreztük a dal szö­vegének súlyát és igazságát: „A béke­­tábor legyőzhetetlen.” Sokfelé jártunk, sokat láttunk, sokat tapasztaltunk a Szovjetunióban. Két­ezer kilométeres, repülőutakon, hosszú vonatutazásokon, kemény télből enyhe tavaszba repülve és még mindig csak a szovjet föld egy kis területét bejárva, megláthattuk közelről, végtelen nagy­ságát. Láttuk mindenütt, amerre jár­tunk, a történelmi múlt emlékeit, lát­tuk a Nagy Októberi Forradalom tisz­tele­te­ övezett eleven emlékeit és ha­gyományait; láttuk a jelenből a jövőbe ívelő hatalmas alkotásokat. Áhítattal és elragadtatottan álltunk mindezek előtt; legnagyobb élményünk mind­ezek között az ember volt, az erős, művelt, nyugodt, derűs szovjet ember, aki létrehozta a megvalósult szocia­lizmus és az épülő kommunizmus nagy alkotásait, akinek ereje és de­rűje a haza nagyságából, a történelmi hagyományokból éppúgy táplálkozik, mint a nagy forradalom eredményei­ből, a gazdag és sokszínű kultúrából, vagy a kommunizmus felé vezető út hatalmas alkotásaiból. A szovjet em­ber jellemző belső gazdagságából a legmegragadóbb volt a szovjet ember hazaszeretete. Vl­­adikin elvtárs, irodalomtör­­­­ténész, a Szovjet Írók Szövet­sége külügyi bizottságának vezetője, moszkvai. Elkísért minket Grúziába. Amikor útközben leszálltunk, a Kubán vidékén, Krasznodarban, Vladikin arca felragyogott, kitárt karral, mint aki legszívesebben az egész földet ma­gához ölelné, és hangjában végtelen gyöngédséggel, a legjobban szeretett­nek szóló gyöngédséggel „bemutatta" nekünk a földet: „Kubán!" És ugyan­­ő, amikor Grúzia évszázadokkal ez­előtti fővárosában jártunk, az ezeréves templomban, egyszerre csak karonra­­gadott és vitt magával, hogy meg­mutasson egy régi, híres Krisztus­­képet. Mert szívében, együtt élt a szü­lőföldje szeretete a nagy szovjet haz­a szeretetével, és számontartja a nagy múlt legkisebb emlékeit is. Tagidze elvtárs, Grúzia egyik autonóm köztársaságának, Adzsáriá­­nak Kobuletzki rajonjában párttitkár. Elkísért minket, amikor rajonja kolho­zait, szovhozait látogattuk. Ismerik mindenütt és ismer mindenkit a rajon­­jában. És arcán ugyanaz a ragyogás, hangjában ugyanaz a szeretet, mint Vladikinén Krasznodarban, amikor a kolhozparasztokat, a szocialista munka hőseit mutatja­ be. Ez a szovjet ember hazaszeretete, a nép szeretete. Testvé­reit, szüleit nem szeretheti jobban az ember, mint Tagidze a kolhozparasz­tokat. Végtelen szeretettel őrzik, tartják elevenen és viszik előre a nagy nem­zeti kultúra hagyományait és új ered­ményeit. Egyik véletlen útitársunk — a Szovjet Hadsereg ezredese — Pus­kint és Majakovszkijt idézi beszélge­tés közben. Másik útitársunk — re­pülő-alezredes — a Volga—Don csa­torna építését, terveit magyarázza. Soffőrünk Leningrád egy-egy épü­letéről vagy szobráról egész kis kultúr­történeti előadást tart. A moszkvai Tretjakov-képtárban ** vasárnap olyan nagy a tömeg, hogy valóban egy gombostűt sem le­het leejteni. Családok gyerekestől, fia­talok és öregek, diákok, katonák álldo­gálnak türelmesen, hogy bejussanak. És a tömegben egyszerre csak feltű­nik Vorosilov marsall. A vezetők és a nép találkoznak a haza védelmében, a kommunizmus építésében és a kul­túra szeretetében egyaránt. A szovjet haza minden állampolgá­rának jogot ad a munkára és a mű­velődésre. A szovjet ember él ezekkel a jogokkal. Magáénak tudja a szovjet föld minden gazdagságát, kiveszi ré­szét belőle és ugyanakkor igyekszik a­­ tőle telhető legtöbbet hozzáadni. írók­­ és művészek, pártmunkások és üzemi VIHAR GRÚZIÁBAN I rész: (történelmi film) SZIKRA (Lenin­ért. 120) 5, 7, 9., URÁNIA (Rákóczi út 21) 4 6, 8 (csak 19-ig!). Táncsics (Csepel) 5, 18. VIHAR GRÚZIÁBAN II. rész: Corvin (Kis­falum köz) 4, 6, 8 (csak 13-ig!). Fel­szabadulás (Flórián-tér 3) %4, 6, 7/49. munkások, tanárok, kolhozparasztok, diákok, képességeik legjavát adják, szenvedélyesen szeretik munkájukat. Ott dolgozni, ahol a szovjet népnek, a szovjet hazának legjobban használ­hatnak — így gondolkozik, így él a szovjet ember. A fiatal kolhozparaszt elvégzi a középiskolát, az egyetemet, azután visszatér a kolhozba, kolhozel­nök lesz vagy agronómus, orvos a kolhoz kórházában vagy tanár a kol­hoz iskolájában. De ha nem térhet vissza véglegesen, akkor sem szakad el tőle. Joszip Nonesvili költő, grúz parasztok fia. Tbilisziben él; a grúz írószövetség párttitkára, a Komszomol központi bizottságának tagja, az egyik grúz lap főszerkesztőhelyettese, de el­foglaltsága mellett rendszeresen eljár szülőfalujába, segíteni az otthoniak munkáját, a fiatalok művelődését. A népnek, hazának, szabadságnak, kultúrának a szovjet emberben élő szeretetéből egyenesen következik, hogy tiszteli a más népek hazaszerete­tét, végtelenül becsüli más népek kul­túráját és kívánja minden nép sza­badságát. Ezt láttuk, éreztük fenn­­tartózkodásunk alatt mindig és minde­nütt, a magyar nép iránt megnyilvá­nuló szeretetben, s abban a figyelem­ben, amellyel a mi hazánk dolgai felől érdeklődtek, Leningrádban, ahol Dante arcképe alatt beszélgettünk az ottani írókkal. Moszkvában, a Gyermek­­könyv Házában. Mark Twain könyvét olvasó kisfiúval beszélgetve, és érez­tük boldogan és büszkén, amikor a szovjet népek sokféle nyelvein hall­gattuk Petőfi verseit. Ami szép, jó és igaz, otthont talál a szovjet ember szívében. És mindaz, ami ott helyet kapott, erős, legyőzhetet­len és örök, mint maga a szovjet nép. Benjámin László Tátra (P­erzs.) fél 6, 8. Kossuth (Váci­ul 14) táö. V7, Vt­ 9. VIHAR GRÚZIÁBAN l-ll-rész: Korzó (Újpest) csak vs.7-kor. HARC A BÉKÉÉRT: 1. 1950 május 1. Kore­­ában: 2. Koreai híradó; 3. A békéért; 4. Harcunk a békéért: FÁKLYA (Le­nin km. 88) d. u. MS­-től este M. 11-ig­­ folytatólag. ASTÓRIA (Szt. László­ tér 14) v­6, %6. STEFAN (Kispest)­­­46. 3,8. RÁKÓCZI (Csepel) V­26, %8. KIS KATALIN HÁZASSÁGA: VÖRÖS CSIL­LAG (Lenin krt. 45) V45, %7, 9. SZA­BADSÁG (Bartók B. út. 64) 4. 9,%7. H9. UGOCSA (Ugocsa u. 10) '64. 3/1 6, 8. A TRUBADÚR (Verdi operája) DUNA (Fürst L. u. 7.) '/1á, 17, 9. . FORUM (Kossuth L. u. 18) 4. Vi7. 1s9. MÁJUS 1 (Mártírok útja 55) Vi5. 3/47, 9. HÓVIRÁG: (Színes film) ÚTTÖRŐ (Bajcsy Zs. út 38) 4, 6. ÓBUDA! (Selmeci u. 14-16) 155. Vi7. 1­ 9. GÁT: (cseh­ film) ROYAL (Kispest) 6.­­49. BRIGÁD (Psziferine) 5, fél 8. Az orosz kérdés: (magyarul beszélő szovjet film) BÁSTYA (Lenin krt. 8) 11. 1. 3, 5, 7, 9. BETHLEN (Bethlen G. tér 3) 145, W. Is 3. Semmelweis: (az anyák megmentője) DÓZSA (Róbert K. krt. 61) 15,­­7, 9. MUNKÁS (Kápolna u. 3/b) Kö,­­/IS. ADY (Somogyi B. út 3) 4. 147, 8/a9. ELIT (Szt István krt. 16) 1-)3. 5/27. V19. ZUGLÓI (Angol u­. 26) 4. 6. 8. GLO­RIA (Thököly­ út 56.) 4, 6, 8. Erdei történet és Artyek: (színes szovjet filmek) SAVOY (Üllő­i út 4) tél 4,­­6. 8 Berlin eleste I—II. rész: PÁTRIA (Népszínház­­ u. 13) 4. 7. Kárhozottak összeesküvése: (magya­rul beszélő színes szovjet film) JÓ­ZSEF ATTILA (Kálvária­ tér 7) 4, 07, M9. Vidám vásár: (színes zenés film) MARX (Landler .1. u. 39) M-4, 6, (­9. Dalolva szép az élet: (zenés vígjáték) KULTUR (Kinizsi u. 28) 4, 6, 8. PHÖNIX (Rákóczi­ út 68.) 11, 1, 3, 5, 7, 9. VESTA (Lenin krt. 39) 10, 12, 2, 4, 6, 8. PETŐFI (Rottenbiller u­. 37) 1-14. 6. V49. Halló, Moszkva: (zenés film) BODOG­RÁF (József­ körút 63.) fél 4,­­6, 8. Az uzsorás: (Balzac elbeszélése nyo­mán) TÁTRA (Üllői út 63) fc 5. 547, 149. Szabadság útján: (történelmi film) PARTIZÁN (Üllői út 1011 ■45. M.7. v49. Makacs menyecskék: (vígjáték) STU­DIO (Akácfa u 4) 4. 1­­7. M,9. Ezerarcú hős: (partizánfilm) ROXI (Rákóczi út 82) till. lil. M­ 3, ‚45. M,7, 163. ÁRPÁD (Kerepesi út (46) K.6. M 48. Biciklitolvajok: (olasz film) ADMIRAL (Mártírok útja 5) '45. ‚47, ..49. Híradó Mozi: (Lenin-körút 13.) 1. Ma­g­yar híradó, 2. Szovjet híradó, 3.­pítjük a vörös hajókat. 4. Koreai híradó, 5. Kristályok világa. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. MOZIK MŰSORA Népek kezébe te adtál iránytűt ! Népek kezébe te adtál iránytűt, J­­ljics Lenint * Te mutattad a proletárjövendőt. * Az elnyomás dermesztő éjein.­­ A te elméd világított a pusztán, * Hol sírva járt muzsik és proletár, A te szavadra énekelte forrón *­­ Dalát az ifjú, forradalmi táj. * „Iljics Lenin!" — Reszketve emlegettek * Feh­ér bandák és bankár úrfiak; * „lljics Lenin ..— szaladt a grófi rabló S a tolvaj úri had. 4 Amerre léptél, kivirult a tájék, J A könnyes muzsik nevetett, · A felkelők­ álmodta hősi korszak * Dobogta vissza szívverésedet.­­ Jövő napok sorát építve élték, Magasba szökkent ipar­tudomány­ . * A munka láza ritka fénnyel égett * Öreg és ifjú munkás homlokán. Ó, boldog az, ki emlékében őriz, * Ki láthatott és hallhatott, * Midőn keményen kellegetted-hivtad­­ A kommunista holnapot. * Nagy ihlető, munkámnak ihletője, * Iljics Lenin, szigorú és szelíd, * Te, a szabadság drága hídverője,­­ Ki feltártad jövőnk törvényeit * Boldog vagyok, hogy műved tengerében 4 Kedvemre búvárkodhatom * S mint vers csendülsz öröm­­el-biztatással ! Szívemen, ajkamon! 4 Keszthelyi Zoltán A Gavrilov Ének- és Táncegyüttes nagysikerű díszelőadása A Szovjet Hadsereg Gavrilov Ének­es Táncegyüttese már kétszer is sze­repelt nálunk. Már akkor megismertük a kiváló katona-művészcsoport remek ké­pességeit és így nagy örömöt sz­erzett újabb látogatásuknak már a híre is. Most néphadseregünk vendégeiként ér­keztek­­Magyarországra és szerdán a Városi Színházban honvédségünk ren­dezésében óriási sikerrel mutatkoztak be újra. A hangversenyen megjelent a Magyar Dolgozók Pártja Központi­ Ve­zetőségének, az Elnöki Tanácsnak és a néphadsereg tábornoki karának több tagja).Jelen voltak a díszelőadáson a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság bu­d­apesti nagykövetségeinek és több baráti állam követségének képviselői is.­­Az est igazi ünnepe volt nemcsak a páratlan szovjet népművészetnek, hanem a szovjet-magyar barátságnak is. Már a függöny szétnyílásakor a kö­­zösség forró lelkesedéssel ünnepelte a felszabadító, dicsőséges, hősi Szovjet Hadsereget s a szovjet nép és a béke­­tábor bölcs vezérét, a nagy Sztálint. A programm legnagyobb részében új számokkal szerepelt az együttes Alekszandr Fjodorovics Tupicin kitűnő karnagy vezénylése alatt. Mind a pompás hangú, bámulatosan fegyelme­zett énekkar, mind a kitűnő zenekar és tánccsoport minden produkcióját, legszívesebben valamennyit, megismé­teltették voln­a a nézők és hallgatók. A szerzemények legnagyobb részének zeneköltője Novikov és mellette Alekszandrov, Tulikov, Muradelli, Du­­najevszkij, Rimski-Korzakov és több más népszerű zeneszerzője a Szovjet­uniónak.­ Az előadások közül külön is kiemeljük a „Fel vörösök, proletárok!" című kórust, a „Kérők“ című mulatsá­gos, kedves táncjelenetet, a „Pihenő­ben" című szvitet, valamint az elő­­adást befejező, sodró lendületű, csodá­latos Kozáktáncot. Felejthetetlen­­ él­mény emlékét vitte haza a közönség.

Next