Világosság, 1952. január-március (8. évfolyam, 1-77. szám)

1952-01-07 / 5. szám

2 Vilátossák Az újralegyverzés elleni német munkásbizottság felhívása a Schuman- terv ratifikálása ellen DÜSSELDORF, január 7. (ADN) Az újrafelfegyverzés elleni német munkásbizottság nyílt levelet intézett a szövetségi gyűlés összes képviselőihez, akiket arra figyelmeztet, hogy a német nemzet önrendelkezési jogát nem szabad a Schuman-terv elfogadásával áruba bocsátani. A Schuman-terv — hangzik a levélben — nem a nyugateurópai népek közti feszültség kiküszöbölését és a béke megvédését szolgálja, hanem a nyugatnémetországi acél- és szénipari az agresszív Atlanti Egyezmény céljainak szolgálatába állítja. Jellemzi, hogy amerikai fegyvergyárosok és lapjaik a Schuman-terv gyors ratifikálását javasolják. Az amerikai befolyás alatt álló hatalmas nyugateurópai fegyverkezési konszern veszélyezteti a népek nemzeti létét, biztonságát és békéjét. A Schuman-terv nem jelent lépést Európa békés egyesülésének útján, ellenkezőleg, a népek nemzeti jogának kiszolgáltatását és a nemzeti gazdaságnak a háborús profitra éhes finánctőke szolgálatába állítását jelenti. A Schuman-terv ratifikálása Németországot még inkább függő helyzetbe hozná az USA-tól, gazdaságunk jelentős részének kiszolgáltatását eredményezné és ugyanakkor elmélyítené hazánk szétszakítottságát. A levél befejezésül a következőket írja: „Népünk elutasítja a Schuman-tervet és ami ezzel kapcsolatos: Nyugat- Németországnak az Atlanti Egyezményhez való csatlakozását. A német nép Németország békés egyesítését, a békeszerződés megkötését és az öszszes megszálló csapatok kivonását kívánja. A Német Kommunista Párt elnökségének nyílt levele a Német Szociáldemokrata Párt tagjaihoz és vezetőihez DÜSSELDORF, január 7. (ADN) A Német Kommunista Párt elnöksége szombaton nyílt levélben szólította fel a Német Szociáldemokrata Párt tagjait és vezetőit, hogy akcióegységben védjék meg a nép demokratikus jogait és szabadságát az új fasiszta módszerekkel és a háborús készülődéssel szemben. „A Schuman-terv elfogadását úgy lehet megakadályozni, ha a szociáldemokrata, kommunista és pártonkívüli munkások, szervezett és nem szervezett munkások, tiltakozó sztrájkokkal tudtál adják, hogy nem hajlandók elfogadni ezt az amerikai háborús tervet. Az egész német népnek követelnie kell, hogy a bonni parlament a Schuman-terv elfogadása ellen szavazzon”. A nyílt levél a továbbiakban megállapítja, hogyha a gyárakban a munkások nem gyártanak gránátokat, ha a kikötőmunkások és a tengerészek, a vasutasok és a gépkocsivezetők megtagadják a fegyver és lőszer szállítását, akkor Eisenhower ,,európai hadserege” nem kap tankokat, lövegeket és gránátokat s akkor a háború sem lesz lehetséges. Január 9-re összehívták a népi kamarát . BERLIN, január 7. (ADN) A népi kamara elnöksége a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének kérésére a népi kamara legközelebbi rendes ülését 1952. január 9-re hívta össze. Az amerikaiak szégyenletes követelései következtében továbbra sincs haladás a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon KESZON, január 7. Az Új Kína hírügynökség jelenti. A fegyverszüneti tárgyalások napirendjének harmadik és negyedik pontjáról tárgyaló albizottságok a szombati ülésen sem jutottak előbbre A másik fél továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy beavatkozhassék belügyeinkbe s a fegyverszünet létrejötte esetén nem hajlandó szabadon bocsátani és hazatelepíteni az őrizetében lévő valamennyi hadifoglyot. A harmadik napirendi ponttal kapcsolatban a másik fél nyíltan és arcátlanul követeli magának azt a jogot, hogy beavatkozhassék belügyeinkbe és megsérthesse szuverenitásunkat. Tárgyaló küldöttei szerint nincs semmi értelme az olyan fogalmaknak, mint „szuverenitás” és „belügyek". Katonai erejükkel is hetvenkednek, azt gondolva, hogy ezzel megijesztenek bennünket. Azt is állították, hogy Kína megtámadása „gyerekjáték" lenne. Küldöttünk határozottan rámutatott, hogy a kínai nép erős és elmúltak azok az idők, amikor néhány amerikai repülőgéppel és ágyúnaszáddal meg felvetett ijeszteni. A napirend negyedik pontjával foglalkozó albizottság szombati ülésén küldötteink pontról pontra visszautasították azt az úgynevezett hatpontos javaslatot, amellyel a másik fél január 2-án hozakodott elő. Küldöttünk az első ponttal kapcsolatban rámutatott: a hadifoglyoknak egy az egyhez alapon javasolt kicserélésével a másik fél nyilvánvalóan valamennyi gondozásunkban lévő hadifogoly szabadonbocsátását és hazatelepítését igyekszik elérni, míg a mi hadifoglyaink legnagyobb részét visszatartaná. A másik fél javaslatának második pontja a hadifoglyokat túszokként akarja felhasználni, amikor azt kívánja, hogy a hadifoglyokat egy az egyhez alapon polgári személyekért cseréljék ki. Ez a magában véve is barbár rendszabály arra vezetne, hogy több mint 160.000 hadifogságba került emberünket visszatartanák. Mi semmiképen sem egyezünk bele abba, hogy a hadifoglyokat polgári személyekkel cseréljék ki. A „javaslat” harmadik pontja szerint becsületszóra szabadon kell bocsátani, de nem kell hazatelepíteni az olyanokat, akik „nem óhajtanak hazatérni”. Lényegében véve ilyen módon hadifoglyaink Csang Kaj Seknek és Li Szín Man-nak, a kínai és a koreai nép e két halálos ellenségének kezébe kerülnének. „Javaslatuk” negyedik pontja azt kívánja, hogy a többi polgári személyt, „ha ezt óhajtja”, engedjék vissza otthonába. A másik fél javasolta úgynevezett „önkéntes hazatelepítés” tulajdonképen nem más, mint kísérlet a háború alatt fogságba esett többszázezer polgári személy visszatartására. A másik fél javaslatának ötödik pontja még nagyobb képtelenség. Azt ajánlja: a Nemzetközi Vöröskereszt vállalkozzék annak ellenőrzésére, várjon a hadifoglyok és a polgári személyek „kényszerítő nyomástól mentesen fejezték-e ki akaratukat a hazatelepítés tekintetében”. Nem szorul különösebb bizonyításra hogy az úgynevezett önkéntes visszatelepülés elve csupán álcázása a másik fél arra irányuló igyekezetének, hogy visszatartsa a fogságban lévőket. Végül a hatodik pont a következő módon határozza meg a szóbanforgó polgári személyeket: „Azok, akik 1950 június 25-én bona fide (jóhiszeműen) laktak akoreai köztársaság’, vagy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területén". Korea azonban nem két ország és ezenkívül nem szabad politikai kérdésekkel összekeverni az otthonukba visszatelepítendő polgári személyek ügyét. Küldöttünk hangsúlyozta, hogy a másik fél javaslata az újkori történelem lapjainak szégyenfoltja és szó sem lehet arról, hogy mi azt elfogadjuk. Védelmi harcokat vív a koreai néphadsereg A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága január 6-án közölte, hogy a koreai néphadsereg alakulatai, szorosan együttműködve a kínai népi önkéntesek egységeivel, a korábbi vonalakon továbbra is védelmi harcot vívtak az amerikai-angol beavatkozók és a hsziamanista csapatok ellen. Január 5-én a néphadsereg egységei és a kínai népi önkéntesek visszaverték az ellenség Korangpori térségében indított dühödt támadásait és nagy veszteségeket okoztak az ellenségnek. Január 6-án a néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek a kelet- és nyugatkoreai partvidék békés lakott helységeinek bombázásában résztvett ellenséges repülőgépek közül hármat lelőttek. A „propaganda fokozásával" kívánják megjavítani a Koreában harcoló amerikai katonák rossz harci szellemét MOSZKVA, január 7. (TASZSZ) Vronszkij, az Izvesztija szemleírója a Koreában lévő amerikai katonák háborúellenes hangulatáról ír. Az amerikai lapok hasábjain — írja — egyre gyakrabban jelennek meg olyan hírek, hogy a Koreában dúló háború igen népszerűtlen a katonák körében. Ez a háborúellenes hangulat mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy az amerikai katonák nem tudják, miért harcolnak és pusztulnak el a távoli Koreában. Koreában járt több hivatalos személy — folytatja Vronszkij — kénytelen volt beismerni, hogy a harci szellem az utóbbi időben rendkívüli mértékben hanyatlott; az amerikai hivatalos köröket és a reakciós lapokat aggasztja a katonák hangulata és különféle gyógymódokat ajánlanak a harci szellem fokozására. A New York Times például „a kialakult helyzetet az amerikaiak koreai propagandájának fokozásával” ajánlja megjavítani. HÉTFŐ, 1052 JANUÁR 7. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete új minisztériumok létesítéséről A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács előterjesztésére törvényerejű rendeletet hozott új minisztériumok létesítéséről, egyes minisztériumok kettéválasztása útján. A törvényerejű rendelet értelmében a következő új minisztériumokat állítják fel: állami mező- és erdőgazdaságok minisztériuma, élelmiszeripari, középgépipari, építőanyagipari, postaügyi minisztérium és a helyi ipar minisztériuma. Az eddigi élelmezési minisztérium az élelmiszeriparnak külön minisztériummá való átalakulása folytán begyűjtési minisztériummá, a közlekedés- és postaügyi minisztérium pedig a példaügy külön minisztériummá való alakulása folytán közlekedésügyi minisztériummá változik. Az Elnöki Tanács az állami mező- és erdőgazdaságok miniszterévé Hegedűs Andrást, élelmiszeripari miniszterré Altomáre Ivánt, középgépipari miniszterré Zsofinyecz Mihályt, építőanyagipari miniszterré Apró Antalt, postaügyi miniszterré Katona Antalt, a helyi ipar miniszterévé Szabó Jánost, begyűjtési miniszterré Nagy Imrét, kohó- és gépipari miniszterré Kossa Istvánt, közlekedésügyi miniszterré Bebrits Lajost választotta meg. Miniszterhelyettesek kinevezése Az Elnöki Tanács a középgépipari miniszter első helyettesévé Bíró Ferencet, az építőanyagipari miniszter első helyettesévé Kökény Mihályt, a helyi ipar miniszterének első helyettesávé Csikós-Nagy Bélát, az állami mező- és erdőgazdaságok miniszterének első helyettesévé Koczor Lajost, a begyűjtési miniszter első helyettesévé pedig Tasnádi Sándort nevezte ki. GÁBOR ANDOR: Ajándék Titónak Karácsonyra, mint az amerikai és a jugoszláv sajtóból is kiderül, Tito gyönyörű ajándékot kapott főnökétől, Trumantól. Nézzük meg, miért kapta az ajándékot? Mert ő is ajándékozott valamit Trumannnak. Egy nagyköveti palotát, valószínűleg a régi helyett, amit a németek lebombáztak. Cserébe Truman többezer grimibotot küldött Titónak. A jugoszláv rendőrség használatára. Mit tud mondani Tito hivatalos lapja, a Borba, ennek a csodaszép és csodálatosan népszerű ajándéknak feldícsérésére? Hallgassuk meg: „Arról van szó, — mondja a legkomolyabb hangon — hogy a társadalmi demokrácia megerősödése felé, a polgárok egyéni szabadsága felé, jogaik garanciája felé újból egy komoly lépést teszünk." A gumibotokkal? — kérdezzük mi elcsodálkozva. Igen, azokkal, „mert..." És a Borba megmagyarázza: „mert eddig a rendőrség a fegyelmetlenségben bűnös polgártársakkal szemben tűzfegyvereket szokott alkalmazni s gyakran ártatlanokat is megsebesített." No de ilyet! Ki mert volna arra gondolni, hogy fíta országában a rendőrség, amely olyan jó, mint a falat kenyér, ártatlanokat sebesített meg, miközben tűzfegyerével a bűnösöket kiirtotta? De most már rendben van: ezentúl ez nem fordulhat elő, ezért kapta Tito a botokat Trumantól. Ezentúl az ártatlanokat csak meg fogják botozni s kizárólag a bűnösöket fogják agyonverni. De nem. A Borba cikke megnyugtatja az olvasót, hogy ezentúl sem lesz baj. Bár ez a nagyon hasznos küldemény, mint ajándék, megérkezett, „a jugoszláv rendőrség szükség esetén erélyesebb eszközöket is fog használni a rend helyreállítására." Az agyonlövés tehát nem fog szünetelni. Nyilvánvaló, erről gondoskodik majd a jószívű diktátor. Az agyonverés sem fog szünetelni. Minden marad a régiben, persze csak addig, amíg a nép nem veszi a kezébe a botot is, a tűzfegyvert is. A BÉKE BÁTOR HARCOSA Ikuo Ojama, a Sztálin-békedíj kitüntetettje A japán kultúra egyik legkiválóbbjártak, Ikuo Ojama egyetemi tanárnak, a következetes és bátor békeharcosnak otthonában vagyunk. Egész nap csöng a telefon. A professzort a nemzetközi Sztálin-békedíjjal tüntették ki. A hír bejárta az egész országot. Egyre-másra érkeznek az üdvözlő táviratok. Ismerősök és ismeretlen emberek sietnek a profeszszorhoz. Fiatalok és öregek, ünneplőbe öltözötten a tokiói Vaszeda egyetem jelenlegi és volt hallgatói jelentek meg, hogy üdvözöljék Ikuo Ojamát. Ezen az egyetemen végezte tanulmányait ötven évvel ezelőtt a rendíthetetlen békeharcos és jelenleg ugyanitt a közgazdasági és politikai tanszék tanára. Ikuo Ojama igazi japán hazafi. Azok közé tartozik, akik mindig bátran szembefordultak a reakció sötét erőivel. 1880 szeptemberében Vakaszanó faluban, Hiogo megyében született. Apja orvos volt, aki fiát arra nevelte, hogy szeresse a munkát, a tudományokat, az igazságot. Ikuo Ojama 1905-ben befejezte az egyetemet és ezután Chicagóban és Münchenben folytatta tanulmányait. Az első világháború után az „Aszphi” című újság munkatársa lett. Ebben a lapban éleshangú leleplező cikket írt a militarizmus és a háború ellen. Publicisztikai működésének a hatóság vetett véget: Ikuo Ojamát eltávolították a szerkesztőségből. Ezután a Vaszeda egyetem professzora lett és ott azonnal élére állt a haladó diákság mozgalmának. Tevékenységét erősen figyelték a reakciós hatóságok. Veszély fenyegette életét és ekkor a professzor külföldre emigrált és csak akkor tért vissza, amikor a japán militarizmus vereséget szenvedett a szovjet Távol-Keleten. Megalakította a munkás-paraszt pártot, amely akkor a kommunista párttal egy sorban harcolt a dolgozók érdekeiért. A kormány feloszlatta a pártot és Ikuo Ojama újból emigrációba kényszerült, amelyből csak 1945-ben tért vissza hazájába Azonnal meglátta, hogy az amerikai megszállók célja nem a japán militarizmus megsemmisítése, hanem annak feltámasztása és a demokratikus erők elnyomása. Touto Ojama az igazi hazafi, a rendíthetetlen békeharcos példáját mutatja. Az amerikai megszállás első napjaitól fáradhatatlan felvilágosító munkát végzett és a tömegeknek széles körben, megmagyarázta, milyen sorsot szánnak a megszállók a japán népnek. Beszédeiben felhívta a japán hazafiakat, hogy harcoljanak a békéért és a népek közötti barátságért. A reakciós Josida-kormány az amerikai megszállók parancsára, a hírhedt „325. sz. rendelet” alapján letartóztatta, de kénytelen volt rövidesen szabadon bocsátni. Ikuo Ojama a japán parlamentben lángoló beszédet mondott, az áruló japán különbékeszerződéselen, a béke mellett Ikuo Ojama a Japán Országos Békebizottság tagja és az ő munkásságának is eredménye, hogy már eddig 7 millió japán állampolgár írta alá a Béke-Világtanács felhívását. Toito Ojama egyszerű dolgozó- szobájában a falak mellett húzódó polcokat zsúfolásig töltik meg a könyvek. A fiatalos mozgású, energikus fellépésű idős professzor a nemzetközi Sztálin-békedíjjal történt kitüntetéséről így nyilatkozott: — Életemben nem voltam még ilyen boldog. Ez a nagy kitüntetés nemcsak engem illet, hanem azt a sokmillió japán hazafit, aki síkraszállt a béke mellett. Milyen csodálatos érzés tudni, hogy hangunkat meghallották Moszkvában is, a Szovjetunióban, amely a béke igazi zászlóvivője. Nem vagyunk egyedül! És nem is maradhatnak egyedül azok, akik ilyen fenkölt és nemes cél érdekében élnek és harcolnak! A háborús gyújtogatók újabb szennyes kalandjainak láttán, minden üldözéssel dacolva, kettőzött erővel fogunk harcolni a békéért és a népek közötti testvéri barátságért. És bizonyos, hogy győzni fogunk! (A Pravda tudósítójának cikke nyomán.) Az Állami Egyházügyi Hivatal új elnökének kinevezése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kossa Istvánt kohó és gépipari miniszterré történt megválasztása folytán az Állami Egyházügyi Hivatal elnöki tisztje alól felmentette és az Állami Egyházügyi Hivatal elnökévé Horváth Jánost nevezte ki. Megfontolandó javaslat Az amerikai kormány külpolitikai jellegű döntéseit kizárólag a „demokrácia’ és a „nemzetközi jog" fenkölt eszméi irányítják. Ezt állítja Mr. Truman és Mr. Acheson. A tények azonban mást mutatnak. Nézzük például a newyorki és clevelandi magyar konzulátus bezárásának és megnyitásának esetét. Letartóztatták Vogeler ezredes amerikai kémet, a „szennyes ügyek’ minisztériumának fontos ügynökét. Erre az amerikai hatóságok bezárták a newyorki és clevelandi magyar konzulátust. Vogeler ezredest szabadon bocsátották: az USA kormánya megnyitotta a két konzulátust. Lelepleztük a határsértő amerikai katonai repülőgép ügyét: az USA kormánya ismét bezárta a konzulátusokat. A tények tehát azt mutatják, hogy az amerikai kormány bizonyos külpolitikai határozatai nem annyira a „demokrácia" és „nemzetközi jog" eszméivel, mint azzal vannak összefüggésben, hogy leleplezik-e és lefogják-e az amerikai kémeket, kártevőket, határsértőket. Egyszerűbb lenne, ha az USA kongresszusa törvényt hozna, amely kimondaná, hogy csupán olyan kormány tarthat konzulátust az Egyesült Államokban, amely kötelezi magát, hogy amerikai kémeknek, kártevőknek és katonai repülőgépeknek szabad mozgást biztosít országa területén. Ezt a javaslatot talán Mundt szenátor nyújthatná be a szenátusban. (Mr. Mundt ugyanis szívesen és gyakran nyújt be kémekkel kapcsolatos javaslatokat. Mint emlékezetes, ő indítványozta a szenátus nyilvános ülésén azt, hogy a fasiszta emigráns banditák arcvonásait plasztikus műtéttel változtassák el, így dobják át őket romboló diverzáns munkára a szabad országokba. Ha törvényileg szabályoznák az összefüggést a kémek és a konzulátusok bezárása között, úgy az amerikai külügyminisztériumnak nem kellene légből kapott ürügyeket kitalálnia minden egyes esetben, amikor önkényes, jogtalan intézkedéseket hoz a Szovjetunió vagy a népi demokráciák ellen.