Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-02-01 / 1. szám
VÍZÜGYI ESEMÉNYNAPTÁR Adatok a Tisza-szabályozás történetéhez II. A Tiszavölgyi Társulat megszervezése (1845—1846) A Tisza-szabályozás régóta sürgetett ügyének felkarolása, a munka végrehajtására alkalmas, korában páratlan méretű szervezet: a Tiszavölgyi Társulat létrehozása, s a szabályozási munkálatok megkezdése Széchenyi István érdeme. Széchenyi gazdaságpolitikai elgondolásaiban kezdettől fogva központi helyet foglaltak el a vízépítés feladatai. Világosan felismerte a vízrendezési munkálatok jelentőségét, gazdaságföldrajzi-táj alakító szerepét, kulcskérdés jellegét a 19. századi Magyarország gazdasági fejlődésében. Széchenyi politikai programjának jelentősége: a gazdasági — sőt gazdasági-műszaki — építőmunka kérdéseinek előtérbe állítása, igazán csak napjainkban, több mint egy évszázad távlatából, hasonló történelmi helyzetben, egy új társadalom gazdasági alapjainak építése idején válik érthetővé mindenki számára. Széchenyi ugyanis látta, hogy nemcsak gazdasági bajaink, de kulturális és társadalmi elmaradottságunk is közös okokra: a közlekedés elmaradottságára, az áruk és eszmék forgalmának zsibbasztó hiányára vezethetők vissza. Mai megfogalmazásunk szerint: a felépítmény korszerűtlensége és a gazdasági alap fejletlensége szoros kapcsolatban állt egymással. Ezért hangsúlyozta, hogy az ország felemelésének legfőbb eszköze a közlekedés és a kereskedelem fejlesztése, ami az adott helyzetben elsősorban a víziutak s utak kiépítését jelentette: a folyók szabályozását, a mezőgazdaság fellendítéséhez és az útépítés megkezdéséhez egyaránt nélkülözhetetlen ármentesítéseket és lecsapolásokat, valamint a gazdasági és kulturális központok kialakítását biztosító egyéb műszaki létesítményeket ... A gazdasági fejlődés igényei és a politikai fellépése idején elért műszaki eredmények (a Sárvíz-szabályozás sikere, a Duna-felmérés befejezése, a Duna-gőzhajózás napirendre kerülése stb.) mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy tevékenységének középpontjába a vízügyi-műszaki munka kerüljön. Megindította az Aldunaszabályozást, felkarolta a dunai hajógyártást, megkezdte a közlekedés és az ország gazdasági és kulturális központjának kialakulása szempontjából egyaránt döntő jelentőségű állandó híd, a Lánchíd építését. De ugyanígy az ő érdeme az ország gazdaságtörténetében mindmáig legjelentősebb műszaki munka, a Tisza-szabályozás megkezdése és ezen túl a reformkor — alapelveiben még ma is érvényes — vízügyi programjának kialakítása. A Tisza-szabályozás érdekében végzett munkája nagyon jellemző politikai elgondolásainak realizmusára, de ugyanakkor a kor politikai fejlődésével szembeni elszigeteltségére is. Szemében — a valósággal számoló, egyetlen lehetséges illúziómentes állásfoglalásának megfelelően — a haladás, felemelkedés egyetlen útja az alkotó, termelő munka volt. A nemzet érdekében szükségesnek felismert feladatok megoldásához pedig minden eszközt és segítséget felhasznált és elfogadott, szükség szerint még az idegen érdekeket képviselő kormánnyal való együttműködést is vállalta. Ezért fogadta el a Tisza-szabályozás, ill. a munka megszervezésére kínálkozó s el nem mulasztható kedvező alkalom megragadása érdekében a Helytartótanács, ill. az Építési Igazgatóság mellett megszervezett Országos Közlekedési Bizottmány vezetését is — természetesen anyagi és erkölcsi függetlenségének feladása nélkül. Annak ellenére, hogy tudta és látta, hogy tevékenységét a kormány spiclijei ellenőrzik, és tudta azt is, hogy az egyre értelmetlenebbé, öncélúbbá vált, negatív ellenzéki magatartás „elvhű” hívei „hitehagyottnak” bélyegzik majd ... Maga nemcsak felette állt az ilyen korlátolt szemléletnek, hanem engedményt sem volt hajlandó tenni ennek: még népszerűségének veszélyeztetése árán is vállalta a történelmi helyzet által számára kijelölt feladatot: „Mint a közlekedési bizottság elnöke egy régi tervét valósíthatja meg, a Tisza szabályozásának nagy munkájára nyílik lehetősége, ő nem politikusan gondolkodik, hanem államférfihoz illően, előtte a hatalmas árterületek vannak, millió magyar mindennapi kenyere, a tiszai hajózás lehetősége. Nem látja, hogy eszköz, a kormány változott politikájának eszköze, mert nem az ... mint kormánymegbízott indul a Tiszavidékre ..., egy nagy magyar táj gazdasági életét forradalmasítja!” Irta róla találóan jellemezve felfogását — naplójának kommentáréban Bóka László. A vállalt feladat nagyságát csak akkor érthetjük meg igazán, ha tudjuk, hogy a Tiszaszabályozás hatalmas munkája csak a helyi, partikuláris érdekeken felülemelkedő egységes terv alapján és a helyi törekvéseket összefogó szervezet kialakításával volt megoldható. Ehhez azonban annak a helyi tervekhez ragaszkodó vármegyei ellenzéknek az ellenállását kellett legyőzni, mely egyúttal a politikai ellenzéket is jelentette. az Az egész vállalkozás sikere érdekeltek megnyerésén, 30