Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-04-01 / 2. szám
A vízügyi igazgatóságok feladata az ágazati irányítási, a hatósági és felügyeleti tevékenység ellátásában A vízgazdálkodás egységes állami irányítását az 1964. évi IV. törvény, illetve a 32 1964. Korm. számú rendelet és az ezeket módosító és kiegészítő 30/1968 számú törvényerejű rendelet, a 12/1966. és a 39 1968. Korm. sz. rendeletek szabályozzák. Ezek a jogszabályok egyrészt előírják a jogokat és kötelességeket, rendezik mindazokat az alapvető kérdéseket, amelyek — a társadalom érdekeinek megfelelően — a vízgazdálkodás állami irányításához szükségesek, másrészt keretül szolgálnak az ágazatirányítási jogkörben később szükségessé váló és kiadásra kerülő jogszabályokhoz. A Vízügyi Törvényben meghatározott vízügyi igazgatási hatáskörrel összhangban adták ki a 2038/1967. Korm. sz. határozatot, amely az OVI elnökének ágazatirányítási jogkört biztosít. Az OVH elnöke a vízgazdálkodás egységes állami irányítását elsősorban a vízügyi szervezet ágazatirányítási, hatósági és felügyeleti funkcióján keresztül gyakorolja. Ezek a jogok, illetve kötelezettségek több lépcsőben érvényesülnek. Felsőbb szinten, országos hatáskörrel az Országos Vízügyi Hivatal, alsóbb szinten, területi hatáskörrel a vízügyi igazgatóságok, illetve azok szakaszmérnökségei látják el. Az OVH a hivatkozott magas szintű jogszabályok által biztosított jogkörében szabályozza többek között a vízkészlettel való gazdálkodás rendjét, a vizek tisztaságának védelmét, a népgazdasági ágak együttműködését a vízgazdálkodásban, rendezi a vízjogi kötelezettségeket, rendelkezik az ár- és belvízvédelem, valamint a helyi vízkárelhárítás teendőit illetően, kidolgozza a vízügyi hatósági és államigazgatási eljárás, továbbá a vízügyi felügyelet szabályait stb. Az említett szabályozásokkal kapcsolatos operatív feladatokat a vízrajzi egységekre szervezett vízügyi igazgatóságok látják el. Az igazgatóságoknak számos alkalommal nyílik lehetőségük arra, hogy szakvéleményt nyilvánítsanak valamely vízimunkával — sőt a vizet csak nyersanyagként, vagy segédanyagként használó üzem létesítésének, telepítési helyének eldöntésével — kapcsolatban. Ilyen alkalmak többek között: a műszaki megoldás elvi meghatározása, a helykijelölési eljárás, a szakvéleményezés, a beruházási programok véleményezése, ill. jóváhagyása, a tervezéssel kapcsolatos konzultációk, a létesítési vízjogi engedélyezés, az üzempróbák és az üzembe helyezési hatósági engedélyezés. Az ágazati irányítás területi feladatának ellátása során a vízügyi igazgatóságoknak kell gondoskodni arról, hogy más népgazdasági ágazatokban, illetve azok területi szerveiben megvalósuló vízgazdálkodási tevékenység összhangban legyen a társadalom összérdekeit szolgáló vízügyi előírásokkal. Fejlesztésük, üzemelésük megfeleljen a korszerűség követelményeinek, a vizek minőségi előírásainak és a térség vízgazdálkodási adottságainak. Ezen feladatoknak az igazgatóság többirányú hivatali és társadalmi tevékenység kifejtésével tesz eleget. Hivatali tevékenységét jogszabályok és rendeletek írják elő. A tervbe vett vízimunkáknál a vízgazdálkodási cél elérését és az ágazati előírások betartását a kötelező érvényű, elvi műszaki megoldás-meghatározással biztosítja az igazgatóság. Miután az elvi műszaki megoldás-meghatározás nemcsak a tervező és a beruházó részére kötelező, hanem a vízügyi igazgatóságot is köti a vízjogi engedély kiadásánál, ezért az előírás megtételekor különös körültekintéssel kell eljárni és széles, belső koordinációval kell megfogalmazni. Az elvi meghatározás az ágazati irányítás egyik leghatékonyabb eszköze, melynek révén úgy a területi elhelyezést, mint a műszaki kialakítást illetően a tervek elkészítése előtt, tehát kellő időben lehet érvényre juttatni a térség vízgazdálkodási követelményeit. A műszaki megoldások elvi meghatározása a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóságnál a szakágazatok széles körű koordinációja útján jön létre. Az ezzel kapcsolatos munkamódszereket az igazgatóság már a 30/1970. számú OVH utasítás megjelenése előtt kialakította és alkalmazta. Az 5/1970. OVH rendelkezés 22. §-a módot nyújt arra, hogy szakhatósági állásfoglalások révén az egyes államigazgatási területegységekre illetékes tanácsi apparátus hatósági jogkörében is biztosítsuk a vízgazdálkodási érdekek védelmét. Igen jelentős az a tevékenység, amit a vízügyi igazgatóság társadalmi síkon fejt ki és amivel lényegében az ágazati irányítás céljait szolgálja. Első helyen lehet említeni a szoros kapcsolattartást a terület állami és gazdasági szerveivel. Igazgatóságunknál kialakult rendje van annak, hogy az igazgatótól a gátőrig terjedő szinteken kinek milyen szervekkel kell kötelező módon állandó jellegű kapcsolatot tartani, így biztosítható, hogy a vízügyi szervezet gyors és megbízható információt szerezzen működési területének vízgazdálkodási igényeiről és ugyanakkor tájékoztatást és inspirációt adjon bizonyos vízgazdálkodási igények kifejlesztésére, illetve azok mikénti megoldására. Az igazgatóság nemcsak ilyen spontán módon, hanem kötöttebb tervszerűséggel is foglalkozik a terület vízgazdálkodási problémáinak feldolgozásával. Esetenként teljes apparátusának bevonásával összegyűjti a területén működő különféle népgazdasági ágakhoz tartozó irányító és gazdálkodó szervezetek fejlesztési elképzeléseit és az ezekkel összefüggő vízgazdálkodási igényeket (Szakaszmérnökségek komplex vízgazdálkodási terve, Ágazati ötéves terv stb.). 62