Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon
zással ebből az eredeti jellegéből egészen kivetkőztettek. A szabályozások folyamán a következő jellegzetes Dunaszakaszok alakultak ki: 1. A dévény—gönyüi szakasz, az ú. n. Felsőduna, rendezése előtt a folyam legrakoncátlanabb része volt, medrét évről-évre változtatta. 2. A gönyű—paksi szakasz a meder állandósága mellett sziget- és zátonyképződésre rendkívül hajlamos. 3. A paks—drávatoroki szakasz, amin 1820—21. évben 4, azután a negyvenes években Paks és Apatin között 7 átvágást csináltak, melyek a folyam medrét 96 km-rel rövidítették meg. Legutóbb az 1893. évi XVIII. t. c. értelmében vágták át több helyen a medret. 4. Drávatorok—ómoldovai szakasz a göniii—paksi szakaszhoz nagyjában hasonló. 5. Ómoldova—orsovai sziklás szakasz. A szabályozásnál főszerepet játszott a hajózás, jéglevonulás és a partok biztosítása. Fontos tartozéka volt a normális medermélység megállapítása. A törvény 1907-ig a szabályozásra 20 millió forintott irányzott elő. A költségek túlnyomó nagy része a Dunaradványtól Baziásig terjedő szakaszra esett, mert a jéglevonulás és hajózás akadályai leginkább e szakaszon voltak. A munkák nagyjából a következő teendőkből állottak: 1. A túl széles, sekély medrek javítását célzó párhuzam művek építése. 2. A vízmegoszlást és ezáltal jégtorlódást okozó folyamágak elzárása. 3. A megtámadott és alámosott partok védelme. 4. Medermélyítés és helyes irány megadása kotrásokkal. 5. A folyamszűkületek kiszélesítése. 6. Az éles kanyarok átvágása. Lássuk már most, hogyan intézkedett a törvény a nagyobb folyókat illetőleg. 1. A Tisza és Bodrog szabályozására 12 évre 12 millió forintot irányzott elő. (Szabályozásáról később bővebben.) 2. A Körösök alsó szakaszát sekély esést eláruló rendkívüli kanyargósság jellemezte. Az 1880-ban megkezdett szabályozás a Sebeskőrös torkolatától a Tiszáig terjedő 233.7 km-nyi természetes folyást, 91.1 km hosszú szabályozott mederre csökkentette. Az 1893-ig költött 5.800.000 forinttal szemben a törvény még mintegy 3.600.000 forintot irányzott elő. 3. A Szamos folyó kanyargásai közé számos község van beékelve, melyek a gyakori jégtorlódások és partszakgatások miatt veszélynek voltak kitéve. A legszükségesebb átvágásokat az 50-es években hajtották végre, ami után a partbiztosítási és mederrendezési munkák halaszthatatlanná váltak. 4. A Maros folyót 1845—1872-ig 33 átvágással 88 km-rel rövidítették meg. A megrövidülés gyorsította ugyan az árvizek levonulását, de egyben a meder elfajulására és a nagymennyiségű hordalék gyors levonulására vezetett. A Tisza, Szeged alatti szakasza a Maros iszapjával állandóan küzdeni kénytelen. A szabályozás feladata azért rendes vízlefolyási viszonyok teremtése, a meder elfajulások megszüntetése, ezzel együtt a Maros hordalékának a minimumra csökkentése és Arad—Szeged között a hajózás előmozdítása volt. A Maros víz-