Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra
Az Erzsébet-híd roncsainak hatása 27- ben a legnagyobb sebesség alig éri el az 1,2 m/s-ot, a 2. szelvényben a legnagyobb sebesség 1,7 m/s-nél is több. A sebességeloszlás másik érdekessége az, hogy a 2. szelvényben a fenéksebesség a szelvény legnagyobb részén a 0,2 m/s alatt marad, a balpart felől azonban a fenék közvetlen közelében is találunk 0,8 m/s-os sebességet. Az 1. és 3. szelvényben viszont a fenéksebesség a teljes szélességben megközelíti a 0,4 m/s értéket. A 2. szelvény előbb említett részén előálló kis fenéksebességeket a roncs előtti, nagyértékű mederkimosást előidéző örvény folyási akadályt jelentő árnyéka okolja meg. Ugyanez az áramlási árnyék ad magyarázatot arra is, hogy a jobbpart felől mintegy 180 m széles sávban a roncs felső éle fölött átlagosan csak 2 m magasságban találunk a zavartalan szakaszok fenéksebességének megfelelő sebességet. Ezeket figylembe véve természetesnek látszik az, hogy a keresztszelvénynek a roncsoktól megtisztított szabad részében viszont — tehát a pesti hídfő mellett — a fenéksebességek igen nagyok, számszerint 0,8 m/s körüliek. A 2. szelvény várható kialakulásának megfelelő területet úgy vettük fel, hogy a balparti hídfő alámosása szempontjából legkedvezőbb alakú lemélyülési lehetőséget vettük számításba. Ez a feltétel a meder adottságai következtében nem állhat meg a valóságban, mert a meder aránylag állékony anyagban alakult ki. A víz állandó és meg nem szűnő munkája során a különböző vízállásoknál keletkező átmeneti kimélyüléseket a mederanyagnál sokkal lazább hordalékanyaggal tölti ki a folyó. Eddigi felvételeink olyan vízállásoknál történtek, amelyek feltöltődést idéznek elő, és ezért a keresztszelvény alakja kedvező. De feltételezhető, hogy a felvételekben mutatkozó fenékszintekhez képest időnként nagyobb kimélyülések is voltak. Ha valamely nagyvíz romboló munkája a kitöltő hordalékot ezekből a mélyedésekből ismét kimossa, az eredeti medret mélyíti tovább. Az ilyen módon kialakult mederben azután már egészen szeszélyes módon következhetnek be olyan változások, amelyeknek a pilonra való hatását még megközelítően sem állapíthatjuk meg. Másik súlyosbító körülmény, amely az előbbi bekezdésben említett kedvező alakú kimélyülés lehetőségét kizárja, az, hogy a Duna budapesti szakaszán természetes állapotában vándorló medrű, hordalékot szállító, középszakasz jellegű folyam volt. A városon átvezető mederszakasz partjait megkötötték, így a folyómeder természetes vándorlását megakadályozták. Az ilyen megkötött medrű szakaszokon a természetük szerint vándorló medrű folyók a hordalékukat a partok mentén váltakozó elrendezéssel vándorló zátonyok alakjában szállítják át. Ezek a vándorló zátonyok a folyás irányában lassan lefelé tolódnak és jellemzőjük, hogy nem helyeződnek át egyik partról a másikra, hanem mind a domború, mind a homorú partok mellett végighaladva, saját partjuknál maradnak. Ilyen lassan vándorló balparti zátony van jelenleg a Molotov-tér tájékán, továbbá a Gellért-hegynél a jobbparton (1. ábra). Ezeknek a zátonyoknak a szabályos levándorlását a hídroncs megakadályozza. A lassan lefelé csúszó balparti zátony mind erősebben szorítja a sodrot a jobbpart felé. Ott azonban útjában áll a meder természetes fejlődését gátló hídroncs, amelynek hatására mind meredekebb szöggel, erőszakosan kénytelen a balpart és az Erzsébet-híd pesti pilonja felé fordulni. Ezt a mind hajózási szempontból, mind a partvédőművek és a hídpillér állékonysága szempontjából kedvezőtlen, illetve veszélyes helyzetet a Molotov-téri zátony lejebb tolódása folytonosan súlyosbítja. A hídroncs alatt, a Gellért-hegy aljában húzódó jobbparti zátony levonulási rendje is megbomlott, mert a hídroncs által lemetszett zátonyvég hordalékát már nem kapja meg és a sodor sem tud fokozatosan a zátony helyére lépni. A Molotov-téri zátony alsó végét az erőszakosan reáterelt sodor elmossa. Ezek hatására a hídroncs alatti mederszakaszon megszűnt a szabályos mederfejlődés. rendszertelen zátony-18 Vízügyi közlemények 1954. 12. -