Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
3. füzet - Csoma János: A Tisza jégjelenségeinek előrejelzése
A Tisza jég jelenségeinek előrejelzése 337 ez a hiányosság a Dunához viszonyítva, ahol a jégviszonyok feltárására, a jégjelenségekre vonatkozóan rendkívül széles körű anyag áll rendelkezésünkre. Az, hogy a tiszai jégviszonyok feltárása, a Tiszára vonatkozó ismeretanyag szélesítése nem következett be, annak tulajdonítható, hogy a Tiszán a jeges árvizeknek különösebb jelentősége nem volt és a hajózás sem lépett fel jelentősebb igénnyel. Ez az állapot azonban a jövőre nézve megváltozik. A Tisza-völgy vízhasznosítása, a tiszai vízlépcsők létesítése lényegesen jobb feltételeket biztosít a hajózás számára, az egyes vízlépcsők duzzasztott tereiben levő jég leeresztése pedig — helytelen gátkezelés esetén — jelentős árvízveszélyt okozhat. Morfológiai okok is indokolják a jégviszonyok részletesebb feltárását. A tiszalöki vízlépcső hatása miatt például a duzzasztási határ környezetében már jelenleg is olyan mederelfajulások találhatók, melyek a jéglevonulás szempontjából is veszélyesek. 2. A tiszai jégviszonyok jellemzése A tiszai jégviszonyok alakulásában, a jég megjelenésében, a folyó beállásában, a jég megindulásában és megszűnésében a következő tényezők játszanak szerepet : a) az éghajlat, b) az esésviszonyok, c) a vízhozam, d) a meder méretei, kanyarulati viszonyai, e) az emberi beavatkozások. Ezeknek a főbb tényezőknek együttes hatására alakul ki a folyó jégjárása. Az éghajlati viszonyokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy eltérés mutatható ki a Tisza felső és alsó szakaszán az éghajlat között [2, 36]. Az alsó szakaszon a napi közepes hőmérséklet magasabb, mint a felső szakaszon. Az esésviszonyokkal kapcsolatban azt találjuk, hogy a Tisza felső és alsó szakaszának esése között lényeges különbség van. Megállapítható továbbá, hogy a Tisza átlagos esése a többi magyarországi vízfolyásokhoz viszonyítva rendkívül kicsi. A vízhozamokat vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a téli időszakra a kis vízhozamok a jellemzőek, de még a jégtakarót megbontó tavaszi árhullámok is általában a középvízi mederben maradnak és szélső esetben sem haladják meg a mértékadó árvízhozam 50%-át. A mederméretek és kanyarulati viszonyokkal kapcsolatban a leglényegesebb jellemző sajátosság az, hogy a Tisza mélyen beágyazott medrében rendkívül ritka a torlaszképződés és jeges árvizek is csak szórványosan fordulnak elő annak ellenére, hogy a folyó jóval kanyargósabb, mint például a Duna, ahol Esztergomtól lefelé már a jeges árvizek a mértékadók. Az emberi beavatkozásokkal kapcsolatosan elsősorban a folyószabályozást kell megemlíteni. Megállapítható, hogy a Tisza általános szabályozása rendkívül kedvező hatással volt a jégviszonyok alakulására. Az éles és elfajult kanyarok átvágásával elősegítették a jég zavartalan levonulását, csökkentették a torlaszképződés veszélyét. A tiszalöki duzzasztómű jelentette az általános szabályozás után a legnagyobb változást a folyó életében. Éppen ezért hatásával külön fejezetben is foglalkozunk.