Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
3. füzet - 1. Árvizek és az 1970. évi árvíz a Tisza völgyében - 1.1. Károlyi Zsigmond: A tiszavölgyi árvizek története
A tiszavölgyi árvizek története 23 hozó 1867. évi árvíz (Szegednél: 22' 10" 0"' , 722 cm) is már jelentős mértékben csökkenő kértételekkel vonult le. (Persze a védekezés sikerének magyarázata nem annyira a tényleges eredményekben, hanem inkább az 1860-as évtized egészében rendkívül csapadékszegény, sőt aszályos jellegében, s az árvizek nem periodikus, hanem elszigetelt jelentkezésében keresendő.) E kezdeti eredmények hatására az 1863. évi ínségakció keretében engedélyezett, ill. megindított munkálatok bevégeztével mind az állam, mind a társulatok lényegében befejezettnek, megoldottnak tekintették a Tisza-szabályozás munkáját. Az indokolatlan optimizmusra azonban már az 1870-es évek derekán kezdődő árvizes periódus első nagyobb - 1876. évi — árvize, alaposan rácáfolt. A töltések méretei (főleg a csekély biztonsági magasság miatt) nemcsak elégtelenek, hanem ráadásul társulatonként is különbözőek voltak. A Vásárhelyi-terv megtagadása katasztrofális következményekkel járt: a szabálytalan hullámtér kiszélesedő szakaszain tárolódó víztömeg lefolyását megengedhetetlen töltésszűkületek gátolták, s a keresztirányú áramlások nyomásának, s a hullámverésnek kitett töltéseket sehol sem védték ártéri füzesek. A szabályozás folyamán elkövetett hibák főleg a szegedi szakaszon halmozódtak fel, sőt azokat itt egy sor helyi műszaki hiba is tetézte. (A hídfeljárók által okozott szorulatok, az újszegedi ártér elzárása, a várbástya fenntartása stb.) A szakemberek és az érdekeltek már korábban is látták a hibák halmozódását és — főleg 1876 után — ismételten figyelmeztettek a fokozódó veszélyekre. Szeged és az Alsó-Tiszavidék biztonsága érdekében azonban lényeges esemény nem történt. 1876-ban a közép-tiszai gátszakadások és elöntések árvíztárolása mérsékelte az árhullámok tetőzési szintjét s így Szeged ekkor még megmenekült a pusztulástól. 1877-ben a Tisza által visszaduzzasztott Maros-árvíz azonban több helyen átszakította a gátat és elöntötte Újszegedet.A kormány megtagadta a társulatok pénzügyi támogatását, s a töltések szükséges fejlesztése helyett még azok helyreállítását is csak nehezen tudták megoldani. Nem jelentett már lényeges segítséget a Szegedalatti gyálai átmetszés 24. órában megkezdett fejlesztése sem...) 3. A szegedi árvízi fordulópont a Tisza-szabályozás történetében ilyen körülmények között köszöntött a Tisza völgyére az 1879. évi árvíz. A tartós esőzések már 1878 novemberétől kezdve ismételt árhullámokat indítottak el a Tiszán és mellékfolyóin. Az első árhullámok Szegednél már december folyamán kiléptek az ártérre s így a korai hóolvadás árhullámai már telt mederre érkeztek. A végzetes gátszakadás 1879. március 5-én Petresnél következett be. A folyó egy magasabb pontján — a város felett mintegy 25 km-re — kitörő víztömeg víztárolóként töltötte fel a régi gátakkal és vasúti töltésekkel lépcsőzetes szakaszokra tagolt árteret: délfelé zúdulva átbukott a sövényházi kereszttöltésen, az algyői vasút töltésén s a Felsővárost védő baktói töltés mentén magasabb szintre emelkedett, mint a Tisza hullámtéri árvízszintje! (Ezért 8-án Tápé mellett átvágták a gátat, hogy az ártéren felduzzadt víztömeget levezessék a folyó hullámterébe. ..) A sövényházi töltésen átbukó víztömeg másik része a terepmélyedések irányát követve délnyugatnak tartva a Fehér-tó és környékének laposát töltötte fel, elöntötte az árvizet soha nem látott Dorozsmát s „hátulról", nyugat felől is körülzárta a várost. (Itt — az Alsóvárostól délre — a Maty-ér szűk hídjának fel-