Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)
1. A Tisza vízgyűjtője, ármentesítése és árvizei - 1.3. Az 1970. előtti Tisza-völgyi árvizek története
1. A Tisza vízgyűjtője, ármentesítése és árvizei 17 árán csak nyúlgátak építésével tudták megvédeni. A társulatok ezt a problémát felismerve, az 1932. évi árvízszintek figyelembevételével az alsó 20 km-es szakaszon a töltéseket tovább fejlesztették, most már átlagosan 1,0 m-es magassági biztonsággal. A II. világháború kitörése a megkezdett fejlesztéseket megakasztotta. A folytatásra 1948-1954 között, majd a 1960-as évek második felében került sor. 1.3. Az 1970. előtti Tisza-völgyi árvizek története A Tisza-völgy geológiai és gazdaságföldrajzi adottságai alapján érthető, hogy a régi krónikák alig emlékeztek meg az évente rendszeresen és törvényszerűen megismétlődő árvizekről. Csak a rendkívüli „nagy vizekről" tudunk, melyek a magaslatokon épült településekben is kárt tettek. Ilyen árvíz volt az 1712. évi szegedi árvíz, mely az ősi szigeten épült városmag és a vár kivételével, az egész várost romba döntötte. Újjáépítése főleg a katonai érdekeknek, a végvárak rendszerében fontos szerepet játszó szegedi vár megerősítésének volt köszönhető. A 18. század két hosszabb árvizes periódusáról főleg közvetve, a hatásukra fellendült ármentesítési-szabályozási tevékenység dokumentumaiból szerezhettünk tudomást. Az 1750-es évek árvizes periódusa főleg a felső-tiszai megyékben okozott károkat, s késztette a megyéket, hogy az országgyűlés segítségét kérjék. Az 1770-es évek árvizei pedig a Tisza-vidék mellett a Maros-völgy árvízkrónikájában is szerepeltek (1772). Korbély József a 18. század közepétől a Tisza szabályozásának megkezdéséig a következő éveket említi a nagyobb tiszai árvizek előfordulási éveiként: 1772, 1813, 1816, 1817, 1830, 1845 (Korbély 1937). A 19. század első felének árvizeiről számos adatunk van. Az 1816. évi árvíz lefolyását Huszár Mátyás részletesebb és Vedres István ismertebb leírásaiból is rekonstruálhatjuk. Ebben az évben a Tisza, Körös és a Maros együttes árvize mindhárom folyó völgyét elborította, s Gyula, Szarvas és Hódmezővásárhely határában a Tisza és a Körösök árvizeit a Maros árvize is növelte. Az árvíz hatására kezdődött meg 1818-ban a Körös-völgy felmérése. 1821. júliusában minden addigit meghaladó árvíz vonult le a Maroson, elöntötte Makót. Az 1830. évi tiszai árvíz, melyet Huszár Mátyás részletes leírásából ismerünk, méretei, lefolyása és hatása miatt egyaránt emlékezetessé vált. A Felső- és Középső-Tisza rendkívüli árhullámait ebben az évben elsősorban a jobb oldali mellékfolyók árvizei alakították ki, s ezek borították el a ZoCay alatti fokokon kitörve és a Hortobágyon keresztül lezúdulva az egész Körös-völgyet.