Volán Hírlap, 1981 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-08 / 1. szám
2500 NAPI TÁRSADALMI MUNKÁVAL... Kaposvár újdonsága hnttal járult, ötmillió forintot a vállalat saját beruházási keretéből fordított az építkezésre, míg a dolgozók társadalmi munkájának értéke több mint egymillió forint volt. A munka jelentős részét a 13-as Volán karbantartó és építőbrigádja végezte, de egészen biztosan várni kellene még az átadásra, ha a vállalat dolgozói, szocialista brigádjai nem járultak volna csaknem 2500 napot kitevő társadalmi munkával az építkezés meggyorsításához. Nemcsak a kaposváriak, hanem a többi szolgálati hely dolgozói — marcaliak, siófokiak, nagyatádiak és barcsiak — is kivették részüket az építkezésből; az ő munkájuk mintegy 180 napi társadalmi munkát jelentett. Az épület alsó szintjén tágas ebédlő és négy helyiségből álló orvosi rendelő áll a dolgozók rendelkezésére. Egyébként a tervek szerint februártól főfoglalkozású üzemorvos látja majd el az arra rászoruló kaposvári volánosokat. A felső szinten van az oktatási és művelődési nagyterem, s a mintegy százezer kötet tárolására alkalmas könyvtár. • Az a társadalmi munka, amit dolgozóink az építkezésen végeztek, nemcsak jelentős anyagi támogatás, hanem garancia arra, hogy meg is becsülik a létesítményt, hiszen mindenki láthatja a maga keze munkáját — mondta Suri Sándor igazgató, az átadás napján. — Nemzedékek igényeit fogja ez az új épület kielégíteni, biztos vagyok abban, hogy csak úgy, mint más új létesítményekre, erre is vigyáznak a dolgozók (KI) TÉRÍTÉSMENTES véradási akció kezdődött karácsony előtt az 1-es Volán 1-es üzemigazgatóságánál: 119-en adtak vért. Január 10-én a 2-es üzemigazgatóságnál folytatódik az életmentő akció. December végén adták át és most, az új esztendő első hónapjában fokozatosan veszik birtokukba a dolgozók Kaposváron, a központi telepen felépült művelődési, oktatási,szociális és egészségügyi létesítményt. Az összesen 7,4 millió forintos költséggel épített, két év alatt elkészült kétszintes létesítmény beruházásához a SZOT egymillió fo- Nógrádi számvetés . Az év végén mindenki számvetést készített. Valenta György, a 2-es Volán KISZ- szervezetének titkára sem panaszkodhatott tétlenségre. Mozgalmas évet zárhatott. — Az év elején megtisztelő feladatot kaptunk — mondja. — A XII. pártkongresszus irányelveihez kellett véleményt mondanunk. A megtiszteltetés egyben komoly feladat volt. Alapszervezeti taggyűléseken és egyéni beszélgetéseken foglalkoztunk ezzel, tettünk eleget e munkának. Az év elején a salgótarjáni KISZ-es fiataloknak még egy nagy próbatétele volt. A megyei KISZ-bizottság nem készített akciótervet, s így — a volánosoknak is — önállóan, a gazdasági és társadalmi vezetőkkel egyeztetve kellett akcióprogramjukat tervezni. Nem véletlen, hogy a tervek gyújtópontjába a gazdasági munkát segítő tevékenységük került. Különösen az ifjúsági brigádokra várt sok önálló, jelentős feladat. — A nógrádi kísérlettel fémjelzett, emelt óraszámú foglalkoztatás kiszélesítésénél is jelentős munka várt ránk — vélekedik Valenta György. — Különösen az eszmei nevelő tevékenységre fordítottunk nagy figyelmet. A balassagyarmati üzemegységünk KISZ-es fiataljai — az egységes üzemi irányítás érdekében — ebben az évben kerültek szervezetünkbe. A megnövekedett taglétszám összehangoltabb munkavégzést igényelt tőlünk. Úgy érzem, ennek eleget is tettünk. Ebben az évben a KISZ- szervezet munkamódszerében is változás történt. Az alapszervezetek önállósága ugrásszerűen megnőtt. Ennek a követelménynek ma még nem mindenki tud eleget tenni. A szemléletváltás itt sem megy máról holnapra. A gazdasági munkát segítő tevékenység mellett az idén vetélkedőben sem szűkölködtek a versengő szellemű volános fiatalok. Különösen ősszel, a Volán ifjúsági napokon volt bőséges a kínálat. A politikai, kulturális, sport- és szakmai vetélkedők egymást követték. Mindenki kiválaszthatta a magának legjobban megfelelő formát, amelyben próbára tehette felkészültségét. A versenykedvre, valamint a vetélkedők színvonalára nem lehet panasz. — Az elmondottakból kitűnhet, hogy jelentősen csökkent a szabad időm — összegez Valenta György. — Mindent csak a munkaidőben nem tudtam volna elvégezni, de gondolom, ezzel más is így volt. Meg kell tanulnunk a megnövekedett feladatokkal élni, a meglevő lehetőségeinkkel jobban gazdálkodni. Mozgalmas év volt, néhány gond ellenére jól sikerült A mozgalmas évhez még egy Finnországban tett 8 napos látogatás is tartozott. Valenta György, a városi ifjúsági vezetőkből álló delegáció tagjaként, Salgótarján testvérvárosában, Vantaában járt. Ismerkedett az ott élők életével, a finnországi ifjúsági szervezetek munkájával. Az ezer tó országában eltöltött napokat felejthetetlennek minősíti. A teljes képhez még hozzátartozik, hogy itt, Salgótarjánban, egy új tízemeletes épületben lakást kaptam — mondja. — Eddig a szüleimnél laktunk, most új életet kezdhettünk. Ezt is meg kell tanulnunk. Egyre több örömet szerez 19 hónapos kislányunk is, aki a kívántnál kissé élénkebb. Otthon sem unatkozhatom. Szerencsére... (GO) © Hírlap Mit vár Ön 1981-től? — A vállalati könyvtár — mint a szakmai információs bázis továbbfejlesztését, a szakmai együttműködés erősödését várom az új esztendőtől — mondja Megyeri Istvánná, a 8-as Volán könyvtárosa, amikor idei elképzeléseiről kérdezem. — Úgy gondolom, az óévben sikerült terveinket valóra váltani. Befejeztük a 13 ezer könyv katalogizálását, szak rendszerezését, s kéegy jól használható szakkatalógus. Most már nyugodtan kijelenthetem, hogy erre a rendszerre ki lehet építeni egy olyan szakmai információs bázist, amely a vállalat szakembereinek a munkáját nagymértékben segíti. Erre azért is szükség van, mert egyre magasabbak az elvárások, az igények, pedig újfajta szükségletet teremtenek; a szellemi fejlődés és gyarapodás igényét. Ennek megnyilvánulása az állandó továbbképzés, az alkotómunka. Ezek támogatása pedig a munkahelyi könyvtárak feladata. Ma már a vállalati könyvtárba nem olyan olvasók járnak, akik egyszerűen csak olvasni szeretnének, vagy éppen szabad idejük van. Az emberek azért jönnek, mert szükségük van egy pontosan meghatározott anyagra. Ha dolgozó tanul, akkor jön a a tankönyvért, kötelező irodalomért, a szakmai tanfolyamok anyagáért. Ha szakmunkás új gépet kap a — a gépjárművezető új kocsit — jön a gépkönyvfordításért (típusismeretért). A mérnökök a szabványért és folyóiratért, az energetikusok a legújabb mikrofilmekért. . S ha ezek jól rendszerbe foglalva állnak rendelkezésre, segítjük a vállalati kollektíva munkáját. — Meggyőződésem, csak abban az esetben érhető el a könyvtártól várt hatástöbblet, ha az üzemi könyvtár a munkások életébe szervesen beletartozik. Itt jutottam el az új esztendőhöz. Remélem, hogy 1981-ben sikerül kialakítanunk a szakmai együttműködést a többi Volán-vállalat könyvtárával. Cserepartneri viszony kialakítására gondolok. Ugyanis sok esetben igen nehéz, szinte lehetetlen megszerezni egyegy gépkönyvet, vagy hasznos kiadványt összefogva, jobban segítsük a dolgozók ismereteinek bővítését. (BV) BESZÉLGETÉS KLÉZL RÓBERT MINISZTERHELYETTESSEL Az árrendszer fejlesztésére! Mint már korábban gyorshírben jelentettük: Kecskeméten díjszabási konferencia volt, amelyen Klézl Róbert miniszterhelyettes tartott előadást a közlekedési tarifákról és a gazdasági szabályozóikról. Az alkalmat megragadva kértünk tőle választ néhány közérdekű kérdésre. — A közelmúltban a közgazdasági szabályozó rendszer változtatása részeként az árrendszert továbbfejlesztették. Mi a változtatás lényege? — Az új árrendszer kialakításánál fő célkitűzés volt, hogy növekedjék az árak orientáló szerepe a gazdasági döntésekben, és ezáltal alkalmasabbá váljanak a munka hatékonyságának mérésére és összehasonlítására. Az idei változások eredményeként a belföldi árak már jobban igazodnak a világpiaci árakhoz. Ennek hatásaként számos területen módosult a termelői árszínvonal és átrendeződtek az árarányok. Az energiahordozók és az alapanyagok árszintje általában nőtt, míg a feldolgozóipari termékek ára egyes esetekben még csökkent is. — Az ármechanizmus alapvetően megváltozott. A természeti erőforrások belföldi árszínvonalát — tehát az energiahordozó- és nyersanyagárakat — a világpiaci importárak szabják meg. Az ipari vállalatok túlnyomó részénél — a hagyományos önköltségi árképzés helyett — a tőkés világpiaci exportárhoz való alkalmazkodásra kellett berendezkedni, s ehhez kell folyamatosan igazítaniuk a belföldi értékesítés árait is. Az elérhető nyereség ily módon szoros kapcsolatba kerül a nemzetközi versenyben való helytállással. A nagyfokú külpiaci érzékenység indokolja, hogy még az exportban nem érdekelt vállalatok termékeinek árai is arányosak legyenek az exportárakkal. — Az árrendszer továbbfejlesztésének keretében milyen változások történtek a közlekedés területén? — A közlekedési szolgáltatások díjainak alakításában hosszabb távra irányt mutatnak a közlekedéspolitiikai elgondolások. Az áruszállításnál azt az elvet kívántuk elsődlegesen érvényre juttatni, hogy lehetőség szerint érjük el a társadalmilag szükséges ráfordítások megtérülését. Az 1980. január 1-i árintézkedések keretében a vasúti árufuvarozás díjszintjét 18, a közúti árufuvarozásét 8 százalékkal emeltük. A díjemelések eredményeként a társadalmilag szükséges ráfordításokat jobban kifejező árak alakultak ki, ami lehetővé tette az állami támogatások mérséklését. A díjszabások továbbfejlesztése során mindinkább ösztönözni kívánjuk a legcélszerűbb fuvarozási technológia, valamint a közlekedési eszköz megválasztását is. Ebbe az irányba tettünk lépése-Nő az orientáló szerep ★ ★ ★ A világpiaci árakhoz igazodva ★ ★ ★ Kevesebb adminisztrációval köt például azzal az intézkedéssel, hogy a belföldi vasúti forgalomban a rakodólapon feladott küldemények fuvardíjából 20 százalék kedvezményt, a vasútállomási oda- és elfuvarozásnál a gépi rakodás esetén 20 százalék egységrakományú küldeményeknél 30 százalék kedvezményt adunk. A korábbi évektől eltérően nemcsak január 1-vel, hanem év közben is voltak közúti és vasúti tarifaváltozások az idén. Ennek mi volt az oka, és a fuvaroztatók ezt hogyan fogadták? — Az üzemanyag-, energiahordozó- és egyéb anyagárváltozások szükségessé tették az árufuvarozási tarifák évközi emelését. A közúti árufuvarozásnál ezért április 1-ével, a vasúti árufuvarozásnál pedig április 1-ável és augusztus 1- ével emelkedtek a díjak. Az év eleji induló színvonalhoz képest összességében 4—5 százalékkal nőttek az árufuvarozási tarifák. Továbbra is törekszünk arra — bár ez nem kizárólag rajtunk múlik —, hogy az árufuvarozási díjakat lehetőleg ne kelljen egy éven belül többször változtatni. A korábbinál gyakoribb ár- és tarifaváltozás egyébként összhangban van az ármechanizmus követelményeivel. Az említett esetben a begyűrűződő költségnövekedés továbbhárítása nélkül veszítettünk volna abból a kedvező hatásból, amit az önfinanszírozás irányában tett lépésünkkel elértünk, azaz indokolatlanul növekedett volna az állami támogatás iránti igényünk. — Az évközi ár- és tarifamódosítások nem voltak problémamentesek sem a fuvaroztatóknak, sem a közlekedési vállalatoknak. A megváltozott követelmények szükségessé tették — többek között — az árinformációs rendszer továbbfejlesztését. Eredménynek tekinthetjük, hogy a kialakult jó együttműködés alapján már viszonylag rövid idő alatt számszerűsíteni tudjuk a begyűrűződő költségnövekedéseket illetőleg a szükséges tarifaváltozások mértékét. Ezt a munkát azonban még korántsem tekinthetjük lezártnak. Az árufuvarozási díjak módosításánál törekedtünk arra is, hogy azok átvezetése a lehető legkisebb adminisztrációval legyen megoldható. Ebben értünk is el eredményeket. Olyan módszereket igyekszünk kialakítani, hogy a gyakoribb árváltozásokat minél kevesebb adminisztráció kövesse, ugyanakkor megbízható, rugalmas legyen az árinformációs rendszer. — A díjszabásoknak ösztönző szerepük is van. Az ösztönző hatás minden területen elérte célját? — A díjszabásokba beépített ösztönzők eszközkihasználást növelő hatásának erősítését segíti a kedvezmények és rőt-díjak nagyobb mértékű emelése. A vasúti kocsiálláspont 50 százalékkal nőtt, míg a közúti árudíjszabásban a rakott futás részarányának növelését, illetőleg az állásidő csökkentését célzó kedvezmények és pótdíjaik 50—100 százalékkal emelkedtek. Meg kell mondani, hogy egyelőre a díjszabások ilyen jellegű ösztönző hatása ellenére sem javult kielégítőért a közlekedési eszközök kihasználtsága, így például a vasúti kocsiforduló-i idő, az 1979. I. félévi 3,67 napról 1980. I. félévében 3,86 napra növekedett. Az utóbbi két évben a vasúti szállítóeszközök kapacitása nagyobb mértékben növekedett, mint az áruszállítási teljesítmény. A Volán tehergépkocsik raksúlykihasználása, futáskihasználása is kismértékben romlott, viszont az egy tonnára jutó állásidő 1980. I. félévében az időszakához előző év azonos viszonyítva százalékkal csökkent. A teher10 gépkocsik átlagos foglalkoztatási ideje szinte valamennyi fuvarozó vállalatnál alacsony, elmarad a követelményektől. — Az ármechanizmus rugalmassága korábbinál fokozódott, mert a szélesebb körre terjed ki a szabad árforma. Mely szolgáltatásokat sorolnák át szabad árformába? — Az volt a célkitűzés, hogy azoknak a szolgáltatásoknak a díjai kerüljenek át szabad árformába, amelyeknél a hatósági árak akadályozzák a megváltozott körülményekhez való gyors alkalmazkodást. E megfontolások alapján a szabad árformába került át a szállítmányozás, a csomagolás, a személytaxi-közlekedés, valamint a szerződéses autóbuszjáratok és a bérautóbuszok díja. — Érvényesül-e 1981-től az autóbusz-közlekedésben az önfinanszírozás elve, vagy továbbra is ártámogatással helyettesítik az alacsony díjtételek miatti bevételkiesést? — A személyszállításban nem is lehetett és távlatilag sem lehet cél az önfinanszírozás lehetőségének elérése. A begyűrűződő költségnövekedéseket, a személytaxi kivételével, ebben az évben csak az árkiegészítés növelésével, illetőleg költségmegtakarítással lehetett ellensúlyozni. Az állam az utasok által fizetett menetdíj minden forintjához 1.53 forint árkiegészítést nyújt. Ezen belül természetesen közlekedési alágazatonként jelentős eltérések vannak. Legnagyobb a támogatás aránya a városi közlekedésben, ahol a díjbevétel csak ötödrésze a teljesítményértéknek. A vállalati önállóság fokozódását a vasúti személyszállításban és a távolsági autóbusz-közlekedésben egyaránt jelentősen elősegítette az árelven alapuló ártámogatás. A Volán autóbusz-közlekedésben az árkiegészítés nem biztosít ugyan a tehergépjármű-fuvarozással megegyező jövedelmezőséget, de az előző évhez képest jelentősen növekedett. — 1981-ben a szabad árformába tartozó — elsősorban a közületek, gazdálkodó szervezetek részére végzett — személyszállítási tevékenységnél a begyűrűződő költségemelkedéseket az árkiegészítés emelésével nem ellensúlyozzuk. Ezeknél a szolgáltatásoknál a díjaknak biztosítaniuk kell az önfinanszírozást. — Milyen egyszerűsítéseket sikerült a díjszabásokban végrehajtani? — A díjszabások továbbfejlesztésénél előirányoztuk azok egyszerűsítését is. Az árufuvarozásban ezt célozta a belföldi vasúti díjtételek egységesítése, a tehergépjármű-díjszabásnál pedig az áruosztályozás megszüntetése. Jelentős egyszerűsítést hajtottunk végre a távolsági személydíjszabásokban 1980. június 1-ével. A vasúti és a távolsági autóbusz-közlekedésben a kilométer-övezetek összevonását, a díjak kerekítését és a biztosítási díjaknak a viteldíjba való beépítését valósítottuk meg. Ezek az egyszerűsítések összességükben a díjszintet nem változtatták, csak az egyes konkrét utazásoknál okoztak 1—2 forintos csökkenést, vagy díjemelkedést. Ugyanakkor csaknem felére csökkent a forgalomban lévő vasúti és autóbusz-jegyfajták száma (3000-ről mintegy 1500—1600-ra). — Köszönjük a tájékoztatást, írt