Volán Hírlap, 1983 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-04 / 1. szám
TV napilapszerkesztő koromban egy alkalommal a vezető munkatársak értekezletén szóvá tettem, hogy gyenge a hírrovat. Pongyolák, a lényeget elsikkasztok, rosszul megírtak a hírek. A bírálatra az általam egyébként nagyrabecsült hírszerkesztő ingerülten kifakadt: mit tegyek velük... a négy közül három emberem nem tud hírt írni... azt várod talán hogy én tanítsam meg az ifjú titánokat az újságírás alapelemeire? Ez a régi szóváltás azért jutott az eszembe, mert decemberben az egyik beszámoló taggyűlésen, szenvedélyes felszólalás ragadta meg a figyelmemet. A szót kérő azt fejtegette, hogy ha a munkafegyelem rossz, ha a munkatársak nem nyújtják képességeik javát , azért elsősorban a közvetlen vezetőjük a felelős. Az, aki naponta találkozik velük, ismeri képességeiket, szokásaikat, s rendszeresen számba veszi teljesítményeiket. set Nem akarok a vezetés elmérészleteibe bocsátkozni, csak szeretném aláhúzni, hogy az értelmes, igényes feladatmeghatározás csak az első lépcső. A jó vezető megvalósítható, de teljes erőbedobást igénylő célokat tűz társai elé. Ennyivel azonban nem szabad megelégednie. A sikernek feltétele a megvalósítás módszereinek ismertetése, a folyamatos ellenőrzés, a menetközbeni segítség és a teljesítés elemző értékelése. A vezető általában azért kapta megbízatását, mert többet tud, gyakorlottabb, tapasztaltabb, mint társai. Ez a szellemi kincs azonban holt tőke, ha a koponyába zárva nyugszik és csak az egyéni csillogást szolgálja. A jó vezető karmester, aki mindig tudja, hogy mikor kell beinteni, honnan hall fals hangokat, kinek kell segíteni, hogy a ritmust megtalálja. Ha nem kopog időben a karmesteri pálcával, ha nem igazítja ki a tévedőt, akkor később az előadás látja az elnézés kárát. Bármennyire is igaz, napjainkra már divatos szólammá koptattuk a minőség és a hatékonyság fogalmát. A kifejezésekkel rengeteget élünk — de ritkán értelmezzük. Hatékonyabb tevékenységet várunk önmagunktól, beosztottainktól és vezetőinktől — de kevés időt szánunk arra, hogy az igény tartalmát elemezzük. A munkafegyelmet például véve általában már elégedettek vagyunk azzal a dolgozóval, aki pontosan megjelenik munkahelyén, kevés időt tölt a büfében és ritkán akadnak halaszthatatlan magánügyei munkaidőben. A valóságban pedig a munkahelyen való jelenlét csak feltétele az értelmes tevékenységnek, de nem egyenlő azzal. Még egy meghatározott átlagos teljesítményszint elérése sem egyértelműen megnyugtató. Mindanyian tudjuk, hogy az emberek képességei eltérőek, ezért az elvárható produkció sem egységesíthető. A vezetés művészete éppen abban áll, hogy megfelelő támogatással, ellenőrzéssel, ösztönzéssel, ha kell felelősségre vonással mindenkit hozzásegítsünk képességeinek maximális gyümölcsöztetéséhez. Sajnos, nálunk sokszor bonyolult és ellentmondásos teljesítmények anyagi és erkölcsi elismerése. Időnként érzelmi és szociális megfontolások motiválják a juttatásokat. Tudom, hogy a gondokat könnyebb leírni, mint úrrá tenni felettük. Most mégis az a legfontosabb, hogy mindenkitől megkapjuk a tőle elvárhatót. S erre a csoportvezetőtől az igazgatóig érdemes egy kicsit több figyelmet fordítani. (K) tje; Hírlap ÖNKRITIKUS SZÁMVETÉS Az igények színvonalas kielégítéséért Befejeződtek a 6-os Volánnál is a beszámoló taggyűlések. Molnár János, a vállalat pártbizottsági titkára összegző véleménye: — Kritikusan és önkritikusan adtak számot az alapszervezetek az 1982-ben végzett munkáról. A tapasztalatok szerint reális helyzetfelmérés, önértékelés, azonos gondolkodásmód, a feladatokat illetően pedig az egységes cselekvés készsége jellemezte kommunisták tanácskozásait. A hagyományoknak megfelelően a hajdúsági Volánnál a taggyűléseket megelőzte a párttagokkal folytatott személyes és csoportos megbeszélések sora. A különböző észrevételek, megállapítások — ezt sokan elmondták a taggyűlésen felszólalók közül — tükröződtek a beszámolóban. A vitából kitűnt, hogy a párttagság az adott munkahelyen — legyen az a megyeszékhely, vagy Berettyóújfalu, Hajdúszoboszló, Püspökladány — nagy felelősséget érez a személy- és áruszállítási igények színvonalas kielégítéséért. Közösen gondolkodtak azon, hogy miképpen lehetne eredményesebben dolgozni, jobb eredményeket elérni. Az ötletgazdagság jellemezte a felszólalók mondanivalóit. Érződött, hogy jól értik: a szigorodó gazdasági követelmények nehezítik a vállalati munkát, de a párt politikája iránti bizalom, tettrekészség jegyében sikerrel mozgósít a tagság a kitűzött feladatok megvalósítására. A pártvezetés már az évindításkor részt vett a gazdasági terv megvitatásában. Folyamatában figyelte a hatékonyság, a termelékenység alakulását, a költséggazdálkodást. A rendszeres vizsgálatok, s az azokhoz kapcsolódó határozatok és állásfoglalások pedig érzékelhetően segítették a végrehajtást gátló akadályok és ellentmondások megszüntetését. Ami az áruszállítási tevékenységet illeti, a javaslatokból valóság lett. Új fuvarfeladatok léptek be. A fuvarkapacitás már évkezdettől 80 százalékban lekötött volt a nagy fuvaroztatóknál. Gyarapodott a speciális gépjárművek részaránya. Mindezek azt hozták, hogy nagymértékben javult a fuvaroztató partnerek kiszolgálásának a minősége. Megállapították viszont azt is, hogy nem sikerült előbbre lépniük az eszközök kihasználásában. Igaz, ezt befolyásolta az ötnapos munkahét bevezetése, a szombatvasárnapi árufogadás visszaesése. A személyszállítás az elvárt szintet érte el. A tarifaváltozás, sajnos, kedvezőtlenül hatott, a helyközi forgalomban az utasszám 25 százalékkal csökkent. A helyi járat eredményjavulást hozott. A kommunisták ötletgazdagok voltak az év során a 6-osnál. Ennek nyomán javult a műszaki szakszolgálat javítási tevékenysége. Ezek a forgalmi teljesítményekben jutottak kifejezésre. Kedvezően alakult az energiagazdálkodás, a felhasznált benzin mintegy 400, a gázolaj pedig 100 tonnával csökkent. A vállalat kommunistái javasolták, hogy az új esztendőben még megfontoltabb, de a kockázatot is jobban vállalni tudó gazdálkodásnak kell érvényt szerezni. Mivel a helyes gazdaságpolitika megválasztásának döntő tényezője a dolgozó ember, ezért a pártvezetőség és az alapszervezetek, valamint a gazdasági vezetés legfontosabb feladata lesz az új esztendőben a káderek kiválasztása, növelése. A teendők között kiemelten kell kezelni a lakossági szolgáltatások növelését, a kereskedelempolitika, a piackutatás az üzem- és munkaszervezés javítását, valamint a munkafegyelem további szilárdítását (B) ELISMERÉS Az év utolsó napjaiban dr. Romány Pál, az MSZMP Bács- Kiskun megyei Bizottságának első titkára, a Központi Bizottság tagja, a következő levelet küldte Rigó Istvánnak, a 9-es Volán igazgatójának: „Kedves Rigó Elvtárs! Az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága nevében megköszönöm segítségét, mellyel hozzájárult a Kecskeméten november 24—26. között megrendezett »A szocialista átalakulás jellemzői falun« című országos elméleti konferencia sikeres lebonyolításához. Egyben kérem, hogy köszönetünket, elismerésünket tolmácsolja mindazon munkatársainak, akik közreműködtek a konferencia programjának szervezett, eredményes megvalósításában. További munkájukhoz az új esztendőben is sok, sikert, erőt, egészséget, személyes életükben örömet és boldogságot kívánok!” A KSZDSZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK ÜLÉSE A termelést segítő tevékenységről A KSZDSZ központi vezetősége december 16-án tartotta az évzáró ülését. A testület Ónozó György KPM-miniszterhelyettes és Moldován Gyula főtitkár előterjesztésében megvitatta a szakszervezeteinkhez tartozó vállalatok 1982. évi eredményeit, az 1983-as tervfeladatokat és az ezzel összefüggő szakszervezeti tennivalókat. Az ülésen felszólalt Jakab Sándor, a SZOT főtitkár-helyettese. A központi vezetőség megállapította: a gazdaság mérsékeltebb ütemű növekedésével összefüggő szállítási igényeket a közlekedés az elmúlt évben kielégítette! A közlekedési vállalatok, így a Volán tevékenységét is elemezve, a tanácskozáson egyértelműen kitűnt, hogy a nemzetközi fuvarpiac gyors igényváltozásaihoz a legrugalmasabban a közúti közlekedés alkalmazkodott. Ennek eredményeként az alágazat nemzetközi teljesítménye a behozatali, s a kiviteli forgalomban egyaránt emelkedett. Csak a vízi közlekedés nemzetközi teljesítménye maradt el a tervezettől. Az idén ismét örvendetesen csökkent a közlekedési vállalatok, kiváltképpen a Volánnál az energiafelhasználás. Ez egyrészt abból adódik, hogy a teljesítmények is csökkentek kismértékben, másrészt abból, hogy a dolgozók anyagilag is érdekeltek az üzemanyag-megtakarításban. Az átgondolt intézkedések alapján várható, hogy a közlekedés összes energiamegtakarítása megközelíti a tervezett 100 ezer tonna kőolaj-egyenértéket. Ebből a Volán mintegy 11 ezer tonnát takarított meg. A főtitkár kifejtette: az energiagazdálkodás továbbfejlesztéséért fontos az ösztönző rendszer korszerűsítése. Ugyanis a megtakarítás és a visszatérítés között nem mindenütt, nem mindegyik vállalatnál teremtettek szoros kapcsolatot és a visszatérítést sok helyen keresetkiegészítésnek tekintik. Vagyis bérfejlesztéskor számításba veszik, hogy az illető kapott-e visszatérítést a megtakarítása után, vagy sem. Ezzel a helytelen gyakorlattal veszélyeztetik a visszatérítés ösztönző hatását. A vállalati szakszervezeti bizottságok termelést-gazdálkodást segítő tevékenységét illetően, kedvezők a tapasztalatok. Moldován Gyula elismeréssel említette az 1-es, 3-as és 10-es Volánt. A szoros együttműködés lehetőséget teremtett a szakszervezeti bizottságok számára, hogy tájékoztassák a dolgozókat a terv elgondolásairól és az ahhoz kapcsolódó észrevételeket, javaslatokat időben továbbítani tudták a gazdasági vezetésnek. A legtöbb helyütt, így az 1-es, 2-es, 6-os, 7-es, 10-esnél testületi üléseken negyedévenként, félévenként értékelték a terv időarányos megvalósulását és meghatározták a gazdasági vezetéssel közösen az éves terv teljesítéséhez szükséges további teendőket. Az eredményeikben is megmutatkoztak a szocialista brigádok, kollektívák vállalásai a szállítási fegyelem betartására, az üzemanyaggal való takarékos gazdálkodásra. Növekedett azoknak a vállalati szakszervezeti bizottságoknak is a száma, ahol rendszeresen figyelemmel kísérték az energiagazdálkodást. A megtakarítás további lehetőségeire hasznos javaslatok születtek a 8-as, 10-es, 13-as, 15-ös, 19-es vállalatnál. Idén a személyszállításban — a légi közlekedést kivéve — néhány százalékos visszaeséssel, a teherfuvarozásban kismértékű, általában egy százalék teljesítménycsökkenéssel kell számolni. A főtitkár felhívta a figyelmet: a vállalati eredmények javítása átgondolt gazdaságszervező munkát, piacfeltáró és szervező tevékenységet követel. S mivel a beruházási lehetőségek nem engedik meg a járműpark bővítését, jelentősebb cseréjét, jobban kell ügyelni azok megóvására, javítására. Jakab Sándor, a SZOT főtitkár-helyettese felszólalásában tájékoztatta a központi vezetőséget arról, hogy a szakszervezetek hatékony részesei voltak a tervezési folyamatnak, s az egyetértésükkel született meg az 1983. évi terv. Figyelmeztetett arra is, hogy ez az egyetértés és együttműködés nem csupán a terv előkészítésére érvényes, hanem a végrehajtásra is. A szakszervezetek a magukénak tekintik a népgazdasági tervet és ebből eredően feladatuknak tekintik közreműködni a megvalósításában is. A vita után a központi vezetőség állást foglalt a szakszervezet gazdálkodást segítő tevékenységéről. Kiemelte: a szakszervezeti testületek erőteljesebben igényelték a gazdasági vezetéstől a rugalmasabb, több változatban készülő terveket, ügyeljenek arra, hogy a munkaverseny-vállalások mindenütt a konkrét feladatok végrehajtására szorítkozzanak és jobban vonják be a brigádmozgalomba a műszaki-gazdasági szakembereket. Támogassák a hulladék és másodnyersanyagok felhasználását, a gumik újrafutózását, az olaj regenerálást, valamint az alkatrészek felújítását. A központi vezetőség személyi ügyekben is döntött. Dr. Papp Bélát, a központi vezetőség tagját, a közgazdasági bizottság elnökét, az AFIT vezérigazgató-helyettesét megválasztotta a központi vezetőség titkárává, Csik Emilt pedig kinevezte a pénzügyi és gazdasági osztály vezetőjévé. Balázs István Minden utca ismerős... A parányi irodában nyilvánvaló, hogy rosszul, érzi magát Tóth József, a 18-as Volán tatabányai üzemegységének buszvezetője. A vezetőfülkéből jobb a kilátás — ehhez szokott több mint harminc esztendeje. Látom, nyugodt ember. Jönnek-mennek a szobában, de ez őt nem zavarja. — Zala megyei vagyok, négyen voltunk testvérek, bizony az egy-két hold földből nemigen lehetett megélni, örültem hát, amikor a katonaságnál megtanultam vezetni. Csuda nagy embernek képzeltem magamat. Igaz, mielőtt bevonultam, vezettem traktort, de az majd kirázta az ember lelkét, össze sem lehet hasonlítani a busszal... Az egyik barátom csalt Tatabányára, s mondhatom, nem bántam meg! Kezdetben az úgynevezett dobozos buszt vezettem... Bányászjárat volt. Hol vannak már azok a kényelmetlen járgányok? — neveti el magát. Eleinte nem volt hol laknia. Az a barátja adott neki átmeneti szállást, aki a bányászvárosba csábította. Amint Tóth Józseftől tudom, ezután „csavargó élet” következett. Hogy mit ért ez alatt? Távolsági járatokon teljesített szolgálatot. Bársonyost, a kis falut szeretettel emlegette. Sok utassal került e buszon személyes kapcsolatba, közülük nem egy ma is felismeri, s örömmel ráköszön. Próbálom a balesetmentes vezetésre terelni a beszélgetést, de hasztalan. Újdonsült ismerősöm természetesnek tartja, hogy ez így van évtizedek óta, hiszen már megtett több mint egymillió kilométert. — Mi kell egy jó sofőrnek? Jó kocsi, jó szem és szerető család. Én mindhárommal rendelkezem... Igaz, nem árt egy kis szerencse sem. Voltak nekem is kemény helyzetek, például, amikor egy kocsi elém hajtott egy mellékútról... de az ilyesmit igyekszem elfelejteni. Tóth József tatabányai helyi járaton teljesít évek óta szolgálatot. A háromajtós 230- as nagyon a kedvére való. Mindig más útvonalon jár, így szinte minden kis utcáját ismeri a nagyvárosnak. Legszívesebben a 24-esen teljesít szolgálatot, ami kertvárosba tart. Ott lakik ő is a családjával, egy négy lakásos házban. Tóth József a kétszeres aranykoszorús Egyetértés szocialista brigád tagja, öt esztendeje van még a nyugdíjig. Azt mondja, várja már a pihenés éveit. Fáj a térde, időnként a reuma is előveszi. Négy gyereket nevelt fel a feleségével. Szerencsés embernek tartja magát Tóth József, soha egyetlen főnökével sem került összeütközésbe. Miért is lenne másként? Elégedettek a munkájával. Nemcsak vezetni szereti a rábízott buszt, hanem annak az állapota is foglalkoztatja. Gyakran még éjjel is eltölt vele egy-két órát ott táblából a szerelő mellett. Érdekli, hogy minden a helyére kerül-e. — Jó érzés, hogy naponta látom a város változásait. A szemem láttára nőttek ki a semmiből az új városrészek. Vezetés közben értékelem a fejlődést, s ez nagyon jó érzéssel tölt el... V. Roman Mar ann A TRÖSZTI SZB A SZAKMASITASRÓL Lehetőségek a felnőttoktatásban A Volán Tröszt középszervi szakszervezeti bizottsága december 17-én megvitatta a tröszt és vállalatai 1983. évi tervjavaslatát és az iskolarendszerű felnőttoktatás helyzetét a 14-es és a 23-as vállalatoknál. Ezután jelentés hangzott el a Volán Tröszt területén jelentkező szakmásítási igényekről, s azok megvalósításáról, majd megvitatták a tájértekezletek tapasztalatait. Végezetül beszámoló hangzott el a kádermunka helyzetéről. Az iskolarendszerű felnőttoktatás helyzetét értékelve, a testület elismeréssel szólott a 14-es Volánnál elért eredményekről. A vállalat kiemelt figyelmet fordított és fordít a dolgozók általános és szakmai képzettségének, az alapiskolázottság szintjének növelésére. A SZÉT keretében történő, továbbtanulásra ösztönző tevékenység mintaszerű a vállalatnál. A szakember-utánpótlási és káderfejlesztési szempontokat is figyelembe véve kerültek és kerülnek kiválasztásra azok a fiatalok, akik a a tanfolyami felvételi feltételekkel rendelkeznek ... Jelenleg 6 volt SZET-es hallgató tanul tovább főiskolán, egyetemen, kettő pedig az előkészítő tanfolyam hallgatója. Ugyancsak dicséretes, hogy évente 40-50 dolgozó fejezi be, vagy kezdi meg középiskolai tanulmányait. A felsőfokú képzésben elsősorban a vállalat profiljának megfelelő egyetemeken való tanulást szorgalmazzák és segítik. A továbbtanulni szándékozók számára felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamot szerveznek. Támogatják — a káderképzési tervvel összhangban álló — második és a szakdiploma megszerzésére irányuló törekvéseket is. A szakmai képzést és továbbképzést segítő munka is megfontolt és céltudatos. A tanműhelyekben évente 230- 240 fiatal végzi gyakorlati munkáját és a végzősök 65 százaléka választja a vállalatot munkahelyéül. Jelenleg 400-an rendelkeznek gépjárművezető- és karbantartó szakmunkásbizonyítvánnyal. A 23-as Volán írásos előterjesztését tartalmasnak és önkritikusnak ítélte meg a testület. Az iskolarendszerű felnőttoktatásban értek el eredményeket,annak ellenére, hogy a vállalat fő tevékenysége szállítói csomagolás és az ehhez kapcsolódó csomagolóeszközök gyártása, amely , csak betanított munkaként, van elismerve, így a dolgozók döntő többsége iskolai végzettséghez nem köthető betanított munkát végez. Ennek ellenére az 1981/82-es tanévben 102 dolgozó vett részt szervezett, iskolarendszerű oktatásban. Az állományi létszám 62,4 százaléka rendelkezik az általános iskolai, 15,2 középiskolai,1,3 főiskolai, 1 százaléka pedig egyetemi végzettséggel. Ez az a arány — annak ellenére, hogy csomagolási tevékenység nem szakma — jónak mondható, volt a megállapítás. Azért viszont kritikát kapott a vállalat, hogy 10 év alatt egy dolgozó sem vett részt SZET- rendszerű továbbképzésben. A jó szervező munkát dicséri, hogy a szakmai tanfolyamok látogatottak: 360 fizikai dolgozó vett részt az ismeretbővítésbez A testület, a két beszámolót jónak ítélve elfogadta, határozatban hívta fel a figyelmet: az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők számának csökkentése érdekében, a gazdasági vezetők és a szakszervezeti bizottságok a jövőben fokozzák az egyéni agitációt, az érzelmi ráhatást. Építsenek a szocialista brigádok, a szakszervezeti csoportok környezetformáló erejére. A szocialista brigádok ajánlásaiban szerepeljen az általános iskolai végzettség megszerzése. Ahol arra lehetőség van, a betanított munka és tanfolyami képzés alapfeltételeként követeljék meg az általános iskolai végzettséget A közvetlen munkahelyi vezetők tevékenységének értékelésénél legyen fontos szempont, hogy mennyire ösztönzik, segítik a dolgozók továbbtanulását. Ezután a műszaki-gazdasági, termelési és tömegmunkabizottságok jelentését hallgatta meg a testület a Volán Tröszt területén jelentkező szakmásítási igények megvalósításának lehetőségeiről. A témában állásfoglalás született: a testület támogatja a gépjárművezetői és -karbantartói szakma ifjúkori képzési formáját. Erről tájékoztatja — választ váróan — a KSZDSZ, a tröszt, a KPM illetékes szerveit ... Továbbá javasolta az ágazati szakmák közé felvenni a „szállítási csomagoló és csomagolóeszköz-gyártó" szakmát (B)