Volán Hírlap, 1984 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-05 / 1. szám
Az angol futó nagyszerűen ** kezdett, de később sorra döntötte a gátakat. Ezt ugyan nem tiltják a szabályok, ám némi időveszteséget okoz ... Valahogyan így kommentálta az atlétikai Európa-bajnokságot felidéző december végi sportösszefoglalót a tévériporter. A 400 méteres gátfutás döntőjét nézve, hallgatva arra gondoltam, hogy mennyi hasonlóság van a salak világa és hétköznapjaink gyakorlata között. Mert mi is mindig ügyelünk a rajtra, de a jó start után néha kevésbé sikerül a koncentrálás, a lábtartás, és nem sikerül jól venni az akadályokat. Ez pedig a mi esetünkben a másodpercek helyett forintokat kóstál. Olykor csak néhányat, máskor milliókat. E sorok írásakor még éppen csak hozzákezdtek az év végi mérlegek előkészítéséhez, így nyilvánvalóan nem állnak rendelkezésre végleges adatok az elmúlt évre. A megbízható, számítógépes előjelzések szerint azért elmondható, hogy a sok gond, váratlan nehézség ellenére a Volán-család a vártnál is sikeresebb évet zárt. Teljes érttük az állam iránti közeledőtségeket, különösebb panaszok nélkül kielégítettük az utazási és szállítási igényeket, megteremtettük a vállalati stabilitás minden lényeges feltételét. Talán nem túlzás, ha leírom, hogy éppen a növekvő nehézségek, nagyobb minőségi és hatékonysági követelmények miatt ez a siker sportnyelven szólva kettes szorzót érdemel. S ezért köszönet és tisztelet illesse mindazokat, akik tevékeny részesei, alkotói voltak gazdálkodási eredményeinknek! Nehéz évet zártunk, és még nehezebb év küszöbét koptatjuk. Annyiszor leírtuk már, hogy ez az állítás lassan a frázisok, szokványos kijelentések közé sodródott. Pedig most kettőzött figyelmet érdemel. Az előttünk álló tizenkét hónap valószínűleg bizonyítani fogja, hogy embert próbáló, nehéz időszak előtt állunk. Mai számunk több cikkéből kiderül, hogy a teljesítmények szerény növekedésével számolhatunk csak. Ugyanakkor a vállalati gazdálkodás feltételei szigorodnak, a források szűkülnek. Szembe kell nézni a tényekkel: csak takarékosabb gazdálkodással tudunk talpon maradni, csak a tartalékok feltárásával és hasznosításával őrizhetjük meg stabilitásunkat. Felmerülhet persze azonnal a kérdés: meddig lehet a tartalékokat feltárni? Évek óta erről beszélünk, és eddig is megtettük a megtehetőt... Nos, mint annyi minden más, tartalékok is újratermelődnek. Az elmúlt évben például eddig soha nem hasznosított forrásként merítettünk a dízelesítésből. Hasonló volt korábban az egységes irányítási rendszer, a telepen belüli és kívüli folyamatok automatizálásának megkezdése. Úgy gondolom, hogy ma még felmérni is nehéz, hogy milyen újabb lehetőségek kínálkoznak. Ami a legfontosabb, a mi nagy családunkat értelmes, képzett és tenni akaró emberek sokasága alkotja. Szakmai tudásuk, szorgalmuk a biztosíték arra, hogy idén egy újabb előrelépést tehetünk — teszünk. A négyezer szocialista közösségünk tagjai ezekben a napokban fogalmazzák meg a felszabadulási versenyben vállaltakat. Nagyon fontos, hogy az elképzelések személyre szólóak, testre szabottak legyenek. Hogy mindenki tudja, mit vár tőle a közösség. Ne szabjunk elérhetetlen követelményeket, de abba se nyugodjunk bele, ha valaki csak annyira vállalkozik, amire a fizetése kötelezi. A startpisztoly már eldördült. Most ügyeljünk a gátak jó tempójú vételére. (K) Ülést tartott a KSZDSZ központi vezetősége decemberi 16-án a SZOT székházában, s első napirendi pontként a szakmához tartozó vállalatok 1983-as gazdálkodásáról és a következő évi feladatokról ” szóló beszámolót hallgatta meg a testület Klézs Róbert iM miniszterhelyettes előadásában. A távolsági tarifaemelések következtében a számítottnál nagyobb mértékben csökkennek a teljesítmények. Az áruszállításban némi növekedés mutatkozik — főleg a nemzetközi fuvarozásban, amelynek teljesítménye 6 százalékkal nagasabb az előző évinél. A közúti közlekedés vállaltai várhatóan teljesítik az éves tervet, így a dolgozók érdekeltségénél és a vállalati stabilitásban nem várhatók gondok. Csökkent a Malév és a Mahart jövedelmezősége, s ez utóbbinál a minisztérium központi intézkedésre tett javaslatot. A bérgazdálkodásról szólva miniszterhelyettes többek között elmondotta, hogy a Volán-vállalatok 1983-as bérszínvonal-növekedése átlagosan 3,6 százalék volt. Ennek több mint fele a jövedelmezőség által megengedett adómentes bérfejlesztés volt, 15—20 százalékot a létszámcsökkenés tett lehetővé, és a bérfejlesztés 20—25 százaléka történt a nyereség terhére. Az idei feladatokról szólva miniszterhelyettes elmondotta, hogy elsődleges a népgazdaság helyzetének megszilárdítása és a belső egyensúlyi viszonyok javítása. A személyszállításban a teljesítmények várhatóan 2 százalékkal emelkednek, az áruszállításnál átlagosan 1 százalékos növekedéssel lehet számolni. Ezen belül a közúti fuvarozás iránti igény mintegy 2,5—3 százalékkal emelkedik, de ennél is nagyobb lesz a kiiejezettközi fuvarozás iránti kereslet. A közlekedési ágakat eredménye 1934-ben várhatóan 21 százalékkal marad el az ideitől. Mintegy 800 millióval csökken a nyereségből képezhető fejlesztési alap. A beszámoló külön foglalkozott a Volán-személyszállítás támogatási rendszerének felülvizsgálatával, változásával. A jövő év foglalkozáspolitikai feladatai közül legjelentősebb a munkaerő megtartása, hatékony foglalkoztatása és egyes munkakörökben a túlmunka mérséklése. Az állami tervbizottság határozata alapján a bér- és keresetszabályozás formája és mértéke jövőre általában nem változik. Az önállósult Volán-vállalatok bérszabályozási besorolásának kialakítása folyamatban van. Módosul a vállalati tervek konzultációjának rendszere. Ennek szervezését döntő mértékben vállalati hatáskörbe adták, így is növelve a tervezés demokratizmusát. A teljesítmények mérsékelt ütemi növekedése mellett a jövedelmezőség szinten tartása érdekében fokozott jelentősége van a takarékos költséggazdálkodásnak. Elsősorban a teljesítménnyel arányos anyagfelhasználásra és az észszerű készletgazdálkodásra kell fokozott figyelmet fordítani — hangsúlyozta befejezésül Klézl Róbert. Dr. Papp Béla, a KV titkára a szakszervezetek 1983. évi termelést segítő tevékenységét értékelve kiemelte, hogy szakszervezeti testületek leganagyobb része már a tervezés kezdeti szakaszában bekapcsolódik a munkába. Jó példaként említette az 1-es, 2-es, 6-os, 7-es, 10-es és 15-ös Volán-vállalatokat. A tapasztalatok is igazolták, hogy a tervezésre fordított többletidő a tervek megalapozottságában, a kollektíva nagyobb felelősségében bőségesen megtérül. Vannak vállalatok, ahol viszont csak formálisan tesznek eleget az ilyen feladatoknak. A szakszervezeti testületek a tervezésben való közreműködést nem mindig tekintik az érdekvédelem részének, és a vállalati vezetők sem igénylik a szakszervezetek részvételét. Kevés vállalatnál terjedt el a több változatú tervezés, de ahol ezt megvalósították, ott a gazdálkodás eredményei az átlagosnál jóval magasabbak. A Volán-vállalatok többsége a szakszervezet bevonásával értékelte a tervek időirányos végrehajtását, és igényelték a szakszervezet segítségét a további feladatok meghatározásában. A központi vezetőség titkára itt a 3-as, 1-es, 7-es és 10-es Volánokat említette példának, majd elmmondta, hogy vannak vállalatok, ahol formális a szakszervezetek ,és a gazdasági vezetés ez irányú munkája. A vállalatok többségénél a munkaverseny rugalmasabban alkalmazkodott a gazdasági tervhez, mint az előző években. Több olyan területen is sikerült a kollektívát mozgósítani, ahol korábban megtört a verseny lendülete. Több helyen viszont túlzottan központosított a verseny szervezése és gondok vannak a feladatok pontos meghatározásával, valamint a teljesítmény mérésével. A rendeletek módosítása kedvezően befolyásolta az újítómozgalom és a munkaverseny kapcsolatát. A közlekedési szakmában a bérek kiáramlása összhangban áll a teljesítményekkel. Mindezt elősegítették az új bér- és keresetszabályozási intézkedések. A KV titkára kiemelte a 20-as Volánt, ahol a többletteljesítmény érdekében alkalmazták a bérek differenciálását, valamint az 1-es, 10-es és 15-ös vállalatokat, melyek a bérgazdálkodással kapcsolatos feladatokat az üzemegységekre bízták és ez előnyösejárult hozzá a belső érdekeltségi rendszer fejlesztéséhez Nem kívánatos az a gyakorlat, amely a túlóráztatást a jövedelem növelésének eszközévé változtatta a forgalmi utazók körében. Számos kezdeményezés született az energiamegtakarításra, és ezekben a szakszervezetek tevékeny szerepet vállaltak. Említést érdemel a 15- ös Volán energiaracionalizálási pályázata, az 1-es, 10-es, 14- es és 23-as vállalatnál a rakodógép-kezelőkre is kiterjesztett visszatérítés rendszer, valamint a 19-es Volánnál az újítási bizottságok mozgósítása az energiamegtakarításra. A beszámolót követő vitában Nagy Ferenc (20-as) elmondta, hogy a vállalatot minden várakozáson felül érintette a nagymérvű utasszám- csökenés. Ennek következtében 40 millió forint eredményesés várható. Ugyanakkor egyre növekednek a befizetési kötelezettségek, s részben innek tudható be, hogy a bevérzéseknek csupán a felétudták megvalósítani. Ennek következtében 1984-ben 33 százalék fölé emelkedik a nullába futott járművek aránya. A dolgozók érdekeltségét üzemanyag-prémiummal, valamint a gazdasági munkaközösségekámogatásával is igyekeznek megvalósítani, de ezek lehetőségei nem azonosak minden területen, és ez feszültségek forrása lehet. Dr. Juhász György (3-as) hozzászólásában aggodalmát fejezte ki a fejlesztési alapok nagyfokú csökkenése miatt, s — úgy érzi — kevéssé foglalkoznak a vállalatok gyakran génsúlyos gondjaival. Erősödik a „hiánygazdálkodás”, ami sok esetben pazarláshoz vezet. Itt említette, hogy azumibeszerzés gondjai miatt kénytelenek olyat használni, amely nem fotózható. Nehézkes az alkatrészellátás, emiatt kell a vállalatoknak magas készletet tartani. A szakszervezetnek jelentős szerepe van a gazdálkodás költségeinek csökkentésében, a hatékonyság növelésében. Szükség lenne különféle takarékossági programok kidolgozására, megszervezésére és ellenőrzésére. Jó lenne, ha fokozottabban közreműködnének a tartalékok feltárásában. A szakszervezeteknek a jelenlegi helyzetben az elosztásról a gazdálkodás segítésére kell áthelyezni a hangsúlyt. A vita után a központi vezetőség egyhangúlag elfogadta az állásfoglalást, amely szerint tovább kell erősíteni tervezés demokratizmusát, fejleszteni a munkaversenymozgalmat úgy, hogy az eddigieknél jobban erősödjön a kétoldalú kötelezettségvállalás. Kiemelt, figyelmet kell szentelni a foglalkoztatási szintek alakulásának, meg kell teremteni a 40 órás munkahét bevezetésének feltételeit, s egyben törekedni kell a túlmunka csökkentésére. A testület ezt követően megtárgyalta a munkahelyi olimpiával kapcsolatos tapasztalatokat és a továbbfejlesztés lehetőségeit, majd egyéb ügyeket tárgyalt. (FZ) A KSZDSZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK ÜLÉSE A tervezésben is erősödik a szakszervezet szerepe A mozgalmi élet nem vesztett varázsából... A megcsörrenő telefonhoz mackós léptekkel megy, majd szinte bokáját is összevágva, katonásan mondja: — Sirsom István, jelentkezem. — Hirtelenjében nem a 15-ös Volán tapolcai üzemegységének igazgatója válaszol a kagylóba, hanem a munkásőr, pontosabban a tapolcai parancsnokság állományfejlesztési és szervezési csoportjának fegyelmi referense— miként titulusa szól. Érthető, hiszen a mozgalomról, a múltról és a jelenről, a családi hagyományokról és a kialakult ritmusról beszélgetünk. Annak idején nem kellett választania. Hiszen a kialakult belső érzéseket elsősorban a család határozta meg. Édesapja, aki nyolcvanadik évét tölti be, 1919 óta aktívan résztvesz a munkásmozgalomban. A fiúgyereknek, az akkori tizenévesnek méltó példakép! Az esténkénti beszélgetések, a közvetlen élmények — meghatározóak. Oly’ annyira, hogy 1945-ben ő is belép a pártba. A csoport egyik legfiatalabbja. S megkezdődik egy élet, melynek állomásait, fordulópontjait a munkásmozgalmi mindennapok határozzák meg. Eleinte az érzések erősebbek a tudatnál, aztán az ész erősödésével fordul meg minden. A fiatalember érzi a korszak ellentmondásait — mint sok hasonló korú —, s próbál is ellene, mellette tenni. Aztán következik 1956. Ekkor már körzeti párttitkár. Az eseményekről hosszan, részletesen mesél. Főként azokról, akik nem merték vállalni önmagukat, pártjukat. Sokan voltak Keszthelyen is, mivel akkoriban szülővárosában élt. 1957. januárjának végén megbízást kap az intéző bizottságtól a munkásőrség megszervezésére. „A szerepek megcserélődtek. Apám a második lett, ugyanis engem neveztek parancsnokhelyettesnek — emlékszik. Keszthely városi munkásőrsége századnyi erőt képviselt, lelkesedésüket — természetesen — nem kell magasztalni. Meséli az első felvonulást márciusban, az ellenforradalom után. „Semmi sem volt, lelkesedése, csak a munkásőr határozottsága. Tudtuk, mit képviselünk, mit akarunk. Akkor még gimnazista lány is volt sorainkban. Nem volt érdekes, hogy nincs szoba a megbeszélésekre, tartottuk azt az udvaron. A kiképzés? Hát bizony, arról is lehetne mesélni. Mégis ment minden, egyre erősödtünk. S érdekes, elsősorban azok voltak aktívak, akik nem járták meg a katonaságot. S abban az időben, nem volt munkaidő, nem számított a késő éjszaka vagy a kora hajnal.” ... Újabb forduló, 1961. január 3-a, mikor is munkahelye Tapolcára szólítja, üzemigazgatóvá nevezik ki. Ezzel párhuzamosan átigazol e városba, s ott folytatja — azóta is —, munkásmozgalmi életét. „1982-ig a technikai szakszolgálatot vezettem, majd — helyet a fiataloknak jelszóval — felmentésemet kértem, azóta vagyok jelenlegi posztomon.” Sirsom István kétszeri tulajdonosa a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatának, másodszor tavaly kapta meg. Felsorolni hosszú lenne kitüntetéseit, csupán az 1981-es Munka Érdemrend bronz fokozatát említjük. Most, hogy munkája többszörösen a fiatalok mellé szólítja, örömmel látja: a mozgalmi élet nem vesztett varázsából. (S) KÖSZÖNJÜK! Kedves ünnepségnek adott otthont a miskolci Volán dubicsányi üdülője. A személyforgalmi üzem csaknem ötven dolgozója gyűlt össze, hogy fehér asztal, ünnepi vacsora és egy pohár bor mellett köszönjön el a nyugdíjba vonuló kollégáktól. Elek Elemér, Ambrus Barna és Baráth László gépkocsivezetőktől és Kovács Eszter, Marsalkó Gyuláné kalauzoktól. A családias hangulatú összejövetelen Nagy Pál, a személyforgalmi üzem vezetője emlékezett vissza az együtt töltött csaknem három évtizedre: a hajdani MÁVAUT-ra, a fakaruszos időszakra, a 3—400 órás szolgálatra, arra a lelkesedésre, odaadásra, szakmaszeretetre, amely a nehéz körülmények ellenére is megtartotta a szakmában és a vállalatnál ezeket az embereket. A munka- és életkörülmények azóta megváltoztak, változatlan maradt viszont az akkori csapat, a régi kollégák emberi tartása, példamutató munkavégzése. Az őket övező tisztelet és szeretet érezhető volt ezen a kis ünnepségen is, ahol a közvetlen munkatársak, barátok és brigádtagok egyaránt megjelentek, hogy néhány kedves szóval, ajándékokkal és virágokkal köszönjék meg az együtt töltött éveket és kifejezésre juttassák azt is: valamennyiüket visszavárják, tanácsaikra, segítségükre a jövőben is számítanak. Ötük közül Ambrus Barna töltött a legtöbb időt — 39 évet — a vállalatnál és jogelődjeinél. Még a negyvenes években került az akkori Mávauthoz, így a miskolci Volán alapító tagjaként tartják számon. Többször volt kiváló dolgozó, és tavaly átvehette a Közlekedés Kiváló Dolgozója kitüntetést is. Természetesen milliomos és a Kilián szocialista brigád vezetőjeként becsülettel helytállt a munkaverseny-mozgalomban is. Ő az egyetlen ebből a kis csapatból, aki még arról is gondoskodhatott, hogy méltó kezekbe adja át a stafétabotot. Három gyermeket nevelt fel, valamennyien a miskolci Volán dolgozói. Zoltán fia édesapja egykori vonalán dolgozik, Barna a taxinál, de lánya és veje is a személyforgalom dolgozója. Elek Elemér 31 éves munka után, a Bem apó szocialista brigád vezetőjeként köszönt el a Volántól. Az elsők között kezdte meg az egyszemélyes szolgálatot a Miskolc—Polgár —Miskolc és a hajdúszoboszlói vonalon. Az utasok már jól ismerték, tudták, ha ő van a járaton, a busz egy bércét sem késik. Brigádvezetőként sokat foglalkozott a pályakezdő fiatalokkal, segítve beilleszkedésüket, továbbadva a szakmaismeretet. Négyszer volt kiváló dolgozó, kiváló munkájáért miniszteri dicséretben részesült, és 1982-ben átvehette az 1 250 000 balesetmentes kilométerért járó plakettet is. Ugyancsak a Bem apó szocialista brigád tagjaként köszönt el a közösségtől Baráth László gépkocsivezető is. Huszonkilenc évet dolgozott a vállalatnál , szállította a dolgozókat a Polgár—Miskolc— Polgár vonalon a Lenin Kohászati Művekbe mindhárom műszakra. Az utasok nemcsak biztonságban, hanem mindig pontosan is érkeztek munkahelyükre. Egymillió kilométert vezetett balesetmentesen. Irénke nénit, azaz Marsalkó Gyulánét a Volán szakalkalmazotti brigád köszöntötte. Az eltelt 29 év alatt dolgozott kalauzként, elővételi pénztárosként, ruhatárosként, elszámoltatóként és munkahelyi beíróként is. Kétszer volt kiváló dolgozó és a Szakma Kiváló Dolgozója címmel is büszkélkedhet. A legtöbbet minden bizonnyal mégiscsak a munkatársak kedvessége, szeretete jelenti számára, akik visszavárják. „Minden nap benézek majd a vállalathoz” — mondta, amint a meghatottságtól szóhoz jutott. Igazságtalanság volna, ha nem esne szó Gaskó Bertalanról, közismert nevén a Berciről, a társulat kedves, szellemes rímfaragó mesteréről. Berci nemcsak a bor dicséretére, a disznótoros vacsora felettébb kellemes ízére, és illatára rögtönzött versben méltó magasztalást, hanem ő szerezte azt a költeményt is, mellyel az Április 4. szocialista brigád köszöntötte Kovács Esztert, az utasok „Eszti mamáját”. Meg is illette ez a kedves köszöntő. Négy gyermeket nevelt fel egyedül — az egyik fia szintén volános — s az eltelt 29 év alatt a munkatársak és az utasok egyaránt megszerették. Alighanem kevés kalauz büszkélkedhet azzal, hogy utasai kinyomozták, mikor volt utoljára a járaton, hogy még egyszer vele tarthassanak, hogy virággal köszönthessék ... Lukácsi Margit Lengyelországban üdülhetnek a 9-es dolgozói Decemberben írták alá a 9- es Volán és a lengyel Wloclawek város helyi közlekedési vállalat vezetői azt a csereüdültetési megállapodást, amely lehetőséget teremt devizamentes pihenésre a Baltitenger, illetve a Balaton partján. Wloclawek Varsótól mintegy 150 kilométerre fekvő 130 ezer lakosú város, amely az utóbbi 5 évben igen dinamikusan fejlődött. Festék- és dróthuzalgyára, vegyiműve — amely önmagában 4 ezer munkást foglalkoztat — s vízi erőműve van a Visztulán. A Miejskie Przedsiebiorstwo Komunikacyne nevű közlekedési vállalat 120 lengyel és francia autóbusszal bonyolítja le a városi tömegközlekedést. A megállapodás értelmében már 1984-től Koloberzegben, a Balti-tenger partján, egy gyógyszanatóriumban — ahol légzőszervi és reumatikus betegségeket is gyógyítanak — lehetőség nyílik arra, hogy két- és négyágyas szobákban 40 Volán-dolgozó üdüljön július végén és augusztus elején két hétig Ugyanakkor, a lengyel közlekedési vállalat 40 dolgozója és családtagja nyaralhat a magyar tenger partján. Jó az utazás megoldása; a lengyel vendégeket a Balatonhoz lengyel autóbusz szállítja, amely a magyar üdülőket viszi vissza Kolobrzegbe. Magyar Ikarus viszi vissza a lengyeleket, illetve szállítja haza a Volán dolgozóit. Ez egyben alkalmat ad arra hogy néhány közeli nevezetesis, séget autóbusszal megtekinthessenek. A kapcsolat ezenkívül tovább szélesedik a tapasztalatok, sőt a szerelők cseréjével. A lengyel vállalat 1983-ban 14 Ikarus csukós autóbuszt kap, s ahogy Bogumil Witkowski a lengyel közlekedési vállalat igazgatója elmondta, az Ikarusokkal kapcsolatban nincs üzemi tapasztalatuk, s ezért számítanak a Volán szerelőinek tanácsaira. (G. GJ