Volán Hírlap, 1986 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

A történetet még az ünne­­pek előtt hallottam, Augsburgban. Az automata hegesztőkészülékek gyárában dolgozó magyar csomagolók mesélték, hogy az egyik reg­gel különös jelenet tanúi vol­tak. Tartozékokkal teli ládákkal kanyarodott egy japán teher­autó a gyár főbejárata elé. Rövidesen parázs vita kelet­kezett, majd a járművet fél­reállították a parkolóba. Ott lerakták a csomagokat, ame­lyekkel később egy villás tar­gonca futkosott az átvevő­raktárba. — Látják, japán teherautó! — magyarázta ingerülten a porta őre, s mivel ez a szűk­szavú tájékoztatás nem derí­tett fényt a történtekre, to­vább érdeklődtek, hogy a gyáriparosok kiderült, nagy csoportja belső megállapodást kötött: nem engednek tele­pükre a szigetországból szár­mazó teherszállító járm­­űvet... „Hogy a fuvarozó milyen gép­kocsit vesz, az az ő dolga. Hogy mi milyent fogadunk — az viszont tőlünk függ” — ér­veltek. Nyilvánvaló, hogy nem haragudtak meg a fürge és energiatakarékos távol-keleti autókra, inkább a közelben lévő nagy német autógyárak érdekeit rögzítették véd- és dacszövetségben. Hja, ezen a vidéken nem szeretik a mes­­­sziről ide kalandozókat, erről már ezer éve Lehelnek és társainak is kellemetlen ta­pasztalatai voltak . . . Véletlenül nem sokkal az eset után került kezembe az Üst, a Dunaújvárosi Vasmű kedvelt, jól szerkesztett lap­jának egy példánya. A híre­ket olvasva az egyiken meg­akadt a szemem. Ide írom szó szerint, mert megérdemli. „Magántulajdonú gépjármű­vek tilalma. 1986. január else­jétől magántulajdonban­­ lévő személygépkocsikkal csak rendkívüli berendelés (a­­ köz­ponti diszpécserszolgálat en­gedélyével) esetén lehet a vasmű területére bejönni, közlekedni. A tilalom ezen­kívül vonatkozik a magánfu­varosokra, magántaxisokra is. A vasmű dolgozóinak szállí­tási igényeit a szállító gyár­egység és a Volán tehergép­kocsijai ki tudják elégíteni.” Úgy gondolom, hogy a köz­lemény nem is igényel külö­nösebb kommentárt. Nyilván­való, hogy takarékossági meg­fontolások járultak hozzá lét­rejöttéhez,­ de az is valószínű, hogy a piacon kialakult ver­seny következménye az intéz­kedés. Feltehetően bebizonyo­sodott, hogy a nagyüzemi part­ner jobban ki­­ tudja elégíteni a nagyvállalat szállítási igé­nyeit, hiszen mindig a legal­kalmasabb gépkocsitípust tud­ja rendelkezésre bocsátani. A fuvarok is jobban szervezhe­tők, összekapcsolhatók, s az állandó partnerség számtalan előnnyel jár. Elegendő csak a helyismeretet, a pontos fuvar­levél-vezetést, az udvarias, megbízható kiszolgálást meg­említeni ennek bizonyítására. Ma már senki sem vitatja, hogy a fuvarpiacon egyre in­kább kialakulnak a valóságos verseny feltételei. S a ver­seny természetszerűen győzte­seket és veszteseket szül. Sok­szor leírtuk már: úgy érez­zük, hogy számunkra néhány feltétel kedvezőtlen ebben a vetélkedésben. A sportnál ma­radva nem túlzó a hasonlat: a mi futóink még egy húszkilós zsákot is cipelnek... Éppen ezért érdemel elismerést min­den siker. S ennek foghatjuk fel a bizalom széles körű és hivatalos kinyilvánítását is. Az elhatározásban nem az érzelmek, hanem az érdekek voltak a meghatározók. Én bizonyos vagyok benne, hogy jól döntöttek. Remélhe­tőleg mind több helyen rá­jönnek, hogy ki alkalmas hos­­­szú távra partnernek. S eh­hez a felismeréshez nekünk naponta bizonyítani kell. Mit inogott 1985, mit vár 1986*4:01? — Öt hónappal ezelőtt meg­született a kisfiúnk — mond­ta Vig Béla, a Volánbusz Vál­lalat fiatal gépkocsivezetője, visszaemlékezve az 1985-ös esztendő legfontosabb esemé­nyére. — Feleségemmel azóta Lábatlanon élünk, a szülők­kel. A családi eseménynek mindenki örült. Három kiló­val született a kisfiú, Bélus­­ka, azóta persze jócskán meg­hízott. A család szeme fénye lett. Vig Béla a vállalatnál or­szágos váltó beosztásban dol­gozik. Beszélgetésünkkor Ba­­konybékre indult az Engels térről. — Ebben a munkarendben elég kevés időm marad a csa­ládra, ezen úgy próbáltam se­gíteni, hogy még 1985-ben el­végeztem a vállalatnál a csuk­lós tanfolyamok és sikeresen vizsgáztam. Kértem, hogy te­gyenek a Budapest—Eszter­gom között közlekedő menet­rendszerinti járatra, ahol vál­tósként vagy állandó gépkocsi­vezetőként nagyon szeretnék dolgozni. Szerintem ez jó len­ne a vállalatnak is és nekem is. A jövő elképzeléseiről így nyilatkozott­t: — Remélem, ho­gy az idén az esztergomi járatra kerülök és akkor a pénzem is több lesz. Szeretnénk önálló otthont is teremteni, ahol a kisfiún­kat nyugodtabb­­­ körülmények között nevelhetnénk. Úgy tu­dom, hogy a vállalat is támo­gatja a fiatalok lakásvásárlá­si törekvéseit, bár én még csak egy éve dolgozom a Volánnál. Mindenesetre keményen dol­gozom, mert több pénzt kell keresnem a jövőben, hogy bol­dogulhassunk ... (P) ■ ■ [UNK] [UNK] Holló István, a Zala Volán kerssikédieihni.. osztályú«­.. .belül működő nemzetközi csoport legifjabb munkatársa, 1985 augusztusában kapta kézhez diplomáját a drezdai közle­kedési főiskola szállításügyi mérnök-közgazdász szakán, s szép éber közepétől dolgozik a vállalatnál. — A Közlekedési Miniszté­rium ösztöndíjasaiként 1981- ben kerültem a főiskolára a gimnáziumot követő egy év katonai szolgálat után — mondja Holló István. — A nagy hagyományokkal rendel­kező „hocheschule” — amelyik valahol félúton van a hazai főiskola és egyetem között — elsősorban közgazdasági isme­reteket adott, ezenkívül mint­egy felét tanultuk meg a mű­szaki egyetem mérnöki tan­anyagának. A nyelvismeret­tel a gimnáziumban tanultak miatt nem volt különösebb gondom, mostanra már az árnyalatokat is sikerült elsa­játítanom. — Az elmúlt évi iskolai szü­netben kerestem fel a Zala Volánt, s egyhamar kiderült, hogy szükségük lenne rám. Háromhónapi mun­ka után úgy érzem, hogy valóban haszno­mat tudják venni. Dinamiku­san fejlődik a nemzetközi fu­varozás, s tulajdon­képpen a mély vízbe dobtak, amikor fő­nökeim rám bízták: d­öntsem el, hogyan tudom legjobban megszerezni a munkámhoz szükséges gyakorlatot. — Pillanatnyilag még nagy gondot okoz, hogy hiányoznak a gyakorlati ismeretek. Az ed­digiekben úgy tapasztaltam, hogy elsősorban józan ész és gyors döntés szükséges ezen a területen. Rendre önálló fel­adatokat kapok. Kidolgozom a változatokat, javaslok is egy megoldást, és azt egyeztetem a vezetőimmel. Ha nem mindig sikerül a legjobbat ki­is választanom, az arány leg­alábbis biztató. Hasznát ve­szem a nyelvtudásnak is, a nemzetközi csoportban renge­teg a fordítani való. . . Hamarosan letelik a fél­éves betanulási idő, s addig­ra szeretném az iskolában ta­nultak mellé a legfontosabb gyakorlati ismereteket is meg­szerezni. Nagyon izgalmas te­rület a nemzetközi fuvarozás, munka is van bőven­­, mit is kívánhatna egy ,,frissdip­lomás”, mint hogy idén is ér­­­­dekes, értelmes és egyben hasznos munkát kapjon a vál­lalatától. (F) ■ ■ [UNK] [UNK] — Tizennégy éves koromban kerültem a Körös Volán bé­késcsabai központjához, ak­kor még autószerelő ipari ta­nulóként. Aztán elvégeztem a gépészeti technikumait, majd a budapesti műszaki tiszti is­kola nappali tagozatát, az el­múlt évben pedig sikerrel fe­jeztem­ be tanulmányaimat a győri Távközlési Főiskolán. A 85-ös év igazi ajándéka azon­ban az volt, amikor az iskola elvégzése után kineveztek a műszaki üzem vezetőjének — mondja Karc­i János, a Körös Volán 37 éves dolgozója. — Szerencsés embernek tar­tom mag­am. Jól ismerem a vállalatot, az embereiket, s ez sokban segíti a munkámat. A műszaki felszereltséget ille­tően a megyében is a legjob­bak közé tartozunk, ez büsz­keséggel tölt el. Tudom, mostanában divat a műszaki értelmiségiek köré­ben a pana­szkodá­s, én azon­ban nem siránkozom. Anyagi­lag és erkölcsileg is megbe­csülnek, s úgy hiszem, bőven van alkalmam arra is, hogy a legjobb tudásom szerint segít­sem a műszaki üzem munká­ját Újítani­ mindig és mindenütt lehet, nincs tehát kárbave­­szett energia, erőfeszítés. Bol­dog vagyok, hogy olyan pályát választottam, ahol a munkám egyben a hivatásom is lehet. — Egyébként a családunk­ból az édesapám is itt dolgo­zott a Volánnál, és most itt dolgozik a feleségem is. Jó ér­zés, hogy magam is itt kezd­hettem, és itt mutathatom meg azt is, hogy mire vagyok képes. Remélem, az elkövet­kező években­­ rászolgálo­k a bizalomra. ‘ ■ ■ [UNK] [UNK] Büki Miklós, a Zay utcai ü­zemiga­zga­t­ós­ág KISZ - ti­tiká­­­ra, üzemvezető-helyettes, iga­zi sportember. Igaz, a Hár­­mashatár-hegyen lakik, így szinte törvényszerűvé vált, hogy kisdiák kora óta tájfutó. Jelenleg a MAFC-ban hódol egyik szenvedélyének. Azért egyiiknak, mert a tájfutáson kívül kerékpározik, focizik, úszik, atlétizál, ha nem is sportklubban. Idén több nagy erőfeszítést igénylő versenyen indult. Az olimpiai ötpróba öt számából négyben teljesítette az előírá­sokat. Az egy évben megsze­rezhető 15 pontból 13-at ma­gáénak mondhat. Egyedül az evezésben van némi lemara­dása. Tavasszal, március 28. és április 4. között részt vett a KSZDSZ szervezte kerékpá­ros emléktúrán, melyet hazánk felszabadulásának 40.­­évfor­dulója tiszteletére rendeztek. A 750 kilométeres útvonal rajtja Bakonyán volt és Ne­­mesmedvesen értek célba. — Életem egyik legnagyobb élménye volt — emlékezik Bü­ki Miklós. — Minden faluban, ahol csak áthaladtunk, lelkes fogadtatásban részesítettek. Az üzemi igazgatóság i­s minden tá­mogatást megadott. Ezen a hosszú távon persze csak olya­nok indulhattak, akik rend­szeresen és alaposan felké­szültek. Mert bizony a har­madik napon- például a Me­csek hegyei, völgyei között - még mi is igencsak megizzad­tunk. A KISZ-titkár egyébként vasi Vasember és Acélember is. Erről oklevele is van. Ugyanis természetesen nem hiányzott a mostanában egy­re népszerűbbé váló triatlon­­viadalokról sem. Szombathe­lyen és Soproniban tett eleget a meglehetősen kemény kiírá­soknak. Az utóbbi városban a 62 kilométeres kerékpárpró­ba elején kereket kellett cse­rélnie, majd egy sportszerűt­len méh csípése nehezítette meg a dolgát. Ennek ellenére sikerült teljesíteni az adott 5 óra alatt az 1500 méteres úszást és a 15 kilométeres fu­tást is. Hasonlóan, kalandosan ala­kult júniusban a Balaton át­­„úszás”. .. :többször lefújták a szél miatt, ami végül nem ért oda a tóra. Mikor végre víz­be kerültek, a szél is megjött. Az útvonalat jelölő csónak­­láncot szét is szórta, de Büki és társai mégiis megtették az 5,2 kilométeres távot Révfü­löp és Ba­latoniboglár között. Télen sem húzódik meleg szobába. Síel a Tátrában és járja a háborította hegyeket. Jövőre is annyi eseményen indul, hogy már teleírta elő­jegyzési naptárát. (B.) BORSOD VOLÁN Eredményes MSZBT-tagcsoport A Borsod Volán MSZBT tagcsoportjának tizenkét tagú elnöksége csaknem 5200 dol­gozónak ad rendszeres és friss híreket a Szovjetunió né­peinek életéből. Először csak a miskolci, majd később a bar­­a­cskai dolgozókat is bevonták tagcsoport munkájába. Számtalan vetélkedőt, kultu­rális előadást, Szovjetunió-beli utat szerveztek, hogy segítsék a népek barátságát, a testvéri Szovjetunió jobb megismeré­sét. Felvették a kapcsolatot egy szovjet alakulattal is; együttműködési megállapodást kötöttek, melynek keretében a Volán vállalta a katonák KRESZ-oktatását, gépeik rend­szeres műszaki ellenőrzését és karbantartását, az itt tartózko­dó szovjet katonák pedig cse­rébe segédkeztek a műszaki szemlékre való felkészülések­nél, a közös kulturális progra­mok, ünnepek szervezésénél és rendezésénél. A szocialista brigádok is te­vékenyen kivették részüket a munkából. A Kálvária dombi temetőben rendszeresen gon­dozzák és ápolják Ivan Cser­­nov hősi halált halt szovjet katona sírját, sőt még a csa­ládtagokkal is rendszeresen tartják a kapcsolatot. Ma már csaknem kétévente vendégül látják a kujbisevi Roman Ivanovics Csernovot és felesé­gét, Raisza Nyikolajevna Cser­­novát, illetve a messzi, ka­zahsztáni Zsit­garából érke­zett Roman és Valentin Csernovot, illetve Surát. Vol­tak már vendégeik Belorus­­­sziából, Lvovból, Harkovból, csakúgy, mint Borsod testvér­megyéjéből, az északi Volog­­dából. Egy alkalommal­ példá­ul a testvérmegye cserepoveci fémkohászati üzemének tánc­­együttese adott színes, látvá­­­nyos műsort a vállalatnál, máskor meg ukrán mérnökök részvételével rendeztek közle­kedési kiállítást. Természete­sen szerveztek orosz nyelvtan­­folyamot is a vállalat a gépko­csivezetők részére, ám ez az ötletük az időegyeztetés ne­hézségei miatt nem sokáig „élt”. Annál nagyobb sikerrel szervezték azonban a vetélke­dőket, többek között „Moszk­va, az olimpia városa” és „Hő­sök városa, városok hősei” címmel. Az Augusztus 20., a Puskás Tivadar, a Figyelő, a Déryné, az Auróra, a Delta, a Kilián, az Express és a For­radalom 60 éve brigádok már régóta a sikeres vetélkedők sorába tartoznak. Közülük többen jártak Szovjetunióban jutalomúton. Munkájuk elismeréseként először Nagy Miklós, a szállít­mányozási osztály vezetője, a tagcsoport elnöke kapott aranykoszorús plakettet, majd a miskolci kollektíva is kiér­demelte ezt a kitüntetést. (L) Az igazgató tanács Illése (Folytatás az 1. oldalról.) fogadta a szabályozást, azza, hogy az esetleges feszültsé­gekre menet közben is vis­­­szatér. Döntött az alternatív formában előterjesztett rész­­­kérdésekben és szakbizottság tekinti át a díjakra vonatko­zó javaslatokat Benczik Béla igazgató ter­jesztette elő a Voláncamion Leányvállalat kiemelt szolgál­tatásaira, valamint az igény­­bevételükhöz, illetve teljesí­tésükhöz szükséges előjelenté­­si és bejelentkezési rendszerre vonatkozó üzleti ajánlatot. Az igazgató tanács egyhangúlag úgy döntött, hogy megismerve az árajánlatokat, a vállalatok üzleti alapon kötik meg szer­ződéseiket a leányvállalattal. Szöllősy Attila vezérigazga­tó-helyettes előterjesztése alap­ján a testület egyhangúlag el­fogadta a Voláncamion Leány­vállalat felügyelő tanácsára tett személyi javaslatot. A ta­nács elnöke, dr. Zentai Ferenc marketingvezető, titkára Far­kas Vladimir, tagjai: Ocskó József igazgató,­ Fornai Mik­lós, Kovács Ferenc és Matu­­sek Istvánná dr. igazgatóhe­lyettesek. Az országos darabárus há­lózat gépi számfejtését és számlakészítését, korszerű megfigyelési valamint rend­szerét tartalmazó szervezési intézkedésekről szóló tájékoz­tatót az igazgató tanács tu­domásul vette. Végezetül a testület több nagy partnerrel megkötött, de­cemberben lejáró keretszerző­dést január végéig meghos­­­szabbította, mivel a további megállapodásra vonatkozó tár­gyalások még nem fejeződtek be. A VOTL felügyelő taná­csába a KSZDSZ központjába távozó Kaiser György helyett dr. Kovács Árpádot válasz­totta meg. Máté János igazga­tó vezetésével célbizottságot alakított az egyenlő verseny­­feltételek témakör kimunká­lására. (K) KÉT VÁLLALAT ALAKUL AZ 1-ES VOLÁNBÓL Klézl Róbert KM-miniszter­­helyettes december 23-án, a Tüköry utcai székházban tar­tott tájékoztatóján bejelentet­te: 1986. január elsejével két vállalat alakul az 1-es számú Volánból. Alapvetően buda­pesti feladatokat lát el a Vo­lán Tefu, fővárosi székhellyel, s az 1-es korábbi eszközállo­mányának 65 százalékával. A Pest Megyei Volán néven ala­kuló másik vállalat az eszköz­állomány 35 százalékával dön­tően a megyéhez kapcsolódó feladatokat végez. Központja ugyancsak a fővárosban lesz. Természetesen mindkét válla­lat működési köre országos, hasonlóan a többi Volánhoz. A miniszterhelyettes el­mondta, elsődleges cél olyan gazdasági feltételrendszer ki­alakítása, amely megfelelő ala­pot ad mindkét vállalatnak az eredményes tevékenységhez. A Volán Tefu igazgatója Hajdú Józsefné, a Pest Megyei Voláné Fábián János. ,JÖN AZ ÖREG” WL­AMMFEMMÓN A Hajdú Volán busz-gépOco­­csis vezetője, Gyöngyösi Sán­dor a közelmúltban vehette át a kitüntetést, plakettet, amely igazolja, hogy másfél­­millió kilométert vezetett bal­esetmentesen. Majd 20 éve került az 52-es AKÖV-höz. Még az em­lékezetes fakaruszon kezdett. Aztán megkapta az IK 30-ast. a Nem volt rossz masina, csak fékrendszerrel kínlódtak sokat. A hatvanas év­ek vé­géig pótos busszal járt. Bi­zony nem volt könnyű dolog fordulni, tolatni a hosszú jár­művet. Akkoriban két kalauz­zal járt, mivel a gépedben és a pótosiban is volt egy. Belé­pésétől, 1956-tól 1970-ig Csök­­mőre vitt az útja, a Viharsa­rokba. Nagyon családias han­gulatban dolgozott. Télien, ha nagyon hideg volt, behúzta a buszt a tsz gépkocsija.­ A hű­tőibe a szállásadó neni adott meleg vizet. A reggeli indulás érdekében sokszor az akku­mulátort bevitte a konyhába, hiszen a motort nem lehe­tett egész éjjel járatni. — Aztán jöttek a csukló­sok, és azóta is ilyennel já­rok — mondja Gyöngyösi Sándor. — A beretty­óújfalui főnökségre 1970-ben kerültem. A Győzelem szocialista brigá­dot hat évig vezettem, ké­sőbb a helyközi csuklósbuszok közös brigádjának, a Rákó­czinak tetteim a vezetője. Most már csak „egyszerű” brigádtag vagyok. Büszke le­het a brigád, hiszen amióta bevezették az üzem­­anyag­­visszatérítési rendszert — há­rom éve —, abból kétszer or­szágos elsők lettünk. Igaz, már az új forma előtt is mindent megtettünk azért, hogy minél kevesebb üzem­anyagot fogyasszanak a gondjainkra bízott járművek. Ezt úgy sikerült elérniük, hogy a napi karbantartást so­sem hanyagolták el. Gyöngyö­si Sándor szívesen segít eb­ben és más szakmai kérdés­ben is a fiataloknak. Úgy véli, ma már nincs meg az a kollegalitás, mint régen, de azért az ifjabb pilóták adnak a tapasztaltabb öregek véle­ményére. Ez nem i­s lehet másképpen, hiszen a volán mögött, nem kizárólag magu­kért, hanem esetenként 100-120 ember életéért nők. Talán valamivel is felel­nehe­zebb dolguk van, mint más közúti kollégájuknak, mert figyelniük kell a fékezésre, a megállásra, indulásra, és még lehetne sorolni. — Rám 30 év alatt, tud­tommal, jogos panasz nem érkezett — vallja Gyöngyösi Sándor. — Ha valamiért le­szállok a volán mögül törzsutasa,i­m már üzennek, mi a van velem. Amikor meg­lát­ják, hogy én vezetek, azt mondják: „Jön az öreg...”. Nekem nagyon jól esik, még a hivatalos elismerésnél jobban, hogy ennyire ragasz­os­kodnak hozzám az emberek. Ami kicsit bántja, úgy érzi, anyagilag nincsenek eléggé megbecsülve. Ennyi munká­ban töltött idő után a gyere­kei, bár inkább a fia, aki a Belkernél gépkocsivezető, töb­bet keres, mint ő. Félreértés ne essék, nem a gyerektől és a többi fiataltól sajnálja a pénzt. Inkább az a gondja, az idősebbek nincsenek kel­lően megfizetve. Még három éve van a nyugdíjig. Őszintén szólva egy kicsit már várja. Azért en­­­n­yi idő után el lehet fárad­ni. Szerencsére unatkozni akkor sem fog, van egy kis szőlője, ad az elég munkát. Addig azonban fáradhatatla­nul járja az országutat, és viszi-hozzá az utasoka­t. B. Tanácskozás a városi közlekedésről Közlekedésminőség, környe­zetminőség, életminőség téma­körökben szervezi meg a 17. Közlekedéstervezési és forga­lomtechnikai nemzetközi tu­dományos tanácskozást a KTE városi közúti közlekedési szakosztálya április 22—24. kö­zött. A tanácskozáson a legfris­sebb adatok, összefüggések, ta­pasztalatok ismertetésére és vitájára kerül sor.

Next