Volán Hírlap, 1986 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
A történetet még az ünnepek előtt hallottam, Augsburgban. Az automata hegesztőkészülékek gyárában dolgozó magyar csomagolók mesélték, hogy az egyik reggel különös jelenet tanúi voltak. Tartozékokkal teli ládákkal kanyarodott egy japán teherautó a gyár főbejárata elé. Rövidesen parázs vita keletkezett, majd a járművet félreállították a parkolóba. Ott lerakták a csomagokat, amelyekkel később egy villás targonca futkosott az átvevőraktárba. — Látják, japán teherautó! — magyarázta ingerülten a porta őre, s mivel ez a szűkszavú tájékoztatás nem derített fényt a történtekre, tovább érdeklődtek, hogy a gyáriparosok kiderült, nagy csoportja belső megállapodást kötött: nem engednek telepükre a szigetországból származó teherszállító járművet... „Hogy a fuvarozó milyen gépkocsit vesz, az az ő dolga. Hogy mi milyent fogadunk — az viszont tőlünk függ” — érveltek. Nyilvánvaló, hogy nem haragudtak meg a fürge és energiatakarékos távol-keleti autókra, inkább a közelben lévő nagy német autógyárak érdekeit rögzítették véd- és dacszövetségben. Hja, ezen a vidéken nem szeretik a messziről ide kalandozókat, erről már ezer éve Lehelnek és társainak is kellemetlen tapasztalatai voltak . . . Véletlenül nem sokkal az eset után került kezembe az Üst, a Dunaújvárosi Vasmű kedvelt, jól szerkesztett lapjának egy példánya. A híreket olvasva az egyiken megakadt a szemem. Ide írom szó szerint, mert megérdemli. „Magántulajdonú gépjárművek tilalma. 1986. január elsejétől magántulajdonban lévő személygépkocsikkal csak rendkívüli berendelés (a központi diszpécserszolgálat engedélyével) esetén lehet a vasmű területére bejönni, közlekedni. A tilalom ezenkívül vonatkozik a magánfuvarosokra, magántaxisokra is. A vasmű dolgozóinak szállítási igényeit a szállító gyáregység és a Volán tehergépkocsijai ki tudják elégíteni.” Úgy gondolom, hogy a közlemény nem is igényel különösebb kommentárt. Nyilvánvaló, hogy takarékossági megfontolások járultak hozzá létrejöttéhez, de az is valószínű, hogy a piacon kialakult verseny következménye az intézkedés. Feltehetően bebizonyosodott, hogy a nagyüzemi partner jobban ki tudja elégíteni a nagyvállalat szállítási igényeit, hiszen mindig a legalkalmasabb gépkocsitípust tudja rendelkezésre bocsátani. A fuvarok is jobban szervezhetők, összekapcsolhatók, s az állandó partnerség számtalan előnnyel jár. Elegendő csak a helyismeretet, a pontos fuvarlevél-vezetést, az udvarias, megbízható kiszolgálást megemlíteni ennek bizonyítására. Ma már senki sem vitatja, hogy a fuvarpiacon egyre inkább kialakulnak a valóságos verseny feltételei. S a verseny természetszerűen győzteseket és veszteseket szül. Sokszor leírtuk már: úgy érezzük, hogy számunkra néhány feltétel kedvezőtlen ebben a vetélkedésben. A sportnál maradva nem túlzó a hasonlat: a mi futóink még egy húszkilós zsákot is cipelnek... Éppen ezért érdemel elismerést minden siker. S ennek foghatjuk fel a bizalom széles körű és hivatalos kinyilvánítását is. Az elhatározásban nem az érzelmek, hanem az érdekek voltak a meghatározók. Én bizonyos vagyok benne, hogy jól döntöttek. Remélhetőleg mind több helyen rájönnek, hogy ki alkalmas hosszú távra partnernek. S ehhez a felismeréshez nekünk naponta bizonyítani kell. Mit inogott 1985, mit vár 1986*4:01? — Öt hónappal ezelőtt megszületett a kisfiúnk — mondta Vig Béla, a Volánbusz Vállalat fiatal gépkocsivezetője, visszaemlékezve az 1985-ös esztendő legfontosabb eseményére. — Feleségemmel azóta Lábatlanon élünk, a szülőkkel. A családi eseménynek mindenki örült. Három kilóval született a kisfiú, Béluska, azóta persze jócskán meghízott. A család szeme fénye lett. Vig Béla a vállalatnál országos váltó beosztásban dolgozik. Beszélgetésünkkor Bakonybékre indult az Engels térről. — Ebben a munkarendben elég kevés időm marad a családra, ezen úgy próbáltam segíteni, hogy még 1985-ben elvégeztem a vállalatnál a csuklós tanfolyamok és sikeresen vizsgáztam. Kértem, hogy tegyenek a Budapest—Esztergom között közlekedő menetrendszerinti járatra, ahol váltósként vagy állandó gépkocsivezetőként nagyon szeretnék dolgozni. Szerintem ez jó lenne a vállalatnak is és nekem is. A jövő elképzeléseiről így nyilatkozottt: — Remélem, hogy az idén az esztergomi járatra kerülök és akkor a pénzem is több lesz. Szeretnénk önálló otthont is teremteni, ahol a kisfiúnkat nyugodtabb körülmények között nevelhetnénk. Úgy tudom, hogy a vállalat is támogatja a fiatalok lakásvásárlási törekvéseit, bár én még csak egy éve dolgozom a Volánnál. Mindenesetre keményen dolgozom, mert több pénzt kell keresnem a jövőben, hogy boldogulhassunk ... (P) ■ ■ [UNK] [UNK] Holló István, a Zala Volán kerssikédieihni.. osztályú«.. .belül működő nemzetközi csoport legifjabb munkatársa, 1985 augusztusában kapta kézhez diplomáját a drezdai közlekedési főiskola szállításügyi mérnök-közgazdász szakán, s szép éber közepétől dolgozik a vállalatnál. — A Közlekedési Minisztérium ösztöndíjasaiként 1981- ben kerültem a főiskolára a gimnáziumot követő egy év katonai szolgálat után — mondja Holló István. — A nagy hagyományokkal rendelkező „hocheschule” — amelyik valahol félúton van a hazai főiskola és egyetem között — elsősorban közgazdasági ismereteket adott, ezenkívül mintegy felét tanultuk meg a műszaki egyetem mérnöki tananyagának. A nyelvismerettel a gimnáziumban tanultak miatt nem volt különösebb gondom, mostanra már az árnyalatokat is sikerült elsajátítanom. — Az elmúlt évi iskolai szünetben kerestem fel a Zala Volánt, s egyhamar kiderült, hogy szükségük lenne rám. Háromhónapi munka után úgy érzem, hogy valóban hasznomat tudják venni. Dinamikusan fejlődik a nemzetközi fuvarozás, s tulajdonképpen a mély vízbe dobtak, amikor főnökeim rám bízták: döntsem el, hogyan tudom legjobban megszerezni a munkámhoz szükséges gyakorlatot. — Pillanatnyilag még nagy gondot okoz, hogy hiányoznak a gyakorlati ismeretek. Az eddigiekben úgy tapasztaltam, hogy elsősorban józan ész és gyors döntés szükséges ezen a területen. Rendre önálló feladatokat kapok. Kidolgozom a változatokat, javaslok is egy megoldást, és azt egyeztetem a vezetőimmel. Ha nem mindig sikerül a legjobbat kiis választanom, az arány legalábbis biztató. Hasznát veszem a nyelvtudásnak is, a nemzetközi csoportban rengeteg a fordítani való. . . Hamarosan letelik a féléves betanulási idő, s addigra szeretném az iskolában tanultak mellé a legfontosabb gyakorlati ismereteket is megszerezni. Nagyon izgalmas terület a nemzetközi fuvarozás, munka is van bőven, mit is kívánhatna egy ,,frissdiplomás”, mint hogy idén is érdekes, értelmes és egyben hasznos munkát kapjon a vállalatától. (F) ■ ■ [UNK] [UNK] — Tizennégy éves koromban kerültem a Körös Volán békéscsabai központjához, akkor még autószerelő ipari tanulóként. Aztán elvégeztem a gépészeti technikumait, majd a budapesti műszaki tiszti iskola nappali tagozatát, az elmúlt évben pedig sikerrel fejeztem be tanulmányaimat a győri Távközlési Főiskolán. A 85-ös év igazi ajándéka azonban az volt, amikor az iskola elvégzése után kineveztek a műszaki üzem vezetőjének — mondja Karci János, a Körös Volán 37 éves dolgozója. — Szerencsés embernek tartom magam. Jól ismerem a vállalatot, az embereiket, s ez sokban segíti a munkámat. A műszaki felszereltséget illetően a megyében is a legjobbak közé tartozunk, ez büszkeséggel tölt el. Tudom, mostanában divat a műszaki értelmiségiek körében a panaszkodás, én azonban nem siránkozom. Anyagilag és erkölcsileg is megbecsülnek, s úgy hiszem, bőven van alkalmam arra is, hogy a legjobb tudásom szerint segítsem a műszaki üzem munkáját Újítani mindig és mindenütt lehet, nincs tehát kárbaveszett energia, erőfeszítés. Boldog vagyok, hogy olyan pályát választottam, ahol a munkám egyben a hivatásom is lehet. — Egyébként a családunkból az édesapám is itt dolgozott a Volánnál, és most itt dolgozik a feleségem is. Jó érzés, hogy magam is itt kezdhettem, és itt mutathatom meg azt is, hogy mire vagyok képes. Remélem, az elkövetkező években rászolgálok a bizalomra. ‘ ■ ■ [UNK] [UNK] Büki Miklós, a Zay utcai üzemigazgatóság KISZ - titikára, üzemvezető-helyettes, igazi sportember. Igaz, a Hármashatár-hegyen lakik, így szinte törvényszerűvé vált, hogy kisdiák kora óta tájfutó. Jelenleg a MAFC-ban hódol egyik szenvedélyének. Azért egyiiknak, mert a tájfutáson kívül kerékpározik, focizik, úszik, atlétizál, ha nem is sportklubban. Idén több nagy erőfeszítést igénylő versenyen indult. Az olimpiai ötpróba öt számából négyben teljesítette az előírásokat. Az egy évben megszerezhető 15 pontból 13-at magáénak mondhat. Egyedül az evezésben van némi lemaradása. Tavasszal, március 28. és április 4. között részt vett a KSZDSZ szervezte kerékpáros emléktúrán, melyet hazánk felszabadulásának 40.évfordulója tiszteletére rendeztek. A 750 kilométeres útvonal rajtja Bakonyán volt és Nemesmedvesen értek célba. — Életem egyik legnagyobb élménye volt — emlékezik Büki Miklós. — Minden faluban, ahol csak áthaladtunk, lelkes fogadtatásban részesítettek. Az üzemi igazgatóság is minden támogatást megadott. Ezen a hosszú távon persze csak olyanok indulhattak, akik rendszeresen és alaposan felkészültek. Mert bizony a harmadik napon- például a Mecsek hegyei, völgyei között - még mi is igencsak megizzadtunk. A KISZ-titkár egyébként vasi Vasember és Acélember is. Erről oklevele is van. Ugyanis természetesen nem hiányzott a mostanában egyre népszerűbbé váló triatlonviadalokról sem. Szombathelyen és Soproniban tett eleget a meglehetősen kemény kiírásoknak. Az utóbbi városban a 62 kilométeres kerékpárpróba elején kereket kellett cserélnie, majd egy sportszerűtlen méh csípése nehezítette meg a dolgát. Ennek ellenére sikerült teljesíteni az adott 5 óra alatt az 1500 méteres úszást és a 15 kilométeres futást is. Hasonlóan, kalandosan alakult júniusban a Balaton át„úszás”. .. :többször lefújták a szél miatt, ami végül nem ért oda a tóra. Mikor végre vízbe kerültek, a szél is megjött. Az útvonalat jelölő csónakláncot szét is szórta, de Büki és társai mégiis megtették az 5,2 kilométeres távot Révfülöp és Balatoniboglár között. Télen sem húzódik meleg szobába. Síel a Tátrában és járja a háborította hegyeket. Jövőre is annyi eseményen indul, hogy már teleírta előjegyzési naptárát. (B.) BORSOD VOLÁN Eredményes MSZBT-tagcsoport A Borsod Volán MSZBT tagcsoportjának tizenkét tagú elnöksége csaknem 5200 dolgozónak ad rendszeres és friss híreket a Szovjetunió népeinek életéből. Először csak a miskolci, majd később a baracskai dolgozókat is bevonták tagcsoport munkájába. Számtalan vetélkedőt, kulturális előadást, Szovjetunió-beli utat szerveztek, hogy segítsék a népek barátságát, a testvéri Szovjetunió jobb megismerését. Felvették a kapcsolatot egy szovjet alakulattal is; együttműködési megállapodást kötöttek, melynek keretében a Volán vállalta a katonák KRESZ-oktatását, gépeik rendszeres műszaki ellenőrzését és karbantartását, az itt tartózkodó szovjet katonák pedig cserébe segédkeztek a műszaki szemlékre való felkészüléseknél, a közös kulturális programok, ünnepek szervezésénél és rendezésénél. A szocialista brigádok is tevékenyen kivették részüket a munkából. A Kálvária dombi temetőben rendszeresen gondozzák és ápolják Ivan Csernov hősi halált halt szovjet katona sírját, sőt még a családtagokkal is rendszeresen tartják a kapcsolatot. Ma már csaknem kétévente vendégül látják a kujbisevi Roman Ivanovics Csernovot és feleségét, Raisza Nyikolajevna Csernovát, illetve a messzi, kazahsztáni Zsitgarából érkezett Roman és Valentin Csernovot, illetve Surát. Voltak már vendégeik Belorussziából, Lvovból, Harkovból, csakúgy, mint Borsod testvérmegyéjéből, az északi Vologdából. Egy alkalommal például a testvérmegye cserepoveci fémkohászati üzemének táncegyüttese adott színes, látványos műsort a vállalatnál, máskor meg ukrán mérnökök részvételével rendeztek közlekedési kiállítást. Természetesen szerveztek orosz nyelvtanfolyamot is a vállalat a gépkocsivezetők részére, ám ez az ötletük az időegyeztetés nehézségei miatt nem sokáig „élt”. Annál nagyobb sikerrel szervezték azonban a vetélkedőket, többek között „Moszkva, az olimpia városa” és „Hősök városa, városok hősei” címmel. Az Augusztus 20., a Puskás Tivadar, a Figyelő, a Déryné, az Auróra, a Delta, a Kilián, az Express és a Forradalom 60 éve brigádok már régóta a sikeres vetélkedők sorába tartoznak. Közülük többen jártak Szovjetunióban jutalomúton. Munkájuk elismeréseként először Nagy Miklós, a szállítmányozási osztály vezetője, a tagcsoport elnöke kapott aranykoszorús plakettet, majd a miskolci kollektíva is kiérdemelte ezt a kitüntetést. (L) Az igazgató tanács Illése (Folytatás az 1. oldalról.) fogadta a szabályozást, azza, hogy az esetleges feszültségekre menet közben is visszatér. Döntött az alternatív formában előterjesztett részkérdésekben és szakbizottság tekinti át a díjakra vonatkozó javaslatokat Benczik Béla igazgató terjesztette elő a Voláncamion Leányvállalat kiemelt szolgáltatásaira, valamint az igénybevételükhöz, illetve teljesítésükhöz szükséges előjelentési és bejelentkezési rendszerre vonatkozó üzleti ajánlatot. Az igazgató tanács egyhangúlag úgy döntött, hogy megismerve az árajánlatokat, a vállalatok üzleti alapon kötik meg szerződéseiket a leányvállalattal. Szöllősy Attila vezérigazgató-helyettes előterjesztése alapján a testület egyhangúlag elfogadta a Voláncamion Leányvállalat felügyelő tanácsára tett személyi javaslatot. A tanács elnöke, dr. Zentai Ferenc marketingvezető, titkára Farkas Vladimir, tagjai: Ocskó József igazgató, Fornai Miklós, Kovács Ferenc és Matusek Istvánná dr. igazgatóhelyettesek. Az országos darabárus hálózat gépi számfejtését és számlakészítését, korszerű megfigyelési valamint rendszerét tartalmazó szervezési intézkedésekről szóló tájékoztatót az igazgató tanács tudomásul vette. Végezetül a testület több nagy partnerrel megkötött, decemberben lejáró keretszerződést január végéig meghosszabbította, mivel a további megállapodásra vonatkozó tárgyalások még nem fejeződtek be. A VOTL felügyelő tanácsába a KSZDSZ központjába távozó Kaiser György helyett dr. Kovács Árpádot választotta meg. Máté János igazgató vezetésével célbizottságot alakított az egyenlő versenyfeltételek témakör kimunkálására. (K) KÉT VÁLLALAT ALAKUL AZ 1-ES VOLÁNBÓL Klézl Róbert KM-miniszterhelyettes december 23-án, a Tüköry utcai székházban tartott tájékoztatóján bejelentette: 1986. január elsejével két vállalat alakul az 1-es számú Volánból. Alapvetően budapesti feladatokat lát el a Volán Tefu, fővárosi székhellyel, s az 1-es korábbi eszközállományának 65 százalékával. A Pest Megyei Volán néven alakuló másik vállalat az eszközállomány 35 százalékával döntően a megyéhez kapcsolódó feladatokat végez. Központja ugyancsak a fővárosban lesz. Természetesen mindkét vállalat működési köre országos, hasonlóan a többi Volánhoz. A miniszterhelyettes elmondta, elsődleges cél olyan gazdasági feltételrendszer kialakítása, amely megfelelő alapot ad mindkét vállalatnak az eredményes tevékenységhez. A Volán Tefu igazgatója Hajdú Józsefné, a Pest Megyei Voláné Fábián János. ,JÖN AZ ÖREG” WLAMMFEMMÓN A Hajdú Volán busz-gépOcocsis vezetője, Gyöngyösi Sándor a közelmúltban vehette át a kitüntetést, plakettet, amely igazolja, hogy másfélmillió kilométert vezetett balesetmentesen. Majd 20 éve került az 52-es AKÖV-höz. Még az emlékezetes fakaruszon kezdett. Aztán megkapta az IK 30-ast. a Nem volt rossz masina, csak fékrendszerrel kínlódtak sokat. A hatvanas évek végéig pótos busszal járt. Bizony nem volt könnyű dolog fordulni, tolatni a hosszú járművet. Akkoriban két kalauzzal járt, mivel a gépedben és a pótosiban is volt egy. Belépésétől, 1956-tól 1970-ig Csökmőre vitt az útja, a Viharsarokba. Nagyon családias hangulatban dolgozott. Télien, ha nagyon hideg volt, behúzta a buszt a tsz gépkocsija. A hűtőibe a szállásadó neni adott meleg vizet. A reggeli indulás érdekében sokszor az akkumulátort bevitte a konyhába, hiszen a motort nem lehetett egész éjjel járatni. — Aztán jöttek a csuklósok, és azóta is ilyennel járok — mondja Gyöngyösi Sándor. — A berettyóújfalui főnökségre 1970-ben kerültem. A Győzelem szocialista brigádot hat évig vezettem, később a helyközi csuklósbuszok közös brigádjának, a Rákóczinak tetteim a vezetője. Most már csak „egyszerű” brigádtag vagyok. Büszke lehet a brigád, hiszen amióta bevezették az üzemanyagvisszatérítési rendszert — három éve —, abból kétszer országos elsők lettünk. Igaz, már az új forma előtt is mindent megtettünk azért, hogy minél kevesebb üzemanyagot fogyasszanak a gondjainkra bízott járművek. Ezt úgy sikerült elérniük, hogy a napi karbantartást sosem hanyagolták el. Gyöngyösi Sándor szívesen segít ebben és más szakmai kérdésben is a fiataloknak. Úgy véli, ma már nincs meg az a kollegalitás, mint régen, de azért az ifjabb pilóták adnak a tapasztaltabb öregek véleményére. Ez nem is lehet másképpen, hiszen a volán mögött, nem kizárólag magukért, hanem esetenként 100-120 ember életéért nők. Talán valamivel is felelnehezebb dolguk van, mint más közúti kollégájuknak, mert figyelniük kell a fékezésre, a megállásra, indulásra, és még lehetne sorolni. — Rám 30 év alatt, tudtommal, jogos panasz nem érkezett — vallja Gyöngyösi Sándor. — Ha valamiért leszállok a volán mögül törzsutasa,im már üzennek, mi a van velem. Amikor meglátják, hogy én vezetek, azt mondják: „Jön az öreg...”. Nekem nagyon jól esik, még a hivatalos elismerésnél jobban, hogy ennyire ragaszoskodnak hozzám az emberek. Ami kicsit bántja, úgy érzi, anyagilag nincsenek eléggé megbecsülve. Ennyi munkában töltött idő után a gyerekei, bár inkább a fia, aki a Belkernél gépkocsivezető, többet keres, mint ő. Félreértés ne essék, nem a gyerektől és a többi fiataltól sajnálja a pénzt. Inkább az a gondja, az idősebbek nincsenek kellően megfizetve. Még három éve van a nyugdíjig. Őszintén szólva egy kicsit már várja. Azért ennyi idő után el lehet fáradni. Szerencsére unatkozni akkor sem fog, van egy kis szőlője, ad az elég munkát. Addig azonban fáradhatatlanul járja az országutat, és viszi-hozzá az utasokat. B. Tanácskozás a városi közlekedésről Közlekedésminőség, környezetminőség, életminőség témakörökben szervezi meg a 17. Közlekedéstervezési és forgalomtechnikai nemzetközi tudományos tanácskozást a KTE városi közúti közlekedési szakosztálya április 22—24. között. A tanácskozáson a legfrissebb adatok, összefüggések, tapasztalatok ismertetésére és vitájára kerül sor.