Volán Hírlap, 1989 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1989-01-12 / 1. szám

SZERKESZTŐI SAROK Érték és mérték Az elmúlt két-három hétben a közlekedésben és a szállításban, valamint a kereskedelemben dolgozókon kívül a postásoknak akadt a legtöbb dolguk. Üdvözlő­lapok ezreit, millióit, mondhatni mázsaszámra kézbesí­tették. Szerkesztőségünk sem esett ki ebből a jókíván­­ság-zuhatagból, amit ezúton is köszönünk és viszont kí­vánjuk azoknak is, akikkel nem történt ilyenfajta „dip­lomáciai levélváltás”. De milyen esztendő elé nézünk? Milyen lesz 1989? Az óév utolsó hónapjainak eseményeiből már sejthettük: még nehezebb időszak köszönt ránk, mint eddig volt. És elsősorban az egyes embernek, a kis- és nagycsaládoknak kell még inkább húzniuk a nadrág­szíjon (ha van még sík rajta). Semmi okunk eufórikus hangulathoz, a gazdasági helyzet rózsaszínű megítélé­séhez. A januári áremelések menetrend szerint — nem a Volán­, hanem a kormány járatain — érkeznek, pe­dig decemberben még arról nyilatkoztak nagyjaink, hogy nem tervezik ezt a lépést. Az életszínvonal tehát tovább romlik, csökken. Az MSZMP KB gazdaság­­politikai bizottsága ma már arról tárgyal, hogy milyen feltételekkel garantálható a létminimum. Ez a kérdés ugyanis egyre élesebben vetődik fel, s egyre nagyobb rétegeket, tömegeket érint. Az ország teherbíró képes­ségének is vannak határai. (A KSH adatai szerint a lét­minimum összege átlagosan 3230 forint, míg a társa­dalmi minimum 3920 forint. Arról nincs pontos adat, hogy hányan és milyen összetételű családok élnek a lét­minimum alatt, mekkora az elmaradásuk mértéke, s személy szerint melyek ezek a családok.) Az Országos Érdekegyeztető Tanács döntése sze­rint idén júliustól 3700 forint a minimális bér. Dön­tött arról is, hogy az öt vidéki nagyváros — Debrecen, Győr, Pécs, Miskolc és Szeged — helyi közlekedését, valamint a főváros elővárosi forgalmát lebonyolító köz­lekedési vállalatoknál, tehát a Volánnál is, dolgozó járművezetők munkaköri pótlékát fel kell emelni. (A mértéke rövidesen kiderül). Hogy ez a minimális bér mire elegendő, nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy milyen hatása lesz az áremeléseknek a lakosság han­gulatára, politikai közérzetére. „Ma csak azt az utat választhatjuk, a politikai reformelképzeléseink csak akkor járhatnak sikerrel, ha szigorúan tovább folytat­juk a gazdasági reformokat is. Az ezzel járó nehézsé­gek vállalásával és a termelés fokozásával 2-3 év alatt megteremtjük a kibontakozás alapjait. S egyidejűleg meg kell teremtenünk azt a szociális védőhálót is, amely a legnehezebb körülmények között élőket át­segíti ezen az időszakon" — mondotta Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Könnyű kitalálni, mi rejlik e mondatok mögött... Az emberi jóérzés, a humánum azonban még nem veszett ki egészen. Példa erre az az országos megmoz­dulás, amelyet az örményországi földrengés, katasztrófa váltott ki. A Volán-vállalatoknál is végeztek gyűjtést, erről a híroldalunkon olvashatnak is. A társadalmi ös­­­szefogásra tehát a legválságosabb helyzetekben is szá­míthatunk, ha tudjuk és vállaljuk a helyzetértékelést, a valóságos kép megrajzolását. ★ Demokratizálódási folyamatunk során, a belpolitika platformján egyre másra alakulnak különféle szerveze­tek, egyesülések, köztük régi mozgalmak is újjászerve­ződnek. Mint például a cserkészeké, akiknek tízparan­csolata 40 év óta nem láthatott napvilágot. Pedig ez volt az egyik olyan erkölcsi KRESZ, amely szerint igen sokan alakították életüket, jellemüket, emberi kapcso­lataikat. Hatása ma is érvényes, érdemes tehát fel­idézni a pontjait: 1. A cserkész egyenes lelkű és feltét­lenül igazat mond. 2. Híven teljesíti kötelességeit. 3. Ahol tud, segít, s legalább egy jótettet végez naponta. 4. A cserkész minden cserkészt a testvérének tekint. 5. Másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú. 6. Szereti a természetet, jó az állatokhoz, s kíméli a növényeket. 7. Feljebbvalóinak jó lélekkel és készség­gel engedelmeskedik. 8. A cserkész vidám és meggon­dolt. 9. Takarékos. 10. Testben és lélekben tiszta. Ilyen alapokra lehet tovább építkezni... Hajtán György VÉRTES VOLÁN Két új titkár Nagy változások mentek végbe az óév utolsó hónapjá­ban a Vértes Volán társadal­mi szervezeteinek életében. Lemondott Szűcs István vszb­­titkár, kérte gazdasági mun­kakörbe helyezését. A bizal­mi testület a kérésnek helyt adott és új titkárt választott: Varga Istvánt, a Szakszerve­zetek Komárom Megyei Ta­nácsának osztályvezetőjét. Szűcs István tizenhárom évig tett eleget megbízatásának. Január 1-jétől a vállalat sze­mélyzeti osztályán dolgozik tovább. Az új vszb-titkár nem is­meretlen a vállalat dolgozói számára, 1963—76 között a Vértes Volánnál dolgozott, ahol ifjú szakmunkásként kezdte életútját. Iskoláit szak­munkásként tovább végezte, s amikor leérettségizett, kine­vezték művezetőnek, majd a szakszervezeti bizottság poli­tikai munkatársként alkal­mazta. Varga István jelenleg az Egri Tanárképző Főiskola utolsó éves hallgatója, a köz­művelődés-pedagógiai szakot választotta. Január 1-jén lé­pett be immár másodszor a Vértes Volán kötelékébe. Azt mondja: a tanultakat, s nagy mozgalmi tapasztalatait a vál­lalat dolgozóinak érdekében kívánja hasznosítani. Új KISZ-titkárt is válasz­tottak a vállalat fiataljai, Dé­­gen János üzemmérnök sze­mélyében. A megújulás a vál­lalat minden üzemében végbe­megy, mert január második felében megkezdődnek a KISZ- alapszervezetekben is a vá­lasztások. Kovács Klára VOTL A diákok óriási többsége szerint a vizsga nem más, mint a gonosz tanárok talál­mánya, a szegény nebulók bosszantására. Minek azt a tudást bolygatni? Az élet úgyis egészen más, mint a tankönyvből tanult világ. Hogy mégis fennmaradt a be­számoltatás, az a kitartóbb és erősebb tanároknak köszönhe­tő. Szerencsére, mondom én is, aki hosszú idő után elő­ször ismét részt vehettem egy igazi vizsgán, a Volán Okta­tási és Továbbképző Leány­vállalat forgalmitisztképző év­záró számadásán. Szerencsére, mégpedig azért, mert ezekben a drukkos percekben szerezhet igaz bizonyságot az ember a tudásról avagy nem tudásról. Persze, a kívülállónak min­dig könnyebb. Ők, a teherfor­galmi, személyforgalmi és ál­talános szakon végzős hallga­tók, akik szemben ülnek a nagy tiszteletű bizottsággal, egyelőre gondolataikat szeret­nék kibogozni, hogy minél meggyőzőbb hatással mutassák be produkciójukat. A tételek igencsak alkalma­sak a brilllírozásra. A japán vezetési stílus, a beosztott és vezető kapcsolata, a vezető jelleme, az irányítás, a szer­vezeti felépítések, a vezetés éleiről—hátulról és vissza. Látszólag könnyűnek tűnik, hiszen a hallgatók többsége ve­zető már jelenleg is. És még­is... vagy talán épp ezért, bizony egyeseknél akadozik a téma. Pedig az asztal másik oldalán ülő Katona József, a tisztképző osztályvezetője, Csorba József tanár és Baki István, a közlekedési minisz­térium oktatási főelőadója jó­indulatúan és szigorú segítő­­szádékkal irányítja a vizsgá­zókat. — Nos, tetszik a tétel, Ist­ván? Mi jót tud nekünk mondani? — szólítja meg Szántai Istvánt Csorba tanár úr, ezáltal is oldva a feszült­séget. Bár erre, a Balaton Vo­lán haldmbai üzemigazgatósá­ga diszpécserének nemigen van szüksége. Kiválóan tud­ja a tételeket.­­ Az emberekkel való bá­násmód, törődés az egyik leg­fontosabb vezetői kívánatom­­ j- fejti­ ki véleményét. Majd a kommunikációról, az üzenet­­átadásról, a vezetés ellenőrzé­séről is jól felel. Már a folyosón, a vizsga után mondja: — Eddig min­den évben jártam valami tan­folyamra, ezt befejezve egye­lőre abbahagyom a tanulást. Főnökségünk üzemigazgató­sággá alakult, lesz munkánk bőven. A következő vizsgázó Szőke Gyula, a Kunság Volán kis­kunhalasi főnökségének me­netirányítója. A kérdésre, hogy mit tud felhozni ment­ségére, kiváló felelettel rukkol ki. Ámbár, amikor a vezetők jelleméről beszél, ami rend­kívül fontos, egy kis félreér­tésre ad okot, azt mondja: — A vezető jellemvonásában szükség van arra, hogy ural­kodjon másokon. Csorba tanár úr azonnal ki­javítja. — Arról volt szó az előadáson, hogy a vezetőnek szüksége van a hatalom gya­korlásához való képességekre, ami egészen más, mint az uralkodás. Kovácsné Szabó Mária, a Volán Tefutól olyan egyszusz­­ra, de teljesen hallhatatlan felsorolásba kezd, hogy a bi­zottság csak a folyamatosság­ról vehet bizonyságot, de el­lenőrizve az írást, a tudást is igazolva látja. És így tovább, szinte vége­­láthatatlanul jönnek az újabb és újabb vizsgázók, ezen a tavaszba hajló decemberi dél­utánon, a Votl épületében. De nemcsak Budapesten, hanem Miskolcon, Zalaegerszegen, Szegeden, Békéscsabán és Kecskeméten is hasonló vizs­gák zajlanak január 24-éig, amikor is 760—800 újdonsült forgalmi tiszt kap diplomát. Még azok is, akik valami­lyen oknál fogva — gyes, be­tegség és egyéb — nem tud­tak részt venni az oktatáso­kon, azért vizsgázhatnak, tu­dom meg a leányvállalat ve­zetőitől, akik már az évzá­ráskor a következő nyitását szervezik. Tizennégy osztály indul februártól, amelyből hat kihelyezett, nyolc pedig Votánál kezdi meg a tanulmá­n­­yait, végre általános tagoza­ton. Ámbár lesz egy osztály, ahol szeptembertől csak sze­mélyforgalmi­ tiszteket képez­nek, elsősorban a Volánbusz és a külsősök részére. Bánhidai Károly Ki mit tud? 800 NYUGDÍJASÁNAK 1 MILLIÓ FORINTNYI SE­GÉLYT osztott ki a Borsod Volán szakszervezeti bizottsá­ga az év végén, 40 nyugdíjba vonulót pedig Dubicsányban ajándéktárgyak és meghitt ünnepség keretében búcsúz­tattak el a vállalattól. MISKOLC ÖREGJEI, 2700 EGYEDÜL ÉLŐ NYUGDÍ­JAS megsegítésére indított akciót a városi tanács Zöldért és a Borsod Volán se­­­gítségével. Személyenként 650 forint értékben 50 kilogramm jó minőségű burgonyát, 30 ki­ló almát és 10 kiló hagymát szállított ki a Volán 25 teher­autója december 7-én a meg­adott címekre. A rakodást kiskatonák végezték. KUNSÁG VOLÁN - MTESZ Emlékérem az igazgatónak Az MTESZ Bács-Kiskun megyei szervezetének egyik legnépesebbike az a 250 tagot számláló közlekedéstudományi egyesület, amelynek 1983 óta elnöke Rigó István, a Kunság Volán igazgatója. A nyolc szakcsoport felöleli a közleke­dés valamennyi ágazatát, az útépítéstől a vasúti szállításig, s tagjainak zöme mérnök és technikus. Miben áll ennek a tudo­mányos egyesületnek a fel­adata? — A gazdálkodó szervezete­ket időben felkészíteni a vál­tozásokra — válaszolta Rigó István. — Mire gondolok: a szabályzó- és tarifaváltozá­sokra, a vállalatokat érő nega­tív hatások kivédésére. A mód­szer a konzultáció, amely egy­részt egymás közötti tapasz­talatszerzésre alkalmas, más­részt szaktekintélyek meghí­vásával, a velük történő esz­mecsere alapján felkészülhet egy-egy vállalat a tennivalók­ra. Közreműködünk tudomá­nyos anyagok előkészítésében. Egy példát erre: egy évvel ez­előtt készítettük el Kecskemét helyi tömegközlekedési kon­cepcióját. A tudományos fel­készülést segítették az orszá­gos konferenciák is, amelyek megszervezésében a vasút, az útépítés és a közúti közleke­dés jeleskedett. A tudomány ma már gyor­sabban hat a hétköznapokra, mint korábban, s az MTESZ- nek is a feladatai közé tarto­zik, hogy a tudományos ered­mények mielőbb hasznosulja­nak. és — Ez kétségtelen így is van a Közlekedéstudományi Egyesület igyekszik a tudás­anyagot gyarapítani, s az új eredményeket egy-egy szak­területen bevezetni, haszno­sítani. Mindemellett képvisel­jük a műszaki értelmiség érr­dekeit. Nekünk az a vélemé­nyünk a jelenlegi elképzelé­sekkel szemben, hogy a pro­duktummal arányos anyagi, erkölcsi elismerést kellene a középpontba állítani, azaz valóban az alkotó értelmiséget megbecsülni. Úgy vélem, ezt a jelzőt a műszaki értelmiség döntő többsége már kivívta magának, de szeretném alá­húzni, a munkások a más tudományágak együttműködé­se nélkül ez önmagában sem­mit sem ér. Egy tudományos egyesület mit tesz annak érdekében, hogy a megszerzett, elemzett, s kimunkált tapasztalatok iga­zán bevonuljanak a hétköz­napi életbe, s azok alkotó erő­vé váljanak­ is . Nagyon sokat tett és tesz egyesületünk ezért. Mint már fentebb utaltam rá, igyek­szünk a tudásszintet elmélyí­teni, de van ezenkívül is ten­nivalónk. Köztudomású, hogy a közúti közlekedésben csök­ken a forgalmi, de a szellemi kapacitás is. Ha komolyan vesszük azokat a fejlesztési elképzeléseket, amelyek majd a következő évtizedeket jel­lemzik, valamit tennünk kell! Szándékunk, hogy a győri Közlekedési és Távközlési Mű­szaki Főiskola kihelyezett ta­gozatát megszervezzük Kecs­keméten. Ez a levelező okta­tási forma közlekedési és táv­közlési szakembereket adna a megyének, s elképzelésünket támogatja a megyei tanács és a GAMF is fogadókész. Szólni kell a szakmunkásképzésről is. A statisztikaszemlélet helyett — ne legyen sok a bukott diák! — végre érvényt kel­lene szerezni annak: aki bi­zonyítványt kap, az legyen szakember. S talán még egy. A Közlekedéstudományi Egye­sületnek jobban ki kellene lépnie a nyilvánosság elé. A tudományos dolgozatok, publikációk jelentős segítséget, támogatást nyújthatnak a me­gye vezetői, döntéshozói részé­re, a közúti, a vasúti, a vízi közlekedés megszervezésében, fejlesztésének irányai megha­tározásában, az út, a vasút, a vízi létesítmények kiépítésé­ben. ★ A Műszaki és Természet­­tudományi Egyesületek Bács- Kiskun megyei szervezete ez évben MTESZ-emlékéremmel ismerte el Rigó István munká­ját. Gémes Gábor VOLÁNSPEC Tengizi anziksz Tengiz. Jelentése elhagyott tengerfenék. Azoknak azon­ban,­ akik a vegyigyár építke­zésén dolgoznak, ennél jóval többet jelent. Ma már szá­mukra fogalommá válik. Kocsis Mihály, a Volánspec területi főmérnöke három éve dolgozik kint, irányítja a rá­bízott embereket, munkaeszkö­zöket. A Volánspec tengizi fő­nöke. Karácsonykor, újévkor abban az örömteli megtisztel­tetésben, szerencsében része­sült, hogy itthon, családjával töltötte az ünnepet. Tengizi élményeiről, mindennapi munka során je­­­lentkező bosszúságokról, az emberi helytállásról, a mos­toha körülményekről már re­gényt tudna írni. Három éve dolgozik kint, s ha­ minden igaz, akkor még két évre odaköti szerződése. Beszélgetésünket a mun­kával kezdjük. A Vegyépszer alvállalkozójaként a Volán­­spectől ötvenen dolgoznak kint a sivatagban. Kilenc te­repjáró autóbusz, három 813-as vontató, hét trailer, hét Tátra 148-as KCR típusú da­ruval felszerelt gépjármű, egy speciális autómentő van­­ velük. A feladatokat, a ve­zénylést Kocsis Mihály mond­ja meg, s bizony kellő tapin­tatot, fontolgatást követel ez a munka. Nyáron naponta 16 órát is dolgoznak, télen az időjárás­tól függően végzik munkáju­kat. A hőmérséklet nyáron el­érheti a 30-40 fokot, s ugyan­ez igaz a télre is, csak éppen mínuszos előjellel. El lehet képzelni, hogy akár mínusz húsz­ fokban hogyan lehet vastag védőkesztyűben helyé­re tenni egy csavart. Mindezt a szabad ég alatt. A Volánspec tevékenysége a rakodásra, fuvarozásra kor­látozódiik. Nevüknek megfele­lően itt is speciális munkát végeznek, bár nem ritka a va­gonkirakás sem. Az ottani vi­szonyokhoz alkalmazkodva eddig még­ minden kihívásnak megfeleltek. Kocsis Mihály kapásból meséli: — Előfordult, hogy felbo­rult egy nagy tartály. A hely­béliek darut, meg még a jóég tudja mi mindent akartak a helyszínre hozatni. Szeren­csére ott volt egy „speces”, aki, miután szakmája a ne­­hézgépszállítás, tudta, hogy hol kell aládúcolni, megkötni, meghúzni stb., s felemelték nagyon rövid időn belül a tartályt. A teherszállításon kívül a specesek végzik a személy­szállítási feladat egy részét is. A gépkocsivezetők ilyenkor jóval előbb kezdenek, hogy a munkások idejében kiérjenek a helyszínre, ami jó néhány kilométerre van a lakóhelyük­től. S hogy mit csinál „kiálló” idejében a sofőr? Dolgozik. Segít a többieknek, hiszen az összetartás, távol a hazától még inkább szükséges. A munkaidő letelte után a tengizi viszonyok meghatároz­zák a pihenést, a szabadidős tevékenységet. A specesek egy házban laknak, s itt mindenki ismeri egymást. Alkalmi, ese­tenként tartós barátságok, kapcsolatok alakulnak. Há­zasságok mennek tönkre. Pi­henésre, kikapcsolódásra vé­gül is van alkalom. Nehezen elhihető,­ pedig igaz, hogy még pecázni is lehet a sivatag­ban. Busszal el lehet jutni a környező településekre. Persze mindez nem pótolja a család hiányát. — Jó lenne, ha lehetőséget kapnánk arra, hogy elmehes­sünk, meglátogathassuk a Tengizben dolgozókat mondta Kocsis Mihályné, aki egyszer megpróbált eljutni Tengizbe, de csak Moszkváig jutott. — Nagyobb ünnepe­ken, például húsvétkor, kará­csonykor, újévkor egy-két napra tartozók, kimennének a hozzá­nem kívánjuk in­gyen, csak a lehetőséget te­remtsék meg. Mindjárt más­képpen alakulna a kintlévők kedélyállapota is, s az itt­hon maradt feleségek is lát­hatnák az ottani viszonyokat. Elmondva minden másképpen hangzik. Beszélgetés közben Kocsis Mihály borítókban összegyűj­tött virágmagokat, kiszáradt növényeket mutat. — Nézze, sivatagi rózsa, tu­lipán magja. Nem vagyok bo­tanikus, de érdekel. Hoztam haza magokat, majd a kert­ben alkalom­adtán elültetem. Biztosan szépen fog mutatni itthon is, mert ott gyönyörű. Tengizben nemcsak én sze­retem a természetet, hanem mások is. Például az egyik kollégám a vadlovakat „sze­lídíti”. Eleinte vizet adott ne­kik, s annyira megbarátkoz­tak, hogy a lovak már megis­merik a Volánspec buszát, s kísérnek minket a sivatagban. Persze a kellemes élmények mellett vannak kellemetlenek is. Vigyázni kell, hiszen van­nak mérgeskígyók, stb. Meg kell velük pókok, ismer­kedni. — Én még nem láttam, hogy bárkit is megtámadott volna a mérgeskígyó, de azt volt alkalmam megfigyelni, hogy több méteres távolság­ra kivágódnak, nagyon gyor­sak, veszélyesek. Tudjuk, hogy a szemük állásáról meg lehet különböztetni a mérges­kígyót a siklótól. Az új év első napjaiban Ko­csis Mihály ismét összecso­magolt, s visszament állo­máshelyére. Várják Tengiz­ben a többiek, hiszen hírt hoz otthonról, egy kis reményt önt beléjük ... (P) Mit hozott tes­zojejvodics János, a Vér­Volán autóbusz-vezetője kiálló idejében tesz-vesz. Ilyenkor is az autóbusz mű­szaki állapotára figyel, meg­javítja az útközben elromlott ajtót. — Hogy mit hozott nekem az 1988-as év? — kérdez vis­­­sza mosolyogva. — Sok mun­kát, kevés pénzt. Az autó­busz-vezetői munka szerintem nincs anyagilag elismerve, mert más szakmában is ke­resnek ennyit, kevesebb fe­lelősséggel. Ha én „selejtet” csinálok, abból óriási tragé­diák lehetnek, sincs megfizetve. A túlmunka Kiszámol­tam, hogy tavaly munkaidő­ben mérve, egy év alatt más­felet dolgoztam. Ezzel a tel­jesítménnyel nem tartott lé­pést az anyagi megbecsülés. Sőt, az adózást is beleszámít­va, nem éri meg dolgozni. Persze nem csak kellemet­lenségeket hozott Vojelvodi­­cséknak a múlt esztendő Büszkén mesél két fiáról, a 13 éves és a 14 éves ifjú spor­tolókról. Péter fia háromszor nyert­ már korcsoportjában magyar bajnokságot, csel­gáncsban, s kétszeres úttörő olimpiai bajnok. — Az idei reményeim is hozzájuk fűződik. Szeretném, ha továbbra is jól tanulná­nak, s a sportversenyeken is szép eredményeket érnének

Next