Volán Hírlap, 1989 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1989-01-12 / 1. szám
SZERKESZTŐI SAROK Érték és mérték Az elmúlt két-három hétben a közlekedésben és a szállításban, valamint a kereskedelemben dolgozókon kívül a postásoknak akadt a legtöbb dolguk. Üdvözlőlapok ezreit, millióit, mondhatni mázsaszámra kézbesítették. Szerkesztőségünk sem esett ki ebből a jókívánság-zuhatagból, amit ezúton is köszönünk és viszont kívánjuk azoknak is, akikkel nem történt ilyenfajta „diplomáciai levélváltás”. De milyen esztendő elé nézünk? Milyen lesz 1989? Az óév utolsó hónapjainak eseményeiből már sejthettük: még nehezebb időszak köszönt ránk, mint eddig volt. És elsősorban az egyes embernek, a kis- és nagycsaládoknak kell még inkább húzniuk a nadrágszíjon (ha van még sík rajta). Semmi okunk eufórikus hangulathoz, a gazdasági helyzet rózsaszínű megítéléséhez. A januári áremelések menetrend szerint — nem a Volán, hanem a kormány járatain — érkeznek, pedig decemberben még arról nyilatkoztak nagyjaink, hogy nem tervezik ezt a lépést. Az életszínvonal tehát tovább romlik, csökken. Az MSZMP KB gazdaságpolitikai bizottsága ma már arról tárgyal, hogy milyen feltételekkel garantálható a létminimum. Ez a kérdés ugyanis egyre élesebben vetődik fel, s egyre nagyobb rétegeket, tömegeket érint. Az ország teherbíró képességének is vannak határai. (A KSH adatai szerint a létminimum összege átlagosan 3230 forint, míg a társadalmi minimum 3920 forint. Arról nincs pontos adat, hogy hányan és milyen összetételű családok élnek a létminimum alatt, mekkora az elmaradásuk mértéke, s személy szerint melyek ezek a családok.) Az Országos Érdekegyeztető Tanács döntése szerint idén júliustól 3700 forint a minimális bér. Döntött arról is, hogy az öt vidéki nagyváros — Debrecen, Győr, Pécs, Miskolc és Szeged — helyi közlekedését, valamint a főváros elővárosi forgalmát lebonyolító közlekedési vállalatoknál, tehát a Volánnál is, dolgozó járművezetők munkaköri pótlékát fel kell emelni. (A mértéke rövidesen kiderül). Hogy ez a minimális bér mire elegendő, nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy milyen hatása lesz az áremeléseknek a lakosság hangulatára, politikai közérzetére. „Ma csak azt az utat választhatjuk, a politikai reformelképzeléseink csak akkor járhatnak sikerrel, ha szigorúan tovább folytatjuk a gazdasági reformokat is. Az ezzel járó nehézségek vállalásával és a termelés fokozásával 2-3 év alatt megteremtjük a kibontakozás alapjait. S egyidejűleg meg kell teremtenünk azt a szociális védőhálót is, amely a legnehezebb körülmények között élőket átsegíti ezen az időszakon" — mondotta Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Könnyű kitalálni, mi rejlik e mondatok mögött... Az emberi jóérzés, a humánum azonban még nem veszett ki egészen. Példa erre az az országos megmozdulás, amelyet az örményországi földrengés, katasztrófa váltott ki. A Volán-vállalatoknál is végeztek gyűjtést, erről a híroldalunkon olvashatnak is. A társadalmi összefogásra tehát a legválságosabb helyzetekben is számíthatunk, ha tudjuk és vállaljuk a helyzetértékelést, a valóságos kép megrajzolását. ★ Demokratizálódási folyamatunk során, a belpolitika platformján egyre másra alakulnak különféle szervezetek, egyesülések, köztük régi mozgalmak is újjászerveződnek. Mint például a cserkészeké, akiknek tízparancsolata 40 év óta nem láthatott napvilágot. Pedig ez volt az egyik olyan erkölcsi KRESZ, amely szerint igen sokan alakították életüket, jellemüket, emberi kapcsolataikat. Hatása ma is érvényes, érdemes tehát felidézni a pontjait: 1. A cserkész egyenes lelkű és feltétlenül igazat mond. 2. Híven teljesíti kötelességeit. 3. Ahol tud, segít, s legalább egy jótettet végez naponta. 4. A cserkész minden cserkészt a testvérének tekint. 5. Másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú. 6. Szereti a természetet, jó az állatokhoz, s kíméli a növényeket. 7. Feljebbvalóinak jó lélekkel és készséggel engedelmeskedik. 8. A cserkész vidám és meggondolt. 9. Takarékos. 10. Testben és lélekben tiszta. Ilyen alapokra lehet tovább építkezni... Hajtán György VÉRTES VOLÁN Két új titkár Nagy változások mentek végbe az óév utolsó hónapjában a Vértes Volán társadalmi szervezeteinek életében. Lemondott Szűcs István vszbtitkár, kérte gazdasági munkakörbe helyezését. A bizalmi testület a kérésnek helyt adott és új titkárt választott: Varga Istvánt, a Szakszervezetek Komárom Megyei Tanácsának osztályvezetőjét. Szűcs István tizenhárom évig tett eleget megbízatásának. Január 1-jétől a vállalat személyzeti osztályán dolgozik tovább. Az új vszb-titkár nem ismeretlen a vállalat dolgozói számára, 1963—76 között a Vértes Volánnál dolgozott, ahol ifjú szakmunkásként kezdte életútját. Iskoláit szakmunkásként tovább végezte, s amikor leérettségizett, kinevezték művezetőnek, majd a szakszervezeti bizottság politikai munkatársként alkalmazta. Varga István jelenleg az Egri Tanárképző Főiskola utolsó éves hallgatója, a közművelődés-pedagógiai szakot választotta. Január 1-jén lépett be immár másodszor a Vértes Volán kötelékébe. Azt mondja: a tanultakat, s nagy mozgalmi tapasztalatait a vállalat dolgozóinak érdekében kívánja hasznosítani. Új KISZ-titkárt is választottak a vállalat fiataljai, Dégen János üzemmérnök személyében. A megújulás a vállalat minden üzemében végbemegy, mert január második felében megkezdődnek a KISZ- alapszervezetekben is a választások. Kovács Klára VOTL A diákok óriási többsége szerint a vizsga nem más, mint a gonosz tanárok találmánya, a szegény nebulók bosszantására. Minek azt a tudást bolygatni? Az élet úgyis egészen más, mint a tankönyvből tanult világ. Hogy mégis fennmaradt a beszámoltatás, az a kitartóbb és erősebb tanároknak köszönhető. Szerencsére, mondom én is, aki hosszú idő után először ismét részt vehettem egy igazi vizsgán, a Volán Oktatási és Továbbképző Leányvállalat forgalmitisztképző évzáró számadásán. Szerencsére, mégpedig azért, mert ezekben a drukkos percekben szerezhet igaz bizonyságot az ember a tudásról avagy nem tudásról. Persze, a kívülállónak mindig könnyebb. Ők, a teherforgalmi, személyforgalmi és általános szakon végzős hallgatók, akik szemben ülnek a nagy tiszteletű bizottsággal, egyelőre gondolataikat szeretnék kibogozni, hogy minél meggyőzőbb hatással mutassák be produkciójukat. A tételek igencsak alkalmasak a brilllírozásra. A japán vezetési stílus, a beosztott és vezető kapcsolata, a vezető jelleme, az irányítás, a szervezeti felépítések, a vezetés éleiről—hátulról és vissza. Látszólag könnyűnek tűnik, hiszen a hallgatók többsége vezető már jelenleg is. És mégis... vagy talán épp ezért, bizony egyeseknél akadozik a téma. Pedig az asztal másik oldalán ülő Katona József, a tisztképző osztályvezetője, Csorba József tanár és Baki István, a közlekedési minisztérium oktatási főelőadója jóindulatúan és szigorú segítőszádékkal irányítja a vizsgázókat. — Nos, tetszik a tétel, István? Mi jót tud nekünk mondani? — szólítja meg Szántai Istvánt Csorba tanár úr, ezáltal is oldva a feszültséget. Bár erre, a Balaton Volán haldmbai üzemigazgatósága diszpécserének nemigen van szüksége. Kiválóan tudja a tételeket. Az emberekkel való bánásmód, törődés az egyik legfontosabb vezetői kívánatom j- fejti ki véleményét. Majd a kommunikációról, az üzenetátadásról, a vezetés ellenőrzéséről is jól felel. Már a folyosón, a vizsga után mondja: — Eddig minden évben jártam valami tanfolyamra, ezt befejezve egyelőre abbahagyom a tanulást. Főnökségünk üzemigazgatósággá alakult, lesz munkánk bőven. A következő vizsgázó Szőke Gyula, a Kunság Volán kiskunhalasi főnökségének menetirányítója. A kérdésre, hogy mit tud felhozni mentségére, kiváló felelettel rukkol ki. Ámbár, amikor a vezetők jelleméről beszél, ami rendkívül fontos, egy kis félreértésre ad okot, azt mondja: — A vezető jellemvonásában szükség van arra, hogy uralkodjon másokon. Csorba tanár úr azonnal kijavítja. — Arról volt szó az előadáson, hogy a vezetőnek szüksége van a hatalom gyakorlásához való képességekre, ami egészen más, mint az uralkodás. Kovácsné Szabó Mária, a Volán Tefutól olyan egyszuszra, de teljesen hallhatatlan felsorolásba kezd, hogy a bizottság csak a folyamatosságról vehet bizonyságot, de ellenőrizve az írást, a tudást is igazolva látja. És így tovább, szinte végeláthatatlanul jönnek az újabb és újabb vizsgázók, ezen a tavaszba hajló decemberi délutánon, a Votl épületében. De nemcsak Budapesten, hanem Miskolcon, Zalaegerszegen, Szegeden, Békéscsabán és Kecskeméten is hasonló vizsgák zajlanak január 24-éig, amikor is 760—800 újdonsült forgalmi tiszt kap diplomát. Még azok is, akik valamilyen oknál fogva — gyes, betegség és egyéb — nem tudtak részt venni az oktatásokon, azért vizsgázhatnak, tudom meg a leányvállalat vezetőitől, akik már az évzáráskor a következő nyitását szervezik. Tizennégy osztály indul februártól, amelyből hat kihelyezett, nyolc pedig Votánál kezdi meg a tanulmányait, végre általános tagozaton. Ámbár lesz egy osztály, ahol szeptembertől csak személyforgalmi tiszteket képeznek, elsősorban a Volánbusz és a külsősök részére. Bánhidai Károly Ki mit tud? 800 NYUGDÍJASÁNAK 1 MILLIÓ FORINTNYI SEGÉLYT osztott ki a Borsod Volán szakszervezeti bizottsága az év végén, 40 nyugdíjba vonulót pedig Dubicsányban ajándéktárgyak és meghitt ünnepség keretében búcsúztattak el a vállalattól. MISKOLC ÖREGJEI, 2700 EGYEDÜL ÉLŐ NYUGDÍJAS megsegítésére indított akciót a városi tanács Zöldért és a Borsod Volán segítségével. Személyenként 650 forint értékben 50 kilogramm jó minőségű burgonyát, 30 kiló almát és 10 kiló hagymát szállított ki a Volán 25 teherautója december 7-én a megadott címekre. A rakodást kiskatonák végezték. KUNSÁG VOLÁN - MTESZ Emlékérem az igazgatónak Az MTESZ Bács-Kiskun megyei szervezetének egyik legnépesebbike az a 250 tagot számláló közlekedéstudományi egyesület, amelynek 1983 óta elnöke Rigó István, a Kunság Volán igazgatója. A nyolc szakcsoport felöleli a közlekedés valamennyi ágazatát, az útépítéstől a vasúti szállításig, s tagjainak zöme mérnök és technikus. Miben áll ennek a tudományos egyesületnek a feladata? — A gazdálkodó szervezeteket időben felkészíteni a változásokra — válaszolta Rigó István. — Mire gondolok: a szabályzó- és tarifaváltozásokra, a vállalatokat érő negatív hatások kivédésére. A módszer a konzultáció, amely egyrészt egymás közötti tapasztalatszerzésre alkalmas, másrészt szaktekintélyek meghívásával, a velük történő eszmecsere alapján felkészülhet egy-egy vállalat a tennivalókra. Közreműködünk tudományos anyagok előkészítésében. Egy példát erre: egy évvel ezelőtt készítettük el Kecskemét helyi tömegközlekedési koncepcióját. A tudományos felkészülést segítették az országos konferenciák is, amelyek megszervezésében a vasút, az útépítés és a közúti közlekedés jeleskedett. A tudomány ma már gyorsabban hat a hétköznapokra, mint korábban, s az MTESZ- nek is a feladatai közé tartozik, hogy a tudományos eredmények mielőbb hasznosuljanak. és — Ez kétségtelen így is van a Közlekedéstudományi Egyesület igyekszik a tudásanyagot gyarapítani, s az új eredményeket egy-egy szakterületen bevezetni, hasznosítani. Mindemellett képviseljük a műszaki értelmiség érrdekeit. Nekünk az a véleményünk a jelenlegi elképzelésekkel szemben, hogy a produktummal arányos anyagi, erkölcsi elismerést kellene a középpontba állítani, azaz valóban az alkotó értelmiséget megbecsülni. Úgy vélem, ezt a jelzőt a műszaki értelmiség döntő többsége már kivívta magának, de szeretném aláhúzni, a munkások a más tudományágak együttműködése nélkül ez önmagában semmit sem ér. Egy tudományos egyesület mit tesz annak érdekében, hogy a megszerzett, elemzett, s kimunkált tapasztalatok igazán bevonuljanak a hétköznapi életbe, s azok alkotó erővé váljanak is . Nagyon sokat tett és tesz egyesületünk ezért. Mint már fentebb utaltam rá, igyekszünk a tudásszintet elmélyíteni, de van ezenkívül is tennivalónk. Köztudomású, hogy a közúti közlekedésben csökken a forgalmi, de a szellemi kapacitás is. Ha komolyan vesszük azokat a fejlesztési elképzeléseket, amelyek majd a következő évtizedeket jellemzik, valamit tennünk kell! Szándékunk, hogy a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola kihelyezett tagozatát megszervezzük Kecskeméten. Ez a levelező oktatási forma közlekedési és távközlési szakembereket adna a megyének, s elképzelésünket támogatja a megyei tanács és a GAMF is fogadókész. Szólni kell a szakmunkásképzésről is. A statisztikaszemlélet helyett — ne legyen sok a bukott diák! — végre érvényt kellene szerezni annak: aki bizonyítványt kap, az legyen szakember. S talán még egy. A Közlekedéstudományi Egyesületnek jobban ki kellene lépnie a nyilvánosság elé. A tudományos dolgozatok, publikációk jelentős segítséget, támogatást nyújthatnak a megye vezetői, döntéshozói részére, a közúti, a vasúti, a vízi közlekedés megszervezésében, fejlesztésének irányai meghatározásában, az út, a vasút, a vízi létesítmények kiépítésében. ★ A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Bács- Kiskun megyei szervezete ez évben MTESZ-emlékéremmel ismerte el Rigó István munkáját. Gémes Gábor VOLÁNSPEC Tengizi anziksz Tengiz. Jelentése elhagyott tengerfenék. Azoknak azonban, akik a vegyigyár építkezésén dolgoznak, ennél jóval többet jelent. Ma már számukra fogalommá válik. Kocsis Mihály, a Volánspec területi főmérnöke három éve dolgozik kint, irányítja a rábízott embereket, munkaeszközöket. A Volánspec tengizi főnöke. Karácsonykor, újévkor abban az örömteli megtiszteltetésben, szerencsében részesült, hogy itthon, családjával töltötte az ünnepet. Tengizi élményeiről, mindennapi munka során jelentkező bosszúságokról, az emberi helytállásról, a mostoha körülményekről már regényt tudna írni. Három éve dolgozik kint, s ha minden igaz, akkor még két évre odaköti szerződése. Beszélgetésünket a munkával kezdjük. A Vegyépszer alvállalkozójaként a Volánspectől ötvenen dolgoznak kint a sivatagban. Kilenc terepjáró autóbusz, három 813-as vontató, hét trailer, hét Tátra 148-as KCR típusú daruval felszerelt gépjármű, egy speciális autómentő van velük. A feladatokat, a vezénylést Kocsis Mihály mondja meg, s bizony kellő tapintatot, fontolgatást követel ez a munka. Nyáron naponta 16 órát is dolgoznak, télen az időjárástól függően végzik munkájukat. A hőmérséklet nyáron elérheti a 30-40 fokot, s ugyanez igaz a télre is, csak éppen mínuszos előjellel. El lehet képzelni, hogy akár mínusz húsz fokban hogyan lehet vastag védőkesztyűben helyére tenni egy csavart. Mindezt a szabad ég alatt. A Volánspec tevékenysége a rakodásra, fuvarozásra korlátozódiik. Nevüknek megfelelően itt is speciális munkát végeznek, bár nem ritka a vagonkirakás sem. Az ottani viszonyokhoz alkalmazkodva eddig még minden kihívásnak megfeleltek. Kocsis Mihály kapásból meséli: — Előfordult, hogy felborult egy nagy tartály. A helybéliek darut, meg még a jóég tudja mi mindent akartak a helyszínre hozatni. Szerencsére ott volt egy „speces”, aki, miután szakmája a nehézgépszállítás, tudta, hogy hol kell aládúcolni, megkötni, meghúzni stb., s felemelték nagyon rövid időn belül a tartályt. A teherszállításon kívül a specesek végzik a személyszállítási feladat egy részét is. A gépkocsivezetők ilyenkor jóval előbb kezdenek, hogy a munkások idejében kiérjenek a helyszínre, ami jó néhány kilométerre van a lakóhelyüktől. S hogy mit csinál „kiálló” idejében a sofőr? Dolgozik. Segít a többieknek, hiszen az összetartás, távol a hazától még inkább szükséges. A munkaidő letelte után a tengizi viszonyok meghatározzák a pihenést, a szabadidős tevékenységet. A specesek egy házban laknak, s itt mindenki ismeri egymást. Alkalmi, esetenként tartós barátságok, kapcsolatok alakulnak. Házasságok mennek tönkre. Pihenésre, kikapcsolódásra végül is van alkalom. Nehezen elhihető, pedig igaz, hogy még pecázni is lehet a sivatagban. Busszal el lehet jutni a környező településekre. Persze mindez nem pótolja a család hiányát. — Jó lenne, ha lehetőséget kapnánk arra, hogy elmehessünk, meglátogathassuk a Tengizben dolgozókat mondta Kocsis Mihályné, aki egyszer megpróbált eljutni Tengizbe, de csak Moszkváig jutott. — Nagyobb ünnepeken, például húsvétkor, karácsonykor, újévkor egy-két napra tartozók, kimennének a hozzánem kívánjuk ingyen, csak a lehetőséget teremtsék meg. Mindjárt másképpen alakulna a kintlévők kedélyállapota is, s az itthon maradt feleségek is láthatnák az ottani viszonyokat. Elmondva minden másképpen hangzik. Beszélgetés közben Kocsis Mihály borítókban összegyűjtött virágmagokat, kiszáradt növényeket mutat. — Nézze, sivatagi rózsa, tulipán magja. Nem vagyok botanikus, de érdekel. Hoztam haza magokat, majd a kertben alkalomadtán elültetem. Biztosan szépen fog mutatni itthon is, mert ott gyönyörű. Tengizben nemcsak én szeretem a természetet, hanem mások is. Például az egyik kollégám a vadlovakat „szelídíti”. Eleinte vizet adott nekik, s annyira megbarátkoztak, hogy a lovak már megismerik a Volánspec buszát, s kísérnek minket a sivatagban. Persze a kellemes élmények mellett vannak kellemetlenek is. Vigyázni kell, hiszen vannak mérgeskígyók, stb. Meg kell velük pókok, ismerkedni. — Én még nem láttam, hogy bárkit is megtámadott volna a mérgeskígyó, de azt volt alkalmam megfigyelni, hogy több méteres távolságra kivágódnak, nagyon gyorsak, veszélyesek. Tudjuk, hogy a szemük állásáról meg lehet különböztetni a mérgeskígyót a siklótól. Az új év első napjaiban Kocsis Mihály ismét összecsomagolt, s visszament állomáshelyére. Várják Tengizben a többiek, hiszen hírt hoz otthonról, egy kis reményt önt beléjük ... (P) Mit hozott teszojejvodics János, a VérVolán autóbusz-vezetője kiálló idejében tesz-vesz. Ilyenkor is az autóbusz műszaki állapotára figyel, megjavítja az útközben elromlott ajtót. — Hogy mit hozott nekem az 1988-as év? — kérdez vissza mosolyogva. — Sok munkát, kevés pénzt. Az autóbusz-vezetői munka szerintem nincs anyagilag elismerve, mert más szakmában is keresnek ennyit, kevesebb felelősséggel. Ha én „selejtet” csinálok, abból óriási tragédiák lehetnek, sincs megfizetve. A túlmunka Kiszámoltam, hogy tavaly munkaidőben mérve, egy év alatt másfelet dolgoztam. Ezzel a teljesítménnyel nem tartott lépést az anyagi megbecsülés. Sőt, az adózást is beleszámítva, nem éri meg dolgozni. Persze nem csak kellemetlenségeket hozott Vojelvodicséknak a múlt esztendő Büszkén mesél két fiáról, a 13 éves és a 14 éves ifjú sportolókról. Péter fia háromszor nyert már korcsoportjában magyar bajnokságot, cselgáncsban, s kétszeres úttörő olimpiai bajnok. — Az idei reményeim is hozzájuk fűződik. Szeretném, ha továbbra is jól tanulnának, s a sportversenyeken is szép eredményeket érnének