Vörös Zászló, 1990. július-december (46. évfolyam, 78-153. szám)
1990-07-03 / 78. szám
ARASSUNK GYORSAN ÉS MINŐLÉGESEN FÉNYKÉPRIPORT Ezen a napon a hőség tikkasztó volt, ám a Győzelem Kolhoz 2. sz. brigádjában az aratáson dolgozó gépkezelők, sofőrök jól tudták: nincs megállás, rájuk vár a feladat, hogy időben betakarítsák a termést. A Pridóka-tagban hullámzó árpamezőre egymás után érkeztek a kombájnok. A 4 gép kormánykereke mögött tapasztalt legénység ül: Estók János és Gerzsenyi Sándor, Estók Ferenc és Dobos Bertalan, Botár Iván, és Baranyi Tibor, Hidi Gyula és Hajdú Béla. “Nemsokára hozzá is láttak a munkához (első felvételünkön). Az aratási verseny élén egyelőre Estók János áll, segítőjével, Gerzsenyi Sándorral (második felvételünkön). • Nem sokkal marad el tőle ikertestvére Ferenc, valamint annak kisegítője, Dobos Bertalan sem (harmadik felvételünkön). Jól fizet az idén az árpa! Alig néhány perc telt el a munka kezdete óta, s máris jelez az egyik kombájn: megtelt a bunker! Egy percet sem kellett vesztegelnie a gépnek, hiszen Bíró András (negyedik feltételünkön) és Baranyi Béla gépkocsivezetők rögtön ott teremtek járművükkel, hogy a szérűre szállítsák az aranyló szemeket. Persze az aratás első napján még szükség volt a gépek utánállítására, kisebb igazításokra, ám a jó előkészítésnek köszönhetően ezt követően nem fordult elő fennakadás. Mindenesetre a mező szélén azért állandóan bevetésre áll mozgó szerelőműhelyével Skurja Mihail, aki egyszemélyben gépkocsivezető, hegesztő és szerelőlakatos is. Ahogy telt az idő, egyre kisebb szigetté zsugorodott a még lábon álló árpa. Á tennivalótovábbra is akad bőven, hiszen ott van még a többi gabonaféle is. Bíró László szövege és felvételei SZERETI AZ ÁRPA ILLATÁT... Veres Benjámin tizenkilenc éves volt, amikor először ült traktorra, három esztendővel később pedig már aratott a Lenin Útja Kolhoz mezőin. Ennek bizony már több mint egy évtizede, ám úgy emlékszik az első aratásra, mintha csak tegnap lett volna. .Szemtanúja voltam, milyen mozdulattal simította végig aggregátja egyik hajtószíját, ebből is látszott, milyen erős a géphez való kötődése, ami lényegébe véve alapja kitűnő eredményeinek. Az elmúlt évek folyamán mindig ő volt a győztes a kombájnosok versenyében. Tavaly például 155 hektárról aratta le a kalászosokat. Itt volt a legkisebb szemveszteség is. Az idén is ő készítette elő gépét leghamarabb az aratáshoz. — Szeretem az árpa illatát — mondja a kombájnos. Alig várom, hogy elinduljak az árpatengerben. A gazdaságban június 26-án indultak el a gépek. 200 hektár árpa vár betakarításra. A mező gazdag termést ígér. Az első napi hektáronkénti terméshozam 55 mázsát tett ki. A szakemberek szerint ez a szám nem is fog csökkenni. Az árpát hét nap alatt szeretnék betakarítani. Hogy igazán fennakadás nélkül folyhasson a munka, a gépkezelők meleg ebédet, üdítőitalokat kapnak a mezőn. Kiss Károly tudósítónk NEMZETKÖZI ШЭ KOMMENTAR RATKOVICS 11 a crna goral. Belgrádi baráti beszélgetéseink során szerette ismételgetni: »Kétszáz millióan vagyunk oroszok«. Ez a mondás másfél évszázada járja a crna goralok körében. Igaz, korábban száz millióról beszéltek, de ez a mondás már akkor is a mai értelmet rejtette. , Az országunkkal fenntartott baráti kapcsolat jótékonyságáról nemcsak Crna Gorában, a Jugoszláviát alkotó hat köztársaság egyikében vannak meggyőződve. A jugoszlávok hozzánk való jó viszonyáról, szellemi közelségéről már sokat írtak. A TASZSZ belgrádi tudósítójaként ennek nap mint nap tanúja voltam. A történelem összesűrítette az utóbbi ötven év eseményeit, azóta, hogy 1940. június 24-én a Szovjetunió és Jugoszlávia felvette a diplomáciai kapcsolatot. Szovjet-jugoszláv barátsági és megnei támadási szerződés született néhány órával a hitleri Németország Jugoszláviai agressziója előtt. A megszállók elleni harc utolsó szakaszában a Jugoszláv népi felszabadító hadsereg együttműködött a szovjet hadsereg egységeivel. 1945-ben aláírták a szovjet-jugoszláv barátsági, kölcsönös segítségnyújtást és a háború utáni együttműködésre szóló szerződést. Országaink életében súlyos fejezet volt a tájékoztatási hivatal 1948-as és 1949-es határozata, valamint a Szovjetunióval 1945-ben kötött szerződés felbontása. A kapcsolatok csak évek múltán normalizálódtak Az új kapcsolatok elveit az 1955. évi belgrádi és az 1956. évi moszkvai nyilatkozatokban rögzítették. Gorbacsov M. Sz. 1988. évi jugoszláviai látogatása tisztázta a kapcsolatainkat még beárnyékoló félreértéseket. Ma országunkban egyre több levéltárat nyitnak meg, egyre több dokumentum kerül a nyilvánosság elé, amelyek lehetővé teszik a történelmi események objektívebb vizsgálatát. A Szovjetunió Külügyminisztériumának Hírközlőjében adatokat tettek közzé az 1941. évi szovjet-jugoszláv szerződésre vonatkozóan. Ezekből kiderült, hogy a jugoszláv kormány kész volt elfogadni a szovjet kormány minden feltételét, csakhogy megkössék a katonapolitikai egyezményt, s kifejtette, hogy kész területére befogadni bármilyen szovjet fegyveres erőt. Ám a szovjet vezetést köztudottan a hitleri Németországhoz fűzték szerződési feltételek, ezért nem tudta elfogadni Jugoszlávia javaslatát... Ám a történelmen ez mit sem változtat. S mi van ma? Országainknak sok problémát kell áthidalniuk. Nálunk például válságba jutott a gazdaságirányítás adminisztratív-parancsnoki rendszere, megtesszük az első lépéseket a szabályozott piaci viszonyokravaló áttéréshez. Jugoszlávia gazdaságára jellemző a piac, az áru- és pénzgazdálkodás, a vállalkozás és a konkurencia. 1952 és 1982 között népgazdasága minden 10 évben megkétszereződött. 1980 óta azonban lelassult a termelés üteme, növekedett az infláció, a munkanélküliség, a külföldi adósság. A nemzetiségi viszonyok égető problémáit nem szükséges felsorolni. A 25 milliós Jugoszláviáról, ahol több mint 20 nép és nemzetiség él, elég, ha megemlítjük a koszovói és a szlovéniai eseményeket. Éppen ezért kapcsolataink jelenlegi szakaszában fontosnak tartom ismereteink és tapasztalataink megosztását, nemcsak saját, hanem barátaink hibáiból is tanulnunk kell. Ez a kapcsolatok sokrétű fejlesztését irányozza elő. Különösen fontos a gazdasági együttműködés. Széles körű kapcsolataink vannak, ám egyes momentumok mindkét felet nyugtalanítják. Ezek közül talán a leglényegesebb, hogy egyre nő országunk külföldi adóssága. Ám javulások is mutatkoznak. Nem véletlenül szereti ismételgetni jugoszláviai barátom, Ratkovics Ilja, hogy »kétszáz millióan vagyunk oroszok«. Kudrjavceva T. (TASZSZ) »KÉTSZÁZ MILLIÓAN VAGYUNK OROSZOK« 1990, július 3„ kedd VÖRÖS ZÁSZLÓ MUNKÁBAN A NÖVÉNYTERMESZTŐK — A terv szerint szemes kukoricából 69, silónak szánt kukoricából 280, burgonyából 150, takarmányrépából 800, s ősziekből 39,5 mázsát kell termesztenünk hektáronként — mondotta Horváth Béla, a Vörös Zászló Kolhoz főnövénytermesztője. — Kukoricából az előzetes becslések szerint nem érünk el többet az előirányzott mutatóknál, de burgonyából, takarmányrépából és az ősziekből szeretnénk túlszárnyalni a tervet. Éspedig a sorrendnek megfelelően legalább 100, 50 és 5,5 mázsával — tette hozzá a szakember. Az igyekezettel, a hozzáállással eddig sem volt baj. Nem lehet panasz a gépkezelőkre, gépjavítókra, akiket nem ért felkészületlenül a korai tavasz. A traktorok, a talajművelő eszközök, az ültető-, vető- és permetezőgépek is idejében rendbe lettek hozva. . Ennek köszönhetően a tavasziak már április 20-ig a földbe kerültek, április 15-én pedig elkezdhették a kukorica vetését is. Soha ilyen korán nem végezték még ezt a munkát! Ami pedig szintén nagyon fontos: a vetést-ültetést követő szárazságot a vetések nem sínylették meg, kivéve a silókukoricát, ahol a kelési arány csak 70 — 80 százalékos volt. De így is remélik, hogy a tervet teljesítik. Az idén egyébként 200 hektárt tesz ki a szemes, 118-at pedig a silókukorica vetésterülete. Igaz, nem jutott elegendő szerves trágya a talajba, de a vetésforgó betakarításéval némileg sikerült kompenzálni ezt A szemesnek szánt kukoricát például ősziek után vetették Persze, az sem mellékes, hogy kitűnően eldolgozott magágyat készítettek, a vetőmag is elsőosztályú volt. Az amerikai Pionír fajtát vetették, amely a helyi viszonyok között talán a legjobb termést adja (tavaly vetették első ízben és mindjárt 74 mázsát adott hektáronkénti. A vetést természetesen a leghozzáértőbbekre, vagyis a Szarvas István és Józan István által vezetett gépesített csoportok tagjaira bízták. Az utóbbi egyébként éppen a napokban részesült a Kiváló Munkáért érdeméremben. A növényápolással és a betakarítással sem lesz gond. Igaz, a körülmények némileg roszszabbak, mint tavaly voltak, nincs például Erodikán gyomirtószer, ami a legjobb hatóanyagnak számít, ahelyett Odesszából beszerzett herbicidet kénytelenek használni, de az nem olyan hatásos. Máskülönben a gépkezelők már másodszor is elvégezték a sorközi kapálást. Az esőzések óta pedig még erőteljesebben fejlődik a kukorica, ami reményekre jogosít a nehézségek ellenére is. Idejében került talajba az előcsíráztatott burgonya is. Eredetileg 10 hektáron tervezték ültetni, de végül is 12 hektárt vetettek belőle, mivel több vetőgumót sikerült megóvni a romlástól, mint ahogy gondolták. .Az ültetvényt már háromszor kapálták meg, elvégezték a herbicidelést is. Három ízben permeteztek a növényi kártevők és betegségek ellen. Most az a legfontosabb feladat, hogy megóvják az ültetvényt a fitoftórától. A takarmányrépa 20 hektárt tesz ki. Ennek megmunkálása, csakúgy, mint a korábbi években, egyéni módszerrel történik. A tehéntartó gazdák vállalták magukra a növényápolást, akik anyagilag érdekeltek a jó termés elérésében. Eddig egyszer géppel, kétszer pedig kézi erővel gyomtalanították a növény sorközeit. Az egyéni megmunkálási móddal mindenki "jól" jár, a művelő is, a gazdaság is. A kolhoz így átlagosan 150 -200 mázsával több terméshez jut hektáronként, míg a megművelő a megtermelt mennyiségnek a 20 százalékát viheti haza. A Vörös Zászló Kolhozban tavaly először kísérleteztek tatárka termesztésével, mindössze néhány hektáron. Ezért az idén a tavaly megtermesztett magból, már 20 hektárt szándékoznak bevetni tarlószántás után. Kocsis András tudósítónk ф 3. oldal