Vörös Zászló, 1954. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1954-05-03 / 102. szám

• • Ünnepeltek Marosvásárhely dolgozói Az idén, az igazi tavasz május el­sején köszöntött be. Erre a napra vi­rágoztak ki a gyümölcsfák és nyíltak ki a parkok virágai. A kora reggeli napsütésben öröm volt nézni a felvonu­lásra várakozó ünneplő dolgozók ez­reit. A vörös és az RNK zászlójával fel­díszített város, a virágos kertek, par­kok, az életkedvvel teli ünneplő dol­gozók a tizedik szabad május elsejét ünnepelték. Felcsendül az Internacionálé s a vá­ros szívét átfogó mikrofon továbbadja hangjait. Megkezdődik az évek óta hagyomá­nyos díszfelvonulás. A Sztálin-tér jobb oldalán, ott, ahol az 1930-as években a május elsejét ünneplő kommunistákat, dolgozókat a rendőrség kínzópadjaira kísérték, ma­ szabadon vonulnak fel a volt illegális harcosok, a párt és ál­lami szervek képviselői, újítók és él­munkások, a néphez hű haladó értelmi­ségiek. „Kezdetét vette a díszfelvonulás” — halljuk a mikrofonból. A Sztálin-térre román, magyar nemzeti viseletbe öltö­zött ifjak, munkások hozzák: „Éljen május elseje, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja!“ feliratú táb­lát. Mögöttük száz, meg száz piros és nemzetiszinű zászlót lenget a szél. A zászlók alatt G. M. Malenkov és Gheor­­ghe Gheorghit­-Dej elvtársak képeit hozzák a dolgozók. Az első sorokban haladtak Maros­­vásárhely élenjáró üzemeinek, vállala­tainak dolgozói. Az országos verseny­zászlót nyert „Simó Géza” bútorgyár. Az Élelmezési Helyi Kereskedelmi Szer­vezet dolgozói büszkén magasra tart­ják az országos versenyzászlót, ame­lyet odaadó, kemény munkájukért kaptak. „Éljen a párt, éljen a Román Munkáspárt!“ hallatszik a kék egyen­ruhás vasúti dolgozók ajkáról. Pár­tunkat éltetik, szabad, boldog életünk megteremtőjét. Ezen a napon büszkén jelentik pártunknak és az egész dolgo­zó népnek, hogy egy százalékkal emel­ték a vagonok átlagos forgalmát s ugyanakkor 56 ezer lej értékű fűtőanya­got takarítottak meg. A díszemelvény előtt elvonuló tö­megekben ott haladnak a posta, te­lefon, Óvirda és rádió dolgozói. Utá­nuk a „Petőfi Sándor" bőr- és kesztyű­gyár dolgozói. Tartományunk büszke­sége, a népi demokratikus rendszer éveiben épült modern „Encsel Mór“ gyár dolgozóit is a felvonulók között látni, ők ezen a napon arról számol­nak be, hogy május elseje tiszteletére megkezdték a termelést az új üzemrész­ben és évi tervük május 1-ig eső ré­szét 130 százalékban teljesítették. Az indulókat játszó vasúti zenekar elhallgat. A népi zenekar román népi táncdalt játszik. Román és magyar népviseletbe öltözött tánccsoportok tagjai összeölelkezve perdültek táncra a díszemelvény előtt, ezzel is jelképez­vén a román és magyar dolgozók megbonthatatlan, testvéri egységét. A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási In­tézet hallgatói, valamint az Egyesített Klinikai Kórház dolgozói is felvonul­nak. Ezután a tudomány és művészet emberei jönnek. A többezres felvonuló tömeg között lépkednek a 8-as Építkezési Tröszthöz tartozó építkezési vállalatok dolgozói, ajkakról „URSS bastionul pacii“ hang­zó. Tudják, hogy a Szovjetunió kö­vetkezetes békepolitikája számukra is biztosítja a békés alkotómunkát. Tud­ják azt, hogy csak békében építhetik fel a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetem előadótermét, a sok új mun­káslakást, iskolát, s dolgozó népünk ellátásának megjavítását szolgáló gyergyóremetei ,új tejporgyárat. A békeharcos asszonyok következnek, azok az édesanyák, akiknek szivük ma együtt dobban azoknak a francia édes­anyáiknak a szivével, akiknek fiait igazságtalan háborúba hurcolták, ide­gen érdekekért meghalni. Békeharcos asszonyaink most a háborús gyújtoga­tók iránt érzett gyűlölettel, a békés építőmunkába vetett teljes bizalommal, kék, békegalambos zászlójukat magasra emelve vonulnak. A nagy tömeg figyelme a városi néptanács felől közelgő több mint 40 pionír dobjának pergésére és trombitá­jának ütemes hangjára figyel. Ők nyit­ják meg a pionírok és iskolások felvo­nulását. Nincs szebb, mint ezekben a pirosarcú,­­életerős, egyenruhás pioní­rokban gyönyörködni. Száz meg száz édesanyának jut eszébe a Rosenberg házaspár két árvája Rabbi és Michel akik a háborús gyujtogatók vad üldö­zése következtében árván, nélkülözések közepette ünnepük május elsejét. A tanu­lóifjúsá­g végelláthatatlan sora jön. Látjuk a sötétkék egyenruhába öl­tözött szakmai iskolásokat. Fegyelme­zetten, jelszavakat kiáltva menetelnek. A 2-es számú Építészeti Szakmai Is­kola tanulói hatalmas táblát hoznak, amelyről azt olvashatjuk, hogy 339 kő­művest, 271 ácsot és több mint 40 viz­es gázszerelőt adott az új iskola ha­zánknak. Az emberáradat valósággal folyik. Felvonulnak a koronkai, karácsonfalvi, csibakáposztásszentmiklósi s a többi kollektív gazdaságok tagjai, akik a ta­vaszi mezőgazdasági kampányban szor­galmasan dolgoztak azért, hogy hoz­zájáruljanak az ipari dolgozók élelmi­szerrel való ellátásához. A „Május 1“ állami gazdaság dolgozói jelszavas táblájukon zöldségféléket hoznak, je­lezvén ezzel, hogy ők már friss zöld­séget juttattak városunk dolgozóinak. A zenekar Dunajevszkij jól ismert sportindulóját játsza. A „Haladás“ az „Akarat“ s a többi sportközösségek sportolói jönnek. Evezősök, birkózók, futballisták, vívók. A sportiskola hall­gatói ritmikus tornam­utatványokkal közelednek az emelvényhez. Odaérve, füttyszóra tornamutatványokat végez­ve, kialakították „Május 1“-et. Spor­tolóink színpompás felvonulása azt igazolja, hogy a sport hazánkban tö­megmozgalommá vált, s nem a kivált­ságosak, hanem a széles dolgozó töme­gek céljait szolgálja. A felvonulást a „Termés“ sportkö­zösség versenylovasai zárták be. Marosvásárhely dolgozói a május elsejei díszfelvonulást a békés építő­­munka seregszemléjévé változtatták. Beszámoltak ezen a napon a párt és a kormány irányításával tíz év alatt el­ért gazdag eredményeinkről. A május elsejei felvonulás tömegtüntetés volt a béke mellett, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az indokínai háború meg­szüntetéséért. A május elsején Marosvásárhelyen megrendezett díszfelvonulás alkalmá­val a közel félszázezres dolgozó tömeg hűséget tett a párt és a kormány irán­ti szeretetéről és bizalmáról. VÖRÖS ZÁSZLÓ Díszgyűlés a Kultúrpalota nagytermében Tizedik május 1-én öltött pompát a m­arosvásárhelyi Kultúrpalota díszter­me. A város dolgozói immár tizedszer gyűltek itt össze, hogy szabadon ün­nepeljék május 1 -ét, a munkásosztály harci napját, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának, testvériségének nagy­szerű ünnepét. Mindaz a harci tisz, lelkesedés, győzelmi akarat, mely fel­szabadult népünket fűti, testet öltött ebben a teremben. A piros és nem­­zetiszínű­ zászlók, jelszavak és virág­díszek, a gyárak, üzemek dolgozói, a párt- és tömegszervezetek itt megje­lent képviselői, a béke és a szabad­ság hatalmas seregszemléjévé avat­ták az ünnepi ülést. A díszemelvény elnökségi asztalá­nál: Lukács László, az RMP tartomá­nyi bizottságának titkára, Kiss Albert, az RMP városi bizottságának első tit­kára, Fazakas Lajos, az LMSZ tarto­mányi bizottságának első titkára, Csavar Béla, a Szakszervezeti Tanács elnöke, Andrásovszki Tibor, a maros­­vásárhelyi Orvostudományi és Gyógy­szerészeti Felsőoktatási Intézet igaz­gatója, Vintila Martin, a CFR sűtő­­ház, Szabó József, a „Ludovic Minsz­ki" üzem, Opra Florica, a „Lázár Ödön“ vállalat, Gulácsi Irén, a „Pe­tőfi Sándor“ bőr- és kesztyűgyár élen­járó dolgozói. Minor Irén házias­szony, nő küldött, foglaltak helyet. Csa­var Béla elvtárs, a Szakszervezetek Tanácsa elnökének megnyitó és üdvözlő szavai után Lukács László elvtárs, az RMP tartományi bizottsá­gának titkára ünnepi beszédében is­mertette május 1-nek, annak a nap­nak a jelentőségét, melyet ebben az évben a Szovjetunió által megnyitott úton haladva és pártunk vezetésével tíz év eredményeinek számbavételével ünneplünk. „1890 óta, amikor a­ nemzetközi munkásosztály első ízben ünnepelte május 1 -ét — ez a nap minden év­­­ben a munkásosztály és a világ dol­gozói szüntelenül növekvő erőinek se­regszemléje — mondotta Lukács elv­társ — azoknak az új sikereknek az erőteljes megnyilvánulása, amelyet a nemzetközi forradalmi munkásmozga­lom, a béke, a demokrácia és a jobb élet útján kivívott­. A győzelmes szocializmus országai­ban május 1-e, a dolgozó nép ered­ményeink nagy seregszemléje. Büsz­kék vagyunk arra, hogy ezen a na­pon a Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok dolgozóival együtt, az építés terén elért nagyszerű sike­reinkkel eredményesen járulunk hoz­zá a népek közötti barátság és a bé­ke megvédéséhez, a népek független­sége és szuverenitása ellen irányuló imperialista támadó tervek meghiúsí­tásához. A múltban, május 1-én, munkásvér áztatta hazánk földjét­; nagyobb da­rab kenyeret, emberségesebb életet kö­vetelő munkások vére. Sokan azok közül, akik most a marosvásárhelyi Kultúrpalotában összegyűlve lelkesen éltetik május 1-ét, drága hazánkat, a Román Népköztársaságot, a­ Román Munkás­pár­tait, népköztársasá­gunk ve­zetőerejét, részesei voltak, vagy em­lékeznek a burzsoá­ földesúri Romá­nia, Horthy Magyarország a szignan­­ca ügynökeinek és kakastollas csend­őreinek kegyetlenkedéseire, a kínzá­sok és börtönök szörnyűségeire. Ezek az emberek tíz évvel ezelőtt egész dolgozó népünkkel egyetemben kezük­be vették sorsu­k irányítását s ma nemcsak, hogy szabadon, ünnepük má­jus 1 -ét, hanem büszkén tekintenek vissza és veszik számba tíz szabad esztendő eredményeit a szocializmus építésének nagy művében. A román és más nemzetiségű dol­gozók kiemelkedő megvalósításait, az RMP augusztusi határozatainak vég­rehajtása terén elért sikereit mutat­ják fel tartományunk dolgozói ezen a napon. Egész dolgozó népünk élet­színvonalának emelése érdekében, a termelés és a munkatermelékenység ál­landó fokozása, a belső erőtartalékok fokozottabb feltárása áll tartományunk dolgozói célkitűzéseinek középpontjá­ban. A marosvásárhelyi Autójavító Műhelyek 1956-ra termelnek, a „Simó Géza“ bútorgyár áprilisi tervét ápri­lis 23-án teljesítette, a csíkszeredai IFIL 109 százalékban, a sepsiszent­­györgyi dohánygyár 101 százalékban teljesítette tervét. A marosvásárhelyi CFR dolgozóinak mintegy 95 száza­léka bekapcsolódott a május­­ tiszte­letére indított szocialista versenybe. A takarékossági rendszer bevezetése és a pazarlás elleni harcban olyan eredmények születtek, mint a maros­vásárhelyi Autójavító Műhelyeké, amely egyes szervezeti intézkedések életbeléptetésével csaknem 23 száza­lékos megtakarítást ért el, mely ösz­­szegben kifejezve eléri a 410.000 lejt. A munkatermelékenység emeléséért folytatott harcban a munka új hősei születtek, mint Barta József, aki a má­jus­­ köszöntésére szervezett ünnepi műszakon 340 százalékos normálul-­ teljesítést ért el, vagy Gergely Sándor,­ a csíkszeredai „Comraiprod“ dolgo­zója, aki tervét 316 százalékban telje­sítette. Tartományunk dolgozó parasztsága is méltó módon válaszolt pártunk és kormányunk fokozott támogatására. Tartományunk 120 kollektív gazdasá­gába és 71 mezőgazdasági társulá­sába tömörült dolgozó parasztjai és az egyénileg termelő falusi dolgozók szocialista, illetve hazafias versenybe kapcsolódva május­­ tiszteletére foko­zottabb módon vették ki részüket né­pünk bőséges kenyérellátásáért ju­tott kü­z­delemből. Ennek eredményeként Udvarhely-rajonban a szántást 99,5 százalékban, a vetést 72,4 százalék­ban végezték el. Erdőszentgyörgy-ra­­jon Bere község dolgozói­­ az ipari növényeket 100 százalékban leszerződ­tették. A tizedik szabad május­­ alkalmá­ból megtartott ünnepi díszgyűlés hi­tet tett arról, hogy Marosvásárhely dolgozói rendíthetetlen bizalommal, megbonthatatlan egységben sorakoz­nak fel a béketábor harcosai sorába, és még szilárdabban, még határozot­tabban dolgoznak a szocializmus fel­építéséért hazánkban, híven követik a Román Munkáspártot, amely biztosan vezeti népünket ,az új élet építésének útján. A marosvásárhelyi Székely Szín­ház művészei, az üzemek és vállalatok szakszervezeteinek összevont vegyes kórusa, a „Simó Géza“ bútorgyár és a „Bernáth Andor“ cukorgyár tánc­csoportjai méltó kultúrműsorral járul­tak hozzá a proletárnemzetköziség harci napjának megünnepléséhez. Képek a marosvásárhelyi május elsejei felvonulásról 3 Az erdőszentgyörgyi „Vörös Csillag“ hőerőmű felavatásán Az erdőszentgyörgyi „Vörös Csillag" hőerőművet április 29-én déli 12 óra­kor avatták fel. Az építők szívében — ez tükröződik az arcukon — életük egyik legnagyobb ünnepének érzése él. Ünnep ez a nap a környező falvak dol­gozóinak is. Ünnepnek számít az egész országban: a haza újból gazdagodott a világosság e várával, a hőerőművel. A koronkai kollektivista, a balavásári dolgozó paraszt­ is tudja ezt. Néhány nap múlva, amikor a hálózat kiépítését befejezik, a villamos­­energia a gondolat sebességével jut el a marosvásárhelyi gyárakba, a dolgo­zók otthonaiba. Azért ünnepi a hangu­lat tartományunk városaiban és fal­vaiban, mert új energiaforrásból me­rítik erejüket a gyárak gépei, fényüket a villanykörték. Ünnepnap ez egész dolgozó népünknek. De a legboldogab­bak mégis azok voltak, akik résztvet­tek hazánk legifjabb hőerőművének létrehozásában. A hőerőműtelep nagyszerű telepe zászlódíszt öltött. Az üzem előtti térsé­gen ezernyi ember. A nagygyűlésen beszéltek az épí­tők. .. Először Drópa Árpád ácsmester szólt, akit a Munkaérdemrend III. osz­tályával tüntettek ki. Napégette arcán meghatottság tükröződik. Még sohasem beszélt ennyi ember előtt. Ő volt az a szerény ácsmunkás, aki 3 évvel ezelőtt, amikor a hőerőműtelep építkezéseit és a munkatelep szervezését megkezdték,­­ az első cölöpöt földbe rögzítette. Azóta felépült a nagyszerű hőerőmű­­telep, a munkástelep emeletes ház­tömbjeivel, a gyár melléképületei s egy kis új falu a község túlsó végénél. Drépa Árpád ugyanaz a szerény em­ber, mint három évvel ezelőtt, de mintha megnőtt volna. Szaporodott a tudása, szakosította magát a hűtőto­rony zsaluzásánál. Amikor ácsmester­ré lett, 30 tagból álló csoportja szo­cialista versenyre kelt Diaconu Nicolae vasbetonszerelő csoportjával. Diaconu szegényparaszt gyermeke, Craiova, környékéről való Ma már ő is mester és a Mttttkíki'dem­end III. osztályával tüntették ki. A hőerőmű befejezéséért közösen har­coltak a román vasbetonszerelők, a székely ácsok és a többiek. Nem hiába nevezték a munkatelepet a „testvériség munkatelepének“. S amikor a hőerőmű­nek „Vörös Csillag“ elnevezést adtak, arra gondoltak, hogy ez a csillag vezé­relte őket győzelemre. ... Baráti kézszorítások... Megöle­tk egymást. .. A román és magyar építők megkö­szönik a szovjet szakemberek segítsé­gét; az ő segítségük nélkül nem emel­hették volna fel a világosságnak ezt a várát. Lelkes kiáltások törnek fel az emberek ajkán, amikor az RNK kor­mánya részéről adott köszönőleveleket átadják Jakovlev Nikolaj Dimitrievics, Banszki Max Szergejevics, Jakusev Pjotr Ivanovics, Goloveszkin Arkady, Fjodorovics Vaszilev Nikoláj, Vaszi­­ljevics Abdulaev Rahhim és más szak­embereknek, a szovjet nép fiainak. Az ő segítségükkel és szakmai tanácsuk alapján szerelték össze a hőerőműtelep bonyolult szerkezeteit, technikai beren­dezéseit Stefan Hristea irányításával Patrubanu Vasile mester, Petre Bucur hegesztő, Ioan Bugar fiatal mérnök, Coman Ioan szerelő, Grün Jenő épí­tész, Ujfalvi Vilmos és mások, íme, néhány név a sok munkás és technikus közül, akiket a Munkaérdemrend II. és HL osztályával és Munkaéremmel tün­tettek ki, akik a szocializmus eme új építkezésénél szakképesítették magu­kat, vagy továbbfejlesztették technikai képességeiket. . . . Amikor Drópa Árpád a felavató ünnepségen a pártról, győzelmeink kezdeményezőjéről beszélt, minden dol­gozó szívéből beszélt, legyen az ro­mán, magyar vagy más nemzetiségű. Ugyanígy helyeseltek Vasile Patrubanu szavainál, aki a testvériség munkatele­péről beszélt és vállalta, hogy az építők rövidesen befejezik a második részleget is. Alig indult be a hőerőműtelep első részlege, ezek a szorgalmas emberek, akiket a párt nevelt arra, hogy minden akadályt leküzdjenek, azon gondolkoz­nak, hogy a lehető legrövidebb időn belül, újabb eredményről számolhas­sanak be népünk előtt. Az 1 -es számú turbogenerátor kitar­tóan zúg, olyan egyenletesen, mint a legfinomabb óramű. Tíz meg tz város, száz m­eg száz falu részére termeli az energiát. Ereje ott él a gyári munkás esztergapadjában. A szövő-fonógépek jobb vásznat, több szövetet ontanak. A cipő- és ruhakonfekciós gyárak varró­gépei teljes képességükkel működhet­nek, s az ember irányításával több közszükségleti cikket termelhetünk. A hőerőműtelep építői, amikor a pártot és kormányt éltetik, amikor ki­fejezésre juttatják barátságukat a szov­jet nép iránt, úgy érzik, hogy részben eleget tettek az RMP KV 1953 augusz­tus 19—20-i bővített plenáris ülés ha­tározata felhívásának. A Dolce-ii Ovi­­diu II. hőerőmű mellett hazánk villa­mosítási térképén új erőmű jelenik meg.

Next