Vörös Zászló, 1958. október (7. évfolyam, 230-256. szám)

1958-10-26 / 252. szám

A sötétség, tudatlanság vámszedőiről több kötet terjedelmű könyv jelenti meg. Ezekből kiderült, hogy a csodák nem egyebek, mint egyszerű hazugsá­gok, csalások, félrevezetések. Lusta, munkakerülő emberek találják ki, hogy­ pénzhez jussanak. Minden babonának megvan az eredete s a tudományi megcáfolta őket, bebizonyította, hogy nincsenek csodák, minden a természet és a tudomány törvényei szerint történik. A kapitalista államokban, ahol kitűnő pénzkereseti forrás a babonaság, még most is nagy divat, például a csillagjóslás és a jövendölés más formája. A művelt ember jót nevet azo­kon, akik szalagrendszerben jósolják meg a jövőt, de még ma is vannak olyanok, akik hisznek a különböző babonákban. Babonaság-bolondság — tartja a közmondás, s hogy ez mennyire igaz, azt a Noé bárkája című írás i. is­ igazolja.­­­ Az utazók képzeletét különö­sen izgatta egy nagy jelentőségű bibliai emlék: Noé bárkájának a maradványa. Az Ararát-hegy tövében levő falvak népe bizto­sította őket, hogy a bárka meg­van meg s körvonalai az ötezer méter magas hegycsúcson tiszta időben előbukkannak. Az euró­pai utazók közül elsőnek a hol­landul J. Struys próbálkozott meg, hogy ellenőrizze a szóbe­szédet, útleírásában meglepő tapasztalatokról ad számot. 1760 július havában történt — írja —, hogy Erivánban jár­takor ottani szerzetesek meg­kérték, vinne fel orvosi szereket az Ararát tetején lakó remeté­nek. Ő neki is indult a hegynek s öt napig ment folyton felfelé, lóháton. A felhők fölött, a csúcs alatt talált rá a remetére, aki immár huszonöt éve éldegélt ott egy sziklaibarlangban. Az idő kellemesen enyhe volt; a remete elmondta, hogy 25 esztendeje nem volt odafönn se hideg, se meleg és nem esett se eső, se hó. A csúcson tisztán látszott a bárka maradványa. A remete többször meg is mászta a csú­csot, s lefaragott néhány vesz­­kadarabot a bárka oldalából. Az orvosszereket azzal hálálta meg, hogy megajándékozta Struyst egy ilyen fadarabbal. Bizony­ságlevelet is adott melléje, e szerint a fát ő maga, Domenico Alessandro római születésű szerzetes hasította a bárkából. Úgy látszik, a hollandul uta­zót Sir John Mandeville útleírá­sa ihlette meg s csak ezért me­részelt ekkorát füllenteni, mert Sir John Mandeville már előké­szítette a közvéleményt. A XIV. századnak ez a hírhedt világcsa­vargója elzarándokolt az Ararát tövébe is. Itt olyan emberekkel találkozott, akik azt híresztel­­ték, hogy ők megmászták e he­gyet és saját kezükkel tapogat­ták meg a bárka maradványait. Sir John azonban­­, híven foly­ton hangoztatott igazságszerete­­téhez — nem hitt nekik, mert látta, hogy a csúcsot örökös hó fedi, ember oda fel nem juthat és nem is jutott fel soha. (Érde­kes különben, hogy a balikaparti írások mindig óvatosan megke­rülték a kérdést, hogy Noé mi­ként vergődött le családjával és állatseregletével a megmászha­­t­at­lan havasról?). Egy jámbor szerzetesnek azon­ban, — meséli tovább Sir John Manneville — mégis sikerült elérnie az elérhetetlent. Nem a maga emberségéből, hanem mennyei segítséggel. Mikor ugyanis nagy keservesen felküz­dötte magát a hegy derekáig, ott összeroskadt. Elhagyta az ereje, már csak fohászkodni birt. Az ima használt, mert egy­szerre csak megjelent előtte egy angyal, ennek biztató szavait hallva új erőre kapott, nekiin­dult s valóban feljutott a csúcs­ra. Ott megtalálta a bárkát, le­­!:■ ásított a falából egy deszkát s ezt az ereklyét azóta a hegy lá­bánál épült kolostorban őrzik. „Azóta ez senkinek sem sike­rült, tehát a szóbeszédekre nem kell adni semmit“ — ismétli Sir John Manneville az ő saját kü­lön igazságszeretetével. Európa nem sokáig törhette a fejét, hogy a két hazugság közül melyik az igaz, mert megjött keleti tanulmány­út­járól a híres botanikus, Linné nagy elődje, Pitton de Tournefort. 1700-től 1702-ig járta a Keletet, sírba ej­tette az Ararát hegyét is és kí­séretének néhány tagjával fel­küzdötte magát a csúcs tövéig. Ott nem talált semmiféle reme­tét, de bárkát sem. Edison gramofonjától­­ a mikrobarázdás hanglemezig Hetvenöt esztendeje annak, hogy Edison foglalkozni kezdett egy új találmánnyal, melyet fo­nográfnak, hanggépnek neve­zett el. És hetven esztendeje, hogy a New York-i­­Kristálypa­lotába meghívott közönség előtt bemutatta a gépet, mely először sercegve, szaggatottan, aztán lá­gyan, tisztán beszélni kezdett. A jelenlévők mozdulatlanul fi­gyelték az új technikai csodát, majd elragadtatott tapsban tör­tek ki. A lapok másnap kolum­­nás cikkekben számoltak be a beszélőgépről, amely sír, dalol, beszél, kacag, akár az ember. Hét évtized alatt a régi töl­­cséres fonográf a mai mikroba­rázdás lemezjátszóig és magne­tofonig sokat tökéletesedett, az alapötlet azonban ugyanaz ma­radt. A találmány lényege: egy mechanikai védőszerkezet rez­­getésével a hanghullámokat forgó, lágy anyagból készült hengerre vitte. A védőszerkezet a hangrezgéseknek megfelelően barázdákat karcolt a hengerbe. Ha mármost a henger barázdái­ba érzékeny tűt helyeztek, mely a barázda hullámait követve rezgésbe jött, ez a membrán közbeiktatásával hanggá alakult át. A hangot tölcsérbe vezetve fel lehetett eleveníteni, vagyis a hengert meg lehetett szólal­tatni. 1888-ban megjelent tehát a gramofon, mely sokat tökélete­sedett, főleg, amikor a rádió az elektromos hangvisszaadással (a hanghullámoknak elektromos rezgésekké alakításával) meg­szüntette az addig használatos közvetlen mechanikus hangrög­zítést. A fejlődés következő szakaszát a mágneses hangrögzítés felfe­dezése jelentette a harmincas évek elején. Ennek lényege, hogy acélszalagot váltakozó erősségű mágneses térrel válto­zó mágnességűvé tehetünk. Ha az elektromos rezgésekké átala­kított hanghullámokat megfe­lelő elektromágnesen keresztül az acélszalagra vezetjük, a sza­lag különböző részei nem egy­formán mágneseződnek. Látha­tatlan mágneses hullámhegyek és völgyek keletkeznek így a váltakozó rezgéseknek megfele­lően és ez lesz a hang mágne­ses rögzítése. Ezt viszont az el­járás megfordításával, az emlí­tett elektromágnesességgel újra elektromos rezgésekké alakít­hatjuk vissza és erősítő segítsé­gével tehetjük fülünk számára hallhatóvá. A készüléket, mely a mágneses hangrögzítést vég­zi, magnetofonnak nevezik. A mágneses hangrögzítés előnye , hogy bármilyen régi hangfel­jegyzést erős egyenletes elektro­mágnessel meg lehet szüntetni, szinte je­lenet tárolni, ami ha­talmas munka- és anyagmeg­takarítást jelent. Másrészt hosz­­szú, többórás hangfelvételek ké­szíthetők megszakítás nélkül. A mikrobarázdás lemezhez magnetofonnal készül a felvé­tel, kihasználva a törlési és fo­lyamatos felvételi lehetőségeket és az így elkészített hangfelvé­telt vésik azután át a hangle­mez puha anyagába. Ily módon kapcsolódik össze az elektro­mos és mágneses hangrögzítés. Edison egykori gramofonjá­tól tehát a fejlődés hosszú útja vezetett a mai mikrobarázdás hanglemezig, mely kristálytisz­tán adja vissza a legszebb áriákat. A kikmún Látod ezt­ a nyúllábat? Ha ez velem van, nem félek semmitől, minden veszélytől megóv. pter Cobasr ka®fetá®á­a a Masaztaból A­mikor a portugál hajósok a haj­­­­nali ködben megpillantották Taj­van égbe nyúló csúcsait, buja nö­vényzetét, a levegőben keringő szí­nes madarak légióit és a fák tövé­ben megbúvó kis bambusz házakat, elragadtatásukban így kiáltottak fel: Formosa! Gyönyörű szép! Az ámulat önkéntelen kiáltása sokáig elválasztha­tatlan volt a sziget nevétől, milliók ma is Formozának, a Távol-Kelet gyöngy­szemének ismerik t. Ji sziget ranai neve teraszos parim jelent. A legtöbb újságolvasó tudja, hogy Tajvant 150 kilométeres ten­gerszoros választja el Kínától, sokan pedig a térképről ismerik az ovális alakú, 400 kilométer hosszú szigetet, amely 90—150 kilométer széles. Tajvan központi és keleti vidékét félelmetes hegyek borítják, a Hszin­­gau-san csúcs 3950 méternyire tor­nyosul a tropikus őserdők felé. A ke­leti part váratlanul és meredeken lejt a tenger felé. Aki erre vitorlázik, hegyes helyeken 700 méteres szikla­falban gyönyörködhetik. A Ráktérítő csaknem mértani pon­tossággal széli ketté a szép szigetet, melynek éghajlata forró és nedves, s a hőmérő még januárban is alig süllyed IS Celsius fok alá. A pálma-, banán- és kámforénak, a sűrű bozót és szép rizs-, cukornád-, teaültetvények, a végtelen, édes­ burgo­nya és batofévek valóságos paradi­­tcsotianná varázsolják Tajpant, a szén-, arany- és rézbányák pedig fejlődőké­­pes iparral kecsegtetnek. ajvánt ill. 600-tól kezdve a ma­­láji szigetvilágból bevándorolt törzsek szállták meg, akik hosszú és kemény harcokat vívtak az ismeret­len, eredet őrbakukkal. A tajvani lakosság legna­gyobb többsége ma már kínai, a ki­lenc milliónyi népesség között alig százötvenezer bennszülött él, akik két nagyobb csoportra oszlanak. A pepa­­huan-ok életformája mindenben azo­nos a kulturált kínaiakéval, a har­mincezer főre becsült csinhuan-ok azonban ma is a kőkorszakban élnek. Ezek a barna bőrű, hosszúkás kopo­­nyájú emberek 146 törzsre oszlanak, bőrüket tetoválják, fogaikat kihegye­zik, a magántulajdon ismeretlen fo­galmat j­ent számukra, asszonyaik hatalma pedig arra mutat, hogy még a matriarchátus viszonyai között, ős­közösségben élnek. A XVI. században spanyol és por­tugál vitorlások keresték fel Tajvant. Az ibériai hajósokat — mint minden­hová — ide is a hollandok követték, akik a keleti parton Zelandia néven emeltek erődöt, és 37 évig dacoltak a tájfunnál és az érthető módon el­lenséges érzelmű lakossággal. A ML században a mandzsu hó■ hitok elűzték a Ming-dinasztiát és egész Kínát meghódították. A bukott császár egyik admirálisa, Kuo Szín­ié, akit holland krónikák Koxiaga né­ven emlegetnek, Csang Kaj-sekhez ha­sonlóan Tajvanra menekült és hama­rosan elűzte Zélandiából a hollando­kat. 1863-ban a mandzsu-dinasztia vé­get vetett a tajvani Ming-állam ural­mának, Tajvan ismét Kínához kerü­lt. A jelenlegi válság korántsem az első Kína és Tajvan történeté­ben, a világbéke szempontjából azon­ban mindenesetre a legveszélyesebb. A gyarmatosító hatalmak már 1858- ban kinyújtották csápjaikat a szépsé­ges és gazdag­ságot felé, s kierősza­kolták, hogy hajóik kiköthessenek két kikötőben. Az 1874-es japán invázió, amelyre egy japán hajó állítólagos eltűnése szolgáltatott ürügyet, kis híján japán­kínai háborúhoz vezetett. A ragadozók sorában a franciák következtek, akik az 1884—85-ös kínai-francia háború idején blokád alá helyezték Tajvant és megszállták Kanuk kikötőjét. Tajvan végül a japán cápák birto­kába került, akik a sim­onoszeki béke­kötés értelmében megszerezték a gaz­dag szigetet és egészen 1945-ig birto­kolták. A japán telepítési politika és iskolarendszer ellenére a sziget szívé­ben és szokásaiban egyaránt kínai ma­radt. A nagyhatalmak háború utáni megállapodásai, sőt még az 1951-es San Francisco-i külön békeszerződés is egyértelműen kínai területnek jelen­tette ki. Csang Kaj-sek állig felfegyver­­zett csapatai azonban ma is megszáll­va tartják a szigetet. A történelem kérlelhetetlen törvényei biztosítják, hogy már nem sokáig. ! _____Karlovy Vary Sokan megcsodálták e gyönyörű hatszázéves cseh városkát, amely régi hírnevét gyógyforrásairól szerezte, s most a nemzet­közi filmfesztivál­áiról híres. Csehszlovákiai ipari újdonságok ÚJ MEZÖGAZDASSÁGI GÉPEK A csehszlovák földművesek új mezőgazdasági gépet kaptak. Az új gép az Agrosztroj üzemben készült s széna vagy szalma be­gyűjtésére használják. A gép ka­zalba rakja a begyűjtött szénát; a kazal körének alakja két mé­ter, magassága 1.80—2.20 m. SKODA 450 A kvasinyi üzemben most kezdték meg a Skoda 450 gép­kocsi sorozat gyártását. A kor­szerű, igen szép vonalú autó 7,5 liter benzint fogyaszt, 60 ki­lométeres óránkénti átlagsebes­séggel. A 4 hengeres motor 54 lóerős, maximális sebessége 130 kilométer óránként. NÖVEKEDIK A GÉPEK EXPORTJA 1937-ben a csehszlovák kül­kereskedelem 6,4 százalékát tet­te ki a gép és más gépipari fel­szerelés. Ez évben ez a szám megnövekedett. Az exportcikkek 43,3 százalékát a gépkocsi és Eáromt­rf gép a felszerelés ké­pezi. Úgy tervezték, hogy az öt­éves terv végén (1960-ban) a ki­vitelre szánt cikkeknek 50 szá­­zalé­ka gép vagy gépi felszerelés lesz. ÚJ ELEKTRONIKUS MIKROSZKÓP Brnóban elkészítették egy új elektronikus mikroszkóp minta­­példányát. Az új mikroszkóppal 100.000 szeres nagyításokat le­het végezni. A mikroszkópnak 6 magnetikus lencséje van. A CSEHSZLOVÁK IPAR TERMELÉSÉRŐL A világ ipari termelésének 2 százalékát a csehszlovák ipar termeli, vagyis a lakosság számarányához viszonyítva négyszer, területéhez viszonyítva pedig húszszor nagyobb a ter­melés. Csehszlovákia a világon ismert gép- és technikai felsze­relés-fajtákból 80 százalékot ter­mel, vagyis majdnem minden­féle gépi terméket gyárt.

Next