Vörös Zászló, 1959. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-24 / 276. szám

Kosárlabda MTE—Nagyvárad SE 54 : 33 (25:19) Az élénk, jóiramú mérkőzé­sen a vásárhelyi lányok érté­kes győzelmet arattak váradi kollegáik fölött. Az MTK kis­­létszámú csapattal — 8 játé­kossal — állt ki erre a mérkő­zésre, de így is nagy pontkü­lönbséggel győzött a váradi csapat ellen. Technikailag is színvonalas mérkőzést hozott a két csapat találkozója. Az MTK a kombi­nált védekezéssel — zóna-em­berfogással, mely lelkesedés­sel is párosult — elérte, hogy aránylag kevés kosarat kapott, a támadásban pedig gyors el­lentámadásokkal­ és tavon eredményes dobásokkal szerez­te pontjait. Kitűnő teljesít­ményt nyújtott az MTE első „5“-je, egyformán jól és nagy akarattal játszottak. Sikerrel helyettesítették a kipontozás­­ra jutott alapjátékosokat a cserejátékosok, mint Tóth, Ga­­gyi és Ady, sőt még növelni is tudta pontelőnyét az MTE. A két csapat pontszerzői: Székely 7 Balázs 7, Piikán 13, Fogara­­si 14, Antal 13, illetve Darabos 13, Arbore 4, Farkas 2, Zima 2, Tirzin 7 és Taub 5. A váradi csapatból kiemelkedő teljesít­ményt Farkas és Tirzin nyúj­tott. BUKAREST 41:44 (23:20) Úgy indult a mérkőzés, hogy az „Akarat“ lányai meglepe­tést szereznek a tavalyi bajnok legyőzésével. 27 percen át ve­zettek is, de ekkor sikerült egyenlítenie és megszereznie a vezetést a bukaresti csapat­nak. Nem túlzás, ha azt mond­juk, hogy a vásárhelyieknek a kezükben volt a mérkőzés. Egyszer szerezte meg a veze­tést a bukaresti csapat és azt a játékidő végéig meg is tar­totta. Döntő volt a mérkőzés sorsára nézve a bukarestiek nagyobb játéktapasztalata és technikai érettsége, mely hoz­zásegítette őket a győzelem­hez. Változatos, élénk játék volt, melyet a sok próbálkozás jel­lemzett az Akarat lányai ré­széről, a mérkőzés első felében sikerrel, később sikertelenül és feleslegesen is. Meg kell jegyeznünk, hogy egyéni játékkal nem lehet megnyerni egy mérkőzést. A vereség dacára az Akarat lá­nyai jó játékot mutattak, a­­míg vezettek, később, mikor kiegyenlítődött a mérkőzés nem tudták kihasználni pont­szerzési lehetőségeiket, még a szabaddobásokból sem. Kosár­dobók Demeter 13, Katy 2, Sza­bó 6, Szőke 3, Szombati­­4, Romfeld 6 és Balázs 7, az Akarattól és Pirvu 3, Catu 5, Vasl­u 7, Marion 11 és Voicu 18 a bukaresti csapatból. AKARAT­ÉPÍTŐK Izgalmas je­lenetet ábrázol képünk. Azt a pillanatot örö­kítette meg, a­mikor a védel­mi falat áttör­ve kosárra tör az ellenfél KÉZILABDA Egyre fokozódó érdeklődés mellett bonyolították le az or­szágos teremkézilabda bajnok­ság második fordulójának küz­delmeit. Eredmények: lányok: Bolyai Farkas Középiskola — Akarat 17:3, MTE — Kereske­delmi Technikum 24:2. Fér­fiak: Akarat — Bolyai Farkas Középiskola 20:8, iprofil — Tanulók sportiskolája 11:11. Építészeti szakiskola — Keres­kedelmi technikum 14:9, Dina­mo I. — Dinamo II. 25:16. ÖKÖLVÍVÁS Szombaton ugyancsak az Egyetemi sportcsarnokban bo­nyolították le a December 30 tiszteletére kiírt ökölvívó tor­na városok közötti összecsapá­sát. A vásárhelyi öklözők a kolozsváriakkal találkoztak, a­­kiktől 17:11 arányú vereséget szenvedtek. BIRKÓZÁS A Bolyai Farkas Középiskola tornacsarnokában A osztályos birkózó együttesek, a marosvá­sárhelyi, resicai, kolozsvári és sztálinvárosi birkózók küzdöt­tek a bajnoki pontokért. A vá­sárhelyi együttes, miután le­győzte a resicaiakat és kolozs­váriakat, a sztálinvárosiaktól hétpontos vereséget szenve­dett. ASZTALITENISZ Győr­gyószon­tmiklóson lezaj­lott a tartományi ifjúsági asztali­­tenisz bajnokság döntője. Ered­mények: az ifjúsági férfi csa­patbajnokság győztese a ma­rosvásárhelyi Hargita. Máso­dik a sepsiszentgyörgyi Bálvá­nyos, harmadik a kézdivásár­helyi Akarat. Az ifjúsági női csapatbajnokság első helye­zettje a marosvásárhelyi Sü­ketnémák sportegyesülete, má­sodik a kézdivásárhelyi Aka­rat, és harmadik a gyergyói Akarat. Az egyéni küzdelmek során Sipos Dezső, a­ marosvásárhe­lyi Hargitától tartományi baj­nok lett, megelőzve Mélik Ist­vánt (sepsiszentgyörgyi Bál­ványos), Horváth Józsefet (Hargita) és Selymes Györgyöt (Sepsiszentgyörgy). A lányok küzdelmét a marosvásárhelyi Fülöp Klára nyerte, második Putnoki Ibolya, harmadik és negyedik Cseh Erzsébet (ma­rosvásárhelyi Süketnémák sportegyesülete) és Séra Gabriella (kézdivásárhelyi A­­karat). RÖVIDEN jömrösláblá) Nagybányai Miner MTE 6:0 (3:0) Nem várt eredmény született a mérkőzésen. Az MTE utóbbi sze­replései alapján bíztató remé­nyeket fűztünk a csapat szerep­léséhez. S hogy ilyen kudarccal tért vissza a csapat, meg kell vizsgálnunk annak okait. A mérkőzés előtti héten a csa­pat alaposan felkészült az őszi utolsó bajnoki mérkőzésre. A keddi értékelő gyűlésen a vára­­diak elleni győztes küzdelem eré­nyeit és hibáit elemezték, hogy ezzel is felkészítsék a csapatot. Ilyen szellemben zajlott le a csü­törtöki edzés, a pénteki levezető edzés is. A vasárnapi bajnoki mérkőzésen a csapat — két-há­­rom játékos kivételével — még­is nagyon gyengén játszott. A legelemibb hibákat követték el a játékosok, a kapustól kezdve minden csapatrész jóval átlagon alul játszott. Annyira nagy volt a tudáskü­lönbség a két csapat között? Bi­zonyára nem! Az okot elsősorban a játékosok fáradtságában kell keresni. Egy ilyen távoli útra, nagy jelentőségű mérkőzésre, a fiatal játékosokból álló csapat nem indulhat el csak szombaton délelőtt­i autóval. Ez esetben va­sárnap nem állhat ki teljes tu­dással és elég frissen a nehéz mérkőzésre. Legalább egy nappal hama­rabb kellett volna útnak indul­jon a csapat, hogy annak fára­dalmait teljesen kipihenhessék a játékosok és hogy a környezethez alkalmazkodni is tudjanak. Ezen szempontok figyelembevételével talán választ adhatunk a súlyos vereségre. Ebből feltétlenül le kell vonni a tanulságot a jövőre nézve. A nyomdaipari dolgozók eredményeiből Rövid tudósítás adta hírül, hogy a marosvásárhelyi Nyom­daipari Vállalat 1959 november 7-én délben teljesítette az 1959 évi termelési terv feladatát és szép megvalósításai vannak a­z önköltség csökkentése, valamint a jövedelmezőség terén is. A vállalat munkájáról így be­szél egyik vezetőségi tag: — Szolgáltatást végző vállalat vagyunk. Csak a napilapok ki­nyomtatása jelent állandó teen­dőt. A többi m­unkát rendelések alapján vesszük fel, tehát a terv teljesítése nagymértékben függ a megrendelések mennyiségétől. Minden munkát idejében elvég­zünk, s vigyázunk, hogy a minő­ségre se legyen panasz. Akit jól kiszolgálunk, az másodszor is hozzánk fordul. Ez biztosítja munkánk folytonosságát. 1959 november 18-ig 40.000 lej érté­kű munkát végeztünk terven fe­lül, tehát már 1960-ra terme­lünk. Mi is örülünk eredmé­nyeinknek. Büszkék vagyunk arra, hogy terven felül 66.000 lej megtakarítást valósítottunk meg, s 112.000 lej terven felüli jöve­delmet értünk el. Eredményeink forrása a munkatermelékenység növekedése és a zavartalan anyagellátás. Míg 1958-ban ne­hézségeink voltak az anyagellá­tás terén, 1959-ben minden mun­kának megfelelő papírunk volt. Ez évben a tervezettnél 7,48 szá­zalékkal magasabbra emeltük a munka termelékenységét, ami­hez több tényező járult hozzá. A beruházási alapunkból négy vil­lanymotort vásároltunk, s rövi­desen még két motor érkezik vállalatunkhoz. Egy motort a kis rotációs gépnél szereltünk fel, kicserélve egy régi, kopott vil­lanymotort, amely gyakori üzemzavarral késleltette a mun­kánkat. Egy villanymotor segít­ségével az újság előkés­zítésnél gépesítettük a lemezvágást, amit eddig kézzel végeztünk. Két villanymotor a munkahelyek szellőztetését szolgáló ventilláto­rokat hajtja. Nagy gondot for­­­dítottunk felszereléseink javítá-­­sára. A gyökeres javítási teret ütemesen teljesítettük, s ez biz­tosította a termelési munka folytonosságát. Ez évben négy újítást vezett­­ünk be. A jegynyomógépünk két sor jegyet nyom egyszerre, te­hát a teljesítménye megkétsze­reződött. Ezenkívül automatiku­san végzi a jegyek tekercselé­sét, ami eddig kézi munkát igé­nyelt. További két újítás gépe­sítette az irattömbök átlyukasz­tását, a papírvágást és a negye­dikkel elértük azt, hogy a nyo­mógép egy mozdulattal a papír átlyukasztását is elvégzi. A mun­katermelékenység ilyen arányú emelkedésében nagy szerepe van az üzemek közötti és az üzeme­ken belül megszervezett munka­versenynek. A május­­ tisztele­tére szervezett munkaverseny zászlóját a könyvkötő üzem dol­gozói nyerték el, és azt meg­tartották a november 7-re szer­vezett versenyben is. GAAL MARTON, közgazdász Testvéri egyetértésben KÖPECEN is, mint hazánk­ban,, tartományunkban minde­nütt, számosan élnek a párt KV- nek határozata biztosította lehe­tőségekkel s esti tagozaton foly­tatják tanulmányaikat. Román és magyar ifjak — mintegy 25- en — egyforma lelkesedéssel igyekeznek elsajátítani a külön­böző ismereteket. Jól haladnak a tanulásban Calbeaza Ion, Szebeni Bendegúz, Bagotai Ibolya, akik az elejétől kezdve szorgalmasan látogatják az órákat. Ciontea Vásító, Szé­kely Mária, Georgescu Ioan is szép tanulmányi eredményről adhatnak má­­ számot. A román anyanyelvű tanulók a legnagyobb szolgálatkészséggel, szívesen se­gítik a nyelvet gyengébben isme­rő társaikat a tanulásban. Egye­düli nehézség még egyes tanu­lók gyakori hiányzása s jó lenne, ha a bánya­p­árt a­l­a­p­s­zer­vezet­e, vezetősége megvizsgálná ezt a kérdést. NAGY ISTVÁN tanálr, Inspekció a sebészeten — Szervusztok, fiúk. Nehéz éj­szakátok volt? — érdeklődik reg­gel a főorvos. Nem, nem volt nehéz — vála­szolják a kollegák, s felsorolják, hogy kit hoztak be, s milyen mű­tétek voltak. A főorvos intézke­dik a kezelésről, aztán a nagyvi­zit következik. — Én vagyok ma az inspek- I ciós? — kérdezi a főorvos, de­­ választ nem vár, tudja, hogy ő Kint szemerkél az eső, nagy,­­ lomha felhők gomolyognak az­­ égen. Nyirkos, párás a késő őszi­­ idő. Kedvező a vakbélperforáció­­j­nak. Van is egy beteg, apendici­­t­isser. S egy másik, a 23 éves A. Má­ria, aki tévedésből sósavat ivott. Operálni kell. Bemosakodnak. Steril maszkot, műtősköpenyt és kesztyűket öl­tenek. Kezdődik a műtét. A has­­hártyát szétfeszíti a kosaras fo­gó. A sebész óvatos mozdulatok­kal dolgozik. A filmeken milyen izgalmasan idegfeszítő az ilyen jelenet. Az életben kevésbé látványos, de sokkal nagyszerűbb. Sokszor órá­kon át nem szólnak egymáshoz. Küzdelem folyik itt, az ember életéért harcolnak. Az orvos nagy csatát vív, s naponta hányszor... őket is megrázza a fájdalom, a szenvedés látása, de tudják, hogy gyógyító munkájuk nyomán eny­hül, a szenvedés. A beteg csendes, mert érzéste­lenítették, nem érez fájdalmat. Csipeszek fogják az ereket. Is­mét csattog a sebész tenyerének közepén a begyakorolt mozdulat­tal adott fogó, összevarrják a se­bet, az erős fényben szikrázva csillognak a műszerek, csipeszek, érfogók, kampók és tűk. Aztán egy megkönnyebbült sóhaj. A se­bész megtörni a kezét. Cigaretta­szünet. A beteget a műtőasztal­ról kerekes hordágyra teszik, mást hoznak, 11 éves fiúcska. A műtős dolgozik csak egyedül, csend van. A gyermek félve néz körül, fél, nagyon fél. Felhasználom a szünetet, hogy néhány szót váltsak Szombathe­lyi László főorvossal, a sürgős­ségi klinika sebészeti osztályának vezetőjével. Néhány rövid perc áll rendelkezésünkre. Miközben nagyokat szív cigarettájából, ar­ról beszél, hogy valamikor kato­na kórház működött itt, nemrég alakították át sürgősségi klini­kává. Most minden sürgős esetben hozzájuk fordulnak. A napokban egy 11 éves kis­lányt hoztak be, súlyos égési se­bekkel. R. Marika, odaállt a kály­hához, meggyűlt a ruhája, a kis­lány megijedt, szaladt, s ettől még jobban lángolt a hátán a ruha. Mire idekerült, már össze­égett a háta. De jobban van, si­került megmenteni... Ezt úgy mondja, hogy kiérződik mennyire örvend Marika életének. A kis­lányt is megmutatja, az egész háta pólyában van. A kreolbőrű, copfos kislány hasonfekve tud csak pihenni, de már jár, igaz, kissé bizonytalan. Sokat gyen­gült. Az égési sebeknek az a vele­járója, hogy elpárolog a vérből a folyadék. Vér savót kap és sok folyadékot. Lázgörbéje nagyon jó. Nemsokára hazamehet. Csak még bőrátültetést kell végezni. Megyünk vissza a műtőbe. A folyosón fiatalember lepke­­, mintha most tamtulna járni. Tá­mogatják. A főorvos biztatja a fájdalmaktól eltorzult arcú fiút. — Bine-bine, asa, s rámosolyog, a fiú viszonozza, s mintha jobban lépne már, s úgy nézem az arca is kisimult egy kissé. A főorvos szavai visszaadták ere­jének egy részét. Bízik benne, az életét adta a kezébe. A cigarettaszünetnek vége, a fiúcska már ott van a műtőasz­talon. Izoláló lepedők takarják t­estét, csak az a terület van sza­badon, ahol műtik. Számol egy... kettő... öt... hat.., s már alszik. Az altatást egy egyetemista vég­zi. Az árnyék nélküli lámpa ont­ja a fényt. 4 műtős jelenti: Kezd­hetjük... Kint az utcán emberek járnak, nevetnek, színházba készülnek, örülnek az élet apró és nagy ajándékainak. Leszállt az est, kigyúlnak a lámpák, csillog az esőtől nedves járda. Bent a mű­tőben még mindig csattognak a műszerek, tejfehér fény terjeng, újabb beteget tesznek fel a mű­tőasztalra, a reggeltől már a ha­todikat. S még hátra az éjszaka, az inspekció csak holnap jár le. Holnap reggel a főorvos nem kérdezi meg, hogy „nehéz éjsza­kátok volt fiúk?“ Tudja. S kez­dődik elölről a nagy kincs, az em­ber megmentéséért folyó munka. Már eljöttem a klinikáról, mi­kor eszembe jutott valami, amit elmulasztottam megtudakolni Hányadik operációt végezte ma Szombathelyi főorvos. Felcsen­gettem telefonon a titkárnőt, de ő nem tudta pontosan — de min­den esetre írhatja, hogy eddig már sok ezret végzett — vála­szolta. S talán ugyan abban a pillanatban szól ki a műtől: Kezdhetjük... SIMON ERVIN

Next