Vörös Zászló, 1962. május (14. évfolyam, 104-128. szám)
1962-05-03 / 104. szám
A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakának munkálataiból Elvtársak! A Nagy Nemzetgyűlésnek ez a mostani ülésszaka valóban rendkívüli ülésszak. Amikor körül pillantasz ebben a csodálatos teremben, szocialista demokráciánk eleven képét látod. A képviselők mellett itt vannak az egész ország kollektív gazdaságainak elnökei, állami gazdasági és gépállomási igazgatók, agronómusok, iparvállalati munkások- mezőgazdasági intézetek kutatói és akadémikusok, írók, művészek, párt- és állami aktivisták. Ez az igazi demokrácia, amelyben a kétkezi és értelmiségi dolgozók közvetlenül részt vesznek az állam ügyeinek vezetésében, hozzáértéssel és felelősségérzettel megvitatják hazánk szocialista építése kiteljesítésének átfogó problémáit. Az a történelmi esemény, amelyért itt összegyűltünk — amint erre Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelentésében rámutatott — országunk egész parasztságának a kollektív gazdaság napfényes útjára való térése, a szocializmus győzelme falun. Ez a fontos győzelem annak köszönhető, hogy a párt szilárdan követte a falu szocialista építésére vonatkozó lenini politikát, alkotó módon alkalmazta ezt országunk konkrét viszonyaira, minden egyes szakaszban megtalálta azoknak a nehéz problémáknak a helyes megoldását, amelyeket a mezőgazdasági kistermelők millióinak az új, szocialista élet útjára való áttérése felvetett. A mezőgazdaságunk szocialista átalakításáért végzett egész munka alapja az a politikai irányvonal volt, amelyet a Központi Bizottság 1949 március 3—5-i történelmi plenáris ülése dolgozott ki. E politika egyik legfőbb érdeme az, hogy helyesen értékelte a parasztság szocializmus útjára való áttérése egyszerű formáinak szerepét. A plenáris ülés különösképpen hangsúlyozta, hogy ennek az áttérésnek úgy kell végbemennie, ahogyan arra Lenin rámutatott: „Minél egyszerűbb, minél könnyebb és a parasztság számára minél hozzáférhetőbb úton“. A falusi szövetkezés egyszerű formáinak fejlődését úgy tekintettük, mint fontos eszközt a parasztok millióinak a közös gazdálkodás szellemében való nevelésében. „Ezen az úton haladni — mondotta Gheorghe Gheorghiu-Dej, elvtárs a KB 1949-es plenáris ülésén előterjesztett jelentésében — annyit jelent, mint a dolgozó parasztságot a kollektív gazdaság felé vezetni olyan úton, amelyet megért és elfogad, mert összeegyezteti egyéni érdekeit a népgazdaság általános érdekeivel“. Ennek a helyes vonalnak az alkalmazása aztán abban konkretizálódott, hogy létrejöttek a mezőgazdasági társulások mint országunk paraszttömegei számára hozzáférhető egyszerű szövetkezeti forma, amely megfelelt a parasztság akkori fejlődési fokának. Ma, amikor mérleget készítünk az eltelt időszakról, emlékeznünk kell arra, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásáért vívott harc nem volt mentes a nehézségektől, az akadályoktól, az olyan próbálkozásoktól, hogy eltérítsék a pártot lenini politikájától. Mint ismeretes, a pártellenes frakciózó csoport tagadta a szövetkezetek egyszerű formáinak, különösen pedig a társulásoknak a fontosságát, s azt ajánlotta, hogy a parasztság tömegei közvetlenül kollektív gazdaságokba egyesüljenek, jóllehet abban az időben ehhez még nem voltak meg sem az anyagi, sem a szubjektív feltételek. Másrészt ez a csoport erőszakos megszorító módszereket alkalmazott a kollektivizálási akcióban, lábbal tiporta a szabad elhatározás elvét. Mindez fékezte a mezőgazdaság szocialista átalakításának folyamatát és kárt okozott a munkás-paraszt szövetségnek. Ana Pauker hosszú időn át szabotálta a társulások alapszabályzatának kidolgozását. A párt vezetőségének és elsősorban Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak az érdeme, hogy ezt az alapszabályzatot mégis kidolgozták és hogy az elhajlók akarata ellenére hozzáfogtak a mezőgazdasági társulások szervezéséhez. Míg 1952-ig egyetlen társulás sem alakult, számuk 1958-ban már 12.748 volt. Miután a párt Központi Bizottsága szétzúzta a pártellenes csoportot és ennek tagjait eltávolította a párt és az állam vezetésből, szélesre tárult az út az előtt a türelmes munka előtt, amelynek célja a szocialista mezőgazdaság felé irányítani a parasztságot. A dolgozó parasztok milliói számára a mezőgazdasági társulások igen jó elemi iskolát jelentettek, ahol megtanulták a szocialista mezőgazdaság ábécéjét és miután 10-es osztályzattal elvégezték ezt az iskolát, tömegesen átmentek a kollektív gazdaság magasabb fokú iskolájába. Pártunk szüntelenül erősítette a munkás-paraszt szövetséget. Sikerrel legyőzte az akadályokat és a nehézségeket. Ma az egész nép lelkesen ünnepli a nagyszerű győzelmet — azt, hogy befejeződött a szocialista termelési viszonyoknak a megteremtése a népgazdaság minden ágában. Elvtársak! Ezen az ülésszakon számos képviselő és meghívott beszélt részletesen a kollektív gazdaságokról, a mezőgazdasági egységek nagyszerű eredményeiről és tapasztalatairól, az előttük megnyíló ragyogó távlatokról. Hangsúlyozni szeretném, hogy a mezőgazdság kollektivizálásának feltételei között milyen jelentősége és új jellege van a város és a falu közötti árucserének — a munkás-paraszt szövetség egyik alapjának. Ma a város és a falu közötti árucsere helyesen tükrözi a két baráti osztály közötti új viszonyokat, mindkét osztálynak közös érdeke fejleszteni az ipart és a mezőgazdaságot, az egész népgazdaságot és biztosítani ezen az alapon a nép jólétének további emelkedését. Évekkel ezelőtt nem ez volt a helyzet. 1948-tól kezdve az állam mezőgazdasági termékalapját főleg a kötelező beszolgáltatási rendszer révén hozták létre. Ez a rendszer azonban nem ösztönözte a termelést és a parasztokat sem tette érdekeltté. A pártellenes frakciózó csoport, amely kulcspozíciókat kaparintott meg a népgazdaság vezetésében, olyan árpolitikát erőszakolt ki, amely a parasztgazdaságok aláaknázásához vezetett. A parasztok által beadott termékekért az önköltségnél sokkal alacsonyabb árakat állapítottak meg. A hírhedt termelési tervek mellett, a parasztok ezekkel ellentmondó szállítási terveket is kaptak. Mi volt az eredmény? A parasztok nem tartották tiszteletben ezeket a terveket, mivel az nem állt érdekükben. Sokan közülük nem vezették be a földeket és következésképpen a megművelt területek és a termelés csökkenésével kellett számolni. A frakciózók bűnös, népellenes vonalukat követve, megtorló intézkedéseket foganatosítottak, tömeges pereket rendeztek a dolgozó parasztok ellen, akik nem tudták teljesíteni az állam iránti kötelezettségeiket. Ehhez még hozzá kell adni, hogy az állami terven keresztül ők előre megfontoltan kikényszeríttették a kukoricával bevetett földterületek csökkentését. 1948-tól 1952-ig több mint 800.000 hektárral csökkentek a kukorica földek. Ezek és más hasonló intézkedések hatalmas gazdasági és politikai károkat okoztak. Hazánk, amelyet gabonatermelő és exportáló országnak ismertek, odajutott, hogy néhány éven keresztül kénytelen volt búzát és más mezőgazdasági termékeket importálni és hosszú ideig jegyrendszer alapján fenntartani a lakosság ellátását. Az elhajlás szétzúzása után, még 1953-ban, a párt vezetősége több intézkedést foganatosított az anyagi érdekeltség lenini elvének alkalmazására. 1956-ban a Központi Bizottság elhatározta, a mezőgazdasági termékek kötelező beadásának megszüntetését és a szerződéses felvásárlási rendszer általánosítását. Ily módon új csereviszonyokat vezettek be, amelyek alapján a parasztok szabad megegyezéssel adják el az államinak árutermékeiket. Ez gyökeres fordulatot jelentett a város és a falu gazdasági kapcsolataiban. Hat évi alkalmazás után, a szerződések a csereviszonyok uralkodó módszerévé váltak és teljes egészében beigazolták életképességüket. Ez a rendszer biztosítja az állam általános érdekeinek összefonódását a kollektivista parasztság érdekeivel, ugyanakkor jelentős gazdasági tényezője a termelés irányításának, a népgazdaság szükségletei és a kollektív gazdaságok érdekei szerint. Erről az emelvényről több elvtárs beszélt a bizonytalanságról, a rettegésről, amelyben a burzsoáföldesúri rendszer alatt a dolgozó parasztság élt. Azokra a nyomasztó időkre az isjellemző volt, hogy a parasztok sohasem tudták: el tudják-e adni termékeiket, s ha igen, milyen áron? De a parasztoknak nemcsak azért volt pénzre szükségük, hogy megvásárolják a szükséges ipari termékeket, hanem azért is, hogy kifizethessék a súlyos állami adókat és a gazdaságaikat tönkretevő kamatokat a földesuraknak és uzsorásoknak. A parasztok kénytelenek voltak termékeiket nevetségesen alacsony árakon eladni a kereskedőknek. Ma, a megkötött szerződések révén a kollektív gazdaságok részére biztosítva van egész árutermelésük értékesítése előnyös és szilárd árakon. A kollektív gazdaságok többsége több évre köt szerződéseket, ily módon hosszú időre biztosítják termékeik eladását és tudják mit és mennyit termeljenek. A leszerződött termékmennyiségekért az állam előlegeket ad a kollektív gazdaságoknak, előlegeket, amelyek voltaképpen kamat nélküli hitelek. Ezeket az előlegeket a termelés szükségleteire fordítják és általuk lehetőség nyílik a kollektív gazdaságok számára arra, hogy az év folyamán rendszeres pénzelőlegeket folyósítsanak a kollektivistáknak, így 1961 folyamán az állam a beruházási és termelési hiteleken kívül összesen 1.100.000.000 lej értékű előleget folyósított. Mindezek az intézkedések odahatottak, hogy szüntelenül növekedjék az államinak szerződési alapon eladott termékek mennyisége. 1961-ben több mint kétszer több búzára és kukoricára, több mint 1,5-ször több húsra kötöttek szerződést a kollektív gazdaságok mint 1957-ben. Szeretném a Nagy Nemzetgyűlés tudomására hozni, hogy 1962- ben első ízben hajtották végre, még a tavaszi vetés befejezése előtt, a tervben előirányzott szerződések megkötését a fő mezőgazdasági termékekre. Így válaszolt kollektivista parasztságunk a munkásosztálytól kapott állandó támogatásra. Szilárd meggyőződésünk, hogy a kollektív gazdaságok évről évre fokozzák majd a mezőgazdasági termékek értékesítését, a kölcsönösen előnyös szerződések alapján, amelyek közvetlenül elősegítik gazdasági megerősödésüket és biztosítják a városi dolgozók mezőgazdasági élelmiszertermékekkel és az ipar ellátását mezőgazdasági nyersanyagokkal. Elvtársak! A párt rendkívüli jelentőséget tulajdonított az állami gazdaságoknak, szocialista mezőgazdaságunk legélenjáróbb szektorának. Mint ismeretes, a párt azt a feladatot tűzte az állami gazdaságok elé, hogy nagy mennyiségű gabonát, húst, tejet és más terméket termeljenek, s ily módon az állam központi alapja megteremtésének jelentős és biztos forrásává váljanak. Az állami gazdaságok szüntelen támogatást kell, hogy adjanak a kollektív gazdaságoknak, ezek gazdasági megerősödéséhez és fejlődéséhez, nemesített vetőmagot, szőlő és gyümölcsfaoltványokat és fajállatokat szállítva nekik, a szocialista gazdálkodás eleven példáját kell nyújtsák egész mezőgazdaságunknak. A pártnak az állami gazdaságok tevékenysége tekintetében is harcolnia kellett az elhajlók szabotáló magatartása ellen. Az elhajlók nemcsak hogy megakadályozták az állami gazdaságok műszaki-anyagi alapjának fejlődését, de még azt is megkísérelték, hogy felszámolják őket. Ez a kísérlet azonban nem sikerült. Gheorghiu- Dej elvtárs személyesen foglalkozott a mezőgazdaság állami részlegének technikai ellátásával. Ezeknek az egységeknek 1956-1961 között több mint 8 milliárd lejt folyósítottak s az összeg legnagyobb részét technikai eszközök beszerzésére fordították. A termelési folyamat ésszerűbb megszervezésével és az élenjáró agro-zootechnikai módszerek széleskörű alkalmazásával, az állami gazdaságok jelentős sikereket értek el. Az említett időszakban az állami gazdaságok globális és árutermelése közel megnégyszereződött, a globális termelés értéke 1961-ben elérte a mintegy 7 milliárd lejt. Az állami gazdaságok évrőlévre mind jobban hozzájárultak a központi alap kialakításához, s hozzájárulásuk 1961-ben búzában 36 százalék, kukoricában 23 százalék, sertéshúsban 48 százalék, tejben 33 százalék, szőlőben pedig 40 százalék volt. Ugyanezen idő alatt csupán az utóbbi öt évben több mint 450 ezer tonna búzavetőmagot és közel 60.000 tonna nagy hozamú kukoricavetőmagot, mintegy tíz millió gyümölcsfaoltványt és tizenhat millió szőlőoltványt, a legértékesebb fajtákból, valamint több mint ötezer szarvasmarhát, ötvenezer sertést és hetvenezer elsőrendű fajtájú juhot szállítottak a kollektív gazdaságoknak. Ezek az eredmények igazolják a párt értékelésének helyességét, amely szerint az állami gazdaságok — mint a szocialista mezőgazdaság felsőbbrendű formájai lényeges szerepet tölthetnek be és kell is betölteniük az össztermelés és árutermelés növelésében, a központi alap ellátásában gabonával, tejjel és más termékkel és a kollektív gazdaságok ellátásában nemesített vetőmagvakkal és fajállatokkal. A III. Pártkongresszus által kijelölt feladatok teljesítése érdekében az állami gazdaságok termelési folyamatát nagy kiterjedésű gabonaföldeken, szőlőkben és gyümölcsösökben, kertészeti melegházakban, továbbá fejőstehenek, szarvasmarhák és sertések hizlalására, valamint nagy tojás- és húshozamú baromfik nevelésére létesített, szakosított egységekben kell megszervezni- Amint arra Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs a Központi Bizottság nemrég megtartott plenáris ülésén rámutatott, az állami gazdaságokban a termelésnek mindinkább az ipari termelés jellegét kell öltenie. A munkások, mérnökök és technikusok szorgalmas munkájukkal hozzájárulhatnak és hozzá is kell hogy járuljanak gazdaságuk jövedelmezőségének szakadatlan növeléséhez, vigyázniuk kell a termékek minőségének javítására, azon kell fáradozniuk, hogy az összes állami gazdaságok tevékenységét szocialista mezőgazdaságunk új fejlődési szakaszának színvonalára emeljék. Elvtársak! A kollektivizálás befejeződésével felmerült az a követelmény, hogy az elavult, az élet követelményei mögött elmaradt mezőgazdasági vezetés rendszerét egy új, gyökeresen más vezetési rendszerrel, olyan szervezési formával helyettesítsük, amely lehetővé teszi a szocialista mezőgazdaság hatalmas lehetőségeinek és előnyeinek felhasználását. A régi mezőgazdasági vezetési rendszer szülte bürokratikus munkastílus és munkamódszerek akadályozták a termelés jobb megszervezését, a szakemberek nevelését és ésszerűbb felhasználását, millió és millió paraszt szorgalmának és hozzáértésének teljesebb hasznosítását. (Folytatás a 4. oldalon) Mogyorós Sándor elvtárs felszólalása Leontin Balatán elvtárs felszólalása Képviselő és meghívót! elvtársak! Engedjék meg, hogy erről az emelvényről kifejezésre juttassam azt a határtalan lelkesedést és örömet, amellyel fegyveres erőink katonái az egész néppel egyetemben köszöntötték a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezését, ezt a történelmi jelentőségű eseményt szocialista építésünk kiteljesítésének útján, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelentésében, amellyel mindenben egyetértek, mélyrehatóan és sokoldalúan elemezte a szocializmus falun való győzelmének jelentőségét, a mezőgazdaság termelési viszonyaiban, a parasztság munkakörülményeiben, gondolkozásmódjában és életformájában megvalósított forradalmi átalakulást, a napsugaras perspektívákat és a konkrét feladatokat, amelyek az új szakaszban szocialista mezőgazdaságunk előtt állanak. A mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése ragyogó megnyilvánulása annak a bizalomnak és eltökéltségnek, amellyel a parasztság a párt mutatta utat követi. Ugyanakkor ismételten igazolja pártunk politikájának reális és mélyen tudományos voltát. A párt 13 évvel ezelőtt, a Központi Bizottság 1949 márciusi történelmi jelentőségű plenáris ülésén kijelölte a mezőgazdaság szocialista átalakításának világos, lenini vonalát. A párt már akkor rámutatott, hogy a mezőgazdaság szocialista alapon való átszervezése szükségessé teszi a nehézipar fejlesztését, hogy az a mezőgazdaság rendelkezésére bocsáthassa a szükséges traktorokat és gépeket, szükségessé teszi agronómus-káderek kiképzését, akik a legtökéletesebb tudományos módszerek alapján irányítsák a mezőgazdaságot, szükségessé teszi a rendszeres, türelmes politikai munkát, hogy felvilágosítsa és meggyőzze a szegény- és középparasztok tömegeit a kollektív gazdálkodás felsőbbrendűségéről. A párt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság szocialista alapon való újjászervezése szükségessé teszi a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének további erősítését, az eltökélt harcot a kulákság korlátozására és mint osztálynak a felszámolására. Éppen e helyes, tisztánlátó irányvonal alkalmazásának eredményeképpen sikerült elérni a mezőgazdaság kollektivizálása befejezésének ragyogó győzelmét. A vita során egyes felszólalók joggal mutattak rá, hogy pártunknak és népünknek ezen elvek alkalmazásakor — azon kívül, hogy le kellett küzdenie az olyan mélyreható forradalmi átalakulással járó nehézségeket, mint a falu arculatának, a mezőgazdasági termetőviszonyoknak az alapvető megváltoztatása, le kellett küzdenie azokat a nehézségeket is, ameyeket a Pauker-Luca frakciózócsoport pártellenes tevékenysége okozott. A frakciózók ellenséges tevékenységükkel, a mezőgazdasági társulások jelentőségének lebecsü-ésétől kezdve egészen a provokációis akciókig —a parasztok tízezeinek letartóztatásáig, akiknek nyilvános pert rendeztek a falvakon — igyekeztek megingatni a parasztságnak a párt mutatta útba vetett bizalmát és csapást mérnia munkás-paraszt szövetségre, népi demokratikus rendszerünk megingathatatlan politikai alapjára. Elvtársak! A párt óriási politikai szervező munkát fejtett ki, hogy meggyőzze a dolgozó parasztságot, miszerint a boldogsághoz és bőséghez vezető egyetlen út a szocialista mezőgazdaság útja. Érdemes kiemelni azt a tényt, hogy ebben az időszakban országunkban jelentékenyen növekedett a növénytermesztés és az állatállomány. Ez szemléltetően tanúskodik a párt, a pártvezetőség szervező képességéről, országunk viszonyainak és a társadalmi fejlődés objektív törvényei követelményeinek alapos ismeretéről. Amint Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs hangsúlyozta, a mezőgazdaság szocialista átalakításának folyamatát a fokozatos, állandó előrehaladás jellemezte, ami annak arányában történt, ahogyan a parasztság meggyőződött arról, hogy a szocialista mezőgazdaság útjára lépjen és ahogyan létrehoztuk a szükséges műszaki-anyagi alapot. A legmeggyőzőbb érv, ami arra késztette az egyéni parasztot, hogy bizalommal lépjen a szocializmus útjára, a kollektív gazdaságok által elért nagy terméseredmény volt. A mezőgazdaság évről évre újabb és újabb gépi eszközökkel, vegyszerekkel való felszerelése, a közös munka felsőbbrendűsége, kollektivista parasztságunk lelkesedése és szorgalma azt eredményezte, hogy a mezsgyék nélküli földek egyre bőségesebb termést hoztak. Sokatmondó tény, hogy 1961-ben a kollektív gazdaságok hektáronként átlag csaknem 550 kiló búzával és csaknem 850 kiló szemeskukoricával többet értek el, mint az egyéni gazdaságok. Megvannak a feltételek ahhoz, hogy a jövőben még inkább fokozzuk a mezőgazdasági termények hektárhozamát. Ez hazánk gazdaságának nagy tartaléka, a jólét és a bőség valóságos forrása. Mint ismeretes, országunk szántóterülete hozzávetőleg 10 millió hektár. Ez azt jelenti, hogy ha minden hektáron egy kilóval nagyobb termést érünk el, ez 1000 vagon terménytöbbletet jelent. Hogy képet alkothassunk magunknak a szocialista gazdálkodás hatalmas fölényéről, elegendő, ha kiszámítjuk az idén bevetett terület gabonatöbbletét. Ha számítási alapul az 1961-ben hektáronként elért többletet vesszük, ez a búzával bevetett 3.200.000 hektárra és a kukoricával bevetett 3,900.000 hektárra átszámítva — az egyéni parcellákra szétaprózott mezőgazdaság terméséhez viszonyítva — 1,760.000 tonna bzúzatöbbletet (többet, mint a városi lakosság egész fogyasztása) és 3,315000 tonna szemes kukoricatöbbletet jelent. Ezek a számok önmaguk helyett beszélnek, meggyőző erővel mutatják, milyen hatalmas fejlődési lehetőségeket rejt magában a szocialista alapon újjászervezett mezőgazdaság. Ez a kollektivisták nagyobb jövedelmét, a városi lakosság jobb ellátását, az ipar és az export számára több nyersanyagot jelent. Egy szóval, ez a parasztság, az egész nép jólétének növekedését jelenti. A román falu mai képe mindenki számára megmutatja, mennyire siralmasak a kapitalizmus védelmezőinek jósolgatásai a szocialista mezőgazdaság „csődjéről“. Jöjjenek el ezek a hazug próféták — ha kedvük szottyan rá — és nézzék meg, hogyan virágoznak fel hazánk falvai a szocializmus éltető napja alatt. Elvtársak! A Gheorghe Gheorghiu-Dej elv- társ által előterjesztett jelentés tömören és világosan leszögezte országunk álláspontját a nemzetközi helyzet főbb problémáival kapcsolatosan. A Román Népköztársaság a többi szocialista ország oldalán aktívan hozzájárul a békének és a népek biztonságának megvédéséhez. Államunk külpolitikájában állhatatosan küzd az általános és teljes leszerelésért, az összes nemzetközi vitás kérdések békés megoldásáért, a békés egymás mellett élés elveinek győzelméért és az államok közötti együttműködés kifejlesztéséért. Nem nézhetjük azonban közömbösen, hogy Nyugaton az imperialista agresszív körök folytatják a fegyverkezési hajszát, növelik a háborús célokra szánt alapokat, felújítják a nukleáris kísérleteket, újabb agresszív mesterkedéseket szőnek. Ilyen körülmények között nem elegendő, hogy a szocialista országok népei csak áhítozzák a békét. Ugyanakkor szükség van arra is, hogy felfegyverkezett karjuk, fegyveres erőik meg tudják védeni a békét. Minthogy mindaddig, amíg létezik imperializmus, fennáll a világháború veszélye is, népünk, akárcsak a többi szocialista állam népei, kellőképpen gondoskodik a haza védelmi képességének növeléséről. Nem titok, hogy a szocialista tábor katonai ereje az a döntő tényező, amely lehűti egyes befolyásos nyugati körök háborús buzgalmát. Az imperializmus ma már nem dönthet kénye-kedve szerint a népek sorsáról. Az új világháború elhárítható, mivel nemzetközi téren az erőviszony megváltozott és szüntelen változik a béke és a szocializmus erői javára. Elvtársak! A párt által létrehozott és irányított néphadseregünk becsületté teljesíti a dolgozó nép megbízatását. A különböző rangfokozatú katonák nap mint nap állhatatosan és odaadással képezik magukat, hogy tökéletesen elsajátítsák a fegyverforgatás mesterségét hogy szüntelenül emeljék a katonai egységek harcképességét. Biztosítjuk önöket, elvtársak, hogy népünknek minden alapja megvan arra, hogy a jövőben is teljes bizalommal folytassa békés alkotó munkáját. Teljes mértékben megbízhat hadseregében, amely — a párt és a kormány gondoskodása folytán — minden eszközzel fel van szerelve ahhoz, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregeivel szoros egységben, éberen megvédje a szocialista tá,bor népeinek forradalmi vívmányait, a béke és a szocializmus ügyét. Nemrég, mint a sajtóban olvashatták, a Varsói Szerződésben részvevő országok egyesített fegyveres erőinek csapatai és vezérkarai gyakorlatozást tartottak a Magyar NK területén. Ezen részt vettek a szovjet, magyar és román vezérkarok csapatai. A gyakorlatozások bebizonyították az összes résztvevő csapatok és a hadi technika magasfokú harcképességét. Kijelenthetem, hogy hadseregünk kiválóan megállta a helyét. A Varsói Szerződés tagállamai egységes haderőinek parancsnoksága jónak, kitűnőnek minősítette vezérkarunk szervező képességét, katonáink ügyességét és hozzáértését a modern haditechnika kezelésében és a modern harcmező követelményeinek megfelelő küzdőképességét. Ezek az eredmények újabb buzdítást jelentenek számunkra, hogy továbbra is állhatatosan, felelősségérzettel munkálkodjunk, szüntelenül fokozzuk hadseregünk harci képességét és bármely pillanatban készen álljunk arra, hogy becsülettel teljesítsük mindazon feladatokat, amelyekkel a párt és a kormány megbízna bennünket. Hadseregünk, test a nép testéből és vér a nép véréből, igazi néphadsereg. A közkatonától egészen a tábornokig ezer szál fűzi a dolgozó néphez, érdekei és törekvései azonosak vele. A nép és a Román Népköztársaság érdekeinek védőpajzsa, a nép iskolája — ezt a feladatot bízta a párt a hadseregre. E feladat teljesítésével a hadsereg aktívan hozzájárul a katonai szolgálatot teljesítő ifjak neveléséhez, magas politikai öntudattal rendelkező állampolgárokká való kiképzésükhöz. A hadsereg parancsnokai és politikai szervei, párt- és IMSZ-szervezetei nap mint nap állhatatos nevelőmunkát fejtenek ki, hogy magasfokú morális és harci tulajdonságokat fejlesszenek ki a katonák soraiban, szüntelenül emeljék politikai és ideológiai színvonalukat. A hadsereg politikai oktatási rendszerében, amely az összes katonákat felöleli, a leckék és a szemináriumok jelentős része a szocialista építés kérdéseivel foglalkozik. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs már az RMP KB 1949 évi plenáris ülésén előterjesztett jelentésében hangsúlyozta, hogy: ,,...A Román Népköztársaság hadserege katonáinak soraiban felvilágosító munkát kell folytatni a parasztgazdaságok fellendítésének módozataira vonatkozólag és az élenjáró katonákból jó agitátorokat és propagandistákat kell kiképezni a kollektív gazdaság népszerűsítésére.“ E feladatát teljesítve, a hadsereg is hozzájárult ahhoz, hogy a katonaruhába öltözött parasztifjakat felvilágosítsa a kollektív gazdálkodás felsőbbrendűségéről. A hadseregben végzett politikai munkánkkal a jövőben is mindent elkövetünk, hogy a katonai szolgálati idő befejezése után minden egyes ifjú ne csak a fegyverforgatás mesterségét ismerje, hanem politikai, műszaki és gazdasági ismereteit gazdagítva térjen vissza munkahelyére, mégpedig azzal az eltökélt szándékkal, hogy egész ifjúi lendületével, minden képességével küzdjön a párt politikájának megvalósításáért, hazánk erősítéséért és felvirágoztatásáért. Népünknek a párt vezetésével kivívott sikerei fokozzák a katonák lelkesedését, még inkább növelik saját erejükbe vetett hitüket. A mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése és az egységes szocialista gazdaság megteremtése a termelőerők, az egész népgazdaság még gyorsabb ütemű fejlődését eredményezve, egyidejűleg növeli a haza védelmi képességét is. Elvtársak! A magaslat, amelyre eljutottunk azáltal, hogy hazánk városaiban és falvaiban végérvényesen győzött a szocializmus, még közelebb visz a szocialista építés kiteljesítéséhez és a kommunizmus építésére való fokozatos áttéréshez. A Nagy Nemzetgyűlés ülésszaka, amely a mezőgazdasági dolgozók valóságos kongresszusává lett, új, lelkesítő feladatokat jelölt ki ezen a napsugaras után. Ezeket a feladatokat minden bizonnyal teljesíteni fogja hős munkásosztályunk, szorgalmas kollektivista parasztságunk és a néphez határtalanul hű értelmiségünk. Biztosítéka ennek a párt bölcs politikája, s lenini vezetősége, Gheorghe Gheorghiu Dej elvtárssal az élen. (A beszédet többször hosszasan megtapsolták) Az ülésszak záróbeszéde Elmondta Stefan Voitec elvtárs Képviselő elvtársnők és elvtársak, meghívott elvtársnők és elvtársak! Most, amikor véget érnek a Nagy Nemzetgyűlés III. rendkívüli ülésszakának munkálatai, amelyek szokatlanul ünnepélyes keretek között zajlottak le, még világosabban áll előttünk annak a nagy eseménynek a jelentősége, amelynek e vitákat szenteltük. Az egész parasztság rátérése a szocializmus útjára a munkásság és parasztság sziklaszilárd szövetségét, a párt szavának legyőzhetetlen erejét bizonyítja, a párt erejét, amely a marxizmus-leninizmus tudományos pontosságával vezeti népünket előre a szocialista építés kiteljesítésének útján. A Nagy Nemzetgyűlés, tagjainak és a nagyszámú meghívottnak — kollektivistáknak, mezőgazdasági szakembereknek, technikusoknak, kulturális és tudományos dolgozóknak, párt- és állami aktivistáknak — a vitákban való széleskörű részvételével megtárgyalta a Gheorghiu-Dej elvtárs által előterjesztett történelmi jelentőségű jelentést a kollektivizálás befejezéséről és a mezőgazdaság vezetésének újjászervezéséről, miközben a részvevők élénk figyelemmel és mélységes büszkeséggel követték a szocializmus hazánkban való kibontakozásának és a szocialista termelési viszonyok népgazdaságunk összes ágaiban aratott győzelmének sokoldalú elemzését. Ez a győzelem az egész népé, a Román Munkáspárté, s a párt Központi Bizottságáé — élén szeretett és kipróbált vezetőnkkel, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárssal. Ez a győzelem erőteljesen bizonyítja hazánk összes dolgozóinak erkölcsi-politikai egységét a párt és a kormány körül, szilárd elhatározásukat, hogy valóra váltsák a kiteljesülő szocialista építés nagyszerű célkitűzéseit. A Nagy Nemzetgyűlés és az ülésszak összes részvevői megszavazták a Gheorghe Gheorghiu- Dej által előterjesztett jelentést, és ezt az alapokmányt, amely élesfényű világítótoronyként jelzi az utat egész népünk előtt és további munkájának irányítója lesz — valamint a Mezőgazdasági Főtanács, a tartományi és rajoni mezőgazdasági tanácsok létrehozásáról szóló törvényt, amellyel alapvetően átszervezzük a mezőgazdaság vezetését, s amely pártunk eredeti, saját tapasztalatunkból, valóságunkból és szükségleteinkből eredő elgondolásán alapul. Elvtársak! A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakához ezidáig több mint 1600 távirat és levél érkezett a vállalatok, kollektív gazdaságok, GTA-k, állami gazdaságok, a kulturális és tanintézetek dolgozóitól. Ülésszakunk munkálatait üdvözölve, a táviratok és a levelek írói kifejezik nagy örömüket történelmi győzelmünk, a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése fölött, mélységes elismerésüket pártunk és kormányunk iránt, azért a bölcsességért és határozottságért, amellyel a dolgozó népet vezeti a szocialista építés kiteljesítésének és a kommunizmusra való fokozatos áttérésnek az útján; büszkén jelentik, hogy az ülésszak és május tiszteletére tett vállalásaikat teljesítették és túl is haladták, és arról biztosítják a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakát, hogy teljes határozottsággal harcolnak majd azoknak a fontos intézkedéseknek a valóra váltásáért, amelyeket a Nagy Nemzetgyűlés hoz szocialista mezőgazdaságunk és egész gazda-s ságunk további fejlesztése érde- skében. Azt hiszem, az összes részvevők egyetértenek velem abban, hogy meleg köszönetünket tolmácsoljuk mindazoknak, akik köszöntöttek bennünket, hogy gratuláljunk munkasikereikhez, jó egészséget és egyre nagyobb sikereket kívánjunk nekik a jövőre is, drága hazánk, a Román Népköztársaság szüntelen felvirágzásáért végzett nemes munkájukhoz és harcukhoz. Elvtársak! Visszatérve munkahelyünkre, szenteljük minden erőfeszítésünket, minden hozzáértésünket a reánk háruló feladatok teljesítésének, dolgozzunk teljes szenvedéllyel azért, hogy valóra váltsuk a határozatokat, amelyekhez hozzájárulásunkat adtuk. Tőlünk, mindnyájunktól függ az, hogy ezek a határozatok élő valósággá váljanak, adjunk hát új lendületet annak a lelkesedésnek, amely valamennyiünket áthatott, akik szívvel lélekkel hiszünk az emberiség napfényes jövőjében, a szocializmusban és a kommunizmusban, a világ összes népeinek tartós békéjében. Kedves elvtársak, engedjék meg, hogy üdvözöljük önöket május 1-, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának nagy napja alkalmából, hogy köszönetet mondjunk önöknek ezen az emlékezetes ülésszakon való aktív részvételükért, hogy mindnyájuknak teljes szívből egészséget, jó munkát, új és nagy sikereket kívánjunk tevékenységükben. A Nagy Nemzetgyűlés III. rendkívüli ülésszakának munkálatait ezennel berekesztem. (A beszédet tapsvihar kísérte)