Vörös Zászló, 1970. október (22. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-20 / 246. szám
XXII évfolyam 246. (5865.) szám 1970. október 20. kedd Ára 30 iáni NICOLAE CEAUSESCUNAK, az Államtanács elnökének beszéde az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének jubileumi ülésszakán / ELNÖK ÚR! AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE TAGÁLLAMAINAK TISZTELT KÉPVISELŐI! Az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakításának negyedszázados évfordulója alkalom egyrészt a 25 esztendő alatt bekövetkezett nemzetközi fejlődés és világszerte végbement változások áttekintésére, másrészt az ENSZ ez idő alatt kifejtett tevékenységének a számbavételére. Ugyanakkor az ülésszak, hogy megfeleljen a népek várakozásainak, hivatott világosabban meghatározni az Egyesült Nemzetek Szervezete további tevékenységének irányvonalait, a nemzetek közötti sokoldalú együttműködés megvalósításának, a világbéke biztosításának útjait. Mint ismeretes, az Egyesült Nemzetek Szervezetét a második világháború végén hozták létre, amikor még nem száradt fel a népek által hullatott vér, amikor még nem gyógyult be a hitlerista Németország által kirobbantott pusztító világégésnek áldozatául esett tízmilliók utáni mély seb. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének már az elnevezése is arra emlékeztet, hogy megalakításánál szem előtt tartották: a földkerekség összes nemzetei egyesítsék erőfeszítéseiket a minden egyes nép szabad fejlődését biztosítani tudó tartós béke megteremtéséért. Őszintén meg kell mondanunk a népek előtt, hogy a szervezet Alapokmányában foglalt nemes elvek még nem érvényesültek maradéktalanul a világ összes államai közötti kapcsolatokban. Természetesen szervezetünk jelentős szerepet töltött be a nemzetközi életben. Az eltelt időszakban a legfontosabb események az ENSZ figyelmének középpontjában álltak, számos, nagy jelentőségű határozatot fogadtak el. Sajnos azonban, e határozatok közül sokat nem valósítottak meg, vagy csak részlegesen valósítottak meg. Ugyanakkor rá kell mutatnunk, hogy egyes fontos kérdésekben, a világ küzdőterén felmerült számos konfliktusban az Egyesült Nemzetek Szervezete helytelen határozatokat fogadott el, s ezek csorbát ejtettek tekintélyén, negatív kihatással voltak a nemzetközi élet fejlődésére. Az ENSZ negyedszázados története pozitív és negatív oldalainak számbavétele ebből az alkalomból, úgy vélem, szükséges, hogy levonhassuk az összes tanulságokat, mert csak így növelhetjük a szervezet szerepét a vitás kérdések megoldásában, a népek közötti együttműködés és a világi béke biztosításában. 7 . Ismeretesek azok a nagy társadalmi és nemzeti jellegű változások, amelyek ebben a 25 évben mentek végbe a világon. Az ENSZ megalapításakor csak egyetlen szocialista állam , a Szovjetunió létezett. Ma 14 szocialista állam van a világon, a földkerekség lakosságának több mint egyharmadát képviselve. Más népek a szocialista útra terelik gazdasági-társadalmi fejlődésüket. A nagyszámú szocialista ország megjelenése és fejlődése parancsoló módon napirendre tűzte a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének problémáiét. Az utóbbi évtizedekben tanúi voltunk a gyarmati rabságban, imperialista uralom alatt sínylődő tucatnyi nép erőteljes nemzeti újjászületésének. A népeknek a nemzeti függetlenség visszaszerzéséért folytatott harca eredményeként összeomlott a gyarmati rendszer, s a gyarmati birodalmak romjain tucatnyi új állam jelent meg. Ezek az államok ma jelentős szerepet töltenek be az Egyesült Nemzetek Szervezetében, az egész nemzetközi életben. Korunk műszaki-tudományos forradalma, az ember behatolása a Kozmoszba és a kultúra hatalmas fejlődése nagy változásokat eredményezett az emberek gondolkodásában és tudatában. A népek, az emberek mindinkább tudatában vannak, milyen erőt képviselnek, hovatovább megértik, hogy megteremthetik bolygónkon a szabad és egyenjogú nemzetek együttműködésének világát, hogy véget vethetnek az államok közötti háborúknak, hogy biztosíthatják a tartós békét, amely lehetővé teszi az egész emberiség jólétének megvalósítását. Olyan komplex nemzetközi feltételek között ülésezünk, amelyek még több okból nyugtalanítják az összes népeket. Több mint 25 esztendővel a második világégés befejezése után a földkerekség különböző részein a háborúnak tíz- és tízezer férfi és nő, öreg és fiatal esik áldozatául, óriási anyagi és kulturális javak pusztulnak el. Még vannak népek, amelyeket a kolonialista uralom igájában tartanak, amelyek kénytelenek fegyverrel a kézben harcolni azért a szent jogukért, hogy szabadon, önálló államokban élhessenek, saját jólétük érdekében használhassák fel természeti kincseiket és munkájuk gyümölcsét, óhajuknak megfelelően döntsenek sorsuk felől. A nemzetközi életben még működnek imperialista és kolonialista erők, amelyek folytatni akarják a népek feletti uralom régi praktikáit, amelyek az erőszak és a diktátum politikáját érvényesítik, beavatkozva más államok belügyeibe, igyekezve rájuk kényszeríteni akaratukat, alárendelni őket saját érdekeiknek. Igaz, hogy az imperialista politikával szemben minden kontinensen egyre erőteljesebben harcra kelnek a népek, hatalmas társadalmi erők, a nemzetközi demokratikus közvélemény erős áramlata. A nemzetközi események alakulása ékesszólóan tanúsítja, amikor a népek valóban eltökéltek, hogy megvédik szabadságukat és függetlenségüket, nemzetközi támogatást és szolidaritást élveznek és nincs a világon erő, amely eltagadhatná tőlük e becses vívmányokat. HÖLGYEIM ÉS URAIM ! Engedjék meg, hogy ismertessem országom bel- és külpolitikájának néhány vonatkozását. Romániának századokon át idegen uralomba volt része. Negyedszázaddal ezelőtt, vagyis ugyanabban az időszakban, lépett a szabad és önálló fejlődés útjára, amikor megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete. A román nép saját kezébe vette sorsát, rátért egy új társadalmi rendszer, a szocialista társadalmi rendszer felépítésére és történelmileg rövid idő alatt kiemelkedő eredményeket ért el gazdasági és kulturális haladásában. Számos állam vezetői és más képviselői, akik ellátogattak Romániába, sokatmondó képet alkothattak maguknak népünk eredményeiről. A 25 évben, elért nagy sikereink dacára, tekintve az elindulásunkkor fennálló elmaradottságot, még sokat kell tennünk azért, hogy elérjük a fejlett országok színvonalát. Románia elhatározása továbbra is minden erejét latba vetni gazdasági potenciáljának növeléséért, a társadalmi élet sokoldalú felvirágoztatásáért, a tudomány, az oktatás, a kultúra — egy új, civilizált élet megteremtése fontos tényezőinek — fejlesztéséért, az egész nép anyagi és szellemi jólétének növeléséért. Soha nem tévesztjük szem elől, hogy egy nép csupán úgy válhat valóban szabaddá és függetlenné, ha erőteljes gazdasági, tudományos és kulturális alapot biztosít magának. Románia ugyanakkor gondot fordít arra, hogy fejlessze együttműködését a világ minden nemzetével, társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül. Annak illusztrálására, hogyan valósul meg ez a politika, csupán azt említem meg, hogy Románia jelenleg 97 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, több mint 100 országgal pedig kereskedelmi csereviszonyban van. Természetesen Románia mint szocialista ország különleges figyelmet szentel a többi szocialista állammal való együttműködésnek és kooperálásnak; egyszersmind gondoskodik kapcsolatainak kiterjesztéséről számtalan területen a világ minden országával. Véleményünk szerint csakis a nemzetközi munkamegosztásban, az anyagi és szellemi értékek világkörforgásában való aktív részvétellel biztosíthatjuk saját országunk fejlődését, s mozdíthatjuk elő egyidejűleg a béke ügyét világszerte. A román nép, amely maga is hosszú ideig szenvedett az idegen elnyomástól, rokonszenvel fordul azon népek felé, amelyek harcolnak az imperialista uralom alóli felszabadulásért, az önálló fejlődésért, nemzeti függetlenségük és szuverenitásuk megvédéséért és szilárdításáért. Országunk a fiatal független államokkal való széles körű kapcsolatok politikáját folytatja, fejleszti és elhatározása, hogy egyre inkább bővíti a kölcsönösért előnyös együttműködést és kooperálást ezekkel az államokkal. Abból a tényből kiindulva, hogy a béke oszthatatlan, és hogy bármiilyen konfliktus, ilyen vagy olyan formában befolyást gyakorol a világ összes államára, Romániát mélységesen aggasztja a vietnami háború folytatódása és a közel-keleti konfliktus állandósulása. A világközvélemény széles köreivel egyetemben Románia úgy véli, hogy véget kell vetni a vietnami háborúnak és az idegen intervenciónak Indokínában, meg kell kezdeni az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei csapatainak teljes kivonását Vietnamból. A vietnami népet és a többi indokínai népeket hagyni kell, hogy minden külső beavatkozás nélkül maguk oldják meg életük problémáit. Ebben a vonatkozásban úgy véljük, a Nemzeti Felszabadítási Front javaslatai ésszerű alapot nyújtanak a konfliktus politikai úton történő megoldására. Ami a Közép-Keletet illeti úgy véljük a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozata ésszerű alap e térség konfliktusának politikai megoldása számára. Ez feltételezi az izraeli csapatok visszavonását az elfoglalt arab területekről, a többi problémák megoldását, e térség valamennyi állama érdekeinek megfelelően, függetlenségük és területi integritásuk biztosítását. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a közép-keleti tartós béke meghonosítása érdekében feltétlenül megoldást kell találni a Palesztina lakosság helyzetére, olyan megoldást, amely figyelembe veszi e lakosság nemzeti óhajait és törekvéseit. A világbéke szempontjából, nagy jelentősége lenne az USA-csapatok kivonásának Koreából, ily módon biztosítanák a koreai népnek azt a lehetőségét, hogy egyedül, békés úton valósítsa meg egyesülési törekvését. Romániának, mint európai országnak, létérdeke, hogy kontinensünkön meghonosodjék a nemzetek közötti tisztelet és bizalom légköre, hogy új együttműködési és kooperálási kapcsolatok fejlődjenek ki az összes államok között. Véleményünk szerint megvannak a kedvező feltételek ahhoz, hogy Európa, a civilizáció bölcsője, amely nagy anyagi és szellemi értékeket adott az emberiségnek, de egyúttal az a hely is, ahonnan századunkban két világháború indult ki —, a béke és a kooperálás övezetévé váljék. Ez megfelel mind a kontinens népei, mind az egész világ népei érdekeinek. Természetesen, az európai biztonság erősödése feltételezi a második világháború és a hidegháborús időszak maradványainak felszámolását, a fennálló határok sérthetetlenségének elismerését és általában a háború utáni időszakban a kontinensen bekövetkezett történelmi változások elismerését. Ebben a vonatkozásban az összes államoknak el kell ismerniük a Német Demokratikus Köztársaságot, biztosítani kell mindkét német állam részvételét a világpolitikai életben, beleértve az ENSZ és más nemzetközi szervek kereteit is. Kontinensünk függőben maradt kérdéseinek megoldásához különleges fontosságúnak tartjuk az összeurópai biztonsági konferencia megvalósítását. Románia nagyra becsüli az államok — függetlenül társadalmi rendszerüktől — kétoldalú kontaktusainak és egyezményeinek jelentőségét és széles körűen fejleszti diplomáciai kapcsolatait, sokoldalú kapcsolatokat épít ki az összes európai országokkal. Ilyen összefüggésben a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötése jelentős lépés a kontinens államközi kapcsolatainak normalizálása útján. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a nemzetközi enyhülés szempontjából különleges jelentősége van regionális megegyezések létrehozásának. Ezért Románia következetesen síkraszáll széles körű jószomszédi, egyetértési és sokoldalú együttműködési kapcsolatok fejlesztéséért az összes balkáni országokkal, tekintet nélkül a társadalmi rendszerre, hogy a világnak ez a térsége nukleáris fegyverektől mentes együttműködési és békeövezetté váljék. Abból a megfontolásból kiindulva, hogy a nemzetközi szervezetek jelentős szerepet tölthetnek be a nemzetközi jogelvek tiszteletben tartásában és az államok közötti kapcsolatok fejlesztésében, országunk aktívan hozzájárul az Egyesült Nemzetek Szervezete és a többi nemzetközi szervezet életéhez. Ismeretes, hogy Románia és más államok kezdeményezésére az ENSZ fontos határozatokat fogadott el, nevezetesen határozatot a regionális akcióknak és a különböző társadalmi rendszerű államok jószomszédi kapcsolatainak fejlesztéséről, valamint határozatot a béke, a kölcsönös tisztelet és a népek közötti megértés eszményeinek előmozdításáról az ifjúság soraiban. Az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszakának napirendjén is szerepelnek román javaslatok, mint például: „A fegyverkezési hajsza gazdasági és társadalmi következményei és negatív hatása a békére és a biztonságra", valamint „A modern tudomány és technológia szerepe a nemzetek fejlődésében s az államok közötti gazdasági és műszaki-tudományos kooperálás erősítésének szükségessége". Szervezetünk jelenlegi ülésszakának napirendjén számos nagy fontosságú nemzetközi probléma szerepel, köztük a leszerelés, az államok közötti együttműködés fejlesztése, a kolonializmus és a gyengén fejlettség felszámolása, a nemzetközi jogszabályok megvédése és tiszteletben tartása, a világbiztonság szavatolása. Reméljük, hogy ezekkel, az emberiség szempontjából létfontosságú javaslatokkal kapcsolatban olyan határozatokat fogadnak el, amelyek kedvezően befolyásolják a nemzetközi eseményeket, ténylegesen a világbéke és -enyhülés ügyét szolgálják majd. ELNÖK ÚR! HÖLGYEIM ÉS URAIM ! Az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubileumi ülésszaka véleményem szerint hivatott még erősebben fellendíteni a nemzetközi együttműködést és kooperációt, újabb lépéseket eredményezni az államok közötti vitás kérdések és konfliktusok rendezése útján, hozzájárulni a tartós béke megteremtéséhez. Természetesen, e kívánalmakat csakis az összes államok és népek összefogásával lehet megvalósítani. Ilyen értelemben az önök figyelmébe kívánom ajánlani a román kormány elképzeléseit arról, hogy milyen fontosabb irányokba kellene összpontosítanunk erőfeszítéseinket az emberi (Folytatás a 4. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek) AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA A 2. oldalon Vasárnapi villámankét a szántóföldeken • gyorsaság, szervezettség - alapkövetelmények a mezőgazdasági munkában Befejezték a vetést Cocolin Joan, a Segesvári Állami Mezőgazdasági Vállalat hétári farmjának felelőse reggel korán kelt. Korábban, mint a traktoristák és a munkások. Már szombaton este elhatározták, hogy vasárnap befejezik a vetést. És hogy vállalásukat teljesíthessék, korán, nagyon korán indultak aznap munkába. A virradat már a parcellában találta őket. A farmfelelős és a traktorista voltak az elsők, akikkel ankétünk során beszélgettünk. — Miért ilyen korán? (akkor még nem tudtuk, hogy aznap az utolsó parcellát vetik). — Be akarjuk fejezni a búza vetését — hangzott a nagyon természetes válasz. — Hány hektáron végeztek eddig? — 170 hektár árpát és 70 hektár búzát vetettünk. Tervünkben úgy szerepelt, hogy október 20-ig fejezzük be a búzát, de egy „kicsit“ megnyomtuk, és 18-án, azaz ma, az utolsó szem gabonát is földbe tesszük. — A minőséggel elégedettek-e? — Azt hiszem, ilyen jó minőségű munkát még nem végeztünk. Nézzék csak, olyan a földünk, mint a hagymaágyás vagy kenderföld. — Ilyenkor azt is meg szokás kérdezni, hogy a föld tápértékét miként igyekeztek fokozni. — Hektáronként 30 tonna istállótrágyát, 300 kiló szuperfoszfétot és 150 kiló nitrogénes műtrágyát szórtunk el. Reméljük, ilyen kövér földből csakis bőséges termés kerül majd a hambárba. Ebben nem kételkedünk, hiszen a vetés optimális idejét is betartották, így tehát mindent megadtak, ami a jó termés egyik alapvető feltétele. Minden traktor a határban ! A nádasi termelőszövetkezet székházában egy árva lelket sem találtunk. Valaki azt mondotta, hogy a határban vannak, szántanak, vetnek. Segesvár felé, a Hebes dűlőben. Találomra indultunk el, de azzal az elhatározással, hogy Nádasról addig nem távozunk, amíg meg nem tudjuk, hogy vasárnap mivel foglalkoztak, hány traktor szántott, vetett, tárcsázott. Valahol a hegytetőn, a nádasi nagy kanyarban két ember tűnt fel (a hegyipatakocska árkából igyekeztek az út felé). Tőlük nem messze hét traktor. Sorban, egymásután mentek a barázdában. Messziről úgy tűnt, mintha üresen jártak volna. A fényképész kollega erősen fogadkozott, hogy „most már elkapja őket“, nem hagyja szó nélkül a traktorosok könnyelműségét. Mégis csak sok, hogy hét traktor csak úgy „sétáljon“ a határban. Korai volt a zsörtölődés, a fogadkozás, mert amint oda érkeztünk, meggyőződtünk: minden traktor szánt. Barth Mihai, a községi pártbizottság titkára, aki reggel óta itt van a traktorosokkal, a következő helyzetjelentést diktálja: — Vasárnap hét traktor szánt itt, egy tárcsázik, kettő szánt egy másik dűlőben, egy vet. — A napot milyen eredménnyel zárják? — Húsz hektárt felszántunk és ebből 12 , hektárt előkészítünk a hétfői vetésre . — Hány nap szükséges még a vetés befejezéséhez? — A terv szerint október 20-án kellene befejezni. De módosult, mert két napig esett, aztán ismét három napig várni kellett, amíg a föld annyira szikkadt, hogy traktorral rá lehetett menni. Ha az idő kitart, olyan lesz, mint ma, akkor október ’ 25—26-ig befejezzük. — Mire alapozza bizakodását? — Arra, hogy eddig már 150 hektáron befejeztük a vetést s még van 150 hektár. De a szerencse az, hogy már csak 15 hektárról kell a kukoricát betakarítani (egyébként hétfőn mér megkezdik ott is a munkát) a többi területen elvégeztük a szántást is, csak a föld előkészítése és a vetés maradt hátra. — A mérnök és az elnök ebben az órában hol találhatók? — A határban, ott, ahol szántanak, tárcsáznak. Úgy határoztunk, hogy vasárnap minden traktort és minden embert munkába állítunk, s ők egy másik dűlőben ellenőrzik a munkát. A napi ütem 20—25 hektár Kenden a vetési helyzet a következő (vasárnap reggel): a 350 hektár búzavetési tervükből eddig 145 hektáron került földbe a mag, 185 hektáron befejezték a szántást. Még 120 hektár vár szántásra és 205 hektár vetésre. Ez bizony elég sok. Akárhogy is vesszük — napi 20—25 hektár teljesítménnyel —, mintegy tíz nap szükséges, hogy a mag a földbe kerüljön az egész területen. Az optimális vetési időszak pedig lejárt. Kakucs Árpád, a gépesítési vállalat szekciófelelőse ennek ellenére bizakodó. Reméli, hogy október 25—26-ra a kendiek is befejezik a vetést. — Mi akadályozta a gépesítőket a gyorsabb munkában? -■ ■ (Folytatás a 3. oldalon) A nádasi MTSZ gépesítői is szoralmasan dolgoztak vasárnap. A szövetkezeti tagok munkája és az államtól kapott jelentős segítség a mezőgazdaság fejlődésének záloga Most, az ősz derekán megyénk szántóföldjein egy emberként dolgoznak a szövetkezeti tagok, a gépesítők s szakemberek, hogy mielőbb biztonságba helyezhessék az idei, és megalapozhassák a jövő évi termést. A mezőgazdasági egységekben szüntelen harc folyik az egész mezőgazdasági termelés előbbre lépéséért, szakosításáért, korszerűsítéséért, hatékonyságának fokozásáért, a terméshozamok növeléséért. Örömmel könyveljük el, az évről évre javuló eredményeket, az állandóan növekedő terméshozamokat, az állatállomány gyarapodását a munkában résztvevő egyre több és változatosabb mezőgazdasági gépet, a növekvő gyümölcsösöket és szőlőket, a szövetkezeti parasztság felfelé ívelő életszínvonalát. Ezeknek a sikereknek, melyeknek tanúi és részesei vagyunk, az ember határozott munkája, a párt és állam sokoldalú segítsége a forrása, azokból a műszaki-szervezési intézkedésekből fakadnak, amelyek jól meghatározott utat mutatnak mezőgazdaságunknak az állandó tökéletesedés, korszerűség felé, hogy mielőbb a jelenlegi legelőrehaladottabb műszaki követelmények színvonalára emelkedhessen. Számtalan tény bizonyítja megyénk mezőgazdaságának fejlődését. Elég megemlítenünk azt az átfogó korszerűsítési, szakosítási folyamatot, amelynek révén mezőgazdasági termelésünk ebben Cozma Ioan, az RKP Maros Megyei Bizottságának titkára, az MTSZ-ek Megyei Szövetségének elnöke az időszakban egyre közelebb kerül az ipari jellegű technológiához. Egyre több MTSZ egyesíti erőfeszítéseit, hogy a kooperálás révén ipari jellegű komplexumokat létesítsen, ily módon is fokozva a sertéstenyésztést, a borjú- és baromfihízlalást, a kombinált takarmánygyártást stb. Megyénkben már jó néhány társulás alakult a zöldség- szőlőtermesztés fejlesztésére, öntözési és lecsapolási rendszerek kiépítésére, a földalap hatékonyabb kihasználására. Befejezéshez közeledik a szentpáli kombinált takarmánygyár építése, ütemesen dolgoznak a gezsei szövetkezetközi sertéshizlalda, a vidrátszegi és erdőszentgyörgyi borjúhizlalda, a bogáti és kutyfalvi MTSZ-ek ipari jellegű tojótyúk-farmjának építésén, amelyekhez rövidesen csatlakoznak az ákosfalvi és szentpáli MTSZ-ek pecsenyecsirke-neveldéi is. A szövetkezeti tagság, a sok ezer gépesítő, mezőgazdasági szakember erőfeszítéseihez hozzá kell számítani a pártnak és az államnak azt az erőteljes segítségét is, amelyet a mezőgazdasági termelés fokozásához szükséges műszaki-anyagi alap fejlesztésére nyújt. A megyénk szántóföldjein dolgozó sok ezer traktor, kombájn, korszerű mezőgazdasági gép, az ipar fejlesztése révén egyre növekvő műtrágya mennyiség, a kivitelezett vagy folyamatban lévő beruházások mind-mind népünknek azokat az erőfeszítéseit tükrözik, amelyeket a mezőgazdaság a nemzetgazdaságunk alapvető ágának fellendítéséért tesz. Az 1970-es esztendő, az ötéves terv utolsó esztendeje, a jövendő sikerek határköve, megyénk mezőgazdasági dolgozóit mozgósította az előttünk álló feladatok megvalósítására. A szorgalmas, hozzáértő, gondos munka nyomán az év elején gazdag termést ígértek a szántóföldek. De közbeléptek a természet vad erői, melyek megsemmisítették az emberi munka gyümölcsének jelentős részét. Az MTSZ-ek tagjai, szántóföldjeink minden dolgozója forró hazaszeretettől fűtve, azonnal akcióba lépett, nem engedte magát legyőzni. Ebben az időszakban hősies munkával mentették a közös és egyéni javakat, sok száz állatot, majd határozottan kezdtek hozzá a helyreállításhoz. Az ezekben a napokban tanúsított lelkesedés, odaadás nem volt hiábavaló. Hozzáértéssel sok termelőszövetkezetben legyőzték a bajokat, és sikerült jó, nagyon jó terméseredményeket elérni. A kutyfalvi termelő (Folytatás a 3. oldalon)