Vörös Zászló, 1972. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-08 / 264. szám

Sorompót a pazarlás elé!­­ kommunisták a takarékossági mozgalom élén Hazánkban több millió fizikai és szellemi dolgozó munkálkodik nap mint nap az anyagi javak gyarapításáért, az ország haladá­sáért s minden energiáját, len­dületét, alkotó gondolkodását szocialista hazánk felvirágozta­tásának szolgálatába állítja. En­nek a társadalomfejlesztő, ha­zafias tevékenységnek az élén a kommunisták állnak. A párt Országos Konferenciá­ján a gazdasági és társadalmi fejlődésünk ütemének meggyor­sítására kidolgozott program va­lóra váltása megköveteli, hogy sorompót állítsunk mindennemű pazarlás útjába. A kommunis­táknak kötelességük, hogy élen járjanak a takarékossági mozga­lomban, személyes példájukkal az összes dolgozókat erre moz­gósítsák. Azt, hogy a kommunis­ták megértették hivatásukat, szá­mos konkrét akció bizonyítja, melyeket a pártszervezetek a ta­karékossági mozgalom általáno­sítására, a pazarlás megszünte­tésére, az egész termelőtevé­kenység hatékonyságának nö­velésére kezdeményeztek. A kommunista etika és mél­tányosság normáinak tervezete hangsúlyozza: a kommunista nem lehet egyféle ember a ter­melésben és más a mindennapi életben, mert felelőssége nem szorítkozhat csupán a munka­helyre. Társadalmi felelősségének parancsolata ez, hogy nyitott szemmel járjon, semmivel szem­ben se legyen közömbös ami körülötte történik, ami a legcse­kélyebb kárt is okozna a közös­ség érdekeinek, legyen szó a­­nyagi veszteségekről, munka­vagy időpazarlásról. Sajnos ilyen jelenségekkel elég gyakran ta­lálkozunk. Minden kommunista kötelessége takarékos gazda módján cselekedni, s ilyen szel­lemben nevelni környezetét, kér­lelhetetlenül szembe kell szegül­nie a pazarlással, a közömbös­séggel, a nemtörődömséggel, a takarékossági mozgalom példa­mutató élharcosa kell legyen. Ugyanakkor minden kommunis­tának a pazarlás elleni harc, a takarékos gazdálkodásért foly­tatott küzdelem propagandistájá­vá és agitátorává kell válnia. Arra hivatott, hogy megmagya­rázza környezetének a gazdasá­gi feladat teljesítésének fontos­ságát. Ugyanakkor mint szerve­zőnek fel kell karolnia minden olyan kezdeményezést, amely az ésszerű, hatékony gazdálkodást szolgálja. A pártszervezetekre, az ösz­­szes kommunistákra az a feladat hárul, hogy tevékenyen vegye­nek részt a párt által kezdemé­nyezett takarékossági mozgalom­ban. Forradalmi kombattivitás­­sal, pártos igényességgel szán­janak szembe a nyers- és segéd­anyag-, a fűtőanyag- és villa­­mosenergia-pazarlással, a fölös­leges költségekkel, az időpazar­lással, minden olyan jelenség­gel, mely kárt okoz szocialista társadalmunknak. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a nehéz munkával létreho­zott javaink szüntelenül gyara­podjanak szocialista hazánk fel­­virágoztatása érdekében, vala­mennyiünk javára. Nagyító nélkül November negyedike. A kövesdombi építőtelepet jár­juk a fotós kollégával. Pilla­natra megállunk, s ezt mondom neki: — Tudja-e mester, hogy ne­künk van most a legkönnyebb dolgunk a világon? — Világosítson föl, hogy miért... — Azért, mert bírálni a leg­könnyebb. S általában ezért hú­­zódzkodom az efféle munkától. Nem tartom valami tisztessé­ges eljárásnak, ha valakinek a több éves, tegyük hozzá becsü­letes munkáját olyan ember bírálja, aki életében egy téglát nem vett a kezébe. Nehogy mi is abba a hibába essünk, mint a kritikusok: alkotni nem alko­­­tunk, de bírálni ragyogóan tu­dunk. Tehát csak olyan esetben használja a lencsét, ha már a baj akkora, hogy nem lehet el­menni mellette. Mert nézze, most épül a város legszebb ne­gyede, s nem volna helyes, ha mi apró dolgokkal csipkelőd­nénk. Kész tények bizonyítják az építők igyekezetét, s még a látszatot is kerüljük, hogy ki­mondottan a hibák után kuta­tunk. Szóval ért engem, mes­ter? — Helyes, szóljon, ha valami olyasmit lát... Tavaly ilyenkor szinte semmi sem volt még ezen a helyen. Ki­véve a magánházakat. Aki pe­dig annak idején ideépítette a maga kis házát, tudta miért jön föl a dombra... Kész boldogság az erdő lábánál lakni. Tán e­­zért akkora az érdeklődés az itt épülő házak iránt. Látszólag nincs is semmi hi­ba. .. Szépek a toronyépületek, a törpe blokkok s a környezet. Csak a szakember szeme venné észre azt, ami az építkezésben már kivetnivaló... Elérünk az előregyártott blok­kokhoz... Húzzák a falakat, rakják egymásra, akár a gyer­mek az építőkockáit, nő a ház szemlátomást. Két traktor robog el előttünk, egymásba kapasz­kodva óriási utánfutót húznak, tele előregyártott betonfalakkal. A „játékkockák, nagyok és tü­körsimák. Ezért nem stimmel valami... Ugyanilyen falak he­vernek a földön kettőbe, három­ba törve. Tehát a vak is látja, hogy ezekből a lapokból ház nem lesz ebben az életben. De azért megkérdezzük az egyik hozzánk szegődött férfitól: — Van-e baj, ha eltörik egy ilyen hatalmas fal? — Épp a tegnap dőlt el kettő. Mondták is az ácsok: na ezek ismét ezerötszáz lej fenekére vertek. A darabokat már el is hordták.­­ — Tehát vegyem föl? ... Jó kép lesz belőle. Egy egész szo­ba hever romokban. Ez volt a fotós kolléga véle­ménye. Aztán a gép szinte önműkö­dően kattog... A környék tele van kettétört betonelemekkel. Most már azt számoljuk, hány ház "lenne a ..törmelékből“ ... Aztán a telep legvégében valóságos betonelem­­temetőre bukkanunk. Nem hi­szünk a szemünknek... Elére állított házfalat is látunk, amit már újkorában kettőbe törhet­tek. Föltételezzük, hogy nem készítették elő kellően az ala­pot, s ahogy a darab földet ért, a feszítéstől kettérepedt. Van itt egyéb is... Valami csöveket fektettek le, a kanális tetejét befedték előregyártott betonlapokkal, aztán jött a trak­tor, s egyenesen keresztül ment... Az árkot betömte, a betonlapokat ketté repesztette, kezdődhet hát a munka elölről. S hogy ezért a vigyázatlanságért valaki fölszisszent-e, nem tud­hatjuk, de a jelek arra mutat­nak, hogy az ilyen hűbelebalázs féle megoldás szinte minden­napos dolog. Mert alig húsz méterre a betömött ároktól új­ra felfedezünk valamit. Elkészí­tették az egyik négyemeletes blokk alapzatát, a pince helyét körberakták falakkal, aztán jö­hetett egy másik traktor, s a téglát a billenős kocsiról lezúdí­totta. A pince fala bedőlt, a téglák be a „gödörbe". S ahogy nézzük, kiderül, hogy rengeteg új lyukacsos tégla is összetört. — Van ára a hanyagság­nak? ... — kérdem. OLTYÁN LÁSZLÓ (Folytatás a 3. oldalon) !Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXIV. évfolyam 264 (6505) szám 1972. november 8. szerda Ara 30 bám­ „Takarítsuk meg az építőanyagok összértékének 0,3 százalékát!“ Ezzel a jelszóval indult be a marosvásárhelyi Építkezési Tröszt 3-as számú építkezési, útépítési és szigetelési munkatelepcsoportjának idei takarékossági versenye. Nem új keletű akcióról van szó; a mun­katel­epcsoport építkezési csoportjai (lot) az akkori alapszervezet kez­de­­ményezésére már a megalakulás é­­vében, 1969-ben meghirdették a pa­zarlás elleni harcot, mely azóta szervezett formát öltött. A takaré­kossági mozgalom egyre átfogóbbá, élénkebbé vált és ezáltal hatéko­nyabbá is. A kezdet kezdetén in­kább a hiánycikkekkel való éssze­rű gazdálkodásra törekedtek, majd a takarékossági versenyt fokozato­san kiterjesztették az összes építő­anyagokra. A takarékos anyaggazdálkodás a tavaly terebélyesedett igazi tö­megmozgalommá, amikor a párt­­szervezet négy alapszervezetre osz­lott és létrehozták a munkatelep­­csoport pártbizottságát. Az alap­szervezeti közgyűléseken, a szak­­szervezeti csoportgyűléseken újra napirendre került az anyagtakaré­kosság kérdése, és munkahelyen­ként vizsgálták meg, milyen úton­­módon csökkenthetik, vagy a leg­jobb esetben, hogyan takaríthatják meg teljesen az anyagmozgatással és magával az építkezéssel járó veszteségeket. Figyelembe véve az ■elhangzott javaslatokat, a pártbi­zottság, a munkatelepcsoport veze­tőségével közösen, mind a tavaly, mind az idén intézkedési tervet fektetett le az ésszerű anyaggaz­dálkodásra. A takarékossági verseny eredmé­nyei évről évre jobbak, és ez fel­tétlenül összefügg az anyagi ösz­tönzés bevezetésével. Ognean Ioan elvtárs, a 3-as számú munkatelep­csoport gazdasági szektorának fő­nöke megköveteli mindenik munka­­csoport (b­t) felelősétől és a meste­rektől, hogy a Minisztertanács 151/1970. számú Határozatának megfelelően, pontos nyilvántartást vezessenek a megtakarításokról, és azokat minden évnegyed lezártával eljuttassák a gazdasági szektorhoz. A beküldött dokumentációt a mű­szaki osztály és a könyvelőség el­lenőrzi, majd kifizetés céljából el­juttatják a bankhoz. Az elmúlt ősz­ (Folytatás a 3. oldalon) Sz. D. IKONCZ JÁNOS felvételei) Ahogy a fotoriporter látta... Felvételi rója a északi felsőfokú oktatás almnöki esti tagozatára A Nevelés- és Oktatásügyi Mi­nisztérium közli: Az 1972—1973-as egyetemi tan­évtől kezdve almérnöki esti tanfo­lyamok létesülnek, amelyek a fel­sőfokú tanintézetek tagozataiként a nagy iparvállalatok mellett fognak működni. A felvételi vizsga 1972. decem­ber 1-én kezdődik. A vizsgára jelentkezhetnek mun­kások, mesterek és technikusok, a­­kik a termelésben abban a szak­mában dolgoznak, amelyre beirat­koznak, és vállalatuk írásbeli aján­lásával rendelkeznek. A vizsgára jelentkezőknek líceu­mi (általános középiskolai), szaklí­ceumi bakalaureátusi (vagy érett­ségi) diplomával, a műszaki közép­iskolák, a 4 éves műszaki iskolák, vagy a Nevelés- és Oktatásügyi Minisztérium által a líceummal e­­gyenjogúsított iskolák diplomavizs­gájával kell rendelkezniük, akik­nek joguk van a felsőfokú taninté­zetek tanfolyamainak látogatásá­ra, az 1972—1973-as egyetemi tan­évi felsőfokú oktatásba való felvé­telhez előírt és közzétett feltételek­nek megfelelően. A jelöltek tartozhatnak ahhoz a vállalathoz, amelyben a tagozatot létesítik, s ugyanazon helység vagy más helységek vállalataihoz. A­­mennyiben a sikeresen vizsgázó je­löltek más helységből valók, a ta­nulmányok időszakára, a törvényes szabályoknak megfelelően, áthelye­zik őket a helységnek abba a vál­lalatába, ahol az almérnöki esti tanfolyamokat megszervezik. A sikeresen vizsgázó jelöltek csak akkor iratkozhatnak be a tan­folyamokra, ha előzőleg szerződést kötnek az ajánló vállalattal, s kö­telezik magukat, hogy a tanulmá­nyok idején nem szakítják meg termelőtevékenységüket, a tanfo­lyamok elvégzése után pedig leg­alább öt évig ezekben a vállala­tokban dolgoznak. Az 1972. decemberi felvételi vizs­ga tantárgyai a következők: — matematika — írásbeli — fizika, vegytan vagy techno­lógia (gépészeti technológia, ve­gyészeti technológia, elektrotechni­ka stb.) választás szerint — írás­beli. A tananyag megegyezik az Ad­­miterea in Invatamintul superior című brosúra, 1972. évi kiadásában feltüntetettel, azzal az eltéréssel, hogy matematikából csak az Al­gebra és a Síkmértan fejezeteket kérik a felvételin. A beiratkozási kérvényt a hozzá csatolt tanulmányi oklevéllel, a születési bizonyítvány eredetijével, a munkahelyi igazolással és a vál­lalat ajánlólevelével együtt 1972. november 29-ig bezárólag 16.00 ó­­ráig lehet beadni az oktatási tago­zatot létesítő vállalat személyzeti és oktatási osztályára vagy az é­­pítkezési szakmák esetében az ille­tő főiskolai intézet titkárságára. Bővebb felvilágosítást azoknak a vállalatoknak a személyzeti és ok­tatási osztálya ad, amelyek mellett esti műszaki főiskolai tagozat lé­tesül vagy az illető főiskola titkár­sága. A következő esti műszaki főisko­lai ágozatok rendeznek felvételi vizsgát. Helység 1. BUCURESTI 2. ARAD 3. NAGYBÁNYA 4. BRASSÓ A vállalatok, amelyek mellett tagozatok alakulnak 1. Számítógépberendezéseket kar­bantartó és javító vállalat 2. Az Optica Romana Vállalat 3. Villamosgépgyár 4. Szerszámgép- és Aggregátgyár 5. 23 August Üzem 6. Villamosművek 7. Villamosenergia elosztó vállalat 8. Grivi­a Rosie gördülőanyag­­gépgyár 9. Teleconstructia vállalat 10. Építészeti Intézet 11. Pipera Faipari Kombinát 12. Berendezéseket és pótalkatré­szeket gyártó üzemcsoport 1. Vagongyár 2. Fakitermelő és fafeldolgozó kom­binát Színes- és Ritkafémipari Főválla­lat 1. Steagul Rosu ü­zem 2. Tractorul üzem 3. Brassói Egyetem — Alkalmazott elektronika — Finommechanika — Electrotechnika — A hideg megmunkálás tech­nológiája — Anyagformálás és hőkezelés — Termoenergetika — Elektroenergetika — Gördülőanyag — Telefon-távíró — Civil és ipari építkezések — Építőipari berendezések — Építőipari gépek és felsze­relések — Famegmunkálás — Építőanyagipari berendezések — Hideg megmunkálás techno­lógiája — Famegmunkálás — Színesfémkohászat — A hideg megmunkálás tech­nológiája — Anyagformálás és hőkezelés — Civil- és ipari építkezések — Építőipari berendezések (Folytatás a 3. oldalon) Szak MIELŐBB TÁROLÓBA A TERMÉNYT, FÖLDBE­­ VETŐMAGOT! Megyei helyzetkép Az utóbbi napokban megye­­szerte meggyorsult a betakarí­tás, a szállítás üteme. Mint arról már beszámoltunk, terme­lőszövetkezeteink befejezték a krumpli és a cukorrépa ásását, és most az erőket azok szállítá­sához összpontosítják. Nagy szükség is van erre, mert hiszen a kiásott több mint 434 332 ton­na répának közel 20 százaléka még a mezőn van. A szállítás tehát egyetlen mezőgazdasági egységben sem tűr halasztást. Minden teherautót, traktorután­ A luki, rostori, gernyeszegi és szélkúti mtsz-ekben befejezték a búza vetését Amint arról hírt adtunk, október utolsó napjaiban megyénk két ter­melőszövetkezete, a kutyfalvi és a káli fejezte be a búza vetését. E­­zekben a napokban újabb mtsz-ek jelentették e rendkívül fontos mun­ka befejezését. A ludasi, romiori, gernyeszegi, szélkúti mtsz-ekben 280—400 hektár között váltakozó területeken vetették el a búzát. Külön kell szólnunk még a kuty­­falviakról és a káliakról, akik mint­egy 40, illetve 15 hektárral pótoltak rá búzavetési előirányzatukra. Az említett termelőszövetkezetek sikerének fő mozgatórugója a tag­ság, a gépesítők, a szakemberek o­­daadó, szorgalmas munkája. A ter­ménybetakarítás ütemének fokozá­sával naponta mind nagyobb terü­leteket biztosítottak a képesítők számára, akik maximálisan kihasz­nálva a munkára alkalmas napo­kat, sokszor az éjszakába nyúló műszakokban dolgoztak. Hasonló jó munkaszervezés, erő­­elosztás eredményeként közel áll­nak a vetés befejezéséhez a nyá­­rádgálfalvi, vajdaszentiványi, bán­­di, koronkai, mezőmadarasi és más mtsz-ek is. Ezekben az egysé­gekben, Bánd kivételével, 35—40 hektáron kell még földbe húzzák (Folytatás a 3. oldalon) futót ehhez a munkához kell beosztani, hogy a hét folyamán nagyvonalakban végezhessenek is vele. A szállítással párhuzamosan e tagság döntő többségét a bő­séges kukoricatermés begyűjté­séhez kell összpontosítani. A megyei Mezőgazdasági Vezér­­igazgatóság legutóbbi helyzet­­jelentése szerint ezt a munkát a termelőszövetkezetek 72 szá­zalékban, míg az ámo-k 63 szá­zalékban végezték el. A terme­lőszövetkezetekben a fogatokat elsősorban a kukorica és a ku­koricaszár szállításához kell irá­nyítani, hogy minél gyorsabban a gépesítők rendelkezésére bo­csáthassák a vetéshez szükséges területeket. Jelentős haladást értek el a mezőgazdasági egységek a vetés­előkészítés és a vetés ütemének fokozásában. Az utóbbi három napban a termelőszövetkezetek közel 6 000 hektáron vetették el a búzát, ami azt jelenti, hogy a napi ütem több mint 200 hek­tárral növekedett az előző idő­szakhoz viszonyítva. Jelenleg a megye mtsz-eiben a tervezett területek 61 százalékán került földbe a búza vetőmagja, az állami vállalatok pedig 58 szá­zalékban végeztek ezzel a mun­kával. Az elkövetkező napokban tovább gyorsítható az ütem, és ily módon lehetőség nyílik arra, hogy megyei szinten legtöbb hét-nyolc nap alatt be is végez­zék ezt a munkát. a mom­áívmim helyzete

Next