Vörös Zászló, 1983. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-29 / 178. szám

A dolgozók közgyűlése • Újabb javaslatokkal gazdagodott az intézkedési terv Távol áll tőlünk az a gondolat, hogy gúnyolódjunk, amikor meg­állapítjuk: nem vált be a Prod­­complex tervosztályán június 22-én készített prognózis. A becslés túlontúl óvatosnak bizo­nyult, lehet, hogy a mérnöki­­közgazdászi számítás éppen a dolgozók lelkes hozzáállását hagyta ki a közrejátszó ténye­zők közül. A lényeg az, hogy — és ehhez szeretnénk utólag gra­tulálni — a vállalat marosvásár­helyi és segesvári ipartelepének munkaközösségei a vártnál na­gyobb mértékben haladták túl előirányzataikat. Méltán büszkél­kednek az üzembeliek a végső eredményekkel: a félévi nettó­termelési mutatóra 11 millió lej­jel, az árutermelési feladatra 14 millióval pótoltak rá. Ezzel össze­­függő, figyelmet érdemlő jelen­ség, hogy az ipari termelés nö­velését teljes egészében a terme­lékenység fokozásával érték el , 1 400 lejjel haladva meg a munka eredményességének egy dolgozóra kitűzött színvonalát. Elvitathatatlan, hogy a Prod­­complex jelentősen túlszárnyalta az állami tervben névlegesített termelés értékét. A vegyipari vállalat dolgozóinak múlt heti közgyűlésén mégis nyíltan beis­merték, hogy adóssággal zárták a félévi választéktervet. Bizo­nyos elektrotechnikai cikkek megrendeléseinek visszavonása okozta ezt, valamint az, hogy nem volt zökkenő- és hibamen­tes a vasöntvények nyersanyagá­nak beszerzése, a termelési fo­lyamat megszervezése, irányítá­sa s a készáru értékesítése. De az is közrejátszott, hogy amíg a szerszámgépeknél a tervezett­nél jobb, az üveggyárban pedig egyenesen 100 százalékos terme­lőkapacitás-kihasználást értek el, addig más ágazatokban nem si­került a sajátos felszereléseket kellőképpen működtetniük. Drá­gán megfizetett tanulságként hozta elő e példát az ipari egy­ség demokratikus vezető fóruma. És intett arra, hogy az elkövet­kezőkben határozott intézke­désekkel próbálják elejét venni annak, hogy várat­lan műszaki hibák, szerszám­hiány stb. miatt időlegesen szüneteljen a termelés különbö­ző munkahelyeken. Ehhez kap­csolódó követelmény, hogy igye­kezzenek lerövidíteni a tervsze­­rűsített javítások időtartamát, vegyék jobban figyelembe a be­szerzésnél az igényelt fő- és se­gédanyagok pontos megjelölését és folyamatosan lássák el ezek­kel a termelőrészlegeket. Élesen vetődött föl a munka­erő foglalkoztatásának kérdése is a tanácskozáson olyan össze­függésben, hogy a fegyelem megerősítésére, a jelenlét szigo­rú ellenőrzésére hozott intézke­dések csak részben vezettek el a "számított eredményhez. Konkré­ten arról van szó, hogy a ren­delkezésre álló időalap kihasz­nálási mutatója 0,3 százalékkal Mimi jobb jelenleg, mint 1982 folya­mán és ennek ellenére a följegy­zett 17 000 óra igazolatlan hiány­zás még mindig arról árulkodik, hogy jelentős tartalékkal rendel­kezik a vállalat. S hogy folytat­ni kell a termelési és a techno­lógiai fegyelem megszilárdításá­ra tett erőfeszítéseket, azt nem mellékesen az a megfigyelés in­dokolja, hogy a segesvári egy­ségben, ahol jóval kisebb a dol­gozó személyzet létszáma, mint Marosvásárhelyen, több volt az indokolatlanul hiányzó, mint a megyeszékhelyen működő ipar­telepen. Természetszerűen más vonat­kozásban is előremutatott a fél­évi közgyűlés, hiszen a hátra­lévő hónapok feladatai nem is kisebbek, nem is könnyebbek a­­zoknál, amelyeket már teljesí­tettek. Az egyik központi kérdés, ami foglalkoztatja a vezetőséget, az egész dolgozói közösséget: ho­gyan hozzák be a fizikai terv egyes fejezeteinél regisztrált le­maradásokat. Mert ennél is to­vább kell lépniök majd ahhoz, hogy élvonalbeli vállalathoz mél­tóan járuljanak hozzá az orszá­gos szintű 12 milliárd lejes több­lettermeléshez. A dolgozók ja­vaslatai alapján kimutatták, hogy az eredeti 6 millió lejes vállalással szemben 18 milliós programon felüli árutermelésre van kilátásuk. Az új felajánlás megvalósításához nyilván az ösz­­szes rendelkezésükre álló alap­eszközöket a legjobb hatékony­sággal kell kihasználniuk, szük­séges, hogy bátrabban alkalmaz­zák a korszerű technikát, még tovább csiszolják a termelésszer­vezést, a valós helyzethez igazít­sák a munkanormákat, a szaktu­dás gyarapításával is igyekezze­nek oda hatni, hogy csökkenjen a munkaráfordítás és a terme­lésben közvetlenül részt nem vevő dolgozók létszáma. Nem mellékes követelmény ugyanak­kor megteremteni az összakkord kiterjesztésének, az egész új munka­javadalmazási rendszer al­kalmazásának a feltételeit ah­hoz, hogy mindenki érezze: ér­telme van annak, hogy legjobb tudásával, minden képességével a közös ügy mellé álljon. A dolgozók képviselőinek ta­nácskozásán számos olyan kez­deményezés is elhangzott, amit a részlegenként tartott közgyűlé­sek résztvevői még nem hallot­tak. Az értékesíthető, gyakorla­tilag keresztülvihető javaslato­kat, amint a vállalat igazgatója bejelentette, a végrehajtó büró belefoglalja a műszaki-szervezési intézkedési programokba, határ­időket és felelősöket jelölve ki teljesítésükre, így valahogy az­zal az érzéssel hagytuk el a Prodcomplex klub nagytermét a gyűlés berekesztése után, hogy nem maradnak papíron az itt elhatározottak, növekedett a ki­tűzött célok elérésének a garan­ciája. AJTAY LÁSZLÓ Rekviem, két életért 1983. július 7-én K. J., tizen­hat éves fiatalember a víkend­­telep csónakázó medencéjébe fulladt. Szemtanúk szerint, elmerülése előtt többször is segítségért kiál­tott, de mire a közelben tartóz­kodók rászánták magukat a köz­belépésre, már késő volt. Hiába keresték azután lázas igyekezet­tel, hiába érkezett szirénázva a mentő, nem lehetett segíteni raj­ta, a zsenge emberélet néhány perc alatt kettőbe tört... K. J. alig néhány napja fejez­te be a tizedik osztályt a város egyik ipari líceumában, felvéte­lire készült, azon a végzetes na­­pon lazítani, erőt gyűjteni ment a strandra. Ki sejthette volna akkor, hogy utolsó útjára in­dult­? Nyilván sem a hozzátar­tozói, akik nyugodt lélekkel en­gedték el, hiszen sokszor volt már barátaival hasonló kirucca­náson, sem társai, akik nem­egyszer hancúroztak vele együtt a medencében. Ugyanaznap E. A. tizenkét éves tanuló a turbina-árokban halá­szott. A leakadt horgot kiszaba­dítani beugrott a vízbe, s onnan már csak jóval később, holtan e­­melték ki. Két rövid hír az újságban, is­merősök és ismeretlen kiván­csiak sajnálkozó sopánkodása, izgalomra éhes rémhírterjesztők néhány napi csemegéje... És két család életének gyászba bo­rulása, szülők és testvérek lelké­re ereszkedő elmúlhatatlan szo­morúság. .. Azt az üresen ma­radt iskolapadot szeptember 15-én talán betölti majd más,­ ám a hozzátartozók lelkében­­hagyott űrt aligha fogja valaha is betöl­teni az idő. Vannak tragédiák, amelyek el­kerülhetetlen sorsszerűséggel csapnak le. Az ember nem teh­et mást, mint lehajtott fejjel tudo­másul veszi őket, legfennebb fogcsikorgatva, önmagában tilta­kozik ellenük. Amikor azonban a tragédia a véletlen álarcában jelentkezik, nehezebb elfogadni a megváltoztathatatlant, még az elmúlás egyetemes emberi törvé­nyét is. K. J., néhány héttel ezelőtt — a nyári szezon beköszöntésekor — az iskolában nyilatkozatot írt alá, amelyben tudomásul veszi, hogy szigorúan tilos felügyelet nélkül fürödni a Marosban s az összes erre a célra ki nem jelölt helyen. A tanév végén, termé­szetesen, ez a kötelezvény érvé­nyét vesztette, a vakációban a gyermek biztonságáért a felelős­séget már a család veszi át. Nyilván nem hiányzott a tanári és szülői intelem E. A. eseté­ben sem. Mindketten megszeg­ték a tilalmat, tiltott helyen fü­­rödtek­, illetve halásztak. Még­sem merném állítani, hogy csu­pán szófogadatlanságuk és meg­gondolatlanságuk mozdította ki ama bizonyos „véletlen“ szik­láit. A két fiatal élet tragikus pusztulása — ha jogilag nem is —, emberileg egész sor kér­dést vet fel. 1. Vajon az iskola és család megtette-e kötelességét azzal, hogy tilalomfákat állít a fürödni strandolni vágyó gyerekek elé? Nyilatkozatok aláírásával, ígére­tek kicsikarásával csak a jogi felelősséget hárítja át másokra, az emberit aligha. Mikor érjük meg, hogy iskoláinkban (ha az óvodákban, napközikben egyelő­re nem is) bevezessék a kötelező úszás-oktatást, legalább azokban a helységekben, ahol erre lehe­tőség adódik? Időt mindenkép­pen lehetne rá szakítani. 2. A víkend-telep csónakázó me­dencéje túl mély, a célnak fele­akkora víz is tökéletesen meg­felelne (Kolozsvár és sok más város hasonló létesítménye bizo­nyítja), s az nem provokálná ál­landóan a fürdőzést. Zsúfoltabb napokon legalább annyian úsz­kálnak itt, mint a fürdésre szánt medencében, s többnyire kisko­rúak, nagyon sokan kísérő nél­kül. 3. A legnagyobb mulasztás vi­szont, hogy hiányzik a felügyelő- és mentőszolgálat. Egy-egy va­sárnapon több mint tízezer em­ber özönli el a környéket, a víz­ben hancúrozó, lubickoló több­száz főnyi tömegben elég egy múló rosszullét. ván bárki, hogy még csak észre sem veszik. Vajon a napi többezer lejes bevételből nem futná egy­két mentőszolgálatos idény­ alkal­mazott félfogadására? Mi volna, ha a tengerparti strandokon is csak a feliratos­ táblákra bíznák a felügyeletet? Persze, ez a me­dence nem tengerpart, de éppen zsúfoltsága miatt nélkülözhetet­len a hivatalos szolgálat, amely­nek elsődleges feladata a meg­előzés volna, úgy, hogy minde­nekelőtt érvényt szerezzen a szabályoknak. Vannak a véletlen kiszámítha­tatlanságával lesújtó tragédiák. A véletlenek — éppen kiszámít­hatatlanságuk révén — elkerül­hetetlenek. Meggyőződésem a­­zonban, hogy okos és megfontolt intézkedésekkel a véletlenek ha­tásterülete is korlátozható, szű­kíthető. Éppen azáltal is, hogy az elkerülhetetlen véletlenekből haladéktalanul levonjuk a ta­nulságot. Az áldozatok iránti kegyelet, az élőkkel szembeni fe­lelősség szellemében. OLVASÓINK , LEVELEZŐINK ÍRJÁK Furcsállom... Június 23-án Marosvásárhelyre utaztam látogatóba leányaimhoz. Bementem a „Transilvania“ ven­déglőbe és kértem néhány üveg sört az otthoni ebédhez. A ki­szolgáló azt válaszolta, hogy ü­­veg nélkül nem adhat sört. Nem tudtam, hogy Gyergyóból kell üveget hoznom, ha néhány üveg sört akarok vásárolni. Elmen­tem egy közeli üzletbe, hogy ve­gyek 3 üres üveget. Ott sem kap­tam. Közben az egység vezetője azt tanácsolta, vásároljak 3 üveg ásványvizet, öntsem azt el, hogy üres üveget adhassak a sörhöz. Gyergyóban nálunk kapható a­­kár egy láda sör is üvegestől, miközben az üvegek felvásárlá­sa folyamatos. Furcsállom, hogy Marosvásárhelyen erre nem ta­láltak megoldást. (Csata Ferenc, Csomafalva 1440 sz., Hargita megye). Találgattuk... a minap ismerősömmel, akivel együtt ültem le az egyetemi „Braseria“ vendéglő teraszán, hogy vajon asztalhoz jönnek-e a pincérek vagy sem. A fogadást megnyertem, ugyanis jól emlé­keztem, hogy a fogyasztónak kell a sör után mennie. Ismerősöm, aki más városból érkezett ide, nem akart hinni szemeinek, hogy itt a fogyasztónak kell a pincér után mennie és nem fordítva történik a kiszolgálás. Jó lenne, ha az illetékesek jobban utána néznének a fogyasztói kiszolgá­lásnak. Érdemes olykor a hite­lesített poharakra is felfigyelni. Arra, hogy jóval a hitelesített vonalon alul mérik itt a sört, így hát joggal érezzük, hogy e vendéglátóipari egységben oly­kor megfeledkeznek a fogyasztói érdekvédelemről. (Varró Domo­kos, levelező Marosvásárhely). Utazunk, de hogyan?... Sok bírálat és dicséret is hang­zott el az utóbbi időben a vá­rosközi közszállításról. Bár ér­tünk el eredményeket az üzem­anyagmegtakarításnál, az utazási feltételek alig javultak, így pél­dául, a 2-es vonalon közlekedő nagy Ikarus 15 óra 20, vagy 15 óra 25 perckor majdnem üresen indul ki a távolsági autóbusz­állomás előtti megállóból, mert a környékbeli vállalatok (Meta­­lotehnica, Vinalcool, IMATEX, Frigorifer) dolgozói csak 15 óra 30 perckor jönnek ki a munká­ból. Az ezután érkező gázas Diesel-kocsikat annyira megro­hanják az utasok, hogy rossz nézni, mint csüngnek a kocsik lépcsőin. Aki lemarad várhat a következő kocsira, ha egyáltalán jön, mert 16 óra után csökken a forgalomban tartott kocsik szá­ma. De miért közlekedik az em­lített kocsi többnyire üresen, a­­mikor az utasforgalom a nagyobb kapacitású kocsit egy későbbi időpontban igényli? önként ?­ A rovatot szerkeszti: WOLFF ERIKA (Folytatás a 4. oldalon) Vo­rós ZÁSZLÓ — 3. OLD­A­Lk Nem csak hivatal, otthon! Bolyai utca 36 szám. A július délelőtti hőségben valósággal jól­esik egy pillanatra megszusszan­ni a Scapu mögötti boltív árnyé­kában. Régi, emeletes, hosszan befele nyúló épület. Jobboldalt a szinte falragasz nagyságú papírlapon, majdnem arasznyi betűk tudatják, hogy a sarkig­ tárt ajtó a pénztár helyi­ségeibe vezet. Baloldalt, — a pénztár és könyvelőséggel szem­ben — van a titkárság. A ma­rosvásárhelyi Nyugdíjasok Önse­gélyző Egyesületének elnöke Negrus Simion és titkára, Szedlá­­csek Géza fogadják itt a betérő­ket. Mindketten jóval túljárnak már a nyugdíjkorhatáron. Új ta­gokat írnak be­, tájékoztatnak, nyilvántartanak, s a hozzájuk forduló nyugdíjas társaik ügyes­bajos dolgaira megoldásokat ke­resnek. És közben fiatalos lel­kesedéssel tervezgetnek, hogy minél jobban, célszerűbben ki­használhassák az egyesület szá­mára kiutalt helyiségek nyújtot­ta lehetőségeidet. — Augusztusban lesz egy éve, hogy átköltöztünk — kezdi Szed­­lácsek Géza, az egyesület titkára. Itt, sokkal kényelmesebben be tud(t)unk rendezkedni, a szá­munkra kiutalt tizennégy helyi­ségben. Megvalósíthatjuk régi tervünk­et, hogy tagjaink számá­ra ne csak hivatalt, hanem nap­pali otthont is nyújthassunk. — Jelenleg hány tagja van a Nyugdíjasok Önsegélyző Egyesü­letének? — Majdnem tizenegyezer. Per­sze sokkal nagyobb a nyugdíja­sok száma városunkban és a környéken, de még mindig van­nak, csok nem értették meg, hogy miben is áll egyesületünk munkája, és hogy bármely nyug­díjas — a 13/1972-es Törvény értelmében — tagja lehet. — S milyen az élet az új ,la­kásban is? — Már majdnem egy féléve megnyílt az orvosi rendelőnk. A fogászat beindulása is csak na­pok kérdése. Van asztalosműhe­lyünk és a legutóbbi vezetőségi tanácsülés jóváhagyta, hogy e­­gyéb szolgáltatásokat is biztosít­sunk a tagok számára, így pél­dául, szabóságot, cipészetet, víz-, gáz-, villanyszerelést. Nyugdíja­saink dolgoznának a nyugdíja­sainknak. Előnye elsősorban ab­ban áll, hogy jóval olcsóbban végeznénk a szolgáltatásokat, mint a szövetkezetek. Már meg­alakítottuk az ellenőrző csopor­tokat, amelyek felügyelete és u­­tasításai alapján végeznék a munkát. Ezenkívül pedig készül a klub­helyiség. Itt egy büfét is szeretnénk berendezni, amely — természetesen az orvosnő taná­csai alapján — gyógyteákat (is) főzne és szolgálna fel az ide lá­togató nyugdíjas társainknak. — Könyvtár? — Külön alapunk sajnos nincs könyvek vásárlására — veszi át a szót ismét a titkár —, de az egyesület tagjai közül sokan megígérték, hogy ajándékoznak könyveket és folyóiratokat. Vár­juk. Ezenkívül a Megyei Könyv­tár és a Szakszervezetek Házá­nak könyvtára ígérték, hogy kö­teteket kölcsönöznek nekünk. Te­hát lesz könyvtárunk is! Végigsétálunk a hosszú udva­ron. A bal oldali épületszárnyban lesz berendezve a nappali ott­hon. Jobboldalon nyílik az or­vosi és fogászati rendelők ajtaja, aztán a gyógyszerpont és leghá­tul az asztalosműhely. Bazsa Gyöngyivel, a fiatal or­vosnővel az udvaron találko­zunk. Ezekben a déli órákban már üres a váróterem. Még a­­ránylag kevesen vették igénybe az orvosi ellátást. — Kevesen, de hónapról hó­napra nő a pácienseink száma — mondja Iofcea Ion főasszisztens. — Egyelőre, még két-három páciensnél nem várakoznak töb­ben egyszerre — teszi hozzá az orvosnő. — De mindink­ább nö­vekszik azok száma, akiknek már megnyertük a bizalmát. A Ids gyógyszerpont a 3-as számú gyógyszertár kirendeltsé­ge. Naponta délelőtt 10—12 kö­zött tart nyitva. Nagy könnyebb­ség a nyugdíjasok számára, hogy az orvosnő által kiírt gyógysze­reket már itt helyben kiválthat­ják. A Nyugdíjas középkáderből önkéntes csoportokat szeretnénk szervezni — mondja Szedlácsek Géza, amikor ismét kilépünk a napsütötte udvarra. — Ezek, a betegségek miatt ágyhoz kötött, hosszabb-rövidebb időre ágyba kényszerített tagjainkat keresnék fel és látnák el, akár naponta is... — Különben, néhány hónap múlva itt nyitjuk meg a nyári­kertünket — mutat Negrus Si­mion elnök a fák lombjától ár­nyékos, egyelőre még füves-bok­ros területre. — A fémcsövekre ereszkedő hullámos-bádog tetőt a „Constructorul“ szövetkezet készíti. A városi kertészettől pe­dig ígéretet kaptunk, hogy virág­gal és élősövénnyel fogja körül­keríteni. .. .. .így épül-szépül tehát a ma­rosvásárhelyi Nyugdíjasok Önse­gélyző Egyesületének — Bolyai utca 36 száma alatti — székháza, az idős, de állandóan új ötletek­ben gazdag emberek tevékenysé­ge nyomán. Hogy a betérő nyug­díjasok ne csak hivatalra, hanem otthonra találjanak! SZILVESZTER ANDRÁS SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT A FALUSIAK ORSZÁGOS ATLÉTIKAI VERSENYE A Daciada égisze alatt július 30-án és 31-én szervezik meg Temesváron a falusiak országos atlétikai versenyét. Az UNCAP Kupával díjazott verseny keretében a női és a férfi 100 méteres síkfutásra, a női 800 méteres síkfutásra, az 1500 méteres férfi távfutásra, női és férfi távolugrásra és súly­lökésre fog sor kerülni.

Next