Vörös Zászló, 1983. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-29 / 178. szám

A dolgozók közgyűlése • Újabb javaslatokkal gazdagodott az intézkedési terv Távol áll tőlünk az a gondolat, hogy gúnyolódjunk, amikor megállapítjuk: nem vált be a Prodcomplex tervosztályán június 22-én készített prognózis. A becslés túlontúl óvatosnak bizonyult, lehet, hogy a mérnökiközgazdászi számítás éppen a dolgozók lelkes hozzáállását hagyta ki a közrejátszó tényezők közül. A lényeg az, hogy — és ehhez szeretnénk utólag gratulálni — a vállalat marosvásárhelyi és segesvári ipartelepének munkaközösségei a vártnál nagyobb mértékben haladták túl előirányzataikat. Méltán büszkélkednek az üzembeliek a végső eredményekkel: a félévi nettótermelési mutatóra 11 millió lejjel, az árutermelési feladatra 14 millióval pótoltak rá. Ezzel összefüggő, figyelmet érdemlő jelenség, hogy az ipari termelés növelését teljes egészében a termelékenység fokozásával érték el , 1 400 lejjel haladva meg a munka eredményességének egy dolgozóra kitűzött színvonalát. Elvitathatatlan, hogy a Prodcomplex jelentősen túlszárnyalta az állami tervben névlegesített termelés értékét. A vegyipari vállalat dolgozóinak múlt heti közgyűlésén mégis nyíltan beismerték, hogy adóssággal zárták a félévi választéktervet. Bizonyos elektrotechnikai cikkek megrendeléseinek visszavonása okozta ezt, valamint az, hogy nem volt zökkenő- és hibamentes a vasöntvények nyersanyagának beszerzése, a termelési folyamat megszervezése, irányítása s a készáru értékesítése. De az is közrejátszott, hogy amíg a szerszámgépeknél a tervezettnél jobb, az üveggyárban pedig egyenesen 100 százalékos termelőkapacitás-kihasználást értek el, addig más ágazatokban nem sikerült a sajátos felszereléseket kellőképpen működtetniük. Drágán megfizetett tanulságként hozta elő e példát az ipari egység demokratikus vezető fóruma. És intett arra, hogy az elkövetkezőkben határozott intézkedésekkel próbálják elejét venni annak, hogy váratlan műszaki hibák, szerszámhiány stb. miatt időlegesen szüneteljen a termelés különböző munkahelyeken. Ehhez kapcsolódó követelmény, hogy igyekezzenek lerövidíteni a tervszerűsített javítások időtartamát, vegyék jobban figyelembe a beszerzésnél az igényelt fő- és segédanyagok pontos megjelölését és folyamatosan lássák el ezekkel a termelőrészlegeket. Élesen vetődött föl a munkaerő foglalkoztatásának kérdése is a tanácskozáson olyan összefüggésben, hogy a fegyelem megerősítésére, a jelenlét szigorú ellenőrzésére hozott intézkedések csak részben vezettek el a "számított eredményhez. Konkréten arról van szó, hogy a rendelkezésre álló időalap kihasználási mutatója 0,3 százalékkal Mimi jobb jelenleg, mint 1982 folyamán és ennek ellenére a följegyzett 17 000 óra igazolatlan hiányzás még mindig arról árulkodik, hogy jelentős tartalékkal rendelkezik a vállalat. S hogy folytatni kell a termelési és a technológiai fegyelem megszilárdítására tett erőfeszítéseket, azt nem mellékesen az a megfigyelés indokolja, hogy a segesvári egységben, ahol jóval kisebb a dolgozó személyzet létszáma, mint Marosvásárhelyen, több volt az indokolatlanul hiányzó, mint a megyeszékhelyen működő ipartelepen. Természetszerűen más vonatkozásban is előremutatott a félévi közgyűlés, hiszen a hátralévő hónapok feladatai nem is kisebbek, nem is könnyebbek azoknál, amelyeket már teljesítettek. Az egyik központi kérdés, ami foglalkoztatja a vezetőséget, az egész dolgozói közösséget: hogyan hozzák be a fizikai terv egyes fejezeteinél regisztrált lemaradásokat. Mert ennél is tovább kell lépniök majd ahhoz, hogy élvonalbeli vállalathoz méltóan járuljanak hozzá az országos szintű 12 milliárd lejes többlettermeléshez. A dolgozók javaslatai alapján kimutatták, hogy az eredeti 6 millió lejes vállalással szemben 18 milliós programon felüli árutermelésre van kilátásuk. Az új felajánlás megvalósításához nyilván az öszszes rendelkezésükre álló alapeszközöket a legjobb hatékonysággal kell kihasználniuk, szükséges, hogy bátrabban alkalmazzák a korszerű technikát, még tovább csiszolják a termelésszervezést, a valós helyzethez igazítsák a munkanormákat, a szaktudás gyarapításával is igyekezzenek oda hatni, hogy csökkenjen a munkaráfordítás és a termelésben közvetlenül részt nem vevő dolgozók létszáma. Nem mellékes követelmény ugyanakkor megteremteni az összakkord kiterjesztésének, az egész új munkajavadalmazási rendszer alkalmazásának a feltételeit ahhoz, hogy mindenki érezze: értelme van annak, hogy legjobb tudásával, minden képességével a közös ügy mellé álljon. A dolgozók képviselőinek tanácskozásán számos olyan kezdeményezés is elhangzott, amit a részlegenként tartott közgyűlések résztvevői még nem hallottak. Az értékesíthető, gyakorlatilag keresztülvihető javaslatokat, amint a vállalat igazgatója bejelentette, a végrehajtó büró belefoglalja a műszaki-szervezési intézkedési programokba, határidőket és felelősöket jelölve ki teljesítésükre, így valahogy azzal az érzéssel hagytuk el a Prodcomplex klub nagytermét a gyűlés berekesztése után, hogy nem maradnak papíron az itt elhatározottak, növekedett a kitűzött célok elérésének a garanciája. AJTAY LÁSZLÓ Rekviem, két életért 1983. július 7-én K. J., tizenhat éves fiatalember a víkendtelep csónakázó medencéjébe fulladt. Szemtanúk szerint, elmerülése előtt többször is segítségért kiáltott, de mire a közelben tartózkodók rászánták magukat a közbelépésre, már késő volt. Hiába keresték azután lázas igyekezettel, hiába érkezett szirénázva a mentő, nem lehetett segíteni rajta, a zsenge emberélet néhány perc alatt kettőbe tört... K. J. alig néhány napja fejezte be a tizedik osztályt a város egyik ipari líceumában, felvételire készült, azon a végzetes napon lazítani, erőt gyűjteni ment a strandra. Ki sejthette volna akkor, hogy utolsó útjára indult? Nyilván sem a hozzátartozói, akik nyugodt lélekkel engedték el, hiszen sokszor volt már barátaival hasonló kiruccanáson, sem társai, akik nemegyszer hancúroztak vele együtt a medencében. Ugyanaznap E. A. tizenkét éves tanuló a turbina-árokban halászott. A leakadt horgot kiszabadítani beugrott a vízbe, s onnan már csak jóval később, holtan emelték ki. Két rövid hír az újságban, ismerősök és ismeretlen kiváncsiak sajnálkozó sopánkodása, izgalomra éhes rémhírterjesztők néhány napi csemegéje... És két család életének gyászba borulása, szülők és testvérek lelkére ereszkedő elmúlhatatlan szomorúság. .. Azt az üresen maradt iskolapadot szeptember 15-én talán betölti majd más, ám a hozzátartozók lelkébenhagyott űrt aligha fogja valaha is betölteni az idő. Vannak tragédiák, amelyek elkerülhetetlen sorsszerűséggel csapnak le. Az ember nem tehet mást, mint lehajtott fejjel tudomásul veszi őket, legfennebb fogcsikorgatva, önmagában tiltakozik ellenük. Amikor azonban a tragédia a véletlen álarcában jelentkezik, nehezebb elfogadni a megváltoztathatatlant, még az elmúlás egyetemes emberi törvényét is. K. J., néhány héttel ezelőtt — a nyári szezon beköszöntésekor — az iskolában nyilatkozatot írt alá, amelyben tudomásul veszi, hogy szigorúan tilos felügyelet nélkül fürödni a Marosban s az összes erre a célra ki nem jelölt helyen. A tanév végén, természetesen, ez a kötelezvény érvényét vesztette, a vakációban a gyermek biztonságáért a felelősséget már a család veszi át. Nyilván nem hiányzott a tanári és szülői intelem E. A. esetében sem. Mindketten megszegték a tilalmat, tiltott helyen fürödtek, illetve halásztak. Mégsem merném állítani, hogy csupán szófogadatlanságuk és meggondolatlanságuk mozdította ki ama bizonyos „véletlen“ szikláit. A két fiatal élet tragikus pusztulása — ha jogilag nem is —, emberileg egész sor kérdést vet fel. 1. Vajon az iskola és család megtette-e kötelességét azzal, hogy tilalomfákat állít a fürödni strandolni vágyó gyerekek elé? Nyilatkozatok aláírásával, ígéretek kicsikarásával csak a jogi felelősséget hárítja át másokra, az emberit aligha. Mikor érjük meg, hogy iskoláinkban (ha az óvodákban, napközikben egyelőre nem is) bevezessék a kötelező úszás-oktatást, legalább azokban a helységekben, ahol erre lehetőség adódik? Időt mindenképpen lehetne rá szakítani. 2. A víkend-telep csónakázó medencéje túl mély, a célnak feleakkora víz is tökéletesen megfelelne (Kolozsvár és sok más város hasonló létesítménye bizonyítja), s az nem provokálná állandóan a fürdőzést. Zsúfoltabb napokon legalább annyian úszkálnak itt, mint a fürdésre szánt medencében, s többnyire kiskorúak, nagyon sokan kísérő nélkül. 3. A legnagyobb mulasztás viszont, hogy hiányzik a felügyelő- és mentőszolgálat. Egy-egy vasárnapon több mint tízezer ember özönli el a környéket, a vízben hancúrozó, lubickoló többszáz főnyi tömegben elég egy múló rosszullét. ván bárki, hogy még csak észre sem veszik. Vajon a napi többezer lejes bevételből nem futná egykét mentőszolgálatos idény alkalmazott félfogadására? Mi volna, ha a tengerparti strandokon is csak a feliratos táblákra bíznák a felügyeletet? Persze, ez a medence nem tengerpart, de éppen zsúfoltsága miatt nélkülözhetetlen a hivatalos szolgálat, amelynek elsődleges feladata a megelőzés volna, úgy, hogy mindenekelőtt érvényt szerezzen a szabályoknak. Vannak a véletlen kiszámíthatatlanságával lesújtó tragédiák. A véletlenek — éppen kiszámíthatatlanságuk révén — elkerülhetetlenek. Meggyőződésem azonban, hogy okos és megfontolt intézkedésekkel a véletlenek hatásterülete is korlátozható, szűkíthető. Éppen azáltal is, hogy az elkerülhetetlen véletlenekből haladéktalanul levonjuk a tanulságot. Az áldozatok iránti kegyelet, az élőkkel szembeni felelősség szellemében. OLVASÓINK , LEVELEZŐINK ÍRJÁK Furcsállom... Június 23-án Marosvásárhelyre utaztam látogatóba leányaimhoz. Bementem a „Transilvania“ vendéglőbe és kértem néhány üveg sört az otthoni ebédhez. A kiszolgáló azt válaszolta, hogy üveg nélkül nem adhat sört. Nem tudtam, hogy Gyergyóból kell üveget hoznom, ha néhány üveg sört akarok vásárolni. Elmentem egy közeli üzletbe, hogy vegyek 3 üres üveget. Ott sem kaptam. Közben az egység vezetője azt tanácsolta, vásároljak 3 üveg ásványvizet, öntsem azt el, hogy üres üveget adhassak a sörhöz. Gyergyóban nálunk kapható akár egy láda sör is üvegestől, miközben az üvegek felvásárlása folyamatos. Furcsállom, hogy Marosvásárhelyen erre nem találtak megoldást. (Csata Ferenc, Csomafalva 1440 sz., Hargita megye). Találgattuk... a minap ismerősömmel, akivel együtt ültem le az egyetemi „Braseria“ vendéglő teraszán, hogy vajon asztalhoz jönnek-e a pincérek vagy sem. A fogadást megnyertem, ugyanis jól emlékeztem, hogy a fogyasztónak kell a sör után mennie. Ismerősöm, aki más városból érkezett ide, nem akart hinni szemeinek, hogy itt a fogyasztónak kell a pincér után mennie és nem fordítva történik a kiszolgálás. Jó lenne, ha az illetékesek jobban utána néznének a fogyasztói kiszolgálásnak. Érdemes olykor a hitelesített poharakra is felfigyelni. Arra, hogy jóval a hitelesített vonalon alul mérik itt a sört, így hát joggal érezzük, hogy e vendéglátóipari egységben olykor megfeledkeznek a fogyasztói érdekvédelemről. (Varró Domokos, levelező Marosvásárhely). Utazunk, de hogyan?... Sok bírálat és dicséret is hangzott el az utóbbi időben a városközi közszállításról. Bár értünk el eredményeket az üzemanyagmegtakarításnál, az utazási feltételek alig javultak, így például, a 2-es vonalon közlekedő nagy Ikarus 15 óra 20, vagy 15 óra 25 perckor majdnem üresen indul ki a távolsági autóbuszállomás előtti megállóból, mert a környékbeli vállalatok (Metalotehnica, Vinalcool, IMATEX, Frigorifer) dolgozói csak 15 óra 30 perckor jönnek ki a munkából. Az ezután érkező gázas Diesel-kocsikat annyira megrohanják az utasok, hogy rossz nézni, mint csüngnek a kocsik lépcsőin. Aki lemarad várhat a következő kocsira, ha egyáltalán jön, mert 16 óra után csökken a forgalomban tartott kocsik száma. De miért közlekedik az említett kocsi többnyire üresen, amikor az utasforgalom a nagyobb kapacitású kocsit egy későbbi időpontban igényli? önként ? A rovatot szerkeszti: WOLFF ERIKA (Folytatás a 4. oldalon) Vorós ZÁSZLÓ — 3. OLDALk Nem csak hivatal, otthon! Bolyai utca 36 szám. A július délelőtti hőségben valósággal jólesik egy pillanatra megszusszanni a Scapu mögötti boltív árnyékában. Régi, emeletes, hosszan befele nyúló épület. Jobboldalt a szinte falragasz nagyságú papírlapon, majdnem arasznyi betűk tudatják, hogy a sarkig tárt ajtó a pénztár helyiségeibe vezet. Baloldalt, — a pénztár és könyvelőséggel szemben — van a titkárság. A marosvásárhelyi Nyugdíjasok Önsegélyző Egyesületének elnöke Negrus Simion és titkára, Szedlácsek Géza fogadják itt a betérőket. Mindketten jóval túljárnak már a nyugdíjkorhatáron. Új tagokat írnak be, tájékoztatnak, nyilvántartanak, s a hozzájuk forduló nyugdíjas társaik ügyesbajos dolgaira megoldásokat keresnek. És közben fiatalos lelkesedéssel tervezgetnek, hogy minél jobban, célszerűbben kihasználhassák az egyesület számára kiutalt helyiségek nyújtotta lehetőségeidet. — Augusztusban lesz egy éve, hogy átköltöztünk — kezdi Szedlácsek Géza, az egyesület titkára. Itt, sokkal kényelmesebben be tud(t)unk rendezkedni, a számunkra kiutalt tizennégy helyiségben. Megvalósíthatjuk régi tervünket, hogy tagjaink számára ne csak hivatalt, hanem nappali otthont is nyújthassunk. — Jelenleg hány tagja van a Nyugdíjasok Önsegélyző Egyesületének? — Majdnem tizenegyezer. Persze sokkal nagyobb a nyugdíjasok száma városunkban és a környéken, de még mindig vannak, csok nem értették meg, hogy miben is áll egyesületünk munkája, és hogy bármely nyugdíjas — a 13/1972-es Törvény értelmében — tagja lehet. — S milyen az élet az új ,lakásban is? — Már majdnem egy féléve megnyílt az orvosi rendelőnk. A fogászat beindulása is csak napok kérdése. Van asztalosműhelyünk és a legutóbbi vezetőségi tanácsülés jóváhagyta, hogy egyéb szolgáltatásokat is biztosítsunk a tagok számára, így például, szabóságot, cipészetet, víz-, gáz-, villanyszerelést. Nyugdíjasaink dolgoznának a nyugdíjasainknak. Előnye elsősorban abban áll, hogy jóval olcsóbban végeznénk a szolgáltatásokat, mint a szövetkezetek. Már megalakítottuk az ellenőrző csoportokat, amelyek felügyelete és utasításai alapján végeznék a munkát. Ezenkívül pedig készül a klubhelyiség. Itt egy büfét is szeretnénk berendezni, amely — természetesen az orvosnő tanácsai alapján — gyógyteákat (is) főzne és szolgálna fel az ide látogató nyugdíjas társainknak. — Könyvtár? — Külön alapunk sajnos nincs könyvek vásárlására — veszi át a szót ismét a titkár —, de az egyesület tagjai közül sokan megígérték, hogy ajándékoznak könyveket és folyóiratokat. Várjuk. Ezenkívül a Megyei Könyvtár és a Szakszervezetek Házának könyvtára ígérték, hogy köteteket kölcsönöznek nekünk. Tehát lesz könyvtárunk is! Végigsétálunk a hosszú udvaron. A bal oldali épületszárnyban lesz berendezve a nappali otthon. Jobboldalon nyílik az orvosi és fogászati rendelők ajtaja, aztán a gyógyszerpont és leghátul az asztalosműhely. Bazsa Gyöngyivel, a fiatal orvosnővel az udvaron találkozunk. Ezekben a déli órákban már üres a váróterem. Még aránylag kevesen vették igénybe az orvosi ellátást. — Kevesen, de hónapról hónapra nő a pácienseink száma — mondja Iofcea Ion főasszisztens. — Egyelőre, még két-három páciensnél nem várakoznak többen egyszerre — teszi hozzá az orvosnő. — De mindinkább növekszik azok száma, akiknek már megnyertük a bizalmát. A Ids gyógyszerpont a 3-as számú gyógyszertár kirendeltsége. Naponta délelőtt 10—12 között tart nyitva. Nagy könnyebbség a nyugdíjasok számára, hogy az orvosnő által kiírt gyógyszereket már itt helyben kiválthatják. A Nyugdíjas középkáderből önkéntes csoportokat szeretnénk szervezni — mondja Szedlácsek Géza, amikor ismét kilépünk a napsütötte udvarra. — Ezek, a betegségek miatt ágyhoz kötött, hosszabb-rövidebb időre ágyba kényszerített tagjainkat keresnék fel és látnák el, akár naponta is... — Különben, néhány hónap múlva itt nyitjuk meg a nyárikertünket — mutat Negrus Simion elnök a fák lombjától árnyékos, egyelőre még füves-bokros területre. — A fémcsövekre ereszkedő hullámos-bádog tetőt a „Constructorul“ szövetkezet készíti. A városi kertészettől pedig ígéretet kaptunk, hogy virággal és élősövénnyel fogja körülkeríteni. .. .. .így épül-szépül tehát a marosvásárhelyi Nyugdíjasok Önsegélyző Egyesületének — Bolyai utca 36 száma alatti — székháza, az idős, de állandóan új ötletekben gazdag emberek tevékenysége nyomán. Hogy a betérő nyugdíjasok ne csak hivatalra, hanem otthonra találjanak! SZILVESZTER ANDRÁS SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT A FALUSIAK ORSZÁGOS ATLÉTIKAI VERSENYE A Daciada égisze alatt július 30-án és 31-én szervezik meg Temesváron a falusiak országos atlétikai versenyét. Az UNCAP Kupával díjazott verseny keretében a női és a férfi 100 méteres síkfutásra, a női 800 méteres síkfutásra, az 1500 méteres férfi távfutásra, női és férfi távolugrásra és súlylökésre fog sor kerülni.