Záhony Körzeti Átrakó, 1975 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

A sikerekért ÖRÖMEINKRŐL ÉS GONDJAINKRÓL, elért eredményeink­ről és a következő hónapok, évek feladatairól adhatunk számot e lap hasábjain. Ennek a jegyében köszöntöm minden kedves olva­sónkat, aki kézbe veszi a záhonyi átrakókörzet üzemi újságját. Út­törő vállalkozás a mienk, hiszen jelenleg a magyar vasút nagy csa­ládján belül ez az első nyomtatott újság, amely rendszeres, havi egyszeri megjelenéssel egy kisebb közösség, a záhonyi átrakókörzet életét hivatott bemutatni. Azt olvasóink előtt nem kell hangsúlyoz­ni, hogy körzetünk milyen jelentőséget tölt be a vasút egészében, de még a magyar népgazdaságban is. Több jelző — Európa legnagyobb szárazföldi kikötője, Záhony, vasutasváros — mutatja, hogy men­­nyire kiemelt szerepe van a körzetnek, a közvélemény előtt Záhony neve és a vasút fogalma mennyire összeforrt. Nekünk, akik itt élünk Záhonyban, vagy a környező községek­ben, s a vasút adja a kenyerünket, biztosítja magunk és családunk boldogulását még fontosabb, hogy ne csak híve legyen körzetünk­nek, hanem olyan eredményei is, amelyek alkalmasak a további fejlődéshez. Dicsekvés nélkül állíthatjuk, hogy az a sok ezer vas­utas, aki itt dolgozik, megállja a helyét. Mi sem bizonyítja jobban, mint az utóbbi évek néhány sikere, a Kiváló vasúti csomópont cím egymásután háromszori elnyerése, a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának, vagy a MÁV Vezérigazgatóság és a Vas­utasok Szakszervezetének vörös vándorzászlójának ünnepélyes át­vétele egy-egy évben. EZEK AZ EREDMÉNYEK viszont köteleznek is bennünket. A következő években szintén hasonló munkát, eredményeket várnak el tőlünk, miközben a feladatok nem csökkennek, hanem egyre in­kább emelkednek. Az exportszállítások, a tranzitforgalom egyre nö­­vekvő arányt mutat. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy milyen összetett, szerte­ágazó munkát követel meg a feladatok teljesítése. Szakszolgálatok fognak össze, hogy zavartalanul folyjon a munka. S ebben az össze­fogásban, a jobb kapcsolatok kiépítésében látom a következő idők­ben nagy feladatát az üzemi újságnak. Ez a lap nekünk készül, ró­lunk szól. Éppen ezért nem mindegy, hogy mennyire szerepelnek benne az elért eredmények, mennyire ismeri meg a Komorón dol­gozó vasutas a záhonyi átrakómunkás örömét és gondjait, vagy a fényeslitkei kocsijavítóban lévő lakatos a vontatásban dolgozók problémáit. A példákat lehetne sorolni tovább, a következtetés csak egy lehet: ha jobban ismerjük egymást, akkor többet tudunk segí­teni egymáson, a közös célokért jobban tudunk harcolni. SENKI SEM VÁRJA EL, hogy világot megváltó áldozatkész­séggel dolgozzon bárki. Azt viszont jogosan követelhetjük meg, hogy a maga helyén, a maga lehetőségeihez képest mindenki mindent megtegyen az eredmények eléréséért. A sikereknek magunk va­gyunk a kovácsolói, s ebben várunk segítséget az üzemi újságtól is, hogy a maga eszközeivel, a legjobbak bemutatásával, a rosszak el­marasztalásával járuljon hozzá eredményeink fokozásához. Egysze­rű szavakkal, a hétköznapok munkáséletének a bemutatásával kí­vánjuk elősegíteni, hogy kialakuljon a még jobb kapcsolat a kör­zeten belül. Az újság akkor éri el igazán célját, ha mozgósítani tud a fel­adatokra, ha nem csak a vezetők véleményének ad helyt, hanem legalább annyira számít a munkások szavára is. Nekünk az a cé­lunk, az az óhajunk, hogy ezeken a hasábokon minél több egyszerű ember szólaljon meg, akár úgy, hogy bemutatjuk őket, munkáju­kat, eredményeiket, akár úgy, hogy tollat fog valaki, s néhány szó­ban hírt ad a maga területéről. Az üzemi újság a dolgozók és a kör­zet vasutasairól, vasutasainak szól, ahol helyt lehet és szükséges adni a vitának is, az ellentétes nézeteknek, ha azok egy közös cél, a nagyobb sikerek érdekében születnek. Bármennyire javulnak eredményeink az élet mindig új és új gon­dokat, megoldásra váró feladatokat szül. Szerencsére többnyire már nem a megélhetés, a mindennapi kenyér gondjai ezek, azonban a mai életben a megoldásuk lehet előrehaladásunk záloga. Politikánk a jobb életért, a szocialista vívmányok széles körű elterjesztéséért szólítja csatasorba az embereket. AZ ÜZEMI ÚJSÁGGAL A HELYI POLITIKÁT kívánjuk segíteni­, a mi viszonyaink között akarjuk alkalmazni azokat az elveket, módszereket és gyakorlati intézkedéseket, amelyek Zá­honyban és körzetében változtatják meg az emberek gondolkodás­­módját, segítik elő a mind jobb életet, teremtik meg a legteljesebb emberi kapcsolatokat — mindezt úgy, hogy az ország e keleti csücs­kében is együtt tartunk hazánk fejlődésével.­ ­Czirják Ferenc, az üzemi pártbizottság titkára Áprilisi határozatok Változások az ifjúsági szervezetben A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bi­zottsága 1974. április 17—18-án ülést tartott, amelyen megtár­gyalta az intéző bizottság ja­vaslatát a KISZ néhány idősze­rű feladatáról. A határozat — többek között — négy pontban foglalta össze a KISZ-tag köte­lességeit. Szerepel benne, hogy becsülettel, legjobb képességei szerint tanuljon és dolgozzon, hirdesse a párt politikáját, mu­tasson példát megvalósításá­ban, ne tűrje a közömbösséget, legyen aktív a közélet minden területén, a szabad idejét aktív pihenésre, művelődésre, tested­zésre használja. A határozat alapvető válto­zást hozott a KISZ mozgalmi és tervezési rendszerében. En­nek hatása körzetünkben is megmutatkozik majd, hiszen a járási bizottságnak február 15- ig kell akcióprogramját tatni hozzánk, amelynek eljut­alap­ján majd az egyes alapszerve­zetekben is kidolgozzák a rész­leges programot. Már most ké­szülni kell a február 1. és má­jus 15. között tartandó két tag­gyűlésre, amelyen meghatáro­zott napirendi pontok lesznek. Sorra kerül ezentúl, ha kell minden évben az alapszerve­zeti vezetőségek újjáválasztá­­sára, ha a tagság az előbbi ve­zetőséget érdemtelennek tartja munkájának folytatására. Új az egyéni vállalások rend­szere, amennyiben az akció­­programból önként vállalt fel­adatokat tartalmaz. A tagság és a vezetőség évenként köte­les­ számot adni a vállalások teljesítéséről, s az egyéni vál­lalás nem teljesítése feljogosít­ja az alapszervezetet arrai, hogy a feladatát nem teljesítő fiatal tagsági viszonyát megszüntesse. A következő mozgalmi évre szóló KISZ-tagsági igazolványt csak az kaphat, akit munkája, emberi magatartása alapján a taggyűlés arra méltónak tart. Nálunk is taggyűléseken vi­tatták meg a fiatalok az áprili­si határozatokat. Elhangzott, hogy ezek a változtatások csak ott segítenek, ahol hajlandóság és törekvés van arra, hogy ele­get tegyenek a fiatalok a KISZ- tagsággal járó követelmények­nek. Gyuriska Jánosnéi KISZ-la­kások Jelentős segítséget kapnak azok a vasutas fiatalok, akik­nek nincs önálló lakásuk. Az 1973-ban indított akcióban — amely a munkáslakás-építéshez tartozik — 12 fiatalnak, illetve családjának adott segítség­et a MÁV, hogy a Záhonyban fel­épülő házba beköltözhessenek. Az OTP által épített ház de­cember 30-ra készült el, s a vasúti hozzájárulás révén ko­moly kedvezményeket élveznek a lakások új tulajdonosai, akik már be is költöztek az épület­be Tanácskoztak a kommunisták Január első napjaiban alap­­szervezeti vezetőségválasztó tag­gyűléseket tartottak az átrakó­körzet kommunistái. A 21 alap­szervezet közel 900 kommunis­tája a taggyűléseken megvitat­ta az MSZMP XI. kongresszu­sának irányelveit, valamint a szervezeti szabályzat módosítá­sára vonatkozó javaslatokat. Az újonnan megválasztott vezető­ségek a következő öt évben irá­nyítják az egyes alapszerveze­tek tevékenységét. Ugyancsak a januári taggyűléseken válasz­tottak küldötteket az üzemi pártértekezletre. A jobb­ pártmunka, az egysé­ges irányítás és ellenőrzés ér­dekében két csúcsvezetőség megválasztására is sor Január 1á-án a záhonyi került­ állo­más, 14-én a gépesített rako­dási főnökség választották meg­ csúcsvezetőségét Az pártértekezlet január 25-i üzemi ülé­séről, mely értékeli az elmúlt négy év munkáját és meghatá­rozza a következő ötéves perió­dus feladatait, lapunk követ­kező, februári számában adunk részletes tudósítást. Szakszervezeti A SZOT elnöksége korábban úgy határozott, hogy vala­mennyi szakszervezeti tagköny­vet ki kell cserélni. Ennek alapján a záhonyi körzetben is időben megkezdték a tagköny­vek cseréjével kapcsolatos munkákat. Fokozatosan történt a régi tagkönyvek meg­fe­lülvizsgálata és az esetleges tagdíjlemaradások felmérése. Az operatív bizottság, amely a tagkönyvcsere lebonyolításá­ra alakult, valamint az egyes funkcionáriusok, de a szakszer­vezeti bizalmik is közremű­ködtek abban, hogy akinek tagkönyvcsere hiányzott néhány bélyeg könyvéből, az mielőbb pótolja, a így például a záhonyi állomás területén sikerült minden hiányt pótolni, a rével kapcsolatban tagkönyvc se­­semmiféle nehézség nem merült fel. Nemcsak új kapnak a dolgozók tagkönyveket — a régit mindenki megőrizheti — ha­­nem új kartont is állítanak ki a szakszervezeti bizottságokon. A tagkönyvek cseréje után a cél, hogy minden munkahelyen teljes szervezettséget érjenek el, minden dolgozó tagja le­gyen az érdekeit védő szakszer­vezetnek. — Van még valami? Akkor elmehetünk — kérdezi Szulics Géza, az alig félórás beszélgetés végén. Mit mondjon erre az ember? Az újságírónak még bőven len­ne kérdeznivalója, akár egy na­pot is elbeszélgetne, s talán ak­kor sem tudná meg, hogy a Haj­tó brigád pontosan milyen. Azt már az első találkozáskor, még a múlt év áprilisának egyik ve­rőfényes napján érezte, hogy ezek az emberek, a Hajtó József vezette Vörös Csillag szocialista brigád a záhonyi átrakó vasérc­­csúszdájánál valahogy több an­nál, ami egy átlagbrigádra jel­lemző. Hogy is fogalmaztak akkor? — Záhonyban ilyen régi bri­gád nincs is, de még az ország­ban sem sok — mondta az egyikőjük, Teleki Béla. — Mi már 1960-tól együtt va­gyunk — szólt Hajtó József. Most már 1975-öt írunk, brigád továbbra is együtt dol­­­gozik. — Csak kevesebb létszámmal — veti közbe Szabó Károly, a brigádvezető-helyettes. — Kilencen csináljuk azt, amit azelőtt 12-en — teszi hozzá Szu­lics Géza. — Naponta száz nor­mál kocsi is megvan egy ol­dalról. A magyarázat: január elsejé­től náluk is életbe lépett a csök­kentett munkaidő, négy mű­szakban dolgoznak a korábbi három helyett. — Azért nem mindegy, hogy 15, vagy 16 szolgálat van a 20— 21 helyett — vélekedik Szabó Károly. Persze ők a kötelező óraszám mellett is találtak munkát ta­valy ősszel. Vállalásukban sze­repelt a társadalmi munka, töb­bek között kiraktak egy vagon bőrt, a gimnázium megindulása előtt a futballpálya salakozásá­nál segítettek, részt vettek egy dolgozó lakásépítésében, egyedül ott teljesítettek vagy 400—450 órát. — Ki ne hagyjunk valamit, mert annál kevesebb dicséretet kapunk — tréfálkozik Szulics Géza. Ki tudja, honnan az erő, az összetartás, hogy egy nekik ide­gen, nem velük dolgozó mun­katársukon segítsenek. Hiszen azt sokan tudják a körzetben, hogy a hatgyermekes Iván Ist­ván háza Mándokon társadalmi munkában épült fel. A Hajtó brigád is ott volt, indult a szak­­szervezet első hívó szavára. — Micsoda idő volt ott — em­lékszik Szabó Károly. — Az eső csak úgy szakadt ránk. Beesett abba a kicsi rossz házba is. — Azt sajnáltuk legjobban, a gyerekeket — folytatja Teleki Béla. — Ment is gyorsan az épít­kezés. Mert ez egy olyan brigád, hogy mindenhez értünk. Van közöttünk kőműves, ács, mégha nincs is papír róla. Nem szégyenkezhet más téren sem a brigád. Ha véradásról van szó, akkor ők rögtön mennek. Az újságelőfizetésre is sikerrel agitálnak náluk. Még a tanu­lással, a politikai képzéssel sincs baj. A szakszervezeti oktatáson mindannyian részt vesznek. Pe­dig a vasérccsúszda mellett, együttműködve a rakodógép-ke­zelőkkel a munkából is bőven kijut. Új átrakásvezetőt kaptak, aki úgy szervezi a munkát, hogy mindig van vagon, keresnek ők is annyit, mint a másik műszak­ban lévők. — Éjjel van úgy, hogy haza kell vinni a vacsoránkat, nincs érkezésünk megenni — szól Szu­lics Géza. — Még a gondolatát is kell tudni a másiknak — mondja Teleki Béla, mintegy magyaráz­va a jó eredményeket, hogy évek óta baleset nélkül dolgoz­nak. Aztán néhány szóban nem csak magukat, hanem az egész átrakókörzetet jellemzi: — Amit a szabolcsi ember tesz, azt egy budapesti nem te­szi meg, nem dolgozik annyit. Tudom, mert egyszer oda vol­tunk vagont kirakni, majd meg­ettek az ottani rakodók, hogy mi milyen gyorsan elkészültünk. A múltról szintén esik né­hány szó, hiszen évek óta ide kötődnek Záhonyhoz, az átrakó a második otthonuk. Amikor kezdték, a szívlapáttal, akkor jó­val rosszabb körülmények kö­zött sokszor porosan, piszkosan dolgoztak álló nap. — Azért jobb világ volt ak­kor — szól közbe kísérőnk, az állomás személyzetise. — Az istent... — szakad ki egyikőjükből. — Mert fiatalabbak voltunk — folytatja gyorsan amire mindannyian a mondatot, megnyug­szanak. A Vörös Csillag brigád tavaly április végén, az ünnepségen a legnagyobb kitüntetést vette át: elnyerték a MÁV kiváló brigád­ja címet. Akkor nyilván sokan irigykedve gondoltak rájuk, ne­kik viszont ez a cím felelősséget is jelentett. Még jobban kellett dolgozni ahhoz, hogy ugyanolyan eredményeket érjenek el, hogy tartsák az elért szintet. — Iparkodni fogunk —mond­ta majd egy éve Hajtó József, amikor arról volt szó, hogy nem hagyják-e le őket a versenyben. Figyelemmel kísérik az ered­ményeket. A teljesítményeknél, az egyes címekre adott javasla­toknál megkeresik a szocialista brigádok között a maguk nevét, összehasonlítják a mások ered­ményeivel. — Most nézzük a kiértékelést, aztán nem szerepelünk benne — bizonytalankodik Teleki Béla. — A 14 éves munkánk után pedig megérdemelünk megint legalább egy aranykoszorút — kapcsolódik hozzá Szulics Géza. Amikor elkészül a végső érté­kelés, akkor biztosan szerepel benne a Vörös Csillag brigád neve is, az elért eredményekkel, a múlt évre tett vállalások tel­jesítésével együtt. Ha tavaly is a legjobbak között voltak, akkor a jó munka jutalma az idén sem maradhat el. Lányi Botond Hajtóék

Next