Záhony Körzeti Átrakó, 1975 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
A sikerekért ÖRÖMEINKRŐL ÉS GONDJAINKRÓL, elért eredményeinkről és a következő hónapok, évek feladatairól adhatunk számot e lap hasábjain. Ennek a jegyében köszöntöm minden kedves olvasónkat, aki kézbe veszi a záhonyi átrakókörzet üzemi újságját. Úttörő vállalkozás a mienk, hiszen jelenleg a magyar vasút nagy családján belül ez az első nyomtatott újság, amely rendszeres, havi egyszeri megjelenéssel egy kisebb közösség, a záhonyi átrakókörzet életét hivatott bemutatni. Azt olvasóink előtt nem kell hangsúlyozni, hogy körzetünk milyen jelentőséget tölt be a vasút egészében, de még a magyar népgazdaságban is. Több jelző — Európa legnagyobb szárazföldi kikötője, Záhony, vasutasváros — mutatja, hogy mennyire kiemelt szerepe van a körzetnek, a közvélemény előtt Záhony neve és a vasút fogalma mennyire összeforrt. Nekünk, akik itt élünk Záhonyban, vagy a környező községekben, s a vasút adja a kenyerünket, biztosítja magunk és családunk boldogulását még fontosabb, hogy ne csak híve legyen körzetünknek, hanem olyan eredményei is, amelyek alkalmasak a további fejlődéshez. Dicsekvés nélkül állíthatjuk, hogy az a sok ezer vasutas, aki itt dolgozik, megállja a helyét. Mi sem bizonyítja jobban, mint az utóbbi évek néhány sikere, a Kiváló vasúti csomópont cím egymásután háromszori elnyerése, a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának, vagy a MÁV Vezérigazgatóság és a Vasutasok Szakszervezetének vörös vándorzászlójának ünnepélyes átvétele egy-egy évben. EZEK AZ EREDMÉNYEK viszont köteleznek is bennünket. A következő években szintén hasonló munkát, eredményeket várnak el tőlünk, miközben a feladatok nem csökkennek, hanem egyre inkább emelkednek. Az exportszállítások, a tranzitforgalom egyre növekvő arányt mutat. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy milyen összetett, szerteágazó munkát követel meg a feladatok teljesítése. Szakszolgálatok fognak össze, hogy zavartalanul folyjon a munka. S ebben az összefogásban, a jobb kapcsolatok kiépítésében látom a következő időkben nagy feladatát az üzemi újságnak. Ez a lap nekünk készül, rólunk szól. Éppen ezért nem mindegy, hogy mennyire szerepelnek benne az elért eredmények, mennyire ismeri meg a Komorón dolgozó vasutas a záhonyi átrakómunkás örömét és gondjait, vagy a fényeslitkei kocsijavítóban lévő lakatos a vontatásban dolgozók problémáit. A példákat lehetne sorolni tovább, a következtetés csak egy lehet: ha jobban ismerjük egymást, akkor többet tudunk segíteni egymáson, a közös célokért jobban tudunk harcolni. SENKI SEM VÁRJA EL, hogy világot megváltó áldozatkészséggel dolgozzon bárki. Azt viszont jogosan követelhetjük meg, hogy a maga helyén, a maga lehetőségeihez képest mindenki mindent megtegyen az eredmények eléréséért. A sikereknek magunk vagyunk a kovácsolói, s ebben várunk segítséget az üzemi újságtól is, hogy a maga eszközeivel, a legjobbak bemutatásával, a rosszak elmarasztalásával járuljon hozzá eredményeink fokozásához. Egyszerű szavakkal, a hétköznapok munkáséletének a bemutatásával kívánjuk elősegíteni, hogy kialakuljon a még jobb kapcsolat a körzeten belül. Az újság akkor éri el igazán célját, ha mozgósítani tud a feladatokra, ha nem csak a vezetők véleményének ad helyt, hanem legalább annyira számít a munkások szavára is. Nekünk az a célunk, az az óhajunk, hogy ezeken a hasábokon minél több egyszerű ember szólaljon meg, akár úgy, hogy bemutatjuk őket, munkájukat, eredményeiket, akár úgy, hogy tollat fog valaki, s néhány szóban hírt ad a maga területéről. Az üzemi újság a dolgozók és a körzet vasutasairól, vasutasainak szól, ahol helyt lehet és szükséges adni a vitának is, az ellentétes nézeteknek, ha azok egy közös cél, a nagyobb sikerek érdekében születnek. Bármennyire javulnak eredményeink az élet mindig új és új gondokat, megoldásra váró feladatokat szül. Szerencsére többnyire már nem a megélhetés, a mindennapi kenyér gondjai ezek, azonban a mai életben a megoldásuk lehet előrehaladásunk záloga. Politikánk a jobb életért, a szocialista vívmányok széles körű elterjesztéséért szólítja csatasorba az embereket. AZ ÜZEMI ÚJSÁGGAL A HELYI POLITIKÁT kívánjuk segíteni, a mi viszonyaink között akarjuk alkalmazni azokat az elveket, módszereket és gyakorlati intézkedéseket, amelyek Záhonyban és körzetében változtatják meg az emberek gondolkodásmódját, segítik elő a mind jobb életet, teremtik meg a legteljesebb emberi kapcsolatokat — mindezt úgy, hogy az ország e keleti csücskében is együtt tartunk hazánk fejlődésével. Czirják Ferenc, az üzemi pártbizottság titkára Áprilisi határozatok Változások az ifjúsági szervezetben A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága 1974. április 17—18-án ülést tartott, amelyen megtárgyalta az intéző bizottság javaslatát a KISZ néhány időszerű feladatáról. A határozat — többek között — négy pontban foglalta össze a KISZ-tag kötelességeit. Szerepel benne, hogy becsülettel, legjobb képességei szerint tanuljon és dolgozzon, hirdesse a párt politikáját, mutasson példát megvalósításában, ne tűrje a közömbösséget, legyen aktív a közélet minden területén, a szabad idejét aktív pihenésre, művelődésre, testedzésre használja. A határozat alapvető változást hozott a KISZ mozgalmi és tervezési rendszerében. Ennek hatása körzetünkben is megmutatkozik majd, hiszen a járási bizottságnak február 15- ig kell akcióprogramját tatni hozzánk, amelynek eljutalapján majd az egyes alapszervezetekben is kidolgozzák a részleges programot. Már most készülni kell a február 1. és május 15. között tartandó két taggyűlésre, amelyen meghatározott napirendi pontok lesznek. Sorra kerül ezentúl, ha kell minden évben az alapszervezeti vezetőségek újjáválasztására, ha a tagság az előbbi vezetőséget érdemtelennek tartja munkájának folytatására. Új az egyéni vállalások rendszere, amennyiben az akcióprogramból önként vállalt feladatokat tartalmaz. A tagság és a vezetőség évenként köteles számot adni a vállalások teljesítéséről, s az egyéni vállalás nem teljesítése feljogosítja az alapszervezetet arrai, hogy a feladatát nem teljesítő fiatal tagsági viszonyát megszüntesse. A következő mozgalmi évre szóló KISZ-tagsági igazolványt csak az kaphat, akit munkája, emberi magatartása alapján a taggyűlés arra méltónak tart. Nálunk is taggyűléseken vitatták meg a fiatalok az áprilisi határozatokat. Elhangzott, hogy ezek a változtatások csak ott segítenek, ahol hajlandóság és törekvés van arra, hogy eleget tegyenek a fiatalok a KISZ- tagsággal járó követelményeknek. Gyuriska Jánosnéi KISZ-lakások Jelentős segítséget kapnak azok a vasutas fiatalok, akiknek nincs önálló lakásuk. Az 1973-ban indított akcióban — amely a munkáslakás-építéshez tartozik — 12 fiatalnak, illetve családjának adott segítséget a MÁV, hogy a Záhonyban felépülő házba beköltözhessenek. Az OTP által épített ház december 30-ra készült el, s a vasúti hozzájárulás révén komoly kedvezményeket élveznek a lakások új tulajdonosai, akik már be is költöztek az épületbe Tanácskoztak a kommunisták Január első napjaiban alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűléseket tartottak az átrakókörzet kommunistái. A 21 alapszervezet közel 900 kommunistája a taggyűléseken megvitatta az MSZMP XI. kongresszusának irányelveit, valamint a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat. Az újonnan megválasztott vezetőségek a következő öt évben irányítják az egyes alapszervezetek tevékenységét. Ugyancsak a januári taggyűléseken választottak küldötteket az üzemi pártértekezletre. A jobb pártmunka, az egységes irányítás és ellenőrzés érdekében két csúcsvezetőség megválasztására is sor Január 1á-án a záhonyi került állomás, 14-én a gépesített rakodási főnökség választották meg csúcsvezetőségét Az pártértekezlet január 25-i üzemi üléséről, mely értékeli az elmúlt négy év munkáját és meghatározza a következő ötéves periódus feladatait, lapunk következő, februári számában adunk részletes tudósítást. Szakszervezeti A SZOT elnöksége korábban úgy határozott, hogy valamennyi szakszervezeti tagkönyvet ki kell cserélni. Ennek alapján a záhonyi körzetben is időben megkezdték a tagkönyvek cseréjével kapcsolatos munkákat. Fokozatosan történt a régi tagkönyvek megfelülvizsgálata és az esetleges tagdíjlemaradások felmérése. Az operatív bizottság, amely a tagkönyvcsere lebonyolítására alakult, valamint az egyes funkcionáriusok, de a szakszervezeti bizalmik is közreműködtek abban, hogy akinek tagkönyvcsere hiányzott néhány bélyeg könyvéből, az mielőbb pótolja, a így például a záhonyi állomás területén sikerült minden hiányt pótolni, a rével kapcsolatban tagkönyvc sesemmiféle nehézség nem merült fel. Nemcsak új kapnak a dolgozók tagkönyveket — a régit mindenki megőrizheti — hanem új kartont is állítanak ki a szakszervezeti bizottságokon. A tagkönyvek cseréje után a cél, hogy minden munkahelyen teljes szervezettséget érjenek el, minden dolgozó tagja legyen az érdekeit védő szakszervezetnek. — Van még valami? Akkor elmehetünk — kérdezi Szulics Géza, az alig félórás beszélgetés végén. Mit mondjon erre az ember? Az újságírónak még bőven lenne kérdeznivalója, akár egy napot is elbeszélgetne, s talán akkor sem tudná meg, hogy a Hajtó brigád pontosan milyen. Azt már az első találkozáskor, még a múlt év áprilisának egyik verőfényes napján érezte, hogy ezek az emberek, a Hajtó József vezette Vörös Csillag szocialista brigád a záhonyi átrakó vasérccsúszdájánál valahogy több annál, ami egy átlagbrigádra jellemző. Hogy is fogalmaztak akkor? — Záhonyban ilyen régi brigád nincs is, de még az országban sem sok — mondta az egyikőjük, Teleki Béla. — Mi már 1960-tól együtt vagyunk — szólt Hajtó József. Most már 1975-öt írunk, brigád továbbra is együtt dolgozik. — Csak kevesebb létszámmal — veti közbe Szabó Károly, a brigádvezető-helyettes. — Kilencen csináljuk azt, amit azelőtt 12-en — teszi hozzá Szulics Géza. — Naponta száz normál kocsi is megvan egy oldalról. A magyarázat: január elsejétől náluk is életbe lépett a csökkentett munkaidő, négy műszakban dolgoznak a korábbi három helyett. — Azért nem mindegy, hogy 15, vagy 16 szolgálat van a 20— 21 helyett — vélekedik Szabó Károly. Persze ők a kötelező óraszám mellett is találtak munkát tavaly ősszel. Vállalásukban szerepelt a társadalmi munka, többek között kiraktak egy vagon bőrt, a gimnázium megindulása előtt a futballpálya salakozásánál segítettek, részt vettek egy dolgozó lakásépítésében, egyedül ott teljesítettek vagy 400—450 órát. — Ki ne hagyjunk valamit, mert annál kevesebb dicséretet kapunk — tréfálkozik Szulics Géza. Ki tudja, honnan az erő, az összetartás, hogy egy nekik idegen, nem velük dolgozó munkatársukon segítsenek. Hiszen azt sokan tudják a körzetben, hogy a hatgyermekes Iván István háza Mándokon társadalmi munkában épült fel. A Hajtó brigád is ott volt, indult a szakszervezet első hívó szavára. — Micsoda idő volt ott — emlékszik Szabó Károly. — Az eső csak úgy szakadt ránk. Beesett abba a kicsi rossz házba is. — Azt sajnáltuk legjobban, a gyerekeket — folytatja Teleki Béla. — Ment is gyorsan az építkezés. Mert ez egy olyan brigád, hogy mindenhez értünk. Van közöttünk kőműves, ács, mégha nincs is papír róla. Nem szégyenkezhet más téren sem a brigád. Ha véradásról van szó, akkor ők rögtön mennek. Az újságelőfizetésre is sikerrel agitálnak náluk. Még a tanulással, a politikai képzéssel sincs baj. A szakszervezeti oktatáson mindannyian részt vesznek. Pedig a vasérccsúszda mellett, együttműködve a rakodógép-kezelőkkel a munkából is bőven kijut. Új átrakásvezetőt kaptak, aki úgy szervezi a munkát, hogy mindig van vagon, keresnek ők is annyit, mint a másik műszakban lévők. — Éjjel van úgy, hogy haza kell vinni a vacsoránkat, nincs érkezésünk megenni — szól Szulics Géza. — Még a gondolatát is kell tudni a másiknak — mondja Teleki Béla, mintegy magyarázva a jó eredményeket, hogy évek óta baleset nélkül dolgoznak. Aztán néhány szóban nem csak magukat, hanem az egész átrakókörzetet jellemzi: — Amit a szabolcsi ember tesz, azt egy budapesti nem teszi meg, nem dolgozik annyit. Tudom, mert egyszer oda voltunk vagont kirakni, majd megettek az ottani rakodók, hogy mi milyen gyorsan elkészültünk. A múltról szintén esik néhány szó, hiszen évek óta ide kötődnek Záhonyhoz, az átrakó a második otthonuk. Amikor kezdték, a szívlapáttal, akkor jóval rosszabb körülmények között sokszor porosan, piszkosan dolgoztak álló nap. — Azért jobb világ volt akkor — szól közbe kísérőnk, az állomás személyzetise. — Az istent... — szakad ki egyikőjükből. — Mert fiatalabbak voltunk — folytatja gyorsan amire mindannyian a mondatot, megnyugszanak. A Vörös Csillag brigád tavaly április végén, az ünnepségen a legnagyobb kitüntetést vette át: elnyerték a MÁV kiváló brigádja címet. Akkor nyilván sokan irigykedve gondoltak rájuk, nekik viszont ez a cím felelősséget is jelentett. Még jobban kellett dolgozni ahhoz, hogy ugyanolyan eredményeket érjenek el, hogy tartsák az elért szintet. — Iparkodni fogunk —mondta majd egy éve Hajtó József, amikor arról volt szó, hogy nem hagyják-e le őket a versenyben. Figyelemmel kísérik az eredményeket. A teljesítményeknél, az egyes címekre adott javaslatoknál megkeresik a szocialista brigádok között a maguk nevét, összehasonlítják a mások eredményeivel. — Most nézzük a kiértékelést, aztán nem szerepelünk benne — bizonytalankodik Teleki Béla. — A 14 éves munkánk után pedig megérdemelünk megint legalább egy aranykoszorút — kapcsolódik hozzá Szulics Géza. Amikor elkészül a végső értékelés, akkor biztosan szerepel benne a Vörös Csillag brigád neve is, az elért eredményekkel, a múlt évre tett vállalások teljesítésével együtt. Ha tavaly is a legjobbak között voltak, akkor a jó munka jutalma az idén sem maradhat el. Lányi Botond Hajtóék