Záhony Körzeti Átrakó, 1976 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Szakközépiskola Záhonyban Szakemberképzés a vasútnak Mostoha jelen és szép távlatok Ma már Záhony nagyközségi rangra emelkedett település. Építkezési stílusánál fogva városi jellege van. Fejlődésének üteme magában hordozza a jövő vasutasvárosát is. A község további fejlődését a vasút fejlődése határozza meg. Népgazdasági jelentőségét figyelembe véve, a felsőbb társadalmi és gazdasági szervek kiemelt településként kezelik. Az állomáson szolgálatot teljesítő hatszázötvenharminc éven aluli fiatal az összlétszám negyedének felel meg. Ezek a fiatalok ragyogó perspektíva előtt állnak. A tudományostechnikai forradalom üzemi és helyi célkitűzéseinek megvalósítása érdekében nevelésükre, továbbképzésükre a továbbiakban is nagy gondot kell fordítani. Záhony hosszú távú fejlődése megköveteli, hogy a vasútforgalom számára utánpótlásról gondoskodjanak. Már csak azért is, mert Debrecenben megszüntették ezt a tagozatot. Záhonyban vasutasoktatás folyik középiskolai szinten. Valóban folyik — de milyen körülmények között! Közösen az általános iskolával. Igaz, szép és modern ez az épület, de az általános iskolások részére is éppen csak, hogy elegendő lenne. És így még kénytelenek helyet szorítani a hat szakközépiskolai osztálynak is. Az elmúlt tanévben öt indult az első tanulócsoporttal évfolyam. Az idén már hat csoportot oktatnak. Akik itt kezdtek, azok már az új szakközépiskolában fognak ballagni. Ugyanis megkezdődött az iskola építése. De a jelenlegi helyzet nagyon nehéz. Az üzem és az iskola Igaz, a vasút ideiglenesen kollégiumot adott a volt Bocskai laktanyában, de az naponta három kilométer „ingázást” jelent a diákoknak. Eleinte kerékpárral jártak be — most már a vasút szállítja busszal. És a vasút segített őket a pedagógusok letelepítésében is azzal, hogy biztosította a szolgálati lakásokat. Huszonhat pedagógus végzi az oktatást. Ebből tíz „vasutas óraadó”. Czégény Miklós az igazgató is vasutas-„dinasztiából” származik. Édesapja és nagyapja is vasutas volt. Úgy látszik jó kezekben van az iskola irányítása. Az eddigi tapasztalatok legalábbis ezt bizonyítják. Mind a tanárok, mind a diákok mindent megtesznek a színvonal emelésére. A vasút nagyon sokat segít az iskolának. A gyakorlathoz szükséges tárgyi feltételeket is biztosítják. A kapcsolatot a szocialista szerződések teszik szorosabbá. Háromféle oktatás egy helyen Az első évben 151 diák kezdte el a tanulást, ebből 36 volt a szakközépiskolások száma. Ugyanis Mándokon megszűnt a gimnázium és jelenleg közösen tanulnak a gimnazisták a szakközépiskolásokkal. Az idén már 92 fiatalt képeznek a vasútforgalom számára. Ebből 36 lány. Mellette felnőttoktatás is folyik az épületben. Ebben az évben már két osztály végzi levelező tagozaton az iskolát. A diákok 1974 őszén hat napot dolgoztak a záhonyi és a mándoki termelőszövetkezetben. Most pedig kilenc napon keresztül szedték az almát Tuzséron és Záhonyban. Fejenként 150—200 forintot kaptak. De a Hegedűs Erzsébet brigádjában 400 forintot is kerestek a tanulók. Színfoltak Hogy az iskola ne legyen nagyon egyhangú, kirándulásokkal tarkítják a diákéveket. Tavaly karácsony előtt felutaztak a fővárosba, hogy közösen mehessenek színházba. A 30 éves évfordulóra pedig a salgótarjáni emlékműhöz (Nógrádi Sándor szobrához) látogattak el. Megint készülnek egy újabb kirándulásra, csak még nem tudják, hogy hova. Mátrai János a legfőbb szervezője az utazásoknak, akit mint oktatót is nagyon szeretnek a gyerekek. Március 15-én az iskola részt vett a Forradalmi Ifjúsági Napok járási rendezvényén. Elhozták a vándorserleget, csomó oklevéllel. Az iskola részt vesz a község és a vasút közös rendezvényein is. Záhony fejlődését figyelembe véve, az oktatás korszerűsítése érdekében november 15-én megkezdődött. — 47 millió forintos beruházással — egy korszerű vasutas szakközépiskola építése (a jelenleginek a közvetlen közelében). A költséget a megyei tanács és a KPM fedezi. Speciális tervezése az országban egyedül biztosítja szakiránynak legjobban megfelelő tárgyi feltételeket. A nyolcosztályos iskola mellett 150 tanulót befogadó kollégium lesz, ahol mosdóval felszerelt négyszemélyes szobák, kétszáz személyes ebédlő és — természetesen az iskolához tartozó — a kor követelményeinek megfelelő tornaterem, valamint műhelyek várják a diákokat. Az iskola felépülése egy aprócska lépés ahhoz, hogy Záhony valamikor város legyen. Pokol Valéria Ketten válaszolnak Mit vár az új évtől? Az új esztendő általában új reményeket ébreszt az emberekben, egyben számvetésre is késztet, hogy az elmúlt évben mi volt az, amit megvalósítottak. Ha valami elmaradt, akkor általában a következő évben szeretnék azt megvalósítani. Két záhonyi vasutast kérdeztünk meg, ők hogyan látják, mit szeretnének, ha megvalósulna munkahelyükön és a magánéletükben. Jobb kapcsolatokat Még gőzölög a tálcán az ebéd, de lassan az elhűlés fenyegeti. Végül mégis elcsíp magának annyi időt Gyuricska János körzeti forgalomirányító, hogy kutyafuttában elfogyassza az aznapi menüt. — Végtelen nehéz kérdés — fontolgatja a választ. — A munkákat az segítené, ha a fényeslitkei rendező időben elkészülne és a számítógépes adatszolgáltatás is minél hamarabb átadásra kerülne. Közben cseng a telefon, gyors utasítást kell adni, a forgalomirányítói szobában fél szavakból is értik egymást az itt dolgozók. Gyuricska János nem régen került fel az állomásról a körzethez. — Itt, a munkahelyen a külső munkatársakkal szeretnék jobb kapcsolatot kialakítani — folytatja. — Ugyanis akkor megy jobban a körzet munkája, ha teljesen megértjük egymást. — Éi a magánéletben? — Nem azt mondom, hogy mindenben megelégedett vagyok. Viszont van lakásunk, ha autóval akarunk menni, akkor az após bármikor ideadja a kocsit, szabad idő is van hozzá. Remélem, hogy most is be fog jönni egy külföldi út. Még nem tudom hová, biztosan tengerpartra, mert tavaly hegyvidéken voltunk, a Tátrában. Arról nem beszél, hogy ebben az évben, vagy a következő években milyen családi „gyarapodást” terveznek. Illetve még egy ötéves tervvel elhalaszítaná a második gyerek születését, amiben nem biztos, hogy egyezik a vélemény a családon belül. Vagyis ez a meglepetés, amire lehet számítani. — Azt hiszem, ha továbbra is így dolgozunk — fordítja a szót a munkára — akkor 1976-ban is meglesz az anyagi és az erkölcsi megbecsülés mindenkinek. Jó lenne egy lakás Egyszer a személyvonaton kéri az utasoktól a kezeletlen jegyeket, a következő útban az expresszvonattal száguld Budapest felé, hogy visszafelé a Záhonyba tartó munkásvonaton, a sokat emlegetett „fekete vonaton” teljesítsen szolgálatot. Szintén fiatalember második kérdezettünk, Gáncsos Béla. — Annyit várnék az új esztendőtől, hogy lakást kapjak Záhonyban — kezdi rögtön a legnagyobb problémájával. — Dombrádon lakunk, két gyerek van. Bizony a kisebbik, a fiú, amelyik most született, alig látott még. Elég terhes az utazás mert négy órába is beletelik egy-egy alkalommal. A jövőre felépülő munkáslakások közül szeretne egyet Gáncsos Béla. Bízik benne, hogy a két gyerekre való tekintettel, nyolc éve vasutas, kedvezően bírálják el hároméves kérvényét. — Szakvizsgálót akarok szerezni — beszél a munkahelyi terveiről. — Árfuvar, árupénztár és személypénztár vizsgát szerettem volna letenni. Ezért — meg a több pénzért — voltam Ferencvároson dolgozni, de egy balesetért, s most nem engednek vissza. Pedig ott a munka mellett könyebben le tudnék vizsgázni, három hónap alatt elvégezném. Itt meg a miatt nem nagyon tudom bejárás még egy fél év alatt se megtenni, hogy részt vegyek az oktatásokon. ★ Hogy kinek-kinek mi valósul meg a terveiből, az a jövő titka. Mégis kívánjuk, hogy a remények valósággá váljanak. Lányi Botond í Az állomáskezelő Harmincöt évet töltött eddig a MÁV szolgálatában. Mások mondják róla, hogy pedáns, szerető, és rendismét mások, hogy magatartása példás, fegyelmezett, tisztelettudó. Munkája nélkülözi a látványosságot. Felettesei és az utazóközönség által is jól ismert fegyelmezett, utasításszerű magatartása, nyílt, egyenes tekintete. Heten voltak testvérek, édesapjukat — akit kommunista tevékenységéért többször letartóztattak — korán elvesztették. Vasúti szolgálatát 1941-ben kezdte váltókezelőként, 1945 februárjától egy teljes éven át az első demokratikus hadsereget szolgálta. Aztán Szolnok, Karcag-Vásártér voltak szolgálatának helyei, majd következett Kisvárda-Hármasút. Ekkor már 19ü1-et írtak. Húszévi szolgálattal a háta mögött felfigyeltek a szorgalmas, szerény állomáskezelőre. Később Tiszabezdéd állomásra került, ma is itt szolgál. Számtalan állomásvizsgálat ötös eredményei azt hogy az általa kezelt igazolják, pénztár, vagy árukezelés és nem utolsósorban az utasigények készséges szolgálata vérévé vált. A szolgálatkész állomáskezelő számtalan olyan tevékenységet elvégzett, melyet nem írt elő számára a vasút. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a télben már tavaszra gondol. Nem nagy dolgok ezek, de ha a virágosításról beszél, lelkesedés fűti át. Kevesektől lehet hallani, hogy naponta kell készülni a szolgálatra, melyben felesége is nagy van. Az állomás és segítségére környéke — mely az ő birodalma — erről tanúskodik. Munkájára a felsőbb vezetés is felfigyelt, melyet egy vezérigazgatói dicséret is alátámaszt. Számára az eltelt 35 év alatt a fegyelmi büntetés ismeretlen volt. Így él és dolgozik Hákli József állomáskezelő. Egeressi Zsigmond Segítség a szomszédból Csehszlovák szerelők dolgoznak a Komoró és Tuzsér között megépült második vágány felső vezetésének szerelésén. (Fotó: Hammel József) Kommunista műszakok Több főnökségen kommunista műszakok szervezésével segítik elő a gazdasági feladatok mind jobb megoldását. A záhonyi vontatási főnökségen valamennyi szolgálati helyen folyik kommunista műszakok szervezése. Jelenleg már nemcsak a szervezésről számolhatunk be, hanem a dolgozók nagyszámú részvételéről is. Kiemelkedik a főnökségen belül a fényeslitkei kocsijavító műhely, ahol decemberben több mint vettek részt a műszakon százan 486 óra teljesítésével. A munkások a Vietnamban létesítendő szakközépiskola építésére ajánlották fel a kommunista műszak idején keresett munkabérüket. A gépesített rakodási főnökség november 30-án szervezett kommunista vasárnapot. A főnökség dolgozói közül igen szép számban, összesen 170-en jelentek meg ezen a vasárnapon, vettek részt a különböző karbantartási munkákon. (Mint ahogy erről az 1. oldalon képünk is beszámol.) A kommunista vasárnap résztvevői összesen 680 órát dolgoztak, keresett 8657 forintot a vietnaami szakközépiskola építésének számlájára fizették be. Azok, akik nem tudtak részt venni a kommunista vasárnapon, pénzt fizettek be. Az így összegyűlt 14 410 forintot szintén a szakközépiskola építésére ajánlották fel.