Záhony Körzeti Átrakó, 1979 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Jubileumi nagygyűlés Magyar és szovjet vasutas fiatalok részvételével emlékeztek meg a magyar kommunista ifjúsági mozgalom 60. évfordulójáról Záhonyban december 28- án délután. A művelődési házban tartott nagygyűlésen mintegy háromszáz fiatal részvételével emlékeztek a nagy elődök munkájára. A szavalatokkal, mozgalmi dalokkal tarkított nagygyűlésen Rákóczi András, a KISZ Központi Bizottságának tagja, az üzemi KISZ-bizottság titkára tartott ünnepi beszédet. Megemlékezett az ifjúsági mozgalom harcairól, szólt a jelen feladatairól. Felszólalt az ünnepségen K. Kovalenko, a Lenini Komszomol Csap állomási bizottságának titkára is, aki tolmácsolta a szovjet vasutas fiatalok jókívánságait. A nagygyűlés után a Szabolcs-Volán táncegyüttes adott ünnepi műsort, majd este baráti találkozón vettek részt a mai KISZ-fiatalok képviselői azokkal, akik korábban a mozgalom helyi vezetői voltak. Mit vár 1979-től? Az új esztendő küszöbén mindenki terveket készít, megáll egy pillanatra, hogy elgondolkodjon a jövendőről. Egyúttal visszatekint a múltra is, hogy a számvetés tükrében gondoljon előre. Ilyen szándékkal kerestünk meg néhány embert, mi az, amit kívánnak az új évben munkájukban vagy magánéletükben. PÓCSIK CSABA mozdonyvezető: — Szerintem az új évnek még jobbnak kell lennie. Azért lettem mozdonyvezető, mert szeretem ezt a munkát. Ehhez viszont jó kapcsolatnak kell lennie a forgalmi és a vontatási dolgozók között. Most tartalék gépen vagyok. Ez nyugodtabb munka, bár többet kell dolgozni, mint mikor személyfordán van az ember, ott viszont jóval nagyobb a felelősség. Kilenc éve utazom, már tudom, hogy nem mindegy, kivel szolgál együtt az ember. Van olyan, akinek a jelzéseiben meg lehet bízni, de előfordul az is, hogy jobban bízom a kocsisor árnyékában, mint a jelzésben. Remélem, hogy ebben az évben sem lesz balesetem, jól fog menni a munka. A magánéletben pedig úgy vagyok, hogy mindenki a szépre vágyik, én is abban bízom, hogy még szebb lesz az életünk. Van egy kislányunk, a feleségem is dolgozik rövid ideje, így anyagilag jobban kijövünk, mint korábban. Azért is, mert emelték a műszakpótlékot. Az idén nagyobb vásárlásra nem számítunk, mert lehet, hogy szanálják a szüleim házát, ahol lakunk, s utána kell több pénz az új lakás berendezéséhez. SIPOS ISTVÁN állomásfőnök-helyettes, Záhony: — Sorolhatom a kívánságaimat, hogy az üzemfőnökségi szervezet még jobban beálljon, a munka tervszerűbb és szervezettebb legyen. Jó lenne, ha a munkaerő gondjaink egy kicsit oldódnának. S legalább az első negyedévben jó időjárásunk legyen, mert különben nagyon nehéz eleget tenni a szállítási feladatoknak. Azt hiszem, mennyiségi vonatkozásban az áruszállítási tervet teljesíteni tudjuk, de ugyanolyan fontos, hogy a minőségi mutatókat is jobb eredményeket teljesítsük, érjünk el, mint 1978-ban. — A magánéletemmel úgy vagyok, hogy nem tudom teljesen elválasztani a munkámtól. Nekem 1978 nagyon nehéz volt, ez volt az első év, amikor mint gazdasági vezető dolgoztam. Most már sokkal nyugodtabb a légkör, mint egy évvel korábban, s ez biztosan érezteti majd a hatását. Remélem, a magyar labdarúgócsapat sem fog annyit idegesíteni, mint ahogy tette a világbajnokságon, vagy például a Görögország elleni meccsen. DICSŐ BÉLA pályamunkás: — Egy biztos: 1979-től többet várok, mint ami eddig volt. Elsősorban nagyobb gondoskodást pályamunkásokról. Hiszen most se öltözőnk, se rendes melegedőnk nincs. Azt hiszem, hogy az sem lenne rossz, ha a pályafenntartási munkát anyagilag jobban megbecsülnék, mert mostanában állandóan kiszabott munka van, vágányzár alatt dolgozunk, ez jobban igénybe veszi az embert. — Otthon már inkább egyenesben vagyok. Újkenézen van a családom, a nyáron építettem egy szép házat. Nem mondom, volt vele munka, és még lesz vele ezután is, mégis nagyon örülünk az új háznak. A család is gyarapodott, most ment férjhez a lányom. Az is lehet, hogy 1979-ben már nagyapa leszek. TÓTH MÁRTON gurításvezető, Eperjeske rendező: A múlt évben a szocialista brigádban elég szép eredményt értünk el. Újdonság, hogy patronáljuk az eperjeskei általános iskolát, társadalmi munkában is segítettünk nekik. Beléptünk az MHSZ-be is, a lőteret építettük. Szeretném, ha 1979-ben hasonló jó eredményeket érnénk el. A munka több, állandóan emelkedik a beérkező áruk mennyisége, sokkal jobban kell válogatni, mert olyan az összetétel. Ennek ellenére bízom abban, hogy bírjuk, nem lesz baj az átrakó pályaudvaroknál. Ugyancsak fontos, hogy baleset nélkül dolgozzunk, mint ahogy eddig tettük. — Az életemben sok minden nem változik az új esztendőben sem. Továbbra is eljárunk a kollegákkal szabad napon tsz-be, most éppen a gyümölcsa fák metszésénél dolgozunk, de segítettünk az aratás idején is. A két kislányom első és ötödik osztályos, velük sincs baj. Azt szeretnénk — miután három évvel ezelőtt elkészült a szép, három szobás lakásunk — hogy jobban tudjunk mozogni. Ezért gyűjtünk egy autóra, de ahogy mondják igen sokat kell rá várni. Az első fecske Az egyenjogúság A szertárfőnökség munkaterülete Záhonytól Fényeslitkéig terjed. Jelenleg a 10 számadóság összesen 94 dolgozót számlál. Mintegy nyolcvanöt millió forint értékű anyagért felelnek. Ebben benne van a mozdonyok üzemeltetéséhez, karbantartásához szükséges gázolajtól kezdve, a legkisebb csavarokon keresztül az üzemfőnökség bárminemű építő és egyéb anyagáig minden. E szervezet élére 1978. december 1-től Enyedi Bélánét nevezték ki. — 1960 óta dolgoztam a vasút vontatási főnökségén. Ott VSZT ügyintéző, majd belsős művezető voltam, s az utóbbi tizenöt évben anyaggazdálkodási területen ténykedtem. Körülbelül másfél éve kérdezték meg tőlem, hogy elvállalnám-e a szertárfőnökség vezetését. Eleinte egy kicsit megijedtem feladatoktól. Nem az emberektől, hanem inkább az anyagbeszerzéssel együttjáró gondoktól. Aztán döntöttem: ha megbíznak bennem hát miért ne? — Hogyan fogadták? — Annak ellenére, hogy itt ilyen magas beosztásban nő létemre én vagyok az első fecske nem mondhatok semmi rosszat, bár hozzáteszem egy hónap még kevés idő a végleges összegzéshez. Úgy érzem a főnökségen elfogadtak. A körzet vezetése is mindent megtesz a munkám könnyítésére. A volt munkahelyemmel pedig olyan a kapcsolatom, mintha egy gyermek elmegy otthonról. Bármikor megyek szívesen adnak tanácsot, támogatást. És az sem mellékes, hogy a férjem is vezető beosztásban van, így tudja mi a helyzet. — Milyen nehézségekkel kellett rögtön megküzdeni? — Most, az üzemfőnökség átszervezésével önelszámolóvá válunk. Ez azt jelenti, hogy az igazgatóságtól függetlenül fogunk gazdálkodni. Osztószertári tevékenységgel két számadóságot kell létrehozni. A szakember- és raktárhiány nehezíti a körülményeket. Ezek sok gondot okoznak Aztán a bizonylati fegyelem megsértése miatt egy dolgozónál fegyelmi vizsgálatot kellett lefolytatni. Kellemetlen volt, de remélem többé nem fog ilyen előfordulni. A mindennap visszatérő feladatok mellett állandóan tanulmányoznom kell a rendeleteket, s eleinte azokban sem könnyű eligazodni. A munkaszervezést bonyolítja, hogy nincsen postai telefonunk. A legközelebbi építőanyag beszerzőhely Kisvárdán van, s ami ott nem kapható, Budapesten kell megvenni, így — mivel nincs telefon — a beszerzőnek el kell utazni, hogy meg tudja van-e a kellő anyag, vagy nincs. — Miként dönti el, kire milyen munkát bíz? — Elvileg az iskolai végzettséget, gyakorlatot, megbízhatóságot és még sok mindent figyelembe kellene venni. De a szükség törvényt bont, az adottság megszabja a lehetőséget. Mindig az elvégzendő munkából indulok ki. A kollegákkal és az üzemi négyszöggel megbeszéljük, kiértékeljük, hogy annak elvégzésére kit látunk alkalmasnak. A helytállásra az iskolai végzettség sem nyújt , önmagában véve megbízható garanciát. Kevés szakemberünk van. A lelkiismeretesség, rátermettség, becsület gyakran helyettesítheti a nagy elméleti tudást. A bizalomban is rejlik némi nagyobb köteles teljesítményre ösztönző hatás, sőt mi több, az előlegzése sem kerül pénzbe. Tehát azokkal kell eredményesen együtt dolgoznunk, akik itt vannak. A vezetőnek talán az a legnagyobb felelőssége, hogy az előttünk álló gazdasági teendők megvalósításában a lehető legközelebb hozza egymáshoz az egyéni és a közösségi érdekeket. Ehhez összekovácsolódott kollektíva kell, ahol a munka jó légkörben folyik. E nélkül még a drága gépekkel sem kielégítő a termelés. — Az értékelésnél lehet-e a vezető elnéző, jószívű? — Jószívűnek nem szabad, de emberségesnek viszont kell lenni. Például ha lemaradás van akkor az ritkán írható csupán egy-két ember számlájára. Mögötte inkább többször komplex, nagy közösséget érintő okok húzódnak meg. Következésképpen csak gondos értékelő, elemzés után szabad a baj orvoslásának módját meghatározni. — Tagja az üzemi pártbizottságnak és végrehajtó bizottságnak, alapszervezeteket patronál, plusz a család. Nem sok ez egyszerre? — Ha tervszerűen él az ember akkor nem. Otthon is szervezni kell a tennivalókat. Még bírom. A férjem és a fiaim megértők, segítőkészek. Béla 16 éves a debreceni vasútgépészeti szakközépiskola tanulója. Zsolt a kisebbik 12 éves. Egy biztos: a nő vezetőnek ma még az elismerésért jobban kell verejtékeznie, mint egy férfinek. De örömmel csinálom, mert tudom az egyenjogúság nem csak a követelésre jogosít bennünket, hanem kötelez a példamutató munkára is. Cselényi György Fiatalok mondják Nyílt eszmecsere a körzeti ifjúsági Első ízben került sor üzemfőnökségi szinten ifjúsági parlament megtartására. Az eseményre a záhonyi művelődési házban került sor december 12- én. A jelenlévő fiatalokat, és vendégeket, köztük Oláh Mihályt, a járási pártbizottság titkárát, Derőcs Istvánt, az üzemi pártbizottság titkárát, Volosinovszki Jánost, a Vasutasok Szakszervezete területi bizottságának titkárát, Verba Ferencet, az üzemfőnökség szakszervezeti bizottságának titkárát, Kovács Lászlót, a KISZ Központi Bizottságának képviselőjét és Fehér Lászlót a MÁV vezérigazgatóság képviselőjét Nagy Sándor levezető elnök köszöntötte. Az ifjúságpolitikai feladatok végrehajtásáról szóló beszámolóhoz Rigó Zoltán üzemigazgató fűzött szóbeli kiegészítést. Megvitatták a fiatalok az üzemfőnökség 1979—80-ra szóló ifjúságpolitikai intézkedési tervét. A vitában 23-an szóltak fel, melyre az üzemigazgató adott választ. Tudósításunkban — rendhagyó módon — most néhány hozzászólással foglalkozunk, érzékeltetve, hogy a fiatalok a megfelelő szinten elmondják véleményüket, a legjobbak méltón képviselik társaikat választott funkcióikban. Rávilágítottak a hozzászólások arra is, hogy a 30 éven aluliak felelősen gondolkodnak a körzet érdekében. Többen szóvá tették a továbbtanulás jelentőségét. Erről beszélt az első hozzászóló, Pócsik Tibor is, de hangsúlyozták a nagyobb tudás szerepét mások is, mint Nagy István, aki a rakodás gépesítési tanfolyam szervezését szorgalmazta. A technikusi minősítő tanfolyamot végzők besorolásáról beszélt Deregi János a pályafenntartási főnökségről. Mohán József a mozdonyvezetői utánpótlás nehézségeit tette szóvá. A pályakezdő fiatalok fogadására jó módszer született Záhony állomáson, ahol egy kis füzet tartalmazza a legfontosabb tudnivalókat. Czikó Andrásné javasolta, hogy ezt másutt is vezessék be. A pályakezdők szociális problémáiról ejtett szót Bécsi Gáborné, de hozott jó és rossz példákat Rákóczi András, az üzemi KISZ-bizottság titkára is. A hozzászólásokban sokszor beszéltek a fiatalok a munka- és szociális körülményekről. Nem csak a panaszkodás késztette őket, hanem a jobbítási szándék is. Czap István például arra buzdított, hogy a nehézségeket vállalva igyekezzenek a fiatalok jobb eredményeket elérni. Kovács Béla az ifjúmunkásokkal való gondosabb foglalkozást igényelte. A meghívott vendégek hozzászólásukban azt hangsúlyozták, hogy az itt dolgozó fiatalok munkájának milyen nagy jelentősége van, igyekezzenek ehhez méltóan helytállni. Nyugdíjastalálkozó A körzeti üzemfőnökség szakszervezeti bizottságának nyugdíjascsoportja december 6-án szervezte meg a nyugdíjasok találkozóját, mely a MÁV művelődési házban került megtartásra. A körzetből 145 nyugdíjas jelent meg. Az ünnepség keretében Rigó Zoltán üzemigazgató köszöntötte a vasutas nyugdíjasokat és tájékoztatta az üzemfőnökség kialakult szervezetéről, az azóta végzett munkákról. Dr. Várady Jenő főorvos nagy érdeklődés mellett tartott előadást az idősebb korban előforduló betegségekről, a helyes életmódról, a gyógyszerek használatáról. Ezt követő kultúrműsor keretében az általános iskola úttörői is köszöntötték a megjelenteket. Az ünnepség után a szakszervezeti bizottságok anyagi támogatásával közös ebéden vettek részt a nyugdíjasok. Az ebéd után a körzet népi zenekara szórakoztatta a megjelent vendégeket. Az egész napos találkozó a nyugdíjasok körében nagy elismerést váltott ki. Kovács László