Záhony Körzeti Átrakó, 1982 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

A hideg időjárás alaposan próbára teszi a sarusok szakértelmét, hiszen a jeges síneken nehezebb a pontos munka. Felvételünkön: Dobos Gábor az eperjeskei rendező pályaudvaron helyez el sarut a sínre. (Gaál Béla felv.) Prémium — takarékosságért kevesebb olajat használnak A vontatási főnökség a mozdonyok üzemeltéséhez 70 milliónyi forintnyi gázolajat használ fel. Az energiaárak emelkedése minden lehetséges eszköz igénybevételével szükségessé teszi felesleges pénzkidobás mérséklésére. Egy adott vonat elméletileg számítható üzemanyagszükségletétől mindig több merül fel az adott vonatforgalmi helyzetben. A felhasznált üzemanyag mennyisége függ a mozdonyvezetőtől is. Az üzemanyagtakarékosságként emlegetett fogalom tehát nem más, mint a pazarlás mérséklése. Eddig az üzemanyag-megtakarítási prémiumból csak a mozdonyvezetők részesültek. múlt évben a vontatási utazó személyzetnél a kiérdemelt prémiumot az egyéni megtakarítás alapján osztották fel. Ez a módszer igényli a mozdonyvezető aktív közreműködését, ugyanis a számítás alapja az általa mért fogyasztás. Ezt állítják szembe az üzemanyag-kiszabással, amely az adott szolgálat üzemanyagnormája. Így elérhető az, hogy aki többet takarít meg, az magasabb prémiumban részesül. Ezt az elosztási módot csapi kollégáink tapasztalatai alapján vezettük be. Az elmúlt évben a legsikeresebb negyedévben 1,3 millió forint értékű energiát takarítottak meg. A prémiumrendszer mellett lehetőséget kaptak az egész évi jó üzemanyag-felhasználás esetén külön prémium fizetésére. Felismerve, hogy az üzemanyag-felhasználás az üzemvitelt bonyolító dolgozóktól függ, ezért a külön prémium felszét az üzemviteli szakszolgálat dolgozóinak (mintegy 200 főnek) adták át. Ettől az intézkedéstől azt várják, hogy a forgalmat szervező dolgozók munkájuk során figyelemmel lesznek arra, hogy az általuk elrendelt munka mennyi pénzükbe kerül. Ki a szerencsés? Fényeslitke, vasárnap délelőtt. A II. pályamesteri szakasz épületénél egy kékruhás ember merítgeti lapátját a hókucsmájú szénkupacba. Olykor, vasrúddal rombolja a fagy művét, a féltalicskányi darabokat. Útja, néhány lépcsőn fel, a kazánházba vezet. — Fogy a szén? — Tizenkét óra alatt elmegy 6—7 mázsa — feleli Bunkóczi Ferenc fűtő. Középtermetű, barna arcú, barátságos modorú. — Szerencsés embernek tartja magát? — Nem! — feleli tétovázás nélkül. — Nincs azon mit beszélni. Az életben sok a probléma, kevés a pénz. A litkei fűtőké a legkevesebb, pedig már én is 25 éve szolgálok. Zakatolnak a gépek. A csőrengetegen tódul a meleg. — Nekem nem is lehetne szerencsém — folytatja Bunkóczi Ferenc. — Nem totózok, nem lottózok. Egyszer a Lúdas Matyiban egy szép házat, s elé két beszélgető embert rajzoltak. Alatta a szöveg: „Látja, ha nem lottóztam, nem totóztam volna, már nekem is ilyen szép házam volna.” Miután ezt olvastam, abbahagytam. Mindig csak magamra számítottam. Kint a nap érezhetően mosolyog. Az embert mindjárt más kedvre gyújtja. Az egyik vágányon nagy konténereket szállító szerelvény halad, majd állj!, s a sárga zászlók „gyerünk, gyerünk” jelzésére irány vissza. A IV. számú őrhely melletti melegedőben, halványkék füstben több idős, s fiatal vasutas. A kályhán egyikük mogyorót pirítgat. — Önök közül kik szerencsések? — Én! — vágja rá Szabó Miklós rakományigazító, s azonnal sorolja az okait is. —■ Eddig amit kigondoltam, sikerült. Lakás, két gyerek (több nem kell) Kocsi még nincs, de ha a 60 darab nyúl, a disznók és egyebek jól fialnak, hamarosan Zsigulit fialnak. Harsányan nevetnek. — És miben nem volt szerencséje? — Megmondom azt is. Legénykoromban jóba voltam egy lánnyal és az sokba került. — Én csak annyiból nem vagyok szerencsés — veszi át a szót Kiss György kocsivizsgáló —, hogy nem lehetett gyerekünk. Más jól alakult. Megvan mindenem. A kollegákkal megértjük egymást, mi kell egyéb? No, a lottóban sem volt szerencsém, de az nem érdekes. Valamikor játszottunk, de abbahagytuk. — Nem úgy, mint az imént belépett barnakocsmás vasutas. Lukács Pál csapatának már kétszer volt négyes találata. — 1966-ban nyertünk először — mondja. — Abban nyolcan voltunk. Tízezer kétszázharminchat forintot kaptam. 75-ben a második négyes találatnál pedig 7050 forint jutott. Különben nem vagyok szerencsés. Fáj a derekam. Meg akartak de nem hagytam. Féltem, műteni, úgy járok, mint apósom, aki sikertelen műtét miatt 65 óta nyomorék. A szőke hajú srác, Rubóczki János népszerű ember. — önerőből lakást épít — beszélnek helyette is. — Ajaj, jobban tudnak ezek mindent mint én magam — beszéli nevetve, kicsit pirulva. — A házam félig van kész. Még pucolva nincs. — Csak nősülni nem akar az istennek sem — szól bele ismét Szabó Miklós. — Azért meséltem neki az előbb a balettről is, hogy nézzen már szét. Nőtleneknek jobban való. Itt van Frindik Jancsi is nős, neki van háza — szóval igyekvő srán cok ezek. Belinszki László szavai csendet parancsolnak. A tragédiát, amit mond ismerik, mégis a képzelet, az emlékek elemi erővel hatnak. — Hetvenhárom január tizedikén meghalt a feleségem. Elvágta a vonat. Váltótisztító volt. Ott maradtam két gyerekkel. Csaknem egy év múlva megnősültem. A mostani feleségemnek nincs gyereke. Az enyémeket, övéiként, szeretettel nevelte, neveli. A fiú géplakatos-tanuló, a lányom nyolcadikos. Nagy szerencsém volt. Újra megtaláltam az igazit. A sógorokkal házat építettem. Ehhez kaptam 40 ezer forintot a vasúttól. Rendbe jött a sorsom. A sarokban Sztercsa József rakományigazító hurkát eszik, lágy kenyérrel, savanyúsággal. — Én nem mondom magam se szerencsésnek, se szerencsétlennek — közben feláll. — Volt hat hold földünk, majd beléptünk a téeszbe. 17 éves koromban már a Vulkánban dolgoztam. — Van két szép lánya — szúrják közbe. — Azt majd az dönti el, aki arra hivatott — torkolja le őket Sztercsa, de láthatóan büszke kollegái véleményére, mely igencsak kedves az apai szívnek. — A nagyobbik most ’fog érettségizni, a kisebbik másodikos. A kisvárdai Császy gimnáziumba járnak. Akad bosszúság is — folytatja Sztercsa. — Itt, Litkén a telkem két ivóvízvezetéket építettek. oldalán Ezért kétszeres hozzájárulást követelnek tőlem. Én pedig egyszer kifizettem, de kétszeres díjat nem vagyok hajlandó. Felajánlottam a tanácsnak: ha majd a lányomnak építek oda egy házat, akkor egy összegben kifizetem, de addig hagyjanak békén. Lippai Ferenc szerencséjének egy esés vetett véget. Térdszalagszakadást szenvedett. Egyébként, véleménye szerint a hajtás, a meló a törekvés a szerencse nyitja. Ebben maradtunk. Cselényi György Targoncák orvosai T íz éve alakult a záhonyi GRF Mező Imre ifjúsági szocialista brigádja. Az eddig elért eredményekről, sikerekről és a tervekről beszélgetünk Kulcsár László brigádvezetővel és Dallos Márton helyettessel. — Véleményem szerint jó kis kollektíva — kezdi a brigád vezetője. A javítási munkákban, de egyéb téren — társadalmi tevékenységben, újítási mozgalomban, kulturális és sportmunkában — is jó eredményeket értünk el. Tavaly zöldkoszorúsok lettünk, ebben az évben — az 1981-es munkánk alapján — szeretnénk elérni az aranykoszorút. — Meg is tettünk érte mindent — veszi át a szót Dallos Márton. — Nem alaptalan ez a tervünk. Az éves vállalásoknak eleget tettünk, sőt, túl is teljesítettük azt. Nagyon jól állunk az újításokkal. Az év folyamán november végéig kilenc újítást adtunk be. Ezek szinte kivétel nélkül elég jelentősek, mint a kerékfékdobbal kapcsolatos, az olajkuplung-hézagoló, nyomatékváltó és az oldallehajtó műelfordítás. Ez utóbbi lehetővé teszi a szertári készletünkben elfekvő régi kerekek gazdaságos felhasználását. Mind a négy újítást elfogadták, kivitelezésük folyamatban van. Szeretném megemlíteni Oláh Mihály munkáját, aki sok ötlettel, újítási kezdeményezéssel végzi aindennapi tevékenységét.— Hányan vannak a brigádban? — Nyolcan. Mivel a cím is elárulja, valamennyien vagyunk. A szocialista fiatalok brigádmozgalom és a KISZ-munka elválaszthatatlan. A nyolc főből hat KISZ-es van, ketten vagyunk vezetőségi tagok. Dallos Márton GRF szinten végez KISZ-vezetőségi munkát, én pedig a 6. számú alapszervezetnek vagyok a KISZ-titkára. Ennek az alapszervezetnek negyvenegy tagja van; öt szellemi és harminchat fizikai. Az alapszervezet egyetlen egy női taggal rendelkezik. A többi férfi. — Milyen az alapszervezet és a brigád kapcsolata? — A brigád minden ifjúsági hat KISZ-tagja megmozdulásból kiveszi a részét, jó hatással van a termelési munkára is. Közvetlen a kapcsolat, mert több ponton is egybeesik a tevékenységünk. A tagoltság miatt elég nehéz összefogni a fiatalokat, de mindent megteszünk, hogy eredményes legyen a mozgalmi életünk. A KISZ-munkámhoz elég komoly segítséget kapok a brigádtagoktól és az alapszervezeti tagoktól egyaránt. Ilyen értelemben eléggé összefolyik a tevékenységünk. — Térjünk vissza a napi termelési munkára... — CLARK-gépek kis-, közép- és főjavításával foglalkozunk. A napi karbantartást elvégzi szerviz, mi pedig a nagyobb jaavítási munkákat végezzük. A kis-, közép- és főjavítások üzemórához vannak kötve. Az üzemóra lejárta után hozzák be hozzánk ezeket a gépeket javításra. Komoly munka, nagy figyelmet igényel. Főleg a hajtómű és a motor feljavítása, valamint a hidraulikus rendszer is. — Mi ebben a munkában a szép? — faggatom tovább a brigádvezetőt. — Amikor egy gépet feljavít az ember — és tudja, hogy az ő munkája van benne —, örömet jelent. Jó dolog látni, hogy üzemel, újra használhatóvá lesz. — Ez a munka felelősség is — szól közbe a brigádvezető-helyettes —, mert komoly értékű alkatrészekkel dolgozunk. Presztízst is jelent számunkra. Ha egy zárógyűrű nem jó, akkor az egész gép nem jó, ezért mondom, hogy nagy felelősség. Baleseti következményei is lehetnek, ha mi hanyag munkát végeznénk. Órabérre végezzük ezeket a javítási munkákat. Teljesítményre nem is lehetne, mert itt a munka minősége mindennél fontosabb. Ami még a szocialista brigád érdeméhez tartozik. Két kiváló dolgozó van, Kulcsár László és Dallos Márton. A fiatalokból álló kollektíva eredményes kapcsolatban áll a nyíregyházi papírgyár Váci Mihály szocialista brigádjával: sportban, kulturális téren mérik össze tudásukat. Három éve patronálják a záhonyi általános iskolát A rokkantak éve alkalmából bekapcsolódtak a csökkent munkaképességű emberek segítésébe, pénzt ajánlottak fel. Jelenleg ketten tanulnak a brigádból. Egyikük gimnáziumba jár, egy pedig főiskolai előkészítőre. Nemrég került a brigádba két fiatal szakmunkás, akiknek a beilleszkedésében sokat segítenek a többiek. Az ésszerűségre, anyagtakarékosságra még jobban szeretnének törekedni a jövőben — ahogyan elmondta a brigád két vezetője. Hamarosan megkapják az új műhelyt, ami mindehhez az elképzeléshez, tervhez még jobb feltételt biztosít. Madár János Segítő ellenőrzés Boros Gyula az üzemigazgatóság anyag- és energiagazdálkodási csoportjának munkatársa 11 éve tagja a népellenőrzési bizottságnak. Felelősségteljes közéleti munkájáról beszélgetünk. — Az 1980-as tanácsi választások óta ténykedem a népi ellenőrök apparátusában — mondja —, abból a meggyőződésből, hogy az emberek többsége bármilyen jól, megbízhatóan és lelkiismeretesen végzi munkáját, mégis, az ellenőrzés szükséges. Ugyanis az ellenőrzés a különböző határozatok megvalósulásának egyik ösztönzője, sőt talán biztosítéka. Úgy érzem, hogy a népi ellenőrzési bizottság tagjává válhattam, az a KISZ és a pártmunkám elismerése is. — Mi a népi ellenőrök feladata? — Jó előre meghatározott program szerint, illetve a különböző bejelentések alapján tevékenykedünk. Célunk, hogy az ellenőrzéseken tapasztalt eredményeket, hiányosságokat értékeljük, s segítsük a jó példákat elterjeszteni, a rosszakat pedig megszüntetni. Az ellenőrzésnek mozgósító hatása is van. A helyesen alkalmazott, tervszerű ellenőrzés jobb munkára sarkall, akár a produktumok elismerésével, akár a hibák feltárásával jár. Tehát a közhiedelemmel ellentétben az ellenőrzés nem a bizalmatlanság kifejezése, nem a minden áron való hibakeresés, hanem olyan tett, amely előbbre viheti az ügyeket, segítheti fejlődésünket. — Milyen szempontok szerint ellenőriznek? — Az ellenőrzés lehet általános, vagy speciális, attól függően, hogy az egész tevékenységet, vagy csak egy-egy részterületet vizsgálunk. A gazdálkodásnak azokat az elemeit igyekszünk nagyító alá venni, amelyek meghatározó jelentőségűek. Az ellenőrző csoportok lehetőleg minden szakterület szakértőjét tömörítik. Egyébként a járásban 270, Záhonyban 29 népi ellenőr dolgozik. — Személyes ismeretségek nem csökkenthetik-e egy-egy ellenőrzés tárgyilagosságát? — Nem. Az imént említettem, általában csoportok ellenőriznek, így, egy-egy gazdasági vezető hiába ismer valakit az ellenőrök közül, valamennyit aligha kérhetné meg: hányjanak szemet a hibák fölött. De meggyőződésem, ilyesmit a népi ellenőr még a legjobb ismerősének, barátjának sem tenne meg. A másik dolog: ha valahol nagy gondok vannak, azt egy-két nap alatt nem lehet kijavítani, eltüntetni. A hozzáértő kezek rögtön oda nyúlnak, ahová kell. Időnként pedig visszatérünk az adott helyre, megvizsgáljuk, mi változott ottjártunk óta. Cs. Gy.